Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-23 / 171. szám

1957 JÚLIUS 23

NAPLÓ

s

■1'

CA

ip

Valahol a déli határszé- = =xi-..s len történt.: i

1956 október 24-e volt. A határőrség parancsnokának szobájában élesen csengett a telefon. Az őrsparancsnok gyors mozdulattal nyúlt a telefonért. Nyugtalan volt. Értesült a pesti eseményekről, és érezte, hogy olyan napok következnek, amelyek szokatlanok még az izgalmakkal teli határőrs életéhen is. Utasítást, parancsot kapott. Amint hallgatta a pattogó pa. rancsszavakat, arca mind ko- morabbA változott, ujjai erősen szorították • telefont.

— Értettem, — mondta s letette a hallgatót. Azonnal intézkedett,— Járőröket berendelni! Teljes harcfelszereléssel felkészülni!

A „csendesítek" tűnő határőrség épületeiben nagy sürgés-forgás támadt. Pihenő katonák ugráltak le az ágyakról, nyiltak a szobák ajtai s a folyosók siető léptű katonáktól voltak hangosak. Alig telt el pár perc, a határ-őrség teljes harci felszerelésben sorakozott az udvaron. A parancsnok eléjük lépett:

— Első, második, harmadik szakasz gépkocsira! Irány Pécs! Az egységgel megy a politikai tiszt is.

A gépkocsik elindultak. Az őrs létszáma alaposan megcsökkent.

Nyugtalanító napok

következtek. A parancsnok éjt-napot a telefon és a rádió melleit töltött. Temérdek gondja volt. Igyekezett a szolgálatot úgy szervezni, hogy a kis létszám ellenére is ellássák feladatukat. De nem volt könnyű .dolguk az „egyszerű katonáknak" sem. Pihenésre alig jutott idő,

Az őrségnek a szomszédos községben is volt egy kis egysége. Vajon mi lehet velük? A községből érkező hírek egyre nyugtalanítóbbak. A parancsnok értesült arról, hogy

A politikai tiszt

a lakosság hangulatát dr. Kovács Andor orvos és Törölt Ferenc lakatos már alaposan felpaprikázta. Már gyűlést Is szerveztek. Valaki kiállt és szónokolni kezdett:

— Emberek! Polgártársak! Nincs párt, nincs kormány, nincs semmi!

A tömegből kiléptek a han- goskodók és indultak a kis határőrs-egység lefegyverzésére. Az őrsön mindössze két katona és néhány civil tartózkodott. A nagyhanguak. mint a farkasok üvöltöztek az őrs épülete előtt. Bent a pár fegyveres ember tanakodott: lőjenek, ne lőjenek? Mit csináljanak, ha megtámadják az őrsöt? Nagyon kevesen vannak, sokáig nem tarthatják magukat. Telefonon segítséget kértek a törzstől. A parancsnokkal beszéltek. A parancsnok nem tétovázott, ö és két

m

határőr — zsebükben kézigránátokkal, vállukon géppisztollyal — kerékpárra ültek és ... és idejében érkeztek. Közös erővel sikerült a tömeget szétoszlatni. Feladatukat elvégezték, visszamentek.

De ez csak a kezdet volt. Másnap már nem történt minden ilyen, „egyszerűen“.

Alig hajnalodon. Az őrség jelenti: emlberekkel teli teherautó közeledik. A hadnagy gyors parancsokat osztogat s íróasztalának fiókját megtörni kézigránátokkal. Nem lehet tudni, kik lesznek a „tárgyaló felek“.

Az autó megáll az őrs előtt, az emberek leugrálnak róla. Ketten az őrs kapuja felé'tartanak. Az egyik kiabálni kezd:

— Hadnagy úr! önnel akarunk beszélni!

A parancsnok megismeri a hangoekodót: dr. Kovács Andor orvo#. — Na gyertek — gondolja magában s a két embert szobájában fogadja. Észreveszi: fegyver van náluk. Leül az íróasztal mögé s a kézigránátokkal teli fiókot kijjebb húzza s.t

— Megalakult a forradalmi munkástanács! Fegyvert akarunk! 20—30 fegyverre van szükségünk! Maguknak van, adják át! — hansiottak a követelések.

A parancsnok nyugalmat erőltet magára, mert úgy érzi, hogy mindjárt nekimegy ennek az embernek és megfojtja.

L. I, határőr

Kik ezek tulajdonképpen? S milyen jogon jönnek ide fegyverért?

— Ki ellen kellenek a fegyverek? — kérdi.

— Kellenek! — hangzik a válasz.

A parancsnokot elönti a méreg, de még mindig türtőzteti magát. Feléli és határozott hangon mondja:

— Fegyvert nem adunk! Végeztem!

A két „fegyverigénylő" is feláll, sandán néznek a parancsnokra és kezükkel ruhájukat tapogatják... Szótlanul állnak egymással szemben, pattanásig feszülnek az idegek ..; Nyílik a szoba ajtaja és két géppisztolyos határőr jelenik meg. Szótlanok, csak fegyverük csövét emelik feljebb ... Kint az udvaron is kattog a fegyverek závárzata ..: A két idegen egymásra néz.

— Hát ha nem adnak, mi nem erőszakoskodunk kérem, — mondja most már jóvá! halkabban Kovács és indul kifelé. Vigyázó szemek követik őket. A társaság kénytelen-kelletlen, dolgavégezetle- nül teherautóra száll és elkot- ródik,

De nincs nyugatom

másnap sem. Hajdú József, a község forradalmi munkástanácsának elnöke hivatja a parancsnokot. Ki ez a Hajdú József? Talán elég annyi, hogy október elején szabadult a börtönből. De milyen jogon hivatja a parancsnokot? Elmegy. Kíváncsi. Meg akarja nézni ezt az újkeletű „parancsnokot" is közelebbről... Amikor belép Hajdúhoz, az gúnyosan néz rá. Egy csomó szovjet és munkásmozgalmi hanglemezt tesz az asztalra.

S egyenként töri szét előtte. Ezért hivatta ... Mert a határőrség szálka az ellenforradalmárok szemében s ahol csak lehet, rúgni akarnak rajtuk egyet.

S peregnek az események tovább. Az ellenforradalmárok látják, hogy a határőrségtől fegyvereket szerezni nem tudnak, hát másutt próbálkoznak. Egy küldöttséget menesztenek a jugoszláv határszélre, hogy fegyvereket követeljenek. A parancsnok is velük megy, látni akarja a történteket. Valaki meg is jegyzi feléje fordulva:

— A sír szélén álltok.

Nem hagyja szó nélkül.

— Mi nem, de a fasiszták már igen, ;.

Fegyvereket nem kaptak a jugoszlávoktól sem. Innen is csalódottan távoztak.

Míg 6k itt állják a „sa:'x..»,í,.i.h rat", addig a politikai tiszt egysége Budapesten a lakihegyi rádióadót védi. Oda rendelték őket.

November másodlkán érkeztek vissza. Becsülettel helytálltak. De négyen nem jöttek vissza. Meghaltak a haza védelmében: Matuzsa György százados, Pintér István alhadnagy, Jobbágy Szilárd őrvezető és ötvös Tibor őtvezető.

November 4-én a határőrség pontot tesz a község ellenforradalmárai tevékenységének a végére. Parancsot kaptak, hogy a községben a nemzetőröket fegyverezzék le és vegyék át a hatalmat. A parancsnok és a politikai tiszt azonnal elindult, hogy végrehajtsák az utasítást. Útközben találkoztak az idős Nyúl Feri bácsival. Az öreg régi munkásmozgalmi ember, olyan „öreg harcos" — mint szokták mondani. Éppen indult a földre, dolgozni.

— Hát ti hova mentek? — kérdezte a két tiszttől.

— Megyünk átvenni a hatalmat Jöjjön velünk! — mondták.

— A hatalmat visszavenni?

— nézett nagyot az öreg. — Megyek én fiaim, már hogyne mennék veletek — szólott és csatlakozott hozzájuk.

Mindenre elszántnn toppantak be a nemzetőrök, a forradalmi bizottság tagjai közé.

— A hatalmat átvesszük! Tegyék le a fegyvert! Ha ellenkeznek, az őrséget riadóztat- tuk ; :!

Meglepődtek a „hazafiak" a bátor fellépés láttán. Érezték, hogy ezzel a három emberrel nem lehet „kukoricázni”. S ha még az őrség is rladóztatvo van?... Letették a fegyvert. Ok hárman pedig azonnal „beiktatták" a tanácsot és visszahelyezték hivatalába a község választott vezetőit. A határőrök határozott intézkedése nyomán véget ért a községben az ellenforradalmárok garázdálkodása.

A „nehéz napok" azon— ..—-r----- " -mi ban

mé

g korántsem múltak el. A határőrségnek az ellenforra- dnlmárok szétverése után újabb feladatot kellett megoldania: a disszidálás megakadályozását.

Negyediké után itt is megkezdődik a „népvándorlás" ; t:

Bűnösök, bűntelenek, nyughatatlanok, megtévesztettek kálváriája járul a határmenti községekbe, hogy egy alkalmas időben átcsússzanak a határon. Egyik este három péc'ú család érkezik a faluba. Az egyik család egyébként, — fgy emlékszik vissza a politikai tiszt, — a Kossuth Utca 69. szám alól indult el a nagyvilágba.

A politikai tiszt az eetl órákban benyit a kis parasztházba. Igazoltatja az idegeneket. Am az idegenek méltatlankodnak:

— Kérem szépen, hadnagy úr, mi lakodalomba jöttünk...!

— magyarázták, s az asztalon lévő üveg borokra, tortákra, hideg és meleg sültekre mutattak bizonyításképpen, hogy valóban fenenagy tort ül a násznép ül

Hanem a politikai tiszt bizalmatlan ember. Az egész pe- reputtyot betessékeli az őrsre, csomagokkal, bőröndökkel együtt. S amikor a bőröndök zárjai fölpattannak, előkel Ülnek a fehérneműk, családi képek, pokrócok, ruhák, ékszerek, egyszóval olyan holmik, amelyek nem okvetlenül szükségesek egy kiadós lakodalom alkalmával. Mert például ki látott olyant, hogy valaki lakodalomba rezsót, nyolc pár selyemharisnyát, tíz hálóinget és 12 kombinét visz magával? Később bevallották, hogy valóA parancsnok

O, J. határőr

ban disszidálni akartak. A politikai tiszt meséli, hogy jno^t a tavasszal egyszer Pécsett járt, éppen a Kossuth utcán megy a járdán, amikor egy nő a 'nyakába ugrik és megcsókolja:

— Jaj drága hadnagy úr! Hát nem ismer meg? Igen ..; igen a télen. Persze! Hát mi voltunk azok, akik „lakodalomba" mentünk a határra .,. Ugye most már emlékszik. Halistennek, magával találkoztunk, higgye el, nagyon megbántuk volna, ha akkor sikerül átjutnunk a határon’,.;

Ha a parancsnok íróiBTS'.-MT'.'.tr.-i.: '/."."rr.T-iaa asztala mesélni tudna, bizony soksok fura történettel ismerkedhetnénk meg.

— Ezen az asztalon — mondja a parancsnok — volt már

annyi pénz, annyi ékszer, hogy megvehettem volna akár az egész falut.

Érthető, hiszen a disszldens társaság minden elmozdíthatót pénzre, aranyra váltott s úgy Indultak neki a határnak. Budapestről egy házaspár érkezett a határra. A férfin és a feleségen is drága bunda, egyébként egyetlen kis bőrönd volt összes holmijuk, őket is betessékelték egy szobába, a többi, — elszáll ításra váró ha- társórtő közé. Ezen a napon szovjet katonák érkeztek n faluba, csupán csak megpihentek, majd továbbhaladtak. De a határsértők körében kiütöt. a pánik:

— Itt vannak értünk az oroszok, megyünk Szibériába! —

Elítélték a siklósi ellenforradalmárokat

|l Siklósra október <' 26-án ért el az ellen- 1 (forradalmi hullám, ji Eltávolították a járási tanácsháza tornyáról a népköztársasági címert, a szovjet hősi emlékműről pedig lefűrészeltók a vörös csillagot. Október 27- ón Körmendi Lajos vezetésével vasúti és faipari dolgozókból álló csoport megkezdte a szovjet hősi emlékmű lerombolását. Azután már filmszerűen peregtek le az ellenforradalmi események:

' Október 29-én a vasútállomási és tanácsházi gyűlésen dr. Kovács Andor, a siklósi kórház főorvosa beszedet tartott, — amelyben a népi demokratikus rendszer és a kommunisták ellen izgatottj Megalakították a nemzeti tanácsot, annak járási elnökévé Mészáros Mihályt, községi elnökévé pedig Bender Antalt választották meg. Ugyanő lett a nemzetőrség parancsnoka is. Nemzetőrnek jelentkezett: Hidasi Varga Gyula és Bárdos Károly Í6. Azután megkezdték „hivatalos" garázdálkodásukat. Lefegyverezték a rendőrséget és az ÁVH-t, Siklóson és az egész járás területén összeszedték a fegyvereket, a pártbizottság helyiségét lepecsételték, elkobozták a járási pártbizottság gépkocsiját, pártfunkcionáriusokat, AVH-tago- kat tartóztattak le. Megfordultak Harkányban, Kémesen, Drávaszabolcson, —

ahol rémhíreket terjesztettek és lázítot- tak.

A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való tevékeny részvétel bűntette miatt a megyei bíróság dr. Kovács Andor negyvenöt éves volt siklósi kórházi főorvost 14 évi börtönre és vagyonának elkobzására ítélte. Mészáros Mihályt, 40 éves malomipari dolgozót, siklósi lakost 8 évi börtönre és vagyona felének elkobzására ítélték. Bender József 35 éves siklósi hentest és mészárost a bíróság 4 évi börtönre és vagyonának 10 000 forint értékig való elkobzására ítélte. Hidasi Varga Gyula 37 éves volt

színházi karmesterre 3 évi börtönt szabott ki a bíróság, elrendelte vagyona felének elkobzását. Körmendi Lafos 36 éves siklósi lakost, napszámost, 5 évi börtönre és vagyona felének elkobzására ítélték. Bárdos Károly 31 éves földművest 3 évi börtönre ítélték és elrendelték vagyona felének elkobzását. Dr. Vámosi József 30 éves volt siklósi gyámügyi előadót a bíróság 6 hónapi börtönre és vagyona telének elkobzására ítélte. Végül Balaskó Zénó 36 éves siklósi lakosra, kórházi beszerzőre, 2 év) börtönt szabott ki a megyei bíróság és et« rendelte vagyona felének elkobzását.

adták tovább a rémhírt. A pesti házaspár is tudomást szerzett az oroszok Ittlétéről. A fér] azonnal dörömbölt az ajtón. A parancsnokkal akar beszélni. De csak „négyszemközt". Bevitték a parancsnokhoz.

A férfi tlpródotf egy ideig az íróasztal előtt, majd a zsebébe nyúlt és kivett egy marék ékszert: órát, karperecét, nyakláncot, valamennyi arany, vagy aranyozott drága holmi. Leteszi az asztalra a parancsnok elé és így szól:

— Itt hagyom ezt önnek, engedjen át bennünket a határon. Ha átkísér bennünket, búcsúzóul még egy marékkai adok. :

A parancsnoknak gyanús volt ez a fene nagy adakozás. Fogdába tetette a házaspárt, jelentette a dolgot és kitűnt, hogy ez a „gazdag" határsértő egy országszerte körözött ellenforradalmán, aki Pesten kirabolta az ékszerüzleteket s feleségével együtt akart megszökni. A rendőrség később tárt kainkkal fogadta a jól- öltözött, jólszltuált „úrembert" és kedves nejét,-.!

Nagy volt tehát a forgalom ezekben a hónapokban, itt a határon. Számtalan esetben előfordult, hogy az Örs kapujában szolgálatot teljesítő határőr is betessékelt néhány határsértőt, akik eltévedtek és éppen Itt akartak elsétálni az őrs előtt. Az ör lőtt egyet a levegőbe és a határsértők már tudták miről van szó: szélien besétáltak a kapun.;!

A letűnőrtyohh fótiba

azonban doktor Kovács Andor siklósi főorvos nevéhez fűződik. ö volt az ellenforra- dnlmárok egyik vezéralakja, 6 volt az, aki fegyvert követelt a határőröktől, aki át akarta venni a határőrök fölötti parancsnokságot. Ám fordult egyet a kocka és a főorvos úr jobbnak látta, ha összecsomagol és nekivág a halárnak.

Csakhogy szándéka nem volt titok a határőröl? előtt. Még azt is megtudták, hogy

Kovács doktor melyik nap. hány órakor, hol akar átlépni a határon, A parancsnok és a politikai tiszt személyesen mentek el a találkozóra..;

Éjfél előtt néhány perccel motorkerékpárbúgás hallatszott a falu felől. A politikai tiszt kacsintott a parancsnoknak:

— Jön a barátunk .., Megérkezett ;: ;

Behúzódtak az út mentén a bokrok mögé. Vártak. Később a motor megint felbúgott, majd eltávolodott a hang. Az történt, hogy a doktor urat motorral szállították ki a határig s a néhány lépést már gyalog tette volna meg az öregúr. Jött is. Hátizsákkal, nagy kalapban, csendben, lopakodva. Amikor egyvonalba ért a tisztekkel, kláJtást hallott.

— Jóestét, doktor úr! Legyen olyan kedves, rakja föl a kezét.;;

A doktor úr annyira megrémült, hogy percekig szóhoz sem jutott. A kezét is csak a második erélyesebb felszólításra emelte a magasba...

A doktor úr azóta már börtönben csücsül. Nem a ha*ár- sértésért, hiszen akkor az még amnesztia alá esett, hanem azért, mert az ellenforradalom alatt szorgoskodott azért, hogy megássa a néni demokrácia sírját, a népi demokráciáét. amely részére havonta 4 000 forintos fizetést folyósított munkája elismeréséül.

Amíg a halárőr, a kato........ ~ ~ '■ ; == na ’’kka

sató ferró6ágban, kegy m hidegben, éjjel-nappal járja az esőverte uttalan utakat, add>g falvaink, városaink népe békében, nyugalomban élhet, dolgozhat, sorsát rábízhatja a haza védelmezőjére, — a katonára i; i