Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-05 / 208. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI 1,1 HtUUáld falúit dcucwttya tz> évi betuUá&á&a 3. oldal A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 208. SZÁM ARA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1951 SZEPTEMBER 5 Nagy sikert arattak a román művészek 2. oldal Budapest dolgozói izzóhangulatú nagygyűlésen követelték: az ENSZ vegye le napirendről az úgynevezett „magyar kérdés“ megtárgyalását Mit várunk az ENSZ-től ? Túlságosan előkelő helyet foglalunk el a nemzetközi politikában. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének úgy­látszik nincsen fontosabb dolga, mint az, hogy e kicsi or­szág belügyeit az egész világ problémájává nagyítsa. A kapitalista Nyugat képviselői úgy tesznek, mint amikor a tolvaj „fogd meg’’-et kiált, hiszen a „magyar ügy” tár­gyalása leplezni akarja az omani, ciprusi, jemeni, algé­riai véres eseményeket. Szeretnők azt hinni, hogy az ENSZ valóban fontos nemzetközi szervezet, melynek legfőbb hivatása éppen az, hogy megőrizze a nemzetek közötti békét. Kiábrándító, hogy a „magyar ügy” tárgyalásával ez a fórum hovato­vább klikkek eszközévé válik. Kik azok, akik meg akar­ják tárgyalni a „magyar ügyet"? Azok, akik hallani sem akarnak a leszerelésről, és azok, akik Nyugaton bujkálva az újabb ellenforradalomtól várják sorsuk jobbrafordu- lását. A magyar nép élniakarása, szorgos munkája és jövő­beni bizodalma biztosíték arra, hogy saját ügyeit képes, megoldani a kapitalista gyámkodás nélkül is. Az ENSZ akkor tenne jó szolgálatot népünknek, ha békében hagy­ná és a valóban égető problémákat tűzné napirendre. Inkább arra legyen gondja, hogy szüntessék meg az atom kísérleteket; sürgesse a leszerelést és legyen valóban a béke őre, mert csak ezzel váltja be a hozzáfűzött remé­nyeket! A HAZAFIAS NÉPFRONT pécsi írócsoportjának vezetősége. Mióta nyilvánosságra került az ENSZ ötös bizottságának hazug jelentése, s a döntés, hogy e jelentés alapján az ENSZ tűzze ismét napirendre az úgynevezett magyar kér­dést, megmozdult az ország. A városokból, falvakból, a messzi tanyákról naponta özö­nével érkeznek a tiltakozó le­velek, s a gyűléseken megfo­galmazott táviratok százaiban és ezreiben követeli népünk, hogy a hazaárulók vallomásai­ra épített jelentés megtárgya­lását az ENSZ vegye le a na­pirendjéről, s tekintélyét ne járassa le azzal, hogy beavat­kozik egy kis ország belügyei- be. A magyar főváros dolgo­zói szerdán délután ízzóhan­gulatú nagygyűlést tartottak a budapesti Sportcsarnokban, hogy hangot adjanak felhábo­rodásuknak az újabb imperia­lista mesterkedések miatt, ki­fejezzék tiltakozásukat és megmutassák, hogy minden erővel támogatják a pártot és a kormányt, a szocializmus építését öt óra után néhány perccel már megteltek a Sportcsarnok padsorai üzemi munkásokkal, mezőgazdasági dolgozókkal, az értelmiség képviselőivel. Ne­gyed hat után néhány perccel a nagygyűlés részvevőinek tapsa közben vonult be az el­nökség, tagjai között Dobi Istvánnál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökével, Apró Antallal és Kállai Gyu­lával, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjaival, írókkal, tudósokkal, művészekkel, egy­házi vezetőkkel, az üzemek, a mezőgazdasági dolgozók, a nők, a fiatalok képviselőivel. A nagygyűlést Harrer Fé- | renc, a Hazafias Népfront bu- ♦ dapesti bizottságának elnöke | nyitotta meg, majd Ortutay ] Gyula, az Eötvös Loránd Tu- i dományegyetem rektora, az; Országos Béketanács alelnöke, í a Hazafias Népfront Országos ♦ Tanácsának tagja mondott be­szédet. Nekünk, az orvostudományi: egyetem tanárainak, akik el- i idegeníthetetlen tagjai va- < gyünk ennek az országnak és ! a népnek, jogunk van tilta-! (Folytatás a 4. oldalon.) Ezernégyszáz hold földet kaptak vissza a déli határsávba hazatért parasztok Baranya megye határmenti falvaiba — a déli határsávba • az utóbbi időben több száz Nem tűi napirendre a „magyar kérdést“ az EHSZ-társaságok vüágszevetssgének genii konferenciáján Orluiay Gyula: Az igazság a mi oldalunkon van Beszédében hangsúlyozta: többek között A magyar nép egyre keményebb, egyre hara­gosabb hangon emeli fel til­takozó szavát az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen; Nagygyűlésünknek is az a cél­ja, hogy a szeptember 10-én összeülő rendkívüli ENSZ ülésszak előtt a világ közvé­leményének tudomására hoz­zuk: Budapest népe, de bíz­vást mondhatom, az egész magyar nép elutasítja az ötös bizottság jelentését, mint il­letéktelen beavatkozást a ma­gyar belügyekbe. Népünk be­csületéért, nyugodt jövőnkért és a világbékéért is küzdünk, amikor szembefordulunk ezzel a jelentéssel. (Ügy van!) Sem­mi szükségünk nagy szavakra, üres frázisokra. Az a meggyő­ződésem, hogy a tiszta érvek súlya, a higgadt és határozott szó győz ebben a vitában. Ezt kívánja tőlünk népünk, így akarunk szólni a világ lelki- ismeretéhez. Miikor az ötös bizottság je­lentését mint valótlant s po­litikailag, erkölcsileg jogosu­latlant visszautasítjuk, tudjuk, hogy ebben a harcunkban nem vagyunk egyedül, azt is tud­juk, hogy amikor az ötös bi­zottság jelentésének tételei el­len harcolunk, nem csupán magunkért harcolunk. Termé­szetesen magunkért is vívjuk ezt a harcot, népünk, kormá­nyunk becsületéért, nyugal­munkért és egész jövendőn­kért. Ez a mi ügyünk, min­dennél lelőbbrevaló. Azonban amikor visszautasítjuk ezt a jelentést, — amely új nemzet­közi feszültségek megteremté­sét szolgálja — a világbéké- ért, az egész emberiség biz­tonságáért is küzdünk: Meg­értik-e ezt azok, akik a kis né­pekről csak megvető szóla­mokban gondolkodnak? Nem tudjuk, de az világos: az igaz­ság a mi oldalunkon van, akik a magunk és a világ békéjét egyaránt drága kincsünknek tudjuk, s a magunk nemzeti méltóságát, önérzetét semmi­ért áruba nem bocsátjuk. A magyar nép döntő többsége ma már világosan látja az októberi napok keletkezésének okait, s helyesléssel fogadja azokat áz intézkedéseket, ame­lyeket a kormány tesz népi demokráciánk politikai rend­jének, államhatalma biztosítá­sának érdekében. A párttagok és a pártonkivülieknek döntő többsége egyetért abban, hogy a dolgozó nép hatalmát nem engedjük ki a kezünkből, a régi rend semmiféle álcázással ide vissza többé nem térhet. (Nagy taps.) „Éljen a párt!“ felkiáltások; Ortutay Gyula beszédét ha­talmas tapssal fogadta a nagy­gyűlés közönsége, majd Vas- Witteg Miklós, a Szakszerve­zetek Országos Szövetségének alelnöke szólalt fel; — A magyar szervezett munkásság tiltakozását jelen­tem be az ENSZ ötös bizottsá­gának jelentése ellen, amely meghamisítja az októberi és az azt követő magyarországi eseményeket, amely úgy állít­ja be a magyar munkásságot, mintha részt vett volna, illetve támogatta volna az ellenfor­radalmat — mondotta többek között. Gyászoló asszony lépett ez­után a szónoki emelvényre, Lakatos Pétemé, akinek férjét az ellenfarradaimárok gyilkol­ták meg, majd dr. Radó Poli- kárp, a lómai katolikus hittu­dományi akadémia dékánja a római katolikus papok képvi­seletében beszélt. nyugtató, sőt nyugtalanító, s fenyegető, mert izgatott lég­kört teremt. — Most szeptember 10-én az ENSZ újabb szóháborúra készül, amikor rendkívüli köz­gyűlést hívott össze az úgy­nevezett „magyar ügyben.“ Dr. Radó Polikárp ezután a magyar katolikus püspöki kar nyilatkozatából idézett, amely aggodalmát fejezi ki az ötös bizottság egyoldalú jelentésé­nek tárgyalása miatt. Az ag­godalomnak az a forrása —: mondotta befejezésül — hogy püspökeink nem látják meg­nyugtató módon azt a kölcsö­nös bizalmat, amely a békés együttélés előfeltétele. Dr. Babits Antal: Hiszünk az emberi értelem diadalában Ezután Bart Károlyné, a Május 1; Ruhagyár dolgozója, majd dr. Babits Antal Kos- suth-díjas akadémikus be­szélt; Az ENSZ-társaságok világ- szövetsége szeptember 2-án Genfben működött nemzetközi konferenciáján a küldöttek nagy többsége elutasította a „magyar kérdés” napirendre tűzéséről szóló argentin javas­latot. A javaslat mellett mind­össze Argentina és a Domini­kai Köztársaság képviselője szavazott. A szavazást a ma­gyar és a lengyel küldöttség tiltakozása előzte mge. A szavazás előtt az ENSZ- társaságok világszövetsége vég­rehajtó bizottságának vélemé­nyét ismertették, amely sze­rint a „magyar kérdés” napi­rendre tűzése a nemzetközi légkör megromlását vonhatja maga után. parasztcsalád tért vissza, olya­nok, akiket 1950 táján kitele­pítettek onnan. Ezek a csalá­dok — a rendelet értelmében — visszakapják földjüket és X házukat, sőt pénzbeli segítség­! ben is részesülnek. A benyújtott kérelmeket a járási tanácsok végrehajtó bi­zottságai megtárgyalták már és kevés kivétellel a földek, házaik visszaadása is megtör­tént. A három határmenti tá­rás — a mohácsi, a siklósi és a sellyei járás — területén ed­dig 136 családnak majdnem ezemégyszáz hold földet adtak vissza. A visszatelepült családok túl­nyomó része nemcsak egykori falujába, hanem saját házába is beköltözhetett. A tanácsok" több mint százhúsz házat ad­tak vissza tulajdonosaiknak. Hetvenkét elsőéves iunuk Szeptember másodikén az ipari tanulók is megkezdték a munkát a tanműhelyekben és az iskolákban. A Munkaügyi Minisztérium 500. számú la­katos és forgácsoló tanműhe­lyében hetvenkét elsőéves esz­tergályos és lakatos tanuló lá­tott munkáihoz. Igaz, az első két hétben még csak ismer­kednek a gépekkel, szerszá­mokkal és szakkifejezésekkel, no meg egymással és a meste­rekkel. Két év alatt sajátítják el az ipari tanulók az iskolában és a tanműhelyben a szakma alapvető ismereteit. Az első évben az esztergályos tanulók huszonnégy témakörben is­merkednek meg először a leg­egyszerűbb fogásokkal, az ol- dalazással, a központ fúrással és a csúcsozással, a hossz-esz- tergályozással, a kések és fú­rók köszörülésével, a lépcsős esztergálással. Közben megis­merkednek a bonyolultabb mérőszerszámokkal és az év végére eljutnak a hornyos és különleges menetek vágásáig. A tanulók a műhelyben végzett munka során is meg­ismerkednek a műszaki rajz­olvasással. A munkákhoz mű­helyrajzot és műszaki doku­mentációt is kapnak. A doku­mentáció pontosan mutatja, milyen sorrendben kell elvé­gezni a munkadarabon a mű­veleteket. Legjobban talán a tanmű­hely gyártmányai beszélnek arról, milyen szakképzettséget szereznek az ipari tanulók. A tanműhelyben gyártják példífc Dr. Radó Polikárp a katolikus papok aggodalmának adott kifejezést — A magamfajta ember hajlandó azt hinni, hogy mind­az, ami békességet teremt az emberek között, a tapintat, az előzékenység, a kölcsönös jó­indulat, egymás életének tisz­teletben tartása, — csak ez lehet az alapja a népek együtt élésének is, különösen abban a szervezetben, amelyet úgy hívunk, hogy az Egyesü’t Nemzetek Szervezete — kezd ■ te beszédét, caajd így íolytat­— Be szép is volna, ha ez a világintézmény csakugyan az lenne, amit a neve ígér: valóban egyesültsége volna a nemzeteknek, valóban szövet­sége közös jóakaratuknak, nemcsak egy vitafórum, amelyben fegyver helyett szó­val és propagandával folyik a játszma. Nem kétséges, a két rossz között, a fegyverek vagy a szavak éles harca kö­zött még mindig jobb az utób­bi* de a szóharc som meg­Gázzal főznek ])cmLvz pusztán Kreszéknél olyan tisztaság van a konyhá­ban, hogy fél az ember még lépni is. Sehol egy darab fa, szén, nyoma sincs tüzelőnek. Pedig ma főztek. — Későn értem haza Pécsről — mondja Kreszné — és sietni kellett az ebéddel. Fél tizenegykor kezdtem hozzá és tizenkettőkor ■már ettünk. —• Ilyen gyorsan kész lett? — Mióta gáztűzhelyünk van, gyorsan ké szül az ebéd. Nemrég kaptuk ezt a tűzhelyet a minisztériumtól. Nincs gond azóta tüzelőre. A férfi is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Úgy elszoktam a favágástól, hogy nem is tudom, mi lenne, ha újra fámái kellene főz­nie az asszonynak. Csak egy gyufát gyújtok és percek alatt forr a víz. Ennyit tesz a gáz. S a gázt a közén istálló­ból nyerik a trágyagázosító útján. Az eljárás egyszerű és hasznos. A kikerült trágyát kam­rákba hordják. (Ez is félig gépesítve van, csille szalad keskeny vágányon és a kamra tetején egy mozdulattal kiborítják.) Aztán el­zárják az ajtókat, nyílásokat. Csák egy út marad, a tartály felé. Ide távozik a keletkező gáz. S a tartályból csöveken megy tovább. Világítanak, főznek vele, most már kilenc la­kásban itt a pusztán. S az ára? — Még nincs óra — mondja Kresz — és havonta negyven forint a főzés, de nagyon megéri. ul az FP—13. asztali fúrógé­pet. Az elmúlt évben ötven darabot készítettek. A kis gé­pet az utolsó csapágyig a ta­nulók készítették. Nem is olyan régen bizony tanuió mégcsak a csapágyszerelás közelébe sem kerülhetett. És most? A tanulók munkálták meg a csapágyfészkeket, ók ál­lították be a csapágyat, ök ál­lították össze úgy a gépet, hogy az megfeleljen a követel­ményeknek, tudniillik, hogy a forgórészek ne melegedjenek, hogy a fúró a maximális for­dulatnál sem üssön háromszá­zad milliméternél nagyobbat és az alaplap szintje ne térjen el négy század milliméternél nagyobb mértékben a vízszint­től. Szóval precíziós, magasan kvalifikált munkát végeztek a gyerekek. És ez még nem is a precizitás csúcsa. Az Ikarus 30. J autóbuszokban használt lée- I kompresszor még finomabb * munka, mint a fúrógép. Nos, az is itt készül. Persze, az elsőéves tanulók egyelőre messze vannak még a precíziós munkától. Még csak a részeiével, kalapáccsal, az esztergályosok pedig a toló­mérce rejtelmeivel foglalkoz­nak. De eljön az idő, amikor az esztergapadokról és a reszc- lők alól mestermunkák kerül­nek ki és az ország gazdagabb lesz megint hetvenkét kiváló szakmunkással. Áz egészségügyi minisztérium tájékoztatója A járványos gyermekbénu­lás alakulásában az elmúlt hé­ten lényeges változás nem mu­tatkozott. Uj járványgócok nem alakultak ki, A gyerme­kek első védőoltása hat és fél éves korig az ország egész te­rületén befejeződött. Tekintet­tel a járványhelyzet kedvező alakulására, Valamint a cso­portos üdültetések megszűné­sére, az egészségügyi minisz­térium a gyermekbénul ásos betegségek alakulásáról szóló tájékoztató rendszeres kiadá­sától ezentúl eltekint«

Next

/
Oldalképek
Tartalom