Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-04 / 155. szám

1 *937 JCLirS 4 NAPtó 3 Az SZKP Központi Bizottságának határozata G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoportjáról Moszkva (TASZSZ). Az Az SZKP Központi Bizottsá­ga 1957. június 22—29-i ülése megvizsgálta Malenkov, Ka­ganovics és Molotov az SZKP Központi Bizottsága elnök­ségén belül kialakult párt- ellenes csoportjának kérdését. Amikor a párt Központi Bizottságának vezetésével és az egész nép támogatásával hatalmas arányú munkát vé- ;gez, hogy végrehajtsa a XX. v (pártkongresszus történelmi jelentőségű határozatait, ame­lyek a népgazdaság tovább­fejlesztésére és a szovjet nép életszínvonalának szakadat­lan emelésére, a pártélet le­nini normáinak visszaállítá­sára, a forradalmi törvényes­ség megsértéseinek kiküszö­bölésére, a párt tömegkap- csólatainak kiszélesítésére, a szovjet szocialista demokrá­cia fejlesztésére, a szovjet né­pek barátságának elmélyíté­sére, a helyes nemzetiségi po­litika folytatására, külpoliti­kai vonatkozásban pedig a tartós béke biztosítása céljá­ból a nemzetközi feszültség enyhítésére irányulnak, és amikor már mindezeken a te­rületeken komoly eredménye­ket sikerült elérni, amely eredmények minden szovjet ember előtt ismeretesek — Malenkov, Kaganovics és Mo­lotov pártellenes csoportja akkor szállt szembe a párt irányvonalával. Ez a csoport a párt politi­kai irányvonalának megvál­toztatása céljából pártellenes, Irakciós módszereikkel igye­kezett leváltani a pártnak az SZKP Központi Bizottsága teljes ülésén megválasztott vezető szerveit; Ez nem volt véletlen; A legutóbbi három-négy évben, amikor a párt határo­zott erőfeszítéseket tett a sze­mélyi kultuszból származó hi­bák és fogyatékosságok hely­reigazítására és sikeres har­cot folytat a marxizmus— leninizmus revizionistái el­len mind nemzetközi síkon, mind pedig a párton belül, amikor a párt nagy munkát végzett, hogy helyrehozza a lenini nemzetiségi politika múltbeli eltorzítását — a most felfedett és teljesen leleple­zett pártellenes csoport tagjai közvetlenül vagy közvetve állandóan szembehelyezked­tek ezzel az SZKP XX. kong­resszusán jóváhagyott irány­vonallal. Ez a csoport lénye­gében a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének le­nini irányvonalával, a nem­zetközi feszültség enyhítésé­vel, a Szovjetunió és a világ valamennyi népe közötti ba­ráti kapcsolatok megteremté- ' Sével szemben próbált ellen­állást kifejteni; Ellenezték a Szövetségi Köztársaságok jogkörének ki­bővítését a gazdasági és kul­turális építésben, a törvény- hozásban, ellenezték a helyi szovjetek szerepének fokozá­sát e feladatok megoldásában. A pártellenes csoport ily mó­don szembehelyezkedett a pártnak azzal a szilárd irány­vonalával, amely a nemzeti­ségi köztársaságok gyorsabb ütemű gazdasági és kulturális fejlődését célozta, s amely biztosítja országunk összes népei lenini barátságának to­vábbi megszilárdítását; A pártellenes csoport nemcsak hogy nem értette meg a párt­nak a bürokratizmus elleni harcban, a felduzzasztott ál­lamapparátus csökkentésére lett intézkedéseit, hanem szembe is helyezkedett ezek­kel az intézkedésekkel. Mind­ezekben a kérdésekben a de­mokratikus centralizmusnak a párt által követett lenini elve ellen foglaltak állást. E csoport makacsul ellen­állt és meghiúsítani próbált olyan rendkívül fontos intéz­kedést, mint az iparigazgatás átszervezése, a népgazdasági tanácsok létrehozása a gaz­dasági körzetekben, olyan in­tézkedést, amelyet az egész Párt és a nép helyeselt; Nem akarták megérteni, hogy a je­lenlegi időszakban, amikor a szocialista ipar fejlődése óriá­si arányokat ért el és tovább fejlődik a nehézipar elsődle­ges fejlesztésével <m új, töké­letesebb iparigazgatási for­mákat kellett találni, ame­lyek nagyobb tartalékokat tárnak fel és biztosítják a szovjet ipar még hatalmasabb fellendülését. Ez a csoport odáig ment, hogy még azután is folytatta harcát az ipar­igazgatás átszervezése ellen, amikor az országos megvita­tás után elfogadták a szó- banforgó intézkedéseket és törvényt hoztak róluk a Szovjetunió Legfelső Taná­csának ülésszakán. A mezőgazdasági kérdések­ben e csoport tagjai elárul­ták, hogy nem értik a meg­érlelődött új feladatokat. Nem ismerték el, hogy fokoz­ni keU a kolhozparasztság anyagi érdekeltségét a mező- gazdasági termelés bővítésé­ben, ellenezték a kolhozok régi bürokratikus tervezési rendszerének megszüntetését és az új tervezési rendszer bevezetését, amely érvényesí­ti a kolhozok kezdeményező­készségét gazdaságuk vezeté­sében, ami máris pozitív eredményeket hozott. Annyi­ra elszakadtak az élettől, hogy nem tudják megérteni azt a reális lehetőséget, Amely ez év végén módot ad a kolhozparaszt-gazdaságok kötelező terménybeszolgálta­tásának megszüntetésére. Ez a szovjet ország sok millió dolgozója szempontjá­ból létfontosságú intézkedés a kolhozok közösségi állat­tenyésztésének jelentős fel­lendülése és a szovhozok fej­lődése alapján vált lehetővé. A pártellenes csoport tagjai ahelyett, hogy támogatták volna e megérett intézkedést, szembehelyezkedtek vele. Teljesen indokolatlan har­cot folytattak a pártnak ama jelszava ellen — amelyet a kolhozok, a területek, a köz­társaságok aktivan támogat­nak — nevezetesen, hogy a legközelebbi években túl kell szárnyalni az Egyesült Álla­mokat az egy főre eső tej-, vaj- és hústermelésben. A pártellenes csoport tagjai ez­zel elárulták, hogy fölényes­kedő megvetést tanúsítanak a nagy néptömegek legközvet­lenebb létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gaz­daságban rejlő óriási lehető­ségekben, a szovjet népnek a tej- és hústermelés rohamos fokozásáért indított egyete­mes mozgalmában; Nem lehet véletlennek te­kinteni, hogy Molotov elv- társ, a pártellenes csoport egyik tagja konzervativiz­musból é6 közömbösségből nemcsak hogy nem értette meg a szűzföldek hasznosí­tásának szükségességét, ha­nem még szembe is helyezke­dett a 35 millió hektár szűz­föld feltörésével, ami pe­dig óriási jelentőségűvé vált országunk gazdasági életé­ben, Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak makacsul ellenezték azokat az intéz­kedéseket, amelyeket a Köz­ponti Bizottság és egész pár­tunk a személyi kultusz kö­vetkezményeinek felszámolá­sára, a forradalmi törvényes­ség annakidején elkövetett megszegéseinek kiküszöbölé­sére és olyan feltételek meg­teremtésére foganatosított, amely feltételek kizárják ezek megismétlődésének le­hetőségét a jövőben. Amikor a munkások, a koihozparasztok, dicső ifjú­ságunk, a mérnökök, a tech­nikusok és a tudósok, az írók, egész értelmiségünk egy emberként támogatta a pántnak az SZKP XX; kong­resszusán hozott határozatok alapján tett intézkedéseit, amikor az egész szovjet nép aktív harcba indult ezeknek az intézkedéseknek a meg­valósításáért, amikor orszá­gunkban páratlan arányok­ban fellendült a nép aktivi­tása és újabb alkotóerők tör tek a felszínre, — a pártel­lenes csoport résztvevődnél süket fülekre talált a töme­gek alkotómozgalma. Külpolitikai téren ez a cso­port, különösen Molotov elvtárs tehetetlennek bizo­nyult és minden eszközzel gátolta a nemzetközi feszült­ség enyhítésére, a világbéke megszilárdítására irányuló újabb, megérett intézkedé­sek keresztülvitelét. Molotov elvtárs hosszú időn keresztül, mint kül­ügyminiszter, nemcsak hogy nem tett semmit külügymi- nisztériumi vonalon a Szov­jetunió és Jugoszlávia vi­szonyának megjavítására, hanem ismételten szembe is szegült azokkal az intézke­désekkel, amelyeket az SZKP Központi Bizottságá­nak elnöksége a szovjet— jugoszláv viszony megjaví­tása érdekében tett. Az SZKP Központi Bizottságá­nak 1955. júliusában tar­tott ülése egyhangúlag el­ítélte Molotov elvtársnak a jugoszláv kérdésben elfog­lalt helytelen álláspontját, „mint amely nem felel meg a szovjet állam és a szocia­lista tábor érdekednek, va­lamint a lenini politika el­veinek.” Molotov elvtárs gátolta az osztrák államszerződés meg­kötését és a kapcsolatok megjavítását ezzel, az Euró­pa szívében fekvő állammal. Az osztrák államszerződés megkötésének fontos jelen­tősége volt az általános nem- zetközi feszültség enyhítése szempontjából. Molotov elv­társ ellenezte továbbá a szovjet—japán viszony ren­dezését, pedig ez a rende­zés nagy szerepet játszott a távolkeleti nemzetközi fe­szültség enyhítésében. Szem­behelyezkedett a párt által kidolgozott elvi tételekkel, amelyek szerint a jelenlegi feltételek között elhárítha­tok a háborúk, a különböző országokban a szocializmus­ba való átmenetnek külön­böző útjai lehetségesek, s fokozni kell az érintkezést az SZKP és a külföldi ha­ladó pártok között. Molotov elvtárs ismétel­ten ellenezte a szovjet kor­mány elengedhetetlenül szűk séges újabb lépéseit a né­pek békéjének és biztonsá­gának védelmében. Egyebek Moszkva (TASZSZ) Június 22—29-én ülést tartott a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága. Az ülésen G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molo­tov pártellenes csoportjának kérdését vitatták meg s meg­felelő határozatot hoztak. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárták az SZKP Központi Bizottságá­nak elnökségéből és a Köz­ponti Bizottságból, Sepilov elvtársat leváltották az SZKP Konzuli egyezmény Magyarország és az NDK között A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti konzuli egyezményt július 3-én Buda­pesten írta alá Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság kül­ügyminisztere és dr. Lothar Bolz, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelniökhe- lyettese és külügyminisztere. Az aláírásnál magyar részről Tömpe István, a belügymi­niszter első helyettese, Sebes István külügymdniszterhélyet- tes, Kovács Kálmán, az igaz- ságügymdniszter első helyette­se, dr. Ustor Endre külügy- rninisztériumi osztályvezető, a magyar tárgyalóküldöttség ve­zetője, valamint az illetékes magyar minisztériumok felelős tisztviselői és a sajtó képvise­lői voltak jelen Német részről Rudolf Hel­mer, a Német Demokratikus Köztársaság budapesti nagy­követe, Hans Böhm főosztály- vezető? a német tárgyalókül­döttség vezetője, valamint a budapesti német nagykövetség munkatársai jelentek meg; között tagadta annak cél­szerűségét, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető államférfiai között, ami pedig nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjavítása és a kölcsönös megértés szempontjából. Molotov elvtárs vélemé­nyét e kérdések közül sok­ban támogatta Kaganovics elvtárs, valamint több eset­ben Malenkov elvtárs. A Köz­ponti Bizottság elnöksége és maga a Központi Bizottság türelmesen helyreigazította őket, harcolt hibáik ellen, arra számítva, hogy levon­ják hibáikból a tanulságo­kat. Nem fognak ragaszkod­ni azokhoz és lépést tarta­nak a párt vezető kollektí­vájával. ök azonban kitar­tottak helytelen, nem — le­nini álláspontjuk mellett. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársaknak a párt irányvonalától eltérő állás­foglalása azon a körülmé­nyen alapult, hogy régi el­képzelések és módszerek rabjaivá váltak és maradtak, elszakadtak a párt és az or­szág életétől, nem látják az új körülményeket, az új helyzetet, konzervatívak, makacsul ragaszkodnak a túlhaladott, a kommuniz­mus felé tartó előrehaladás érdekeinek meg nem felelő munkaformákhoz és munka- módszerekhez, elutasítják. azt ami az életből születik és ami a szovjet társadalom fejlődésének érdekeiből, az egész szocialista tábor érde­keiből következik. Mind bel-, mind külpoli­tikai kérdésekben szektások és dogmatikusok, betűrágó, élettelen módon értelmezik a marxizmus-leninizmust. Nem tudják megérteni, hogy a jelenlegi körülmények kö­zött az élő, cselekvő mar­xizmus—leninizmus, a kom­munizmusért vívott harc a XX. pártkongresszus határo­zatainak végrehajtásában, c békés egymás mellett élés politikájának állhatatos ke­Központi Bizottságának titká­ri tisztségéből, kizárták a Központi Bizottság elnökségé­nek póttagjai és a Központi Bizottság tagjai közül. Az ülésen az SZKP Köz­ponti Bizottságának elnöksé­gét a következő összetételben választották meg: Az elnökség tagjai: A. B. Arisztov, N. I. Beljajev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, A. I. Kiricsen- ko, F. R. Kozlov, O. V. Kuusi­resztüVvitelében, a népek kö­zötti barátságért kifejtett erőfeszítésben, a szocialista tábor általános erősítésének politikájában, az iparveze­tés tökéletesítésében, a me­zőgazdaság sokoldalú fejlesz­téséért, a termékbőségért, a nagyarányú lakásépítkezé­sért a szövetségi köztársasá­gok jogkörének kibővíté­séért, a nemzeti kultúrák felvirágoztatásáért, a nép­tömegek kezdeményezőkész­ségének sokoldalú fejleszté­séért folytatott küzdelem­ben ölt testet. Amikor Molotov, Kagano­vics, Malenkov elv-társak meggyőződtek arról, hogy helytelen fellépéseik és cselekedeteik állandó visz- szautasításra találnak a Központi Bizottság elnök­ségében, amely következete­sen valóraváltja a XX. párt- kongresszus irányvonalát. ráléptek a pártvezetőség el­leni csoportos harc útjára. Pártellenes alapon összebe­szélve azt a célt tűzték ma­guk elé, hogy megváltoztat­ják a párt politikáját, visz- szatérítik a pártot azokhoz a helytelen vezetési módszerek­hez, amelyeket a XX. párt­kongresszus elítélt, lntrikus módszerekhez folyamodtak és titkos összeesküvést szőttek a Központi Bizottság ellen A Központi Bizottság ülé­sén napvilágra került té­nyek azt mutatják, hogy Male-nkov, Kaganovics, Mo­lotov elvtánsak és a hozzá- 1 juk csatlakozó Sepilov elv- társ a frakciós harc útjára lépve, megszegték a párt szervezeti szabályzatát és a X. pártkongresszusnak „a pártegységrőV’ című határo­zatát, amelyet Lenin dolgo­zott ki, és amelyben többek között ez áll: „Hogy a párton belül és a? egész szovjet munkában a legszigorúbb fegyelmet való­sítsuk meg, és mindennemű frakciózást kiküszöbölve, a legnagyobb egységet érjük el, a kongresszus felhatal­mazza a KB-t arra, hogy fe­nén, A. I. Mikojan, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik elvtársak. Az elnökség póttagjai: N. A- Muhitdinov, P. N. Poszpje- lov, D. Sz. Korotcsenko, J. E. Kalnberzin, A. P. Kirilenko, A. N. Koszigin, K. T. Mazu­rov, V. P. Mzsavandzc, M. G. Pervuhin. Kiegészítették a titkárságot, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkárává O. V. Kuusi- nent választották meg. gyelemsértés vagy frakciózás újbóli jelentkezése, il­letve megtűrése ese­tén (eseteiben) alkalmazza i pártbüntetés minden tor­máját, beleértve a pártból való kizárást is, a KB tag­jaival szemben pedig a pót­taggá való visszaminősítést, sőt, mint végső rendszabályt, a pártból való kizárást. Ez a végső rendszabály (a KB tagjaival és az ellenőrző bi­zottság tagjaival szemben) .sak azzal a feltétellel alkal­mazható, ha egybehívják a KB teljes ülését, amelyre meg kell hívni a KB mindén póttagját és az ellenőrző bi­zottság minden tagját. Ha a párt iegfelelősebb vezetőinek ez az együttes ülése kéthar­mad szótöbbséggel a köz­ponti bizottsági tag póttaggá való visszaminősítése vagy a pártból való kizárása mellett foglal állást, ez a rendsza­bály haladéktalanul fogana­tosítandó.“ A lenini határozat arra kötelezi a Központi Bizott­ságot és az összes pártszer­vezeteket, hogy fáradhatat­lanul erősítsék a párt egysé­gét, határozottan utasítsák vissza a frakciózást és a cso­portosulás minden megnyil­vánulását, biztosítsák a való­ban baráti, a munkásosztály élcsapatának — a kommu­nista pártnak — akarati és cselekvési egységét valóban megtestesítő munkát. A Központi Bizottság ülé­se nagy megelégedéssel álla­pítja meg az SZKP Központi Bizottsága összes tagjainak és póttagjainak, az SZKP Központi Reviziós Bizort^sa tagjainak szoros egységé* és összeforrottságát, amel’vel egyöntetűen elítélték a párt­ellenes csoportot. A Központi Bizottság ülésének résztve­vői között egyetlen ember sem volt, aki támogatta vol­na ezt a csoportot. Amikor kitűnt, hogy a Központi Bizottság ülése egyemberként elítéli a cso­port pártellenes tevékenysé­gét, amikor az ülésen jelen­lévők egyöntetűen követel­ték a csoport tagjainak ki­zárását a Központi Bizott­ságból és a pártból, ők be­ismerték az összeesküvést, pártellenes tevékenységük káros voltát, vállalták, hogy alárendelik magukat a párt határozatainak. Az SZKP Központi Bizott­ságának ülése a fent elmon­dottakból kiindulva és a párt lenini egységének minden eszközzel való erősítését szem előtt tartva, elhatároz­ta: . 1. elítéli Malenkov, Kaga­novics, Molotov és a hozzá­juk csatlakozott Sepilov párteilenes csoportjának frakciós tevékenységét, mint amely összeegyeztethetetlen pártunk lenini elveivel. 2. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat ki­zárja a Központi Bizottság elnökségéből és a Központi Bizottságból; Sepilov elvtár­sat leváltja az SZKP Köz­ponti Bizottsága titkári tiszt­ségéiből, kizárja az SZKP Központi Bizottsága elnöksé­gének póttagjai és a Közpon­ti Bizottság tagjai közüL Az egyöntetű elítélés, amelyben a párt Központi Bizottsága Malenkov, Kaga­novics, Molotov elvtársak pártellenes csoportjának frakciós tevékenységét ré­szesítette, lenini pártunk so­rai egységének további szi­lárdítását, vezetésének erőá’— tését, a párt fő irányvonalá­ért vívott harc ügyét szol­gálja; A párt Központi Bizottsá­ga felhív minden kommunis­tát, tömörüljenek még szoro­sabban a marxizmus-leniniz- mus legyőzhetetlen zászlaja köré, összpontosítsák minden erejüket a kommunista épí­tés feladatainak sikeres megoldására: (E határozatot 1957. június 29-én egyhangúlag elfogad­ta a Központi Bizottság va­lamennyi tagja és póttagja, a Központi Reviziós Bizott­ság valamennyi tagja. Molo­tov elvtárs egymaga tartóz­kodott a szavazástól.) Áz egészségügyi minisztérium heti tájékoztatója a gyermek- bénulásos megbetegedésekről Újabb megbetegedések az elmúlt héten elsősorban az or­szág északkeleti részem a már közölt területeken for­dultak elő. Az ország egyéb területén — beleértve Buda­pestet is — a megbetegedé­sek száma nem éri el a múlt évi megbetegedések számát. Eger városában, az egri já­rásban és a füzesabonyi já­rásban az elmúlt hét alatt nyolc új megbetegedés tör­tént, emiatt ezeken a terüle­teken is korlátozni kellett a csoportos gyermeküdültetést; A héten a csoportos gyer­meküdültetési zártat síőí fel­szabadult Pest megyében Rád és Erdőkertes község, Pécs városiban Üszög külterületi la­kott hely; A 14 éven aluli gyermekek csoportos üdültetése szempont­jából jelenleg egészségügyi zárlat alá vont területek: Bor­sod, Abauj-Zemplén megye egész területe, Miskolc város, Heves megyében Eger és Hat­van város, valamint az egri és a füzesabonyi járás, Hajdú Bihar megyében a berettyóúj­falui és a biharkeresztesi já­rás, valamint Bihamagybajom község, Szolnok megyében Jászárokszállás és Nagykörű község, SzabolcsrSzatmár me­gyében Nyíregyháza, Nagy- kál-ló, Nagyhalász, Kisvárda, Tiszaiak és Pátroha városok, illetve községek, Pécs város­ban Mecsekszabolcs és Vasas külterületi lakott helyek; Az elterjedt alaptalan hí­rekkel szemben Budapest, a Balaton környéke, a Dunán­túl — kivéve Pécs város em­lített területeit —, ahol az év eleje óta összesen hat megbe­tegedés fordult elő — jár­va nymentesek, Közlemény az SZXP Központi Bizottságának üléséről

Next

/
Oldalképek
Tartalom