Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-03 / 232. szám

1957 OKTÓBER 3 NAPLÓ 3 Milyen ügyekben interpelláltak | Veterán KISZ-tagok a városi tanács ülésén ? Pécs város tanácsülésén ta­lán még soha sem vett részt annyi tanácstag és érdeklődő, mint hétfőn délelőtt, amikor a város lakosságának ellátása szerepelt a napirenden. A tárgysorozatnak ez a pontja olyan kérdés, amely mindenkit közvetlenül érdekel. Ez a ma­gyarázata annak, hogy igen sok hozzászólás és javaslat hangzott eL | b A város zöldségei Iá fása Sokan foglalkoztak a város gyümölcs- és zöldségellátásával és ezzel kapcsolatban a MEK munkájával. Oszvald István kifogásolta, hogy a MÉK a fo­gyasztók rovására meg nem en­gedett nagykereskedelmi ha­szonhoz jut. Ennek ellenére a vállalat munkája veszteséges, egyrészt a korrupció, másrészt pedig a felügyeleti szervek el­lenőrzésének elhanyagolása miatt. Bár a MÉK élére új ve­zető került, még mindig nincs meg az összhang vezetők és vezetettek között Faludi Armin, az ÁKF dol­gozója hangsúlyozta, hogy rossz a. zöldségfelvásárlás egész if- dj.'zere, az áru túl sok ké­zen megy keresztül; Minden szer-v hozzáadja a maga jogos haszonkulcsát és végül is ez drágítja meg az árut. Kifogá­solta, hogy Meszesen csak dél­előtt 10—11 óráig van zöldáru a boltokban; A boltvezető ugyanis csak annyi árut ren­del, amennyit ez ideig eladhat, mert a romlás őt terheli. Ezért délután a meszesi lakosok már nem juthatnak zöldáruhoz; Rámutatott arra is, hogy sok­szor rossz a MÉK-boltok árui­nak minősége is; Nem törőd­nek a minőségi átvétellel, sok­szor vidéken a kocsikísérő ve­szi át az árut a MÉK részére. Arató Pálné azt panaszolta, K jgy a gyümölcs- és zöldség­boltokban óriási különbség van a kirakatban elhelyezett és az üzletben lévő zöldáru között. A kirakatokban jó mi­nőségű áru van, a boltban pe­dig silányabb s a jó minőségű árut nem hajlandók kivenni a kirakatból, jóllehet azt napon­ta rendezik. Bernáth János javasolta: ad­dig is, amíg a MÉK részére új raktárt nem építenek, gondos­kodjanak megfelelő raktárhe­lyiségről, ahol a zöldség- és gyümölcsárut tárolni lehet. A tanácsülés ilyen értelmű hatá­rozatot hozott; Áls tszervezések a KTSZ-eknél Schulteisz István, a városi tanács kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője értékes javaslatokat terjesztett a ta­nácsülés elé a raktár, illetve üzlethelyiségek átszervezésével kapcsolatban. Véleménye sze­rint, ha a Hámán Kató Fehér­nemű KTSZ egy 40 négyzet­méteres helyiséget kapna, ak­kor a IV; negyedévből 5000- rel több inget tudna készíteni. Ha a Kossuth Cipő KTSZ 500 négyzetméteres helyiséghez jutna, akkor 1500-zal több pár cipőt gyárthatna. A Vegyes­ipari Vállalat pedig 100.000 fo­rint értékű fehérneműt készít­hetne minden beruházás nél­kül, ha a vállalatnál belső át­szervezést hajtanának végre. Végül pedig, ha a Vegyesipari Vállalat munkaruharészlege a Cipőipari Vállalathoz kerülne, akkor a TV; negyedévben 2500 férfi felső ruhát tudna legyár­tani futószalagon; Mindez azt jelenti, hogy 3 millió forinttal több ruházati cikk kerülne for­galomba Pécsett; A gyümölcs- és zöldségellá­tással, valamint a raktárhelyi­ségekkel kapcsolatos problé­mák mellett a legtöbb inter­pelláció a Sütőipari Vállalat munkájára hangzott el. TiH Antálné rámutatott arra, hogy rossz a buci minősége, Vörös Márton kifogásolta, hogy a bu­ciban újságot találtak. Ugyan­csak ő és Kolpek József a Sü­tőipari Vállalat sütőüzemeiben és a kiszállításnál tapasztalha­tó higiénia-ellenes jelenségeket tették szóvá; A tanácsülés ha­tározatot hozott: 1: Megvizs­gálja a ktsz-ek átszervezésé­nek lehetőségét, 2. Egészség- ügyi szempontból megvizsgálja a sütőipari vállalatokat, illetve sütőüzemeket Fedett vásárcsarnok A tanácsülésen még számos interpelláció hangzott el. Hoh- mann Józsefné kifogásolta, hogy a Marx és Engels út kör­nyékét soha sem látják el víz­zel és követelte a Marx úti „gomba” megszüntetését. Ko­vács Lajos kérte, hogy a 3 éves terv keretében a nagypiacot hozzák tető alá, létesítsenek fedett vásárcsarnokot TUI An­talné több helyiséget kért a Vendéglátó Vállalat részére, hogy éttermet létesíthessen, J Vörös Márton a Séta téri bás- * tyafal kiszabadítását sürgette. Kérte, hogy a megszünteten­dő népbüfé helyén orvosi ren­delőt, vagy könyvtárt létesít­senek; Bővítsék a tejüzemet', Kirchner András, a Tejipari Vállalat igazgatója az üzem bővítését kérte, hogy megfelel­jen a korszerű követelmények­nek és a vállalat termelése lé-: pést tudjon tartani a város fej- ■ lődésével. Bejelentette, hogy október 1-től kezdve a vállalat: ismét megkezdi a pogácsasajt gyártását és bevezetik a túró­gyártást is. Foglalkozott a szál- _ lítási nehézségekkel és ennek j megszüntetéséhez kérte a ta-; nács segítségét. Arató Pálné aj burkolt árdrágításokkal foglal-' kozott. Javasolta, hogy az ital- ] boltókban és a cukrászdákban j a kiszolgálók blokkot adjanak: a fogyasztóknak, hogy azok el­lenőrizhessék a hivatalosan j megállapított árakat. Kifogá- j solta a piros paprikát, amely: inkább hasonlít a festékhez,' mint a fűszerhez. Kérte, hogy ne csak egy helyen, a belvá­rosban árusítsanak halat, ha­nem létesítsenek halboltokat a; külvárosokban te; Megoldható a jégellátás Bernáth János a társadalmi tulajdon védelméről szólott. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a vállalati ellenőröknek és vál­lalatvezetőknek, hanem a tár­sadalmi ellenőröknek is ügyel­niük kell a társadalmi tulaj­don védelmére. Rugási Endre, a Sörgyár igazgatója kifogá­solta, hogy a kereskedelem nagymennyiségű import sört vett át, ugyanakkor a vendég­látóipar nem veszi át a Sör­gyár sörét A jégellátással kap­csolatban bejelentette, hogy a Sörgyárnak van egy üzemen kívüli jéggyára. Ha a vállala­tok mesterséges jeget tudná­nak tárolni, akkor a Sörgyár ezt beruházás után üzembe he­lyezhetné és akkor megoldód­na Pécs jégellátása. Az Interpellációk elhangzása után a tanácsülés elfogadta ez állatok tartásáról, valamint a lakóházak házirendjéről szóló új tanácsrendeletet Kevesen vannak, de jó gazdák Kis termelőszövetkezet a ka­ntái Jobb Sons, de erős, ffjg' az ellenforradalom se saétugratui; öt család 11 tagja műveli a Jobb Sors 105 hold szántóját és 16 hold rétjét. Azt mondják, hogy ke­vesen vannak és ezért egy-egy ember többféle munkát is vé­gez. Még az elnök te. Meg is látszik ez a nagy serénység a termelőszövetkezeten. Jó volt az árpa, a búzatermésük, de jó lesz a kukorica is. — A burgonyát meg élvezet | volt szedni. Olyan nagyok vol-1 tak közöttük, mint az ember | két ökle, meg aztán sok is...; i A termelőszövetkezet építke- j zik is: ötveníérőhelyes szarvas j marha istállót, raktárát, ta- * karmányelőkészítőtí Hetven­ezer forint kölcsönt vettek fel. a többit a saját erejükből áll­ók. Kell már az istálló, hisz harminckét szarvasmarhájuk tan és jövőre jobban rá akar­nak állni a tenyészállat neve­lésre. Azt mondják: kifizetődő, mert az idén is eladtak egy hízóbikát — a tenyészbika még eladásra vár — és nyolc­ezer forintot kaptak érte; A Jobb Sors-ban az a mon­dás járja, hogy inkább jót, vagy semilyet sem; Ez meg is látszik állattenyésztésükön. Tíz berkshirei anyakocájuk van, amelyek csakúgy ontják a fajtiszta malacokat. A mala­cok nagyobb részét törzsköny­veztetik, mert így jóval töb­bet kapnak érte. Amelyik meg nem üti meg a mértéket, azt leszerződik és néhány hónap múlva jó pénzért továbbadják, mint sonkasüldőt vagy hízót. Olcsón hizlalják a sertéseket, mert ott van a községben a sajtüzem és ők napi öt-hétszáz liter savó elvitelével használ­ják ki ezt a lehetőséget. Tizenhat törzskönyvezett kanjuk van. Ezeket hamaro­san átadják az államnak to~ vábbtenyésztésre. Negyvenöt— ötvenezer forintot kapnak ér­tük, ha nem többet. Na és a harminc hízó, amely szintén hamarosan vágóhídra kerül? — Tudja először úgy volt, hogy húsz forint készpénz esik egy-egy munkaegységre — újságolja a tanácselnöknő —, de most már úgy mutatko­zik, hogy meglesz a harminc is és persze ezenkívül a ter­mény ; ; l Ezen nem te csodálkozom mint ahogy ilyen gazdálkodás mellett azon sem, hogy az öt családból négy házat épít ma­gának. Kettő már be is költö­zött, a másik kettő pedig most kezdte meg az építkezést. A Solymosi-család há­rom tagot adott a KISZ-nek. A 27 éves Bélát, a sorköteles Gézát és a maholnap 55 éves Béla bácsit, aki bizony már „Id.” jelzőt tesz a neve elé. Egyébként nem 6 a legöre­gebb KISZ-tag. Az uránium­bánya kővágószőlösi főműhe­lyében — ahol dolgozik —, találunk még 60 éveset is. Bitter Ádám bácsi az, Soly- mosi elvtárs testi-lelki jóba­rátja; Sok-sok elszakíthatat­lan szál fűzi egymáshoz a két embert: mindketten kommu­nisták (Solymosd elvtáns párt- vezetőségi, Bitter bácsi pedig üzemi bizottsági tag), mind­ketten lakatosok és mindkét* ten nagy barátai a fiatalok­nak; Eredetileg a pártszervezet küldte be őket. Az ifjúmun­kások pedig annyim megsze­rették a két veteránt, hogy nemrég tiszteletbeli KISZ-ta- goknak nyilvánították mind­kettőjüket. Belépési nyilatko­zatot te adtak. Ej, de furcsa volt kitölteni s beírni, hogy született 1897-ben és 1902-ben! Sókat nevettek, tréfálkoztak akkor, s mi tagadás, még ízt gultak is kicsit a felvételüket tárgyaló taggyűlésen; Ment minden, mint a kari­kacsapás, mert a fiatalok se­gítőtársat, a két öreg munkás pedig elvesztett ifjúságát ta­lálta meg a KISZ-ben. Mert ők kevés napfényt élveztek életükben; Bitter bácsi kül­földre menekült a Horthy- rendszer üldözése és nélkülö­zése elől és bejárta a fél vilá­got, megfordult még Egyip­tomban is. Sólymosa elvtárs nyolcgyermekes mozdonyveze­tő fia volt és édesapja becsü- etes munkája ellenére is olyan szegénységben éltek, hogy közös ünneplő cipőt és nadrágot használtak. Később nas lett a kis Bélából, s ma őszülő fejjel mondogatja ke­serűen, hogy többet súrolt és ;akarított, mint tanult. Ezért épett hát be a KISZ-be, nem akarja, hogy még egyszer olyan legyen a magyar mun­kásfiatal élete, mint az övé volt; Ma nincs az ifjúmunkások­nak olyan megmozdulása, ahonnan Solymosi elvtárs és Bitter bácsi hiányozna. Em­lékszünk a megyei ifjúsági fesztivál első díjat nyert szép kalózhajójára? Ök is részt vet­tek a felépítésében. Hallottuk az urániumbányai KlSZ-mű- szatkok hírét? ők is ott vol­tak, s öregedő, fáradó izmuk­nak parancsolva, versenyt dolgoztak a fiatalokkal- — Az egyik műszak pénzén kiszista —komszomolista találkozót rendeztek a Tavasz étterem­ben, a legközelebbi esetben a szegedi ruhagyár fiataljait lát­ták vendégül és így tovább. A szegedi fiatalok sem voltak hálátlanok, mert meghívták őket s három felejthetetlen napot töltöttek Dél-Magyaror- szág fővárosában; Azért ne gondolja sen­ki, hogy a fiatalok mindig hegyet görgető kedvvel dol­goznak és csak vidámságok­ból áll az élet. Megtörténik néha az ellenkezője is. Soly­mosi bácsi például arra lett figyelmes egy alkalommal, hogy titkáruk, Máté Jenő na­gyon töprengő arccal jár-kel, a KISZ-szervezet pedig — mintha csak követné példáját, — nagyon hallgat magáról. Vajon mi a baja? — kérdez­ték tőle Bittér bácsival; Azt válaszolta, hogy elvesztette a kedvét, úgy érzi, hogy nem is ő a KISZ-titkár, mert Jakab Károly, az urániumbányai csúcsvezetőség tagja sokszor kiveszi kezéből a munkát; Elbeszélgettek Jakab elv­társsal. Elismerte, valóban így történt. 1 Néha nemcsak segí­tett, hanem Máté Jenő „ke­nyerét’“ is elvette. Legköze­lebb majd vigyáz, dolgozzon csak nyugodtan a Máté Jenő, hiszen őt választották meg a fiatalok! Kár te a szót szaporítani. Solymosi és Bittér elvtáns megnyugtatta Máté Jenőt. Már nem töpreng. Magabizto­sabban jár-kei és a szervezet munkája is javult kicsit- Csak egy hiányzik még nagyon: a politizálás, különösen a régi munkásélet ismertetése. Hogy miért? Amint Solymo­si bácsi mondja: ripsz-ropszra kell befejezni a gyűléseket, mert egykettőre indulnak a buszok. Ők nagyon szívesen beszélnének életükről! Szíve­sen elmondaná, hogy miért vesztette el a fél szemét 1932 április 28-án. A pécsi—mohá­csi vasúttársaságnál dolgozott akkor, s munka közben bele­szaladt a véső a szemébe. Kór­házba került, egy évig bete­geskedett és 300 nap letette után nyugdíjba helyezték havi 60 pengővel. Hiába tiltakozott és panaszkodott, hogy 30 éves és 3 gyermekes családapa, éle­te teljében van és nem akar nyugdíjba menni — nem volt apellálás. A társaság, ahol ap­ja 32 évig, nagyapja 42 évig, öccse hat évig, ő tíz évig —• együttvéve tehát 90 évig — dolgozott, kíméletlenül kidob­ta az utcára. És hiába ment máshová, nem vették fel. hi­szen egészséges munkanélkü­liek százezrei ődöngtek akkor az utcán, senkinek: sem kellett a félszemű ember. Ezért öt éven át csak négy-öt hónapot dolgozhatott minden évben. Egyszerűen, de nagyon ke­serűen adja elő ezt ma Soly­mosi bácsi és valószínű a fél világot bejárt Bitter bácsi még többet tudna mesélni magáról. Az ifjúmunkások biztosan szívesen hallgatnák őket, hi­szen alig tudnak a múltról. Lehetetlen, hogy az autóbu­szok indulási idejét ne tudnák ilyenkor későbbre halasztani. Azzal kezdtük cikkün­ket, hogy a Solymosi-család három tagot adott a KISZ- nek- Most azzal fejezzük be: jó lenne, ha sok ilyen mun­káscsalád akadna az ország­ban, ha a munkásmozgalom veteránjai követnék Solymosi és Bitter bácsi példáját. A// f újság < könyvek naptár J tcnák ruca Munkatársunk felkereste dr. Wild Frigyes elvtársat, a Magyarországi Német Dolgo­zók Demokratikus Szövetségé­nek főtitkárát, aki a hazai né­metség kulturális viszonyai­ról a következő felvilágosítást adta: Kérdés: Örömmel vettük kézbe az új német nyelvű hetilap első számát. — Szeretnők hallani: mi a lap programja és hasábjain milyen Írásokat találhatnak a ha­zánkban élű német anyanyelvű dolgozók? Választ A Neue Zeitung azt a célt szolgálja, hogy a Ma­gyarországon élő német anya­nyelvű polgárok saját nyelvü­kön értesülhessenek a* or­descUt^etés (U. Wild. frigyessel | f; A napokban bírósági vég­zés került a kezembe. Hite­lessége kedvéért közlöm a számát: Pécsi városi bíróság P. III. 22.432/1957—5. szám. K. F.-né felperes Cs. Gy. alperes felett mondott ítéle­tet a városi bíróság gyer­mektartás ügyben. No de ebben semmi furcsa­ság nincs. A hűtlenné vált apának annak rendje és mód­ja szerint — ha tetszik, ha nem •— meg kell fizetnie a gyermektartást, valamint a családi pótlékot A bökkenő abban van, hogy — ember legyen a talpán, aki meg tudja fizetni a bíróság ál­tal kiszabott családi pótlékot. Idézem az ítélet idevonatko­zó részét: „A pécsi bíróság kötelezi az alperest, hogy a felperes gondozásában lévő 1956. má­jus 4. napján született Gy. nevű gyermek tartása fejé­ben fizessen a felperesnek 1957 április 1-től kezdve havi 220,— Ft-ot, valamint 3,750.— forint családi pótlékot.. .** így bizony, Gy. barátom, önnek havi háromezerhét­Végzés rvvvvvvvvwvwrvTVTvrvvTrwwti százötven forintot kell fizet­nie gyermektartásért, illetve családi pótlékként — a bíró­ság szerint. De ne ijedjen meg, mert alább mér más­ként szól a végzés. „Felperes az alperestől származó gyermek tartása fejében 1957. március 1-től kezdődően havi 220.— forint tartásdíj, továbbá 37,50 Ft családi pótlék megfizetésére kérte alperest kötelezni...“ A hiba csupán egy tizedes vessző rossz elhelyezésén múlik, de kellemetlen követ­kezményekkel is járhat az alperes terhére, mert F.-né — az ítélet szerint — jogosan követelhetné a 3,750.—? Ft családi pótlékot. Van ebben a végzésben máshol is zavar. A Gy. ne­vű gyermek születéséről azt írja. „A bíróság a peres felek előadása, az alperes kereset­kimutatása, a gyermek szül. akvi. kivonata alapján tény­ként állapítja meg, hogy a felek együttéléséből 19 56 május 4-én Pécsett született Gy. nevű gyermek 1956 áp­rilis óta a felperes gondozá­sában áll.." Most az a kérdés, hogy mikor született a gyermek? Tény az, hogy az anyakönyvi kivonat 1956 május 4-ét je­löli meg a gyermek születési idejének. Abban viszont ké­telkedek, hogy a gyermek már 1956 április óta a felpe­res gondozásában állt. Az igaz, hogy az anya addig is gondját viselte a gyermek­nek, amíg a szive alatt hord­ta, de a gyermek mégis csak 1956 május 4-én született. Igazság szerint, csak május 4. óta állhat a felperes gon­dozásában. Az ítéletet, végzést, mégis csak sokkal nagyobb figyel­mességgel kellene elolvasni, mielőtt kiadják, mert a P. 111. 22.432/1957—5. számú bírósági végzésből a felüle­tesség tűnik ki, K. V. szagban és a világban történt eseményekről. A lap hasábja­in ismertetjük azokat a prob­lémákat is, amelyek speciáli­san őket érintik. Szeretnők hinni, hogy a Neue Zeitungot megszereti a hazai németség, magáénak fogja érezni és problémáival, örömeivel gyak­ran felkeresi. Kérdés: Tavaly készült német nyelvű naptár; az idén számítha­tunk-« megjelenésére? Választ Körülbelül decem­ber közepére készül el az 1958-as évre szóló kalendári­um és örömmel kell monda­nom, hogy sokkal szebb és gazdagabb kiállítású . lesz, mint a tavalyi volt Szó lesz benne a németség település­történetéről, a németeknek a tsz-mozgalomban való részvé­teléről, a német népviseletről, az NDK-tói az októberi ellen- forradalom után kapott segít­ségről, bemutatja a legjobb hazai német zenekarokat, íze­lítőt ad a magyarországi né­metség vidám szokásairól és ír azokról a kiemelkedő sze­mélyiségekről, akik a hazai németség köréből emelkedtek ki és alkottak maradandót. A naptár a gazdag képanyagon kívül sok szépirodalmi vonat­kozású anyagot is közök ver­seket, novelláikat;,, Kérdés: A ndvetség kiadásiban Jelenik-e meg szépirodalmi anyag? Válasz: A közelmúltban ad­tunk ki egy Heine-kötetet. Ez elsősorban a kultúrotthonok számára készült, hogy műso­raikhoz megfelelő versanyag álljon rendelkezésre; Hasonló célt szolgál a napokban meg­jelent másak verseskötet is. amely Gedidite aus alter und neuer Zeit címet viseli. — A könyv igen sok szép és érté­kes verset tartalmaz. Népda­lokat, költeményeket Goethé­től, Schillertől, Lessángtői és a mai német költőktől. — A könyvet igen sok helyre meg­küldtük, de szívesen rendelke­zésére bocsátjuk bármely kul- t úrcsoportnak, amely munká­ja során fel tudná használni. Ezenfelül 1958. első negyed­évéiben szándékozzuk kiadni német dalos-gyűjteményün­ket; A könyv mintegy 120 né­met népdalt tartalmaz. Kérdés: Végezetül arra szeret­nénk választ kapni, hogy van-e hazánkban német folklórkutatas és ba van, milyen célzatú? Válasz: Sajnos, ezen a té­ren nem sok eredményről tu­dok beszámolni. A Néprajzi Intézettel együtt végzett tánc- gyűjtésünk most kezd újra erősödni, azonfelül birtokunk­ban van egy népviseleti gyűj­temény, amely Grynaeus Ist­vánná munkája; Érdekessége az, hogy figyelmet fordít a népviselet-történetre is. — A Dunántúli Napló hasábjain szeretném felhívni a német anyanyelvű községek pedagó­gusait, hogy szenteljenek időt a néprajzi gyűjtésre is. Na­gyon sok pusztuló érték ma­radnia meg, ha feldolgoznák Vókányb&n vagy Mecsekná* dasdon, Bolyban vagy Palota* bozsokon a német szokásokat, összegyűjtenék a táncokat, a dalokat s a nép életének szá­mos egyéb megnyilvánulásait,

Next

/
Oldalképek
Tartalom