Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

1937 OKTÓBER M

NAPLÓ

n

Pótolni kell o régi \ sikert aratott

„ r * píaz Örmény Népi Ének- és Táncegyüttes

t <4tí b-mm £9’í9 0 é ]V/tAo ■> V :i-W u -IV1 A*> í« n f/-\l rr t „11 ViAtfA iívflla* miUven A1 nSVipn a npnKrn u „-/j-’Anr W

hány

ássMég a „kakasülő” 1» zsúfolásig telt hétfő 7IWm*VT*l^niT^UrW;vyy^rf;VWt^TTTTTTTTT;;iVT>TT;'rVT'~77VVy;' ^ei>te a pécsi Nemzeti Színházban, pedig a

Nem az írás utáni vágy. hanem a segítenialcarás sarkallt arí’a. hogy írjak. Mert kell foglalkozni a régi törzs- bányászok és a jövő bányászainak az életével. Ügy gondolom, hogy sokan még nem helyesen értékelik és nem jól látják a bányával kapcsolatos egyes problémákat.

Most már, miután a bányászáig rengeteget kapott, a kormánytól, rajtunk lenne a sor, hogy adjunk is. Legalább annyit, hogy a tervet teljesítsük. De nem hóvóéi hajrával, hanem a munkaidő mindennapi, rendes kihasználásával.

Én, hogy úgy mondjam, itt születtem ebben a bányában és .ismerem a lehetőségeket, ezért nem tudom megérteni például azt, hogy a délelőttös harmadban miért kezdik a fejtések 10—11 óra között a termelést, amikor a fa be van készítve a lég- vágatra, illetve a fejtésbe.

Nem a múlt idézgetés* miatt, de el kell mondani — biztos vannak mások is. akik emlékesnek még rá, — hogy régen minden reggel vártuk a jeges és havas Tát a körvágatba« és azt mi toltuk be a munkahelyre és adtuk félfelé a fejtésbe é6 mégis 4,5—6,5 csillés fejadagot adtunk. Ezzel szemben most a fa bent van a légvágatban, ahonnét léfele kél! adni és mégis 3,5—5 csillés fejteljesítményt adnak, és ha öt perces üreshiány van — azt tisztelet a kivételnek — rögtön felkerekítik két órára.

Tehát itt valami hilba van. Romlott a bányánk, rosszabbak a fejtések? Ezt én nem hiszem el. Vagy rosszabbak a bányászok? Ebben rejlik valami. De én úgy gondolom, hogy a rosszabb szót inkább az öregebbel kell helyettesíteni. Mert a régi törzsgárda nem rosszabb, csak. sajnos az idő eljárt és öregebbe’^ lettek, kevesebbet budinak már teljesíteni. Ezért áll fenn az, amit a Dunántúli Napló ,A vájár legyén vájár“ című vezércikke írt, hogy a törzsgárdánk elvesztette tekintélyét, de inkább

arról van szó, hogy kiöregedett — mert ez a valóság.

A törzsgárda pótlására sürgős szükség van. A módja már megvan. A vájártanuló intézetekben három év alat’ segédvájárok és vájárok nevelődnek. Én magam is egv ilyen intézetnek vagyok a szakoktatója és igyekszem is harminc év alatt szerzett tapasztalataimat átadni u fiataloknak és bízom abban, hogy mindegyik tanulónkból jó bányász lesz. Tanbányánkban jelenleg 25 másodéves tanulóval, hat munkahelyen dolgozunk, 1 keresztvágat, 3 alapvágat. 1 gurító és 1 ereszke hajtáson.

Az oktatók odaadással tanítják a fiatalokat, hogy ha azok kikerülnek az üzemekbe, ne történhessen meg, hogy az aknász, amikor a beosztási végzi, azt kapja válásául, hogy: aknász munkatárs, én itt nem tudok dolgozni, inkább cslllézni megyek.

Persze. * munkához segft- ségre is van szükségünk. Értem ezalatt az üzemi párt- és szakszervezeti vezetők segítségét. A segítség nagyon jól esne azoknak a fiataloknak, akik az ország távolt vidékeiről jöttek ide. hogy bányászok legyenek.

Nem olyan segítséget varunk, hogy amit ma adok. azt holnap elveszem. Mert ilyesmi is megtörténik. Péli szervezés elkövette azt a baklövést, hogy egy már a második iroda- napra tette az örmény együttes műsorát és a

. . . . . . . —- —. .XZ — /I «,n^. —. —. I . TZ t 1.. . * ... 1.(1 lí( f (— /(

dául

helyiségből lakoltatiak ki bennünket. Az augusztusi párttaggyűlésen kértem, hegy adjanak a 76 vájártanulónak egy kis irodahelyiséget, amit Tavasz elvtárs a párt és a szakszervezett vezetők Javaslatára meg is adott. Szeptember 10*én foglaltuk el a helyiséget, de már aznap le akarták verni róla a lakatot. Érdekes, hogy amíg az építészet női dolgozó) használlak a helyiséget öltözőnek és ebédlőnek, addig nem roll rá senkinek szüksége, de mihelyt a vájártanulók fog- lullák el, megindult a kite- lepílési akció. Szeptember 25-én ki Is teltek bennünket. Igaz, hogy felajánlottak egy helyiséget, de az majdnem a palahányón van, Ügy érzem, hogy a jövő bányászat, akik tanulási idejük alatt is termelnek, megérdemelnek egy helyiséget az üzemi épületben.

ügy látom, hogy a kiöregedett tömgárdát fel kéül1 váltani újjal. De ez. csak ügy <1 megy majd, ha áz újakat1' segítjük, minden támogatást'1 megadunk nekik, hogy jó vé- <1 járókká váljanak. i1

Mert mitsem ér az állandói' felvétel, ha szakmunkásaink! nevelését nem segítjük elő.

Nagy Józser

a Rücker-aknai tanbánya szakoktatója.

pesti művészek „Kihúzzuk a lutrit“ című előadását is,

A több mint félszáz tagú együttes felejthetetlen ’élményben részesítette közönségét. Színpompás ruhái, érdekes népi hangszerei már uz első pillantásra „megkapta’’ u pécsieket. A műsor legtöbb számában az ének, a zene és a tánc szerves egységben volt. Felejthetetlen a gazdag, Ural szépség, amely kivétel nélkül minden számukat jellemzi. A dal. a tánc, a muzsika szinte fürdik a költői szépségekben.

Műsoruk gazdagságára Jellemző, hogy 25 különböző ének-, zene- é» táncszámot adtak elő. A munkáról, a hazáról, a szerelemről szól énekük, zenéjük, az élet szeretetét tükrözi táncuk. Egyszer végtelenül finoman, mini csilingelő ézüstcsewgetyfl hangja szól énekük, másszor a játszi kacérkodás, a csattanó jókedv árad belőlük.

Nehéz annak eldöntése, melyik számuk tetszett a legjobban, A sikerre m! sem jobb bizonyíték: csaknem valamennyi számukat ismételni kellett, s a közönség vastapssal jutalmazta művészetüket, „A jereváni éjszakák", a „Gingala" című pásatorének, a „Hatnajak“ i című népdal előadása mind-mind azt bizonyítja: mélyen é] ebben a népben a szépnek a szeretete. Milyen egyszerű és mégis milyen kifejező a fej, a kezek, az ujjak lágy mozgása. Mint lehelletvékony, csillogó gyöngyszem minden mozdulatuk. Milyen nagyszerűen Jelenítik meg például a szőlőszüretelést, vagya szőnyegszövést. S a táncok koreográfiája külön élmény: egyszerű és mégis mind megannyi báj. kecses mozdulat.

Az Örmény lánytáncok minden finomságát megtestesíti Angela Sahnabatján szólószá- malban. A férfiak táncaiban már dinamikus, sőt virtuóz elemek Is találhatók. Az erő, a temperamentum különösen az „Uj falu" című orosz népitánc előadásukat jellemezte.

S a kiváló zenekar! Már nem is kísérőzene, hanem a legszervesebb tartozéka a dalok és táncok kifejező erejének. Szőlószámot is láthattunk; u cimbalom hangjaira emlékeztető ősi, 72 húros „kanon" nevű pengető* hangszeren játszott Angela Atabetjan. Művészi látókét a közönség megújráztatta.

Megérdemelt sikert aratott az együttes í>a közönség tetszését csak fokozta, hogy Tahiara Demurjan. az Örmény Köztársaság nép- művésznője a műsort magyarul konferálta.

Egy, y szépet, a művészit szerető baráti nép ajándékozott meg bennünket felejthétótlem élménnyel.

