Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)
1957-08-19 / 195. szám
8 NAPLÓ 1957 AUGUSZTUS 19 * • jjélelőtt u órakor Pisti " Az olajoszöldre festett fényes pult mögött kuporgó óregasszony sohase látta ezt a gyereket, biztosan nem, kfllfinben emlékezne rá. Hiszen az Ilyen lurkó arcát nem lehet elfelejteni még neki sem, akt pedig sok embernek nézett már a szeme kézé. Pista éppen az orrával éri fel a pultot, — a tra* fikos néni tehát csak a szemét, meg a kobakját látja egyelőre. A gyerek gyorsan lehajtja a fejét, aztán megint felkapja, és a mennyezet Irányába teklntget. Később hátrább lép, ét tzllva-sótét nagy szemét riadtan forgatja, mintha az oldalában vagy a háta mögül csipkednék, — Tessék megengedni, hogy 50 fillérért telefonáljak, — szólal meg, s lányosán vékony a hangja. — Csak 40 fillér a telefonálás — figyelmezteti a néni —. Aztán kivel akarsz beszélni, kisfiam? — Gdesapámmal kell beszélnem, így mondja: — kell beszélnem. — A számát tudod? — 72-84! — vágja rá Pisti gyorsan, és megint as égnek pislog. — Jaja], drágaságom — teszi a jóságos asszony a kezét az ugrlfQles gyerek furcsa kobakjára —, Ilyen szám nincs Is Pécsett. — Azért csak tessék megengedni nekem, mert ott dolgozik az .apukám. — Hol? — A gázgyárban. — Na, megkeressük szépen a telefonkónyvben — már lapozgat is benne —, Itt van ni, látod? A gyerek rácsap, olvassa a számot, kapja a Kagylót a füléhez, s közben forgatja a szemét az ablakon át játékosan messzire repült égbolt felé, és úgy pörgeti a tárcsát összevissza, hogy óda se néz közben, — Ez így nem lesz Jó — fogja meg a készüléket a néni —, majd Inkább én. Jól van no, azért ne ugor] el tőlem, nem bántalak én drágám. így, szépen tárcsázunk, aztán te majd beszélsz. Es Pisti máris beszél, pedig még nem is lm lentkezlk a szám. — Dévényi Lászlót kérem szépen! - S ezt addig Ismétli, amíg odaátról Is megszólalnak. a Es azt mondják, nem Ismerik Dévényi Lászlót. (| Pisti pedig erősködlk, hogy: ’ (I — De ő az édesapám, és ott dolgozik, beszél- (i nem kell vele: Dévényi László, öt tessék Ide küldeni. Egyszerűen leteszik amott a kagylót, a Pisti a kattanástól behunyja a szemét. — Hát hol is dolgozik édesapád? — kérdi az öregasszony, s lehajol hozzá. — A vlllanygyárban. — Az Imént gázgyárat mondtál. — Villany! — Jó, megnézzük. Megismétlődik az előbbi. Dévényi László nem dolgozik ott. A gyerek vele akar beszélni mégis, követeli, s éles, sírós a hangja. Ez hidegen megszakad a vonal. Az öregasszony most már félretolja a telefonkészüléket. Szemüvegét Is beteszi a füzetbe, ahová a bevételeket szokta írni. Aztán vlsszaerőlkö- dlk, rossz lábát szidva, a pult mögé, le Is ül, hogy most már ó Is csak alig látszik, — és úgy kérdi: á — De hát mit akarsz édesapádtól? (> — Hogy jöjjön haza. — Most? Biztosan dolgozik. — Igenis. A dohánygyárban. — Már meg a dohánygyárban! Ejnye. — Ott. De haza kell hívnom, tessék megérteni, yastag asszony terem bent, hatalmas asszony. I1 nylon köpenyben, szalmaszatyorral, nekltü- I1 sesedett lllás arccal, teltósült frizurával, betop- <[ pan az utcáról, és ettől a lendülettől pofont csap < máris Pisti szájára. \ — Csavargó kölykel Egyet térülök, és rögtön eltűnik! Én meg szaladgálhatok utána, mint aki Sándor: PISTI HPUKflJO megveszekedett! Még Jó, hogy Itt nyitva volt ax ajtó, hogy megláttam! Mit akarsz itt? Az öregasszony feláll a pult mögött, a szemüvegét is keresi, ügy próbál a rettenetes hangroha- natban, a fújtató szünetben egy-egy szót elcseppenteni: — Az. édesapját.,, hívta,,, kérem«,, Na már tüzel la újból Pista mamája, a szatyrát is majdnem a cementpadlóra csapja, és még egyet vág a fiú füle tüvére. — Az apját? Ml?! Még hogy as apját?! Meghalt! Mondtam már annek as értetlen kötöknek, hogy meghalt! Dévényt Pista hét éves talán, nyolc még sem- mlesetre sincs egészen <,« Korán, 5 órakor már reggeliznek kint a konyhában, mert Pisti mamája mosást vállalt, s nyáron jókor kell kesdenl as Ilyesmit, mielőtt nekl- gyürközik az Idő. A gyerek fekete klottnadrágban 01, ahogy kikelt az ágyból, öklével tördeli a tzeme körül maradt álmot, magasszárű cipőjébe csak belelépett, amúgy zokni nélkül, s persze nem fűzte he. Anyja alsőlngben a eléje kötött nylon kötényben, egyszerre melegíti a kávét meg a lúgos vizet. Ahogy a lábasból gyorsan önti a bögrébe, vastag föl la euppan bele, s Pisti megrázkédik, mert nem áll- hatja a fölét, hányinger környékezi tőle. De anyja ránéz, s ö egyházáéra hajtja te. Utána felugrik as asztaltól, f nem esd meg a karéj kenyeret. Nemsokára már ügy mos az anyja, hogy • gds sűrűn ellepi a konyhát, kt is keU tárni az ajtót. A kimosott ruha nemsokára r magasban lóg. Ketten mennek bevásárolni. A hentesnél sokan állnak, mert holnap vasárnap. Dévénylné gyűr- kőzlk, nagy fejcséválásokkal méltatlankodik, egyszer-egyszer Összecsapja a tenyerét, s „hallatlant” meg „no de ilyetI” felfohászkodások közben szépen előrébb sodródik, észrevétlenül megelőzve a kevésbé élelmei sorbanállót. Ez a fondorlatos praktika annyira elfoglalja, hogy fel se figyel, amint Pisti, felismervén a helyzetet, meglép mellőle. Szemben a fodrászodét. — Tessék megengedni, hogy *0 fillérért telefonáljak. Most már tudja, tegnap megtanulta, hogy « fillér a telefonálás. Az Állami Aruházat hívják fel először, De ott nem dolgozik Dévényi László. Aztán a Kokszmű következik, S akkor már felfigyel a különös telefonálás™ két másik fodrászsegéd is, egyiknek sincs éppen vendége, és a pénztárossal meg egy Indulni készülő hölggyel egészen körülveszik Pistit, aki ettől sem pislog erősebben, hanem hol oldalvást, hol pedig felfelé járatja a tekintetét most te. Azt a fehér semmit: a plafont szántja szemével, ■ közben ismétli, mint tegnap, vagy tán máskor, azelőtt Is már: — Édesapámmal kell beszélnem, — Es minek most? — kérdik tőle Itt te, — Hogy Jöjjön haza, 'Tjlz tiajfL, amely megrengette a világot <j 1917 szeptemberében, amikor Kornyilov generális azzal a céllal vonult Petrograd ellen, hogy Oroszország diktátora legyen, John Reed, amerikai újságíró Petrograd- ba érkezik. —* Reed meglátogatta az északi fronton harcoló csapatokat, részt vett a különböző pártok gyűlésein, beszélt a pártok vezetőivel, s közben mindent jegyzett, s tudósításokat küldött lapjának. Akkor már sejtette, hogy egy világtörténelmi esemény „hátterét" írja. Jegyzeteiből aztán könyvet írt, s ezt a Kossuth Könyvkiadó most jelentette meg először magyarul. A csaknem negyven évvel ezelőtt zajlott napok eseményei a könyvbén úgy játszódnak le szemünk előtt, mintha tegnap történtek volna. Egy pályaudvarnál például nagy csoport előtt vitatkozó diák és katona szavait így jegyzi szorgalmasan: „Hát azt tudod-e, barátom, hogy Lenin zárt vasúti kocsiban utazott át Németországon? Tudod-e, hogy pénzt kapott a németektől?" „Nem, erről nem tudok" — felelte a katona mogorvád — „De úgy látom, hogy azt mondja, amit én meg más egyszerű emberek hallani akarunk. Két osztály van — a burzsoázia, meg a proletariátus”. S Ilyen és hasonló pillanatfelvételekkel írja le az emberiség történetének egyik legcsodálatosabb eseményét, amikor a bolsevikok a dolgozó tömegek élén benyomultak a történelembe, a tömegek nagy és egyszerű vágyaira alapozva mindent. Akadnak a könyvben tévedések is, de ennek okát nem abban kell keresnünk, hogy a drámai napokban Reed nem ellenőrizhetett minden adatot, minden közlést személyesen. Reed később e hibákat ki Is javíthatta volna, de neki nem ez volt a dolga. Reed csak híven lejegyezte, amit a forradalom kavargásában látott, lejegyezte, milyenek voltak az emberek, miket beszéltek, s mit cselekedtek. Bemutat képben néhány egyéni emléket is, mint pl. a Forradalmi Katonai Tanács által kiadott belépési engedélyét, amely- lyel bármikor bemehetett a Szmolmlj Intézetbe, vagy igen érdekes egy másik engedély, amellyel az összes petrogradi és kronstadti börtönöket meg látogathatta. November 6-án Reed Is ott volt természetesen az össz- oroszországl Szovjetkongresz- szuson, majd szemtanúja volt* a Téli Palota elfoglalásának* és a bolsevikok teljes győzel-J mének. Reed a nagy napok történetének elbeszélése során igyekezett az eseményeket a lelkiismeretes riporter szemével rögzíteni. Ez teszi írását drámaivá, hallatlanul érdekessé és emberivé. Amerikába érkezve Reed jegyzetfüzetét először elkobozták, majd mikor vissza-, kapta, 1919-ben könyv alak-J ban jelentette meg az embe-* riség legizgalmasabb „Tíz nap”-jának történetét. Még ugyanebben az esztendőben* oroszul Is megjelent. Krup-J szkaja fordította, s Lenin* írta hozzá — „Fenntartás nélkül ajánlom e könyvet a világ munkásainak” — az előszót. — hő — S újrázza, szinte ritmikus eröszaklutli — «ti hogy jöjjön haza mi hogy jöjjön Anyja • tülekedés, meg a húsért való kedés után még ziláltabb, amikor bevülámllk. — Már megint a telefont — és moot te azon- Bal csattan a pofon. Itt azonban sokan vannak, Pisti hát strut mate Az éppen indulni akaró hölgy közéjük nyÜL akar is mondani valamit, de Dévénylné Hinta elsöpri. Mert kinek ml köze az ő fiához! 0 tudja, hogyan kell az ilyent nevelni! Csavargó, az apja vére folyik benne, de kiveri a fejéból a hazudó« zást, a tekergést, ki az Istentelen kőikéből! A többiek közül csak az egyik segéd Jut stete hoz, — ő is csak azért, mert olyan valösztnűtlenlll vékonyka és kicsi termetű, hogy Dévénylné ettől a merészségtől csuklik el egy szemrebbenéoayirte — De Így megütni egy gyereket, amikor ••< Tovább nem jut, mert közben aa asszony ante magához tért: — M- Amikor?! Amikor ml mi tatenségTtn — m. amikor, tinikor mi — nyel egyet • kicsike borbély — amikor hízzon csak as apjával akar beszélni. — Az apjával, mITl A másik segéd te bátor már« 8 te meted w tettül — Az apjával hát. Ka olyan nagy vihar? Aa óriás asszony akkorát csap • péaztárpolte ra, hogy a vlrágosváza ugrik agyét és a földre veti magát. A kisasszony utánakap, a ezzel leveri a tintatartót Is. Na, ettől már dühösen nekibátorodnak mind, talán a kezüket te felkapnák Dévénylné™, aki épp ezért hordótermete teljes fenyegetésével mozdul la egy nagy lépést feléjük! i— Az apja meghalt! — Ugye.M Iám,«« wm hűmmögnek esek vtaas szahúzódva. A hölgy pedig a pénztárnál! Szegény gyerek.»« Dévénylné a kosarát la lecsapj*: — Meghalt! Kiment, itt hagyott minket! a fene tudja, hová hordta magát! Hát ennek e kötöknek úgy kell ezt tudni, hogy meghalt! Felfordult! Megint e kicsi segéd jut először szóhoz, — ■ nem lehet tudni, miért gondolja most érti — De hiszen ez a gyerek eszelős. Ká keU teák nézni, orvoshoz vinné verés helyéül — Micsoda??? Jézusmártám, méghogy eeselőets Ez eszelős?! Csak éppen én nem bolondulhatok meg ugye?! m maradni a kötökkel, az adóssággal, a semmivel, értik: a semmivel! Aztán röhögni tehet rajtam, ml?! Meg oktatni, mint a Jámborokat, • még csak meg se vesszen az embert Hanem ez, a végén még ez lehet emlős! ö az Imént vásárolt marhápaealt lecsapja elé- bük a főidre, hogy az véresen-vlzesen fröccsenve klterül a papírból. — nt van! zabái) ák meg maguk! Kg azbáttaa* sák meg vele tel Még nagyobb viharral tűr ki az ajtón, mfsf ahogy berontott. Mély és tanácstalan a csend utána. A távoa. 1 M ni készülő hölgy a kilincset fogja, mintha attól Ijedt velna meg, hogy kiszakad a fából az Imént; a pénztároskisasszony s a nagyobb segéd egymást nézli Pisti meg a telefontárcsát akarjs vaktában próbálgatni, de nem meri még eUtea* denl, addig Inkább felfelé kering a szeme, — a kicsi borbély viszont olyan durvát káromkodik, el se lehet hinni, hogy ő volt. £s még ezt úsztatja a rémes szavak utáni — Az a legkönnyebb: megszökni. Átkozottaké, A másik segéd megvonja a vállát: — Alighanem Ismerem te én ezt az asszonyt. Azelőtt, régen bejárt Ide. Derék, szelíd teremtés volt akkor. Pisti hangosan pörgetni kezdi a telefon tárcsáját ... l/Hís.’zá has Tu : vélemények Fülledt, augusztusi éjszaka volt, sűrű levegője megült a Koronaszálló szegényes szobájában. A lappal nagyjából elkészültem, a kéziratokat csak reggel hatkor kellett átadnom a nyomdának, hat órát alhattam volna még. Meg is próbáltam, de Jobbról, a vendéglőudvarból cigányzene, balról . az utca túloldaláról meg valami lármás sramlizcnekar húzta kegyetlen szorgalommal, hát nem sikerült. — Lemegyek — gondottam — záróráig elüldögélek egy fröces mellett, akkor talán a^’^bagyják ét pihenhetek U egy keveset. A frőccs melleit aztán eltűnői em azon, hogy holnapután vasárnap, holnap egy munkatárs a hatból hazautazik falura, hogyan "Slndljuk meg öt újságíróval a vasárnapi számot ... Hiába, igazuk van az Olvasóknak. Attól, amit hat ifjú összehord, s amit éjszaka fáradtságtól dagadt szemekkel próbálnak elfogadhatóvá pofozni, aligha lesz valaki okosabb. Az it bolond, akt szenzációkat vár egy ilyen laptól. A nyomda is mú--umba való, ha égy héten M-*«- napig nincs baj a ssedÓgép? kel, hdt hála az égnek, Jó Inunk volt,,, — Szabad? - szólt rdm egy hano, s mire megnézhettem volna, hogy "i is legyen az, már ott ült mellettem, Füri készve vizsgálgatoit, m Maja rendéi euxbcmclk látszik — jelentette lei váratlanul. — Köszönöm — biccentettem rá, utóvégre a bók nemcsak a nőknek esik jól. — Szintén értelniiségi — — szólt kisvártatva, s ez nem annyira kérdés, inkább ténymegállapítás hangsúlyával hangzott. — Szintén. — Hát akkor as Kezét nyújtotta és a nevét mormogta, visszamormogtam a magamét. Két ujját feltartva intett a pincérnek, az megértette a Jelbeszédet és két féldeci szilvapálinkát tett le az asztalunkra. — EgészségéreI — emelte meg a poharát. Mit tegyek, ha már befejezett tények elé dilit? — Egészségiret Közelhajolt, éreztem a lehelletén a már korábban fogyasztott féldecik illatát. — Ezt még legalább megteheti az ember. Igazi — Hát.., — mondtam bizonytalanul, mert nem értettem mit akar. — Az ember iszik, hogy felejtsen. Mást úgysem lehet csinálni ebben a keserves világban.-*» Például mit nem? —• kérdeztem, mert kezdett érdekelni a dolog. •— Mit nerp, mit nem m. Ne adja a bufdt. Magunk között vagyunk, moet nem kell félni, Egyébként tée ............. Új ra feltartotta két ujját, s míg a pincér elemelte a két poharat, hogy újra töltse, elhallgatott. Addig Is jobban megnéztem. Testes, negyven körüli, kissé kopaszodó férfi volt, az arca sima, nyári vászonruhája tiszta, csak kissé gyűrött. — Megengeded? — mondta, amikor az ital megérkezett — úgy látom, én vagyok az idősebb. Szervusz. — Szervusz — koccintottam engedelmesen. — Azt mondom — hajolt közel újra — az ember, már a véleményét sem mondhatja el szabadon. r— És miért nem1 Eh — legyintett dühösen —, hdt elmondhatom valakinek őszintén, hogy én —• mondjuk — az amerikai életforma híve vagyok1 Kérdőn néztem rá, mke még közelebb hajolt és egészen a fülembe súgta: — Mert én az vagyokt — No is? — kérdeztem tettetett közömbösséggel Most 6 csodálkozott. Értelmes, de az italtól kissé már zavaros, fekete szemével sűrűn pislogott, — Mondom — folytattam — abban nincs semmi. Amerikában is emberek élnek. Ki igy, ki úgy. Mondjuk ott non az amerikai részvényei, akit üdülő és Jacht vár a tengerparton és úgy válogat a jobbnál-jobb ki* «tőkben« mint a tót a vadkörtében... őszintén szólva én is szeretnék néha úgy élni. Gondtalanul... — Na ugye? — csillant fel a szeme. — De próbáld ezt valahol nyilvánosan mondani Máris kém vagy, imperialista ügynök, visznek a dutyiba. Igaz? Diadalmasan mosolygott. — De én azt is megmondom őszintén — folytattam — hogy például hobó sem szívesen lennék. Ütközőkön utazni, rendőrök elől bújkálni, munkáért könyörögni és főleg éhezni, a Ez kissé kényelmetlen. Gyanakodva nézett rám, mint aki úgy érzi, hogy itt be akarják csapni. — Mert ugye — fejeztem be a gondolatot — a hobók életformája az is egy amerikai életforma. Hallgatott, méltó válaszon törte a fejét. — De ott legalább szabad az ember — bökte ki végül. — Ui nem? — Itt? Ugyan! Gúnyosan, fölényesen nevetett. Láttam, most rukkol majd ki az igazi mondanivalójával. ÜJra a fülemhez hajolt, — Itt? Még beszélni is nevetséges a szabadságról Most jött ki ez az alkotmdnyhtstó- ría is. Mézesmadzag, tiszta szovjet mintára. Sztálin diktálta, Rákosi meg leírta. „A Magyar Népköztársaság a magyar dolgozó nép állama." A nép, meg újra a nép, minden a népé... — Hát kié legyen? — Ugyan Öregem, látszik, hogy fiatal vagy migl Ez csak szösz. Népámttás. Kommunista propaganda. Hát hol itt a nép, azt mondd meg! — Itt. Mindenhol.. t *-» mutattam magam körül. Keserűen felkacagott. — A nép! Hagyd kértek! Kommunisták vannak, meg rendőrspicllk. Egyet szólsz és már a rács mögött vagy. —- Nem hiszem — mondtam. — Ha már az alkotmányról van szó, hát azt most már két hónapja vitatja az ország. Munkások, parasztok, tanítók, Írók, mérnökök mind elmondják róla a véleményüket..« — Haha — nevetett a szemembe — a véleményüket! Amit a szájukba rágnak kedvesem ... Mérnököket mondasz. Miért nem írják meg az újságok őszintén egy volt MA- ORT-mérnök véleményét. Mert én az vagyok barátom. — Kérlek — feleltem szolgálatkészen — mondd meg, melyik pontján kívánsz módosig tani, ml a rossz benne? Hirtelen mintha kijózanodott volna. Merőn nézett rám, s erőteljesen megrázta a fejéi, talán, hogy a részegségét rázza ki belőle. — Semmi — mondta gyorsan semmi az egész. Tenyerét az asztalra támasz tóttá és felemelkedett. Félig állva, görnyedten maradt egy pillanatig. — Ügy látom, magának más a véleménye — mondta, mintha elfelejtetté volna, hogy az előbb már összetegeződtünk — !• ez a maga szerencséje. Mert az csak szerencse, hogy az állam véleménye egyezik a maga véleményével Ezzel ott te hagyott. Pillanatig még eltűnődtem azon, hogy lóm a részeg emberek csakugyan Igazat mondanak, hiszen ez valóban tiszta szerencse. Az én szerencsém és még néhány millió másé, hogy az állam véleménye egyezik a mi .-véleményünkkel De aztán ijedten Jutott eszembe, hogy még jó, ha ki tudom fizetni a négy féldecit. Kiszámoltam a pénzt, azért a másnapi cigarettaadagra még maradt.., Aztán kiballagtam az utcára, hogy kissé kiszellőztessem a fejem. A harmadik kapualjban ott állt az emberem. Szétvétett lábbal, lehajtott fejjel mint öklelésre készülő bika. — Utánamjött — sziszegte — utánamjött ugye, hogy feljelentsen? — Eszembe stne* — mondtam kedvetlenül — Csak menjen — folytatta a magáét —, jelentsen fel! Azt majd beszámítják magának a kádervéleményén, hogy leleplezett egy ellenséget. — Eh, hagyja ezt! Elmondta a véleményét, én is a magamét, ezzel készen vagyunk. Láttam, hogy újabb kirohanásra készül. Nem volt kedvem végighallgatni — Viszontlátásra — mondtam, s elindultam a szállásomra. A kapuból még visszapillantottam és láttam, hogy még mindig ott áll, szétvetatt lábbal, leszegett fejjel konokul néz utánam és várja a rendőrt, aki majd letartóztatja. Azóta nyolc év tett el ép, pen, de ha eszembe jut ez a beszélgetés, még mindig ügy érzem, hogy egyre csak Ott áll a kapualjban sötét konokság- gat és várja a letartóztatást: Meg kéne nyugtatni valahogy« De hiába, ahhoz már nem ér* i*K ______.....
