Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-16 / 165. szám

tm JULIUS 18. N AP£Ö n A pártmnnka hétköznapjai írvente kezdeményezésről Ki mint veti ágyát adunk hirt! a pécsváradi járási pártbizott­ság pénteken a nemzetiségi kérdésről fog tárgyalni; Különösen a németajkúak kerül­nek szóba, mert a járás lakosságának mint­egy felét teszik ki. Meglehet, sőt valószínű, hogy az ülés nem talál egycsapásra gyógyírt sok, évek óta vi­tatott problémára. Ez azonban nem kisebbíti a jelentőségét, hiszen igen hasznos már az is, hogy a pártbizottság végre teljes erejé­vel és súlyával foglalkozik a nemzetiségi kérdéssel és lenini szellemben kívánja meg­oldani; Véglegesen leszámolnak azzal *— a járásban nem egy helyen hallott — nézettel, hogy ha németajkúak nem lettek volna, ak­kor ellenforradalom sem lett volna, és mél­tó válaszban részesítik azokat a rémhírter­jesztőket is, akik a becsületes németajkú la­kosságot kitelepítéssel fenyegetik, s a szét­húzás mérgét szeretnék elhinteni magyarok, németek és délszlávok között. A nemzetiségi dolgozó parasztok az files után fokozatosan érezni fogják, hogy a já­rás pártszervezetei az alkotmány szellemé­nek tiszteletben tartásával teljes egyenlő­ségre, a soknemzetiségű járás testvéri össze­fogására törekszenek. És mindinkább tapasz­talhatják majd azt is, hogy a pártszervezetek határozott különbséget tesznek az ellenfor­radalom alatt zászlót égető SS-fasdszták és a becsületes németajkú dolgozó parasztok között; Jó lenne, ha más Járási pártbizottságok is követnék a pécsváradi példát! úgy alussza álmát — tartja az ősi magyar közmodás. Ez természetesen a pártoktatás előkészítésére is vonatkoztatható. A pécsi pártszervezetekről, pontosabban a városi pártbizottság ütemtervének betartásá­ról van szó. A terv szerint június 15-től jú­lius 15rig ismertetik a Központi Bizottság pártoktatásról szóló határozatát az alap­szervezetekben, július közepétől augusztus 15-ig kiválasztják a propagandistákat és meghatározzák, hogy milyen oktatási for­mákban kívánnak résztvenni. Az augusztus derekától szeptember derekáig tartó idősza­kot a hallgatók kiválasztására használnák fel, amit október 15-én a pártoktatás meg­kezdése követne. Jó a terv, tetszik is jónéhány pártszerve­zetünknek. Legalábbis a Sopiana Gépgyárban, ahol — pontot téve az elmúlt évek gyenge előkészületeire — már azt is meghatározták, hogy az időszerű kérdéseket és a magyar munkásmozgalom történetét tanulja mintegy 25—30 hallgató. Jók az előkészületek a vasutas pártszervezeteknél, a Megyevill, a statisztikai hivatal, városi tanács pártszerve­zeteiben is. Hanem a „nagyok“ bizony gyakran lema­radnak! A vasasi Petőfi-aknán egyáltalán nem foglalkoztak a KB határozatával, az urániumbánya I-es és Il-es üzemében még az ágit. prop. felelősök sem tudnak róla! Pe­dig nem jó húzni-halasztani a dolgot, rosz- szul tesszük, ha azzal áltatjuk magunkat, hogy időmillomosok vagyunk október 15-ig. Fontos határozatok a sütőipari visszaélések megakadályozására A Baranya megyei tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a hozzá tartozó sütőipari vállalatoknál, üzemeknél végzett vizsgálat „eredményével”, azzal a rabló- gazdálkodással, amelyet az üze­mek többségében folytattak. — Ilyen szomorú jelentés — mondotta Palkó Sándor elv­társ, a megyei tanács elnöke — még nem volt a végrehajtó bi­zottság előtt. A jelentés fele­lőtlenséget, pazarlást, lopást tükröz és ez felveti a felelős­ség kérdését. A megyei tanács nehéz örökséget vett át az élel­miszeripari minisztériumtól, mert a megszüntetett sütőipari tröszt a korrupció melegágya volt. Azóta sütőipari vonalon némi javulás történt, de még mindig súlyos visszaélések ta­pasztalhatók, amelyeket a leg­erélyesebben meg kell szüntet­ni. Javasolta: a végrehajtó bi­zottság gazdasági és politikai, valamint szakmai szempontból vizsgáltassa felül az összes sü­tőipari vállalatvezetőkés üzem­vezetők tevékenységét. A bű­nösök ellen azonnal indítsanak bűnvádi eljárást, a kisebb vét­keseket pedig fegyelmileg von­Milyen az ellátás a Dézsa-szálláson? k" Egy levél nyomán látogat­tuk meg az Uránércbánya Vállalat Dózsa szállásit. A levélíró, Tóth Sándor, az élelmezésre panaszkodott. Panaszolja, hogy azon a na­pon, amikor egy újságíró is kint járt a szálláson, — a szállás avatásának a napján — sokkal jobb volt az ét­kezés, mint a következő időkben. Mint írja: volt fi­nom étel és sör. De hol van most az a nagy odaadás, amit a konyha vezetője és alkalmazottai nyújtottak ? Nos, hol van? Nézzük az étlapokat! Július elsején tejeskávé, főttszalonna és hagyma volt )reggelire, burgonyaleves, tejfeles marhaszelet spaget­tivel és sütemény volt az ebéd, babgulyás és lángos a vacsora. Július negyedikén tejes­kávé és mustáros debrece­nivel kezdődött a nap, ebéd­kor folytatódott karalábé­levessel, borsostokánnyal és süteménnyel, vacsorakor befejeződött zöldbabfőzelék­kel, fasirozottal és gyü­mölccsel. Tegnap, azaz tizenötödi­kén tejeskávé és töpörtyű volt a reggeli, csontleves, babfőzelék, marhapörkölt és túróslepény az ebéd és tökfőzelék fasirozottal a va­csora. Akárhogy forgatjuk az ét­lapot, hústalan napot nem találunk, mert hústalan nap . WTfTUVTfTTTTTVTTTVWTTTTTTTTJTyTfTTTTTVyTTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTW t Kik a Hazafias Népfront ír őcsoport jártak tagjai? Vasárnapi számunkban beszámoltunk a Hazafias Népfront pécsi irócsoportjának megalakulásáról. Több olvasónk kérésére most közöljük, hogy a cso­port megalakításában, az alakulást kimondó határozat megszövegezésében és megszavazásában a következők vet­tek részt,: Arató Károly, Baritz Ottó, Borsos József, Berta Bul­csú, Csorba Győző, Csorba Tivadar, ár. Fábián István, Fauszt Imre, Galambosi László, Gáldonyi Béla, Géczi Jó­zsef, Garay Ferenc, Gyenis József, Kalász Márton, Kende Sándor, dr. -Knlta Fprpnc, Kő Kálmán, Lemle Géza, Lesz- kó Margit, Lippenszki István, Mészáros Ferenc, Nagy István, Pál József, Pálinkás György, Pákolitz István, dr. Péczeli László, Rab Ferenc, Selymes Ferenc, SzulaL-János, Szőllösy Kalman, Tárja Béla, Tenkely Miklós, dr. Tóth István, Tüskés Tibor, Werner István, Zsikó Gyula. Természetesen új tagokat is vesz majd fel a csoport, ha a jelentkező a határozattal egyetért, a kidolgozandó alapszabályok követelményeinek eleget tesz és műveivel bizonyítja alkalmasságát. Tizenhárom új lakás Szentes Rozália, 2 aki még csak 21 5 éves és nem kel 1.1 családról gondos- j kodnia, szintén vá-3 sárolt konyhabú-3 tort és most reka-1 miét csináltat. Mi-1 re az új lakásoki elkészülnek, csak-1 nem valamennyi 1 csertői nevelőnek * meglesz az új bú-1 tora is. ák felelősségre. Utasítsák a járási és községi tanácselnökö­det, tartsák kötelességüknek a őrületükön lévő sütőipari üze­nek ellenőrzését, akár a fel- igyeletük alá tartozik, akár nem. Ugyanakkor a megyei ta­nács ipari állandó bizottságá­nak feladatául kell kitűzni a sütőipari vállalatok társadalmi ellenőrzésének megszervezését. A visszaélések megelőzése, a hiányosságok megszüntetése érdekében a végrehajtó bizott­ság a következő határozatokat hozta: I Az ipari osztály utasít- -*-• sa a sütőipari vállalato­kat, hogy próbasütésekkel álla­pítsa meg az üzemek által be­tartandó üzemi liszfelhaszná- lási és tüzelőfelhasználási faj- lagot és mindazoknak az üze­meknek a vezetőit, ahol a meg­állapított üzemi fajlagot túl­lépik, vonják kártérítési köte­lezettség alá. O Az ipari osztály utasít- sa a sütőipari vállalato­kat a vállalati ellenőrzés meg­szigorítására és az üzemeknél váratlan hóközi ellenőrző leltá­rozások tartására; *? Az ipari osztály gondos- kodjon arról, hogy a vállalatok a községekben tuda­tosítsák, hogy stersütésre a sü­tőipari egységeik csakis számcé­dulák és súlycédulák ellenében vehetik át sütésre a kenyeret; A A végrehajtó bizottság II tegyen előterjesztést a Minisztertanácshoz, hogy a 3ZÖVOSZ-t a kormány köte­lezze, hogy mindazon községek­be, ahol földút van, a földmű­vesszövetkezetek boltjai gon­doskodjanak a sütőipari áruk kiszállításáról. Ennek fejében a földművesszövetkezetek a sü­tőipari vállalattól termelői áron kapják a kenyeret, ami mázsánkint 11.40 forintos szál­lítási költségdíj megtérítést je­lent. C A szállítási költségek *-** csökkentése érdekében a vállalatokat el kell látni megfelelő számú üzemképes tehergéokocsival. Ezért a vál­lalatok a II. és III. évnegyed­ben elért többletnyereségük­ből elsősorban gépkocsit vá* sároljanak. Ha pedig többlet- nyereségre nincs kilátásuk, úgy gépkocsi vásárlásra az MNB önköltségcsökkentő hi­telét vegyék igénybe. fi A Kővágószőlősre való szállítás túl nehézkes és drága, ezért a lehetőség ha­tárain belül szorgalmazni kell Kővágószőlősön egy négyke- mencés pékség építését. En­nek határideje: december 31. Az ipari osztály utasít­sa a Pécsi Sütőipari Vállalatot, hogy a Szigetvári Sütőipari Vállalattól Ibafa, Korpád és Gyürüfű községek, a Siklósi Sütőipari Vállalattól pedig Babarcszöllős és Szava 7. JtásvóH József: összeHRSonu'TunH ITTTTrrTTTTTTTTTTVTTTTTTTTTTT»TT»TTTTTTTTTTTTTTTT,rTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT|TTTTyTTTTTT „így élnek ott és mi?” Sokan vannak ilyenek, többen mint amilyen az én múltkori autó­busz útitársam, aki ezt mond­ta: „Nézze, ott sem adnak semmit ingyen, dolgozni min­denhol kell, talán még többet mint itt« Ott is van jó, meg rossz, itt is van jó és rossz. Ott is vannak, akik jól élnek, itt is vannak, de ott is élnek rosszul, mert ne higyje ám, hogy ott mindenkinek arany az élete”. A világ legkönnyebb dolgá­nak tartottam mindig az álta­lánosítást. Mi sem könnyebb, mint hall valamit az ember, tegyük fel a a fiatalságról és rámondja: „Ilyenek a fiata­lok“. Mások meg bólogatnak hozzá, anélkül, hogy . tudnák mennyire jellemző az, amit hallott. Az ilyen általánosítás­sal, az általánosításból szüle­tett összehasonlítások terelnek tévútra sok embert, közöttük a magam beszédpartnerei kö­zül is néhányat. községeket, a Siklósi Sütőipar ri Vállalatot, hogy a sziget­vári vállalattól Sámod, Adór- jás, Kórós községeket, a Mo­hácsi Sütőipari Vállalattól Márok, Lippó, Bezedek, Sá­rok és Ivándárda községek kenyérellátását augusztus 1- től vegyék át.: 0 Az ipari osztály uta­*-*• sítsa az érdekelt vál­lalatokat, hogy a Keszű, Bel- várdgyula, Mári akéménd, Gyöngyösmellék, Csányoszró, Egyházaskozár községekben lévő sütőüzemeket kihasználat­lanságuk és magas vesztesé­gük miatt állítsák le és e te­rületek kenyérellátását a szomszédos Komlóról biztosít­sák. Q A végrehajtó bizottság-7* elhatározza, hogy a Sásdi Sütőipari Vállalatot ok­tóber 1-én felszámolja és a jelenleg működő 7 üzemét a Komlói Sütőipari Vállalathoz csatolja. A felszámolás beol­vasztás útján történik; "I A Dómján Endre szi- getvári igazgatót az ellenőrzés, valamint a kötele­ző kártérítési felelősségrevo- nás elmulasztásáért fegyelmi­leg felelősségre vonják, a vál­lalat pedig a sterlopásokat el­követő két üzemvezetőt fe­gyelmi úton ugyancsak fele­lődéire vonja; 1 "I A sok sütőipari vál­lalat helyett, összevo­nás révén, három sütőipari vállalatot kell létesíteni. így lesz Mohácsi Sütőipari Vál­lalat az ottani tanács felügye­lete alatt, Komlói Kenyérgyár, illetve Sütőipari Vállalat a komlói tanács felügyelete alatt és Dél-Baranya megyei Sütőipari Vállalat a Baranya megyei tanács felügyelete alatt. 1 O A végrehajtó bizott- ság utasítja az ipari osztályt, haladéktalanul vizs­gálja felül a sütőipari válla­latok igazgatóinak és üzem­vezetőinek működését politi­kai és gazdasági szempontból- egvaránt. I Q A végrehajtó bízott-- ság utasítja a járási’ és községi tanácselnököket, hogy a területükön lévő sütő­ipari vállalatokat ellenőriz­zék, még akkor is, ha azok- nem tartoznak felügyeletük alá. 1 A A végrehajtó bizott- ság felkéri a megyei tanács ipari állandó bizottsá­gát: járásonként és községen­ként szervezze meg a sütő­ipari vállalatok és üzemek társ^almi ellenőrzését. 1 Cí A v. b. jegyzőkönyvi köszönetét mond a tanács ipari és pénzügyi osz­tályának, illetve a pénzügyi osztály vállalati pénzgazdád- kodásd csoportjának, névszc- rint: dr. Garadnay Bélának azért a lelkiismeretes mun­káért, amellyel a sütőipari vállalatokat ellenőrizte és -a S visszaéléseket leleplezte. (2.) Nem szabad újra olyan hibákat elkövetni, hogy olyas­miket próbáljunk belebeszél­ni az emberek fejébe, amit eleve nem hisznek el, vagy fölényesen rávágni a tényeket: ez nem más, mint nyugati pro­paganda, kozmopolitizmus. Nem szabad azt sem tenni, hogy még másodrangú gyá­rainkról, vagy gyártmányaink­ról is mint világhírességről, dicsekedjünk, és ezzel egyddő- ben „bizonyítani’1, hogy az im­perialista országokban nem fejlődik a technika. A beszélgetéseken nem akar­tam magam sem ilyen módon nyilvánítani véleményemet, de elhallgatni sem tudtam azt, amit igazságnak tartok, amit soha nem szabadna elfelejteni senkinek, amikor összehason­lítja a mi országunkat, éle­tünket a nyugati országokéval. Azzal nem sokra megy az ember, ha egyik, vagy másik példázódás után körbevett: „Azok a párizsi rokonok sem kétkezi munkások lehettek és . nem a mindennapi munkával szerezték minden bizonnyal tekintélyes vagyonukat“. Vagy: „Szerencséje volt fiá­nak, de hányezemek nincs és még talán annyi sem jut neki mint itthon“. Az sem használ, ha teszem fel azt mondtam volna az újdonsült autótulaj­donos mosolygós képére: „Ko­mám! Ilyen fényképet én tu­dok csináltatni. Volt egy mun­katársam, akinek volt ilyen fényképe. Egy autótulajdonos boldog mosolyával ült a Pob- jeda kormánya mellett, ő is elküldhette volna tegyük fel Athénba rokonaihoz, még azt is írhatta volna, hogy ,mellé­kelten küldök egy fényképet magamról és a ’kocsimról1. Még nem is lódított volna az ille­tő. Ugyanis gépkocsivezető volt, és melyik gépkocsiveze­tő nem tartja sajátjának min­dennapi munkaeszközét?*’ Ilyen módon nem lehet sok­ra menni, az emberek szíve­sebben elhiszik, ugyanis és általánosítják a nyugati jót, mintsem azon töprengjenek, vajon hánynak jutott és jut ilyen élet osztályrészéül. Úgy veszi, ahogyan olvassa a le­vélből, vagy hallja másoktól és kikerekedik véleménye: Sói mindent elfelejtenek. Elfelejtik, hogy egy országot összehasonlítani egy másikkal csak viszonylagosan lehet és abszolút értelemben nem. Má­sok az igények, szokások az emberek között, mások a gaz­dasági adottságok, különböző­ek a gazdasági élet fejlettségi fokai, változók a gazdasági élet szerkezetei stb. Nem egy­formák az igények az élelme­zés terén, teszem például Bra­zíliában és hazánkban. Ja­pánban vagy Franciaország­ban. mások a lakásigények itt és Uruguyban és így tovább. Mindezeket figyelmen kí­vül hagyják és közben sóhaj­toznak. hogy mindaz, ami a nyugati országokban jó, miért nincs meg nálunk is autóstól, televízióstól, szőröstől, bőrös­től. Nem mondták, hogy a tő­kés is kell, csak az az élet- színvonal, ahogyan egyes ka­pitalista országokban élnek. Miért? Miért? Ezt szegezték nekem. Igyekeztem választ ad­ni. Gondolom, széleskörűen, de hazánk történelmi fejlődését összefüggően kell vizsgálni más országok történelmi és gazdasági fejlődésével, hogy helyes alapról induljunk, s közben nem szabad megfeled­kezni gazdasági adottságaink­ról sem. Ha erről az alapiul indulunk, vissza keli forgatni néhány évszázadot a naptárt. Én 1526-ig forgatom vissza. 1526, a mohácsi vész után három részre szakadt az or­szág. A török mint rabló, az osztrák mint terjeszkedő lett az ország egy-egy részének bi­torlója. Ez így tartott 250 éven át. E negyed évezred alatt gaz dasági fejlődésről olyan érte­lemben, mint ez folyt a tőlünk nyugatra lévő országokban, be­szélni sem lehet. Ugyanakkor Angliában e 250 év alatt odáig jutott a fejlődés, hogy a XVII. század közepén lezajlott a vi­lág első polgári forradalma (ha a németalföldi forradal­mat nem vesszük figyelembe), amely szabaddá tette az utat az ipar fejlődése előtt. S mi történt Magyarországon? Meg­szabadultunk az egyik rabló­tól a töröktől, s az osztrák uralkodó ház. amely eddig C6ak egyik vállunkon ült. a nyakunkra telepedett. Osztrák gyarmat lettünk egészen az első világháború végéig. Ez idő alatt az ország fejlődése csak olyan mértékű volt, amennyit a Habsburgok megengedtek, amennyi nekik szükséges volt. amennyit kény telenek voltak megengedni, hogy egybetartsák az örökké szétesni akaró, soknyelvű bi­rodalmunkat. Hazánk élés­kamrája volt az osztrák biro­dalomnak mindvégig. Ez a „hi vatás“ formálta ki a magyar gazdasági és társadalmi fejlő­dés arcát. Mi fejlődött? Első­sorban a mezőgazdasági ter­mékeket feldolgozó ipar. Pe­dig akkor nem voltunk szegé­nyek vasban, aranyunk, sónk, ezüstünk, szenünk — minde­nünk volt, illetve lett volna elég, hogy iparilag fejlődjünk. (Folytatjuk) 1 25 éves ! 3 gyárvárosi Mi 3 Huszonöt évvel ezelőtt — 31932 július 16-án — kapcsolták 3 be a vízvezetéket Gyárváros­iban. Ezzel a Gyárváros régi 3 óh a ja valósult meg. Jellemző 3 azonban hogy a gyárvárosi rész 3 legsűrűbben lakott részét, a 3ßotond utcát csak jóval ké- 3sőbb, a lakosság többszöri ké- arésére kapcsolták be a víz köz­szolgáltatási hálózatba. 1 Adják-veszik a Ibidet A szigetvári járási tanácson összesítő kimutatás tanúsítja, hogy megnövekedett a földek adása, vétele az elmúlt fél­évben. Hat hónap alatt össze­sen 107 adás-vételi szerződést kötöttek és 121 hold cserélt gazdát a járásban. Az eladott földekért összesen 377,398 fo­rintot kaptak a parasztok. A tanács mindössze egy szer­ződéskötést utasított vissza. Érdekes a föld árának alakú* ■ása. Egy hold szántó, rét ára átlagosan 2401 forint volt, míg szőlőt és gyümölcsöst átlag 18,335 forintért adták el. A legtöbb adás-vétel Szigetvá­ron és Zsí boton történt, Vidékről, a cser­tői állami gyer- : mekotthonról szól a : hír. A tizenhárom ; nevelő részére idén ; tizenhárom lakást : épít a sellyei : KTSZ. A pénzt a : Művelődésügyi Mi- I Hisztériám építési | alapjából biztosítja. 1 Az összeg 360 000 ►forint. Lesz benne ► kétszoba-konyhás, fürdőszobás, egy­szobás, és szoba- teakonyhás lakás. A nevelők már szeptember végén beköltözhetnek az új lakásokba. Áp­rilis 1-én rendezték fizetésüket és csak­nem kétszáz fo­rinttal kapnak most többet. így • Dóm­ján Józsefné már vett konyhabútort. •nincs. Viszont a bányában! dolgozók kapnak térítés-! mentesen védőételt a mun-l kahelyükön. Nézzük meg a E védőétel étlapokat is! Jú-j lius elsején sertéspörköltet j nokedlivel, salátával és ízest buktát kaptak védőételként, t Negyedikén zöldbab jőzelé-\ két sertéssülttel és meggyes- j lepényt. Tegnap —• tizen-1 ötödikén — töltöttpaprikát { burgonyával és darázsfész- J két fogyaszthattak védőétel-l ként a bányászok. A húsadagok, ebédnél ól-* falában 12—15 de kásák, ra-! csoránál 5—7 dekásak. Azl egész napi ellátásért a dol-l gőzök 7,30 forint térítést * fizetnek. A vállalat tizenkétS forinttal járul hozzá szemé-* Igenként az étkezéshez, ! Természetes, hogy ebből az! összegből nem lehet min-t den nap egy megnyitóünnep-j ségi menüt előállítani, sör-j rel és süteménnyel. Néha J még újdonságok is kerül-! nek az asztalra. Szombaton', és vasárnap vacsorára pél­dául zöldpaprika is jutott,! holott 1,60 forintba kerülj még darabja. Mi a véleményünk? Az,j hogy a levélírónk egy kis-\ sé túllőtt a célon. Napi] 7,30-ért véleményünk sze­rint sem lehet jobb és bő­ségesebb étkezést előállítani — és persze követelni sem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom