Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-21 / 222. szám

MW SZEPTEMBER 21 NAPLÓ Állítsák fel a Mecseki Bányaterveső irodát! Hozzászólás a területi tervezésről folyó vitához í Vákumszivattyis szénszállítás, «»»ások ÍElöhütéses Jéggyártás, és javaslatok Hazai tartály-impregnálá anyag « Ez a kérdés Komlón, a szén- bányászati trösztnél már évek óta fennáll. Generáltervezőnk, a Bányaterv, Budapesten szé­kel és az ország összes szén­bányáinak generáltervezését végzi, sőt mind több külföldi megrendelést is kap. Eleinte, míg az ország beruházásainak súlypontja Komlóra esett, a Bányaterv megfelelően el is tudta látni feladatát. Az utób­bi három évben azonban munkája nehézkes lett, soron- kívüli sürgős tervezéseket nem tud vállalni és a munkák legnagyobb részét alvállalat­nak adja, magának csak a generáltervezői koordinálás jo­gát tartja fenn. De hogy lehet Budapestről jól koordinálni? Nem is szólva arról, hogy a tervezői költségeket a sok komlói kiszállás, utazgatás, al- tervezői-ganeróltervezői dí­jak mennyire megduzzaszt- ják. Több évig a Bányaterv mű­szaki ellenőre voltam, így te­hát eléggé ismerem a nehéz­ségeket. Hogy ezeket áthidal­juk, többféle megoldással pró­bálkoztunk. Eleinte illegálisain tervezgettünk sürgős és terve­ző irodák által nem vállalt munkákat. Átdolgoztunk több tervet, melyek a megváltozott körülmények miatt helytele­nek voltak. Azonnal kielégítet­tük az üzemek váratlanul fel­lépő és évekre előre nem lát­ható tervigényeit. Speciális feladatokat oldottunk meg, mint a komlói iszapolások ter­vezése, 'spirálakna tervezés, ventillátorok telepítése, stb. 1956. július 1-el végre a Ba­ranya megyei pártbizottság támogatásával, trösztünk fő­mérnökének határozott fellé­pésére, megalakult egy 16 fő­ből álló tervező csoport, mely bányászati, építészeti, gépé­szeti és villamos részlegből áll. 1957-ben, eddig kb. három­millió forint értékű munkát végeztünk, melyből két és fél­milliót megtakarítottunk trösztünknek. Sőt, altervező- ként többszázezer forintot is kerestünk, ami szintén a tröszt kasszájába folyt be. A munka értékét növelik, hogy ezek a tervek a helyi viszonyokra ké­szültek és megvalósulásuk a közeljövőben, vagy azonnal esedékes. Nem elfekvő, vagy elejtett tervek, mint amilyene­ket Budapesten terveznek évekre előre! (S amelyek kö­zül sok már elavult, mire meg­valósításra kerül.) A helyi tervezés tehát igen célravezető, éw»rfi megol- dás. Mindent azonban nem tud megoldani. (Szállítógépek ter­vezése, nagyobb objektumok, kötélpályák, osztályozok, stb.) Ebben Szoyka elvtársnak iga­za van. De azon lehet vitat­kozni, hogy a Pécsi Terve­ző Iroda legyen a generálter­vező. Tudják ők a bányákkal kapcsolatos feladatokat vál­lalni? Nagyon merész vállal­kozás lenne. Ez nemcsak több bevételt, de nagyon súlyos fe­lelősséget is jelentene a Pécsi Tervező Iroda számára! Ezzel szemben van egy evekkel ezelőtt felvetődött gondolat, melyről szerintem lehetne tárgyalni: a Me­cseki Bányatervező Iroda felállítása. Pécs elég messze van Buda­pesttől, s itt olyan bányászati centrum alakult ki, hogy ez mindenképpen indokolt. Fel­adataink nagy része különle­ges és eltér az ország többi bányájáétól. Jövőbeli beruhá­zásaink terveit csak így lehet­ne Idejében biztosítani. Tud­juk, hogy ez a terv már több­ször azon bukott meg, hogy a budapesti szakemberek nem akarnak Pécsre költözni. De akkor még nem épültek az új városrészek és szinte megold­hatatlan volt a lakáskérdés. Úgy gondolom, hogy néhány szakembert most már köny- nyebben letelepíthetnénk. Mi is eléggé begyakoroltuk ma- 'gunkat és már talán nem is lenne olyan sokra szükség. A generáltervező ez az iroda len­ne. A trösztöknél azonban fenn kell tartani egy össze­kötőt, aki a koordinálást vég­zi, akivel tárgyalni lehet ter­vezési kérdésekben. A több Degeszre tömött dossziék őrzik az utóbbi évek újítási jegyzőkönyveit. Értékes gondo­latok tömkelegé van bennük papírra vetve, szinte kísérte­nek, hogy az összesei bújja végig az érdeklődő, de hát a kötetekre menő anyaggal alig­ha boldogulna rövid idő alatt. Az újítások egy része mát gyakorlattá vált, más részük úton van a megvalósulás felé, ismét mások pedig egyelőre éves tapasztalat szerint ez fel- , még csak ígéretek, de remélhe- tétlenül szükséges. A bánya- tőleg hamarosan mód nyílik a terv léte is indokolt, mert , bevezetésükre. egyes feladatokkal továbbra is megbízandó, hiszen a legújabb megöl dósokkal, külföldi ta­pasztalatokkal, csak Ott ren­delkeznek. Ez a tervezet bizonyosfokú centralizációt jelent, de célra-I1 két, amikor a vezető. A tervezők azonban vakumszivattyú anyagilag károsodnának vele Az egyik érdekes újítás a pneumatikus szénszállítóberen­dezés. A gondolat Józan And­rás és Meződi Jenő fejében született meg. 1956. április ele­jén mutatták be első kísérletü- malátaraktári segítségével az udvarról a malátaraktárba (prémium, iHotményszén, hű- húzatták fel a szenet. Egy má- ségjutalom, stb.). Ezért meg-f 15 százalékos nedvesség­valósításától kissé tartunk. — Úgy gondolom, hogy a Komlói tartalmú pécsi SSK szenei két perc alatt szállított el a szi­li vattyú húsz méter távolra, kö- Szénbányászuti rülbelül tizenhat méter magas­ít Ságba, tíz centiméter átmérőjű Trösztnek szakmaiig* és vMpr;knHásns kazáncsőben. anyagilag is megfelel a ná- lunk bevezetett mert azzal lényegében meg­oldottuk a területi tervezést Hiszen egyre több és egyre na­gyobb munkákat tudunk e’re- gr.dni az eddigi generálterve­ző Bányatervtől is. Ne boly­gassuk meg tethét azt, ami jó és még jobbnak ígérkezik. In­kább szervezzen tervezőcso­portot a Pécsi Szénbányászati Az újítást az illetékes mi­nisztérium is jónak találta és módszer, ('elrendelte bevezetését. 1956. ? augusztus 16-tól üzemel is a "berendezés. Megfelelő szivaty- tyú hiányában azonban még nem volt üzembiztos. A napok- fban azonban sikerült a gyár­nak nagyobb teljesítményű szi­vattyúhoz jutnia, így hamaro­san teljes értékű lesz a szén- szállítóberendezés. A berendezés valószíhűleg teret hódít majd másutt is, ahol nagyobb mennyiségű sze­Tröszt és az Urániumbánya i _ _ ....... Vá llalat is. Ha ez szűkömbe- < | net kell rendszeresen nem túl rek manyaban nem lehetsé- fnagy távolságra szállítani. Az. ges, bízza meg trösztünket tér-< új szénszállítási mód annál in- vezesekkel. ’ kább nagy. érdeklődésre tart­. «it. -„ii- - . ’hat számot, mert amellett, A többi, főleg epilcs. prob- | hriOV nehéz hzlkai munkát küJ lémával fellépd vállalat tér-’ szöböl ki, olcsóbb is, mint az “ * eddig Ismert szállítási módsze­a 1 rek mészetesen elsősorban Pécsi Tervező Irodát bízza meg tervezéséivel. Az építészeti jellegű tervező irodákat vonják össze! Bányá­szati tervezés csak bányászati f vezetéssel és Irányítással kép­iek. Somogyi Jenő főmérnök és Molnár Kálmán molnár újítása jelentős malátameg­takarítást igér. Bebizonyítot­ták, hogy ha a malátamalom­ban egy újabb hengerszéket J állítanak be, akkor jelentős’, ezer hektoliter sört termelt a gyár, óriási szám. Még na­gyobb az újítás jelentősége, ha arra is gondolunk, hogy a ma­láta jelentős részét külföldön vásároljuk. Az újítás bevezetéséhez szük­séges hengerszéket már sike­rült a gyárnak megszereznie, egy újabb síkszita beszerzését pedig kizárólag a bürokrácia nehezítette meg, de már aMi- lomipari Egyesülés vezetője is megígérte, hogy segít rövid úton megszerezni egy leállt malom síkszitáját, így azért végeredményben ez az újítás is jó úton halad. A jéggyártással kapcsolatos újítások előtt viszont már na­gyobb akadályok tornyosulnak. Pedig több érdekes, ötletes és jó eredményekkel kecsegtető újítás is van. Ilyen például Meződi Jenő két újítása. Egyik az előhűté- ses jéggyártás. Ennek lényege az, hogy mielőtt a vizet a fa­gyasztó kannákban a jéggene­rátorba eresztik, lehűtik plusz egy fokosra. így az általában 14—15 fokos kútvíznél sokkal gyorsabban fagy meg. Próba- gyártással bebizonyosodott, hogy így 38 százalékkal növel­hető lenne a jelenlegi jéggyár termelése. Egyelőre még hiá­nyoznak a módszer bevezetésé­nek a technikai feltételei. Az új jéggyár megépítésénél fel­tétlenül gondolni kellene en­nek a módszernek a meghono­sítására. A másik, jéggel kapcso­latos újítás lényege: a jeget ne a megszokott vastartályban, hanem papír, vagy még inkább műanyagtartályban fagyasz- szák. Egy kísérlet alkalmával bebizonyosodott, hogy papír­tartályban sokkal gyorsabban fagy jéggé a víz, mint az eddig használt vastartályban, ezen­kívül elkerülhető a tartályok fagyasztás utáni felmelegítése (ugyanis a jeget a tartályok felmelegítésével lehet csak ki­venni a tartályokból, mivel a jég odafagy a vasfalhoz). Ez a megoldás jobb minőségűvé is tenné a jeget és rengeteg ka­lóriát takarítana meg. Az újí­tási javaslatot a Söripari Igazgatóság Is országos jelen­tőségűnek tartja és elrendelte a kísérletek legrövidebb időn belüli elvégzését. De sajnos nincsenek még a kísérlethez megfelelő műanyag- vage pa­pírtartályok. Az újító ezzel az újítással kapcsolatosan arra Is gon iolt, hogy megoldható lenne a víz fagyasztása polietilén tartá­lyokban úgy. hogy a fagyasztás után nem szerelnék ki a jeget a tartályból, hanem az olcsó műanyag-tartállyal együtt hoz­nák forgalomba. Ez a legna­gyobb igényeket is kielégítené a jég tisztaságával kapcsolat­ban. Ennek a gondolatnak a meg­valósítása elsősorban műanyag­iparunktól függ, Raschka Emil újításával je­lentős valutamegtakarítás ér­hető el. 0 ugyanis hazai anya­got talált fel, amely kiválóan alkalmas a kádak és tartályok belső impregnálására. Eddig osztrák anyagot használtak er­re a célra. Az újításról jó vé­leménnyel volt az Erjedésipari Kutató Intézet és az Építés­tudományi Intézet is, de jelen­leg anyagi fedezet hiányában még a kísérlet sem valósítható meg a Pécsi Sörgyárban. Szinte vég nélkül ■ehetne folytatni az újítások leírását. Mindegyik izga’mas, mert mindegyik valami egészen újat, a réginél jobbat kínál. Egyik- n ek-máslknak még akadozik ugyan az útja, úgy mint Rasch­ka Emilé, de hisszük, hogy előbb-utóbb mindegyik újítás­ból bevezetett új eljárás lesz. Erősödnek gazdagodnak a mohácsi iár?s szövetkezetei A párthelyiségekről € f F.cfv íinrrp «■/árrntvfi Egy hónappal ezelőtt Irtunk a szigetvári el vitálisak nagyon helyes elképzeléséről: ízlése­sen, otthonosan berendezik a párthelyisóget, ahol esténként „hivatalon'’ kívül Is összegyűl- i hetinek a kommunisták, meg- 7 invitálják ide a pártomkívüláe- ^ kot is. Sehol sem támadt vissz­hangja. Pedig a párthelyiségek dolgában nem . valami jól ál­lunk. Sok községben nincs is, ahol gondoltak eiTe, ott is csupán egy árva felirat hir­deti, hogy az a pártszervezet <' otthona. Taggyűlések, vezető-’1 ségi ülések esetében népesül ’ | be, utána hetekig, hónapokig üres. Kellene és lehetne is termi ellene. Ne gondoljunk valami fényes klubra. Kívülről, belül­ről ki kellene festeni, néhány székkel, asztallal szerényen berendezni, az ablakokra olcsó, ízléses függönyt tenni. Aztán szerezhetnének néhány féle társasjátékot: sakkot, dominót. Két-három újság, folyóirat, hétről-hétre megjelenő érde­kes politikai és technikai, gaz­dasági kiadvány is kerülhetne a terítővei borított asztalokra. Néhány alapszervezet már ka-l1 pott rádiót; akik szeretik aze-Ü nét, szívesen ülnének melléje? szabadidejükben. Bizonyára a párttagok maguk is tehetsé­gükhöz mérten hozzájárulná­nak, hogy a kis helyiség való­ban a pártszervezet otthona legyem Itt aztán esténként megtalálnák egymást, beszél­gethetnének az ország, a világ soreáról. Persze nemcsak ők: szívesen jönnének ide mások is, pártonkívüliek, akiket ér­dekel a politika, szeretnek te­referélni, olvasni, szórakozni. Egy kis leleményességgel, ta­lálékonysággal meg lehetne csinálni. A járási pártbizott­ságok és az alapszervezetek összefogásával kellemes, ba- 1 é- ? Itt1 rátságos otthont teremthetné' nek maguknak, ahol együ tölthetnék szabadidejüket a pártonklvüliekkel is. Egy hektoliter sörre számítva * Bíró József, ’.körülbelül tizennégy deka ma-\ a Komlói Szénbányászatilátát takaríthatnának meg. Ez, Tröszt bányászati terve- 'ha figyelembe vesszük, hogy zője az elmúlt évben például 220 Nemrégen adtunk hír far­ról, hogy Udvaron 16 taggal termelőszövetkezet alakult. S most újabb hír érkezett. A napokban megtartott köz­gyűlésen újabb 16 tagot vet­tek jel a közösbe. Azonkívül elhatározták, hogy már kez­detben úgy tervezik és szer­Minden befektetett, forint kettőt hoz a baromfitenyésztésben Csirkepörkölt, rántott és sültcsirke, kacsasült, libamáj — mind megannyi finom fa­lat. Már amikor az asztalra, tányérba kerül. Igaz, egyik sem olcsó mulatság, nem egyszer felszisszenünk, ami­kor egy pár rántani való csirke árát kérdezzük, de mégis ::: Statisztika bizo­nyítja, hogy világszerte, a megyében is, évente emel- kedig a baromfifogyasztás. Megközelítően pontos szá­mítások szerint egymillió és párszázezer baromfi van Ba­ranyában. Ennél valamivel több a tenyészthető mennyi­ség. A szakemberek úgy ter­vezik, hogy a következő években száz és néhány ezer­rel emelkedik a mennyiség. De most is, akkor is, legfőbb gond: a fajtisztaság. Evek óta tart a nem lankadó tö­rekvés — elsősorban a szak­emberek részéről —, hogy ne csak réseket üssenek a ba­romfitenyésztés maradiságá- nak falán, de mielőbb le­döntsék azt. Nagy dolog ez, ha tekintetbe vesszük, hogy a baromfiállomány több mint 90 százaléka magánte­nyésztők kezén van, akik — tisztelet a sok száz kivétel­nek — a fajtisztaságra ke­vés gondot fordítanak. Saj­nos, sokat mondó tények bi­zonyítják ezt. Tyúkból nem kevesebb, mint 14 félét te­nyésztenek és ezek majdnem megszámlálhatatlan keveré­keit, korcsait. A kacsaállo­mány többsége elkorcsosuit, vagy elkorcsosuló félben van, a libák szintén, de annyira, hogy megyénkben ritkaság- számba megy lassan az 5—6 kilós hízott liba, míg az Al­földön, ahol fajtafrissítés volt, 4—4.5 kilósak a sovány libáit. A nyolc baromfit te­nyésztő állami gazdaság, a keltető állomás évről-évre ezrével adja ki a fajtiszta baromfiakat, de mindössze öt baromfitenyésztő mintaköz­ség van csak a megyében, ahonnan fajtiszta állatoktól származó tojásokat kapnak vissza. Nem vigasztaló ez. A tenyésztés, a tartás, az ete­tés módja nagyon sok he­lyen ugyanolyan színvonalon áll, mint száz évekkel ez­előtt. Egy szó, mint száz, gyenge az állattenyésztés ez ágának propagandája, elég szilárdan áll még az évszáza­dos megszokottság fala. Ken­dermagos vagy nemesített sárga magyar tyúkfajta kel­lene a megyébe minden ház­hoz. Ez a fajta viszonylag igénytelen, jó hús- és tojás­hozamú. Nemcsak a fajtisztaságra vonatkozik a propaganda gyengesége, — a tenyésztés­re, nevelésre is. A rántani való csirke, amiből sok száz forintot kaphat a tenyésztő, amiből ha korábban több lenne, olcsóbban jutna a bér­ből és fizetésből élők aszta­lára — csak későn jelenik meg a piacon. A régi szokás szerint áprilisban kel a leg­több csirke, sőt idén a kel­tető állomástól májusban vitték a legtöbb naposcsibét. Mikor lesz ebből rántani va­ló jószág? Ha minden jól megy, 3—4 hónap alatt, de nem egyszer 5 hónap múlva. Viszont a kereslet március április, május, június hóna­pokban a legnagyobb belföl­dön is, külföldön is. Sajnos, a rántani való csirke több­sége az év második felében kerül a piacra, ekkor pedig főleg külföldön nincs már akkora érdeklődés utána. Mennyivel több pénzhez jut­hatna a tenyésztő, ha ja­nuárban, februárban, már­ciusban kínálná már töme­gével a rántani való csirkét, ha megfelelő etetéssel kielé­gítene olyan külföldi igényt, hogy 12—14 hetes korában legyen 1 kilós a csirke! A baromfitenyésztés jöve­delmezőségére kis ízelítő: egy kiló csirkehús előállítá­sához mintegy 6 kiló takar­mány, zab, árpa, olajos mag, főtt krumpli, kukorica kell. E hat kiló takarmány értéke mintegy 14 forint. Egy kiló csirkehúsért pedig könnyű­szerrel lehet 25—35 forintot kapni. Ennél magasabb jö­vedelmezőséget lehet elérni sütni való kacsa- és libate­nyésztéssel. Ahogyan újabban monda­ni szokták, van fantázia a baromfitenyésztésben is. Most, hogy erősen töprenge­nek falun, milyen termelési társulásokat alakítsanak, mert ba jól dolgoznak, a napnál is világosabb, ebből csak több jövedelem lehet. E gondolatok közé érdemes lenne beiktatni a baromfi- tenyésztő szakcsoportok ala­kítását. Sok jóminőségű ba­romfit lehetne így nevelni? és sok pénzhez lehetne jutni. Csinálhatnák ezt az asszo­nyok is, ha már sokan úgy tartják, hogy ,.nem férfi dol­ga” a baromfitenyésztés. Miért, miért sem, nem nagy a törekvés a nagyüze­mi tenyésztésre. Még a ter­melőszövetkezetek nagyobb részénél sem, pedig ott a kö-,» zös gazdálkodás keretei már,» adva vannak. Két kézen meg,» lehet számolni, hogy hány,» termelőszövetkezet foglalko­zik a 86-ból nagyüzemi ba>- romfitenyésztéssel. Pedig sok forint juthatna munka­egység-előlegre. A baromfitenyésztés nem­csak húsával jövedelmez. A libatoll, a libamáj, a tojás, mind tekintélyesen emeli a hasznot. Libamájból nincs az a mennyiség, amit el ne tudnánk adni. Toll? Ha úgy termelnénk, mint a búzát és^ száz vagonzzám lenne, akkor j, is lenne vevője, aki jó pénzt adna érte. Lehetne jobb, nagyobb hasznot hajtó a baromfi­tenyésztés. Egy kellene hoz­zá: több törődés, szakszerű-11 sógre törekvés és ledőlne az!* évszázados megszokottság 11 fala ezen a téren is. így meg lenne az is, ami sokak vá­gya: több baromfi lenne és olcsóbb, a tenyésztők viszont magasabb jövedelemhez jut-<| nának; * vetik a munkát, hogy lefek­tessék a belterjes gazdálko­dás alapját. Ezért 5—6 hol­das halastavat létesítenek még idén és nagyarányú ker­tészkedéssel foglalkoznak. Az udvari tsz-szel már 14 1-es típusú és 19 111-as típu­sú szövetkezete van a járás­nak. Ezenkívül még 14 szak­csoport is működik. — Bár számszertnt nincs nagy emel­kedés, de a tagság létszáma szinte naponta gyarapodik. Cörcsönydobokán 6 család 12 taggal jelentkezett felvétel­re. Homorúdon négy család 13 taggal vállalta a közös munkát. De Nagybudmér- ban is mozgolódnak a pa­rasztok és 9 család 14 taugal szeretne a jövőben közösen gazdálkodni. Erdősmárokról is az a hír érkezett, hogy több paraszt foglalkozik ter­melőszövetkezet alakításá­val. A mohácsi járásban gaz­dag zárszámadás előtt álla­nak a termelőszövetkezetek. A járási tanács mezőgazda- sági osztálya és a Magyar Nemzeti Bank helyi fiókja előzetes zárszámadást vég­zett valamennyi tsz-ben: Az eredmény kimagasló. A kis- nyárádi szövetkezetben egy munkaegység értéke eléri a hetven forintot. Görcsönydo- bokán és Lippón több mint ötven forintot osztanak egy munkaegységre. A járás át­laga előreláthatólag 46—50 forint körül lesz. De nemcsak ez mutatja a mohácsi járás termelőszövet­kezeteinek jó anyagi helyze­tét, gazdagságát. Idén és ed­dig 1 283 mázsa búzát adtak el az államnak. Érdemes még megemlíteni, hogy a mohácsi járásban a termelőszövetkezetek idáv összesen 11 zetort vásároltak a hozzá való pótkocsival. S most őszön — hogy a beta­karítás után a bankban új­ra emelkedik számlájukon a pénz — tömegével vásárol­ják a hidraulikus ekéket, ve- tőaépeket és .fűkaszálókat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom