Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-10 / 212. szám
$ 1957 SZEPTEMBER 10 NAPLÓ Tegnap ; A Balkán-hegység 13. SZABAD ESZTENDŐ keleti vonulatai Bulgáriánál jutnak ki a Fekete-tengerre. Némely helyen szinte a tenger lábaihoz futnak és meredek sziklafalként torpannak meg annak lábainál. A síkságok inkább kiterjedt völgyek formájában mutatkoznak és védett földjein egymást váltják a rózsaligetek, dohányültetvények és kertészetek. A törökök — csakúgy, mint hazánkat — Bulgáriát is hosszú évtizedeken át igájukban tartották. A bolgár fiatalokat elhajtották Isz- tanbulba, Drinápolyba és janicsárokat neveltek belőlük. Egy tengerparti kis faluból is elhajtottak a törökök egy fiút. Fiatal volt, alig 12 esztendős. Egyedül élt özA mát szeptember 11 — — számítják. 9-től" S hogy némi képet kapjunk 1 a jelenről, látogassunk meg * egy tsz-taigot és kísérjünk el( esti szórakozására egy bolgár j munkást. ’ Csinos kis házban lakik; Konsztadin Vaszilev Nedev traktoros Szuvorovóban. A házat annyira körülvették a kajszibarack- meg a körtefák, hogy szinte elveszik köztük. A léckerítést élénk zöldre festették és a kaputól keskeny betonjárda vezet a házhoz. Néhány lépcsőn jutunk fel hozzá. A bejáratnál egy 250-es Zetka motor fogad. Gondosan letakarták. Eső, nap, kárt ne tegyen benne. 'Tizenhárom évvel ezelőtt — 1944 szeptember 9-én — nép-1 felkeléssel vívta ki a baráti Bulgária függetlenségét és szabadságát- A fegyveres népi felkelés megmentette az országot a már fenyegető nemzeti katasztrófától és új irányt sza-( bott a fejlődésnek. Bulgária, a többi népi demokratikus országokkal együtt megindult' a szocializmus útján. M a Alekszej Nyevszkij székesegyház Szófiában. vegy anyjával. Konstantinápolyban nyírták le hosszú, fekete haját és felöltötte a janicsárok egyenruháját. Már nyolc éve, hogy jani- csároskodott a fiú, mikor az első csatában részt vett. Portyázás közben eljutott saját szülőfalujába is, de már nem ismerte meg azt. Lóhátról törökül kért vizet egy fiútól, aki nem értette meg szavát és tovább ment. A janicsár utána lovagolt. Korbáccsal, vadul ütlegelni kezdte. Mire előszaladt egy asszony a házból és felsikol- tott: — Fiam! Ne bántsd az öcsédet! — Nekem nincs öcsém — felelte a feldühödött jani csár és mind a kettőt lekaszabolta. A második megszállás alól már könnyebben szabadult az ország. Egy nagy, baráti nép sietett segítségére. Az évszázados múlt annyira belenevelte a népbe — bolgár anyákba és fiatalokba — a szabadság szeretetét, hogy egy emberként keltek fel a németek végleges kiverésére. Kicsi, keskeny előszobán át bevezetnek a konyhába. A fiatal feleségre nézek s máris megértem: nemrégen kerülhettek össze és most vették az új konyhabútort. Mégpedig az idei részesedésből. Szavaimat a fiatal férj nyugtázza. A konyha is, szoba is nagyon csinos és otthonos. Mindenütt takaró, terítő. Piros fonállal, keresztöltéssel maga a fiatalasszony készítette még lánykorában. A díványon, ágyon feltűnően sok a párna. Az asszonyka török származású és azon a vidéken igen kedvelik a párnákat. A munkáról beszélgetünk. — A helyi tsz-ben vagyok traktoros — mondja a férj. — összesen 980 család tagja a csoportnak. Főleg mezőigazdasági termeléssel foglalkozunk. Az állattenyésztésünk még gyenge. Van 2800 birkánk, 280 lovunk, 48 fejőstehenünk, 700 sertésünk* és 3200 szárnyas. — A háztájiban mit engedélyeznek? — Egy tehenet borjával, öt birkát, két sertést és baromfit tetszés szerint. Azt is elmeséli, hogy év végén 18 lévát (36 forintot) ér náluk egy munkaegység, sebhez jön még minden hónapban két léva, két kiló búza és 6 deka sajt előlegként a havi munkaegységre. Közben visszatér az asszonyka az udvarról és frissen szedett körtével, almával kínálja vendégeit. Mikor távozunk, egy üvegajtó vonja magára a figyelmemet. Bent modern kombinál tszoba. — Ez is önöké? — Nem. a bátyámé. Ö még legény. Most vette a bútort. Nincs idehaza. Nyaralni ment a tengerpartra. . Talán furcsán hangzik, de Bulgáriában főleg a bútorokon, lakberendezéseken lehet lemérni az elmúlt 13 év eredményét. Ugyanis az országban kevés volt a bútorüzem és a külföldi áru valamikor már a középréteg számára is megfizethetetlen volt. Most az új bútorgyárak öntik a kitűnő és olcsó árut..: A munkás nevét nem ismerem, csak végignéztem egy esti szórakozását. Feleségével indultak el, hogy a vacsorát egy másodosztályú vendéglőben fogyasszák eh A vendéglő külsőre nem ...... valami megkapó. A tengerparton fekszik, Várnától talán hat kilométerre. Minden negyedórában megáll előtte egy piros vagy kék autóbusz. Nagy lugasa alatt fehér terítővei letakart asztalok mellett mindig nagy a vendégsereg. A zenét zongora, harmonika és dob szolgáltatja. Jazz szól, bel- és külföldi számok. Ud varias és gyors kiszolgálás. — Tessék! — Két adag kibacsicát ké- 1 rek, mellé egy liter vöröset és , vegyes salátát. Kerül-fordul a pincér és • már hozza is a gőzölgő, vágott sertéshúsból készült, kolbász- alakúra formált sültet. Körítés nincs, ellenben saláta annál több és bőséges. A bor is asztalra kerül. Olyan, mint a bikavér és ideérzik iliata. Izgatottan várom, hogy fizessen. Zsebemben negyven léva. Bizony nem mernék eny- nyit rendelni. Hamarjában számolok. Két adag vacsora, liter bor, plusz zene és kiszolgálás. Talán még kap is visz- sza a százasból. Holnap A holnapról szá- ■■■■ ■■ .■ .....■; mokban lehe t beszámolni. Mégis a leghívebb képet a személyes tapasztalat adja. Láttam a „Kari Marx” szódagyár és a „Sztálin” kémiai kombinát terveit. Egy hatalmas völgykallanban épül fel a kombinát. A hegyről alázúduló vizet és á völgy egy részét elborító mocsarat használják fel energiaforrásnak. Hatalmas csatornákat ásnak. Még kevés a gép, a földmunkáknál sok kézi munkaerőre van szükség. A csatornarendszer egyidöben kettős célt szolgál majd. Egyrészt a turbinákon keresztül villamos energiával látja el a gyárakat, másrészt a völgyben elterülő kertészgazdaságok vízszükségletét biztosítja. A gyárak már csak azért A Georgl Dimitrov mauzóleum Szófia központi terén. Elfogyasztották a vacsorát, a borcsflaskó is kiürült. Fizettek. A vacsoráért ä 6 lévát, — összesen 12 léva — a borért 5 léva negyvenet.. Még húsz lávába (negyven forintba) sem került kettőjük vacsorája. Hozzá még csak annyit, hogy amit 1952-ben 100 lévőért vásárolhattak a lakosok, azt most 72 léváért megkaphatják. HŐSÖKRE EM Megyénk lakossága i* szoros,- baráti kapcsolatot kötött a bolgár hadsereg katonáival. De nemcsak számunkra, a bolgár nép számára is jelentős állomás volt Baranya megye. Ugyanis itt alakult meg az első bolgár néphadsereg. Már korábban is harcoltak a bolgár hadseregcsoportok a németek ellen, elsősorban a nép követelésére. Azonban a vezetésben még ott voltak a régi, cári tisztek, akik nem átallották szabotálni a tömegek követeléseit. Ezért volt az, hogy a drávai átkelésnél annyi bolgár katona vesztette életét és egyes községek többször is gazdát cseréltek a tisztek hazaáruló irányítása miatt. A néphez és baltájukhoz hű katonák a hadseregben szolgáló kommunistákkal együtt lefegyverezték és leváltották a cári tiszteket. Csak a legmegbízhatóbbak maradhattak beosztásukban, melléjük azonban népi komisszáriusokat, politikai tiszteket állítottak. Az ezredek és zászlóaljak vezetését korábbi közkatonák vették át és vezették a bolgár hadsereget győzelemre. Megyénkben közéi hatezer bolgár katona vesztette életét. Legtöbbjüket a Harkányban megépített sírhelyeken helyezték örök nyugovóra. Idén is, mint minden évben szeptember 9-én ünnepségen emlékeztek meg a bolgár hősökről. Az ünnepségen megjelent Angel Alekszejev alezredes elvtárs, a budapesti bolgár nagykövetség katonai attaséja. Mintegy százötven vendég jelenlétében helyezték el a megemlékezés koszorúit az emlékoszlopnál. Koszorút helyezett el a bolgár nagykövetség, a megyei pártbizottság, megyei tanács, Hazafias Népfront megyei bizottsága, a megyei KISZ, valamint megyei és járási tömegszervezetek képviselői. Az emlékoszlopnál a munkásőrség és a rendőrség állt díszőrséget. Az ünnepség végén 21 koszorú díszítette a bolgár hősi emlékművet. Délután a vendégeket a harkányi községi művelődésházban színjátszó-:, és népi tánccsoportok szórakoztatták. is életképesek és fenntartásuk költsége minimális, mert közel vannak a nyersanyaglelőhelyekhez. Különben ez minden gyár építésénél elsőrendű szempont és így akarják csökkentem a szállítási költségeket. A gyárkolosszus megépítésénél a portásfülkén kívül alig láttam felvonulási épületet. Valamennyi szerv, mely az építkezéssel, a gyár berendezésével foglalkozik, a közeli faluban helyezkedett el. Amikor pedig már felépültek az irodaépületek, Ideiglenesen ezekben kaptak helyet. Ügy vélem, ezt a hasznos tapasztalatot érdemes lenne itthon is figyelembe venni az építkezéseknél. A jövő perspektívájába tartozik a mezőgazdaság fejlesztése is. Ma a szocialista szektorban — állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben — a parasztság 87 százaléka dolgozik. Ezt a számot szeretnék közelebb hozni a százhoz. A megművelhető földterület mintegy M százalékát is közösen művelik meg. Tehát Bulgáriában a mezőgazdaság szocialista átalakítása lényegében befejeződött. GALDONYI BÉLA Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig (7) Nincs messze az este, a trópusi napnak egy-két arasznyi utat kell már csak megtennie, hogy nyugalomra térhessen a hegyek mögé. — Szimba gyakran felemeli a fejét, s elnéz a távolba, nem kóvályognak-e valahol dögöt jelző keselyűk. Bizony, ilyen olcsó prédára vágyik ö most! Újra meg újra felpillant, vizsgálódva körbefigyel, mert ha leszáll a nap, elülnek rögtön a szárnyas sírásók, s nem jelzik tovább az ingyen zsákmányt. De nincs szerencséje, hiába fürkészi közel- ben-távolban a tájat, sehol sem mutatkoznak az összehúzott szárnnyal alábukó kesélyűk. Mégis, várjunk csak egy kicsit! Micsoda lárma hcCllatszik ott a parti erdőben?! Arrafelé lehet az a hely, ahol a páviánok csúfolkodtak a minap... Persze, megint a páviánok visitoznak, de most bezzeg nem csúfolkodásból. örök ellenségüket szidják, átkozzák most dühödten, aki nem más, mint Csui, a leopárd. A sivalkodásbái Szimba rögtön kiveszi, hogy egy páviánt már igen csak elkaptak Csui éles karmai — erre megindul kíváncsiam a parti erdő felé ... Ügy is volt valóban. Fenn a fákon Csui ravaszul meglepett egy hatalmas hímet, mégpedig nem kisebb személyiséget, mint a páviáncsorda harmadik basáját es mielőtt az áldozat egyáltalán védekezhetett volna, egy szempillantás alatt végzett vele. (ö aztán érti az ilyen mesterfogásokat!) A páviánhorda óriási zajt csapott, visítozva biztatták, sürgették egymást, kivált a csorda két öregebb basáját, hogy rohanják meg rögtön, és tépjék darabokra a vérengző ellenséget, de a 20 Kittenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig sok biztatásnak, buzdításnak, harci riadózásnak nem lett egyéb eredménye, csak a sivalkodó hangzavar. Csui pedig —1 aki különben is jól tudta, mennyit ér a páviánok harci zajongása — zavartalanul tovább vonszolhatta a könnyen szerzett zsákmányt. Vonszolja is nyugodtan, ügyet se vetve a páviánhorda szidalmaira, azaz, hogy most éppen leteszi egy -j 4- pillanatra, mert ki akarja választani a legalkalmasabb fát, amelyikre zsákmányát felcipelheti a hiénáksaká- \ lók, keselyűk és mindenféle tolvajok elől, — hanem } erre Csui-nak már nem jut ideje. Ahogy a fákat vizs- \ gálgatja, a sűrűből előbukkan hirtelen a Szimba vastag, nagy feje, amit most még félelmetesebbé változtat az előreborzolt, hosszú, fekete sörény. Szimba morogva ront rá Csuira, s a csata eldől egy szempillantás alatt: dühös fújással, hörgéssel Csui rögtön beugrik a sűrűbe, s ott hagyja a zsákmányt hatalmas rokonának. Csui menekül, Szimba lecsap a zsákmányra — most kezdődik csak az igazi zenebona! A fákon még veszettebbül zajonganak, átkozódnak a páviánok — s most már nemcsak szidják, hanem csúfolják is Csuit, \ éktelen visítozással — a sűrűben méltatlankodva hörög a kisemmizett Csui, a kikoplalt Szimba pedig morogva falja az ingyen szerzett zsákmányt, s közben szomorúan ropognak a páviánbasa csontjai... A páviánbasából nem marad meg egyéb, csak a koponyája, meg a görbe farkának a hegye. Szájaszélét nyalogatva, egyet-egyet morogva Szimba elsétál a víztócsához, iszik egy nagyot, aztán szép nyugodtan visz- szaballag a sásfüves csalitba. Amíg a nyughelyére lépdel, két lantszarvú tehénantilop prüszköl felé gyanakvóan, s követik is egy ideig tisztes távolból, hogy vajon mi a szándéka? Szimba csak egy-egy farkfelvágással }igyelníezeti őket, hogy jobb lenne, ha vigyáznának a bundájukra, de visszafojtja vadászhatnámját, bölcsen tudva, hogy a gyorslábú antilopoknak úgysem árthat az ilyen sík területen, s az ilyen tele hassal.,-, Klttenberger Kálmán: A Kilima-Ndzsárótól Nagymarosig 21 Hej, milyen más volna, ha egészségesen és a párjával, vagy éppenséggel öt-hat társával hajtóvadászatot tarthatna! Majd megtanítaná ő a tehénantilopokat is a tisztességes magaviseletre! * A páviánlakoma után, Szimba másfél napig heve- részik a sásosban. A sebei már csaknem egészen begyógyultak, és — hála Csui vadászügyességének — az éhség se kínozza közben, így hát éledezi kezd hamarosan a régi téttvágya. Nem, ő nem holmi fogatörött, karmakopott oroszlán, és nem is olyan éretlen kamasz, hogy ne nőtt volna ki dúsan a sörénye, ö nem veszi fel azt a szégyent, hogy pár nélkül maradjon, 6 nem lesz a vadonság gyámoltalan kivetettje, magányosan kószáló száműzöttje! Másfélnapi heverészés után megint jelentkezik nála az éhség, ezért reggel vadászni indul, bár nem érzi még magát egészen a régi erejében. Egy keskeny vízmosás mentén cserkészik, ismeri jól ezt a területet, itt szoktak turkálni gombák és gumók után a girik: a varacskosdisznók. Alig vizsgálódik egy kicsit a terepen, megpillant egy kis csapatot ezekből a tüneményesen csúnya, de az oroszlánok szerint nagyon ízletes állatokból. Egy kanból és három kocából áll a konda, s turkálnak, legelésznek, mit sem sejtve, ami egyenesen öröm a sörényes giri-vadásznak. Szimba lelapul a földre, s hihetetlen művészettel használva ki a legcsekélyebb fedezetet is, nesztelenül csúszni kezd a varacskos disznók felé. A siker már biztosnak látszik, ott vannak előtte egy jókora uarásra a girik, ekkor azonban észreveszi öt a vízmosás túlsó oldalán egy zebracsapat vezérménje, és ahogy előírják a póri törvényei, ugató nyerítéssel figyelmezteti a ua- racskosokat a halálos veszedelemre. (Folytatása következik.) f i
