Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-06 / 209. szám
1957 SZEPTEMBER S NAPLÓ s Német nemzetiségi kultúrcsoport szerepelt Baranyában Hát napig estéről-estére más-máí. németlakta község kultúrotthonában gyúltak ki az öröm és megértés fényei egy messzi tájról érkezett kis kultúrcsoport körül. A pilisvörösvári német nemzetiségi kultúrcsoport nem kiforrott művészegyüttes, de az öntevékeny kultúrcsoportok között mind jelentősebb helyet foglal el. Tagjai, a nyáron a szövetkezeti napon, a Komárom megyei kultúrver- senyeken táncaikkal, muzsikájukkal harmadik helyezést értek el. Részt vettek a Nagykun Napok-on s az alkotmány ünnepe alkalmával az országos nagygyűlés után Kisújszállás szabadtéri színpadán szerepeltek. A csoport 1954 óta működik, ez volt a második körútja. (Az első 1955-ben, Tolna megyében volt). Idén tavasszal alakult újjá a SZÖ- VQSZ jelentős anyagi támogatásával. A Magyarországi Német Dolgozók Demokratikus Szövetsége szakmai, elvi és gyakorlati segítséget ad nekh Jelenleg a csoportnak 31 tagja van; többségük 17— 18 éves fiú és leány, akik Budapesten,. vagy a helyi szénbányánál dolgoznak. Egykét kivétellel német származásúak, a szülők otthon németül beszélnek, ők maguk inkább magyarul. Kulturális aktivitásukkal azonban felelevenítik, ápolják szüleik anyanyelvét, ébrentartják és terjesztik a régi hagyományokat. A körút állomásai: Vök dny, Lánycsók, Palotabozsok, Vé- ménd, Villány, Boly — telt házzal és szerető szívvel fogadták a vörösváriakat. Egyedül Villány hagyott a csoport tagjaiban kellemetlen emléket, amit nem a lakosság közönye, hanem a helyi tanács és a kultúrotthon felelőtlen szervező munkája, magatartása eredményezett; A hat község közül kettőnél a baráti kapcsolatnak múltja van. A véméndi kultúrcsoport három, a villányi két évvel ezelőtt járt Pilisvörösvárom és példájukkal serkentőleg hatottak az akkoriban kezdőlépésekkel bajlódó vörösvári csoportra. A mostani szárny- próbálgatás során mintegy visszaadták a látogatást és úgy adódott, hogy visszaadhatták a buzdítást is. Nevelés és szórakoztatás egyaránt és elválaszthatatlanul célja egy nemzetiségi együttes szerepeltetésének. Fontossági sorrendet is nehéz lenne a kettő között meghatározni. Felszíni, vagy rejtett feszültségek oldódhattak az előadás alatt, a magyarok, székelyek (pontatlan, de közkeletű megkülönböztetés) és felvidékiek egybehangzó tapsában a német műsorszámok után. Minden alkalommal együtt nézték és lehet mondani élvezték az előadást német szomszédaikkal. A lakosság és a vendégszereplők közvetlen összeismerkedésére kitűnő, sőt elkerülhetetlen alkalmat nyújtott az elszállásolás módja és kisebb mértékben a műsor utáni közös tánc. A csoport-tagok családoknál laktak és .'túlnyomórészt ott is étkeztek (ennek megszervezése a helyi tanácsok dolgozói és a pedagógusok együttes munkáját dicséri, a szállásadók vendégszerető áldozat- készsége mellett). Miről beszél az emlékkönyv? Ünnep a faluban egy ilyen szivetviditó műsoros est — vallja a vörösváriak pirosfedelű, kis emlékkönyve. Siker, siker, siker — hirdetik a sorok, akár magyar, akár német, öreg vagy fiatal, funkcionárius vagy véletlenül betévedt néző tollából származnak. Volt, aki német üdvözlő-versi- két rögtönzött kedves, kacska- ringós írással. Kell a kultúrműsor az embereknek, — tanúsítják a bejegyzések — mozi mellett és hivatásos színpadi teljesítmények mellett ez is kell, több kell; nemzetiségi is kell, mert ez nemcsak megeleveníti az anyanyelv használatához és művelődéshez az alkotmány-adta jogot, elősegíti a nemzetiség-lakta vidékek lakóinak egymásratalélá- sát is. Kétségtelen, hogy az előadás legfőbb élvezői a legidősebb generációhoz tartozók, akik ifjúkori emlékeik felvillanását ünnepelték és azt a végtelenül jóleső gondolatot, hogy nem merülnek végképp feledésbe régi-régi dalaik, táncaik. A betűk között ez olvasható: adjon meg minden erre illetékes szerv minden támogatást nemzetiségiek körében vegyes összetételű, színvonalas kultúrcsoportok életrekel- téséhez. (Ez akkor is áll, ha az emléksorok dicséreteinél feltételezhetően kissé a vendéglátói udvariasság is közrejátszott.) Változatos műsor-összeállítás, ezen belül a magyar és német számok aránya és formás elrendezése volt az előadások erőssége. A műsor legkidolgozottabb részét az elragadó lendülettel járt magyar és német- táncok képezték, amit a stílusos népviselet még vonzóan ki is emelt. Népszerűségben ezekkel vetekedett a csoport zenei ezermestere, aki stájer citerán, pikofonon (pohár-sorozat) és zenélő fűrészen játszott bravúrosan. Az énekkari számok gyönge pontja, hogy nem tudtak még elszakadni a hangszeres kíséret oltalmazó felügyeletétől. A szöveges műsorszámok (német és magyar jelenet, szavalat) erénye, hogy természetes, önfeledt mókázás folyt a színpadon. Kisefbb műfaji elcsúszásokért és igénytelenebb előadásban bemutatott részletekért (kijavíthatók, mivel a csoport rendkívül fejlődőképes) a számok sokrétűsége kárpótolta a mindvégig hálás közönséget. Arra a kérdésre, hogy ezen túlmenően megfelelt-e a kul- túrkörút a fentemlitett nevelő és szórakoztató feladatnak, a friss benyomások alapján kialakult látszat igenlő feleletet sugall. Sokat jelentett, ha hozzájárult nemzetiségeink között a megbékéltség és kölcsönös megbecsülés légkörének kialakulásához. Ami eddig lemérhető az ennyi: a nemzetiségi kultúrműsor kedvező nyomot hagyott, amerre szerepelt. Tartós lesz-e, tovább gyűrűzik-e a helyes irányban az ellentéteket kiengesztelő hatás, lesznek-e erőteljes követői a jó példának? — erre a jövő ad majd választ. Ez a kultúrkörút mindent egybevetve jó példa volt Sz. I. Késik a kifli a hús- és Tejkiskereskedelmi; Nincs zsemle------------------------------------------Száras a kenyér Vállalat boltjaiban Segítő szándékkal indultunk el a Hús- és Tejkiskereskedelmi Vállalat boltjaiba, hogy a nyilvánosság előtt is bemutassuk: mennyi kárt, bosszúságot okoz apró-cseprő gondatlanság vagy a rossz szervezés. Késik a sütemény A szabolcsi 59-es Tejboltban bányászasszonyok panaszkodnak: — Nem tudunk kiflit, zsemlét adni a gyerekeknek, mert reggel, amikor iskolába mennek, még nincs a boltban. Másik asszony arról panaszkodik, hogy rendszeresen másnapos, sokszor száraz kenyeret kapnak. Van tehát kenyér, csak a minősége nem elégíti ki a fogyasztókat. A 32-es boltban Jäger bácsi panaszolja, hogy már tíz óra lész és még nincs pékáruja. Gyakran megesik, hogy délben kap kenyeret és péksüteményt vagy éppen zárás előtt Ilyenkor másnap tudja csak kimérni, ami azt jelenti, hogy a környékben lakók igen ritkán íiitnak friss kenyérhez. „Kifli város — zsemle város“ A Hús- és Tejkiskereskedelmi Vállalat 83 boltjából csaknem huszonötöt meglátogattunk és úgy válogattuk a boltokat, hogy a város minden részére eljussunk. így találkoztunk azzal az érdekes jelenséggel, hogy a város egyik részében csak kiflit, a másik részében pedig csak zsemlét lehet kapni. Aszerint, hogy milyen sütőipari egység van a közelben. Ritka bz a hely, ahol mind a kettő Kapható és elég is. Például a Hullám-fürdő méllétti 50-es bolt dolgozója elmondotta, hogy nemrégiben a budai részen helyettesük i! ás ott csak zsemlét lehetett kapni. Itt meg csak kifli van. Az is gyakran délben érkezik. Megesett, hogy a közeli napköziben — mivel késett a kifli — majdnem délig ültek a kicsik a tej mellett és várták a süteményt. A legtöbb tejbolt mellett iskola is van. Az iskolába siető gyerekek szívesen vennének kiflit, zsemlét, de reggél fél nyolc előtt még nem kapnak. Kénytelenek tehát megszegni az iskolai szabályokat és szünetben kiszökdösnek vásárolni. így van ez a 35-ös boltban is, mert tegnap 8 óra 20 perc-7 kor vitték a süteményt. \ Egyébként;;: a Sütőipari ( Vállalat saját, 5-ös számú bolt- } tőinek igen helyes javaslata, hogy hívjanak össze egy megbeszélést, ahol részt vesznek az illetékes vállalatok, a városi tanács kereskedelmi és ipari osztálya és a tiszti orvos, és segítsenek, már amennyire tő-i lük függ, ezen az áldatlan ál-]) lapoton. Reméljük, hogy a, felsorolt példák hatására és a^ fenti javaslat megvalósítása, i után hamarosan a jobb, gyor-, sabb kenyér- és süteményellá-( tásról számolhatunk be. i > Ne vágd el az étjál.J Botos János — az ÉPFU- kircndeltség hirdi vezetője — a napokban bíróság előtt állt, mint vádlott. Június végén Hlrd községben «jgyesek provokációs módon belekötöttek egy rendőrtisztbe, s ebből parázs verekedés ütött ki. Bíróság elé kerültek. A bíróság Botos Jánost felmentette, akinek nem sok köze volt az ügyhöz, csupán csak belekeveredett. A felmentés tehát elhangzott. Botos János annak rendje és módja szerint munkába szeretett volna állni. De mindenütt becsapták az ajtót az orra előtt. „Ellenforradalmár... P — mondották és nem vették fel. Embertelenség. Botos János felmentése úgylátszik egyes vállalatok előtt nem elegendő bizonyíték Botos büntetlensége mellett. Nem Ismerik el a Népköztársaság Bíróságának igazságos döntését? Pápábbak akarnak lenni a pápánál? ,,^ml biztos, az biztos” — gondolják magúkban és Inkább elvágják egy fiatalember útját. Most már csak az a kérdés, hogy vajon Bótos János mit csináljon ezután? Lopjon? Csavarogjon? Ki felel érte? Senki. Fogadják be munkára ott, ahol jelentkezik. S akkor nem kell érte felelnie senkinek... Ez egyszerűbb és főleg — emberségesebb.« ! Azért van különbség... A „tanyán’’ találtam rájuk. Montenuovo herceg, a kilené- venkilenc puszta ura is tanyának titulálta az ilyen „kisebb”, alig néhányszáz holdas gazdaságot, miért ne neveznék annak a „hagyománytisztelő" ivánbattyániak? Mondom, a tanyán szorgoskodtak ők ketten, Veres János, a Ságvári Tsz. elnökhelyettese és ifjabb Rózsa Sándor, a tisza- táji betyárfejedelem békés foglalkozású baranyai névrokona. Nemcsak a névazonosság kisérti a hasonlatot, hanem az is, hogy a baranyai Rózsa Sándor szintúgy hercegi magtárpadlásról meri fel a búzát, mint annak idején a hires „rokon' Csakhogy annak idején az ilyen magtárak a betyárnál is be- tyárabb uraságok parasztverítékkel szerzett gabonáját őriz ték, ma pedig? Nos, nézzék csak meg az emeletes magtár homlokzatán a rozsdamart kotompot. Negyvennégyben kondi- tották rajta utoljára a hajnali ébresztőt és az éjszakába nyúló „hujá”-t. Majd tizenhárom esztendeje hallgat a kolomp, pontosan ama hajnal óta, amikor Montenuovo herceg „árván hagyta a pusztát, a magtárat, a cselédséget. Lehet, hogy októberben valamelyik svájci villájában gondolt a tanyára is, a kolompra is és nem rajta múlott a viszontlátás „elnapolása”. Ezekről beszél Veres János és ifjabb Rózsa, miközben egymás után- telnek a potrohos zsákok az idei acélosszemú, szép barna búzával. Jó volt a termés. Holdanklnt ÍZ mázsát fizetett a búza. az árpa még többet, 17 mázsát. A vetőnek valót félretettél, és jócskán kiosztották már az előleg-gabonát is. Ügy nem mond. sokat, hogy munkaegységenkint 5 kiló búzát és 3 kiló árpát osztottak szét a tagságnak, de ha megnézzük, hogu Csütörtök János és a felesége a kettőjük 670 munkaegységére eddig csak előlegként 35 mázsa búzát és 21 mázsa árpát fuvarozott haza, mindjárt megnövekszik a munkaegység■ tekinti lye. Pedig ez még nem minden, mert 8000 forint készpénzt is kaptak előlegként, és hol van még október 31, a zárszámadás napja. Addig újabb kétezer forintot és újabb 8 kiló gabonát kapnak naponta. A 15 holdas halastótól különösen sokat vájnak. Véber Miklós tsz-elnök szerint körülbelül 100 mázsás zsákmányra számítanak, ami újabb ezresekkel gyarapítja munkaegységet. És mit hoz a házhoz a 15 darab, egycnklnt több mázsás szerződéses bika. amiből öt darabot exportra ne veinek? És a 25 darab szerződéses hízó? Ok mondták, Veres János és ifjabb Rózsa Sándor, ők számolták ki nagyon óvatos becsléssel, hogy egy-egy tsz-tag havi keresete mintegy háromezer forint, a fentebb elmondott és forintra váltott értékekből. Még megkérdezték, lehet-e arról írni, hogy ők az idén nem oszlanak ki kukorica-részesedést, pedig volna miből, mert közel 13 vagon termést várnak. Másra, nagyon hasznos dolgokra tartogatják a kukoricát. A jelenlegi tehénállományt „megtizedelik’’ és felfrissítik jófajta tejelőkkel. Ok ezt is megtehetik, mert a háztájin megterem a saját szükségletre tervezett kukorica. Ahogy mondják, minden „hostel” kifizeti a 60—80 mázsát, ez pedig bőségesen elég a disznó- és baromfitartásra. Vajon csalogató-e mindez „a kintiekre”, akik októberben hátat fordítottak a közösnek, jobbnak látva az egyéni boldogulás kitaposottabb útját. Na persze, különösebb okuk így sincs a panaszra, mert igen tetszetősek például Gavallér István 13 holdas kilátásai. Negyvenkét mázsa búzája, huszonöt mázsa árpája termett és több mint 100 mázsa kukoricára számíthat. De igen jól sikerült a dohánytermése is, amiből megközelítőleg 10 ezer forintos jövedelmet vár. Na de hozzá kell ám tenni, hogy a család négy tagja, három férfi és Gavallér néni maga is hajnaltól késő estig gyúrta a jó Karasica menti földet, hogy mindez megteremjen. Nem kell komplikált számadás ahhoz, hogy kiderüljön, mennyit is jövedelmezett a Gavallér-család egy-egy tagjának a gazdaság. Alig valamivel többet, mint ezer forintos havi átlagot, ami bizony majd háromszorta kevesebb a tsz-bcliek havi átlagánál. Valahogy így fest a különbség a kétféle boldogulás között és úgy látszik nem, az egyéni gazdálkodás. javára. De mégse mi legyünk a szószólói a jobbnak, a kifizetőbbnek, bízzuk ezt az ivánbattyáni „kapunkívüliekre”, akik valószínűleg megbánták már az októberi elhamarkodott lépést. • PÁLINKÁS GYÖRGY. Egy hordó sör a legjobbnak A Sellye és Vidéke Körzeti Föidművesszövetkezet vezetősége kiadta a jelszót, hogy egy mákgubó se menjen idén veszendőbe. Mellé egy hordó sört tűztek ki annak, aki a legtöbb mákgubót vásárolja fel. Eddig — a tervezett 20 mázsa helyett — 50 mázsa gubót vettek át, mázsánkint 90 forintos áron. A kitűzött jutalmat Szilágyi Béla sósvertikei boltkezelő kapja, mert egymaga 16 mázsa mákgubót vásárolt fel. jában sem lehetett fél tizenegykor kiflit, zsemlét venni... A boltosokon nem múlik! Még egyszer a „három és félmillióról Akik Mi$M*noí{ák pincééi... ff Volt, aki magára vette a múlt heti cikk állításait... Talán a boltosok a hibásak' f Azok hallgattak... Nem, rajtuk nem múlik. A S volt sok olyan vendéglátó- Vámháznál lévő 20-as szám'" f pari dolgozó, aki „nem vette bolt vezetője naponta és rend- f magára”, — s megsértődött. szeresen saját motorján hord J 'lekik van igazuk: a cikk kis- ja a kenyeret. Pedig sem a (( ;á általánosított, márpedig nem vállalat, sem a pékség nem fi- J -gaz az, hogy minden pincér, zeti meg a motorkopást, a J minden felszolgálónő a saját benzint és főleg nem a fárad- zsebére dolgozik. Éppen ők Ságot, hogy négy mázsa ke- \ 'cérték azt, hogy nevezzük ne- nyeret kiszállít. Mégis megte- ], vén a gyereket, azazhogy: néven, ha azt akarja, hogy vevői »szerint hozzuk nyilvánosságra — főleg bányászok — időben '„azokat, akiket az ellenőrzés és elegendő kenyeret kapja- ] i túlszámoláson, árdrágításon, nak. (i vagy minőségcsökkentésen ért. Freiser Józsefné, az 58-as (i Kérésüknek a jövőben Tejboltban szintén tíz óra után feleget teszünk. kapja a kiflit. Elmondta, hogy naponta fél ötkor kel, hogy fél hatra a sütőipari üzemben lehessen. így hozza el reggelenként a nyitásra a 300 darab péksüteményt. A példák nem egyedülállóak, a jók sem, a rosszak sem. És a vevők részéről általános A vendéglátóipari dolgőzók másra is panaszkodtak. Néhány vendég, — amióta az említett cikk megjelent, —nagyon ostobán és felháborítóan viselkedik. Ml annakidején felhívtuk a vendégek figyelmét, hogy ők maguk is segítsék az ellenőrök munkáját, három és félmillióhoz adom!” A másik vendéglőben egy részeg elkapta a kiszolgálónő ruháját és így szólt: „Ezt is a három és félmillióból vette?!” Nem soroljuk tovább, de hasonló vélemények hangzottak el mondhatnánk valamennyi kocsmában, vendéglőben, vagy étteremben alig egy hét leforgása alatt. Ehhez csak annyit: Nem tűrjük, hogy notórius, részeg büfé-töltelékek s szeszkazánok megalázzák a vendéglátóipari dolgozókat. A lehető legszigorúbb intézkedéssel — a rendőrség segítségével, — véget vetünk az efféle „társadalmi ellenőrzés”-nek. Mi abban a cikkben megírtuk, hogy nagyon elharapózott vendéglátóipari üzemeinkben a „maxizás” azazhogy: egyes pincérek „megvágják" a vendégeket, megvizezik a bort, « »V.VUU ~ --------------J — r, a panasz, hogy naponta többamennyiben csalást tapasztal_i________is_____: n \ m.T. Pl« enm-mifleofe/s esi rr» szőr el kell menniök a boltba mire kenyeret kapnak. A másik pedig, hogy megkezdődött ■vf. iskolaév és reggel a gyerekek nem tudnak kiflit venni. A Sütőipari Vállalat vezenak. De semmiesetre sem úgy, mint ahogy azt egyesek teszik. Például az „Alkotmányi-vendéglő vezetőjének szemtelenül odadobtak egy kétforintost, ezzel a megjegyzéssel: „Ezt c és senki másnak sem — adunk semmiféle menlevelet és jogot arra, hogy visszaéljenek a társadalmi ellenőrzés tényével. Pontosan ezek az úgynevezett „szesztestvérek” azok, akiknek éppen nincsen semmi, de semmi joguk és okuk panaszra. Mert ők azok, akik viszont a pincér zsebéből veszik ki a forintot. Hogyan? Úgy, hogy — sajnos, szinte mindennapi eset, — rendelik az italt nyakra-főre, amikor azután fizetésre térül a sor, — megszöknek. Ki fizeti meg az elfogyasztott italt W Senki más, mint a pincér. Ki fizeti meg azt az italt, amit letagadnak? A pincér. Kinek kell elnyelni azt a sok ocsmányságot, szidalmat, lealázást, mely- lyel ezek az emberek illetik őket egy-egy zsúfolt, fizetési magasabb árért, rosszabb mi- napon? A pincérnek... nőségü szeszt adnak ki, stb.— A pincér idegeit lassan-las- Arra tértük a vendégeket, san felőrli az a látvány is. hogy ilyen esetben tegyék ezt amelyben része van egy-egy szóvá, akár az illető pincér- éjszakán. Vannak „vendégek”, nek, akár a vendéglátóipari akik előtt semmi sem szent: központnak. Hangsúlyozzuk: vendégekről volt szó, és nem részeg kocsmatöltelékekről. Ez utóbbiaknak mi nem — bemocskolják a térítőt, összetörik a poharakat, kiöntözik az italt, összetörik a széket, belevésnek az asztalba, ellopják a poharat, a mokkiscsc- szét, a mokkáskanalat, a iél- decis poharat, hamutartót, kést, villát, kanalat. Az igaz. hogy az árdrágító pincér is megkapja majd a maga szigorú büntetését, de az is igaz, hogy a huligán-vendég sem teszi be egy ideig a lábát egyetlen kocsmába sem, amennyiben nem -marad nyugton, mer: megvan arra a mód, hogy kivonják” a forgalomból... Végre elérkezett annak is az ideje, hogy a Vendéglátóivari Vállalat vendéglőiben, éttermeiben, eszpresszóiban jelentkező problémákat felvessük. Van elég. Attól kezdve, hogy bizony sokhelyütt sántít a „tisztasági mozgalom” gyakorlati megvalósítása, az árdrágításon át egészen a vendégek viselkedéséig, — mindmegany- nyi égető kérdés, amelyet meg kell oldani. Kettőn áll a vásár: alvállalaton — és a vendégek seregén. Remélhétően mindkét „fél” megteszi a maga észrevételét, kötelességét, hogy végre a vállalat Is vendé g l át 6 legyen, és a vendég is vendég a szó leg- nemesebb értelmében! 4 RAB FERENC
