Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-31 / 255. szám

4 NAPLÓ 1957 OKTÓBER Sí Kétszázötvenezer dolgozó nagygyűlése a Köztársaság téren (Folytatás az 1. oldalról) Megkezdődött a párthoz, a munkásosztályhoz, a dolgozó nép ügyéhez hű kommunisták erőinek összefogása és meg­szervezése. Budapesten és az egész országban megkezdődött a kommunista párt harcosai­nak felsorakoztatása az áru­lással és az árulókkal szem­ben. Uj harcra készültek és indultak a magyar munkás- mozgalom budapesti hűséges katonái: az 1919-es veteránok, a két háború közötti mozga­lomban megedződött harcosok és a párt felszabadulás utáni neveltjei. S amikor november 3-án köztudomásúvá vált, hogy Kádár János elvtárs ma­ga köré csoportosítja a párt­hoz, (hosszantartó ütemes taps, felkiáltások: „Éljen a párt!”) a munkásosztályhoz, a néphez hű és harcra kész erőket, nemcsak Budapesten lélegzet- tek fel a nép jövőjén aggo­dalmaskodó emberek, nem­csak a fővárosban fogadták bizakodással és örömmel a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítását, ha­nem az egész országban és az egész nemzetközi munkásmoz­galomban. (Taps) Bátor, történelmi tett volt a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakítása és szervezett harca az ellen­forradalom fegyveres fasisz­ta, huligán erőivel szemben. Az újjászervezés alatt álló párt vezetői, a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, a párttagok és a töb­bi hazafiak, a pártonkivüliek megfogadták, hogy megal­kuvás nélkül harcba indul­nak a néphatalom helyre- állításáért és biztosítják a szocialista Magyarország felépítését. (Nagy taps.) — Megsokszorozta a szocia­lizmus ügye mellett felsora­kozott és harcba induló töme­gek erejét az a megnyugtató és felemelő tudat, hogy nem voltunk egyedüb Csak soha el nem múló há­lával emlékezhetünk arra a segítségre, amelyet a Szov­jetunió nyújtott a szocializ­mus magyarországi erőinek az ellenforradalom leverésé­hez. (Hosszantartó, ütemes taps.) Országunk talpraállítósához, népünk nagy barátja másod­szor szabadított fel bennünket az ország teherbíróképességé­hez mérten felemeljük. — Most, egy évvel a tavalyi véres események után. bátran elmondhatjuk, hogy Magyarországon megvédtük a proletariátus diktatúráját, még keményebbé, edzetteb­bé tettük pártunk és a népi demokrácia, a szocializmus harcosait, megvédtük a gyá­rat, a földet «s a szellem szabadságát Magyarországon a fasiszták támadásával szemben. (Ütemes felkiáltás: „Éljen a pánt!“) Nem véletlen hát, nem valami különleges csoda az, hogy ma rend, nyugalom és fegyelem van az országban. A következetes harcok eredmé­nye ez, ami nemcsak abban mutatkozik, hogy ma jobban élünk, mint bármikor ezelőtt, de abban is, hogy lelepleztük, szétzúztuk és elszigeteltük az ellenséget. S támadásban va­gyunk most is. Gondoljanak a reakciósok és a fasiszták már­cius 29-<re, az első budapesti nagy , tömeggyűlésekre, gon­saját fiai vérének hullatásá- ■ doljanak a felejthetetlen má­val. Velünk voltak a szocialis­ta tábor erői, országai és né­pei, velünk voltak a nemzet- köri kommunista és munkás- mozgalom becsületes harcosai. Magyarországon megvédtük a proletariátus diktatúráját — Elvtársak! — Egy eszten­dő telt el a tavaly őszi esemé­nyek óta. Sok helyen vitatkoz­nak arról, hogyan lehetett ilyen rövid idő alatt ilyen ha­talmas politikai és gazdasági eredményeket elérni, hogyan lehetett konszolidálni az ország életét. A vitatkozóknak csak azt mondhatjuk: ez nem vélet­len, hanem természetes, sőt törvényszerű. Miért? Mert a Magyar Szocialista Mun­káspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány nem valamiféle kis klikknek az ereje, hanem a magyar dol­gozó nép legjobbjainak ere­jét foglalja magában és egye­síti a szocialista Magyaror­szág megteremtéséért folyó munkában. Pártunk és kormányunk a dol­gozó tömegekre, a munkások­ra, a dolgozó parasztokra és a néphez hű értelmiségre támasz­(Taps.) A gyárakban szervez­kedő kommunisták, az állam­apparátusban levő megbízható emberek következetesen kitar­tottak a párt és a kormány ke­mény, de egyedül helyes poli­tikája mellett. Pártunk és kor­mányunk bízott a dolgozó tö­megekben: a munkásosztály­ban, a parasztságban és a nép­pel haladó értelmiségben, s ugyanígy bíztak ezek is a párt­ban és a forradalmi munkás­paraszt kormányban. Kímélet­lenül lesújtottunk az osztály­ellenségre, mindenkor határo­zottan és keményen válaszol­tunk az ellenség próbálkozá­saira. Senki sem vethette a párt szemére, hogy szavai és tettei nincsenek összhangban egy­mással. Őszinték voltunk a párttagoknoz, őszinték voltunk az egész dolgozó néphez. Fel­tártuk a nehézségeket és á kodik és élvezi ezeknek a tö- Problémákat is, a dolgozó tö­megeknek bizalmát. Ebben van a „csoda” titka. Balga be­széd, az imperialisták hazug­sága az, hogy eredményeinket szuronyokkal vívtuk ki. A kon­szolidációt nem lehet szuro­nyokkal, fegyverrel elérni. Az eredmények és a sikerek alapja az egész dolgozó nép akarata, öntudatos munkája és bizakodó harca, amelyet a jövőért, a szocializmusért folytat (Taps.) Tavaly október 30. és méginkább november 4. után a kijózanodás heteiben összeko- vácsolódtak az erők. Napról­megekkel tárgyaltuk meg a fontos kérdéséket ó- velük együtt oldottuk meg legna­gyobb gondjainkat. Minden erőfeszítést megtet­tünk, hogy a korábbi vezetés múltban elkövetett hibáit és bűneit felszámoljuk és a dol­gozó tömegek életszínvonalát jus l-i hatalmas seregszemlé­re és reszkessenek ettől a tömeg­től Is, amely ma Itt, ezen a téren, október 30-a évfordu­lóján Ssszeszorított ököllel emlékezik az cllenforradal- márok bitangságaira, (Ütemes, nagy taps.) Az ellenség nem nyugszik. Mindent megpróbál, hogy most, október 23-án megismé­telhesse a tavalyi véres ese­ményeket. Azt hitte, újból si­kerül zavart keltenie, nyugta­lanságot előidéznie. A belső ellenség nyugati elvbarátai és bátorító: nagyon mérgesek, hogy Magyarországon nem történt semmi. Pedig történt, méghozzá sok minden és na­gyon fontos dolog történt. Az történt, hogy a kommunisták és a becsületes emberek mil­liói meghiúsították az ellenség új próbálkozásait, Visszautasí­tották az újult kalandor-kí­sérleteket. S amikor most or­szág és világ tudomására hoz­zuk, hogy nemcsak október 23-án, de ma, október 30-án is szorgos munka folyt a gyárak­ban és hivatalokban, s a diá­kok tanultak az egyetemeken, ehhez még csak egyet tehe­tünk hozzá: október 23-án és a mai na­pon üzemeink sokkal jobb eredményeket értek el, mint az előző napokban. A ma­gyar dolgozó nép így vála­szol a belső bitangoknak és a külföldi ellenségnek. (Nagy taps.) Csírájában elfojtunk minden kísérletet, amely a néphatalom ellen irányul <— tElvtánsak! 1956. októbe­rének eseményei gazdag ta­nulságot szolgáltatnak (nem­csak a mi számunkra, hanem napra nőtt azoknak az ország- az egész világ munkásmozgal- építő hazafiaknak tábora, akik ma számára is. egyik kezükben fegyverrel si- — Mi a tanulság számunk- keresen szembeszálltak minden ra? támadással, de másik kezükkel — A legelső és legfőbb ta- már építettek, hogy helyrehoz- nulság: zák az ellenforradalom okozta hatalmas károkat. Az ellenfor­radalmárok még megpróbál­koztak azzal, hogy Budapesten és máshol sztrájikokat szervez­zenek. Fegyveres bandáik üzemről-üzemre futkostak és terrorrizálták a fegyvertelen soha többé nem fordulhat élő, hogy az osztályellenség a külföldi imperial Istákkal összefogva, felkelést rob­bantson ki. Nemcsak azért nem fordulhat ez elő, mert a párt és a .kor­munkásokat, hogy ne .dolgoz- mány helyén van, hanem azért zanak. De a párt és a kormány sem, mert helyükön vannak a felhívására az üzemek és a magyar kommunisták és mö- gyárak régi munkásai, a bá- göttiink állnak, velünk együtt nyák kipróbált dolgozói harc- harcolnak az egész világ kom­ba szálltak az ellenforradalom munistái. (Taps.) Soha olyan által hirdetett nemzeti öngyll- fokú éberség, elszántság, ”fe­kat és az árulókat, de vissza­utasítunk mindenfajta szek­tás törekvést is. Megjavítjuk munkamódsze­rünket a pártépítésben, hogy a pártnak ez az egysége, fe­gyelme és rendje kisugároz- zék a széles nagy tömegek fe­lé. Még jobban megszilárdít­juk a fegyelmet, erősítjük a demokratikus centralizmust, amelyet az ellenség — nem véletlenül, hanem népellenes céljainak elérése érdekében — tegnap is támadott, s ma sem szűnt meg támadni. — A párt egységének felté­tele, — kedves elvtársak —, hogy a .párt politikája helyes legyen, hogy ezt a politikát magáévá tegye, megvalósítá­sán munkálkodjék az egész dolgozó magyar nép. Ma el­mondhatjuk, hogy pártunknak kosság politikájával. Felemelő gyciem, felkészültség, öntudat nyílt, világos, helyes politiká­emlék ez, soha nem szabad megfeledkeznünk az öntudatos magyar dolgozók helytállásá­nak erről a hősi szakaszáról, dolgozó népünk józanságáról, air'vel szem'-s**--difit i. össz­komfortos sztrájkkal, az üzem és harcrakészség nem jelle­mezte a mi pártunkat és né­pünket, mint most, az októberi események évfordulója ide­jén. Elsősorban annak kö­szönhető ez, hogy olyan pár­, , ,, tot szerveztünk, amelynek - ­kirab áfával és az imperializ- egységén, harckészségén meg- tikénak maradéktalan mus ügynökei által irányított, törik minden ellenséges tárna- valósítása útján. ja van, olyan politika, ame­lyet minden társadalmi réteg követhet. Éppen ez volt a gyors konszolidáció, az egész­séges fejlődés előfeltétele és alapja. Most tovább kell ha­ladnunk ennek a helyes pold- meg­jav- sri • ■ -’»^Mlál- Elveinkböl egy jottányit ló munkástanácsok garázdálko- sem engedünk dásaival. A népi hatalom, a szocializ­mus erői mindig is nagyob­bak voltak, mint az ellensé­ges erők és mihelyt a tna- gyar hazafiak kezébe fegyver került, megtanulhatta a fa­siszta horda, hogy le tudunk számolni vele. Elvi szilárdságot, elvi hfisé-, get nem kérünk, hanem kö­vetelünk minden kommu­nistától. (Taps.) Megvédjük a párt elvi, politikai és szer­vezeti egységét mindenfajta támadó kísérlettel szemben. Leleplezzük a revizionlstá­— Történelmi tanulság szá­munkra: ne engedjük, hogy bármi­lyen oknál fogva is megla­zuljon pártunk és a dolgozó tömegek kapcsolata. Türelmes munkával le kell győznünk minden nehézséget, hogy még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a dolgozó tö­megekkel. A mi pártunk számarányát tekintve, nem nagy, nem is akarjuk megis­mételni a párt egészségtelen felduzzasztásával azelőtt el­követett hibákat, de pártunk betölti az élcsapat szerepét, s alkalmas és hivatott árrá, hogy magához kapcsolja a milliós dolgozó tömegeket és vezesse őket a harcban. (Taps) — Tanulság számunkra: őrizzük meg a pártvezetés tekintélyét, védjük meg mindenféle támadással szemben. Tavaly nyáron az ellenséges erők és az ellenség demagó­giájának hálójába került meg­tévesztett rétegek először a pártvezetés tekintélyét kezd­ték lejáratni, s amikor ebben eredményt értek el, az ellen- forradalom nyílt rohamra in­dult a párt és ezzel együtt a néphatalom, a szocializmus, a nép jövője ellen. — Erősíteni kell pártunkban a kommunista erkölcsöt, amely olyan népszerűvé tette a többi dolgozók körében a kommunistákat. Bátorság és kiállás a harcban, szorgalom és helytállás a mun­kában, emberséges viszony és őszinte barátság a többi dolgo­zóval való érintkezésben — szerénység — ez a kommunista erkölcs jellemzője, ez a kom­munista k’” ’"ő m.agat-2. ' :a. Pártunkban nincs helye sen­kinek, aki nem tudja aláren­delni egyéni érdekeit a köz­érdeknek, a nép ügyének — vlsszaszeiczzük a pártmun­kások számára — legyenek azok függetlenített vagy nem függetlenített funkcionáriu­sok — a hivatásos forradal­már megtisztelő nevét. — Tanulság számunkra: le­gyünk büszkék szocialista vívmányainkra, ne hagyjuk eltúlozni az elkövetett hibá­kat, ne engedjük becsmérel­ni dolgozó néDÍink (izénké* esztendős kiváló munkájának nagyszerű eredményeit. (Taps.) — Tanulság számunkra: a burzsoázia nem mond le el­vesztett hatalmáról, tehát a munkásosztálynak és a nárt- nak éberen kell ügyelnie az osztályellenség tevékenysé­gére. Hoztunk már intézkedéseket — s ha szükséges, hozunk még továbbiakat is —, hogy korlá­tozzuk az osztályellenség tevé- kénvségét. (Taps, élienzéo Nyilvánosságra hoztuk és vall­juk ma is azt az állásforia'í- sunkat, hogy Magyarországon — a pártfunkciók kivételével — minden vezető állást oárton- kívüli dolgozók is betölthetnek De csak a nép ügyét szolgáló pártonkivüliek! Nem fogjuk tűrni, hoery el­lenséges elemek, árulók és gyávák fontos állami, vagy gazdasági funkcióba^ kerülje­nek cs ott árthassanak a nép ügyének. .(Nagy taps.) — Mi nem csináltunk és nem csinálunk titkot belőle, nyíl­tan megmondjuk, hogy osztály­politikát folytatunk és fogunk folytatni a továbbiakban is. Ez az osztálypolitika azonban n milliók politikája, a munkás- osztály és a dolgozó paraszt­ság, a dolgozó magyar nép po­litikája. amelvnek célja, hogy a dolgozó embereknek mun­kája legyen, szabadságban és békében éljenek, mind ku'tű- ráltabban, egyre jobban és szebben éljenek. Huszonöt éven keresztül Magyarországon Horthyék is osztálypolitikát csináltak. A nép millióihoz ké­pest elenyésző kisebbség, a föl­desúri-kapitalista osztátv poli­tikáját. Az ő osztálypoiitikájuk annyival „különb” volt. hogv még a puszta életlehetőséget, a munkához és a meaé'hetéshez. a mindennapi kenyérhez való jogot sem adták meg azoknak a dolgozó embereknek, akiket rendszerük szemnonttából meg­bízhatatlannak tartottak. Tanuljunk a történelemből, tanultunk a múlt év őszén történtekből: csírájában el­fojtunk minden olyan kísér­letet. amely a néohafrimn, a nén be’dogabb jövő** »’ten irányul. (Nagy taps.) A történelmi folyamat megállíthatatlan és győz a proletár internacionalizmus ereje Elvtársak! — Az egész világ dolgozó né­pe lelkesen készül a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójára. (Taps.) Mi, magyar dolgozók büszkén és boldogan tekintünk az első szocialista ország óriási ered­ményeire. nagy példamutatá­sára, azokra a sikerekre, ame­lyekben a mi jövőnket látjuk megvalósulva. Együtt ünnepe­lünk a szovjet emberekkel, a világ dolgozóival, annak a nap­nak évfordulóján, ame’yen megszületett az emberiség tör­ténelmének új korszaka. Ez a korszak a történelem legnagyobb korszaka lesz, amelyben megszűnik a ki­zsákmányolás és az ötágó csillag jegyében valóban em­berré lesz az ember. a felszabadult népek erőseb­bek, többet tudnak alkotni. Szovjet barátaink sikerére, a szovjet technika fölényé­re, a mesterséges holdra büszkén tekintünk. Fénye a miénk, árnyéka az imperia­listáké. 'Hosszantartó, ütemes taps.) Bízunk benne, hogy valaho1 Washingtonban még ebben az árnyékban is, sőt éppen emiatt az árnyék miatt világossá vá­lik, hogy végre tudomásul kell venniük a nemzetközi helyzet realitását, el kell fo- gadniok a Szovjetunió megis­métlődő, újabb és újabb béke- javaslatait. Esküszünk, liosy sohasem fosunk felejteni és ingadozni! (Taps.) — A dicsőséges évfordulót olyan időszakban ünnepeljük, amikor alapvetően megválto­zott és napjainkban is tovább változik a világ képe, a nem­zetközi helyzet. A hétköznapok sodrásában, mindennapi mun­ka tempójában talán nem is figyelünk fel arra, hogy törté­nelmi forduló részesei, szem­tanúi és harcosai is vagyunk. Imperialista világhatalmak csillaga alkonyul le szemünk láttára. A történelmi folyamat meg­állíthatatlan és győz a pro- letárintemacionalizmus ereje. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi magyar népünk harca egybeesik az egész emberiség jövőjéért folytatott harccal. Büszkék vagyunk arra, és nagy erőt ad nekünk az a tu­dat, hogy a Szovjetunió-vezet- te szocialista tábor tagjai va­gyunk, s hogy ez a tábor még szilárdabb, még egységesebb lett a magyarországi ellenfor-1 radalmi események alatt és az eseményeket követő idő­szakban. , — Ezekben a hetekben új égitest, a mesterséges hold ke­ring a föld körül. Még az el­lenség is kénytelen levett ka­lappal megállni az emberiség egész történetéből kimagasló e nagyszerű szovjet siker-előtt. Egyes riadt nyugati sajtó és politikai körök „Vörös hold“- nak titulálják. Rettegtek min­dig az ember ötágú csillagá­tól, a vörös csillagtól és íme! A vörös hold ott repül el új^i és újra országuk és lakásuk /fölött. Hírül adja, hogy az ötágú vörös csillag Je­gyében 1917 óta most már száz és százmillió, milliárd­nyi ember fogott össze a rabló imperializmus minden mesterkedésével szemben, s legyőzi az imperializmus okozta átkos elmaradóddá» örökségét. Az élet minden területen bebizonyítja, hogy Elvtársak! — Most, amikor megemlé­kezünk 1956. októberének tra­gikus napjairól és az azóta eltelt egy esztendő alatt foly­tatott hősi harci.', jelentjük pártunk Központi Bizottságá­nak, és Politikai Bizottságá­nak, hogy a budapesti pártmozgalmat visszaállítjuk arra a törté­nelmi helyre, amelyet hosz- szú évtizedeken át vívott harcaival kiérdemelt. Es­küszünk, hogy sohasem fo­gunk felejteni és ingadozni! Esküszünk nektek, mártír­halált halt elvtársaink: olyan elszántsággal t fogunk harcolni, ahogy ti harcolta­tok véretek utolsó cseppjéig! Vannak figyelmeztető dátu­maink: 1919 és 1958. Eskü­szünk, hogy nem felejtjük el ezeket a figyelmeztetéseket és mindig éberek leszünk. (Nagy taps.) (Felkiáltások: „Éljen a párt!“) — A budapesti pártbizottság most visszatér az ellenforrada­lom által lerombo.lházba. Fel­építettük a pártházait, be­gyógyítottuk a rajta ütött se­beket. így akarjuk és így fog­juk begyógyítani az ország se­beit is. S mindig emlékezni fogunk arra, mi történt 1956. október 30-án. Emlékezni fo­gunk .csak minden évfor­dulón, hanem szüntelenül mindarra *aml ebben a házban és itt a Köztársaság téren a múlt év októberében lezajlót*. Minden kommunista, aki ebbe a házba belép, tekintsen fel mártírjaink emléktáblájára és öklét felemelve gondoljon 1956. őszére, az ellenforrada- lo—ra és a megvívott harcok­ra. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt elvi, politikai és szervezeti egysége! (Taps, éljenzés) — Éljen a párt, és a dolgo­zó tömegek megbonthatatlan egysége! (Lelkes taps.) — Éljen a nemzetközi szo­cialista tábor széttcphetetlen egysége! (Viharos taps) — Köszöntjük a szovjet né­pet, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. év­fordulója alkalmából! (I!. ntartó lelkes taps.) A mindvégig lelkes hangu­latú nagygyűlés Csikesz Jó- zsefné zárószavai után az In- temacionálé eléneklésével ért véget. A Szovjetunió lakosainak száma: 200 200 000 Moszkva (TASZSZ) A Szov- India titán a világ harmadik jetunió Központi Statisztikái legnl esebb országa. A szovjet Hivatalának adatai szerint a lakosságnak körülbelül három- Szovje'tmió lakosainak száma negyed rf ze már a szovjet 1956-ban 200 200 000 volt. így hatalom Idején született cs tehát a Szovjetunió Kína és nőtt fel. Ostromállapot Bolíviában La Paz (AP) Bolivia Sfcnta Grúz tartományában kedden zavargások voltak. A kormány csapatokat küldött ki a rend helyreállítására és az ország egész területére elrendelte az ostromállapotot. A parlament új kőolajtörvényt szavazott meg, amelynek értelmében az államosított kőolajkincs kiter­melés’ ek egész jövedelme a kö ... iti kormány bevételét jelenti. Eddig a bévé .’ tizen­öt százaléka a tartományi kor­mányé volt. Kedden tüntettek a kőolajmezőknél, majd a tüntetők megrongálták a kút­fúró berendezéseketi

Next

/
Oldalképek
Tartalom