Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-01 / 205. szám
1937 SZEPTEMBER 1 NAPLÓ 5 BÄNFÄSZMNKAT KÖSZÖNTJÜK . Két versenytárs véleménye: r * * r m t Érdemes volt felújítani a versenytj a néphez a bányához a párthoz íöNietfiílen Az egyik versenytárs, Ger- A második helyezést persze elvtárs. A közös cél még job- I 1923-ban 13 éves korában minőségi munkájával tűnik ki ===== bér György a nem vették olyan könnyen tu- ban összekovácsolta a körlet | indult el először Bódis Géza vájártársai közül, hanem a jel- Kossuth-bányai III-as körlet domásul, mint ahogy mutat- kollektíváját, s eddig sikerült j István-aknára, hogy kövesse lemével,, a nép, a párt, a hővezetője. Harminc éves,, szőke- ták. Elhatározták, hogy majd is minden kiértékelésnél meg-♦ apja példáját és megtanulja a n-va_ iránti hűségével. Még hajú, barátságos fiatalember, a bányásznapi készülődés so- előzni versenytársunkat. X bányász mesterséget. Évek tel- 1945-ben tagja lett a pártnak, A Béta-aknai I-es körlet fő- ♦ tek el, míg megjárta a vájárbarátságos fiatalember. 1953-ban végezte el az aki.ász- iskolát s máris 450 bányász közvetlen parancsnoka, egy közepes bányaüzemnek is beillő napi 61,5 vagon szenet adó körlet felelős irányítója. Mintegy három hónappal ezrán megmutatják, mit tudnak. De hát most sem volt szerencséjük. Legnagyobb tömegtermelő munkahelyük a napi 33 vagon szenet adó 100-as front váratlanul elmeddült s egy másik fejtésük iszaphiány ként a 22-es, 25-ös, 34-es és a j ságig vezető út minden foko- 37-es csapatok példamutatásé- X zatát, de soha egy pillanatig nak és a többiek jó munkájá-jsem gondolt arra» hogy belőle nak eredményeként nagyon t más is lehetett volna, mint szép, 110 százalékon felüli ♦ bányász. , eredményt ért el a bányásznap: — Itt születtem, itt is a heelőtt a szakszervezet közremű- miatt összement. A hiányt egy tiszteletére. A versenyt termé-|lyem — mondogatja — a bá- ködésével ő kezdeményezte a 25 méter hosszú front megnyi- szetesen a bányásznap után isi nya nélkül én már nem is tud + ní'nTTol rlif-O n nn’iT nnfol 1-11 furl 4 «r A t-v L, f - í T T 1- a — * ! _ ' 1 __• TI., r : 1 nC Bé ta-akna I-es körletével létrejött párosversenyt. Akkor persze még nem gondolta, hogy milyen komoly versenytársat választott. Főleg azt tartotta tásával úgy-ahogy pótolni tudták, de a versenyben sajnos elmaradtak. Ma a bányásznapon baráti üdvözletét küldi párosversenytovább kívánják folytatni.: nék élni. Ha fiam lenne, azt is Ezért a körlet vezetője meg- ? bányásznak nevelném, mert kért, hogy tolmácsoljam ver-♦ nemcsak nehéz, hanem nagyon senytársunknak: „Termeljenek: szép is a mi munkánk. Aki ér- a jövőben minél több szenet, * ti a szakmáját, annak nem kell szem előtt, hogy a két körlet társának, a Béta-aknai I-es érezzék jól magukat a bányász-{ félni, hogy nem tudja eltartani nnvi dolgozóiá- namn ” TVrá«lciilnnta*>n rvlr i.c ott? q r»caláHió+ adottságai, a termelés, a létszám, a bányaviszonyok hasonlítsanak egymáshoz, mert az elmúlt évek tapasztalataiból tudta, hogy csak ebben az esetben lesz a verseny valóban életképes, jobb munkára ösztönző. Mikor aztán megkezdődött a vetélkedés, s mindennap értesültek egymás eredményeiről, Gerber Gyurka már látta: jól meg kell fogni a fejtőkalapácsot, nagyon jól kell szervezkörlet valamennyi dolgozójának, s kívánja, hogy a jövőben is dolgozzanak olyan jól, mint eddig. A másik versenytárs Papp napon.” Máskülönben ők is ott: a családját, lesznek és szívesen ürítenek j Bódis Géza érti a mestersé- egy pohár bort versenytársuk» gét. Egyike a legjobb István- egészségére — a további sike-1 aknai fenntartóknak. Mégsem aktív harcosa az eszmének, hitt és hisz a szocializmus győzelmében. A múlt év októberében, novemberében akadtak szép számmal az István-aknai bányászok között olyanok, akik ezt a szemére vetették, hitében azonban megingatni nem tudták. Igaz, vitatkozni sem vitatkozott velük, amúgy is csendes természetű ember, de sztrájkolni sem volt hajlandó. Ha berendelték, ha nem, ő mindennap felment az aknára, s ha már felment, le is szállt a bányába. „Dolgozni kell, munka nélkül nem lehet élni” — mondogatta akkor is. Persze, azért vele is megtörtént, hogy nem ment le a bárek reményében. | a szakmai tudásával, kitűnő István bányamér- 'tyába. A munkástanács ugyannök a Béta-aknai I-es körlet : J is egy alkalommal kijelentette, vezetője. Egykorú versenytár-» FAfVirUAPCAl ft IpÁvlftAft íhogy azok életéért, akik lesával. Ö is 1953-ban kapta ke- t * ^ a» M t mennek a bányába, nem válzébe a mérnöki diplomát. ^ja J// { //J kÚsllGt(lloHl VÖdellTl(H)eil j lelfvolt 6^ ha^mennl Fájt ‘ nagyon fájt neki, amikor látta. A Kossuth-bányaiák felhívá-; sát Papp István és körletének í 320 bányásza örötnmel fogad- X ta. Igaz, ők nem 3 front, ha- í ni a munkát, mert méltó ver- nem 10 kamrafejtésből tenne- ♦ senytársra találtak. Buzdította lik. ki a napi tervteljesítéshez ♦ is a körlet bányászait minden adódó alkalommal, s hogy az első kiértékelésnél mégis a versenytárs bizonyult jobbnak, azt el kellett viselniük; szükséges 35 vagon szenet, de t ez különösebb előnyt egyik ♦ versenytársának sem biztosít; t — Érdemes volt felújítani a í versenyt —• mondotta Papp| í hogyan pusztul a bánya, ami- ♦nelc fenntartásáért sok más j társával együtt ő már 15 esz- ftendeje minden éjszakáját fel- | áldozta. : Amikor ismét megalakult az lakna! pártszervezet, kérte átigazolását, segített felszámolni, visszaverni az ellenforradalmi nézeteket, nem törődött azzal, hogy egyesek milyen görbén néznek rá. — Nehéz, nagyon nehéz a fiatalokat meggyőzni — mondja —, mert nem akarják élhinni, hogy mennyire más, mennyire nehezebb volt a múltban a bányász élete, hogy meg kell becsülnünk, meg kell védenünk azt a szabadságot, amit a felszabadulás hozott nekünk. És hogy dolgoznunk kell, szívesebben, jobban, mint eddig, mert munka nélkül nincs magas életszínvonal. S mivel Bódis Géza nem a szavak, hanem inkább a tettek embere, a munkaterületén mutatja meg, hogyan kell jobban, eredményesebben dolgozni. A vasárnapok kivételével minden éjszakáját a bányában tölti — úgy megszokta, hogy már nem is tudna éjszaka aludni — s minden reggelre valamivel jobbá, valamivel köny- nyebbé teszi az István-aknai széntermelők és szállítók munkáját; Ezért, a jó munkáért, a hűségért ma a VII. magyar bányásznapon a 3895 forint hűségjutalmon kívül kormányunk Bódis Géza vájárnak a Szocialista Munkáért Érdemérmet adományozta. *«••«•««»»»»»»»♦»*»>«.»,t»»»♦»«♦♦»»»»«♦»»«■*»•»*♦»**♦*»*♦<♦.♦♦<••«< ; Öreg bányász emlékezik \ (DáfártatiiLLók Régen, nagyon régen volt Szabó Gyuri bácsi nap szinti fiú a. Rücker-aknai tárónál. Egy kicsit már történelemmé váltak azok az idők. A fiatalok mitsem tudnak róluk. Csak hallgatnak, ha Szabó Gyuri bácsi mesél: hát ilyen is volt? Akkoriban még csak tizenkét ház állt a mai Vasas T. helyén és a gyerekek tizen- kétéves korukban kezdték a munkát. Szabó György is alig múlt tizenkettő, amikor kiállt a palahányóra csilléket borítani. Fürdő, közlekedési eszköz, vájárlcépzés? Ismeretlen fogalmak voltak akkoriban. A bányászok gyalog jártak be Romonyáról, Budafá- ról, Mánfáról vagy még mesz- szebbről. Szerencséjük volt azoknak, akik a telepen laktak. Munka után otthon meg- fürödhettek. A vidékieknek úgy kellett hazakutyagolni 'szenesen, porosán. Hogy lett akitor valakiből vájár? Ügy mint Szabó Györgyből. Ö két évig volt napszinti fiú. utána két évig takarító a bányában, majd négy évig csillés, azután bevonult katonának és leszerelése után még másfél évig csilléskedett, amikor nagy utánjárás után végre sikerült elérnie a vájárrá való minősítést Milyen volt az élet? Olyan, hogy örültünk, ha kialhattuk magunkat, — mondja Szabó György. — Minden héten három dupla- műszakot kellett csinálni. Még ha lett volna a közelben mozi, vagy valami más szórakozási lehetőség, akkor sem ♦ értünk volna rá elmenni. | Csak ű. kocsmába ültünk le I néha egy kis ‘ bor mellé. Ezt volt a legfőbb „szórakozá- * sunk." ♦ Mit vásároltak akkoriban a X bányászcsaládok? | Elment a pénz eimi-inniva- í lóra. Ha fiatalok összelcerül- í tek. vettek ágyat, szekrényt, X asztalt. Mást nemigen. Ruha | sem kellett sok. Egy ünnep- ♦ tőben húsz évig is eljártak. X Most meg az udi:arban lé- | vő három házban öt motor- ♦ kerékpár v>an. Majd mind- j egyik lakásban van rádió. J Huszonöt évvel ezelőtt itt t még olyan nagy szenzáció | volt a rádió, hogy amikor az | István-aknai házmester rá- * diót vett magának, inkábbt egy órával előbb mentek mű-1 szakra, csakhogy hallgathas- | sák egy kicsit, milyen zene| jön abból a csudadobozból, | „»..esküszöm, hogy pártomat, hazámat és népemet, a marxi-1 Kerékpár meg csak egyetlent lenini eszmén alapuló nemzetközi munkásmozgalom vívmá-í egy volt. Az is egyik bánya-1 nyait minden osztályellenséggel szemben, a proletárdiktatúra f "" * minden eszközével, ha kell életem feláldozásával is megvé-J dem.” Esküt tettek a munkáshatalom védelmére a komlói í : t mester fiáé. A régi életből már csak az emlékek maradtak ránk Va- X sas I-en is. A palahányón. | ahol Szabó bácsi 51 évveit ezelőtt napszinti fiú volt, ma | hinták állnak, gyermekek zsi- j vajognak. ♦ Kevesen élnek már azok X •közül, akik félévszázaddal ezelőtt kezdték a bányászéletet. Egyre távolabb tűnik a telepről a régi élet emléke is. A faluról gyalog bejáró nagyapák unokái már motorra ül- __ _ _ _____ •t ek és autóról álmodnak. Fél :ugyanabban a csa— évszázad alatt még az álmok j tasorban ahol a is megváltoztak itt a telepen. f férjük. ’ Igaz, ők ...................í llem szállnak le nap bá nyászok, a Csizmadia Gyula munkásőrzászlóalj tagjai Csokor helyet! <i hányászcssszonyokncsk Legszívesebben csokrot nyújtanék át minden bányászasszonynak. Megérdemelnék, ők is ott küzdelemhez, ha nem a család melegéből, a mindennapi szerétéiből, a Mert gyengédségből, afe. állnak lett magukra vál-J laltak a bányászasz 1 szonyok. Ezért har-J costársak ők a szói legszorosabb értei- j leség, az anya főzt- mében. Ök is érzik | jéből, szavaiból, a harc tüzének aj önfeledt gyerekhang kiált ki a vájártanulóiskola ajtaján az udvaron beszélgetők felé: „Pista! Tizenhárom füzetet kaptunk, meg könyveket, meg ceruzát! Az „öregek", a másod- és harmadévesek megértőén mosolyognak az örülő emberkén. 'Elsőéves — mondják — most kapják a felszerelésüket. A „nagyok“ a napon sütkéreznek. Most még lehet. Nincs még tanítás. Majd csak hétfőn kezdődik a komoly munka. De bár csak már most azonnal kezdődne! — mondják. Nagyon szeretnek itt lenni, tanulni. Tizenhat- tizenhét évesek, de felnőttes komolysággal készülnek az ' életre. Nemcsak egy lehetőségnek tekintik a sok közül választott szakmájukat, a bá- nyászságot, hanem életcélnak, hivatásnaki aminél nincs szebb. Bányászgyerekek is vannak köztük. H. Molnár Miklós édesapja is vájár, ö maga most lesz másodéves. Büszke arra, hogy ő nem toborzott tanuló. »— Én már iskolás koromban is bányász akartam lenni. Amikor a nyolcadik ál- ' talános vége felé jártunk és kijött a vájár iskola igazgatója beszélgetni és a jelentkezőket összeírni, elsőnek jelentkeztem. Miért? Egy cseppet gondolkodik a kérdésen, aztán hátrasimítja a homlokára eső göndör fürtöt és kivágja: — Mert szép dolog bányásznak lenni Apám is az, miért ne lennék én is az? Gerhó Józsefet is a bányászvér hozta ide az iskolára. Igaz, ő a szó leg szorosabb értelmében az anyatejjel szívta magába a bánya szeretetét. Édesanyja is lenn dolgozik a bányában Vasason. Ő még a turpisságot is elővette, hogy idekerülhessen. — Mehettem volna a porcelángyárba korongostanulónak — meséli cinkosan nevető szemekkel. — Már meg is volt a jelentkezési ívem. De aztán az ívet elvesztettem, nehogy ki kelljen tölteni. Édesanyámnak megmondtam, hogy csak ide vesznek fel. így kerültem ide... i — hunyorít vidáman. Érdekes sorsok is meghúzódnak a gyerekek hivatás- szeretete mögött. Hentes Vígh Gyulának már január óta egyetlen levelére sem válaszolnak a szülei. Ellenezték, hogy ide jöjjön. Élelmiszeripari tanulónak szánták. De őt idehúzta a szíve. Pedig nem is bányászgyerek. Pesti fiú. Igaz, ma már senki sem mondaná rá, hogy nem igazi bányász. A szünidőket is itt töltötte az iskolán. Keresi nagyon az utat a szüleivel való kibékülés felé. Egy kicsit szomorú is a történtek miatt. De hát mit tegyek, — mondja elgondolkodva — nem bírtam ki az élelmiszer- iparitanuló-iskolában. Itt szeretek lenni. Megtaláltam az életcélomat. 50 bányá$z?akás csókjaiból. Harcostársak a bányászasszonyok. Szó szerint azok. Nagy gondokat hordanak magukon. Nemcsak a család ________ gondjait. Többet, dőljünk. Ök dobog-: Ha a bányász, aki ök állandóan haza- tátják azt a szívet, | ♦ mindennap a szén- várják a férjet, a amelyik győzni tud.» j falnál, vagy bárhol fiút. „Ha elmegy a " ’ férjem hazulról, ideülök aiz ablakl nap után a föld I mélyébe, de hát a ♦ szénért folyó harc í sem csak a föld I alatt folyik. perzselését. Ha hősi küzde-» lemről adnak hírt.j ha a bányász-szív { ríj nagy csatákat! nyer a föld alatt, az? asszonyokra is gon-J A bakonyai százméteresek ta bánya mélyén I megvívja a maga {harcát a természetit el, első vonalbeli í harcosnak számít, : akkor a feleség, •az anya, aki talán i amióta él, nem Álltak a Cserte-| tőn is asszonyok! húsz éve, amikor aj hoz, és lesem a vil- csendőrsortűz eldör- lamost. — mondta dűlt, hangzottak élj egyszer egy fia- biztató asszony: J talasszony Mesze- szavak, amikor szén j sen. csatát vívtak ésj nyertek a bányá-J {csők ropogó harci t zaját, csak megma- tradf a konyha és a ] szoba falai közt, A komlói építők ígéretéhez híven elkészült a bányásznapra»második vonalbeli az. 50 bányászlakás. Sajnos, a lakások átadására a mai napon | harcosinak számít. Lit-íti vnr morf a ki',/miiítntiéc nem feleződött be. | Mert honnét is ménem kerül sor, mert a közművesítés még nem fejeződött be. Két hét múlva azonban a boldog tulajdonosok már átvehetik ? ríthetné a férfi az „ , 3, kulcsokat» • erőt a mindennapi nyok gondjai mel- reznek dicsőségét, is — Igaz, tudom, hogy átott bányát, nem csak este jön tíz szók. És ott állnak I hallotta még a fú- óra után és sötét ma is és mindenók és fejtőkalapá- van akkor, de megismerem sötétben is. Ha éjszakás, ak- tradt a konyha és a kor reggel várom, I szoba falai közt. hogy ayiegálljon a villamos és ő is kiszálljon belőle.*1- Ez az a többlet, amit a más asszonap a férfiak mö-j gött. Sokszor Tiia-i radnak észrevétle-i nek. Sokszor nemi látni el a harcban, sem a második vo-i nalig, pedig ott is! harcolnak, ott is{ győznek, ott is sze-J Lelkes, eredményes munkával készültek a bányásznapra az uránbányászok is. Képünkön a bakonyai Molnár István „száz- méteres” csapatának tagjai. Balról jobbra: Vajda Béla, Molnár István, Havasi Nándor, Gábor István.
