Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)
1957-09-05 / 208. szám
4 NAPLÓ 1957 SZEPTEMBER S Külföldi hírek MOSZKVA A Francia Radikális Párt Eduard Daladicr vezetésével Moszkvában tartózkodó küldöttségre szeptember 3-án látogatást tett az SZKP Központi Bizottságában. A megbeszélés során a francia—szovjet viszonnyal és egyéb kérdésekkel kapcsolatban kölcsönös megértés nyilvánult meg. PNOM PENH Dél-Vietnam kambodzsai lapjelentések szerint az elmúlt év alatt Jelentős mértékben megerősítette a kambodzsai határ mentén állomásozó csapatait. A lapjelentések megállapítják, hogy Kambodzsa nem szemlélheti nyugtalanság nélkül Ngo Dinh Diem erőinek ilyen nagyarányú felvonulását határain. WASHINGTON Eisenhower elnök kedden aláírta a külföldi segélyprogram 3 435 810 000 dolláros megajánlás! törvényjavaslatát, ugyanakkor azonban bejelentette, hogy élénk figyelemmel fogja kísérni a kongresszus által végrehajtott nagyarányú csökkentés kihatásait. KAIRO Abdel Hakim Amer tábornok egyiptomi hadügyminiszter kedden a nemzetgyűlésben egy kérdésre válaszolva közölte, hogy rövidesen újból megnyitják a katonai kiképző táborokat polgári személyek számára. LONDON Az ENSZ leszerelési albizottsága kedden délután Londonban ülést tartott. A Reuter Iroda Jelentése szerint Stassen, az Egyesült Államok küldötte és Noble brit küldött kérdéseket intézett Zorinhoz, a Szovjetunió képviselőjéhez. Zorin válasza után Stassen javaslatára abban állapodtak meg, hogy szerdán újabb ülést tartanak. Budapest dolgozóinak nagygyűlése (Folytatás az 1. oldalról) kozni és ezért tiltakozunk is a békés életet zavaró támadás ellen. Tisztában vagyunk azzal, hogy akik ezt az akciót vezetik, számunkra sírt szeretnének ásni. A sírásók gyűlöletével, fenyegetésével azonban szembeállítjuk a lelkiismeret és a humanizmus erejét. Biztosak vagyunk ügyünk igazában és ez az igaz ügy a népek millióinak kezében van. Ezért bízunk tiltakozásunk erejében és hiszünk az emberi értelem diadalában, amely — meggyőződésem szerint — a békét jelenti — hangzik többek között a nyilatkozatban. A magyar írók tiltakozása Aki barátunk, az gyógyít és nem sebeket tép rajtunk! Ezután Fodor József Kos- suth-díjas költő lépett a szónoki emelvényre és felolvasta a magyar írók tiltakozó nyilatkozatát az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen. Mélyen átérezve azt a felelősséget, — hangzik a nyilatkozat — amelyet hivatásunk, a nemzeti közvélemény formálásában betöltött szerepünk reánk ró, egyben általános emberi felelősségünk tudatában is — felemeljük tiltakozó szavunkat az ellen, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése a magyarországi események ügyét napirendre tűzze. Egyek vagyunk ezzel a néppel — ismerjük lelkének minden rezdülését. Tudjuk és hirdetjük: a magyar nép nem akart és nem akar ellenforradalmat; itt csak elenyésző kisebbség akarja vissza a régi rendet. A történelmi és társadalmi körülmények tragikus találkozása folytán 1956. október 23-án mégis az események olyan sorozata indult el Budapesten, amelynek fordulatain már sem a józan politikai belátás, sem a kezdeti részvevők jelentős részének becsületes szándéka nem tudott többé úrrá lenni. Illetéktelen és ellenséges imperialista beavatkozásnak nem csekély része volt abban, hogy a fasizmus minden üledéke felkavarodott: és néhány napra az 1920-as fehérterrorra emlékeztető állapotokat teremtett. Valamennyi Irodalmi irányzatot és a magyar közvélemény legkülönfélébb árnyalatát képviseljük; a részletkérdések egész sorában: még néhány lényeges kérdésben is, vitában állunk egymással; egyet azonban ma rpár világosan látunk: a forradalmi munkás-paraszt kormány fellépése és a szovjet csapatok A TASZSZ jelentése a „magyar kérdéssel" kapcsolatos amerikai lialározat-tervezetről New York (TASZSZ) Lodge, az Egyesült Államok állandó ENSZ megbízottja kedden két magánmegbeszélést folytatott különböző országok képviselőivel. A megbeszéléseknek az volt a célja, hogy támogatást nyerjen a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság elleni rágalmazó hadjárathoz az ENSZ közgyűlés rendkívüli ülésszakán^ Lodge kedden délelőtt a latinamerikai országok képviselőivel, a nap második felében pedig néhány európai és ázsiai ország megbizottaival tanácskozott; Lodge megmagyarázta, hogy az Egyesült Államok, a „magyar kérdéssel“ kapcsolatos kampány szervezésével főként azt a célt tűzte maga elé, hogy „maximális nyomást gyakoroljon a Szovjetunióra". A rendelkezésre álló értesülések szerint a megbeszélések előkészítése során, nézeteltérések mutatkoztak az Egyesült Államok és Anglia között a tervezet egyik legfontosabb pontját, a bizottság tevékenységének meghosszabbítását illetően, mint hírlik, Anglia cél- ]í szerűtlennek tartja a bizottság további fennállását. Áz Egyesült Államok „gátat akar emelni" Szíria határainál Washington (MTI): A Reuter közlése szerint Loy Henderson amerikai államtitkár, aki az elmúlt napokban a Közel-Keleten járt, Washingtonba küldött előzetes jelentésében az eddiginél nagyobb méretű segélyt sürget Szíria szomszédai, különösen Jordánia számára. Szerinte ez lenne a közvetlen válasz a Szíriában legutóbb végbement fejleményekre. Az államtitkár szerint aligha lehet valamit tenni annak érdekében, hogy magában Szíriában megfordítsák az események menetét. Az Egyesült Államoknak ezért Szíria határainál kell „gátat emelnie.“ Jól tájékozott körök szerint Henderson javaslatai valószínűleg magában foglalják a katonai és a gazdasági segélynyújtást; Henderson közép-keleti tárgyalásai során. Törökország és Irak kérte, hogy az Egyesült Államok teljes jog’) tagként csatlakozzék a bagdadi paktumhoz. Washingtoni hivatalos személyiségek szerint az Egyesült Államok továbbra is kiveszi részét a bagdadi paktum gazdasági, katonai ésfel- forgatás-ellenes bizottságainak munkájából, nem lehet szó azonban arról, hogy tagja legyen a bagdadi paktum tanácsának is. magyar űisszidensek lérlelt haza Jugoszláviából Belgráű (Tanjug): Kedden délben a Horgos melletti határátjárónál 37 magyar disszi- dens tért vissza Jugoszláviából. A magyar dlsszidensek haza telepítő se a jugoszláv és a magyar hatósági közegek, valamint az ENSZ menekültügyi főbiztosi hivatalának képviselője jelenlétében történt. A visszatértek között nyolc kiskorú is van.segítségül hívása az egyre jobban kibontakozó véres ellen- forradalom veszélyét hárította el országunk felől. Nem mindannyian értettük akkoriban ennek a lépésnek szükségszerűségét és jelentőségét. Kételyeinket, gondjainkat, fenntartásainkat tükrözte sokunknak állásfoglalása. Azóta egyre inkább megtanultuk becsülni azokat, akik a nehéz időkben helytálltak és megmentették a dolgozó nép hazáját a társadalmi visszazuha- nástól; a polgárháborútól; s a talán még rettentőbb csapástól, a háborútól. Lehetnek közülünk egyeseknek még komoly fenntartásaik belpolitikai kérdésekben; a szocialista építés módszerei dolgában; de mint hazafiak: mint a Magyar Népköztársaság hű polgárai, valamennyien minden erőnkkel segíteni akarjuk a társadalmi és gazdasági helyzet megszilárdulását: a kulturális élet felpezsdülését, a közbizalom megerősödését; és minden eredmény, amit e téren elértünk, minden jel, ami ennek a folyamatnak egészségét és erejét mutatja, egyformán mindannyiunknak örömére van. Így érez ma nálunk a nemzet többsége és java. Kinek az érdeke tehát, hogy a sebeket újra feltépjék? Ami hazánknak — ennek a nehéz történelmi sorsot viselt kis népünknek bizonyára nem. Lehetetlenség volna, nem látnunk az ízléstelen hangulat- keltés hátterében a valódi szándékokat: a tőkés hatalmak politikai játékát. Fel akarják szítani a legbarbárabb ellenforradalmi erők lohadó kedvét: fel akarják korbácsolni ismét a már megnyugvó közvéleményt idehaza: fenn akarják tartani, fokozni akarják a feszültséget a nemzetközi politikában. Mi ezzel nem érthetünk egyet. És különösen nem érthetünk egyet azzal, hogy bái-ki is ügyvédünk talárjában csúfolja meg, torzítsa komédiává ázt a tragédiát, amely minket ért; Aki barátunk, ezt nem helyeselheti! Aki barátunk, az gyógyít és nem sebeket tép rajtunk! Kis nép vagyunk; de történelmi szerepünk; és az a hivatás, amelyet az emberiség szolgálatában vállalunk, feljogosít rá, hogy odakiáltsuk: mi nem vagyunk senkinek politikai cégére! Nem leszünk játékszer tlsztátlan kezekben! Nem leszünk a nemzetközi élet botrányköve! Akadnak, tudjuk, magyar írók, akik másként beszélnek. Ránk hivatkoznak: szót kell tehát erről is ejtenünk. A néppel érző magyar írók útja a múltban keservesen nehéz volt; és ma sem könnyű vállalni részünket egy új rendért vajúdó társadalomban. De mi nem tudnánk más sorsot vállalni. És bizonyosak vagyunk benne, hogy nem lesz kevésbé dicsőséges ez a sora, mint amilyen nehéz. Aki azonban megfutott, az hallgasson; mert ha szól, szava csak a renegáté lehet. S a népnek, amellyel sorsközösséget vállalni nem mert, árulója is lesz szavával. Ezt a világ minden írója, ezt minden hazafi megérti. Végezetül pedig: mi fontos nemzetközi fórumnak tartjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetét, Tiszteljük, mint amelynek hivatása, hogy a népek sok közös gondjának, egymás- ratalálásának, a békés egymás mellett élésnek műhelye legyen. Szeretnénk tisztelni ezután is! — örültünk, amikor hazánk a szervezet tagja lett: szeretnénk örülni ezután is. Világ írói! Világ népeinek tisztaszándékú értelmisége! A nemzetek kölcsönös megbecsüléséért, sokat szenvedett hazánkért, a magatok emberségéért, az Egyesült Nemzetek Szervezete becsületéért tiltakozzatok velünk! — fejeződik be a magyar Írók tiltakozó.nyilatkozata. Fodor József ezután felsorolta azt a 169 magyar írót és költőt, aki szerdán délig aláírásával fejezte ki csatlakozását az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen tiltakozó mozgalomhoz. A gyűlés résztvevői hosszantartó tapssal fejezték ki egyetértésüket az írók nyilatkozatával; Ezután még SzamoskÖzi István református esperes és Onódi László, a Láng Gépgyár esztergályosa szólalt fel, majd Harrer Ferenc zárószavai után a nagygyűlés a Himnusz el- éneklésével ért véget A belgrádi látogatás A Glos Pracy cikke Varsó (PAP). A Glos Pracy „A belgrádi látogatás” cU mű cikkében foglalkozik Lengyelország és Jugoszlávia kapcsolataival abból az alkalomból, hogy küszöbön áll a lengyel párt- és kormányküldöttség belgrádi látogatása. A cikk a többi között a következőket állapítja meg: „Jugoszláviát és Lengyelországot ma olyan politikai kötelékek is összekapcsolják, amelyek a nemzetig sajátosságaik és állami szuverénitásuk megőrzése mellett kivívandó szocializmusért folytatott közös harcukból származnak.” „Noha van bizonyos eltérés Lengyelország és Jugoszlávia belpolitikai és nemzetközi helyzete között, mégis a szocializmus építésében mutatkozó hasonlóságok értékessé teszik a két ország tapasztalatainak cseréjét és a kölcsönös érintkezést.” „A szovjet—jugoszláv kapcsolatok javulását ellenző Mo- lotov-csoport kudarcát követően ma minden előfeltétele megvan annak, hogy Jugoszlávia és a szocialista nemzetközösség országai között a kapcsolatok harmonikusan fejlődjenek. Nem kétséges, hogy a lengyelek Belgrádban teendő látogatásának eredményei ebből a szempontból is pozitív hatást gyakorolnak majd.” „Lengyelország és Jugoszlávia olyan külpolitikát folytat, amelynek sok közös eleme van. Mindkét kormány valamennyi országgal a legjobb kapcsolatok fenntartására törekszik, figyelmen kívül hagyva azok politikai rendszerét. A békés egymás mellett élés, a függetlenség és szuverénltás tiszteletben tartásának politikáját vallja és síkraszáll az egyes országok belügyeibe való beavatkozás ellen.” „A lengyelek szemében különösen nagy jelentősége van annak az éberségnek, amely Jugoszlávia külpolitikájában int kifejezésre a nyugat-német militarizmus újjászületése tekintetében.” „A belgrádi látogatás, amely az aktív lengyel külpolitikának fontos jelképe, szolgálni fogja a két ország közötti további közeledést, továbbá a szocialista országok közötti kapcsolatoknak az egyenlő jogok alapján történő további fejlődését.” Az isfozságügyminisztérium tájékoztatóin a tartásdíj külföldön történő behajtásáról New Yorkban 1956. június 20-án az ENSZ égisze alatt többoldalú nemzetközi egyezmény jött létre a tartásdíj külföldön történő behajtásáról. Az egyezményhez 1957 augusztus 23-i hatállyal Magyarország is csatlakozott. A Népköz- társaság Elnöki Tanácsa ezt a nemzetközi egyezményt a Magyar Közlöny 1957. szeptember 4-i számában az 1957. évi 95. számú törvényereíű rendeletben kihirdette. Rövidesen megjelenik az igazságügyminiszteri rendelet is, amely részletesen szabályozza az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket. Az egyezményt ezideig csak Guatemala, Izrael és Marokkó ratifikálta. A magyar szempontból e tekintetben jelentősebb államok közül többek között csak Ausztria, Dánia, Franciaország, Olaszország, Németalföld, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország és Jugoszlávia írták alá. Az aláíró államok között az Egyesült Államoik, Anglia és Kanada — tudomásunk szerint — egyelőre még nem szerepel. Ha az utóbbi államok is ratifikálják az egyezményt, természetesen mód nyílik arra, hogy a magyarországi Igényjogosultak tartásdíj-követelé- seiket az ezekben az államokban lakó vagy tartózkodó családtagjaikkal szemben érvényesítsék. Pénteken helyezik örök nyugalomra Heltai Jenőt Aa irodalmi Tanács a művelődésügyi minisztérium képviselőinek részvételével szerdán délben gyászülést tartott, amelyen kegyelettel emlékezett meg a magyar Irodalom nagy halottjáról, Heltai Jenőről. A művelődésügyi minisztérium és az Irodalmi Tanács az elhunyt Írót saját halottjának tekinti. Hamvait pénteken délután fél négy órakor helyezik nyugalomra a Kerepesi temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen. A német állampolgárok hazat el építésének problémája ma már nem létezik Levélváltás a Moszkvában tárgyaló szovjet és nyugat-német kormányküldöttség között Moszkva (TASZSZ) R. Lahr nagykövet, a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségei között Moszkvában folyó tárgyalásokon résztvevő nyugatnémet küldöttség vezetője augusztus 26-án levelet nyújtott át Szemjonov szovjet külügymlnlszterhelyet- tesnek, a szovjet küldöttség vezetőjének. Lahr a levélben tudomásul veszi .a szovjet küldöttség nyilatkozatát, hogy befejeződött a hazatelepítéssel összefüggő kérdések megvitatása s ugyanakkor tiltakozik ez ellen. Megengedhetetlen — írja a továbbiakban Lahr, — hogy kétoldalú tárgyalásokon az egyik fél valamely pontot levegyen a napirendről, miként ön ezt az 1957. augusztus 16-1 ülésen is megtette. A szóban- forgó pont szerves alkotó része annak a programnak, amely a tárgyalásokat illetően a közöttünk létrejött megegyezés alapján alakult ki. Ilyenformán javaslom, hogy újból vizsgálj» meg a napirend végrehajtására vonatkozó álláspontját és ennek érdekében rövid időre szakítsuk meg tárgyalásainkat. V. Sz. Szemjonov, a szovjet küldöttség vezetője szeptember 3-án fogadta Lahrt és válaszlevelet nyújtott át neki. Szemjonov levelében utalt a szovjet kormánynak a Német Szövetségi Köztársasághoz intézett jegyzékeinek egész sorára, majd rámutatott arra, hogy miután a Német Demokratikus Köztársaságba és a Német Szövetségi Köztársaságba hazatelepítettek 9626 német háborús bűnöst, aki a szovjet nép ellen elkövetett súlyos bűncselekmények miatt rája rótt büntetését kitöltötte, a Szovjetunióban csak egyes német állampolgárok maradtak, akik magánszemélyként élnek itt. Ezek ha óhajtják, kiutazhatnak a Német Demokratikus Köztársaságba vagy a Német Szövetségi Köztársaságba. A tárgyalások folyamán azonban kiderült, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége nem azokat a gyakorlati kérdéseket kívánta megvitatni, amelyek az egyes német állampolgárok hazatelepítésére vonatkozó intézkedések végrehajtása során merülhetnek fel, — erről volt szó a szovjet kormány folyó évi július 6-i jegyzékében — hanem olyan fél szerepében próbált fellépni, amely bizonyos jogokat támaszt német nemzetiségű szovjet állampolgárokra vonatkozólag. Természetesen — állapítja meg Szemjonov — hogy a szovjet küldöttség nem ment és nem is mehet bele, hogy megvitassa a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségével az ilyen, szovjet állampolgárokra vonatkozó kérdéseket: ezek a kérdések ugyanis kizárólag a Szovjetunió belügyét alkotják. A szovjet küldöttség vezetője ezután megcáfolta azt az állítást, hogy a hazatelepítés kérdésének levétele a napirendről egyoldalúan történt. Szemjonov megállapítja: a küldöttségek tárgyalásaik során elég időt és figyelmet fordítottak ezekre a kérdésekre, a tárgyalásokon teljesen beigazolódott a szovjet kormány már régebben kifejezésre juttatott véleménye, hogy a német állampolgárok Szovjetunióból való hazatelepítésének problémája ma már nem létezik, mert ez a hazatelepítés az előző években megtörtént. A szovjet küldöttség ebből levonta az egyetlen lehetséges következtetést és javasolta, hogy folytassák a kereskedelem fejlesztésére és a konzuli egyezmény megkötésére vonatkozó kérdések megvitatását. E kérdésekre vonatkozólag a szovjet fél már a tárgyalások elején konkrét javaslatokat tett és véleménye szerint meg is van a lehetőség a megegyezésre ezekben a kérdésekben. A levél így fejeződik be: A szovjet fél továbbra is hajlandó folytatni a kereskedelmi és konzuli kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó kérdések megvitatását, és véleménye szerint meg is vari a lehetőség a megegyezésre eze Írben a kérdésekben. Az ön javaslata a tárgyalások megszakítására tulajdonképpen kísérletet jelent arra, hogy ürügyet találjon a kereskedelm és konzuli kérdésekkel összefüggő tárgyalások megszakítására. Ez pedig nem fér ösz- sze azokkal a korábbi jelentéseivel, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya a Szovjetunióval való viszony javulását óhajtja. Te1- Jesen világos, hogy ebben az esetben a Német Szövetség: Köztársaságra hárulna az egész felelősség a tárgyalások megszakításáért és ennek következményeiért. Ezt a lépést nem lehetne másként felfogni, mint annak a Szovjetunióval szembeni barátságtalan politikának megnyilvánulásaként, amely a Német Szövetségi Köztársaság kormányának magatartását áthatja.
