Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-21 / 170. szám

NAPLÓ | JfiodúJdjom iMiivésteet J^léfotnűi/aíés Qqazs/uj fa szépiéq sára, ha szép az alkotás. Van­nak olyan szándékok, amelyek a művészi szépség jegyében semmitmondó, vagy hamis al­kotásokat részesítenek előny­ben. Ez pedig baj. Ha a leg­tökéletesebb művészi kifejező eszközökkel rendelkezik is egy művész, mégsem engedhető meg neki, hogy eltorzítsa az igazságot. Az is nagy baj. hogy sokszor nagy igazságokat, súlyos tár­sadalmi mondanivalót, a mű­alkotás igényével, de nem mű­vészi formában fejez ki alko­tója, és mégis csodálkozik, ha művészetét nem részesítik osz­tatlan elismerésben* művelő­déspoliti­kánk követendő elveként álla­píthatjuk meg: alkotni és tol­mácsolni kell az olyan műve­ket, amelyekben harmonikus egységbe olvad az igazság és szépség. El kell utasítanunk minden olyan törekvést, mely a szépség jegyében fél-igazsá­Azt gondolom, gokkal, vagy hazugságokkal akarja mételyezni a műélve­zők tudatát. Harcolni kell a dilettantizmus ellen is, mert az igazság felismeréséből nem következik még a művészi ki­fejezés tökéletessége. Aki nem rendelkezik kellő készséggel ahhoz, hogy az igazságot a művészet eszközeivel fejezze ki, mondja el véleményét mási formában. Nem bűn, ha vala­ki nem művész. Népművelési munkásainknak számolniuk kell a műalkotások társadal­mi hatásával is, és ezért se­gíteniük kell minden rendel­kezésükre állő eszközzel a Á korunk nagy kérdéseire vá-1 í laszt adó, szocialista fejlődé­sünket előre lendítő művek alkotását és tolmácsolását, s ugyanakkor helyet kell bizto­sítanunk minden nemes és szép törekvésnek, mely ke­vésbé hatásosan ugyan, de a valóság hű kifejezésével gaz­dagítja érzelmeinket és szebbé, tartalmasabbá teszi életünket. Lemle Géza Pákolits István: TANYAI INTERMEZZO A szőke szalma csillogva szalad az elevátor-vályún fölfelé. Zsákokba csurog lenn az új kenyér; sürög-forog a tikkadó csapat. A pufókarcú kis polyvásgyerek mellét-nyakát a vastag por bevonta, csak piros szája látszik s szeme gombja; most jót iszik, a gyöngyös víz pereg, sötét csíkokban végigfut a mellén, a csöcsös kancsót újra fölemelvén sűrűn kortyolgat, s még többet kíván. Sáros-poros mellére, a hasára csiklandós ábrát mázol pajkos társa, s pirul a kéveoldó dundi lány, oveqestanc Pál József: JÚLIUSI ÉJSZAKA A kutya csontot álmodik. A kotlós jőlkelő tojást, Az ásó, kapa bő esőt. A ruha újabb nagymosást. A búza lisztet álmodik. A liszt megduzzadt kenyeret. Az asszony fürge kisleányt. Az ember erős gyereket, A traktor szántást álmodik. A szántás kizöldült vetést. A vetés derek, jó nyarat, kalászt és gondos csépletést. Macska ugrik a háztetőn. Ezüst hajával kél a hold az ég tavából, s fent elé- elélebben pár felhőfolt. Árnyék lapult meg jókora. Tolvajként kúszik most odább A kazalból arany csorog, s üstök lóg borzos homlokán. A kazaltőben cséplőgép* vasvillák, pelyváskosarak, — s a gépben álmuk mélyiben a rosták meg-megringanak, Meszest István: NEM TALÁLTAM Csikót nemzett a nap a széllel* ott futkározott tegnap éjjel a Tcjúton, s minden csillagot pajkos kedvvel szerteszét rúgott. Megijedtem és égre szegzett szemmel kerestem azt az egyet *.. De nem találtam, hát azóta haragszom a szeles csikókra. Arató Károlyt SZOBOR Van keblem is, van combom Is, karcsú vagyok, mégse élek! Kiben dicsérjem az élet nrát, kitől az jönne, ki hiányzik* a lélek? Csak állok megmerevedve: megfagyasztott örökkévalóság. ‘fCépfcoMuvdstz a.h.c[íQjpcscL>mo.í Vannak művészek, akiknek : élet szűk marokkal méri a kert, az elismerést, holott te- '.tségiik, tudásuk szerint a gjobbak közé tartoznak. Ezek ize tartozik Palkovics Lajos obrászművész is. Közel a 'gyvenhez, a férfikor hatá­ri még nem alkotta meg iagy” művét és ennek lehetö- ge még mindig késik. Alko- sban eltöltött éveit ugyan k művészi szobor jelzi •— cllszobrok és életnagyságú, így annál nagyobb figurális PALKOVléSAA JÓS alkotások — köztük olyan is, mint a debreceni Csokonai- szobor, vagy az Epitőmunkás — de ezek az alkotások olyan művész számárai mint ö, akit hatalmas belső erők feszíte­nek, mind-mind csak beveze­tőt jelenthetnek a nagy mű­höz, vagy helyesebb, ha azt írom-, hogy nagy müvekhez, monumentális alkotásokhoz. Palkovics Lajos Dél-Dunán- túl földjén, Sásdon született. Ez a hegyek végződésénél csen­desen meghúzódó dunántúli község küldte őt a magyar kép­zőművészeti életbe, hogy hitet tegyen ismételten a dolgozó nép hatalmas alkotó erejéről. Gyermekévei eseményekben és impressziókban gazdagok. Párizsban nevelkedik, ott kez­di tanulmányait. Mint gyer­mek nagy érdeklődéssel fordul Párizs képzőművészeti hagyo­mányoktól terhes levegőjében a műalkotások felé. Különösen a szobrászat érdekli, és cgy-egy monumentális alkotás kitöröl­hetetlen nyomot hagy a fogé­kony gyermeklélekben, A harmincas években szülei visszatérnek az ősi faluba, né­hány év és megvalósítja pári­zsi álmait; beiratkozik a buda­pesti Iparművészeti Főiskolára és elvégzi a szobrász tagozatot. Azóta többszáz alkotása szüle­tett; mellszobrok és márvány­ba, mészkőbe faragott síremlé­kek hirdetik szerte az ország­ban, hogy elindult a megvaló­sítandó monumentális alkotá­sok felé. Kerüli a festőiséget, az életet reálisan szemléli, nem eleme a líra. Első müvei a na­turalizmusban fogantak, majd a stilizált, szinte a végletekig leegyszerűsített formáknak lett híve; fejlődésének új szaka­szán mindinkább expresszív formanyelven szólaltatja meg élettől telt alkotásait. A test mechanizmusába magas élet­erőt és fokozott energiát sugall, és egyénileg formált mozdula­tai rezdítik meg pfifft élük zárt élet feszítőerői, Ez teszi mű­vészetét ;s Mentálissá,; ez igazi értéjlfj :é$r Beszelni kell erről a könyv* roll Először arról, amit a szem fölfog, ha a könyvet a kezünk­be vesszük. .4 kötet a magyar könyvművészet remeke. A bibliofil kiállítás, az ízléses kötés, a díszes borítólap, a hangulatos, mértékkel archai­záló belső rajzok (Kálmán Klá­ra munkái), a finom papír, a tökéletes nyomdai kivitelezés, mind-mifid — a szép könyv kedvelőinek csemegévé teszi a kiadványt S ettől a díszes köntöstől a belső tartalom sem marad el. Kína évezredes művészetéről, a világ legrégibb irodalmáról ad hírt a könyv. A Si King: a kínai költészet első nagy írásos emléke, a kínai ősköltészet al­kotásainak gyűjteménye, távo­li és messzi hasonlattal: a kí­nai Ilias és Odysseia. De Ho- méros korához — az időben visszafelé haladva — még ad­junk hozzá félezer évet, az a Dalok könyvé-nek a kora: a költészet eredete. A több mint háromszáz dal között tallózva az exotikum iránti borzongásunkat csakha­mar a költemények csodálata váltja föl. Ez a költészet! — A SI KING kínai történelem nemcsak — és elsősorban nem — az egy­mást váltó dinasztiák történe­te, hanem a szegény nép, az adófizetők, a robotoló parasz­tok, az idegenben harcoló ka­tonák története. S a Si King dalai is elsősorban róluk szól­nak, az ő panaszaikat, bánatu­kat, az egyszerű, dolgos ember mindennapi érzéseit mondják el. A munka, a szerelem, a há­zasság, a katonáskodás, a va­dászat, az udvari élet témái váltják egymást a kötet leg­szebb darabjaiban. Megismerni belőlük az ősi kínai szokáso­kat, a fejedelmek bűneit, az egymástól elvált szerelmesek bánatát és az egymásrataláltak boldogságát. Természetszeretet és mítosz, játékosság és reali­tás, erkölcs és filozófia keve­rednek az énekekben. Soha egy kötetben ennyi cseresz­nye-, barack- és szllvavirág, ennyi finom báj és költőiség, a női szépségnek, a hűségnek és barátságnak dicsérete; és mégis valami visszatérő sötét alapszín, a szívre nehezülő bá­nat, a panasz, a szomorúság emlegetése. *— A legtöbb vers dallam után kiált, s bizonyára a kötet nem egy darabja zene­szerzőink inspirálója is lesz. De a kötet magának a költé­szetnek is ihlető forrása lehet, amelyből a mai, élő magyar irodalom is meríthet-,-,. A magyarra való átültetés a kínai eredetiből készült nyers- fordítás alapján történt. A for­dítónak nem annyira a szöveg- hűség volt a célja, mint inkább a Si King dalainak magyarul való megalkotása. A fordítók neve garancia, hogy az átköl- tés ment az „elkenésektől’\ hogy nemcsak művészi, hanem többé-kevésbé hű fordítást kaptunk, Hírlik, a könyvnek ország­szerte nagy sikere van. Helyes lenne, az új, bibliofil kiadás mellett egy válogatott és nép­szerű kiadást is Összeállítani. Ehhez ne mulassza el a kiadó, hogy — a földrajzi és időbeli tájékozódás megkönnyítésére — a régi kínai helyneveket feltüntető térképet, és a leg­fontosabb történeti eseménye­ket, az uralkodók időrendjét tartalmazó évszámtáblázatot függesszen* ffc t) kesedés helyett közönyt szül­tek; Éppen ezért kell gondo­san megválogatni a közönség elé kerülő műveket. Helytelen az olyan szándék is, mely mű­vészi eszközökkel ugyan, de művészi igényesség nélkül kí­ván szolgálni társadalmai érde­keket; Persze abszolút igazság és ■ szépség nincs; Más az én igazságom, irtás a tiéd, más a dolgozóké, más a ki­zsákmányol óké. Ki ezt látja igaznak, ki azt, kinek ez tet­szik. kinek más; Ugyanazt a dolgot valaki igazságnak tart­hatja, más szemenszedett ha­zugságnak. Rendkívül nagy le­het a kérdésben az egyéni in­gadozás, éppen ezért rendkívül nagy az egyén felelőssége. Az alkotó felelőssége és a népmű­velési munkás felelőssége is: Különösen nagy akkor, ha ál­talánosít, ha a maga igazságát egy osztály, egy nép, vagy az egész emíbediség igazságának véli; Ma különösen nehéz az '■ igazság felismerése. Nehéz, J ■mert a kapitalizmusból a szó- ? eializmusba fejlődünk és a két ? szemlélet erősen fokozza az? egyéni ingadozásokat. Más az\ igazság annak, akinek szíve aj kapitalizmushoz húz és más a ? szocializmus híveinek. Mind-\ két szemlélet hajlamossá teszi? az embert arra, hogy a maga\ rendszerét csupa jónak, a szem ? ' ben átlót csupa rossznak érté- J kelje. Az igazság a kettő kö-J zött van, — egy azonban vi- J tathatatlan- az új út, a szocia- i lizmus útja minden meglévő, i vagy látszólagos ellentmondó- i sa ellenére is, a győzedelmes-J kedd igazság útja. i Hazugság — és* sajnos előt-# tünk túlságosan ismert hazug-# ság — a polgári életforma f idealizálása, hazugság a szó- r eialista rendszer befeketítése. f Az igazság feltárása és művé- f szí formában való kifejezése f lehet csak az igazi művész cél- ? ja, s csak az ilyen művészeti társadalmi hatása lehet pózt- ? tív. Lehet és kell az eredmé-? nyékről beszélni, szabad és? szükséges a hibákat feltárni — ? de egyet nem lehet és nem? szabad: hamis illúziókat kel-? tend és táplálni.- Alii ezt teszi, ? becsapja önmagát, és becsap ? másokat is. ? El hellett ezt mondani,? ===== mert sokszor? szép köntösben jelentkezik a ? hazugság. Sok művelődésügyi ? dolgozó hajlamos arra, — al- ? kotok és közvetítők egyaránt (| —, hogy engedményeket te- # gyenek az igaz tartalom rová-([ A tökéletes -művészi atko­-----tás igaz és szép. Igaz, inert a valóság hű kifejezője; szép, mert az igaz­ságot művészi eszközökkel mu­tatja meg. Minden nagy alko­tás — éppen azért, mert igaz és szép — társadalmi tett is, mely hat az egyén és társada­lom alakulására, fejlődésére; Minden művész magasztos hivatása az igazság és szépség szenvedélyes kutatása, szolgá­lata. A népművelési munkások fő feladata, pedig az igaz és szép alkotások ismertetése, népszerűsítése és terjesztése; Ezek elég általános megál­lapítások, miért kell hát ezeket újra elmondani? Azért, mert baj van az igaz­sággal, baj van a szépséggel és baj van a kettő egységével. Hivatásos és félhivatásos mű vészek, kritikusok, népműve­lési Munkások, a műalkotá­sok élvezői ismerik az elmon­dott általános megállapításo­kat, mégis hol az igazságból engednek a szépség javára, hol a szépséget csúfolják meg az igazság jegyében. Mindkét esetben súlyos hibával állunk szemben. Ha csorbát szenved az igazság, ha szépnek hazud­jak azt, ami nem az — elvéss a mű várt hatása, vagy éppen az ellenkezője lesz annak, amit vártunk. Nézzünk néhány példát* Az ellenforradalom előkészí­tésének időszakában, s később is nem ritkán találkoztunk „szép” művekkel, melyek ala­posan félrevezették olvasói­kat. Népművelésünk egyes te­rületein is találkoztunk (s né­ha még ma is találkozunk) olyan műscrpolitikával, amely gondosan kerülte és kerüli a szocialista társadalmi rend igazságát tolmácsoló művészi alkotásokat, mondván: e mű­vek nem elég művésziek, se­matikusok. stb. Az ilyen mű­sorpolitika mögött meghúzódó szándék világos; ne segítsük a szocializmus építését a mű­vészet eszközeivel; ha már el­lene nem tehetünk semmit, legalább a figyelmet ne irá­nyítsuk az égető .kérdésekre. Igaz azonban az ás, hogy az Igazság kifejezése — bár min­denképpen érték — nem szük­ségszerűen művészi. Az elmúlt években feltehetően, jószándék ból szüleitett, de művészi szem­pontból sikerületlen jelene­tekkel, versekkel, dalokkal is , kísérleteztünk; E gyenge alko­tások a jó szándék ellenére sem segítették a szocializmus építését és a népművelési munka fellendülését, mert lel-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom