Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-05 / 234. szám

2 NAPLÓ 1957 OKTÓBER 9 0 Nyugatról nemrég hazatért Szabó Miklós egykori kisgazdapárti képviseld - nyilatkozata Szabó Miklós volt emigr áns kisgazdapárti képviselő nyilatkozatának első részét teg napi számunkban közöltük. Én — irtot ember —, etek ellen a megnyilvánulá­sok ellen mindig tiltakoztam, és az akkoriban eléggé feliz­gatott menekülteknek — en­nek elég sok tanúja van, — mindenkor hangsúlyoztam ezen felfogás helytelenségét, magyarázva, hogy mi, polgári gondolkodású tisztességes em­berek az ilyen eszközöket nem helyeselhetjük. Egyébként töb­bektől, igy magától Bolya Ti­bor mérnöktől hallottam azok­ban a napokban: Zákóék sza­badcsapatokat küldenek Ma­gyarországra. Eckhardt személy (Uten tár­gyalt az MHBK vezetőivel és pénzügyi támogatást adott ne­kik. Nyüzsögnek a grófok Az elmondottak azonban csak kiegészítő körülmények. A legfontosabb következtetés és egyben a legszamorúbb is, hogy ezek a szervezetek ala­posan hozzájárultak a magyar nép izgatásához. Még kémke­désüket is azzal akarták iga­zolná, hogy arra hivatkoztak: a katonai erők állandó meg­figyelése és számontartása a magyarok érdekében történik, hiszen csak így tudnak felké­szülni a Magyarországon ál­lomásozó szovjet erők ellem Nos, az őszi események le­leplezték őket ebben is, és vi­lágosan megmutatták, hogy nem a magyar nép sorsa volt számukra fontos, hanem ezt csak arra használták fel, hogy Sfiját érdekükben figyelmen kívül hagyva, hogy ez a ma* gyár népnek milyen anyagi és véráldozatot jelent dolgoz­hassanak. Ausztriából, Nyugat-Német­országból, Belgiumból és más országokból október végén és november elején több száz magyar fiatal tért vissza Ma­gyarországra, hogy részt ve­gyenek a harcokban. Ezeknek egy része már régebben ki­képzést kapott a különböző .nyugati országokban, de vol­tak olyanok is, akik az ame- -„rikai hadsereg kötelékébetar- Toztak. Ilyen volt például Sza­bó Antal és társai; Kovács Istvánt és társait pedig «salz­burgi CIC-közpanit megbízásá­ból'Keszthelyi Sándor volt re­pülő vezérkari őrnagy küldte haza, munkatársai ugyanak­kor szintén több csoportot, szerveztek és segítettek át a magyar határon. A külföldön élő arisztokrata társaság is mindent elkövetett annak érdekében, hogy befo­lyást; gyakoroljon az esemé­nyeikre; Pénzadományokkal, gépkocsin való szállítással se­gítették azokat, akik a felke­lés támogatására hazafelé tar­tottak. így például Eszterházy László herceg, Eestetich gróf valóságos irodát tartottak fenn a bécsi Eszterházy palotában. Ugyanekkor ezen arisztokra­ták közül nagyon sokan állan­dóan a magyar határon tartóz­kodtak, rendszeres kapcsolatot tartottak « határvédőkkel, nemzetőrökkel és a határ men­ti városok akkori vezetőivel és érdeküknek megfelelő taná­csot adtak nekik. Arra számí­tottak ugyanis, hogy az ese­mények sikeres kimenetele esetén hasznos lesz számukra a nép kegyeinek megnyerése. Ezért különböző adományai­kat — ruha, élelmiszer, gyógy­szer, stb. — olyan feltűnő mó­don adták át, mint például „őfelsége Ottó király ajándé­ka”, vagy „herceg Lichten­stein ajándéka," Á Szabad Európa tevékenysége Az októberi események be­következése után a Szabad Európa Rádió alkalmazottai állandó szolgálatot tartottak a határon. A Szabad Európa Rádió müncheni munkatársa, Konkoly Kálmán október vé­gén Győrbe utazott, ahol tár­gyalt Szigethy Attilával, a for­radalmi bizottság elnökével. Megbízói tanácsára azt java­solta neki, hogy Szigethyék szervezzenek ellenkormányt a Nagy Imre-kormánnyal szem­ben, kérjék az ENSZ azonnali beavatkozását, megfigyelők és lehetőleg ENSZ-rendörség for­májában, amely terjedjen ki a Dunántúl egész területére. E terv arra alakult, hogy te­remteni kell Magyarországon olyan területet, amely a szov­jet katonák jelenlététől mentes amely „független” magyar te­rület, amelyre már ennek az ellenkormánynak a kérésére fegyvereket lehet szállítani a további harcokhoz. Ez volt az előidézője a Győrben ez időtájt összehívott „Dunántúli parla­mentnek” is, amelyben az ösz- szes dunántúli forradalmi és nemzeti bizottságok delegáltjai hivatalosak voltak. Konkoly Kálmán közvetlenül Győrbe utazása előtt — valószínűleg amerikai főnökei megbízásából — megbeszélést folytatott a bécsi olasz nagykövettel, aki vállalta, hogy amennyiben Szi­gethy Attila, mint a győri el­lenkormány elnöke a fenti ér­telmű levelet megírja és kijut­tatja, akkor kormánya útján azonnal eljuttatja az ENSZ közgyűléséhez, illetve főtitkár­ságához. A levelet Konkoly magával is hozta, s átadta közvetlen fő­nökének, egy Micky nevű is­mert amerikainak, aki a Sza­bad Európa Rádió egyik mün­cheni vezetője, s egyben a Sza­bad Európa Rádió munkatársai szerint a CIC tisztje. Volt olyan terv is, hogy az Auszt­riába mélyen beugró Sopront kell elszakítani, s akkor ide lehet a fegyverszállítmányokat irányítani. Itt külön ki akarom emelni, hogy Amerika, s álta­lában a Nyugat úgy az akkori megítélésem szerint, mint a rendelkezésre álló későbbi ada­tok szerint, nem vállalta vol­na, hogy csapatokat küldjön, csak fegyver és lőszer szállí­tását. E terv valóra válása ese­tén tehát Magyarország eset­leg második Koreává vált vol­na, ami a magyar népre csak mérhetetlen szenvedést és pusztítást jelenti Münchenből egy 10 kllowat- tos rádió-adókészüléket szállí­tott Győrbe Kása Ferenc bécsi autókereskedő. Ezzel egyidejű­leg megérkezett Győrbe a Sza­bad Európa Rádió gépkocsija is, amelyben az amerikai veze­tőkön kívül bent ült Tordai Gábor volt földbirtokos is. Józanabb emigránsok, jóma­gam is, időközönkint figyel­meztettük a Szabad Európa Rádiót, hogy adásaik, felelőt­len Uszításaik, léggömbakcióik, röplapjaik veszélyes helyzetet idézhetnek elő. Ezek az urak azt válaszolták, hogy ez nem baj, működésükhöz a pénz, az évi körülbelül hetven millió dollár amerikai milliomosoktól jön, s ezért olyan tevékenysé­get kell kifejteniök, hogy a következő évi költségvetésüket is biztosíthassák. lehet kapni, hiszen még azok a pénzek is, amelyeket európai­aktól, vagy más országoktól kaptunk, végső fokon az ame­rikai külügyminisztériumból jutnak hozzánk. Egyre nyilvánvalóbbá lett az emigrációban az, hogy az úgy­nevezett forradalom után Ma­gyarországon a régi feudálista reakciós társadalmi rend rfsa- szaállítása következett volna be, sőt feltétlenül megkísftéU ték volna a Habsburg restaurá­ciót is. De megkísérelték volna a szélsőjobboldali nyilas rend­szer felelevenítését is. Ennék számos konkrét jele volt. Nagy Ferenc magának követelte a miniszterelnökséget 1956. októberében telefonon összeköttetésbe lépett velem Nagy Ferenc, majd ezt köve­tően Becsbe érkezett Az elég­gé széles körben elterjedt oda- érkezése miatt —• ezt egyéb­ként a sajtó is megírta — az ilyen kérdésekben egyébként nem túlságosan kényes osztrák belügyminisztérium tanácsára visszament Svájcba; Onnan is­mét arra kért telefonon, jöjjek haza, vegyem fel a kapcsolatot a Nagy Imre-kormányban résztvevő vezető politikusok­kal, készítsem elő az 6 haza­érkezését, illetve azt, hogy Nagy Imre kormánya őt bízza meg az Egyesült Nemzetek Szervezetében való képvisele­tével. A szükséges pénzügyi fedezetet egy amerikai barátja hozta Bécsbe, akit én csak a A franciák a strassburgi Hölgyeim és Uraim! Az őszi események után, 1956. novem­ber végén megkezdődött a Ma­gyar Forradalmi Tanács szer­vezése. Ez egészen a strassbur­gi kongresszusig az én lakáso­mon, Wien, III; Stelzhammer- fgasse 4/10. alatt folyt. Egyik hivatalos célja volt, a teljesen reakciósnak bizonyult Magyar ,Nemzeti Bizottmány likvidá­lása. Ugyanis egyré inkább feyilvánvalóvá lett, hogy a ré- . gi emigráció még a polgári de­mokratikus életformát sem ta jlandó magáévá tenni« keresztnevén Jlmmynek isme­rek. Nagy Ferenc megbízatásá­nak eleget tettem. November 3-án gépkocsin Budapestre ér­keztem, ahol Kővágó Józseffel, a Kisgazdapárt akkori főtit­kárával, Kiss Sándorral, a Pa­rasztszövetség országos igazga­tójával, Adorján Józseffel és a Kisgazdapárt más intéző bi­zottsági tagjaival megbeszélé­seket folytattam. Bécsbe visza- térve megállapíthattam, hogy a fentebbi Jimmy kereszt- nevű amerikai a Szabad Euró­pa Bizottság vezető munka­társa. Ebből vált számomra nyilvánvalóvá, hogy Nagy Fe­renc hazatérését és terveit o Szabad Európa Bizottsággal és az amerikai State Departe- ment-el készítette elő, pénzelték kongresszust Strassburgi kongresszus anyagi fedezetét MRP nevű Francia Katolikus Párt, a Ke­reszténydemokrata Unió és a kormány befolyása alatt álló francia szakszervezetek vállal­ták. Ugyancsak jelentős ösz- szeggel járult hozzá az Európa Tanács is. A kongresszus meg­rendezésére az Európa Tanács ötszázezer frankot adott; Az említett francia szakszervezeti szövetség, a Force Ouvriere ugyancsak körülbelül ennyi összeggel járult hozzá« A fran­Magyarorszógon a régi reakciós társadalmi rendet állifották volna vissza Melyek voltak ezek? Először: az Amerikában székelő Ma­gyar Nemzeti Bizottmány nem volt hajlandó elismerni még a mérsékeltebb polgári törekvé­seket sem, valamint még a szociáldemokraták által han­goztatott követeléseket sem. Ennek a Magyar Nemzeti Bi­zottmánynak a levélpapírjain, kiadványain következetesen az angyalos-koronás címer talál­ható, annak dokumentálására, hogy az úgynevezett jogfolyto­nosság hívei, s ez a szervezet összetételében is fenntartotta az erősen feudálista jelleget. Kállai Miklós . volt horthysta miniszterelnök, gróf Bakács Bessenyey, gróf Hadik és a többiek ezt bizonyítják. Habsburg Ottó vezetésével rendkívül élénk tevékenységet fejtettek és fejtenek ki a legi­timisták. A magyar arisztokra­táik mintegy kétszázezer dol­lárt tettek félre legitimista cél­jaik anyagi fedezésére. A Nyilaskeresztes Párt tevé­kenysége is egyre nagyobb mé­reteket ölt különösen Ausztriá­ban. Salzburgban a menekül­tek lakta lágereket, de főkép­pen a középiskolások otthonait elárasztják horogkeresztes pla­kátokkal. A klerikális emigráció sze­rint Magyarországon a rend­szerváltozás után a magántu­lajdon visszaállítása kívánatos és szükség szerint bekövetkező. De „legrosszabb esetben” — szerintük a legrosszabb eset­ben —, illetve a földbirtokok és nagyüzemek államosítása esetén — azok tulajdonosait feltétlenül kártalanítani kell. Szerintük is, ha az októberi események sikerre vezettek volna Magyarországon, kleri­kális, s a Horthy-rendszerhez nagyban hasonlító állapotok következtek volna be. Az úgy­nevezett régi emigráció össze­tételéből és cselekedeteiből egyébként is nyilvánvalóan látszott, hogy rendszerük vlsz- szaállításáról Almodnak és az országban létrejött demokrati­kus fejlődést nem hajlandók tudomásul venni. Továbbra is foTyíatják pz akna­munkát Magyarország eilen Az októberi tragikus esemé­nyek után az ember azt várta volna, hogy legalább annyi ta­nulsága marad ezeknek, amennyiből felméri a régi emigráció, hogy a magyar nép megmásíthatatlanul ragaszko­dik a demokratikus elvekhez. Nem ez történt. Az emigráció józanabb, tisztességes elemei máig is hiábavaló küzdelmet folytatnak a reakció, sőt most már az egyre gyakrabban je­lentkező nyílt fasizmus ellen. Nagyon szomorú tény, hogy a régi urak számára a magyar­ság, s ezen belül Budapest sú­lyos tragédiája nem volt ele­gendő tanulság. Ennek ellenére egyeseik ma sem mondanak le újabb felkelések szervezésének gondolatáról.. A Forradalmi Tanács intéző bizottságának egyik tagja, Jankovics István volt egyete­mi adjunktus, a strassburgi konferencia végén bizalmas beszélgetés keretében felkért engem, legyek segítségére ab­ban, hogy embereket juttassa­nak el Magyarországra. Kér­désemre elmondta, hogy fő­képpen Olaszországban, de Nyugat-Németországban is kü­lönleges kisebb lágereket tar­tanak fenn olyan „szabadság- harcosok” kiképzésére, akik egy új felkelés vezetői lehet­nek. Király Béla nevében és megbízásából csinálta ezt. A svájci titkos szolgálat segítsé­gével és a Schweizer Stu­denthilfe közreműködésével Magyarországra küldték Mart­ai nevű svájci főiskolás mun­katársukat. Bekapcsolódott ebbe az olasz titkos szolgálat is. 1957. elején zsebmagneto­fonokat, emberek észrevétlen meggyilkolására alkalmas hangtompítós revolvereket, nagy mennyiségű pénzt juttat­tak el Magyarországra. Olasz szervek a felkelés céljaira ha­vi egymillió forintot helyeztek x kilátásba, aminek első részle­tét, egymillió forintot el Is juttattak a budapesti olasz követségre, amely összeg ta­lán még a mai napig is ott van letétbe helyezve. Ugyan­csak kilátásba helyezték, hogy Magyarországon megadott címre szállítanak jelentős mennyiségű fegyvert és lőszer­készletet. Tévedések elkerülé­séért csak teherautókban ki­fejezhető mennyiségekről volt szó. Király Béláék a későbbiek­ben — megbizottaitól tudom, — tárgyalásokat folytattak a NATO vezérltarával, aminek lényege egy emigránsokból álló magyar hadosztály felál­lítása a NATO keretei között. Király Béláról egyébként a legutóbbi időben emigráns kö­rökben azt beszélték, hogy New Yorkban házat, illetve Amerikában birtokot akar vá­sárolni; Az ausztriai Hirtenbergben a mai napig van egy ifjúsági láger, amelyben mintegy 180 magyar fiút tartanak. A leg­magasabb életkora ezeknek a gyerekeknek 18 év. Ezeknek a fiúknak fegyelmi és erkölcsi élete egyszerűen borzasztó. — Egész könyvet lehetne írni ró­la. A fiúk egyik nevelőjének közlése szerint az amerikaiak terve, hogy ezeket a fiatalokat rövidesen az Egyesült Álla­mokba szállítják, ahol katonai iskolában akarják egy későb­bi „nemzeti” hadsereg tisztjei­vé nevelni őket. E tervek sze­rint a jelenlegi nevelők közül négyet szintén a fiúkkal vin­nének, Kiket hallgatott ki az ötös bizottság ? cia kormány egymillió frankot adott erre a célra; A kongresszuson rendkívül éles vita alakult ki, hogy el­fogadható-e egyáltalán a Sza­bad Európa Bizottság anyagi támogatása. A támogatás elfo­gadásának védelmezői azzal érveltek, hogy a Szabad Euró­pa Bizottság lényegében a Sta­te Departement szerve, s az amerikaiak nélkül úgy sem le­het semmire sem jutni; A Strassburgban hozott határoza­tok azonban élesen leszögez­ték az amerikai államférfiak és politikai szervek felelőssé­gét a magyarországi esemé­nyekkel kapcsolatban. Ennek a Forradalmi Tanácsnak veze­tői közül például dr. Jónás Pálnak és B. Rácz Istvánnak támogatója, valamint anyagi vonatkozásokban útjaik egyen getője Piski Schmidt Frigyes — Nagy Ferenc, veje —> aki legbizalmasabb barátai szerint az FBI nevű amerikai szerve­zet munkatársa volt; Később a Forradalmi Tanács gyakorlatilag két részre oszlott. A newyorki rész teljesen a State Departement befolyása alá került Az Amerikában élő tagok, így Horváth János 1957 július elején nekem személye­sen kifejtette Becsben, hogy elsőrendű feladat az amerikai­akat meggyőzni arról, hogy a Forradalmi Tanács célja nem amerikaellenes; alkalmazkodni az amerikai vezetéshez, mert pénzt csakis az amerikaiaktól Hölgyeim és Uraim! Amint önök előtt bevezetőmben már említettem: ezek az esemé­nyek érlelték meg bennem a velük való szembefordulást és végső fokon a hazámba való visszatérést, vállalva a fele­lősséget mindazokért, amiért felelősséggel tartozom. Elhatározásomhoz a végső lökést azonban az úgynevezett ötös bizottság munkájával kapcsolatos események, vala­mint a „magyar ügy”-nek az ENSZ rendkívüli közgyűlése napirendjére való felvétele ad­ta meg. Az úgynevezett magyar ügyet vizsgáló öttagú bizott­ság kérésére Kéthly Anna és Király Béla felszólított ben­nünket, hogy olyan tanúkat kell a bizottság elé vinni, akik igazolják a szovjet interven­ciót, a szovjet katonák „ke­gyetlenkedéseit”, „az ÁVH- sók kegyetlenségeit” és igazol­ják, hogy a felkelés „spontán” és „demokratikus” volt; A bizottság kihallgatására jelentkezők különböző szűrő­állomásokon mentek keresz­tül Mindenekelőtt dr. Pásztor Tamás hallgatta ki őket és csak azokat engedte tovább, akiknek kihallgatása csak a nyugati körök által látsaort kívánatosnak. A második ki­hallgatást a bizottság magyar származású tisztviselői végér­ték és a tanúk csak így, kel- 15 előkészítés után kerültek a tulajdonképpeni bizottság elé — a kihallgatásra . általában jelentős tanúk nem mentek el. Maguk a menekültek azt han­goztatták, hogy alki ezekre a kihallgatásokra elment — ke­vés kivétellel — azt főképpen a kilátásba helyezett tisztelet- díj vonzotta. A tanúk áltálá­ban naponként kétszáz schil- linget kaptak. Ez az összeg egy jó szakmunkás húsz órai órabérének felel meg. Gróf Széchenyi György amo­lyan titkár féleképpen tevé­kenykedett ott. A bizottság még a kihallgatottak meghall­gatása terén sem volt objek­tív. A kihallgatásokon jelen­lévők elmondása szerint a cey­loni küldött a kihallgatások során többször kétségbevonta a vallomások tárgyilagosságát. A bizottság elnöke, Andersen úr, aki észrevehetően szimpa­tizált a kihallgartottakkal és távolról sem objektív megál­lapításaikkal, ilyenkor min­dig közbeszólt, közbelépett a vallomásttevő javára és hely­zetének enyhítésére; Szinte valamennyi vallo- mástevő jegyzőkönyvbe és hangfelvételre mondta azt a határozott véleményét, hogy a magyarországi katasztrófá­ért Nyugatot, és elsősorban Amerikát, súlyos felelősség terheli. Én a menekültek ügyes-ba­jos ügyeinek Intézésével fog­lalkoztam. Higgyék el, nincs szörnyűbb érzés, mint tudni és ismerni mások emésztő, :ogos panaszait, látni könnyeiket, vagy némán, keserűen össze- szoritott szájukat és tehetet­lennek lenni, Volt idő, amikor szerencsétlen magyarjaink só- rozatos öngyilkossági kísérle­tekben keresték a menekülést sorsuk elől. Az ENSZ rendkívüli köz­gyűlésével kapcsolatban a Ma­gyar Nemzeti Bizottmány ne­vében Pfeiffer Zoltán körle­velet küldött szét, amelyben hangsúlyozta, hogy a külön­bizottság jelentésének kiegé­szítése szükséges, a magyar- országi szovjet beavatkozás 1957-ről szóló adataival. Leve­léhez kérdőívet is mellékelt, amely adatának jelentős ré­sz» olyan, hogy elolvasása után maga Kéthly Anna én előttem azt a kijelentést tette, hogy ez nem egyéb közönséges kém­kedésnél. Hazatérésemmel, az általam tapasztaltak elmondásával, vé­leményem elmondásával né­pem és hazám békéjének, nyugalmának megóvásához kívántam hozzájárulni — fe­jezte be nyilatkozatát Ezután a sajtó képviselői számos kérdést intéztek Szabó •Miklóshoz. — A magyar sajtó munkatársain kívül a többi között kérdést tett fel a Reu­ter iroda, a Süddeutsche Zei­tung, valamint más nyugati sa.i tószerv megjelent képvise­lője is. A sajtóértekezlet Darvast István zárószavaival fejező­dött be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom