Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-22 / 196. szám

2

NAPLÓ

1951 AUGUSZTUS «

Kádár János elvtárs több mint százezer ember előtt

beszélt Kisújszálláson

(Folytatás az 1. oldalról.)

gyűjtési miniszter is volt. Mint a begyűjtés gazdája, itt a Nagykunságon éppen úgy, mint a Dunántúl és a Duna-Tisza közén vagy az északi megyékben, könyörtelenül kisepertette a parasztok padlásait. A Minisztertanácsban pedig olyan léhán, félvállról számolt be embertelen intézkedéseiről, hogy az embernek ökölbeszorult a keze.

Az ellenforradalom leküzdéséről szólva a következőket mondotta:

— Amint 1944—1945-ben szovjet katonák véreztek értünk, hogy ország és nép felszabaduljon, most megint szovjet katonák mentették meg veszélyeztetett szabadságunkat. A Szovjetunió nem riadt vissza a nyugati rágalmaktól, a mocskolódástól, a fenyegetésektől, hanem vállalta értünk az áldozatokat; Mikor pedig véget ért a fegyveres felkelés és itt álltunk kifosztott rak-» tárakkal és áruházakkal — ezeket talán az angyalok rabolták ki, mert az ENSZ

ötösbizottsága azt mondja, hogy a mi ellenforradalmáraink semmihez sem nyúltak... — nos, mikor itt álltunk az éhínség, a nyomorúság, a pénzromlás küszöbén, a Szovjetunió ezervagonszámra küldte nekünk az anyagi segítséget. És példája nyomán a Kínai Népköztársaság, s valamennyi népi demokrácia, mindegyik a maga lehetősége szerint segítségünkre sietett.

Mióta világ a világ, ehhez hasonló segítségnyújtásról, jó barátok hasonló összefogásáról nem tud a történelem.

— Élünk és élni • fogunk, tisztelt nagygyűlés és ezért örök hála illeti a Szovjetuniót és népét, örök hála a baráti nemzeteket.

— Tisztelet és becsülés idehaza mindazoknak, párttagoknak és pártonkfvüliek- nek, akiknek az ellenforradalom nehéz heteiben helyén volt a szivük és az eszük.

Ma már tudjuk, hogy nemcsak Budapesten, hanem kint az országban is ezrével és tízezrével voltak névtelen kommunisták, akik korán felismerték a veszedelmet és volt bátorságuk cselekedni. Ha módjuk volt rá, fegyverrel helytálltak, mások gyárakban, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, városok és falvak tanácsházaiban, gyűléseken és megbeszéléseken becsülettel őrizték a szocializmus lángját, maguk köré gyűjtve a népi hatalomhoz hű embereket;

— Sok ezer apró sejt alakult ki ily módon és miután a népi uralom helyreállt, ezek a sejtek karhatalmat állítottak, fegyveres erőt szerveztek és segítették a munkástanácsokból kiseperni az ellenforradalmárokat. Körülöttük kristályosodott ki az új rend és ők lettek a szervezkedő Magyar Szocialista Munkáspárt fundamentuma.

— Pártonkivüliekről is beszéltem, s nem ok nélkül. A parasztküldöttségeket, amelyek novemberben, decemberben az ország különböző tájairól felkerestek, fegyvert és feladatot kérve, kommunisták vezették, de szépen együtt voltak bennük a legkülönbözőbb felfogású, felekezetű emberek, szövetkezetiek és egyénileg gazdálkodó parasztok. Falusi nép, közülük való vagyok és velük elbeszélgetve, jól esett elgondolni, hogy

ezek az emberek tulajdonképpen Tolnában, Békésben, Csongrádban, Borsodban és mit tudom még merre, a szükségben már megcsinálták a maguk népfrontját, talán erősebbet, mint amit Budapesten ki lehetne gondolni.

És hány ilyen láthatatlan és névtelen, de valójában működő népfrontszervezet lehet még az országban, amit különböző felfogású emberek októberben, novemberben azért hoztak létre, tudva, vagy ön- tudatlanul, mert egy dologban feltétlenül egyetértettek: akár fegyverrel is hajlandók voltak harcolni a szocializmusért. Ha pedig egyszer valaki harcolni hajlandó a szocializmusért — dolgozni biztosan hajlandó érte.

Dobi István beszéde befejező részében részletesen foglalkozott a magyar mezőgazdaság problémáival.

rengeteg olyan ember lépett col, és nem a szocializmus eltel ellenforradalmi követelés- len. S nem volt olyan egyszerű sei, aki azt hitte el magáról, felismerni az ellenforradalmá- hogy csak -a hibák ellen har- rok igazi célját.

A parasztságot elismerés illeti

Kádár János elvlárs beszéde

Ezután Kádár János mondott beszédet;

Tisztelt nagygyűlés, kedves hallgatóim, elvtársak! Augusztus 20-a, a Magyar Népköztársaság alkotmányának ünnepe — kezdte beszédét. — Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon a munkások és parasztok közvetlenül találkoznak; Ebből az alkalomból rendezték meg Szolnok megyei elvtársaink a régi történelmi hagyományokkal rendelkező Nagykun Napokat; így számunkra összetalálkozik egy országos nagy ünnep és a Kunság népének helyi ünnepe.

— Az a harc, amelyet a Kunság népe vívott, része az egész magyar nép, az egész magyar parasztság harcának. Ebben a harcban az urak évszázadokon keresztül nagyon sok győzelmet arattak, de végül a nép kerekedett felül, a nép győzött és az a vereség, amelyet Magyarországon 1945- tel az urak elszenvedtek, halálos csapás volt

A jövő a munkás-paraszt hatalomé

Amikor mi találkozunk az elvtársakkal, mint például most is, mikor a vonattal jöttünk, s beszélgettünk a munkásküldöttségekkel —, akkor a mi munkásaink és parasztjaink azt mondják, hogy nem elég kegyetlen. Az imperialisták szerint kegyetlen. De itt nem valami erkölcsi dologról van szó. Ha mi történetesen a tőkések kormánya lennénk, biztosan azt követelnék, hogy vérözönt csináljunk. Az idősebbek emlékezhetnek 1919- re. Annak a vége az lett, hogy ezerszámra legyilkolták

a nép legjobbjait, tízezerszámra elűzték őket. Mintegy kilencvenezer ember» menekült ki az országból — nem szökött, mint a mostani disszi- densek —, hanem menekült. Horthyék — magával Horthy- val az élen — gyilkolták és csonkították a népet, mégsem volt szó semmiféle tiltakozásról. Mi nem vagyunk kegyetlenek, de engedjék meg nekünk, — birkák sem vagyunk. Nem tűrjük meg többé, hogy a nép ellen a kést fenegessék, hogy a kést a néni hatalom hátába döfjék.

Ezután összehasonlítva azokat a körülményeket, amelyek között a magyar nép büszkesége, az 1919-es forradalom lejátszódott, a mai körülményekkel, megállapította, hogy azóta a nemzetközi erőviszonyok gyökeresen megváltoztak. A régi világ urai támadhatnak — fognak is támadni — de győzni többé nem fognak. Aki a munkás-paraszt- hatalom híve, arra gondoljon, hogy a mi utunk nem lesz mindig lakodalofm és ünnepi poharazás, olyan lesz, mint az élet útja: dolgozni kell, harcolni kell, lesznek nehézségeink és örömeink, de a jövő a munkás-paraszt hatalomé. Ez biztos.

Kádár János emlékeztetett ezután arra, hogy az élet legfőbb kérdéseiben milyen változás történt Magyarországon:

— Emlékezzenek vissza, a régi világban itt Szolnok megyében a föld fele a nagybirtokosok és a falusi tőkések, a kulákok kezén volt. Itt Kisújszálláson a föld 70 százaléka volt a kulákok kezén. A fel- szabadulás után 34 000 család kapott Szolnok megyében földet. Ez lényeges változás az életben. A régi világban, mond juk 1934-ben, Szolnok megyében 34 OOO munkanélküli volt. Most az emberek élnek és dolgoznak. Nem azt mondom, hogy lakodalomban vannak, de az a helyzet, hogy a mindennapi kenyérért reszketnie kelljen a dolgozó népnek, ahogyan a Horthy-repdszerben kel’ett, Magyarországon megszűnt.

«— De ez az új élet népi hatalom nélkül nem jöhetett volna létre. Mert ha nincs népi hatalom, akkor a nép természetesen dolgozihatik — amikor dolgozhatik —, de amit megtermelt, az semmi szín alatt nem az övé.

— Ez a népi hatalom persze olyan, hogy bizonyos embereket megbüntet, más embereket korlátok között tart. Jelenleg a világ olyan, hogy kétféle hatalom van: az egyik, ahol kevés kiváltságos tartja félelemben és rettegésben a népet és veti börtönbe a kommunistákat és a békeharcosokat. Ez a sokat feldicsért nyugati hatalom, még akkor is, ha demokráciának nevezik. És van egy másik hatalom, ahol a grófok, a nagybirtokosok és a nagytőkések ágenseit csukják be egy kicsit börtönbe, hogy kijózanodjanak. Enélkül a hatalom nélkül nem lehet a dolgozó embereknek szabad élete. Persze, hogy vannak olyanok, akiknek ez nem tetszik. De hát mit csináljunk? Olyan rendszert, amely mindenkinek tetszik, nem lehet csinálni. Mert hiába, ami tetszik Weiss Manfrédnak, az valószínűleg nem tetszik annak az elvtársunknak, aki most a csepeli gyárban dolgozik. És ha már választani kell, akkor mi azt mondjuk: inkább olyan rendszert védünk, tartunk és erősítünk, amely 5 millió felnőtt dolgozónak tetszik, mint ami 300 000 ki zsákmányolóínak és lakájának tetszik.

A mi rendszerünk százszor jobb, mint az övék

— Van az imperialistáknak a mi rendszerünkkel másféle bajuk is. Azt mondják, nem jó ez a rendszer, hiszen náluk lehet az üzletekben ezt meg azt kapni, ami Magyar- országon az üzletekben még nincs. Ez igaz. Nyugodtan kijelentem, hogy Ausztriában több nylon kombiné kapható, mint Magyarországon. Az is valószínű, hogy jégszekrényből is többet árusítanak, s még van néhány fajta cikk, amelyből ők többét tudnak adni. Ez baj. Nekünk dolgoznunk kell és fogunk is dolgozni, s nálunk még nylon kombiné is több lesz mint náluk. Tudni kell azonban azt, hogy ugyanezekben az országokban több dobra vert és tönkrement paraszt van, több munkanélküli munkás van, több olyan mérnökember, aki viUamoskalauzi állásra pályázik, mint a mi rendszerünkben. És ha csak annyit is tudtunk elérni a tizenkét év alatt, mint amit elértünk, annyit, hogy a dolgozó ember, létbizonytalansága megszűnt, hogy

Mindszenty szeretett volna még többet ártani

A becsületes értelmiségi dolgozó a néppel tart

— A mi állam] rendünk alapja a munkás-paraszt szövetség, s ml úgy gondoljuk, hogy a becsületes és tisztességes érzésű értelmiségi dolgozó a néppel, tart.

— A mi alkotmányunk kimondja: Magyarország — Nép- köztársaság; a Magyar Nép- köztársaság a munkások és a parasztok állama s a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népéi Ez a

dolog lényege. Amíg ez az alkotmány • érvényben van, addig a népnek van jelene és jövője. Ha ez az alkotmány veszélybe kerül, akkor veszélybe kerül a nép élete és jövője is.

— A mi rendszerünket persze támadják, De miért támadják? Azért, mert népi rendszer, A nyugati imperialisták rádióikat, újságjaikat telekiabálják azzal, hogy a Kádár-kormány kegyetlen,

— Az ellenforradalom Magyarországon nem győzött, de októberben, helyenkint néhány napig szabadon garázdálkodott. Ezalatt megmutatta az igazi arcát, s azok az emberek, akik ezekben a napokban a parlamentben olyan javaslattal jelentkeztek, hogy száz munkást foglalkoztató gyárakat vissza kellene adni a régi tulajdonosoknak, vagy az útra kelt Nagy Ferenc, aki az öt- százholdas . birtok-típus híve — még csak az első fecskék voltak. — Mindszenty már azt mondotta, hogy az egyháznak haladéktalanul mindent vissza kell kapnia. Persze, ha az ember mindenre gondol, altkor arra a több mint kilencszáz- ezer hold földre is gondol, amelyen már tizenkét esztendeje nyugodt lelkiisrrterettel szántanak magyar parasztemberek, köztük hívő kátoúku- sok is. És nem érzik, hogy ebben lelkiismereti hiba volna, mert úgy gondolják, hogy a föld az övék. Ez a Mindszenty, aki nagyon sokat ártott a magyar népnek, s szeretett volna még többet ártani, olyan ügyetlenségeket követett el, hogy akarata ellenére is segített nekünk. Azokban a zavaros napokban, amikor Mindszenty megszólalt a rádióban, úgy hatottak szavai, mint egy kijózanító előadás. Amit ő magyarázott, abból tíz- és tízezer ember, aki addig nem értette miről van szó, rögtön megértett mindent.

— Azokban a napokban sok zavar volt a közvéleményben, s a városokban nagyobb volt a zavar, mint falun. De ez nem azért volt, mert a munkásosztály elmaradott, hanem azért, mert a városokban lakik, s gyülekezik a régi kizsákmá- nvo1* on,rtVvf'ifc cn1- ’ '■''oje. Ezenkívül a városokban

— Falun egyszerűbb volt. A csendőr, ha megvolt a régi ruhája, kirázta belőle a nafta- íint és felvette. A régi főjegyző meg a szolgabíró, akit talán 12 éve nem láttak, egy napon feltűnt és átvette a hatalmat. Ha ezekre a parasztember ránézett, rögtön megértette, hogy a csendőr semmi szín alatt sem a szocializmus hibáit akarja kijavítani. Ez is szerepet játszott abban, hogy az ellenforradalom leverését megkönnyítette a magyar parasztság , józan, politikus, helyes és a népi hatalom melletti magatartása. Ezért a parasztságot elismerés illeti.

Ezután a kunsági termelő- szövetkezetek és egyéb paraszti dolgozók helytállásáról szólott, majd így folytatta:

— Lehet vitatni azt, hogy a régi tsz-fejlesztésben mennyi volt a helyes meggyőző munka eredménye, a meggyőződés, és mennyi volt a nyomásra, született eredmény. Ezen lehet vitatkozni. De októberben, novemberben, decemberben — meg kell mondanom becsületesen — ném tudtunk olyan segítséget adni a termelőszövetkezeteknek, mint amilyent

kellett volna, sem fegyveres védelemben, se másféle tekintetben. S ha a termelőszövetkezete^ helytálltak, a saját erejükkel álltak helyt. Mert nem volt nyomás, hogy „tart« ki a szövetkezet mellett”, de volt ellenkező nyomás, hogy „hagyd ott a szövetkezetét”. — Semmiféle olyan adminisztráció nem működött, amit sokszor joggal bírálnak, viszont működött az ellenforradalmi presszió, s hogy ennek ellenére az elvtársak helyt álltak — ez mutatja, hogy a szocializmus gyökeret vert a magyar faluban, s hogy többé senki sem tudja kipusztítani.

— Október előtt, az egyénileg dolgozó paraszt sokszor látott a szövetkezetekben civó- dást, vitatkozást, veszekedést, egyenetlenséget. Az ellenforradalmi támadásnak volt olyan hatása is, hogy az emberek a nagy bajban megismerték, s ma már jobban tisztelik és becsülik egymást, nagyobb az egyetértés is, másképpen dolgoznak, s ma már nyugodtan mondhatjuk az egyénileg dolgozó parasztnak, hogy nézd meg a szövetkezetieket, akik szorgalmasan dolgoznak s bíznak a jövőben.

Hazánk alkotmányos rendjét helyreállítottuk

fedél van az emberek feje fölött, h<víy kenyér van a gyermekek kezében, ‘hogy ruha van az embereken, és hogy Magyarországén minden dolgozó, embernek nevezheti magát — akkor azt mondjuk: a mi rendszerünk százszor jobb mint az övék. Azt a jót, ami esetleg ott még meg van nem fogjuk szégyellni átvenni tőlük. De ami nem jó, amitől annyi száz év kínja és gyötrelme után végleg megszabadult a magyar nép, azt ml soha többé vissza nem kívánjuk.

— Októberben, mint ismeretes, meg akarták semmisíteni a pártot, mint ennek a rendszernek politikai vezető erejét, likvidálni, akarták az Elnöki Tanácsot, az Ország- gyűlést, a helyi tanácsokat, egyszóval a népi hatalom minden szervét, és helyettük be akarták vinni a hatalomba a burzsoá pártokat, s valamiféle burzsoá rendszert kiépíteni: visszaadni az uraknak azt, ami régein az övék volt.

— Mivel a dolgozó nép, a munkásság és a parasztság alapvető tömegei a népi hatalom hívei, a dolgozó tömegek nagy többsége helyeselte a forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulását, helyeselte, hogy segítséget kértünk a szövetségesünktől, a Szovjetuniótól és ma is támogatják a kormány tevékenységét. Ennek a munkának és a dolgozó nép támogatásának köszönhetők azok az eredmények, amelyek igazolják, hogy a párt politikája, a kormány politikája helyes volt. Milyen eredmények voltak ezek?

— Hazánk törvényes, alkotmányos rendjét helyreállítottuk és — ezt nyugodtan mondhatjuk — ma, augusztus 20-án, amikor a Magyar Népköztársaságot ünnepeljük, ez a népköz- társaság erősebb, mint egy évvel ezelőtt volt. A támadás nem gyengítette, hanem erősítette népköztársaságunkat, az egyetértés és a szilárdság a párton belül is, a munkásosztályon belül is, a parasztságon belül is a múlt évi helyzethez képest erősödött és növekedett.

— Vannak eredmények a gazdasági élet területén is. Az ipari termelés júniusban, amely még rendes termelési hónap — (mert júliusban már szabadságok kezdődtek) 95 százalékát, a termelékenyseg júniusban már 98 százalékát érte el az egy évvel ezelőttinek, ami periig a mezőgazdasági munkát illeti: a termés jó. Ebben persze az idő is segített valamit, de ha a munka nem lett volna jobb az idén, mint a műit tavasszal volt. akkor hiába lett volna jó idő.

— A kulturális élet és általában a társadalmi élet gyógyulásának jele az a 40 díj, amelyet a felejthetetlen moszkvai fesztiválon a fiatal művész emberek nyertek és az a 40 díj — közöttük 19 első díj — amelyet a fiatal magyar sportolók egy nagyon erős nemzetközi versengésben kiérdemeltek.

A szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának javulásával

— Az élet fontos kérdéseihez tartozik — folytatta ’—, hogy a munkás és paraszt tömegek keresete és jövedelme is komolyan növekedjék. Ismert dolog, hogy különböző kormányintézkedések következtében a munkások és az alkalmazottak keresete, a parasztság jövedelme növekedik. A munkásoknak és a parasztoknak most nem az a gondjuk, hogy az életszínvonallal nincsenek megelégedve — hanem elsősorban — a kishitüek- nek az a gondjuk, hogy nem fog-e a kormány ebből a megnövekedett jövedelemből visz- szavenrii. Azt mindenki érti, hogy az adott viszonyok között a dolgozók a maximumát kapták annak, amit kaphattak. De valamit ebből vissza kellett venni. Nekünk felelősségünk van, s vigyáznunk kell a pénz értékére, mert ha ezzel baj

van, akkor annak megint a munkás, meg a paraszt issza meg a levét. Emiatt kellett tavasszal bizonyos cikkek árát felemelni. S most a bérekkel is kellett valamit tenni. Nem a bérekből vettek le, hanem ahol a hivatalosan engedélyezett, a kormány álal elrendelt béralapot túllépték, azt most le kell faragni, s ez persze bosszantó. De azt tudni kell, hogy azokat a rendeleteket, amelyeket mi a dolgozók élet- színvonalának javítása érdekében hoztunk — ide tartozik a parasztság számára olyan fontos kérdés, mint a begyűjtés eltörlése — belső meggyőződésből határoztuk el, mert a mi véleményünk az, hogy a szocializmus építésének feltétlenül együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának javulásával. És ebből mi semmit sem fogunk visszacsinálni. Sem a begyűjtést, sem mást.

Az ötös bizottságnak semmiféle törvényes alapja nincs

Majd rátért arra a tényre, hogy az ENSZ közgyűlését az Egyesült Államok imperialista köreinek mesterkedésére szeptember lfl-re összehívták, hogy megtárgyalja az Ötös bi- zottsás jelentését:

mondjuk: lehet, hogy az imperialisták kimanőve; az ötös bizottságot, de semmiféle törvényes alapjf nincs, mert az Egyesült Nerr zetek alapokmányéiban bem.* van, hogy az egyes tagállamok belső életébe még az Egyes®*

(Folytatás a 3-as oldau.