Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-08 / 211. szám

lett1» SZEPTEMBER * NAPLÓ s 16 543 vagon gabona termett j Baranyában 7 133.321 holdról kell betakarítani' a kapásokat 23—25 mázsás a kukorica-állag A cséplés — egy-két község­től eltekintve — befejeződött. A jó termésnek tudható be, hogy a megye gépállomásai fennállásuk óta az Idén csépelték a legtöbb gabonát; 164 ezer holdról 16.543 vagonnal. Az eddig befutott jelentések alapján a megye ossz gabona^ termésátlaga eléri a tíz mázsát. Jól fizet az aprómag is, amely komoly valutát jelent az állam­nak. Az aprómagcséplésnél azonban nincs minden rend­ben, mert mintegy 500 hold termése vár Képlésre, zömé­ben a vajszlói és a szigetvári gépállomás körzetében. A me­gyei tanács megtette a szüksé­ges intézkedéseket és így re­mélhetjük, hogy egyetlen szem aprómag sem vész kárba. A nyári munkák lassan- lassan befejeződnek, de most kezdődik még csak a java; az ■őszi szezon, 133.321 holdról kell betaka­rítani a kukoricát, a takar­mány- és cukorrépát, a bur- gonyát. Az idén 20 ezer holddal nőtt a megye kukoricatermő területe, tehát egyrészt a területnöve- dés, másrészt az eddigi ter­mésbecslések alapján több ku­koricára számíthatunk, mint az elmúlt évben. Míg tavaly a megyei átlag 17 mázsa volt holdankint, addig a becslések szerint az idén mintegy 23—25 mázsa lesz. Az utóbbi hetek esőzései azonban késleltetik a kukorica érését, ami azt jelen­íti, hogy több kukorica után,, kerülő őszi vetés ideje is hát­rább tolódik. Hogy ezt az időt a legminimálisabbra csökkent­hessék, a gépállomások 26 ré­pakiemelő, 26 burgonyaszedő­gépe és tizenhat szárvágásra átalakított kombájnja áll majd a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok rendelkezésére. A megye termésátlagának növelése érdekében * az idén központi készletből 37.440 mázsa keverőszántást mindenütt meg­kezdték. A szántások minősé­ge igen jó, mert a csapadék kedvező feltételeket teremtett. A kedvező feltételeket és a gépállomás 645 szántótraktorát kihasználva, igen jó magágyat készíthetünk. A megyében egy-két helytől eltekintve befejeződött a földrendezés is, amely nagyobb biztonságot, termelési kedvet adott dolgozó parasztságunknak. Ezt mutatja az, hogy ahol a földrendezés befejeződött, megkezdődött a trágya kihordása is. Az idén a megyei szakemberek vélemé­nye szerint számítani lehet ar­ra, hogy a dolgozó parasztok szántóterületük 12—14 száza­lékát megtrágyázzák. Termelő­szövetkezeteinknél nem ilyen biztató a helyzet, mert a ter­melőszövetkezetek állatsűrű­sége még mindig elég alacsony. Ezért helyes lenne, ha már most megbeszélnék a termelő- szövetkezetek közgyűléseiken; mennyi trágyát kötelesek a ta­gok háztáji gazdaságukból a közös földekre vinni. A megye műtrágya-szükség­lete biztosítva van. Az eddig befutott igénylések azt mutat­ják, hogy a termelőszövetkeze­tek és az egyénileg dolgozó pa­rasztok csak pétisóból igényel­tek annyit, sőt többet is, mint amennyit a megyei keret meg­enged, Ez azonban nem baj, mert az Igényeket így is ki tud­ják elégíteni a földművesszövetkezeti, sőt termelőszövetkezeti raktárak­ban elfekvő készletekből. Fosz­for és káli műtrágyából az igénylések még a megengedett keret ötven százalékát sem érik el. Félő, hogy akkor kere­sik majd a műtrágyát, amikor már a legjobb akarat mellett sem kaphatnak, mert a mű­trágyára mind a közös, mind az egyéni gazdaságokban nagy szükség van. A megye terme­lőszövetkezeteiben az eddigi igénylések alapján 30 kiló mű­trágya jut holdankint. Ez pe­dig kevés. Szólni kell még néhány szót a csávázásról is, amelyet ha elhanyagolunk, oda jutunk, mint az idén, amikor is sok helyen lehetett találni üszkös búzát. A tavalyi ősz érthető volt, hisz a zűrzavaros időben nem igen lehetett gondoskodni csávázószerekről. Az idén azon­ban 78 mázsa Hfgozán éti a ter­Ha nem lenne olyannyira tragikus, ami Magyarorszá­gon az elmúlt év októberé­ben történt, csak mosolyog­ni lehetne azon, hogy a nyu­gati imperialisták az ENSZ szervezetét az úgynevezett „magyar ügy” tárgyalására használják fel. A magyar nép megoldotta saját problémáját érdekei­nek megfelelően. A Tcr- ményforgalmi Vállalat dol­gozói azt üzenik a meregke- verőknek, hogy jobban ten­nék, ha elvakultságukböl észhez térve, azon fáradoz­nának, hogy az atom- és hidrogénfcgyverck borzal­mas veszélye ne fenyegesse a világ békéjét. A TERMÉNYFORGALMI VÁLLALAT DOLGOZÓI melőszövetkezetek es az egyénileg dolgozó parasztok} rendelkezésére. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt a lehetősé-(I get sem használják ki, mert <• eddig mindössze öt mázsa Hi-jl gcrzánt rendeltek a földműves­szövetkezetek. Csak néhány tényt ragad­tunk ki abból az előkészület­ből, amit a megyei tanács tesz (nem is említve az olyan dol­gokat, mint például hatvan helyen csávázási bemutatót tartanaik a növényvédő mással közösen), a jövő termés érdekében. ^ állo-1 évi Hazaárulók rágalmai Mi, a Sopiana Gépgyár dolgozói tiltakozunk az ENSZ ötös bizottságának je­lentése ellen, amelyet né­hány hazaáruló rágalmai alapján állítottak össze. Az ötös bizottság jelentése és ennek tárgyalása az ENSZ rendkívüli közgyűlésén durva beavatkozás hazánk belügyeibe. Mi jól tudjuk, hogy ezzel az imperialista célokat és törekvéseket akarják leplezi a gyarmato­sító hatalmak. A Sopiana Gépgyár dol­gozói őszinte hálájukat fe­jezik ki a forradalmi mun­kás-paraszt kormánynak, valamint a Szovjetuniónak az önzetlen baráti támoga­tásért, amellyel segítette az ellenforradalom leverését, a magyar nép szocialista jö­vőjének megmentését. SOPIANA GÉPGYÁR DOLGOZÓI U,,magyar ügy“ a magyarok ügye osztottak, Mi, a Pécsi Bőrgyár dolgozói, felháborodás­sal értesültünk arról, hogy az ENSZ rendkí­vüli közgyűlést hívott össze áz úgynevezett „magyar kérdés” megtárgyalására. Vélemé­nyünk szerint ez az eljárás ellenkezik az ENSZ alapokmányával és a nemzetközi hely- iwaaneinoi kiéleződéséhez vezet. Az ötös bizottság je- vetőmagot'!Intésének tárgyalása jogtalan beavatkozás---------—hazánk belügyeibe; Törvénytelennek tartjuk (' az ötös bizottság kiküldését, valamint isme­illetve osztanak ki. A kiosztott IJ rétién, elfogult tanúk vallomásából olyan egy- vetőmagból 7.140 mázsa másod- I. o-idal-ú jelentés készítését, amely elferdíti a és 30,30 mázsa harmadfokú. A' ______ központi vetőmagkészletből ki- < tényeket es ellentétben all a magyar nép el­osztott mag, beleértve a bük-' nyomó többségének őszinte véleményével, könyt, a lóherét, az őszi borsót,' Tiltakozunk tehát az ellen, hogy 10 hónap a repcét, a fűmagot és a lu-' után ismételten meg akarják zavarra hazánk ^cérnát is, mintegy 40 ezer hold ' belső rendjét és nyugalmát, amelyre egész bevetésére elegendő. ' (népünknek békés építőmunkája során oly Az eddigi tapasztalatok sze-\nagy szüksége van. rint az őszi szántást, illetve * Pécsi Bőrgyár dolgoséi Szeptember 10-én ül össze az ENSZ rend­kívüli közgyűlése, hogy megtárgyalja a kikül­dött ötös bizottság jelentését, amelyet az úgy­nevezett .magyar ügy”-ről készítettek. Tilta kozunk az ellen, hogy ezt a kérdést napirend­re tűzzék. A magyar ügy a magyarok ügye és nem a nyugati hatalmaké. Az októberi események értékelését bízzák ránk, magya­rokra, mert mi éltük át és mi tudjuk, hogy mi volt. Az ötös bizottság valótlanságokkal zsúfolt jelentését provokációnak tekintjük, amely megsérti a nemzetközi jogot. A történelem folyamán eleget véreztünkés eleget szenvedtünk, sokszor épp>en a nyugati hatalmaktól, ahhoz, hogy tudjuk, hol a he­lyünk és mit kell tennünk. Javasoljuk, hogy a „magyar ügy" helyett tárgyalják meg a hó­napok óta vajúdó általános leszerelés kérdé­sét. Ha ez túlságosan „kényes” téma, akkor tűzzék napirendre Oman, Ciprus, vagy Algír ügyét. Többet használnak vele, mint a „ma­gyar ügy’-gyel. A Baranya megyei MÉSZÖV dolgozói. — Elvitte az erdőbe az embereket mondták, mit akar ez a kutya, ez vala­mit tud. — Ügy is lelték meg a gyereket, has­ba lűve, átment neki a golyó a máján. — Nem is kellett vón azt bevinni a városba, még avval is kínozni. — Megoperálták. — A kutya oda is utána ment? — Nem, megkötötték, itthun maradt. — No szegény kutya, mondják, hogy reszketett egész egy hétig. — Várta. — Mikor meghozták a beteget h&t- tan, már ü kint várta, az utcán szaladt eiibe. — De hunnan tudta? A halottnak már nincsen emberi szagja. — Ujan vót, hogy nem is vót szabad a koporsót kinyittani, hanem kis üveg vót a koporsón, azon lehetett látni az orcáját. — Igen, én is láttam, a kutya nem látta, mégis tudta. — Odor Mariska se látta, sül* tudta. — De az anyja látta s mégse tudta. Csönd lett. elhallgattak. A kutya fent a hegyen vonított. — Mán harmadnapja nem eszik, nem nyugszik, csak kapar és vonít. — Sír. Siratja. — Legalább valaki megsiratfa. •— A jány megsiratja. — Most meg, de majd elfelejti. Lesz más. — Az anyja is megsiratja még. — Most nem, de majd azután .. Most még csak a lekvárt főzeti. — Sok is az, akinek harminc mázsa lekvárja van egy őszön. Nem lehet azt elhagyni. m De minek az neki, nem ai többéi lekváros kenyeret az egyetlen Motyu»- kájának. — Azér szomorú. — Szomorú bizony, hogy az ember inkább odaadja a fiját, mint a vagyo­nát. — Hát a kutya minek sir. •— A kutya a szívet siratja, mert tud­ja, hogy tovább olyan szív nem szól hozzá. t— Hát az anyja nem sirassa a szivet? — Neki itt van a szilva. Hatvan má­zsa vagy több. — A fenegye meg. ahun egy fiú van. látod, én is anya vagyok: inkább dögöl­jön meg minden gyermekem, minthogy engem az én menyem itt a házamban megrúgjon. Ott van a Pócsfai-birtok, apjárul való. apjárul maradt a lányára, lánya meghalt, vejére, veje megháza­sodott, most a Kuczik-magzatok urak benne: azért gyűtött. dógozott, gyereke- zett meg az öreg Pócsfai úr. — Ilyen eset sok van, de nem elég az anyának, ka azt lássa, hogy a fia boldog? — Ugyan mivel bádog? Avval a het- venkedő szerelmeskedéssel? Annak csak rossz a vége. Mer ha a fiú olyan sze­relembe van. mindent hagy a feleségé­nek, akkor az asszony az úr, a meg kiforgatja ükét. *— Hát szerelem nétkfW házasodjon egy fiatalember? — Úgyse házasodjon, mer akkor meg boldogtalan, elissza az ősek minden keresetjét. — Hát akkor mit csináljon, vegye el az anyját? Osztón éljenek együtt? í— Hát én anya vagyok, de én úgy szeretném, hogy én azonnap meghaljak, mikor a fiam esküszik. Mikor hozza be­ki­felé az új asszonyt, vigyék a régit felé. — Nem akkor hal meg az ember, mikor akar. — Azért van annyi baj. — Biz a régi fű tavasszal mind meg­hal, mikor az új nyál. Most a kutya vonítása még áthatóbb és élesebb lett, kurrogó és rémületes, mint a sátán üvöltése, akkor egy puk­kanás hallatszott fentről, messziről s a kutya elhallgatott. Mindenki dermedten figyelt az éjsza­kában. — Lüttek. — Meglütték. — Agyonlütték a kutyát. Csönd. — Azért ment föl, elküldte a csőszt a puskával, hogy lüjje agyon. — Újra csönd. Néma és ijesztő csönd, várták s hiába várták a kutya vinnyogó sírását, nem volt több nesz az éjszakában, a lelkek megfagytak, s vacogott a foga minden­nek, hiányzott a távoli rémes üvöltés, elveszett valami az életből.. -. — Nem sír má ... — Nem siratja má. — Nem má, senki se siratja má a Matyust. — Jól van má minden. Fogatlan szájukat összeszorítva, szor­galmasan kezdtek dolgozni a vénasszo­nyok, mintha végigfutott volna rajtuk valami kemény akarat ütése. Gondo­sabb lett, pontosabb lett a vén karok lendítő munkája, legyőzte a szívet az akarat, újra győzött az erő s olyan amilyen, tovább lüktetett az élet az éj­szakában. meglopva az alvás idejét, meg hosszabbítva az életet, kitólva útjából néhány perccel a halált, csak a kavar­gó lapátok csikorgása hallatszott s a kutyavoniUu soha» soha többé, Sttadftpitás a Ucvz&an Ma nyitja kapuit a Pécsi Nemzeti Színház. S mikor jóleső érzéssel köszöntjük — a csaknem kéthónapi nyári szünet után — városunk kulturális életének megújuló színfoltját, ünnepelünk is. Ünnepelünk, mert egy színház évadnyitása az élet lüktetését, az embereknek a. szép, a művészet utáni kiolthatatlan vágyakozását is jelenti. Az első premier napja időszerűvé teszi, hogy szóljunk azokról az eseményekről, amelyek az elmúlt évad befe­jezte óta színházunkban történtek. örvendetes, hogy színházunk törzsgárdája együtt ma­radt, s ebben az évadban ismét tapsolhatunk azoknak a művészeknek, akiket városunk színházlátogató közönsége már eddig is megkedvelt. A régiek mellett számos új mű­vésszel erősödött színházunk. Nem ismeretlen előttünk Simor Erzsi, aki a debreceni színházból szerződött hoz­zánk. Spányik Éva, Nagy Béla szintén Debrecenből érke­zett. Számosán vannak olyanok, akik városunkban s eb­ben az évadban kezdik meg színészhivatásukat, örömmel hallottuk, hogy Lendvay Ferenc ismét visszatért. Szemé­lyében a színház főrendezői munkakörét jó kezekben tud­juk. , Megerősödött művészgárda még az eddigieknél is na­gyobb feladatok megoldására teszi alkalmassá színházun­kat. Feladatban pedig nem lesz hiány: az évadban 17 pre­miert láthatunk, operettet, zenés vígjátékot, drámát, víg­játékot. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulója alkalmával Visnyevszkij: Optimista tragédia cí­mű drámáját hozzák színre. Madách: Az ember tragédiája, Shakespeare: Othelló, Mikszáth: Noszty fiú esete Tóth Marival, Lehár: Víg özvegy, Scserbaesov: Dohányon vett Icapitány, Illyés: Fáklyaláng, Hauptmann: Naplemente előtt, Tolsztoj: az élő holttest és még számos színdarab szerepel a műsoron. A színház ebben az évadban is az elmúlt évekhez hasonlóan a tájszínház keretében meglá­togatja a községeket. S mi újság a kamaraszínházban? A kamaraszínház a Szakszervezetek Megyei Tanácsának épületében —; úgy­látszik most már véglegesen — állandó helyiségre lelt. A tervek szerint decemberben nyit, s a felemelt nézőtér a terem minden részéről jó látási lehetőséget nyújt majd. A színházlátogatók valószínű kiváncsiak arra is, hogy jegyüket miként biztosíthatják az előadásokra? Az elmúlt évhez képest lényeges változás: bérleteket az idén nem bocsátanak ki. Bérletek helyett az úgynevezett „munkás- jegy”-akciót élesztik újjá. A közönségszervezésnek ez a ■formája nem ismeretlen, a színház államosításának első éveiben nagy népszerűségnek örvendett s hathatósan elő­segítette a színház és az üzemek, vállalatok dolgozóinak kapcsolatát. A kedvezmény mértéke azonos a bérleti 15 százalékkal. Ezenkívül a színház „telt-ház”, illetve „fél­ház” akciókat is szervez. Ez azt jelenti, hogy például egy- egy szakma (bányász, közlekedési, építő) szakszervezeti területi bizottsága átveszi egy előadás összes jegyeit, il­letve felét. Ilyen esetekben a színház esetleg még nagyobb kedvezményt is nyújthat. Az évadnyitás színészben és nézőben gondolatokat éleszt, s ezek a gondolatok azonosak, hiszen színész és közönség közös célokért dolgozik. Mit vár a néző a szín­háztól? Szórakozást, művelődést. Azt is várja, hogy a színház bemutassa kora társadalmát úgy, miként a való élet azt produkálja. De talán egy kicsivel ennél többet is. Tartson tükröt az ember elé: lám, ilyen vagy erényeiddel és hibáiddal együtt, s adjon tanácsot, ébresszen gondola­tokat, milyenné kell válni. Az emberek szeretik látni szín­padon életük kisebb-nagyobb problémáit, s szeretik, ha jóra, az élet oly sok szépet nyújtó élvezetére tanítja őket. A néző szívesen nézi a színészt, hiszen annak sorsa nem közömbös számára, örül, ha az igazság győzedelmeskedik, s helyesli, ha a rossz bűnhődik. A művészethez értő kö­zönség — nagy kritikus! Mint érzékeny műszer azonnal megérzi: őszinte-e a színész játéka, mély érzelemből fa­kadó-e, vagy csak bohóckodás, felszínes vásári mutat­vány. A mi számunkra a színház szent dolog, s az egész nemzet számára sokat jelentő művészet. Senkinek, aki a magyar színjátszás ügyét pártfogolja, nem közömbös az, hogy a színpadot mire és milyen célokra használják fel. A szocialista színház nem lehet a nép érdekeitől idegen ügyet képviselő gondolatok szószékévé, hanem a néppel összeforrott, a nép ügyeit szolgáló művészet házává kell minden időkben válnia. Sajnos, az elmúlt évadban sok színházunk nem mindig törekedett erre, ezért nem idő­szerűtlen ilyenekre is emlékezni ezekben a napokban. A színész, a művész hivatása: nagy érzések fakasz­tása, az örömé, bánaté egyaránt. S ez nem könnyű fel­adat. Csak az képes erre, csak az a művész, aki maga is mélyen érző, őszintén nevetni, őszintén szomorkodni tudó ember. Hogy ezeket az emberi tulajdonságokat művé­szi fokra emeljék — ismereteik további bővítésére, ta­nulásra is szükségük van. S nemcsak szereptanulásra, ha­nem az emberek, dolgozó népünk életének mély megisme­résére, az élet adta problémák elmélyült elemzésére. Az évad küszöbén, amikor felmegy a függöny és kt- gyúlnak a színház lámpái, köszöntjük színházunk összes művészeit, dolgozóit és kívánunk nekik munkájukhoz sok sikert. GARAT FERENC Gyújtogatok a bíróság előtt (» (• (» c é A Pécsi Megyei Bíróság Nép- f bírósági Tanácsa — melynek f hatásköre három megyére ter- f jed ki — pénteken tárgyalta I1 Tamásiban három nagykónyi {lakos bűnügyét. Tolnai Imre elsőrendű vádlott nyolc hold bérelt földön gazdálkodott. Ap­ja kulák volt. 1956. október 25-én együtt dolgozgattak az esti órákban Polecsák Ernő gépállomási traktoros pincéjé­ben. Ott volt Keszler Gyula idénymunkás is. Tolnai már régen haragu­dott a nagykónyi termelőszö­vetkezet elnökére. Most elér­kezettnek látta az időt, hogy bosszút álljon rajta. Javasol­ta, hogy gyújtsák fel a tszszé- rűskertjét. Elhatározásukat tett követte. Míg Polecsák és Keszler figyelték, nem jön-e valaki, addig Tolnai gyufával felgyújtotta a kazlat, A község lakosságának csak hajnalra sikerült a tüzet elol­tania. összesen öt kazal égett le, melynek értéke 16 ezer fo­rint. Sokkal nagyobb kár volt azonban a gyújtogatás utóha­tása. A tsz tagjai félelmük­ben, hogy az ismeretlen tette­sek most majd rajtuk is bosz- szút állnak, sorra kiléptek a csoportból. Az végül is felosz­lott; A bíróság bűnösnek mon­dotta ki a vádlottakat. Tolnai Imrét életfogytiglani börtönre, egyes jogai gyakorlásának tíz évi felfüggesztésére és teljes vagyonelkobzásra ítélte. A má­sodrendű vádlott, Polecsák Er­nő, 12 börtönt kapott és 1000 forint vagyonelkobzás a büntetése. Míg Keszler Gyula 10 évi börtönt érdemelt ki tet­tével, Az ítélet nem jogerős.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom