Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-03 / 206. szám

2

NAPLÓ

1957 SZEPTEMBER 3f

Valósítsuk meg határozatainkat!

Az ellenforradalmi események után a téli hónapokban az újjáalakult pártszervezetekben pezsgő pártélet kezdődött. A pártmunka eszközei ekkor többnyire még a taggyűlések, pártnapok, falugyűlések voltak, de már kezdtek közvetlenül is foglalkozni az emberekkel. Törődtek apró- cseprő gondjaikkal, a falu fejlesztésével, a tanács munkájával, beszélgettek velük az ország helyzetéről. Ez tette lehetővé, hogy a járásban aránylag rövid idő alatt sikerült a dolgozó parasztságot és az értelmiség egy részét a politikai élet egyes eseményeibe vonni,

Az utóbbi két-hároro hónapban azonban a pártmtmka hanyatlott.

Igaz, hogy a nyári hónapokban falun nehezebb a pártmunka, hiszen mindenki tele van dologgal, áz aratás, csép- lés idején kora reggeltől, késő estig elfoglalt. Ez, bizonyos értelemben akadályozza a párt munkáját. Ennek ellenére egyes pártszervezetek mégis igen eredményesen oldották meg feladataikat. A nagykő- zári párttagság arra törekedett, hogy állandóan felszínen tartsa a párt határozatait és azokat megvalósítsa. Ekkor alakították meg. a KISZ-t, a fiatalok pedig a pártszervezet tanácsai alapján láttak munkához. Másutt már ekkor megkezdték a pártoktatás előkészítését. Bakonyán például külön taggyűlést szenteltek ennek, mindenkivel megbeszélték, hol kíván tanulni; Kétségtelen, hogy mindez korántsem kielégítő, de mindenesetre tanulságos abból a szempontból, hogy vannak pártszervezetek, ahol „nem pihennek“ az elvtársak és próbálnak valamit tenni;.

Ez azonban szórványos jelenség. . A pártszervezetek zöme „szögre akasztotta a cipőt“. Aggasztó ez, hiszen,,

tennivalóink ma sem kisebbek, mint néhány hó- nappal ezelőtt.

párttaggyűlés határozatot is hozott, milyen módon, eszközökkel kívánnak dolgozni. Sajnos, mindebből vajmi kevés valósult meg, a faluban • nyomát sem látni a pártszervezetnek. A vezetőség azzal már keveset törődött, hogy az egységesen hozott határozatokat egységes cselekvés kövesse. Hasonló a helyzet a gerdei pártszervezetben is. Itt a júniusi taggyűlésen döntöttek úgy, hogy a tömegek megnyerése érdekében együtt dolgoznak a különböző tömegszervezetekkel; Ebből sem lett semmi.

Sorolhatnám tovább a példákat. Mind, mind azt mutatja, hogy saját határozataiknak sincs becsülete, a taggyűlést követő napon félreteszik s egyetlen alkalommal sem veszik elő, hogy megnézzék: mit végeztünk, hol tartunk. Sőt, legközelebb ismét élőiről kezdik. Közben, ha beszélgetünk velük s elmondjuk észrevételeinket, sopánkodnak, hogy a járást pártbizottság mostoha- gyerekként kezeli őket;

Véleményem szerint ez a

bírálat jogtalan,

Ebben az esetben a járási párt bizottság azt tudja tenni — s teszi is — hogy saját és más pártszervezetek tapasztalatait ismerteti, hogyan szervezzék meg a helyes határozatok végrehajtását. Ök azonban — nem kimondottan — mást reklamálnak, várnak: a pártbizottság helyettük végezzen a faluban politikai munkát, nyerje meg számukra a tömegeket. Ez az út nem járható, mert nagyon hamar visszakerülnénk a korábbi állapotokhoz, amikor önkényesen beavatkoztunk mun-• kájukba, dirigáltunk és ami: * tudtunk, magunk csináltunk. , így sosem lennének önállóak , a pártszervezetek. ,

A cselekvést — s ez a másik , ok — még ma is nehezíti a (i személyi torzsalkodás. Ezek az, i ügyek annyira változatosak és (| forrásuk is annyira különböző. (> hogy kitalálni is nehéz volna. (i Az egyik álradikalizmusbói á próbálja feketére festeni tár- 4 sát, a másik valamit hallott, 4

s felnagyítva továbbadja, a harmadik saját hibáját próbálja takargatni. Mindegyik alaposan megmérgezi a légkört, keserves napokat okoz egyes elvtársaknak. Emellett eltereli a figyelmet a legfontosabb kérdésekről. A gyulapusztai pártszervezetben egyik elvtárs megharagudott társára. Kijelentette, hogy nem fizet párttagsági díjat s ha az illető nem megy el a pártszervezetből, akkor nem jár taggyűlésre, nem vállal pártmunkát. A pártszervezet titkára tud erről, ismeri a veszekedés okát is, de kevés gondot fordít arra, hogy a két elvtársat a helyes útra térítse. Más esetekben taggyűléseken ismételten előhozakodnak különböző személyi ügyekkel s a párttagság végnélkül vitatkozik azokon; másra viszont nincs idejük.

Az intrika, a személyi torzsalkodások ellen azért js fel kell lépni, mert veszélyezteti a pártszervezetek egysegét, munkáját.

Néhány pártszervezet lebecsüli a pártonkívülieket, bizalmatlanul tekint rájuk. Azon már többé-kevésbé túl vagyunk, hogy indokként az ellenforradalmi eseményeket említsék. Inkább a gőgösséget látom veszélyesebbnek. Szinte vicclapba kívánkozik a hássá- gyi elvtársak „nézete". Ez a pártszervezet elismeri, hogy a pártonkívüliek között felvilágosító munkát kell végezniök. Amikor a járási pártbizottság azt tanácsolja, hogy keressék a lehetőségeket, a találkozások

formáit, akkor csodálkozva mondják:

„Mi menjünk közéjük? Jöjjenek ők..." Egyhén szólva fejetetejére állt a világ! Mi kommunisták akarunk szót érteni a pártonkívüliekkel, megmagyarázni mindazt, ami magyarázatra szorul, népszerűsíteni, ismertetni a párt, e marxizmus igazságait. Tehál nekünk kell közöttük élni, ha úgy akarják, otthonukban is meglátogatni;

a mi kötelességünk szövögetni a barátság szálait

megtenni akár az első. akár

a második lépést.

Azután már ők is — ha jó! politizálunk — hozzánk fordulnak, ha ügyes-bajos dolgaik vannak, amiben a kommunistáktól várnak választ, támogatást. A mi bizalmunkra — bizalommal válaszolnak.

Ha ma nehezebb és bonyolultabb is a pártmunka,

minden lehetőség megvan

arra. hogv — különösen falun

az átmeneti nehézségeket lekürdiük.

Azt hiszem ehhez, az eddiginél gondosabban tanulmányozni kell az országos pártértekezlet határozatait, útmutatásait és alkalmazni a gyakorlati életben. Ezek birtokában, ezeket megértve jobban, eredményesebben oldhatjuk meg feladatainkat.

Gungl Ferenc,

a pécsi járási párt- bizottság munkatársa.

Közel félmillió — rostnövényből

A Beremendi Dózsa Termelőszövetkezet az idén 37 hold rostlent és hét hold rostkendert termelt szerződésre. Rostlenből 33,8, rostkenderből pedig 44 mázsát adtak át holdanként a vállalatnak. A negyvennégy hold terméséért 430 000 forintot kapott a tsz. Lennél 9 739, kendernél pedig

8 571 forint jövedelem esik egy holdra.

A termelőszövetkezet tagsá' ga Kocsis István elnök irá nyitásával kiváló anyagát adott át az iparnak, amiért az ipar nevében köszönétemet fejezem ki.

zátonyi József

műszaki felügyelő,

sőt, talán nehezebbek éts bonyolultabbak. Az okokról többféle válasz látott napvilágot. En néhányról szeretnék írni, amelyekről eddig még nem, vagy kevés szó esett;

A párt egészséges szellemét és munkastílusát igazolja az, hogy az alapszervezetekben gyakoriak a viták. A vezetők minden fontosabb ügyet a párttagság elé tárnak; tessék, vitassuk meg, döntsünk közösen, mert több szem, többet lát. Ez helyes. A vita és. az ennek alapján hozott határozat azonban még nem minden, csak a dolog egyik része. A nagyobb, a nehezebb, —< a megvalósítás — ezután következik. S itt következnek azután a fonák esetek. A sza- lántal pártszervezet májusi taggyűlésén megállapította, hogy most már véget kell vetni a végnélküli belső vitatkozásoknak és a falu lakóinak ügyeivel, politikai felvilágosításával kell foglalkozni; A

Nagygyűlés

Magyarmecskén

A Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága közli, hogy szeptember 7-én délelőtt 10—1 óráig a Pécs I. kerületi tanács helyiségében Szabó Rezső országgyűlési képviselő fogadóórát tart.

Szeptember 7-én délelőtt 10— 1 óráig Sudár Ferenc ország- gyűlési képviselő a vasasi tanács-kirendeltségen tart fogadóórát.

Nagygyűlés lesz szeptember

8-án, délútán 3 ' órakor Magyarmecskén a kultúrotthon- ban. Előadó Molnár István országgyűlési képviselő. Nagygyűlés lesz még Püspöklakon szintén szeptember 8-án délután 3 órakor. Előadók: Ka- szapovics András országgyűlési képviselő magyar nyelven, dr. Wild Frigyes, a Magyar- országi Német Dolgozók Demokratikus Szövetségének főtitkára német nyelven.

Amikor az első levelet, az első jelzést kaptuk, azt gondoltam: mindig voltak, lesznek is irigykedő emberek. De a második levél már nagy hatással volt rám, pedig eb-- ben is azt írták, hogy Hegy- szentmártonban és környékén működik egy lentermelő szakcsoport, amelynek tagjai igazgatók, főkönyvelők és csak mutatóba lehet köztük valóban parasztot találni. Ebben a levélben is az állt, hogy ennek a szakcsoportnak a tagjai búsás jövedelemre tesznek szert, pedig ők maguk jóformán semmit sejn tesznek: a gépek és a napszámosok elvégeznek helyettük mindent. A levél írója, Ungvári László, a vajszlói gépállomás főkönyvelője, ezt a szakcsoportot nagyon találóan lentrösztnek nevezi.

Nézzük csak, mikor és hogyan alakult ez a „len- tröszt?’’ Az elmúlt év őszén alakult, akkor, amikor feloszlott egynéhány termelő- szövetkezet, közte a hegy- szentmártoni is és így a községi tanácsok nyakán maradt jónéhány hold OEA-föld. Ettől a földtől és gondtól szabadította meg a községi tanácsot a hirtelenében megalakuló lentermelő szakcsoport, amelynek tagjai való- bafi igazgatók, főkönyvelők és más, nem közvetlenül mezőgazdasági munkával foglalkozó emberek, és parasztot valóban csak mutatóban lehetett köztük találni. Mutatóban bizony, de miért? Azért, mert abban az időben kevés ember szánta el magát arra, hogy szövetkezetbe lépjen.

Kissé furán hangzik, hogy ezek az emberek nemcsak a saját zsebüket nézték, hanem mást is. Például azt, hogy ezek az OF A-földek ne maradjanak kihasználatlanul, meg aztán azt,

ha a parasztok nem akarnak szövetkezetét csinálni, majd csinálnak ők. Majd bebizonyítják ők, hogy nem is olyan Assz az a szövetkezés, mint amilyennek az ellen- forradalom kikiáltotta. Megalakult tehát a szövetkezet, amely csak annyiban volt „szocialista”, hogy a jövedelmet egyenlően osztották, illetve osztják el. Szóval több volt ebben a kapitalista jelleg, ami érthető is volt, hisz a főkönyvelők, igazgatók munkájuknál fogva a lenben nem dolgozhattak és így mi sem „természetesebb”, megfogadták a gépállomást éi a kézi munkát napszámosokkal végeztették. Egy ideig ment is minden, mint a karikacsapás.

Lassan elült az ellenforradalom szele, a parasztok is egyre nagyobb biztonságban érezték magukat, látták, hogy a párt és a kormány megvédi a szövetkezeteket, kár volt elhamarkodni a dolgot, most már az OFA-föld- ről is lecsúsztak.Egyszóval gondolkodni. kezdtek és egyre dühösebben néztek a. „lentrösztre.’’

— Spekulálnak! — mondták egyesek.

— Biztos megéri nekik —r fűzték hozzá mások.

Prüszköltek és figyelték a fejleményeket. Közben persze vagy személyesen, vagy írásban felkeresték a különböző szerveket és előálltak a kérdéssel: „Hogy lehet megengedni egy ilyen „lentröszf’ működését?’’ A válasz a legtöbb helyen az volt: most már mindent bevetettek, mit csináljunk velük? Az ősszel majd megszüntetjük...

A parasztok vártak és közben Hegyszentmártonban már meg is indult a szervezkedés. Először középparasztok akarták megalakítani a lentermelő szakcsoportot a

tartalékföldeken. Meg is alakították volna, csakhogy voltak köztük olyanok is, akik nem léphettek volna be a szakcsoportba. Ezek nélkül pedig kevesen lettek volna. Még be sem fejeződött a középparasztok szervezkedése, máris híre jött, hogy a szegényebbek, az öt-hat holdasok is gondolkodnak. Gondolkodnak bizony, méghozzá erősen. A gondolkodásban segíti őket a „lentröszt" egyik tagja, Molnár Tivadar körzeti mezőgazdasági felügyelő is. Egyik nap aztán idős Nádasdi József és Vass Gyula beállítottak a községi tanácsra:

— A föld nekünk kell, szegényebbeknek, mi akarjuk megalakítani a szakcsoportot.

A tanácson valami olyasmit mondtak, hogy hát jól van, azé lesz a föld, aki előbb megalakítja a szakcsoportot. Szóval nem mondtak biztosat, ami a legrosz- szabb ilyenkor, mert az ember nem tudja mit gondol a másik fél esetleg holnapra.

Augusztus 23-án aztán végképp eldőlt a kérdés. A szegényebbek, az öt-hat holdasok hat taggal, Hegyalja néúen megalakították a lentermelő szakcsoportot a maguk földjén és a kapott 44 hold OFA-n. Ezzel befellegzett áz igazgatók és főkönyvelők „lentrösztjének.” Megölte ezt a „lentrösztöt” az „irigység", amely arra késztette a parasztokat, hogy az igazgatók és főkönyvelők helyett — akik amúgy is jól keresnek — becsületes munkával az ő zsebükbe vándoroljon a jövedelem. Igazuk volt nekik és igaza van minden olyan „irigy” embernek, aki nemcsak elkívánja a jobbat, hanem meg is teremti azt magának.

SZALAI JÁNOS

Többet, jobbat gyümölcsből is!

Több mint egymilliókétszázezer... Ennyi fa terem megyénkben gyümölcsöt. Főleg csonthéjúakat, ahogy szak- kifejezéssel mondani kell. Számszerűleg nem kevés, de lehetne több és kellene is.

1945 előtt is körülbelül ennyi gyümölcsfa volt elsősorban a kertekben, elszórva erre-arra. Üzemi gyümölcsös, amit 800 négyszögöltől felfelé számítanak, csak kevés volt. Ha a számszerúség meg Is felel nagyjából a 45 előtti állapotoknak, elhamarkodottság lenne kijelenteni, . hogy ugyanott vagyunk e téren, ahol 13 évvel ezelőtt. Kettőt felejtenénk el: a háború alatt harcok és gondozáshiány miatt elpusztult mintegy 30—40 ezer gyümölcsfa — ezt pótoltuk; minőségileg kezd megváltozni a gyümölcs- termesztés. Ha az egyéni tulajdonban lévő gyümölcsfákhoz, amelyek az állomány nagy többségét képezik, hozzászámítjuk az állami gazdaságokban telepített gyümölcsösöket, amelyek egyrésze már termőre fordult, akkor a faállományról jelentősen magasabb számot kapunk, mint 1945 előtt. Ezen kétségtelenül vigasztalódni lehet.

örömmel, bizonyos megelégedettséggel lehet csak szólni arról az 1200 hold gyümölcsösről, amit 1956-ig a termelőszövetkezetek telepítettek, arról, amit az állami gazdaságok ültettek be ízletes gyümölcsöt adó fákkal. Egy fajta, jó fajta gyümölcsöt teremnek ezek a földek. Nemcsak egy kosárra valót, hanem teherautó rakományokat. Az árnyat ez öröm mellé az adja, hogy az egyéni gyümölcstermelés ezzel nem tartott lépést, mert nem tarthatott. Négyszeres szorzószám... 16 hold föld, 1 hold szőlő, 1 •hold gyümölcsös egyet jelentett a kuláksággal. Egy hold gyümölcsös után négy hold szántóra volt beadás. Jól meggondolta az, aki gyümölcsöst telepített, sőt még esetenkint az is, akinek volt, hogy törődjön-e vele. Egyénieknél 1953-ig nem is lehetett hallani gyümölcsös telepítésről. Ez az árnyék. Amikor megszűnt a négy- szeresség, a gyümölcsfát szeretők telepíteni kezdtek és manapság 300—400 kát. holdra tehető az a terület, amelyen pótolva, újra ültetve lettek a tápláló, ízletes gyümölcsöt adó fák.

Ha gyümölcsről esik szó, akkor érthetően beletartozik ebbe az útmenti szederfák termésétől a csipkebogyóig minden. Most azonban csak azokról van szó, amelyeket termelnek, főleg a csonthéjas gyümölcsökről, amelyek a megye termőfáinak mintegy háromnegyed részét képezik. Még nincs tisztázva, hogy a talaj és éghajlat mennyire befolyásolja a csonthéjas gyümölcsök honosságát, de egy bizonyos: ezzel született eddig is a legtöbb siker. A szilva, a kajszi, az őszibarack< cseresznye és meggy — ezek a jövedelmezők. A sorrendben, ha értékét, keresettségét tekintjük, akkor első helyre és nagybetűkkel az ŐSZIBARACK kerül.

Ha százszor annyi lenne belőle amennyi terem, akkor is lenne vásárlója itthon, Prágában, Brnóban, Bécsben, Genfben, Varsóban és ki tudja még hol nem. Ize, zamata, korai érése (előbb érik kb. két héttel, mint például a Buda környéki barack) olyan, hogy keresni kell versenytársát. Egy a baj, hogy a Mecsek déli lejtői, a Villány— siklósi hegyvonulat lankái adják csak e kiváló gyümölcsöt, és sajnos, kevés egy fajtájút. Az előny, hogy „lépcsőzetesen”, azaz júniustól kora őszig állandóan érik fajtájától függően, de hátrány, hogy egy-egy fajtából nincs nagy mennyiség, nem utolsósorban méretre is. Ha e helyzetből a kiutat akarjuk megtalálni, akkor szakítani kell azzal a szokással, ami elsősorban egyéni termelőknél található, hogy tíz barackfa ültetésénél már legalább három félét raknak a földbe. Tartsuk meg a „lépcsőzetes” érést, ebben van előny, de ne álljon ez sok fajtábó., hanem néhányból.

Nemcsak a baracknál, általában a gyümölcsfáknál egyik fő cél, hogy az egyéni termelők gyümölcsösei legyenek felújítva, minőségileg javítva. Ha ez sikerül, mert sikerülnie kell, hiszen elsősorban egyéni érdek már, akkor olyan virágzó lesz a megyei gyümölcstermesztés, mint soha. Igaz, lehet bővíteni a barackfákkal beültetett területeket. Szakember szerint a Kővágószőllőstöl Pécs felé eső terület jelentős része, a 6-os út Pécsújhegy után következő baloldala alkalmas lenne erre és másutt is található még megfelelő terület — mégis a fő gondot a meglévő gyümölcsösök minőségi javítására kell fordítani.

Hozzáértők kialakították megyénkben a gyümölcstermelés tájjellegét is. Sok ember, sok évi tapasztalata, hosszú munkája fekszik ebben. Érdemes igénybe venni ezt az ingyenes, jót akaró tanácsot. Előfordul ma is nem kevésszer, hogy elhatározza valaki gyümölcsfák ültetését és ültet, ami neki kedves. Eredmény: eredménytelenség, satnya gyümölcs, ízre, külsőre elváltozás. Hosszú lenne leírni, hogy a megye melyik részén milyen gyümölcsféle telepíthető. Vázlatosan csak annyit, hogy elsősorban a csonthéjúak. Szilva a megye bármely részén, cseresznye az egész megyében, kivéve a szigetvári vasútvonaltól délre eső területet, a Duna és Dráva mélyfekvésű területeit, meggy ugyanígy, kajszi ugyanott nem, ahol a cseresznye, dió az egész megyében, alma Mohácsszigeten és a Dráva völgyében telepíthető.

Jobb gyümölcsöt, több gyümölcsöt. Ez a cél vezérli az állami gazdaságokat, amikor az 1957. tavaszán telepített mintegy 400 hold gyümölcsös mellé ősszel újabb 517 holdat telepítenek. Tovább folyik a termelőszövetkezetek gyümölcstelepítése is. Ezek mind minőségileg kiváló, egy- fajtájú csemeték, amelyek idő múltán üzemi gyümölcsösökké válnak.

Kétségtelen, hogy akadály volt eddig a telepítésben az egyéni termelőknek a csemete beszerzése is. Amíg az állami faiskolák elsősorban az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket látták el — addig sok utánjárással lehetett csemetét kapni. A Pécsi Kertészeti Vállalat faiskolája rövid időn belül már teljesen kielégíti a megyei igényeket és ez is nagy könnyebbség lesz.

Ezeken túl a gyümölcstermelés javításának csak két fontos kérdése marad. Egyik a kártevők elleni jobb, időben történő védekezés, amelynek sok helyen hiányát látni.

A másik gyümölcstermelési társulások kialakítása, ami a fajta választását, az egyöntetű védekezést, a könnyebb értékesítést, a jobb jövedelmet segíti elő.

Ha a következő években több, jobb gyümölcs kerül asztalunkra, több, jobb gyümölcsöt tudunk eladni külföldön, akkor előrébb léptünk még egy nagy lépéssel az 1945. előtti és az 1953. előtti állapotokhoz képest. ,

14 kiló búza — mkasgyssgeiegksnt

A nagyharsányi Ságvári Endre Termelőszövetkezetnek 40 tagja van. Aratáskor, de máskor is minden tag kivette a részét a munkából. Tizenhét és fél vagon búzájuk termett és annak ellenére, hogy három vagon búzát szabadon eladtak az államnak, minden munkaegységre 14,13 kilót osztottak.

Ezek után ricm lehet azon csodálkozni, hogy a tagok elégedettek, becsületesen részt vesznek minden munkában. Nem bizony, mert 66,30 forintot, vagy még ennél is többet ér majd minden munkaegység.

SPEIGL KALMAN