Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)
1957-07-14 / 164. szám
NAPtö 1951. JÚLIUS ft, CseJc&y, Jjü/án: flan tott. Majd elvezet bennünket Harkány községbe és bemutatja azt nekünk. Ezután eleveníti meg számunkra, hogy a természet közel másfél évszázaddal ezelőtt véletlen útján mint adta a szép környezetben a forró, kénes leheletű vizet ajándékba az embereknek, amelynek gyógyító erejét a nép fedezte fel. A szerző kiderítette az újszülött fürdő gyermekéveit. Birtokosa Batthyány Kázmér, Kossuth 1848- as külügyminisztere felkarolta. Nevét az orvostudomány könyveibe, hírét a köztudatba első, nagyérdemű fürdőorvosa, Patkovics József vitte bele. A múlt század derekán Harkány a siklósi uradalommal a Be- nyovszky-család kezébe került; Házi kezelésbe vették, S mivel keveset fektettek bele, a fürdő igen-igen lassan fejlődött. Végül az 1920-as években vállalkozónak adták bérbe. A szerző élesen rávilágít arra, hogy a bérlők nyereségük érdekében mint lassították meg Harkány gyógyfürdőnek és mint gyorsították meg Harkány kirándulóhelynek a fejlődését. A gyógyászati, nehezebben megtérülő beruházások alól rendre kibújtak, helyette pénzüket a kirándulóforgalom kiaknázására szolgáló befektetésekre fordí tották, mert azok gyorsabb é: nagyobb haszonnal kecsegtettek; A SZOCIALIZMUS építés« során a súlyos háborús károkai szenvedett fürdőt dolgozó népünk helyreállította. A szerzi bemutatja, hogy mint éledt újra először Harkány, a gyógyfürdő, aztán a kirándulóhely Nem problémamentes még a; új Harkány jövője, de már eddigi fejlődéséből is kitűnik hogy népünk egészségét és üdülését már most is jobban szolgálja, mint a múltban, a kapitalizmusban. Megismerkedünk a következő lapokon a harkányi víz összetételével, amely ma is változatlanul olyan, mint azon a napon, amikor először tört fel, aztán gyógyító hatásának tényezőivel és főleg azzal, hogy elsősorban a reumában, a balesetek utáni merevségekben szenvedők, a . törés . és ficam utáni utókezelésre szorulók kereshetnek gyógyírt Harkányban; A továbbiakban megkapják az üdülők a helyi útmutatót a fürdőre, a községre és a közeli kirándulóhelyekre. Harkányra 7uta vonatkozó kép- és könyvészeti anyag egészíti ki a füzetet; A SZERZŐ gondos utánjárással, több helyen levéltári kutatással szedte össze azokat az adatokat, amelyekkel felépítette munkáját. Pl. Patko- vicsnak, az első fürdőorvo6nak kiderítette az életrajzát. Műve' nem pusztán tájékoztató jellegű. Az érdeklődő megtalálja benne ezt is, de ezen túl a fordulatos előadásból széleskörű ismeretekkel gazdagodik. A szerző az útmutató és helytörténeti anyag helyes arányú ötvözésével magas fokon szolgálja mélyülő, szélesedő idegenforgalmunkat. Ruzsás Lajos. A GYÓGYFÜRDŐK, kiránduló- és üdülőhelyek felkeresésének szokása a távolabbi múltba nyúlik ugyan vissza, de látogatásuk csak a múlt század folyamán kezdett nagyra nőni. A kapitalista korban ennek az igénynek a kielégítéséről kapitalista módon gondoskodtak: a fürdők, kirándulóhelyek képekkel tarkított ismertetései, a reklám-pszichológia segítségével megszerkesztett színes plakátjai kínálták a gyógyhatást, a pihenést, hirdették a látványost, „a különlegest”, „a felejthetetlent” stb. A szocializmus építése során azoknak a száma, akik gyógy-, üdülő- és kirándulóhelyeket keresnek fel, egyre.emelkedik, kultúrájuk pedig folyton mélyül. E változás maga után vonja, hogy a gyógy-, üdülő- és kirándulóhelyek ismertetésének is más utakra kell térnie, a kapitalizmus idejéhez viszonyítva nagyobb, szélesebb igényeket kell kielégítenie. Az újonnan alakult Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal megindított kiadvány-sorozatával azt a helyes célt tűzte maga elé, hogy a nagyközönséget megismerteti a megye idegen- forgalmi értékeivel. Éspedig az új igényeknek megfelelő módon, abban a haladottabb formában, amely a praktikus tájékoztatást az ismeretterjesztéssel kapcsolja egybe, A SOROZAT első, most megjelent száma dr. Csekey István „Harkány” című füzete. A fenti célkitűzés alapján az avatott szerző tollára valló füzet nemcsak azt mutatja be, hogy milyen ma Harkány, hogyan szolgálja a gyógyulást és az üdülést, hanem azt is, hogy miként vált társadalmunk számára ilyen tényezővé, hogyan nyerte el ezt a szerepét. A szerző először megrajzolja annak a hegyekkel koszorúzott környezetnek az arcát, amelyben Harkány feleszik, s amely a nép ajkán mondát, a költőkén pedig verseket fakasz Hétfőtől ÚJ FÜRDÉSI REND % Komlón \. Már évekkel ezelőtt hírül adta ország-világnak a sajtó: a komlói bányászok öltözője és fürdője olyan lesz, amelybe — tekintettel a fekete-fehér öltözőkre •— tiszta ruhával is mehetnek a bányászok. A sok évvel ezelőtt született elképzelést, ezekben a napokban váltják valóra Kossuth-bá- nya vezetői, aífik most fokozatosan lehetővé‘ teszik a feketefehér öltözők és fürdők használatát. Ezek szerint a komlói bányászok akár a legjobb ruhájukban is elmehetnek „schichtre”, mert a „fehér”- öltözőben külön szekrényeket kapnak. Innen átmennek a „fekete”-öltözőbe, majd munka után itt teszik le szenes ruhájukat, lábbelijüket és a fürdőn keresztül mennek vissza tiszta ruhájukért. Az új rendszer bevezetése után az üzem megkíméli a bányászasszonyokat a szenesruhák mosásától, foltozásától. No, és legfőként pedig a bányászok egészségét védik azzal, hogy a szenesruhákat hetenként kimossák', a csizmákat, kapcákat naponta tisztítják, a lábbelieket hetenként háromszor fertőtlenítik . Az új fürdőrendszerre áttérő bányászokat tüzetesen megvizsgálják. Statisztikát készítenek a lábfertőzéses dolgozókról. Három hónap múlvá ugyancsak elvégzik a vizsgálatokat, hogy megállapít hassák: mennyivel csökkent a lábfertőzések száma a lábbelik tisztántartásának és állandó fertőtlenítésének eredményeként. ' Hétfőtől kezdve térnek át a Kossuth-bányaiak az v' fürdési rendre. Cs<nba T-iuadai: DE TISZTUL A VÉR Jobbról csattan a taps, Balról buggyan az éjbe szitok, Túl a határon Kajla vlgyorral Int a bitangság S ml halk szisszenéssel Kötözzük sebét kebelünknek. Fáj a sebünk, De gennyes góc nem emészt; Fáj a sebünk, De tisztul a vér S lelohad a korszaki láz. Nem kell a taps uraim, S a szitok nem árt; Jéggé fagy vigyorod Majd cifra bitangság, Mert akarásunk és nterszünk Sebet ejteni ön kebelen is mer És odavágni elétek a szót: — Itt a sebünk, Mi vágtuk E nagy kebelen; Memétek-e tenni felénylt Rothadó testeteken? ÍC/ty$.>z.u lúMty, máskor cigányprímás Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: változó felhőzet, többfelé záporeső, zivatar. Mérsékelt, helyenkint élénk északi-északkeleti szél. A hőmérséklet kissé emelkedik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel nyugaton 14—17, keleten 16—19 fok között. Legnragasabb nappali hőmérséklet vasárnap 24—27 fok között,. (Budapesti tudósitónktól.) A ml ismeretségünk Buss Gyulával tulajdonképpen már majdnem két esztendős. Ott ültem én is a nézőtéren, amikor felavatták Pécsett a kamaraszínházat s a fiatal, délceg Agárdi Péter pillanatok alatt hódította meg a közönséget; A pécsieket már nem először, engem csak akkor. De annyira, hogy ha azóta is körúti plakátokon a Néma leventét hirdetik, Buss Gyula jut eszembe, s hallom is, hogy mondja, biztatón, fel- emelően, reménykedve és magasztos hittel, hogy „az élet szép .;: tenéked magyarázzam?!” — Az élet szép? — kérdem meg tőle most én, hogy újra találkozunk. Nem érti. Elmágyarázom neki. Nevet: — Hát szép is, meg rossz is. Tavaly kerültem fel Pécsről a Nemzeti Színházba. De alig kezdődtek el a próbák, megbetegedtem. Azóta is megszakításokkal 18 hetet feküdtem kórházban. Igen súlyos hepatitisem volt, még most is járok kezelésre. — És miért volt „szép” az élet? — Nincs nagyobb vágya egy magyar színésznek, minthogy az ország első színházá- ban, a Nemzetiben játszhasson. S ezt értem el én is öt évre rá, hogy elvégeztem a főiskolát. — Milyen szerepekben lépett fel? — Schiller: Ármány és szerelem című darabjában alakítottam volna legelőször Eerdinánd szerepét. De elvittek a mentők; -.; így csak idén léptem először színpadra Pesten a Garcia Lorca: Vérnász című drámájában. Most pedig a Tragédiában van három szerepem — a prágai, a londoni és a falanszter-jelenetben. Aki színpadon sikereket arat, azt egmásik művészeti ág, a film is igyekszik magának meghódítani. Buss Gyula is alig tűnt fel a pesti színpadon, már próbafelvételre hívták, s megkapta első szerződését egy készülő új magyar filmhez. — Ennek a filmnek az a címe, hogy a „Tettes ismeretlen”. Nádasi rendezi. Egy szerelmi háromszög csábítójának a szerepét játszom. A férj: Páger Antal — s a feleség: Tolnay Klári. Ez a film hamarosan a nagyközönség elé kerül. — És a „Fekete szemek éjszakája”? — Az csak karácsonykor. Ehhez el kell mondani azt, hogy a fiatal színész még be sem fejezte egyik filmjét, már meghívták egy másik film főszereplőjének Í6. Sokan hallották is már talán, hogy egy közös francia-magyar produkció készül. A női főszereplő: Nicole Courcell, a „Papa, mama, ő meg én” c. vígjátékból ismert neves francia filmszínésznő — s a férfi főszereplő pedig Buss Gyula. — Miről szól ez a film? — Szász Péter bogarászta ki azt a régi históriát, hogy a múlt század elején egy Rigó Jancsi nevű magyar cigányprímás kint muzsikált Párizsban, ott megismerkedett egy belga hercegnővel s egymásba szerettek. A prímás aztán magyaros virtussal megszöktette a hercegnőt és elhozta a hazájába. Ezt a történetet írta filmre Szász Péter. Még csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy a film címét Rigó Jancsi egyik nótájáról kapta, amely kedvence volt a hercegnőnek. — Mikor kezdődnek a felvételek? — A tervek szerint augusztus 1-én, ami mo6t már egészen valószínű, hiszen francia, partnerem megérkezett már, Budapestre. Még egy érdekes kis epizódot mesél el Buss Gyula a filmmel kapcsolatosan. Az előzetes propaganda érdeké ben a magyar filmgyártó vállalat elhatározta, hogy egy riportot írat a francia lapokba azzal a címmel, hogy Rigó Jancsi a színész — Rigó József mai cigányprímással mulat. Ez a Rigó József a pesti Rózsafa vendéglő bandájának a vezetője. Hajh, de' pénz nélkül még a rigó sem fütyül. A mi Rigó József kar- társunk is kijelentette, hogy 500 forint alatt nem hajlandó a mulatósnál asszisztálni Még fényképezni sem engedi magát. Így aztán „Rigó Jan esi” a Mátyás pince bár más nevű, de sokkal kiválóbb cigányprímásával mulatott. Nagyon örülünk annak hogy a fiatal színész, akit Pécsett mindenki nagyon szeretett, ilyen „magyaros virtussal” tört be a filmművészetbe is. Reméljük, ott is hasonló nagy eredményeket ér majd ef, mint a színpadon. Onody György Nem fémfúró. Nem is „spirál”-fúró, nem „furdancs,,t de még csak fafúró sem. Másféle szerszám ez. Az emberek általában a szájukban hordják, úgy hívják, hogy: nyelv. Ez persze az anatómiai elnevezése, de napjainkban más nevet kapott: fúró.a Csupán csak négy betű. De kegyetlen, nagyon kegyetlen jószág, ha működésbe hozzák. S bizony működik, működik, egyre sűrűbben. Hogyan védekezzünk ez ellen? Jobban mondva: hogyan védekeztünk eddig a nagyon csúnya, ostoba „divat’’ ellen? Mondhatnám — sehogy. Mert ha X-re rányomta valaki a bélyegzőt, hogy „X. kartárs vagy elvtárs támogatta az ellenforradalmat ...” — vagy „X. kartárs, elvtárs nem hitte el, hogy októberben ártatlan embereket gyilkoltak az ellenforradalmárok ...” — akkor X. kartárs már maga is ellenforradalmár lett, s egy szép napon letették asztalára a felmondólevelet. Ha másutt vállalt munkát, négy nap múlva onnét is menesztették, mert a fúró a telefonon keresztül is hatott. X. kartárs ott állt megfürödve egyedül, a vállalatnál, az üzemben, vagy a hivatalban senki nem mert mellette kiállni, senki nem mert az asztalra csapni, ilyenképp: „Álljunk meg egy percre, én ismerem X-et, ellene a vád alaptalan, az ellenforradalom alatt vele együtt voltam, semmit nem csinált, semmit nem mondott, sőt... t’ Szóval ilyen merész ember nem akadt, pedig tudta, hogy X. ártatlan, de miért szóljon a védelmében, amikor esetleg őrá is rásütik, hogy „védi az ellenforradalmárt...” Kegyetlen, aljas dolog az ember semmibevevése. Hétköznapjainkban száz és száz olyan eset fordul elő, amikor a munkahelyen a már békés, nyugodt légkörbe belevág a villám: „X-et menesztik’’. Hogy miért? Senki nem tudja. Csak éppen hallották. Aztán találgatnak az emberek. Talán ezért? Talán azért? De az isten szerelmére, annak a nyomorult X-nek ehhez semmi köze sem volt! Mindegy. A fúró már dolgozik... S erről legkésőbb éppen maga X. kartárs vesz tudomást. S attól kezdve nincs nyugta. Éjjel nem alszik, nappal nem tud dolgozni, telnek a napok, s töpreng, töpreng a szerencsétlen, hogy hát lehetséges-e valakit igazságtalanul elűzni munkahelyéről és megbélyegezni? Még mindig hisz az igazságban, elvégre „kettőn áll a vásár”, azaz hogy őt is megkérdezik, s majd akkor ő megmondja a magáét, majd ő bebizonyítja, hogy ártatlan, csak ki kell várni a végét. Kivárja — megkapja a felmondást. Meg sem hallgatják. Nem hiszik, hogy van ilyen? Hát van. Pedig. -. Ha bármelyik vezető úgy véli, hogy X-nek van valami a „füle mögött", attól a perctől kezdve igenis emberi kötelessége, hogy X. előtt, X. jelenlétében tárgyalja meg az ügyet, s mindenekelőtt: azon a bizonyos tárgyaláson, ahol egy ember sorsa fölött döntenek —• legyen ott N. N. is, aki tudja, mi van X. füle mögött. Ez a legtisztább, legemberibb, legigazságosabb eljárás. Aki ezt a módszert elveti, az — hiába is tiltakozik — embertársát annyiba sem veszi, mint a kutyáját. Nem akarom a szektásság fő ismérveit fejtegetni, de... De egy ember sorsa fölött, egy megítélésében merev, lélektelen, gépies döntést hozni — éppen a szektásság egyik jellegzetes módszere volt. Harcolunk most már a szektásság ellen? Helyes. Akkor harcolnunk kell a szektáns módszerek ellen is! Van még valami. A „jó összeköttetés. ..” — amelynek révén akár X-et, akár Y-t megfúrhatom, ha akarom. A napokban a Déryné- utcából jön be egy asszony — Sz. JC.-né —■ a szerkesztőségbe, hogy a házban lakó B.-né minduntalan fenyegeti őt is és a többi lakókat honvédtiszt nejével, amennyiben vele viteti el őket, ha’..-. Nem egyedülálló eset! Több írás, vagy személyes panasz jutott el szerkesztőségünkbe, amelyek arról tanúskodnak, hogy egyesek rendőrtiszt, vagy honvédtiszt „ismerősükkel” revolverezik a környezetükben élőket. Persze, mondhatnánk azt is, hogy hát „Egye fene! Ügy sem tud rámbizcmyíttatni semmit, mert nincs is mit.” Csakhogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. Mert az emberek általában — ha nem is mind, de egy részük — mumusnak tekintik a rendőrséget és más hatósági szervet. Mi kell még ehhez? A „jó összeköttetést" élvező fenyegetőzők, ilyen magatartásukkal valóságos misztikus ködbe burkolják a rendőrséget, annak munkáját, s így rettegett színben tüntetik fel a hatóságot a félénk, egyszerű emberek előtt. Ehhez csak annyit, hogy a fenyegetőzők nagyon, nagyon ráfizetnek lehetetlen magatartásukra, mert a fúró visszafelé is működhet. S ez vonatkozik nemcsak a „jó ismerősökre” hivatkozó egyénekre, hanem azokra is, akik X-et „megfúrják” alaptalanul, ostoba módon. Pártunk vezetői nem egyszer kijelentették, hogy ártatlanul valakit megbélyegezni éppen olyan helytelen, elítélendő dolog, mint az igazi bűnöst futni hagyni. Ezt mindig s mindenkor tartsák szem előtt azok, a.kik hivatva vannak arra, hogy egyes emberek sorsa fölött döntsenek. Ötször, tízszer, százszor rágják meg magukban a döntést, alapos gonddal válasszák le a salakot közéletünkről, ne hogy akár csak egy parányi lelkiismeretfurdalásuk is legyen utólag, amikor már menesztették az embert, esetleg ártatlanul. Nem kell félreérteni. Nem arról van szó, hogy elmossuk az igazi bűnösök cselekedeteit! Szerecseniposdatásnak nincs helye! Mindenkinek legelemibb kötelessége, hogy leleplezze a társadalmi rendünk ellen vétőket. Akik visz- szaáhítozzák a vészes októberi—novemberi napokat s ebbeli kívánságaikat tettekkel is elősegítik, akik megdézsmálják a társadalmi tulajdont, akik herdálják a közös vagyont, akik dologtalanul élősködnek nyakunkon — azoknak nincsen helyük közöttünk. Kemény kézzel kell velük szemben eljárni. De vigyázzunk! A tévelygőket ne tévesz- szük össze az igazi bűnösökkel! Akik valamiképpen megtévedtek az elmúlt háromnegyed esztendő alatt, azokat nem elítélni, nem „fúrni” kell, hanem segíteni őket a tisztánlátás, a, becsületes munka útján. Az emberek dolgozni akarnak. Dolgozni, becsületesen nyugodt, békés légkörben. Sok a tennivalónk, hogy országunkat végleg kiemeljük az ellenforradalom és a régi vezetés okozta kátyúból. De ehhez nyugalom kell. Ez kell elsősorban, s az, hogy az emberek, a kishivatalnoktól kezdve a bánya:,zig és az orvosig — bízzanak, még egyszer leírom — bízzanak a párt és a kormány politikájában. De kettőn áll a vásár: adjunk nekik mi is bizalmat! ■ ■. Többek között úgy, hogy a tulajdonos h á- t á n törjük össze a túrót! RAB FERENC