Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-07 / 158. szám

r IRODALMI NAPLÓ í m JjiodaÉcm iMűvásteet Nqmüvoßh SSÉls— • (2±ak a szőrakőztat/u ? [Vörös Csillag feni az égen... Nem valami hálás feladat éppen „uborkaszezon” idején kulturális igényeikkel fellépni, hiszen ebben az idős sáliban az emberek jórésze szinte céltu­datosan törekszik arra, hogy semmiféle „nehéz dologgal” ne terhelje agyát, hanem gondta­lan szórakozással frissüljön fel, másik részének pedig még könnyű szórakozásra is alig ma rád ideje, örül, ha a rövid és füllesztő éjszakákon kipihen­heti a nap fáradalmait. Mégis éppen most időszerű szóváten- ni az öncélú szórakoztatás problémáját, amely nem újke­letű, de az utóbbi hónapokban a műkedvelő csoportok tevé­kenységében előtérbe került Ismét — sokszori fel- és le­tűnés után — feltűnt a „tö­megigények" kielégítésének jelszava, s nyomában az a tö­rekvés, hogy művelődési ott­honok és műkedvelő csoportok olyan műsorszámokat iktassa­nak programjukba, amelyek nem késztetnek gondolkodásra, nem igyekeznek nevelni, ha­nem egyszerűen csak a szóra­koztatás a céljuk. Előkerülnek beporosodott népszínművek, könnyzacskókat és rekesziz­mot sanyargató giccsek, felri­kolt a legújabb jazz-szerzemé- nyek idegen zenéje —, hogy csakugyan mennyire idegen, azt csak az érzékelheti, aki hallott már jazz-t falusi zene­kar intonálásában — s mind­erre az szolgál ürügyül, hogy „a nép szórakozni kíván.” És mi ebben a rossz? — kér­dezhetik, és kérdezik is sokan Ha elfogadnánk alapul a „tö­megigények kielégítésére” és a „pihenéshez és szórakozáshoz való jogra” hivatkozó jelsza­vakat, úgy találnánk, hogy eb­ben csakugyan semmi rossz sincs. Csakhogy maguk ezek a jelszavak rosszak, hazugok, meglehetősen gyanús módon hivatkoznak a nép, a töme­gek igényeire, jogaira* Kezdjük azon, hogy nehe­zen képzelhető el olyan művé­szi tennék (ezzel a köznapi szóval jelölve verset, színmű-, vet, táncot, dalt festményt vagy szobrot) amely ne nevel­ne valamire, ne mondana va­lami elgondolkoztatót A kér­dést tehát nem is szabad úgy feltennünk, hogy „neveljünk vagy csak szórakoztassunk”, hanem így: „mire neveljünk?” Mert a maga módján nevel a giccs is, nevel a legöncélúbb­nak látszó alkotás is — vala­mire: A kérdés csak az, hogy mire. S ez az, ami korántsem mindegy. Ez az, aminek a meg­határozásához mély felelősség­érzet, a nép igényeinek, vá­gyainak, s nem utolsósorban valódi érdekeinek objektív is­merete szükséges, hogy ennek alapján dönthessük el egy-egy műről: jó, vagy rossz, káros vagy hasznos-e* Érdekes példaként kínálko­zik egy szovjet film. „Karne­váli éjszaka” a címe és felada­tául annak a bizonyítását tűz­ték ki alkotói, hogy a dolgo­zóknak különösen a fiatalok­nak igenis szükségük van „könnyű” szórakozásra, sőt vannak esetek (ilyen eset a film keretét adó Szilveszter-éj) amikor sokkal inkább erre van szükség, mint unalmas szónok­latokra és tudományos előadá­sokra: De az érdekes éppen az, hogy ez a film, amely a szórakozás, a vidámság, az if­júság igényeinek kielégítése mellett foglal erőteljesen állást — maga sem nélkülözheti az elgondolkoztató mondanivalót. Éles szatírával bírálja ugyanis, a korlátolt és műveletlen igaz­gatót, aki „fontosságának tu­datában” mindenáron a maga szektás, dogmatikus elgondolá­sait akarja érvényesíttetni a vidám bálon; A film tehát a maga eszközeivel harcol a szektás szűklátókörűség ellen, s ilymódon azt, amit „könnyű szórakozásnak” nevez, egy, a kommunista pártokban jelent­kező káros és veszélyes jelen­ség ellen használja fel fegyve­rül* Az is érdekes, hogy hason­ló példák láttán éppen a szek­tás hibákat üldöző „jobboldal” esik kísértésbe és követ el „szektás” hibát, mondván: „lám, ha a Szovjetunióban ilyen propagandát csaphatnak a .csak szórakozni’ jelszavá­nak, miért ne csinálhatnánk mi is.” De hát a puszta kopí- rozás ez esetben is súlyos hiba lenne. Ha a Szovjetunióban a szektárianizmus, a kincstári gondolattalanság a legnagyobb hiba, ez még nem teszi bizo­nyossá, hogy nálunk is ott kell keresni elsősorban a bajt. A Szovjetunióban nem volt ta­valy ellenforradalom, nálunk azonban volt. Magyarországon a nyílt ellenforradalom és a revizionizmus a kultúrába is belopakodott. Nálunk a „csak szórakozzunk” jelszava nem az Ogurcov-féle szektás medvék ellen irányul, (Ogurcovnak hív­ják a filmbeli igazgatót) ha­nem a felszabadulás előtti magyar feudálkapitalizmus és a nyugati imperializmus szelle­mét igyekszik terjeszteni. Ez nem is szorul különösebb bizo" nyitásra, csak azt kell megfi­gyelnünk, hogy az „új szel­lem”, a „vidám és gondtalan szórakozás” igényével fellépő művek valóban vagy felsza­badulás előtti magyar termé­kek, vagy nyugatról impor­tált „remekek”* Egyébként ezek is „nevel­nek”. Csakhogy ez a nevelés szerfelett negatív és ellentét­Vörös Csillag fent az égen Bíbor fényben ragyogott, Letépni és eltaposni Akarták a Csillagot. Megpróbáltak mindent, mindent. Felgyújtották szép Hazánk, De a Csillag, Vörös Csillag Sugárözönt szórt le ránk. Befestették piros vérrel A földet, a kék eget, Azt hitték a drága fényét Eltakarni úgy lebet Lövöldöztek rá puskával Alattomos gyilkosok. Nem gyűlöltek úgy még semmit, Mint a Vörös Csillagot. De a Csillag sosem hulló, Letépni azt nem lehet! Bibor fénye melegíti Eget, földet s szíveket! ben áll a nép érdekeivel. Mi­közben a magunk módján szocialista társadalom meg­teremtésén fáradozunk, ezek a ma „népszerűnek” kikiál­tott művek a nyugati szelle­met és életformát állítják pél­daképül, megaranyozzák a fel- szabadulás előtti múltat, a feketénél feketébbre festik a felszabadulás utáni közel­múltat és ködbeburkolják a jövőt. Mi tisztán akarjuk lát­ni a régi és közelmúltat és biztosnak akarjuk látni a jö­vőnket, olyan művekre van tehát szükségünk, amelyek ezt segítik. Nem azt kérjük szá­mon művészektől és műkedve­lőktől, hogy minden művük valamilyen marxista tétel megfogalmazása legyen, ha­nem azt, hogy neveljen jóra, szépre, az élet szeretetére, múltunk megismerésére és se­gítsen különbséget tenni ab­ban, hogy mi a haladó, előre­mutató, azaz jó és mi a visz- szahúzó, tévútra vezető, azaz rossz. Nem olyan színműve­ket keresünk, amelyek végén a pozitív hős felkiált; „Előre az önköltség csökkentéséért”, hanem olyan műveket, ame­lyek —anélkül, hogy ezt ész- revétetnék — szocialista em­berekké nevelik a magyar dolgozókat. Az MSZMP or­szágos konferenciájának ha­tározata, amikor a pártvezetés érvényre juttatását teszi a kommunisták feladatává, — \ erről beszél, s nagyon üdvös (( lenne, ha a nemcsak ellensé­ges ideológiát sugárzó, ha­nem egyúttal színvonalrontó fércművek helyett erre alkal­mas, nem „csak szórakoztat­ni”, hanem szórakoztatva ne­velni szándékozó művekkel találkoznánk minél gyakrab­ban.­MÉSZÁROS FERENC' A sátorhelyi dalosünnepség értékelése Ssivet-lelket felemelő, zenei szempontból igen értékes és magasszínvonalú dalos ünnep­ségnek voltunk részesei Sá­torhelyen. Az eddigi gyakorlattói elté­rően — igen helyesen — nem a megye székhelyén, még csak nem is járási székhelyen, ha­nem kis falubaUi állami gaz­daságban került sor egy ilyen nagyszabású, tömegeket meg­mozgató rendezvényre, ami mezőgazdaságunk szocialista szektorának kulturális poten­ciálját is igazolja. Az elmúlt évek kultúrver- senyei sok kellemetlen emlé­ket hagytak együtteseinkben a helyezések megállapításá­val. Itt Sátorhelyen nem volt első, második, stb. helyezett. Minden énekkar művelődés­ügyi osztályunk szép emlék­tárgyával és szép élményekkel távozott haza. S ez így van helyénvaló. Hiszen minden énekkar törekszik képességei­hez, körülményeihez mérten a legszebbet, legtökéletesebbet nyújtani. A nemes versengés így is megvolt. A szó igazi ér­telmében „dalos ünnepség”- volt ez a nap. A találkozót a 75 éves Ko­dály Zoltán tiszteletére ren­dezték. Valóban méltó volt a nagy magyar alkotóművész szelleméhez. Három együttes kivételével minden énekkar énekelt egy-két Kodály művet. Kodály-mű éneklését ma már méltán elvárhatunk minden énekkartól, különösen hagyo­mányokkal, rutinnal rendelke­ző régi énekkaroktól. Bősé­gesen lehet válogatni — köny- nyebbet, nehezebbet es Ko­dály művei között. Egy-két énekkar produkció­ja alatt ragyogott az énekesek arcáról az éneklés öröme. Nem mondható ez el minden énekkarról. Kamagyi feladati hogy a müvek kiválogatásá­val, a művekbe való beleélés­sel művészi élményt jelentsen a mű megszólaltatása mind az énekesek, mind pedig a hall­gatóság számára! A 36 tagú, főként 15—25 éves fiatalokból álló mohácsi meleg, tömör, falusi zamattal énekel. A tisztán szóló harmó­niák meggyőzően hatottak. A tömör hangzáson belül lágy hangindításra, még pontosabb szövegejtésre kell törekedniök. Ez az énekkar megyénk egyik legjobb falusi együttese. A pécsi MÁV vegyeskar ha­gyományokkal rendelkező, nagy teljesítményekre képes énekkar. Liszt: Munka himnu­szát, minden igényt kielégítő módon szólaltatta meg. A ha­talmas kompozíciót Szabó Gyula szólóéneke meggyőző erejűvé fokozta. Kedves volt Flies Bölcsődalának előadása Bakos Sándorné és Merényi Valéria szólójával. Szívesen hallottuk volna az együttestől a közelmúltban tanult Kodály művek egyikét. A pécsbányatelepi bányász férfikar 35 éves jubileumát ünnepli. A kórus hanganyaga igen jó. A hagyomány, a ru­tin csillogott a Bányászdal és a Kodály-művek előadásában, csupán a hangvétel miatt vol­tak bizonyos intonációs nehéz­ségek. A véméndi vegyeskar üde, friss, színes éneke megkapó volt. A kedves, vidám, több­szólamban előadott német népdalok a műsor egyik — az éneklés örömeit sugárzó — ér­tékes színfoltja volt. Bárdos: Régi táncdal című igényes ■ művét kisebb tempóingadozás­sal, de jól összefogottan, meg győző lendülettel szólaltatták11 meg. A pécsi Nevelők Háza ve­gyeskara kiegyensúlyozott énekkar, különösen a szoprán kiváló. A Visszhang előadása' derűt keltő, színes volt. A hangverseny méltó befejezése Kodály: Kállai kettősének elő­adása volt, melyet a 8 tagú zenekar népi zamattal, jól kí­sért. A hangverseny befejeztével a részvevő énekkarok bara­nyai népdalokat énekeltek. Szép szimbóluma ez népünk világszerte elismert zenekul­túrájának. Az ilyen rendezvények hoz­zájárulnak hazánk és népünk szép, boldog életének kialakí­tásához és bátran mondhatjuk Kodály szavaival: „megszólal a nagy Harmónia, amelyben mind egyek lehetünk!” HEGYI JÓZSEF, megyei zenei referens. BAR1CZ OTTÓ Nyugodj vihar... nyugodj Ti nagy-világ összes zendülő erői csavarjátok rá az atompalackokra erősein a zárat, — tomboljon csak belül milliárdnyi foglya bacilus és állat, patkány, egér s minden, melyből méreg ár^d. Ki ne szabaduljon és a roppant bombáik üvöltő ördöge lángoló kontyával, vörös sárkány lován ne rohanjon körbe, ne zuhanjon apró házainkra durván, hegyeket morzsoló felhöt-tépő ökle... Barangoló juhok, fehér-puha nyája béget a legelők illatába félve, ezüstbe, aranyba, édes-tiszta zöldbe öltözött síkságok s hegyek termő fája menekül egy meleg, láthatatlan ölbe s az iszonyú csapást félájultan várja*.* Nyugodj vihar, nyugodj, üljetek ej szelek, csillogni akarnak mind a falevelek, élettől duzzadni rugalmas nagy rügyek, — gyújtson a békesség szerétéiből tüzet* hogy a mélyben-lakó s a havas is meglássa, mint ragyog a világ fényes homlokán az öröm koronája*«. Pécs, 1937. június 4, GALAMBOSl LÁSZLÓ éléza bácii 80 Ha nem tudnám, el sem hinném hogy es s mosolygó, tiszta szívű művész — Nikelszky Géza t=*> nyolcvan éves. Nyolcvan évvel a vállán ma is mozgékony és ma is álkot és tele van tervekkel; nem tud elszakadni élete nagy szerelmé­től, a művészettől. Ügy érzem, mintha a közel hétszáz esztendős ősi épület, a Janus Pannonius Múzeum Káptalan utcai épülete is meg­fiatalodott volna ezen a kedves ünnepségen, amelyen a Ba­ranya megyei képzőművész csoport tagjai köszöntik idős nesztorukat, Pécs város legidősebb festőművészét, Géza bácsit, Nikelszky mestert Gádor Emü mond ünnepi beszédet * miközben össze­csendülnek a poharak, Géza bácsi emlékezik. —• 58 évvel ez­előtt jött Pécsre, 1899-ben. — Milyen rég volt és mégis mintha tegnap történt volna, és közben mennyi nagyszerű alkotás, csodálatos terv született és érett valósággá itt, a kedves Me­csek tövében. Alkotását megvalósult tervei eljutottak az or- 1szág minden részébe, és eljutottak Európa szinte minden or­szágába, tőt egyik legnagyobb szabású terve tengerentúlra is. Az egykori Zsolnay-gyár, melynek 52 éven át tervező művésze »olt, sikereinek jelentős részét neki köszönhette. Kifogyha­tatlan alkotó géniusza, mint a mesék soha el nem apadó bő- i vizű forrása, újabb és újabb művészi alkotásokkal gazdagí­totta a magyar képző- és iparművészeiét, | Kint majd lángot vet a nap, heve perzsel, de az öreg Jalak között hűvös szellő libben, Hét évszázad felrémlő em- i lékei között, egy nagy művész az emlékezés szárnyán ismét 1végig járja élete útjáti i Aranyosan csillan a hüs sör a poharakban, ismét és is­imét felhangzik a köszöntő szó, mi is csatlakozunk az ünnep­lőkhöz; igaz szeretettel köszöntjük a nyolcvan éves művészt, [ büszkék vagyunk rá és őszinte szívvel kívánjuk, hogy az el­következő években még sok szép alkotással gazdagítson, ör­vendeztessen meg minket ' Éljen soká Nikelszky mestert mindnyájunk kedves Géza I bácsija. | «- di r­c4 kSntpek cLcs&iete. tanít az ember és sajátmaga- ’ tok tiszteletére, megbecsülésé- 1 re. Eltölti a szíveket az élet{ és az ember szeretetének ér-1 zésévelj < Gorkij{ A könyvek w néma meste- ( reki Gregus Ágost ( / • { Olvastam ezt és ezt a köny-1 vet. i s Volt benne egy hizo-1 nyos szó, amit nem tudok el-1 feledni. Még ha elfelejteném1 is azt a könyvet, amelyben ol­vastam, többé már nem leszek, < nem lehetek ugyanaz, aki e< szó olvasása előtt voltam. < André Gide, fúvószenekar intonációs tisz­taságra, dinamikai finomsá­gokra törekvéssel jó előadás­ban szólaltatta meg Farkas: Régi magyar táncok című mű­vét, A vendéglátó sátorhelyi énekkar elfogódottan állt fel a színpadra. Első komoly sze­replésük volt nagy, énekes plé- num előtt. Az együttes komoly ígérete falusi énekkari kultú­ránknak. Lelkesen énekelnek, de az intonációs egyöntetűség hangképzéssel még csiszolás­ra vár. A sátorhelyi dalok elő­adása a bizonytalan hangvétel miatt nem volt meggyőző ha­tású. Jól énekelték Kodály: „A szép énekszó Múzsájához” c. művét, A nagyharsányi művelődési ház vegyeskara színesen szó­laltatta meg Bárdos: Tiszai dallamok c. művét. Neuwach: Régi dalocska c. műve egyne- műkari. Az ilyen és hasonló há­rom szólamú mű vegyeskarban szólammegosztással való éne- keltetése vaskosan hat. Jobb a szoprán, alt, bariton szólam­mal való előadásmód. A pécsi „Teleki Blanka* Tanítónőképző leánykara fiata­los lendülettel, jó tempóban, tiszta intonációban szólaltatta meg Hagius és Kodály mű­veit. Csupán a szoprán szó­lam tömör hangzása terén van némi kívánnivaló. A szentlőrinci vegyeskor tagjai a mezőgazdasági tech­nikum tanulói. Énekükön érezhető az ifjúi lelkesedés, de az izgalom folytán hiány­zott arcukról az éneklés örö­mének ragyogása. A kisebb in­tonációs nehézségek dacára jó éneklésre törekedtek. Mű­soruk az ifjúságnak igen meg­felelő. A Pécsi Közlekedési Válla­lót „Bartók” férfikara Bartók és Kodály müveit helyes fel­fogásban, tömör hangzásban, szép szövegejtéssel, lendületes tempóban énekelte. A somogy- balatoni nóták előadása a dal­lamok lírai tartalmánál fog­va dinamikailag túlfűtött volt. A magyarbólyi vegyeskar i Az író műveket alkot, me­lyek mindenike egy külön vi- 1 lág. Ki fűz e művekből iro­dalmat? Az olvasó: nem a ► néma és magányos olvasó, ► hanem a vitázó, érvelő, egy­► másnak feleselő. ► Babits Mihály • • | Az fró a világ legtartabnat- 'lanabb embere. Üres, egészen 'üres. Tartalma a könyveiben 1 vaiii Kosztolányi Dezső i i A könyv megkönnyíti az éle­► tét. Baráti segítő kezet nyújt Í ahhoz, hogy kiigazodjatok a gondolatok, érzések, esemé­nyek sokszínű viharában. Meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom