Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-11 / 188. szám

4 NAP! O 1951 AtTGÜSZTÜS 11 N. Sz. Hruscsov beszéde a lipcsei naiygyölésen nak és háo rús előkészületei­nek átlátszó indoklása. A békeszerető népek azt várják a német néptől és elsősorban Nyugat-Némct- ország munkásosztályától, hogy ne adja a német nép sorsának irányítását a mili­taristák kezébe. Nyugat-Németországban be­tiltották a Kommunista Pár­tot, a Szabad Német Ifjúságot, a Német-Szovjet Baráti Társa­ságot. Ki előtt nem világos — tette fel a kérdést Hruscsov — hogy ez még csak a kezdet? Aki rálépett a demokratikus jogok elnyomásának útjára, amelyen Hitler járt, az nem áll meg félúton. Reális veszély fenyegeti a Szociáldemokrata Pártot, a szakszervezeteket és más de­mokratikus szervezetek nor­mális tevékenységét. Mindez a hitleri időkre emlé­keztet. Hruscsov rámutatott arra hogy a militarizmus és a há­borús veszély elleni harcban döntő jelentőségű Németor szág két része munkásosztá­lyának akcióegysége. Hruscsov beszédének befeje­ző részében a következőket mondotta: A haladó erők világszerte bíznak abban, hogy a német munkásosztály megérti, mi­lyen felelősség hárul rá, nem engedi meg soraiban a szaka­dás megismétlődését, mint az a múltban történt, amikor a Kommunista és a Szociálde­mokrata Párt sok kiváló fiát vetették börtönbe, és koncent- lációs táborokba, a fasizmus pedig megtisztította maga előtt az utat a háború és a hó­dítás felé. Szovjet vendégek látogatása Rügen szigetén Sassnitz: (TASZSZ) A; NDK-ban tartózkodó szovjet párt- és kormányküldöttség egyik csoportja A. I. Mikojan vezetésével pénteken reggel a Keleti-tenger egyik nagy hal- ip^ri központjában, a Rügen- szigetén lévő Sassnitzba láto­gatott el. A szovjet vendégek megtekintették a mintegy há­romezer munkást foglalkoztató halipari kombinátot, majd résztvettek a kombinát dolgo­zóinak gyűlésén. A gyűlésen a gyár dolgozói­nak képviselői üdvözölték szov jet vendégeiket, majd A. I. Mikojan, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese mondott beszédet. Mi újság TIRANA A tiranai rádió jelentése sze­rint Ho SÍ Mlnh vietnami köz­társasági elnök megérkezett az albán fővárosba. Ho Si Minh elnök Hadzsi Leshlnek, az albán nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa elnökének meghívá­sára hivatalos látogatást tesz az Albán Népköztársaságban. BERLIN A 'onni hadügyminiszté­rium a Keleti-tenger partján Flensburg tói egészen Kiéiig több hadihajó-támaszpontot akr .tesíteni. A hamburgi katonai pa­rancsnokságról szerzett érte­sülések szerint e területen hét, hadihajók számára alkalmas kikötőt építenek. Minden egyes hadihajó-támaszpontot repülőgép-támaszponttal, hajó- tüzériskolával, tengeralattjáró­iskolával, továbbá nyersanyag, lőszer és torpedóraktárakkal egészítenek ki. BECS Ausztriában e apókban há­romezer automatikus totó-gé­pet helyeztek tizembe. A fotó­zok a gép segítségével maguk bélyegzik le és látják cl sor­számmal fogadási szelvényei­ket. Az új gépek lehetetlenné tesznek minden csalást, téve­dést és félreértést a totózás­nál. t „csináljede" a ^iím£SiMa.q.okat ? (Folytatás az 1. oldalról.) megsemmisítőén visszaver­jünk minden agressziót. A háború ellentétben áll a szocializmus lényegével, a szo­cialista rendszernek nincs szüksége háborúra. A kommu­nisták abból indulnak ki. hogy az új társadalmi rend létre­hozása a népek bcHis?ye. Versenyezni kell, de nem a tökéletesebb tömegpusztító fegyverek feltalálásában, hanem a békés építés küzdő­terén, a nyomor és a kizsák­mányolás megszüntetésében, a természet leigázásában. Hruscsov foglalkozott ez­után a Bendeswehr atomfegy­verekkel való ellátásának, az amerikai csapatok nyugat­németországi tartózkodásának problémájával és hangoztatta, hogy az ezek indoklására fel­hozott „szovjet Veszély’1 nem egyéb, mint a nyugati hatal­mak fegyverkezési hajszájá­Még lehet jelentei az esli iskolákra Az általános Iskolák, gim­náziumok és közgazdasági technikumok esti és levelező tagozatára a jelentkezés ha­táridejét 1957. augusztus 31-ig meghosszabbították. Az általános iskolába a 15. életévet, az általános gimná­ziumba és a közgazdasági technikumba a 17. életévet be­töltött dolgozók jelentkezhet­nek. Felvehetők az otthoni munkát végző nők is. A jelentkezőknek „jelentke­zési lap“-ot kell kitölteni. Eze­ket a lapokat annak az isko­lának a vezetőjénél szerezhe­tik be, ahol tanulni szándékoz­nak. A felvételre vcnatkoző'rész- letesebb felvilágosítást a terü­leti tanácsok művelődési osz­tályai, valamint az iskolák igazgatói adnak. Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: felhőátvonulások, ma sok, holnap kevesebb helyen záporeső, zivatar. Időnként élénk nyugati, északnyugati szél. A nappali hőmérséklet keleten és délen csökken, más­hol alig változik. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet ma éjjel: 14—17, legmagasabb nappali hőmér­séklet vasárnap 23—26, he­lyenként 26 fok felett. Margaret Sullavan 23 éves filmszínésznő, akit Hollywood egy newyorki színpadról szer­ződtetett, Londonban elbeszél­te, mit csináltak vele, miután aláírta a filmszerződést. „Almomban se tudtam volna elképzelni, hogy milyen töké­letesen átalakítanak, mielőtt a lencse elé lépek. Attól a pilla­nattól kezdve, hogy aláírtam a szerződésemet, filmemberek egész seregét mozgósították, hogy átformáljanak és hihe­tetlen türelemmel másik em­bert csináljanak belőlem.” Margaret Sullavant közvet­lenül New Yorkból való eluta­zása előtt kezdték el renoudlní. Erről így beszél: „Egy nap sürgönyt kaptam Hollywood­ból”: „Távolíttassa el szemöl­csét!” Valóban az orromtól balra volt egy csinos anya­jegyem, amit annyira szeret­tem, hogy fényképezésnél min­dig a lencse felé tartottam. De kötelességszerüen eltávolíttat­tam és amikor Hollywoodba érkeztem, arcomon olyan för­telmes var éktelenkedett, hogy attól féltem, azonnal vissza­küldenek. Megérkezésem után azon- nyomban a fodrász, az arcfes­tő, az operatőr és vezérkara vett kezelésbe, „önnek leg­alább jó szempillái .vannak” — mondta az operatőr. — Ez egyike ama dolgoknak, amivel meg volt elégedve. Arcszínem és kék szemem, sőt hajvona­lam is tetszett neki, de a szem­öldökömet kiszedette, mert nem tetszett az íve. A felső fogai­mat is ki akarták húzatni, mert az egyik rövidebb volt a kelleténél. Végül a fogorvos úgy oldotta meg a dolgot, hogy a rövid fogam elé pajzsot ké­szített és miután hat férfi 15 percig arra kényszerített, hogy nevessek, végül is megállapí­tották, hogy így is jó lesz. „A felső ajka hosszú" — mondta az arcfestő — „és az arca is ferde; a szája jobbfelé húzódik”. Ezért stifttel fék emelte a jobb arcomat. Ennyi buzgalommal akármelyik vá­sári kofát bűbájos tündérré lehetett volna változtatni. Ki­jelentették, hogy van bennem valami. Dekát akkor miért vál­toztattak úgy el, hogy a tulaj­don anyám■ sem ismert volna rám?” Margaret Sullavannak haj­nali 5 óra 45-kor kellett kelnie és késő éjszakáig keservesen dolgozott. Mivel nem vásárolt magának uszodás villát, őrült­nek tartották. Első filmje nagy sikert aratott — de ő nem is­merte fel magát. A kritikusok azt mondták: „Margaret Sulla­van kitűnő!” Hát ők csak tud­ják! a nagyvilágban ? WASHING TON Mint Dulles külügyminiszter keddi sajtóértekezletén han­goztatta: „A washingtoni kor­mány feszült figyelemmel kí­séri az omani helvzc: fejlemé-- nyelt, s hőn óhajtja, hogy a jcknlegi konfiktus r.e fajul­jon el még jelentősebb vi­szállyá.11 Állatában jól ért sült for­rásból érkezett hírei: szerint az amerikai hatóságok úgy vé­lik. hogy a most folyó hadmű­veletek négv-öt napon bélül eredményesen fejeződnek be. A washingtoni kormány — mint ismeretes — még min­dig nem válaszolt arra az üze­netre, ame'yet az omani imám kedden intézett hozzá. Hiva­talos körök csak annyit közöl­tek az ügyről, hogy amerikai részről „gondosan tanulmá­nyozzák az üzenetet." MÜNCHEN Mint a DPA közli, Brentano nyugatnémet külügyminiszter Münchenben tartott saitóér- tckezletén kijelentette: Egye­lőre nem gondolnak arra, hogy a Szövetségi Köztársaság dln- lomáciai kapcsolatokat létesít­sen az NDK-t elismerő álla­mokkal. Hozzátette azonban, ezt az elvi álláspontot Len­gyelország esetében felül lehet vizsgálni, hogy kiküszöböljék a félreértéseket és elősegítsék az álláspontok kölcsönös tisz­tázását. A végleges döntés a legközelebbi hónapokban meg­érik. Hruscsovnak az NDK néni kamarájában mondott beszé­déről Brentano úgy vélekedett, hogy „semmi újat sem tartal­maz”. Mint mondotta, a bonni kormány továbbra sem hajlan­dó tárgyalni az NDK-val. mert az szerinte „értelmetlen". Brentano a Német Szociál­demokrata Párt külpolitikai felfogását bírálva kijelent“tte: „A NATO ma ugyanolyan fnn- (os, min* az e’ső nap volt és semmi körülmények között sen. járulunk hozzá, hogy fel­oszlassák, vagy meggyengit- sék.11 A nyugatnémet külügymi­niszter közölte, hogy l ehr rendi-’vön nagykövet által csütörtökön Moszkvába vitt bazateV-Pttéal jegyzéket jz.otn- .baton vagy vasárnap nyilvá­nosságra hozzák. PÁRIZS Oaillnrd francia pénzügy- miniszter nyilatkozatot árkát a Francc-Soirnek. Ebben beje­lenti, how felemelik a vasút és a földalatti, va’amint az autóbusz viteldíjait, kivéve előfizetéses jegyekét. A rész­letfizetéses vásárlások szamát és a* hitelek időtartamát kor­látozzák. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy az áremel­kedések ellenére a fizetések általános emelésére nem ke­rülhet sor „mert’ ez infláció­val járna.1.1 PÁRIZS Franciaország északi fejében rendkívül viharossá vált az időjárás. A breton partvidéken súlyos kárt okoztak a viharok. MANAMA!! Két „Shnkleton” típusú bom­bázó szombaton repeszbombá­kat dobott az omani _ imám csapatainak Firq körül elfog­lalt hadállásaira. „Venom“ tí­pusú lökhajtásos vadászgépek ugyanakkor gépfegyvertüzet zúdítottak azokra az állásokra, amelyekből az imám hívei pénteken feltartóztatták az angolok által támogatott szul­táni csapatok elő yomuiását. Matuzsálem-család A napokban- az egyik kis bjelorusz faluba érkezett ven­dégségbe Moszk­vából L. Puzsak. Ez nem is lenne olyan nevezetes esemény, ha az il­lető történetesen nem 1803-ban szü­letett volna, vagyis nemrégen ünnepel­te 154. születésnap­ját. Puzsak jó em­lékezőtehetségnek örvend, jól emlék­szik Puskinra, aki akkor halt meg, amikor ő 34 éves volt. Ismerte töb­bek között Nyekra- szovot, Gsehovot és Lev Tolsztojt is Egyszer Kalinyin elvtárs is fogadta. Nem ő a család­ban az egyetlen, aki több mint 100 évet élt. öccse 118 éves, húga most múlt 112. Mindketten Kievben laknak. A szevasztopoli öccse 122 éves. Puzsakot gyakran látogatják meg is­mert tudósok, akik hosszú életének problémáiról fag­gatják. — Sohasem ettem húst — mondotta. — Kedvenc ételeim: a krumpli, a tej. a kenyér, a kompót. Hogy mit csinálok? Hát takarítok, ebé­det főzök, bevásá­rolok. Éjfélkor fek­szem le és reggel hatkor kelek. BoltyúHfyás a<z 'ás-i Bat-any A MONOSZLÓI KALAND A vár falain sápadt fény* nyel tört meg a holdsugár. A toronybástya tövében két, csatában megrokkant kato­na beszélgetett. Olyan hal­kan, hogy tisztán hallatszott, mint koppan az őrtálló jani­csár lándzsája minden for­duláskor a várfalhoz, öreg- Mihály bá, néhai Zrínyi Miklós egykori vitéz hadna­gya vitte a szót. — Tavasz volt akkor is. 1562-ben. Kora reggel, vala­mivel napkelte után portyá­ról tértünk vissza legényeim­mel, egy csapat törököt hajt­va magunk előtt. Lehettek vagy hatvanam Jókedvünk volt, mert sikerrel jártunk, amint azt a foglyok és a gaz­dag zsákmány is bizonyítot­ták. Amikor olyan közel ér­tünk a várhoz, hogy a bás­tyatorony strázsájának toll- forgóját is meg tudtuk kü­lönböztetni, nagyot rikkan­tottam. Megállj! Szedjétek rendbe őket legények — szól­tam a foglyokra mutatva. Legyék olyan a bévonulá- sunk, hogy öröme teljék le­gényei vitézségében az én nagy jó uramnak. Amíg katonáim a foglyok sorbaállításával vesződtek, odafurakodott hozzám egy kampósorrú, fekete török góliát és recsegő hangján rámkiáltott. — Ide figyelj vitéz had­nagy úr! Most szólok, most kérlek még, amíg nem késő, még nem értünk a várba. Nagy bajt és veszedelmet hárítsz el magadról és né­pedről, ha szabadon engedsz engem, Muráth agát, Arsz- lán bég rettegett katonáját. Mosolyogtam és válasz nél­kül hagytam a kampósorrú próbálkozását, Ügy látszik azonban, félreértette hallga­tásomat, mert újra kezdte. — Ne félj, nem kívánom ingyen! Annyi aranyat adok neked, hogy gazdag ember­ként fogsz meghalni. Mivel elképzelni sem tud­tam, hogy a katonai becsü­letet és uram iránti hűséget akár a világ minden kincsé­ért is a sárbatiporjam, csak nevettem Muráthon. Neve­tésem felingerelte és dühtől villogó szemekkel így szólt hozzám: — Majd nem kacagsz te eb hitű gyaur zsivány, ha a monoszlői vár sáncain a var­jak tisztelnek meg látogatá­sukkal. Ha majd a karóban ülsz, akkor szaladjon a szád a füledig, vitéz hadnagy úr! Egész testemet rázta a ne­vetés, hogy engem, ki száz csatát Is megjártam, tehetet­len dühében, nemlétező vá­rak sáncain akar karóba hu­zatai a török. Nem hallgattam tovább, mert ügyelnem kellett a be­vonulásra. Átadtuk a foglyo­kat, kiket a kapitány sze­mélyesen hallgatott ki. Mi­kor a sor Muráthra került, ismét elfogott a jókedv és szívből nevettem. Megkér­dezték, min mulatok olyan jól? Elmondtam, hogy a tö­rök olyan vár tövében akar karóba huzatni, mely nem is létezik. Mindenki nevetett. Valaki később megkérdezte. r— No és hol van ez a vár? Muráth, kit bosszantott a nevetés, kurtán így vála­szolt: — Monoszlónál és Szent- györgynél. Az arcok elkomorodtak. A várnagy, hogy további val­lomásra ingerelje, így szólt közbe. — Hazug muzulmánnak nincs helye Allah paradicso­mában. Te pedig hazudsz tiszteletreméltó aga. — Nem szoktam! — vála­szolta gőgösen Muráth. — Ha tudni akarjátok, felséges uram a fényestekintetü szul­tán — kinek a Magasságos szabja életét mérhetetlenül hosszúra, — szólt háromszor mélyen meghajolva — már el is küldte a vár katonái­nak zsoldját és fegyvereit. Tudjátok ez mit jelent? Nem feleltünk neki, az őrök elvezették. Este magához hívatott uram és két lepecsételt le­velet adott át azzal, hogy egyiket Babócsa, másikat Vízvár kapitányának adjam át. Erősen meghagyta a ka­pitányoknak, hogy hozzák el hadaikat, hajóikat és két ta­rackot Vaskaszentmárton- hoz a Dráva partra, harmad­napon estére. Harmadnap egy csendes tavaszi estén találkoztunk is a szigetiekkel, és megkezdő­dött az átkelés, csak éppen tedett. Mire a felhők közűi először bújt ki a Hold, mind­annyian átértünk és csend­ben megindultunk kelet felé, a víz folyásának irányában. Még indulás előtt megmon­dotta volt Zrínyi úr, hogy Monoszlóra megyünk, és ha lehet, még álmában lepjük meg a várépítő törököt. Az ezer lovas, kétezer gya­logos útját a nádakon, vize­nyős berkeken fehér fénnyel világította meg a Hold. A ló­dobogás zaját elnyelte az in- govány. Nem hallatszott semmi zaj, csak néha esi- kordult valamelyik ágyúke­rék, vagy roppant valame­lyik zabla a vontatólovak foga alatt. Lassan világosodott. Szá­mításom szerint egy mért- földnyire lehettünk 1Gonosz- lótól, mikor a kiküldött elő­őrsök vágtatva tértek vissza. Vezetőjük a kantárszárat visszarántva, csak ennyit szólott: — Törökök! — Hol? — Előttünk fél mérföldre. — Hányán lehetnek? — Nem tudom, de úgy vé­lem, a deréksereg előőrse. — Lovasok? — Nem. Gyaloghad. Elkurjantottam magamat. — Hej az áldóját! Men­jünk rájuk, nagyuram! A legények is a kengyel- srífat kezdték húzogatni, a fegyvereket készítették elő. Közben egy «-z-STeoSóPí rlomb tétjére értünk, honnan is jó1 láthattuk, hogy az előőrs fejvesztve menekül, hogy hírt adjon a főseregnek ér­kezésünkről. A hajnali meg­lepetés terve tehát nem si­került. Csatarendbe álltunk. Seregünk három részből állt. A középsőt a gyalog­sággal Tahy Ferenc ve­zette, ki alá Zrínyi legjobb, „Cifra” nevű lovát adta. A jobbszámyat Zrínyi, a balszárnyat Perneszi Far­kas. Monoszlónál egy félig kész vár falai meredeztek közel a vízhez. Úgy festett most a falu és környéke, mint egy megbolygatott méhkas. Színes turbánok, tarka kaftánok villantak, fegyverek csillogtak ki a porfelhőből. Mi nyugodtan vártuk mi lesz. Egy kis idő múlva láttuk, hogy az oz­mánok csatarendbe álla­nak és gyorsan közelednek felénk. Erre, ml az ágyú­kat a dombon hagyva, le­ereszkedtünk a domb al­ján elterülő síkra és vár­tunk. A törököket maga Arszlán bég vezette. Lehe­tett vagy háromezer kato­nája. Úgy nehezedett ránk a csönd, hogy tisztán hallot­tuk, mint szólnak a sípok a felénk vonuló seregben. Mi­kor a törökök olyan közel értek, hogy felbecsülhettük egymás erőit, Arszlán m.en- ]■> n~ álló seregünket, élén Zrínyi úr ral, lovát megfordítva, vad futásnak eredt. Vezér nél­kül maradt serege követte példáját. Most már nem vártunk. Megeresztett kantárszárral vetettük magunkat a mene­külők után. Addig folytattuk az ül­dözést, míg a lovak bírták. Szakadt szegény párákról a tajték. Visszafordítottuk őket és kezdtük a foglyo­kat és a zsákmányt össze­szedni. Elvettük Arszlán két zászlaját, két hosszú ágyúját, szakállas ágyúiból tizenhatot és két tarackot. Zsákmányul esett Arszlán gyönyörű sátora {$, amiben csodálatos szépségű vadász­készletet, vadászásnál se­gítő ebeket leltünk. Jól megnéztem magam­nak az épülő várat és ke­restem a helyet, hol a ka­rónak kellett volna állni. Zrínyi úr parancsára aztán ledöntöttük a falakat, be­tömtük a sáncokat, a vár­ban talált faneműéket pe­dig felégettük. Hiába kér­dett tehát várépítésbe a tö­rök ezen a fontos átkelő­helyen, ez"többé már nem veszélyeztette a szigeti vá­rat. A foglyokkal és a zsák­mánnyal visszatértünk Szi­getbe. Nem fadom elfeledni. Sem ezt, sem a többit. Azóta; bökött bütykös in­jával az őrtálló janicsár felé, nem tudok nyunodni. Mivel mást nem tehetek, az erre járó igaz embereknek mesélem el régen hallott, nagy jó uramnak dicső, vi­tézi tetteit. uv MnOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom