Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-21 / 170. szám

NAPLÓ 1937. JŰLTTTS íf. "7 Megyei pártaktíva a Doktor Sándor Művelődési Házban 1 (Folytatás az 1. oldalról.) Nagy Imre-féle revizionisták­tól és árulóktól. Ettől kezdve a párt az ellenforradalom fegy­veres szétverésében, a politikai és gazdasági élet konszolidálá­sában döntő szerepet vitt. Eb­ben az új helyzetben legfonto­sabb feladat a párt újjászerve­zése és talpraállítása volt, mert igazi marxista-leninista párt nélkül ezeket a feladatokat megoldani nem volt lehetséges. A párt újjászervezését olyari kommunisták vették a kezük­be, akik bebizonyították a munkásosztályhoz és a néphez való hűségüket, eszmei szilárd­ságukat a ■ marxizmus-leni- nizmus iránt. Ezek az elvtár­sak fáradságot-nem ismerve a legnehezebb időszakban, nehéz körülmények között segítettek kikovácsolni olyán marxista­leninista pártot, amely képes helyes úton vezetni dolgozó népünket — szakítva a múlt hibáival — a szocializmus út­ján. Útmutatásuk és segítsé­gük alapján megyénkben is a legjobb kommunisták vették kezükbe a párt újjászervezésé­nek és irányításának nagysze­rű feladatát. Pártunk tehát harcokban született, szerveződött újjá. Ezekre a pártszervezetekre á harcosság, a nagyfokú aktivi­tás jellemző. Ma már elmond­hatjuk — ezt az ellenség is kénytelen elismerni — hogy a magyar munkásosztály forra­dalmi pártja él és betölti funk­cióját, vezeti a munkásosztályt, vezeti a népet, védi a népköz- társaságot és irányítja a szo­cialista társadalom felépítésé­nek nagy és szép munkáját. Szilárdan a proletárdiktatúra hívei vagyunk Ismételten le kell szögezni, hogy a szocializmus belső erői mellett nélkülözhetetlen, s felbecsülhetetlen támogatás számunkra az volt, amit a pro- letárintemacionalizmus jegyé­ben a Szovjetuniótól, Kínától, és a többi népi demokráciától a Magyar Népköztársaság ka­pott. Ezen az aktíván még egy­szer köszönetét mondunk min­den kommunista és becsületes hazafi nevében ezért a segít­ségért. „A párt nemzetközi kapcso­latai a proletárintemacionaliz- mtis alapjain nyugszik“ — ál­lapítja meg az országos párt- értekezlet határozata. Nekünk, magyar kommunistáknak kü­lönösen sokat jelent:az a szó, hogy „proletárinternacionaliz- mus“. 1945-ben a Szovjetunió internacionalista kötelezéttsé- gének eleget téve-szabadította fel hazánkat a Horthy-fasiz-• mus uralma alól és az októbe­ri—novemberi véres ellenfor­radalmi lázadás idején a nem­zetközi proletáriátus'az aggo­dalmán túlmenően: hathatós segítséget nyújtott a- • magyar munkásosztály számára anyagi és erkölcsi'- - vonatkozásban, egyaránt. Mi kommunisták, de becsű-. letes népünk egésze különös hálával tartozunk a . szovjet népnek azért a segítségért, ál- dozathozatalért, amellyel segí­tett megvédeni Magyarorszá­gon a szocializmus ügyét és visszaverte az imperialisták Magyarország belügyeibe való . provokációs beavatkozási kí­sérleteit. A Baranya megyei kommu­nisták örömmel veszik tudo­másul, hogy & KB vezetői az elmúlt időszakban találkoztak a testvérpárltok vezetőivel és megállapodásokat kötöttek, s ezzel elősegítették, hogy az MSZMP nemzetközi kapcsola­tai szélesedtek és erősödtek. A mi számunkra — a szocia­lista országok szoros egységén belül — elsőrendű kérdés ter­mészetesen a Szovjetunióhoz való viszonyunk. A szovjet— magyar testvéri, barátsági és szövetségi viszony hívei va­gyunk, ez a párt politikája, ezt keli képviselnünk és a magyar nép. tömegei ebben támogat­nak bennünket. A párt ellenségeinek, a Nagy Imre-féle áruló csoportnak az volt a célja, hogy az álnok „nemzeti kommunizmus” jel­szavával letérítse a pártot, a munkásosztályt, a proletárin- temacionalista összefogás út­járól, s megfosztva népünket a külső segítségtől szolgasors­ba döntse szabad és szorgos népünket és valamiféle ugró­deszkának használja fel a Szovjetunió és a többi szabad ország népei ellen. Az ellenforradalom szemlél­tetően bizonyította, hogy a proletárintemacionalizmiuslhoz, a szocialista tábor egységéhez való hűség és ragaszkodás ná­lunk a jobblétért, a szocializ­mus építéséért küzdő dolgozók össznépi érdeke. Az ellenség, amely régóta szőtte alávaló terveit a Magyar Népköztársa­ság megfojtására, nem indoko­latlanul igyekezett hangulatot teremteni a varsói szerződéssel szemben és megtéveszteni az egyszerű embereket. Tudta — jobban mint sokan a kommu­nisták közül — hogy ez a szer­ződés a szocialista tábor orszá­gainak a védelmi közössége, amely mint bebizonyosodott, keményen lesújtott a provoká­ciós kísérletre és a jövőben is le fog sújtani. A Magyar Szocialista Mun­káspártnak és a magyar kor­mánynak kapcsolatai a Ju­goszláv Kommunisták Szövet­ségével és a jugoszláv kor­mánnyal egészségesen fejlő­dik. Kapcsolatunkban szilárd marxista-leninista elvi alapo­kon állunk. A magyar párt és a kormány törekszik a kap­csolatok kiszélesítésére, kiemel ve és ápolva azokat a közö6 vonásokat, amelyekben félre­érthetetlenül egységes nézete­ket vallunk. Üdvözöljük a ju­goszláv párt és kormány erő­feszítéseit, amit a szocializmus építése, a béke védelmében kifejt. E kérdésekben a jugosz­láv elvtársaink bizton számít­hatnak pártunk és kormá­nyunk támogatására. De nem hallgatjuk el, hogy vannak kérdések, amelyek­ben eltérő a mi véleményünk egyes jugoszláv vezető elvtár­sak véleményétől, mint például a párt újjászervezésének kér­dése, a munkástanácsok sze­repe, a szocialista táborhoz való tartozás, stb. Pártunk azt vallja, hogy az egyenjogúság és a köflesönös tiszteletbentar- tás alapján a fenti kérdések­ben készek vagyunk pártsze­rű vitát folytatni és kölcsönös erővel, a tapasztalatokat egy­más tapasztalatával kiegészít­ve, leküzdeni ezeket a nézet- eltéréseket anélkül, hogy elvi engedményekbe bocsátkoz­nánk. Nekünk, a megyében dolgo­zó kommunistáknak az a fel­adatunk, hogy szerény eszkö­zeinkkel segítsük a proletár- internacionalizmus magasztos eszméinek tudatosítását dol­gozóink és ifjúságunk köré­ben, ezzel párhuzamosan le­leplezzük és elszigeteljük a na­cionalista és soviniszta néze­teket. Munkánk során vegyük figyelembe, hogy megyénk te­rületén számosán élnek nem­zetiségiek is, akik ebből a szempontból fokozott segítség­re, támogatásra szorulnak. Éberen őrizzük soraink egységét Tisztelt pártaktíva! Kedves Elvtársak! Az előző évek folyamán sok szó esett a pártegységről, de a gyakorlatban az MDP régi vezetése nem volt képes meg­teremteni a párton belül nél­külözhetetlen egységet. A for­radalmi párt minden ellensé­ge, akik bekerültek éá beépül­tek a pártba — a revizionis­ták, a nacionalisták,’ karrie­risták — október 23-át meg­előző ’időszakban a párt vé­delmének jelszavával támad­tak a pártra. Tevékenységüket megkönnyítették egyes veze­tők baloldali, szektás hibái, amelyekhez görcsösen ragasz­kodtak és amelyekről képtele­nek • voltak ’ lemondani; Mindannyiunk megelégedé­sére éppen ezért az országos pártértekezleten, mint alap- gondolat vonult végig a párt- egység kérdése. Kádár elvtárs elemezve az ellenforradalmi lázadást, végső ’ következtetés­képpen megállapította, hogy bár nagy erők törtek a párt­ra és a munkáshatalomra, ez az erő mégsem tudott volna felülkerekedni, ha nem lett volna árulás a vezetésben. Baranya megye kommunis­tái teljes mértékben egyetér­tenek az MSZMP Központi Bi zottságának azzal a szilárd fellépésével, ^mellyel a no­vemberi nehéz napokban el­különítette magát á marxista- leninista párttól idegen néze­tektől és azok képviselőitől, és ma is biztos kézzel óvja és ápolja a párt erejét jelentő egységet; A sikerek, amelyeket az el­múlt nyolc hónap alatt elér­tünk, nem altathatják el a kommunisták éberségét. Az ellenforradalmi erők, bár szét vannak verve, de nincsenek megsemmisítve. Számos jel arra mutatott, hogy a külső és belső ellenség egyaránt a ve­reség után nem adta fel a re­ményt, rendezi sorait, és az új helyzetnek megfelelően igyek­szik kihasználni a lehetősége­ket. Keresi a párton belüli repedéseket, igyekszik ki­használni azokat a maga szá­mára, beépíteni, elhelyezni a maga erőit, s alkalom esetén újból megkezdeni a harcot a párt hátában. Legyen vége az intrikának! Milyen oldalról fenyegeti ve­szély a párt egységét? Az országos pártértekezlet határozata két veszélyre hív­ja fel a pártszervezetek és a kommunisták figyelmét. Meg­állapítja. hogy a fő veszély a jobboldali opportunista elhaj­lás, a revízión izmus formájá­ban jelentkezik a „nemzeti kommunizmus" jelszava alatt. Ez az irányzat, amelynek lé­nyege, hogy alapvető mar­xista-leninista tételeket ta­gad, nagymérvű rombolást végzett az elmúlt években, megfertőzött becsületes em­bereket, köztük kommunistá­kat is: Durva formájával — a szo­cialista építés tagadásával, az ellenfoiradalmárok nyílt vé- • delmezésével, a Szovjetunió vezető szerepének tagadásával stb. — ma már a párton be­lül nem lehet találkozni, de vannak, akikben él Nagy Im­re iránti illúzió, vannak, akik úgy vélik, hogy az ellenfor­radalomnak vannak pozitív vívmányai is, úgy mint a be­gyűjtés eltörlése, a bérek ren­dezése stb. Ezeknek a néze­teknek a képviselői nem tud­ják, vagy nem akarják felfog­ni, hogy a fenti intézkedések Nagy Irnréék kezében a kapi­talista restauráció felé vezető út eszközei voltak csupán, míg a forradalmi munkás-paraszt kormány kezében a múltbeli hibák kijavításának az eszkö­zei a szocializmus érdekében. A másik veszély, amely fe­nyegeti a párt egységét aszek- táns „baloldali” elhajlás. En­nek az irányzatnak a lénye­ge, hogy meg akarja gyorsíta­ni a szocializmus építését, de közben elszakad a tömegektől s a tömegek támogatásának hiányában erőszakhoz folya­modik. E nézetek képviselői közül számosán az ellenforra­dalmat előidéző okok kö­zött csak az ellenség tevé­kenységéi és Nagy Imre cso­portjának árulását látják, fi­gyelmen kívül hagyva a régi pártvezetés súlyos hibáit, ami miatt a tömegek már október 23-a előtt elfordultak a párt­tól. Legutóbb! aktívánkon mór beszéltünk az intrika, a civa- kodás káros hatásáról. Van ezen a téren eredmény, de is­mételten szólni kell erről, mert itt az ideje, hogy teljesen vé- getvessünk a még egyes he­lyeken tapasztalható pártsze- rűtlen, elvtelen, személyes vi­táknak. Ezek megbontják a kommunisták sorait, elterelik a figyelmet a fő kérdésekről, segítik az ellenség tevékeny­ségét, nagyon rossz hatással vannak a velünk rokonszenve­ző pártonkivüli tömegekre is. Harc a revizionizmus és a szektariánizmus ellen Milyen segítséget jelent szá­munkra a pártegység megszi­lárdításáért folyó harcban az SZKP KB-nak a közelmúltban megjelent határozata Malen­kov, Kaganovics és Molotov elvtársak pártellenes csoporto­sulásáról? Az SZKP KB azáltal, hogy leleplezte a fenti elvtársak el­hajlását a XX. kongresszus által kijelölt politikai irány­vonaltól — példát mutatott, hogy funkció és érdemekre való tekintet nélkül kell el­járni a pártvonaltól eltérőkkel szemben, a pártegység megőr­zése érdekében. Segítség szá­munkra továbbá abban, hogy a mi viszonylatunkban is csa­pást mért a dosmatizmus hí­veire, a „baloldali“ szektá­sokra, akik abban reményked­tek, hogy ismét felül fog kere­kedni a XX. kongresszuson megbírált és elítélt politikai vonal és ennek hatásaképpen hazai vonatkozásban is bekö­vetkezik . számukra kedvező változás. Nekünk azonban látnunk kell azt a lényeges különbsé­get ami az SZKP és az MSZMP között fennáll: az SZKP-n belül nincs revizio­nista irányzat, mint nálunk. Dogmatizmusra és „baloldali” szektás irányvonalra mért csa­pásból a revizionizmus hívei máris azt a következtetést von­ták le, hogy a történelmi hely­zet nekik kedvez. Tehát szá­molni kell a párton belül az­zal, hogy bizonyos formában a revizionizmus felélénkül, hogy az ellenséggel való meg­békélés hangulata erősödni fog. Éppen ezért a Központi Bizottság felhívta a párttag­ság figyelmét a fenti veszély­re és felszólította a párttagsá­got, hogy fokozza éberségét és harckészségét a pártvomaltól való eltéréssel szemben. Szigorú pártfegyelmét! A pártegység lényegéhez hozzátartozik a pártélet lenini normáinak szigorú betartása: a pártdemokrácia szüntelen fejlesztése és ápolása, vala­mint a centralizmus erősítése, a szigorú vasfegyelem bizto­sítása. A párt újjászervezése során a párt élet a demokra­tizmus terén olyan színekkel gazdagodott, amelyek az el­múlt években az MDP-ben fe­ledésbe mentek. A kérdések eldöntésénél a tagságnak ma valóban döntő szerepe van. A jövőben még tovább kell fej­leszteni a demokratizmust, mint azt a legfőbb eszközt, amely tiszta levegőt biztosít az egészséges élethez. Emellett azonban látni ker azt is, hogy a párt csak ak­kor méltó a kommunista elne­vezésihez, ha sorait szigorú fegyelem fürt össze, ha az al­só szervek végrehajtják a fel­ső szervek határozatait, ha a kisebbség aláveti magát a többség határozatának. Az el­múlt évek alatt a párt vonal többszöri irányváltozása, az 1953. utáni huza-vona és inga­dozás nem éppen a legjobb iskola volt a pórtfegyelem erő­sítésére, a centralizmus szilár­dítására. Különösen októbert megelőző időszakban alakult ki az a kedvezőtlen helyzet, hogy a párttagok kedvük sze­rint válogathattak a párt ha­tározatai között: mit fogadunk el és mit nem. A decemberi határozatban felsorolt négy tényező szorosan összefügg egymással, s ha bármelyik hiányzott volna közülük, nem robbanhatott volna ki az el­lenforradalmi felkelés. Éppen ezért kommunisták nem vá­logathatnak a határozatok kö­zött, még hogyha a februári határozat pontosabban meg is van fogalmazva, annál inkább sem, mert a decemberi hatá­rozat az első határozat, amely marxista elemzését adja az el­lenforradalom okainak. A kom munistók nem tehetik, hogy a felsorolt négy alapvető ok kö­zül csak azt fogadják el, ame­lyet maguk számára előnyös­nek tartanak. A pártfegyelem fogalmához tartozik: őrködni a párt tisz­tasága felett. Tudjuk, ismer­jük, hogy megyénkben a leg­jobb kommunisták láttak hoz­zá a párt újjászervezéséhez, hogy a párt újjászervezése harc közepette történt, emiatt megértjük, hogy előfordultak hibák is. Vannak azonban bi­zonyos jelek, jelzések: az utób­bi hónapokban egyes szerve­zetekben és egyes eivtársak- nál csökkenőben van a forra­dalmi éberség, a párt tiszta­sága iránti igény. Egyes elv­társakra ráillik az országos pártértekezlet határozata, mely szerint egyeseknél kezd olyan hangulat eluralkodni, mintha az ellenforradalom nem nyolc hónapja, hanem nyolc éve folyt volna le. Nem veszik észre, hogy politikailag megbízhatat­lan karrierista elemek is meg­indultak a párt felé. hogy he­lyenként korrupt, erkölcstelen, lopásért, betörésért büntetett elemeket is felvesznek a párt­ba. Félreértés ne essék, nem azokat gyanúsítjuk meg, akik a jövőben szándékoznak be­lépni a pártba, mert a megyé­ben is erősíteni kell a legjobb munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiekkel a párt so­rait, hanem arról van szó, hogy a pártba nem való ele­mek előtt zárva tartsuk a párt kapuit, továbbá arról, hogy az esetleges hibát, amit munka- ; közben elkövetünk, külön uta­sítás nélkül korrigáljuk. ■ összegezve: feladataink az ellenforradalom teljes felszá­molásában még meglehetősén nagyok, hogy a párt teljes ere­jével vezethesse a harcot á végleges győzelemért, meg kell szilárdítani soraink egysé­gét, küzdve mind a revizioniz­mus, mind a szektás baloldali elhajlás ellen, szüntelenül Ja­vítva a pártonbelüli fegyel­met, ezzel egyidőben erősítve 'a pártot a dolgozók, minde­nekelőtt a munkások legjobb­jaival. Erősítsük a proletárdiktatúrát a tömegek megnyerése útján! Tisztelt Elvtársak! Kádár elvtárs beszámolóját, de az országos pártértekezlet tanácskozását — a párt poli­tikai, ideológiai, szervezeti egysége jelentőségének kidom­borítása mellett — a tömegek megnyerése fontosságának a tudata hatotta át. Egy mon­datban így lehetne megfogal­mazni, hogy: erősítsük a pro­letárdiktatúrát a tömegek megnyerése útján. Ezek a fi­gyelmeztetések ránk is vonat­koznak, éppen ezért szüksé­gesnek tartjuk néhány vonat­kozását megemlíteni. Számos pártszervezetnél és sok kommunistánál az elbiza­kodottság jelei kezdenek mu­tatkozni. Talán a mi megyénk­be.. az elbizakodottságnak a veszélye nagyobb, mint más megyében, mert a december 9-i tüntetéssel a Baranya me­gyei kommunisták hamarabb visszanyerték önbizalmukat és december óta is sok sikeres harcnak voltak aktív résztve­vői. Ezután Laki elvtárs az elbi­zakodottság néhány jelét ele- , mezte, majd így folytatta: A pártszervezeteknek meg kell szüntetniük elszigeteltségüket! A tömegek megnyerésének fontos feltétele a pártonbelüli szellem állandó fejlődése, ja­vulása. Ha a tömegek azt ta­pasztalják, hogy a kérdéseket a pártban helyesen és igazsá­gosan döntik el, szimpátiával fordulnak a párt felé; a ma­guk kis mindennapi ügyüket is odaviszik eldöntés végett. De hogyha azt tapasztalják — különösen személyi kérdések­ben — hogy a döntés nélkü­lözi a tárgyilagosságot, hogyha egyes pártnapi felszólalók meggondolatlanul vádolnak meg köztiszteletben álló, de valamiféle hibát elkövető mun kásokat, értelmiségieket csu­pán azért, hogy felszólalásuk­kal beleilleszkedjenek az érte­kezlet harcos hangulatába — nagy kárt okozhatunk. Erre vonatkozóan számos példát tudnánk felsorolni, de inkább arra hívjuk fel a figyelmet, hogy bízzunk a tömegekben, higgyük el: a tömegek megértik az alapvető kérdéseket, hogy­ha megmagyarázzuk nekik. Milyen akadályokat kell le­küzdeni a tömegek megnyeré­se érdekében? Mindenekelőtt le kell küz- denünk azt a gondolkodási módot, hogy mindent meg tu­dunk oldani azzal, ha telefo­nálgatunk a tanácselnöknek, vagy a rendőrkapitánynak. Ez a módszer régi módszer és eléggé meggyökerezett az el­múlt évek folyamán. Gyakran fordulnak hozzánk egyes elv-, társak olyan kéréssel, hogy in-: dítsanak eljárást egyesekkel szemben, mert az. ellenforra­dalom alatt hangadó volt, úgy- ^ mond: „höbölgött”. S amikor azt tapasztalják, hogy" ez nem történik meg, reklamálnak, szidják a rendőrséget, bennün- - két, a megyei bizottságot stb: Ha megkérdezzük ezeket az elvtársakat: ha az üzem han­gulatát olyannyira befolyásol­ja az ilyen elemek jelenléte, ' miért nem bocsátják el fegyel­mi úton, akkor gyakran olyan választ kapunk, hogy az el­bocsátást nem tudnák kellően megindokolni. Több pártszer­vezetben adminisztratív esz­közökkel más szervekkel akar­ják megoldatni problémáikat. A fentiekből pedig mi sem vonhatunk le más következte­tést mint, amilyent Kádár elv­társ az országos pártértekez­let előtt mondott beszámolóm­ban — hogy a pártszerveze­teknek meg kell szüntetniük elszigeteltségüket a tömegek- . tői: hogy a tömegek támogatá­sa nélkül nem állhat fern a . proletárdiktatúra, hogy a tö­megek támogatása nélkül az ellenséget sem lehet ütni meg- . felelően, mert az sajnálkozást vált ki a politikailag elmaradt tömegekben. A tömegek mozgósítása lehetetlen a tömegszervezetek aktív támogatása nélkül Elvtársak! A legutóbbi megyei pártak­tíván tartott beszámolónkban behatóan foglalkoztunk a tö­rne gszervezetek szerepével a tömegek megnyerése és moz­gósítása szempontjából. Az a tapasztalatunk, hogy e téren lényeges előrehaladás nem következett be, ezért szüksé­gesnek tartjuk az országos pártértekezlet útmutatásai alapján ismételten nyomaté­kosan felhívni különösen üze­mi pártszervezeteink figyel­mét a következőkre: Nem elegendő az ünnepélyes kijelentések hangoztatása, mert ettől még nem javul meg a tömegszervezeti munka, ha­nem a gyakorlatban van szük­ség a tömegszervezeti munka másfajta kezelésére. Meg kell értenünk végre, ha az elmúlt években elegendőnek tartot­tuk csupán a párttagságot mozgósítani — ami akkor is helytelen volt, — úgy ma jelen­tősen alacsonyabb taglétszám mellett a tömegszervezetek ak­tív támogatása nélkül a töme­gek mozgósítása egyenesen ’e- hetetlen. Hogyan tudnánk leküzdeni a nehézségeket csupán a párt- szervezetek erejével, amikor a párttagság aránya a dolgozók kis hányadát teszi ki, ha nem a szakszervezet és más tö­megszervezetek aktiv segítsé­gével, amelyek képesek beha­tolni olyan rétegekbe is, ame­lyek a párttól napjainkban még távol állnak! Hasonló a helyzet más tö- megsizervezetek esetében is. Amellett, hogy elismerjük azo­kat az eredményeket, amelyek a KISZ első lépéseit jellem-' zik az egységes kommunista ifjúsági szervezetek létrehozás sában, szóvá kell tenni, hogjj (Folytatás a 3. oldalon.) I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom