Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-03 / 181. szám

lm AUGUSZTUS s NAPLŐ a K A ..tartalékos^ kommunista 99 í Tauber Gyula elvtárs- hoz igyekszem a szigetvári já­rási tanácsra. Társbérlője Ko­vács Jánosnak, annak a Ko­vácsnak, aki nem lépett be a pártba, pedig negyvenötös kommunista. Sőt! Jugoszláviá­ba emigrált 21-ben, tehát résztvett a 19-es események­ben is. Érthetetlen. Vajon ml tartja távol ezt a régi kommunistát, hogy belépjen a pártba? Ége­tett a kíváncsiság, amikor Tauber elvtárstól választ vár­tam a kérdésre. — Kilencszáztizenegy óta is­merem. Amikor hazajött a há­borúból, azonnal bekapcsoló­dott a mozgalomba ..; Az apja is érdekes ember volt. A múlt század végén még nem na­gyon olvasgattak az uradalmi cselédek, ő meg könyvekre költötte a pénzét. Világtörté­nelemre, orvosi füzetekre — mindenre, hiába szólt Kovács néni, hogy tehenet vehetnének a könyvek árán, az öreg csak olvasott, mintha érezte volna, hogy új szelek fújdogálnak, s szükség lesz még az öreg cse­léd tudására;: s S ilyenek lettek a fiai is. Kovács elvtárs egyik öccse karhatalmista, a másik portás a konzervgyárban, a harma­dik is párttag, a sógora meg valamelyik kerületi pártbizott­ság tagja Budapesten. Szóval kommunista itt az egész csa­lád! Nyáron itt is voltak, Hű, de letolták a Jánost; Megtörü homlokát és foly­tatja: — Ritka ember ez a Kovács elv társ. A becsületesség min- .faképe. Egyszerű, szerény, in­kább éhenhalna, de nem to­lakszik. Képzelje el, nem vál­lalja a jól fizetett munkákat a kisipari szövetkezetben! Pé- dig kitűnő bognár, inkább oda­adja másóknak, hadd keresse­nek. — Roppant megharagudott rám az első pécsi aktíva után. December kilencedikére gon­dolok. Felelősségre vonóan kérdezte, miért nem vittük magunkkal a kommunista tün­tetésre. Mit? Ö öreg? Hogy azt a.;; Szidott, mint a bokrot és azonnal az átigazolását kérte. — Közben eltörött a lába. Ráesett a padlódeszka. Kór­házba került, s mire vissza­jött, eljárt az idő. De még nem volt késő. Az utolsó taggyűlés­re együtt mentünk volna, így is beszéltük meg. Ám engem hirtelen kiküldtek Botykape- terdre. Ó pedig tudja mit csi­nált? Ünneplőbe öltözve jár­kált fel és alá a szobában és egymás után szívta a Dózsa szivarokat. Máskor Csongort használ, de erre az alkalomra a drágábbat vette. — Hát ilyen kicsiség miatt nem lépett a pártba Kovács elvtárs? Azonnal » ktsz-be sie­tek. Vasalatlan kocsikerekek, féligkész székek, deszkák, gömbfák» és szerszámtenger kö zött találok rá. Ferdevágású, mandulaszemű ember. A haja őszülőfélbem Különben jól bírja magát, még egyenesen tartja a derekát. Csongort szív most is. — öreg vagyok én már — hajtogatja. — Mit csináljanak a hatvan éves fejemmel? Nem sok hasznom már nekem! — Csak ez lenne a baj? — vágok közbe. — Hát mi más? Miért le­gyek én rekruta megint? — És miért szívott Dózsa szivart,. Kovács elvtárs? Mohácson tart ülést a megyei tanács végrehajtó bizottsága A Baranya me­gyei Tanács; Végre­hajtó Bizottsága csütörtök délelőtt megtartott ülésének napirendjén szere­pelt a megye egész­ségügyi helyzetéről szóló beszámoló A végrehajtó bizott­ság a csütörtöki ülésen megállapí­totta azt, hogy az egészségügyi hely­zetről szóló beszá­moló egyoldalú, olyan értelemben, hogy csak az egész­ségüggyel kapcsola­tos gazdasági kér­désekkel foglalko­zik és nem vetett fel egészségügyi problémákat, ame­lyek a végrehajtó bizottság hatásköré­be tartoznának. Ezért a végrehajtó bizottság a megye egészségügyi hely­zetének megtár­gyalását az ülés napirendjéről le­vette. A megyei tanács végrehajtó bizott­sága legközelebb augusztus 15-én tart ülést. Ezt az- ülést Mohácson tart t ják meg. Napiren-1 den szerepel: a mo-| hácsi 'járás állam-1 igazgatási szervei-J nek munkája az ál-t lamhatalmi tévé- kenység előmozdí­tásában. Előadó: Takács József elv­társ, a mohácsi já­rási tanács elnöke. — Olyat lehetett kapni... Hát igen .:. De miért kérdi? Biztos a Tauber mondta! Szóval félretettem, hogy jó lesz majd a tag­gyűlésre. Hogy nem men­tem el? Nem akartam, hogy vallassanak. Különbén igazuk is volt. Mit kerestem volna náluk? Ha valaki délelőtt hiányzik, ne menjen el délután sem! Délelőtt? Hát december ki­lencediké micsoda? Meg Is mondom neki, mire azt vála­szolja, hogy ha fejtetőre állít­ják, ő akkor is olyan ember marad, mint volt;.: — Mindenki „szid” — foly­tatja tréfás panaszkodással. — Tauber elvtárs is, a testvéreim is, lassan már az utcán sem merek végigmenni. Bánt és fájt is először, de lassan már beleélem magamat. Tartalékos kommunista lesz a bognárle­gényből! S kacag az ötletén. A harmincas évekről beszél ezután, amikor munka nélkül caplatott a pesti aszfalton. Persze, a mai fiatalság erről nem tud semmit! Ej milyen hálátlanok is az emberek! A zsebébe nyúl, elsárgult papírt vesz elő irattáreájából. A Tolnai Világlapja egyik ti­zen kilences száma a tanács- köztársaság vezetőinek képei­vel, Kun Bélával, Számuelly- vel, Stromfelddal, Szántó Zol­tánnal, Garbai Sándorral... Majd vörös kokárdát mutat. Kifakult. A huszonegyes má­jus elsején hordta a mellén. De rég is volt! így búcsúztunk el egymás­tól. Nem tudtam a lelkére be­szélni; Csak az vigasztal, amit Tau­ber elvtárs mondott, hogy is­mét párttag lesz belőle, mert nem bír a testvéreivel, nem > bír az emberekkel és — fő- | ként — nem bír magával! A tartalékos kommunista is olyan önigazolásféle, amiben már maga sem hisz nagyon. De az ördögbe! Miért is tar­talékos? Október 23-tól kezd­ve talán száz embernél többet is meggyőzött arról, hogy itt nem forradalom volt. Még Tauber elvtársat is ő agitálja, pedig igazán nem kellene, de nem bír szenvedélyével, hozzá szokott már ahhoz, hogy az emberekkel beszélgessen. Csak vele beszélnek ke­veset. Pedig nem ártana. Mondják még neki, hogy nem lesz „rekruta”, ha újra kö­zénk jön. Mondják el neki, hogy a párt visszavárja régi harcosát. MAGYAR LÁSZLÓ Hdáles fed©§@f ] Szászváron Halálé« kimenetelű baleset történt csütörtökön a szász­vári bányaüzemben a szén- töltö bunkernál. Amikor a munkások a szén töltését megkezdték, körül­belül három cslllényl szén után, a „készlet” elakadt. A rakodók igyekeztek meg­szüntetni az akadályt, de eközben a nagy erővel lezú­duló széntömeg magával rán­totta Kilvinger Ferenc fiatal­embert. A baleset után azénnál megindult a mentés, de Kll- vlngert csak egy és három- négyédóra múlva tudták a sZén alól kiemelni. Ekkor azonban már halott volt. A szerencsétlenül járt fia- i talember temetéséről a bá- * nya gondoskodik, családját : gyorssegélyben részesítik. j Sikert aratott <a belgrádi rádió tánozenokgre Zóna-étterem \ a Pannóniában j Az üzemélelmezési vállalat f fejlődése következtében nincs J már arra szükség, hogy a Pan- ' non ia-ét terem ben is rendszeres j előfizetéses ebédet szolgálja-: nak fel. Az előfizetéses étkezés : megszüntetésével a Pannónia ■ vasárnaptól zóna-étteremmé: alakul, ahol délelőtt 11 órától : délután 3 óráig zóna-ételek • kaphatók. Az I. osztályú étté- • remben a zóna-ételek közül: például a marhapörkölt 8,60 j Ft, a rántott sertésszelet 10,20 ( Ft, a pirított máj 8,60 Ft. Szerencsés emberek a jazz- muzsika nem is kisszámú kedvelői. Rövid idő alatt im­már a harmadik remek kül­földi táncegyüttes műsorát hallhatták a pécsi szabadtéri színpadon. A Vlach-együttes és a ljubljanai rádió tánc- zénekara után augusztus else­jén hatalmas érdeklődés kö­zepette Pécsett indult el. újabb magyarországi sikerei útján a belgrádi rádió tánc­zenekara. S az indulás jelei­ből olvasni tudók máris to­vábbi sikereket jósolnak en­nek a jókedvű s jó muzsikus fiúkból álló együttesnek. Szereplésük első és legna­gyobb sikere az volt, hogy megváltoztatták az időjárást. Hiába, ahol olyan jó a fúvós­együttes, mint a belgrádi ze­nekarban, nincs mit félni, mert elfújják ők még a fel­hőket is! Második számú sikerük az érdeklődők óriási száma. Rit­ka esemény vonzott még ennyi embert a szabadtéri színpadra. S hogy a. fákon hányán hallgatták, arról a ci­garettára gyújtók tüzének fé­nye árulkodott. S végül a siker legfőbb oka a szívesen játszó együttes színes, változatosan élvezetes produkciója. Jugoszláv, ame­rikai, francia, román és ma­gyar művek, nagy és .kis együttesek, virtuóz, hangsze­res szólószámok s a paródia határán mozgó számok válto­gatták egymdst. A hángsze* reket szinte éléttel töltötték még jókedvű'mestereik. Míg más együttesekben a dobós sokoldalú tevékenységéhét; kápcsólódik az egyéni huinor és muzsika, addig itt szinte minden tág jókedvű, mókáé egyénisége köti le a közön-- séget. S mégis! Együtt él* együtt muzsikál és Játszik ez a. kiváló együttes, amelynek minden tagja virtuóz mestere hangszerének — so játszott müvek stílusának. Vójlsíav Simlcs karmester büszke le­het együttesére! Lola Novakovies és Dusán Jákslcs, az együttes szólistái a hallhatatlanságból kerültek a közönség szíve és füle fe­lé. (Ugyanis első számaik a rossz mikrofon beállítása miatt hallhatatlanok voltak.) De ahogy javult a mikrofon, úgy érezte meg a közönség a szólisták művészetének egyé­ni ízét és értékét. A fokozódó tapsok s a jószívvel adott rá­adások is erről tanúskodnak. A jól gördülő előadás sze­replői, a zenekar és vezetője, a szólisták külön-külőn és együttesen megérdemelt si­kert arattak s a tdnezene szé­les táborának több ezer tagja elmondhatta; szép esténk volt. Csupán a konferansziéról lenne egy szerény megjegyzés sünk: így nem szabad konfe­rálni! (t) Gépkocsikkal és motorkerékpárokkal szélhámoskodott Mihályka Dénes huszonöt éves motor- szerelő nem ismeret­lenszemély a bíróság előtt. Vagyon elleni bűncselekmény miatt, már három ízben el­ítélték, de csalási manipulációit to­vábbra is folytatta. Legutóbb 1956. októ­ber 23-a után szaba­dult a börtönből, és utána 1957 január közepe táján Pécsre jött, hogy „üzleteket“ kössön, hiszékeny embereket becsapjon és azok pénzén vidá­man éldegéljen. Ez év február vé­gétől egészen június közepéig, összesen huszonöt személynél jelent meg és motor­versenyzői igazolvá­nyának felhasználá­sával az illetőket mo­torkerékpár, illetve személygépkocsi megrendelésére bírta. Arra hivatkozott előttük, hogy ő mint motorversenyző, meg tudja szerezni a kül­földre távozöttak, — disszidáltak tulajdo­nát képező, valamint a bíróság által el­kobzott és eladásra váró motorokat. A hiszékeny embe­rektől 200—300 forint előleget vett fel. ösz- szesen huszonhárom motorkerékpár és há­rom személygépkocsi eladására kötött meg állapodást velük és így 6 500 , forint elő­leget csalt ki tőlük, anélkül, hogy ré­szükre személygép­kocsit, vagy motor­kerékpárt szerzett volna. A pécsi városi bí­róság bűnösnek mon­dotta ki Mihályka Dénest huszonöt rendbeli, magánsze­mélyek sérelmére, visszaesőként elköve­tett csalás bűntetté­ben és ezért 3 évi ét, 6 hónapi börtönre ítélte, egyes jogainak gyakorláséitól pedig 3 évre eltiltotta. Kölcsönös a bizalom, eredményes a munka Béke-aknai tapasztalatok Nincs még egy fél éve sem, hogy Béke-akna élére új mű­szaki vezetők kerültek; A Béke-aknai bányászok «lein­te bizalmatlanul néztek rá­juk, mert nem ismerték őket, nem tudták mit várjanak tő­lük. S most örömmel mond­ják, hogy kellemesen csalód­tak az új műszaki vezetők­ben. Bert Béke-aknán nem egy­szerű személycsere történt. Az új vezetők — a termelés za­vartalanságának biztosítása mellett — új légkört, új ve­zetési módszerek kialakítá­sát is feladatuknak tekintet­ték. Persze, ez nem sikerült egyik napról a másikra s e munka még ma sem ért vé­get. Annyit azonban már meg lehet állapítani, hogy az út, amelyen elindultak, helyes volt. Az új vezetők vezetési el­vét így lehetne röviden ösz- szefoglalni: őszinteség, nyílt­ság a dolgozókkal szemben. — A vállrándításból már elegünk volt — mondotta Micheluttá elvtárs az ü. b; el­nöke. — Dolgozóink nagyon örülnek, hogy az üzem életé­ről mindenkor tiszta képet kapnak. Ha problémájuk van, úgy jönnek be az üzem veze­tőjéhez, mintha a saját la­kásukba lépnének, mert tud­ják, hogy ott őszinte választ, s hogy ha kell, gyors segít­séget kapnak; Magam is tanúja voltam hasonló esetnek és bizony meglepett az a közvetlenség, ahogy az üzem vezetője és a problémájának megoldását kérő munkás egymással tár­gyalt, és a bizalomnak az a szóban ki sem fejezhető for­mája, amely belőlük egymás iránt árad; Hogyan sikerült ennek a fiatal bányamérnöknek alig néhány hónap alatt így megszerettetnie magát ezekkel az „öreg" Béke-aknai bányászokkal, noha köztudo­másúan kemény legény, meg­követeli a fegyelmet, nem né­zi el a hibát. Ezt kívántam megtudni, • s néhány igen ér­dekes dologra bukkantam. Béke-akna vezetőd minden hónap 25-éig felbontják egé­szen a csapatokig a követke­ző hónap tervfeladatait. A fel­bontott tervet az aknászok­nak, körletvezetőknek rész­letesen el is magyarázzák, megjelölve a műszaki tenni­valókat. Ezután az aknászok­kal közösen a munkahelyeken határozzák meg, honnan meny nyi szenet lehet és kell ter­melni, milyen műszaki felté­teleket kell biztosítani, hogy a termelés zavartalan lehes­sen. A legfontosabb munka­helyeket ezeken az úgyneve­zett körletenként! tervfelbon­tásokon külön piros ceruzá­val aláhúzzák, mert ezek te­lepítését a műszaki középká­dereknek minden körülmé­nyek között biztosítaniok kell. Ezek a munkahelyek többnyire a hazafelé haladó fejtéseket előkészítő elővájá- sok. Az üzem vezetői azon túl, hogy megjelölik a legfonto­sabb munkahelyeket, napról- napra ellenőrzik is utasításaik végrehajtását. Ennek eredmé­nye például, hogy a folyó­métertervet a múlt hónap­ban is jelentősen túlteljesítet­ték. Amikor a műszaki középká­derek már alaposan ismerik a rájuk váró feladatokat, kör­letenként összehívják a bá­nyászokat és ismertetik ve­lük a körlet tervét. A leg­utóbbi ilyen tervismertető értekezlet példái azt bizonyít­ják, hogy ilyenkor komoly viták kerekednek. A bányászok beleszólna» » vezetésbe, nem fukarkodnak a j vélemé­nyükkel. De nemcsak a hi­bákról, hanem azok kijavítá­sának lehetőségeiről is beszél­nek; A keleti táróban például délelőtt nagyon nehéz ellátni üres csillével a csapatokat, mivel két fejtési csapaton kívül egy pillér fejtési csapat is van idetelepítve. Az üres­ellátás zavarainak megszünte­tése érdekében a legutóbbi tervismertető értekezleten Nagy Sándor csapata nevé­ben vállalta, hogy a hónap nagy részében hajlandók dél­után járni műszakra. Az üzem vezetői örömmel fogadták a probléma megoldásának ezt a módját. De nem tiltakoznak az ellen sem, ha jogos pa- aszt kell megoldaniok. Ami­kor Foráll József (2) csapatá­nak megváltozott a munka­helye és nehezebbek lettek a munkaviszonyok, négy csillé­ről 3,5 csillére csökkentették az előírt műszakonkénti fej- teljesítményt. Az üzem vezetői az ilyen esetekben is lelkiismerete­sen intézkednek. Ezt bizonyítja, hogy az utób­bi hónapokban egyetlen bér­reklamáció sem volt Béke-ak­nán. Az üzem vezetőjének és közvetlen munkatársainak valóban a dolgozókra támasz­kodó vezetése, az elvtársi, ba­rátságos légkör megteremté­sére irányuló erőfeszítése két­ségkívül az eredményekben is megmutatkozik. A jó öreg Béke-akna — noha végéráit éti — bebizonyította, hogy még nem is olyan vén akna, A szabolcsi kerület termelésé­nek 40 százalékát ugyanis még mindig itt termelik. Igaz, az akna termelése még nem érte el a múlt év szeptembe­rének 77 vagonos átlagát, de akkor a létszám is 200 fővel több volt és a munkaidő is 8 óra volt; A cél természe­tesen Béke-aknán is e terme­lési szint elérése, amit jelen pillanatban a legjobban lét­számhiány akadályoz. Jelen­leg 60—67 vagon szenet szál­lítanak naponta s ebből 37 va­gonnal a mélyszintről. A töb­bi a tárószínt és a külszíni fejtés között oszlik meg. Mind­ez azt jelenti, hogy a Béke­aknai bányászok 106 százalék felett teljesítették a júniusi és júliusi tervüket, — több mint 200 tonna szenet adtak terven felül — s valószínűleg ők lettek az Anna-aknával folytatott párosverseny első hónapjának győztesei is. Mindezt egyenletes termelés­sel, tervszerű munkával ér­ték el s örvendetes, hogy már augusztus első napján is 108 százalék felett telje­sítették napi tervüket. . De nemcsak a tervteljesítés, a teljesítmények Is mutatják, hogy az öreg akna bányászai jól dolgoztak. A múlt év szep­temberében a földalatti telje­sítmény tizennégy mázsa negyvennégy kiló volt, az összüzemi teljesítmény pedig tíz mázsa kilencvenhét kilo­gramm. A múlt hónapban a földalatti teljesítmény tizenöt mázsa hatvanhét kilogramm, az összüzemi teljesítmény pe­dig tíz mázsa harminckilenc kilogramm volt. Ha figyelem­be vesszük, hogy a múlt év szeptemberéhez viszonyítva az improduktív létszám Béke­aknán 78 fővel — majdnem 50 százalékkal *— növekedett, mert a vegyesüzemtől a fa­téri munkásokat és a kocsiso­kat idecsatolták, az összüzemi teljesítmény ilyen alakulása nagyon szép eredménynek mondható. Béke-akna vezetői mégsem elégedettek. Az im­produktív létszám, a kiszolgáló személyzet csökkentése érde­kében éppen itt foglalkoznak legtöbbet' a Csóti-féle készlet- toló-berendezéssel, a készlet- felrakóval, sőt a vékonytele­pek leművelésénél kipróbálják a szénfűrészt is. Ezenkívül hozzákezdtek a Könnyebben hozzáférhető elsőszinti szén­telepek feltárásához is. Min­den igyekezetük arra irányult, hogy tovább javítva a terme­lékenységet, a kitermelt szén minőségét, a munkafegyel­met, csökkenteni tudják az álta­luk is magasnak tartott termelési költségeket. Mindez természetesen nem­csak egy — vagy egye6 sze­mélyek, hanem az akna vala­mennyi dolgozójának közös eredménye. Hogy a vezetés­nek mennyi része van benné, azt számokkal nem lehet ki­fejezni. Annyi biztos, hogy a Béke-aknai bányászok szere­tik üzemük vezetőjét, bíznak benne, mint ahogy bíznak a többi műszaki vezetőben is Bíznak azért, mert látják, hogy közös a céljuk s ha kell, az üzem vezetője sem sajnálja a fáradságot, mindig kész se­gíteni. A bizalom nagy dolog, vigyázni kell rá. Tudja, érzi ezt Horvai Ádám elvtárs is, Béke-akna vezetője. — Nagyon jóleső érzés volt — mondta beszélgetésünkkor — amikor a minap bejött hoz­zám az egyik csapat vezetője és azt mondotta: — Maga segített bennünket, amikor rászorultunk a segít­ségre, mi sem maradunk adó­sak. Mondja meg,, mennyi szén keli és mi megadjuk. Ehhez nem kell sok kom­mentár. Ez a legnagyobb di­cséret, amit munkásaitól egy vezető kaphat. Mesíerfalvy Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom