Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-03 / 232. szám

195? OKTOBER S NAPLÓ 5 I TECHNIKA ~ Tji ul on iámi ESŐ A JAVÁBÓL... VIZALATTI SZEM ami e szovjet öntözőgép csöveiből egyenletes permetben hull alá az öntözött kertgazdaság növényeire. A legújabb, hatal­mas méretű gép egy menetben több, mint 100 méter széles sávot öntöz. A locsoló tank segítségével nagyméretű kertgaz­daságok művelése válik gazdaságossá és a fizikai munka je­lentősen megkönnyebbül. Hz áramütéstől az elektromos leigázásig Curtis R. Schaffer amerikai mérnök a chicagói elektroni­kus kongresszuson elhangzott felszólalásában az ember leigá­zásának új módszerét ismer­tette; Az ember agyában váltó­áram kering, amelynek hullá­mai meghatározott agy-, illet­ve izomtevékenységet válta­nak ki. Ha mesterségesen jut­tatnak áramot az agyba, ak­kor lehetővé válik az emberek viselkedésének szabályozása. Ezt a kísréletet laboratórium­ban, állatokon már elvégezték: a jóllakott egerek igen éhe­sekké váltak, amint az agyuk­kal összekapcsolt elektródán át megfelelő áramot bocsátottak beléjük. Másfajta áram ijedt­séget váltott ki belőlük. Schaffer ezt a módszert az emberre is ki akarja terjesz­teni. Azt tanácsolja, hogy a pár hónapos csecsemő hajzata alá szereljenek elektródákkal ellátott „konnektort”, amely­nek végeit az agy meghatáro­zott Övezetével hozzák össze­köttetésbe. Amikor a gyermek 2—3 éves lesz, a konnektorba kapcsoljanak kisméretű, rádió­A képeket a „Műszaki Blet” szerkesztősége bocsátotta ren­delkezésűnkre. hullámokat gerjesztő generá­tort. Ettől a pillanattól kezdve csupán meghatározott hullámú jelekre van szükség a kívánt mozdulatok kiváltásához, s az eleven robotgép máris műkö­dik. A vízalatti távolbalátás már régóta izgatja a tudósokat. Ezt a számtalan műszer is bizo­nyítja, amelyet mind e célból szerkesztettek. A kutatóknak sok akadállyal kellett megbir- kózniok. Először rendkívül megnehezítette a kutatást, hogy a víz alá bocsátott mű­szerrel csak egy bizonyos pont­ra figyelhettek. Később rájöt­tek, hogy ha a műszerhez egy­szerű hajócsavart szerelnek, mozgathatják a berendezést. A csavar zaja azonban elriasztot­ta a tenger mélyének állatvilá­gát, a ráadásul felkavarta az altalajt, tehát látni is alig le­hetett. A szovjet tudósok most olyan vízalatti távolbalátó berende­zésen dolgoznak, amely az ed­dig ismert hibákat kiküszöböli. A műszer tulajdonképpen fél­méter átmérőjű fémgömb. Ol­dalán üvegablak, vagyis az adókamra „szeme" található. A gömbhöz kétszáz milliméte­res átmérőjű acélhenger kap­csolódik, amelyben az irányi­ÚJ műanfag A fluo nevű új műanyag kékesfehér színű és belőle készült műszálat fluon néven hozzák forgalomba. A selyem­nél sokkal síkosabb, olyany- nyira, hogy a legyek vagy szú­nyogok nem tudnak rajta meg kapaszkodni. A fluonból ké­szült hosszú szőnyegen a síelők jobban siklanak, mint a havon. Az iparban egyelőre nagyobb péküzemek futósza­lagjaként használják. A ke­nyértészta ugyanis nem ragad rá tó-szerkezet foglal helyet. A vízalatti műszer mozgását két kis motor biztosítja. Egye­lőre csak 400 méter mélyre bo­csátják le a szerkezetet. A ter­vezők szerint több mint egy ki­lométer mélyre is leengedhe­tik, mert az erős váz még 3 mélytengeri nyomást is kibirjo Az adókamrához félmillió gyer­tya fényerejével égő reflektor kapcsolódik. A vízalatti távolbalátó be­rendezést távirányítással mű­ködtetik. A vevőtelevizor kap­csolótábláján megnyomnak egy gombot, s máris látható a ten­ger világa. Dávid és Góliát A moszkvai gördülőcsapágy- gyár a méretskála mindkét végén gyárt csapágyakat. A felső kép a nehézgépipar számos berendezésé­hez, például a hengersorokhoz, bányagépekhez gyártott legna- gyobb kúpgörgős csapágyat mu­tatja. Az alsrt kép viszont hat­szoros nagyításban mutatja be a műszeripar miniatűr csapágyait, amelynek golyói még lgv, felna­gyítva is kisebbek, mint a gom­bostűfej. ltin&UeUtt&r iuUa Angliában nemrég olyan öl­tönyöket hoztak forgalomba, amelyek viselőikkel együtt nőnek“. Ezzel megoldottnak látszik sok szülőnek az a prob­lémája, hogy gyermekeik ki­növik ruhájukat. Az újfajta gyermeköltönyö­ket már eleve úgy készítik, hogy meghosszabbításukhoz nem kall tű és cérna, hanem csupán olló és vasaló. Az öl­tönyök alját, a kabátujjat és a nadrágszárat úgy varrják meg, hogy meghosszabbításá­ra csak ki kell fejteni a má­sodik varrást és kivasalva a ruhz időközben megnőtt vise­lőjének is megfelelő lesz. Az újszerű öltönyökhöz ezenkívül tartalék szövetdarabokat és gombot is mellékelnek. Angol atomerőmű-modell A képen látható atomerőmű-modell egyike annak a négy erőmű­nek, amelyet az AEI John Thompson Nuclear Energy Company épít Anglia számára az elkövetkezendő négy év folyamán. Az erőmű villamosteljcsftményo U60 MW, ami hőerőműre átszámítva évi 3.75 millió tonna szénfelhasználásnak felel meg. Az erőmű létesítési költsége 155 millió font. Az atomerőművek a Calder Hall-ban a mült év végén üzembe helyezett gázhütéses grafitmoderátor-rend- szer szerint készülnek. Uj tűzoltóberendezés UJ és rendkívül hatásos tűzoltöberendezést mutattak be Feltbam. ban (Middlesex — Anglia), amely nagy olajtároló tartályok tűzvé­delmét biztosítja. A bemutató alkalmával a berendezés a felgyúj­tott kísérleti olajtartály tűzén pillanatok alatt úrrá lett. A ható­anyag igen gyorsan elgőzölgő metllbromld vagy klór—bróm—elán­alapú folyadék. A folyadékot a gömbalakú úszótest tetején elhe­lyezett forgó fecskendők lövetik ki. A berendezés akkor lép mű­ködésbe, ha a környezet hőmérséklete a beállított szinten túlhalad vagy a láng közvetlenül ért. Néhány szóval Gyors ütemben halad c Szovjetunió 42 000 kilowatt kapacitású, hatalmas atomerő­művének építése. Az erőművet két, egyenként 21 000 kilowatt kapacitású reaktorral látják el. Ez az erőmű 4 000 tonna szén értékének megfelelő ener­giát fog termelni. Kapacitása 5 000 kilowattal haladja meg az első szovjet atomerőmüvet. Egy óra alatt 30 000 köbméter víz folyik majd át az atom­erőmű reaktorain. A hatalmas erőmű 1960-ban kezdi meg ter­melését * A Jugoszlávia, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság képviselői által július 29-én Moszkvában alá­irt megállapodás értelmében 1958-ban megkezdik a monte­negrói alumínium kombinát Szibériai építését, s ezzel együtt a pe- rutyicai és a kovamicai vízi- erőmű építését is. E munká­latokra 9 millió dollárnyi ösz- szeget irányoztak elő. * Pera Gyurkovics, a belgrádi csillagvizsgáló tudományos munkatársa bejelentette, hogy megfigyelései szerint a közel­jövőben az eddiginél hevesebb kitörésekre lehet számítani a Nap felületén. Rámutatott,' hogy most a maximális Nap- tevékenység időszakában va­gyunk, amely 1954-ben kezdő­dött. Azóta egyre erősebb ki­törések észlelhetők a Nap­korongon, amelyek az idén el­érik csúcspontjukat. A belgrá­di csillagászok Nap-kitörések alkalmával megfigyeltek 200 000 kilométer magasságú lángoszlopokat is. olaj-ütőér A Volga vidékét Irkutszk- kal összekötő 72 cm átmérőjű olajvezeték hossza 3 700 km lesz, és a baskír olajat szál­lítja a szibériai ipar számára. A vezeték Tuimaszi—Irkutszk több száz kilométer hosszú szakasza nemrég készült cl. Az olajat szállító csöveket az Ural hegyláncain, hatalmas folyókon és számos patakon keresztül kell fektetni, köztük akkora folyamok is vannak, mint az Ob és a Jenlszej. A munkák nagyfokú gépesítésé következtében a munkálatok háromszor olyan gyorsan ha­ladnak, mint az előző Tuimasz —Omszk szakaszon. féiiítH&cifyei Hát után: Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (12) A környékbeli bennszülöttek persze hamarosan ne­vet adtak ennek a furcsa mzungunak, s elnevezték Ko- fia Bayának, ami egyszerűen annyit tesz, hogy — Rossz Kalap. (Bizonyos, a póri állatlakói is elnevezték valahogyan, de hogy miképpen nevezték el, azt nehéz volna megmondani.) Hogy aztán a mzungu miért kapta a Rossz Kalap nevet, az magától magyarázódik, de azért egypár szót megérdemel mégis a dolog. Való igaz, hogy ennek a mzungunak nem volt szép trópusi sisakja, mint a többi mzungunak, hanem egy óreg, foltos, tüskétől megtépdesett, dupla nagy nemez­kalapot hordott — mégpedig több okból. Először_ is, mert kemény koponyája volt, s nem félt a napszúrástól. Másodszor, mert örökösen a sűrűségeket járta, es alkal­matlannak tartotta a napsisakot, amely akkoráidat kop­pon, ahogy a gallyak hozzácsapódnak, hogy százszor is elárulja az ember közelségét a sűrűség lakóinak. Har­madszor, és végül arra is használta a tüsketépte rossz nemezkalapot, hogy azzal pufogtatta tunya mászai sza­marainak a fejét, ha a csacsik nógatásra szorultak. Persze, nemigen fájtak, annál nagyobbat puffantak ezek az ütések, s ezt nagyon méltányolta a mzungu hátas­szamara. A Rossz Kalap, a Kofia Baya, tehát letelepedett a Ruvána-szteppén, és a póri lakói megütközéssel látták, hogy növekszik napról-napra a faluja és hallották, szá- montartották, let lett megint a mzungu puskájának az i áldozata, ki meg a rablakója a mzungu cölöpkarámjai­nak. Kezdetben ugyanis csak vadászgatott a Kofia Baya, Klttenberger Kálmán: A Klllma-Ndzsárótól Nagymarosig 35 újabban azonban felcsapott állatfogónak is — még pe­dig nem eredménytelenül, ahogy a cölöpkarám lakóinak gyors szaporodása is bizonyította. O, mert nagy ravasz volt ez a Kofia Baya. Tábora közelében a világért se bántotta volna az antilopokat, meg a többi veszélytelen vadat. Ezzel úgy megnyerte a bizalmukat, hogy például a törpe-gazellák naphosszat nyugodtan ott legelésztek a tábora körül. Es nemcsak, hogy legelésztek, hanem sokszor menedéket is kerestek a tábor közelségében, ha üldözte őket valamelyik négy­lábú ellenségük. Így aztán a gyanakvó marabu nép is tapasztalhatta hamarosan, hogy a tábor körül nem fe­nyegeti őket a „dörgőszavú halál’’... Persze, akkor még nem tudták, hogy mire való ez a nagy előzékeriység! Szegény Marabu magamagán ta­pasztalhatta, hogy milyen nagy igazság az, amit 6 a társainak váltig mondogatott: sose bízzanak a pórilakók örök ellenségében, az emberben és kivált a vörösarcú emberben! És éppen neki kellett megjárnia! Neki, Ma­rabunak, aki még a tábor biztonságos zónájában sem engedte, hogy Kofia Baya lővésnyi közelségbe kerüljön hozzá!.., Egyik napon, kora hajnalban, amikor még a kánya se keringett, s a dögkeselyű még a hálófáján gubbasz­tott, Kofia Baya kitétetett a tábor közelében egy fél antiloptetemet, és vasból készült szanszeveria-rostokkal körülfont tányércsapdákat rakatott le körülötte. A csap­dák olyan mesterien el voltak takarva, hogy még egy nagyon öreg, gyanakvó marabu se vehette őket észre. Ahogy a fényes nap emelkedni kezdett, a kányák meg keselyűk nagy magasságban óriási köröket vágtak, j hogy megtudják, milyen szteppei drámák történtek az éjszaka, s vajon hagytak-e valamit a hiénák és sakálok ■ az éjjeli áldozatokból, hogy ők is lakmározhassanak! A kányák keringéséből vették észre a keselyűk, a kese­lyűkéből a marabuk, hogy a Kofia Baya tanyája közele­dd Klttenberger Kálmán: A Killma-Ndzsárótól Nagymarosig ben nagy lakoma várja a vendégeket. De azt is elárulta a kipangák (a kányák) vijjogása, és a keselyük fel-fel- gallyazása, hogy a lakoma tárgya jelenleg még nem szabad, mert nagyobb hatalmasságok vannak a préda körül. Ügyis volt a dolog, bár ebben az esetben nem va­lami négylábú tartotta távol a kányákat, keselyűket a lakmározástól, hanem Kofia Baya embereinek egyik leg- gyámoltalanabbja, akit a rosszkalapú mzungu nagy elő­szeretettel alkalmazott az ilyenfajta célokra. A feladata nem sokból állott ennek az embernek: addig kellett ott állnia a kikészített dög közelében, amíg a türelmetlen kányák és keselyűk elég „reklámot’’ nem csaptak a re­ménybeli lakomának, s meg nem érkezett a hírverésre a marabu nép is seregestül. Kofia Baya ugyanis a ma­rabuk közül akart elcsípni egy-két szép példányt... Persze, nem kell azt képzelni, mintha Kofia Baya nem juthatott volna másképpen marabuhoz. Foghatót' volna ő akármennyit, de nem akart vesződni az éppen csak fészekhagyott fiatalokkal, s különben is az volt a célja, hogy neki öregen fogott marabuja legyen. Hol­miért kellett neki öregebb marabu? — az is kiviláglik a későbbiekből. A kipangák, a keselyük reklámozására hamarosan megérkeztek a marabuk.-Egyre alacsonyabb körökben ' keringtek az antiloptetem fölött, egynéhányuk már a lábát is előredobta, hogy leereszkedjék lassú ejtőerny módjára. Aztán le is szálltak, tudván, hogy a feke: ember csak közelről tud ártani, meg azt is, hogy Kofia Baya tábora szent hely, ahol nem éri őket a messzi: 1 ártó dörrenés. Ami a lakomaőrző embert illeti, Kófio í Baya akkor már különben is odaszólt a fegyverhordo- zójának, névszerint Magobénak — zavarja el már onnan azt a gyámoltalant, mert az egész nap elvakaróznék a dögnél, holott a marabuk már olyan nagy számban je- I lentkeznek, hogy a keselyűk igazán nem ronthatják el többé a csapdázás eredményét. (F .Ivtaia-a kivetkezik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom