Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-19 / 195. szám

1957 AUGUSZTUS 19 NAPLÓ s te felveszik a versenyt: Érde­kes megemlíteni, hogy rövide­sen használatba veszünk egy hazai gyártmányú kísérleti cé­lokra készült fúrókocsit is. Ezt a fúrókocsit vállalatunk szak­emberei úgy átalakították, hogy emberi eró beavatkozása nélkül lehet vele kőzetfúrást végezni A fúrókalapácsot egy sűrített levegős készülék moz­gatja, a gépet pedig hidrauli­kus karok tartják. Mivel a vá­gathajtásnál a készlet felraká­sához eddig te rakodógépeket használtunk, e fúrókocsi elké­szítésével lényegében él is ju­tottunk a vágathajtáa maximá­lis gépesítéséig, — Mankónkhoz f —mivel az uránbányászat egy teljesen új, előttünk is sok tekintetben ismeretlen iparág —7 elsősor­ban a Szovjetuniótól kérünk a kapunk te segítséget, baráti támogatást A meglévő gé­peink többségét te a Szovjet­unióból kaptuk. Ezek között a gépek között vannak nagytel­jesítményű exkavátorok, ZIF I típusú magfúró be- I rendezések épp- f úgy, .mint speciális ? műszerek. . Ilyen I speciális műszere- 1 két ma is kapunk | a Szovjetuniótól, | mivel ezek nélkül | nem te tudnánk I végezni á imm- 1 Icánkat. Meg kell I azonban említeni, | hogy a magyaror- | szági uránércbá- ! nyászat megindu- 1 iása nagy hatással I volt a magyar mű- | szeripar fejlődésé­ül re te s ma már a á magyar gyáraktól | is kapunk sok h mindent, U — A Szovjet­3 unió baráti segít- *sége azonban nem 1 csak gépekben, H műszerekben nyil- g vánul meg. Nem | ellenőrzik ők a mi ü munkánkat, mint ahogy azt oly so­kan állították, de |ha mi valamilyen problémáink meg­oldásához a segítségüket kér­jük, azt nem tagadják meg. A Szovjetunió is támogat ben­nünket abban a törekvésünk­ben, hogy a fejlődés során el­jussunk odáig, hogy az érc elő­készítését te itthon végezhes­sük eb — Ami | a kérdés utolsó részét illeti, el kell mon- riannm, hogy az uránium tá< Város a város peremén A bánya rövidesen törleszteni kezd Amióta f felfedezték, hogy a Mecsek gyomrában nemcsak értékes Liasz-kori feketeszén van, hanek uránércet te tartal­maz, az egész ország Baranyá­ra figyel. Mózer Károly elvtár­sat, az uránbánya főmérnökét kértük meg, mondja el, hol tartanak a fejlődéssel, kap­nak-e munkájukhoz elegendő segítséget, mi igaz az uránbá­nyászatnak az emberi szerve­zetre gyakorolt káros hatásá­ról elterjedt véleményekben. — A város nyugati részén épülő lakótelep is mutatja, hogy a bányánk te milyen ko­moly bánya lesz. A bánya fej­lesztése jó ütemben halad, ed­dig még betartottuk a kitű­zött határidőket. Bízunk ab­ban, hogy az eredményes kí­sérlete«, kutatások után most már rövidesen hozzákezdhe­tünk' a sok milliós beruházá- sok visszatérítéséhez; — A mi bányánk — ameny- nyire az ércbányászatban erről beszélni lehet — igen magas- fokúan gépesített bánya lesz Mivel az ércet robbantással kell kitermelni, a gépesítés m robbantás előkészítésénél és a szállításnál szükséges. A fúrás­hoz mi vízöblítéses fúrókala­pácsokat használunk. E téren a jövő esztendőben várható je­lentős változás, mert ekkor a Szovjetunióból olyan nagytel­jesítményű és modem fúróka­lapácsokat kapunk, amelyek a világ legjobb fúrókalapácsai­val, a svéd fúrókalapácsokkal nyászatnak is meg vannak a maga veszélyei az emberi szer­vezetre. Ezt kár is lenne elta­gadni. Meg kell azonban azt is mondani, hogy bár a veszé­lyek fennállnak, az emberi szervezetre csak akkor káros hatásúak, ha nem védekezünk ellenük. Mi az uránium bányá­nál a nemzetközileg is előírt szabványokat figyelembe véve mindent megteszünk, hogy dol­gozóink egészségére a bányá­ban végzett munka ne legyen káros hatású. Az ipari építke­zésekkel egyidőben készültek vagy készülnek el a szociális berendezések is. Mi a speciális viszonyok miatt nem csak für­dőket és öltözőket épitürik, ha­nem ennél többet is teszünk. A vállalat naponta gondoskodni fog a bányászok ruháinak a tisztításáról is, hogy a szerve­zetre káros rádioaktív szennye­ződés 'ne történhessen. Eddig erre lényegében nem is volt szükség, mert még csak ezután jutunk el a fejlődésnek arra a fokára, hogy ilyen szennyező­désről szó lehessen. Egyébként eddig még egyetlen, az urán­érc termelésből származó meg­betegedés sem fordult elő, — fejezte be nyilatkozatát Mózer Károly elvtára. /gyerekkoromban még itt kezdődött a város pere­me. A sportpálya kerítése szin­te a város kerítése volt itt. Akkor még nem is reptérnek, csak gyakorlótérnek hívták az aszott fűvel benőtt hatalmas térséget. Csak katonák tanyáz­tak itt naphosszat, káromkodás őrmestereiktől tanulva a jobb- raát és a halmát rejtelmeit. „Jobb emberek." nem jártak erre, legfeljebb egy évben egy­szer, amikor egy hatalmas kört szántottak a gyakorlótér köze­pébe és kinevezték lóverseny­pályának. Akkor megtelett a tribün jószagú hölgyekkel és gukkeres urakkal. De ez csak egy napig tartott, mert más­napra az egészből csak a szán­tás maradt meg és az eldobált cukorkás zacskók, meg azösz- szetépett tikettek, és hát a srá­cok, akiknek a gyakorlótér volt a gyerekszobájuk és ott fociz­tak naphosszat, vagy jobb hí­ján verekedtek az odatévedt idegen srácokkal. £ ‘1s most? Mát a Tüzér ut­cai végállomáson meg­telnek a villamosok a nyugati városrész lakóival. A város pe­reme pedig eltolódott, valaho­vá a mecsekaljai határ kör­nyékre. A régi gyakorlótér, a két év előtti repülőtér pedig benépesült kubikosokkal, kő­művesekkel, toronydarukkal, házakkal és lakókkal. Ji'gy évvel ezelőtt még csak azt mondhattuk: új vá­rosrész születik. Ma? Nyugod­tan mondhatjuk: az új város­rész megszületett. Állnak már a házak, amelyekben emberek százai laknak és épülnek a házak tucatjai, amelyekbe még ebben az évben költöznek be megint százak. Az év végére szűkén számolva is eléri a la­kosok száma a kétezerötszá­zat. Az új városrész ma még nem hasonlítható össze a belváros­sal — az igaz. Utcáin még bo­káig botorkál az ember a por­ban, a házak környékén még téglarakások, homokrakások vannak lépten-nyomon. Házai­ból még csak kettőn virít a frissen készült nemesvakolat. Jóval több még a félig kész épület, mint a beköltözhető, ha esik az eső, sárrá gyúródnak az autók és a cipők alatt az utcák. De ez már mégsem a város pereme. Ez már a város. Ez már nem a gyakorlótér, ez már a nyugati városrész. A háromemeletes házak kö­zött kezd már kialakulni a vá­rosi élet. Az egyik sarkon már felütötte bódéját a zöldséges, a másik sarkon újságos talált magának helyet. Működik már a tejbolt és a húsüzlet is, — egyelőre még ideiglenes helyi­ségben. De már nőnek az új üzletház falai is, és nemsokára megnyílnak a néhai város-pe­remén a belvárosiakkal vetél­kedő ragyogó üzletek. Szórakozási lehetőségek még nem igen' kínál­koznak az új városrészben. Vendéglő nincs, legfeljebb a fűszerüzletben lehet néha sört szerezni. A legközelebbi mozi — a Petőfi — elég messze esik ide. így hát esténként a leg­több lakó kiül a házak elé, vagy a balkonokra. Mondhatnánk erre azt is, hogy falusi állapotok. De nem azok! Ezek csak az újszülött városrész csetlés-botlásai. Mert lesz itt két mozi is és kultúr­palota, lesznek vendéglők és cukrászdák, lesz szabadtéri színpad és kultúrpark, sport­telepek, uszoda, taxiállomás, telefonfülkék az utcákon és minden, ami után jogosan megjár a nagyvárosi jelző. A főépítés vezető elmondja Ne fojtsuk magunkba a kí­váncsiságot, ami a nyugati vá­rosrész házai között járva fel­ébredt bennünk! Menjünk be F.gerszegi Tibor főépítésveze­tőhöz és kérdezzünk! — Hány lakást adtak át ebben az évben? — A mai napig 366 egy-, két- és másfélszobás lakást. Ez nem egészen a fele az egész évi lakásprogramnak, tekint­ve, hogy az év végéig még négyszáztíz lakást kell a ter­vünk szerint átadni. — Hány évig tart a nyu­gati városrész teljes felépí­tése? — A terv szerint hat év alatt 5400 lakást kell építenünk a járulékos beruházásokkal együtt. A lakásokon kívül épí­tünk még iskolákat, óvodákat, bölcsődéket, gimnáziumot, iro­daházat, üzletházakat, vendég­lőket,. szállodát, sporttelepet, sőt garázsokat is építünk a la­kóházak között, hogy az itt la­kó dolgozók gépkocsijainak 5s legyen majd helye, mert hiszen számítani kell arra, hogy évek múlva nálunk sem lesz olyan elérhetetlennek számító luxus­cikk a gépkocsi, mint amilyen ma. — Mennyivel fejlettebb az itteni építkezés, mint ami­lyen például a meszest volt? — Jelenleg ez az ország leg­nagyobb lakásépítkezése. Ter­mészetesen fejlettebb a tech­nológiánk is, mint évekkel ez­A K. 7. nem rejtjelzés, ha- nem pontos lakcím. A nyugati városrész első házsorának ne­gyedik háza. Körülötte még állnak az állványok, amelye­ken még dolgozik a kőműves­had a külső vakolást készítve, de az ablakokon már minde­nütt ott a függöny, jelezve: eb­ben a házban már laknak. Itt jutottak otthonhoz Tőr- jékiék is, a földszint 2-ben, egy hónappal ezelőtt. — Hogy vannak megeléged­ve az új lakással? — Nagyon, — válaszolja Törjéki István. — A Zöldfa utca 17-ből költöztünk mi ide. Eg és föld. Az ottani lakásunk olyan volt, hogy orvos igazol­ta, veszélyesen egészségtelen. Ut meg van két szép szobáig ÚJ LAKÓK A K. 7.-BEN fürdőszobánk, konyhánk — és száraz mint a puskapor. — És hogy tetszik a környe­zet? — Lehetne szebb is — veszi át a szót Törjékiné. — Van amikor az egész ház környéke csupa szemét. Vannak, akik a szemétgyűjtőedény mellé öntik a szemetet. De persze a köz- tisztasági vállalat sem egészen ártatlan. Amióta itt lakunk, — egy hónapja — csak kétszer vitték el a szemetet. Azt mond ják, a vállalat elfelejtette be­fizetni a szemétpénzt. . . Na de majd rendet teszünk mi itt a ház körül De a bolttal is kellene valamit csinálni. Nagyon pisz­kos az üzlethelyiség. — De azért jó itt lakni. Pe­dig először féltünk idejönni. Ügy gondoltuk, itt olyan kicsik a szobák, hogy be sem férünk majd a bútorral Dehát nem így van. Valóban a szobák szépek. A, lakás elosztása is jó. (Nem olyan, mint a teakonyhás gar­zonlakásoké.) Ilyen lakásban érdemes terveket szövögetni. Milyen terveket szövögetnek Törjékiék? — Ha minden jól megy, — mondja Törjéki István — hol­nap már beállíthatjuk a kony­hába az új bútort, Szeretnénk előtt volt és amilyen még ma is a többi építkezéseken. Igen jól el vagyunk látva gépekkel. Jelenleg hat nagy daruval dol­gozunk, közülük öt toronyda­ru. A födémek készítésénél nagyméretű, öt négyzetméteres födémelemeket alkalmazunk. A habarcsot valamennyi mun­kahelyünkre csővezeték szállít­ja a központi habarcstelepek­ről. Elektromos légvezetékek­kel sem találkozunk már a fel­épült házaknál. Valamennyi épületbe földalatti kábeleken jut el a villany. Érdekessége az új településnek az is, hogy a lakásokba be lesz majd ve­zetve a központi fűtés is, amel­lett, hogy valamennyi lakásba kályhákat is állítunk. — Mikor kezdik meg a te- . reprendezést és milyen já­rulékos beruházások építését kendik meg ebben az évben? ■ — A tereprendezést szep­tember elsején kezdjük meg, de csak ideiglenes jelleggel. Decemberig az épületek közöt­ti köves utakat építjük meg. A parkosítást és a végleges jellegű útburkolást csak a jö­vő év közepén kezdhetjük meg, mert előbb még el kel] végezni a gázvezeték, és a hő­központból kiágazó csőrendszer lefektetését is. — Ebben az évben megkezd­jük a tizenhat tantermes is­kola és a bölcsőde építését, jövőre pedig hozzákezdünk az óvoda építéséhez, decemberre a nagyobbik szo­bába is új bútort venni, később pedig a kisebbik szobába is. — Szép tervek, különösen két gyerek mellett. — Ketten dolgozunk. — Mennyit keresnek? — Ketten úgy négyezer kö­rül, — válaszol Törjéki István — Ezen felül számítunk még egy kis hűségjutalomra is a bányásznapon. Törjékiékkel kapcsolatban még egy dolgot el kell árulni. Nem élnek sem sokkal jobban, sem rosszabbul, mint a többi ' lakók itt az új lakótelepen. (Az oldalt írta és összeállította: Mcstcrfalvi Gyula és Kurucz Pál) Épül az uránium váró s

Next

/
Oldalképek
Tartalom