• (Öaráy'

JáMS-untékcst

Pécs város Művelődési Házában

Uj nyeremény tárgy:

a lotló'Zi

A sportfogadási és lottóigazgatóság a három-, a kétszobás öröklakás és a Wartburg gépkocsi mellé most újabb nagy nyereménnyel lepi meg a lottózókat. A Fővárosi Hanglemezgyártó Vállalat elkészítette a kombinált lottó-zeneszekrényt.

A „zenekombínát” ára körülbelül 28.000 forint. Árusításra nem kerül, csak lottón lehet nyerni. Az első mintadarabot már októberben kisorsolják.

j Kétéves kislány * tragikus halála

Vasárnap délelőtt fél tizenkettőkor értesítették a mentőket, hogy azonnal menjenek ki i Uszögpusztára. A helyszínre J érkezett mentők Szukics Valé-( ria kétéves kislányt egy vízzel í telt csillében találták. A kis-J lány ismeretlen időpontban J esett a csillébe és játszótársai t találtak rá. A mentők márf

'csak a halál 'megállapítani.

beálltát tudták |

Hétfőn este meleghangú- latú, lelke» ünnepi esten emlékeztek meg a pécsiek Arany János halálának 75. évfoi-dulójáról. Az ünnepséget Pécs város Művelődési Háza rendezte.

75 év egy hosszabb emberöltő. Mégis, mintha Arany János messzebb volna tőlünk, mint 75 év távolságiban. Igaza volt Miklós Róbertnak, az est előadójának, a múlt évtizedek merev, szecessziós irodalomtörténeti felfogása szoborrá merevítette a legnagyobbakat, emberfeletti magasságba helyezte és amíg fejüket babérral ko- szOrúzta, emlékükből kiölte az emberi vonásokat. Az ünnepi est legfőbb célja éppen az volt, hogy a 75 éve halott, költőt elevenné, valóságos emberré tegye a hallgatók előtt.

Miklós Rábírt beszélt a debreceni, irodalommal ismerkedő diákról, a szalomni preceptórról, a Toldi írójáról, Petőfi barátjáról, a szabadságharc slratójáról. a ■nagykőrösi professzorról, a pesti öreg Aranyról, aki már nem láthatta azt a jelenetet, mikor Petőfi dunapartl szobráról lehullott a lepel s a forradalom nagy költője végre odakerült a nemzet tudatában, ahol Arany szívében évtizedek óta uralkodott.

A műsor, zenei részében dr. Teremi Gáborné, özörényi Olga és a Pedagógiai Főiskola énekkara megzenésített Arany-verseket adott elő, hangulatosan, finoman. Az énekkari számok közül Bárdos-Arany: Az nem lehet.. ■ kezdetű mű előadása tetszett a legjobban, hűen kifejezte

a vers és zene szoros kapcsolatát, erejét, szépségét. Az énekkart Tillai Aurél vezényelte,

A hallott tizenegy Arany- verset Hajnal Ernő válogatta és a Művelődési Ház Bajor Gizi színjátszó-együttesének tagjai adták elő — kitűnően. Lehet, hogy a tizenegy versnek nem mindegyike tartozott a költő legnagyobb versei közé, de Arany művészetének sokszínűségéről, gazdag eszmevilágáról és forma- művészetéről híven tájékoztattak a bemutatott müvek. Kiemelkedő volt Sugár Győző „Walesi b&rdok’ tolmácsolása, a „Szondi két apród- ja" öhlmüller Miklós és az „Agnes asszony’’ Horváth Erzsébet előadásiban.

As Arany-est valóban ünnepi, szép esemény volt.

Á jövő szakmunkásai közötti/

Eredmények és problémák az 500. ss. MTH Intézetben

Az iskolában {

Szép, nagy épület. Bőiül tiszta, világos, telt virággal. 1028—29-ben épült itt a városi tanoncotthoo. Csak 5—6 éve adták vissza megint intézetnek, de az egyik szárnyat, a baloldalit, az Autóközlekedési Vállalat igazgatósága foglalta el.

— így tehát, még tanteremhiánnyal küszködünk — panaszkodik Neubauer József igazgatóhelyettes. •— A tanárók két. műszakban este 8-ig dolgoznak. Az otthont is szeretnénk idehozni, nemcsak azért, mert a szétszakító ttság megnehezíti a diákok összefogását, hanem, mert, az otthon kicsi is, öreg ás. összehasonlíthatatlanul megfelelőbb lenne ez az épületszámny. Eltekintve attól, hogy a Központi Vezetőség határozata alapján már nekünk is rég vissza kellett volna kapnunk az egész intézetet;

Az iskolában 1350 ipari tanulót oktatnak. Szakmai ismeretet, anyagismeretet, szakrajzot, számtant, magyart és történelmet tanulnak a fiúk heti 14 órában az első és másodévesek, hetenként egy napot a harmadévesek, A második és harmadik évben már komolyabb gyakorlati munkát végeznek s így az iskola éppen elég megterhelést jelent nekik. Pedig szívesen tanulnának még sok mindent: fizikát, földrajzot, éneket.;; —

mondja tűnődve egy kis szőke gyerek;

Sók az idén az elsőéves. Elő- réláthatólag alapvetően megjavul a szakmunkásképzés, egyrészt a hároméves oktatás bevezetésével, másrészt az újfajta beiskolázási módszerrel. Meet ugyanis a vállalatok maguk vizsgálják meg, hány és milyen szakmunkásra van szükségük, és maguk választják ki a jelentkezők közül azokat, alakét aztán „szárnyuk alá vesznek". Sok előnyük van ebből a tanulóknak, például sokkal jobb így a szerszámellátás.

Rosszabb a helyzetük azoknak, akik kisiparosoknál tanulnak. Ezek a tanácson keresztül kötik meg a szerződést, és itt az iskolában kapják az elméleti oktatást. Ennek a módszernek vannak előnyei: így mintegy kétszeres a tanulók száma, könnyebb az elhelyezésük, és megtakarítást is jelent, hogy a kisiparosok viselik a költségeket. De a fiúk megsínylik, hogy némely mester bizony úgy bánik velük, mint régen az inasokkal: ugorj oda, hozd ide ezt, azt. Ha a mester csak konyhabútort csinál, a gyerek se tanulhat meg mást. Aztán a kevésbé lelkiismeretes mesterek csak igyekeznek kihasználni a 3 éves ingyen-munkaerőt ;: i Szín játszókor? Sport? Minek az egy inasnak? Nem ártana csöppet sem, ha a tanács megjavítaná az ellenőrzést! i

Az ifcko!a tanárainak természetesen szívügye a gyerekek oktatása és nevelése. Szép eredményeket is érnek el, szó, ami szó, a fegyelem terén is gyönyörű javulás van, és tanulás szempontjából sincs ok panaszra. De azért sok, nagyon sok lehangoló jelenség van még;

Mindenekelőtt kisért az általános iskola. Meg kell csak nézni, mit tudnak a nyolc osztályt végzett diákok. Helyesírási hibáktól hemzsegnek a fogalmazások, hibás szorzás, meg nem oldott, egyszerű területszámítás — ez a felvételi vizsga eredménye. Vannak persze kivételek, de az általános kép sötét és elgondolkoztató.

És a fegyelem. A tanárok verejtékes munkával harcolnak a csúnya beszéd, udvariatlanság, rendetlenség, laza erkölcs ellen, és akikor olyan esetek adódnak és vetik visz- sza hosszú időre a munkát, mint az egyik futballista fiú esete. A komlói vezetők, beszólnak az iskolába: ez agyerek jól rúgja a labdát, szükség van rá a csapatban, mentesítsük egy kicsit, és a napi 7 óra helyett dolgozzon őcsak hatot... A sport nemesit, de a sztórnevelés rothaszt. Nemcsak a fiatal sztárt rontja meg, hanem a nehezen megteremtett tiszta és jő légkört is.

Az otthonban {

Valamikor barátok lakták a régi házat a Sallai utcában. S a roskadozó falak, a rozoga ajtók, a hideg, keskeny folyosók bizony ma sem árasztanak igazán otthonos levegőt. A tisztaságra viszont egy szó panasz nem lehet. Ragyog a padló a hálótermekben, az ágyak elsimítva, sehol egy ránc, a szekrényekbe« glédá- ban áll a ruha.— Nehéz volt eljutni idáig — mondja Kiss József nevelő —, de most már ott tartunk, hogy felgyűrt ingujjban, kócosán, piszkos kézzel senki nem jön ebédelni. Nemrégiben a folyosón még úgy köpködtek, hogy rossz volt. nézni. Beszélhettem, könyöröghettem nekik, meghallgattak és tovább csinálták. Egy szép napon dühbe gurultam és felmosattam velük «z egész folyosót. Morogtak, de félóra múlva fülénél fogva hoztak egy fiút: nevelő elvtárs, köpködött a folyosón, mossa föl maga után... Azóta vigyáznak a tisztaságra.

Nehéz a 74, mindenhonnan összeverődött kamasszal boldogulni. Tavaly sok volt a „jampi”, és ezek úgy rontották a többiéket, mint rothadt alma az egészségeset. De hogy van ezekben a gyerekekben jóérzés, fogékonyak és hajlíthatok, erre nagyon jellemző „Csöves“ esete:

— Hallom egyszer — meséli Kiss elvtárs —, hogy úgy szólongatják egymást: Jackie, Jim, meg hasonlók. Az egyik gyereket meg: Csöves. Szólok neki, mondom, hogy milyen csúf ez. Egy nap múlva véletlenül hallom megint: te Csöves! És a válasz: te, ha még egyszer azt mondod nekem, hogy Csöves, én mégtéplek. Van énnekem rendes nevem is.

Értelmesek, tanulékonyak ezek a fiúk, csak fiatalok még. Legtöbbje 14—15 éves. Nagy baj hárt, hogy az otthon

könyvtárában csupa komoly könyv van, Marx műveitől Gorkij Az igazi kultúrájá-ig. Nagyon kellene már az ígért kicserélés, vagy még inkább egy csomó ifjúsági könyv, Nemrégiben vettek néhány fiúknak valót, így a Robinsont — egy hét alatt fölfalta az egész otthon ;:;

Van az otthonnak énekkara is. Persze, először senki se akart menni, „kornyikálni’*. Ugyan ... Hanem akkor Pécsi énektanár fogta magát, elment az otthonba és elkezdett beszélni a fiúknak, hogyan fejlődött a zongora ...A megbabonázott gyerekek észre se vették, hogy néhány perc zenetörténetet hallgattak és hogy már meg is fogta őket a tanár. Azóta hétfőn délutánonként szépszámmál verődnek össze „énekelni";

A tanműhelyben |

Az esztergapadok mellett vannak igazán helyükön a jövő kis szakemberei. Némelyiknek a feje búbja is alig látszik ki a gép mögül, de buzgalma felér a nagyokéval és teljesítménye sem marad eL A táblán még ott van a rajz, a csapszegé, amit most meg is kell esztergálni;

A tanműhelyben 96 fiú ta- nul, esztergályosok és lakatosok.

— Ez az igazi oktatási forma — így vélekedik a tanműhely vezetője, Sipos Lajos. — Az oktatás színvonala messze fölötte áll az üzeminek,

mind a teljesítmény, mind pedig a munkaerköks szempontjából;

Érthető is. Itt 12 tanulóra esik egy oktató, a a cél az, hogy a fiatalokból jó szakember legyen, hogy a munka minden mozzanatát tökéletesen elsajátítsák. Nem hajszolják a tanulókat, az első évesek például a rendes idő tízszeresét kapják egy-egy munkadarab elkészítéséhez. Emellett viszonylag jó gépek állnak a tanulók rendelkezésére, és ha elrontják, eltörik,— ami elég gyakori —, nem történik különösebb baj. Egyszóval a Munkaügyi Minisztérium minden feltételt megad az ipari tanulók jó felkészüléséhez;

A fegyelem itt is elsőrendű

fontosságú,

— Nagyon sokat segített a legújabb rendelet, hogy a magatartás-jegy döntően befolyásolja az ösztöndíjat — mondják egyöntetűen az oktatók. — A fegyelem nagymértékben javult. Hiszen nem mindegy annak a gyereknek, hogy megkapja a jeles eredményért járó 420 forint ösztöndíjat, vagy sokkal kevesebbet kap. Saját bőrén tapasztalhatja, és magától jöhet rá, hogy milyen fontos a fegyelmezett munka-,

örömmel tapasztalhatjuk tehát, hogy a még fennálló sok probléma ellenére történtek lépések az iparitanuló-képzés terén. Több olyan újítás és rendelkezés történt, amelynek alapján remélhetjük, hogy a jövő szakmunkásai meg fogják állni helyüket. Mindezt természetesen majd a jövő dönti eh

Hallatna Erzsébet