Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-09 / 134. szám
NAPLÓ mámmm i»s* június » Legfőbb feladatunk a dolgozók felvilágosítása a párt és a tömegek kapcsolatának erősítése Megkesdte tanácskozását a budapesti pártaktíva Szombaton délután a Csepeli Sportcsarnokban gyűltek össze a budapesti kommunisták képviselői, hogy számot vessenek az ellenforradalom óta megtett út eredményeivel és meghatározzák az elkövetkező feladatokat. A megjelentek nagy tapsa közben foglalták el helyüket az elnökség tagjai, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Résztvett a tanácskozáson az MSZMP Központi Bizottságának, valamint a forradalmi munkás-paraszt kormánynak több tagja, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetői, a budapesti pártbizottság titkárai és tagjai. A tanácskozást Borka Attila, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg, majd Kállai Gyula, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság üdvözletét tolmácsolta az aktíva résztvevőinek. Ezután Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondta el a budapesti pártbizottság beszámolóját. A budapesti pártbizottság beszámolója Marosán elvtárs bevezetőjében emlékeztetett a budapesti munkásmozgalom történetére, évtizedes harcára a tőkés-földesúri rendszer, a Horthy- fasizmus ellen. Gyalázatos hazugság az — hangsúlyozta —, hogy mun- kóosztályunk harcolt volna a néphatalom ellen. Ellenkezőleg, az igazság az, hogy október 23-án és a következő napokban fegyvert követelt, de Nagy Imréék, a honvédség és a rendőrség vezetésében történt árulás következtében ehhez nem juthatott; Marosán elvtárs ezután feltette a kérdést: miért nem tudott a budapesti pártszervezet sikeresen szembeszállni az ellenforradalom eszmei, politikai előkészítésének időszakában a jobboldali, revizionista eszmékkel? — majd így folytatta: — Budapest pártszervezete az 1956-os évben nélkülözte az átgondolt politikai vezetést, a választott testületek ülésein nem kerültek napirendre azok a politikai kérdések, amelyek Budapest lakosságát és a párt- szervezeteket foglalkoztatták. —■ A júliusi párthatározat után a kezdeményezés határozottan a budapesti pártszervezet kezében volt. Ez a helyzet, sajnos, nem tartott tovább egy hónapnál. A vezetés akkor a revizionista és ellenséges támadások nyomásának hatására újból bizonytalanná vált. — Hozzájárult a zavarhoz, hogy Budapesten a központi vezetésen kívül más politikai centrumok is létrejöttek, amelyek az írószövetség, az Irodalmi Újság, a Petőfi-kör, ez egyetemi értelmiségi pártszervezetek körül bontakoztak ki: — A tüntetés napján, október 23-án a budapesti pártszervezetekben békés illúziók éltek. Nem ismerték azokat az erőket, amelyek a békésnek ígérkező diáktüntetést előkészítették, nem látták, nem sejtették szándékukat sem. A támadás meglepetésszerűen érte a pártszervezeteket, ami viszont oda vezetett, hogy túlbecsülték a támadó erőket és lebecsülték a munkásosztály hatalmához hű erőket. Az előadó ezután a felszabadulás óta eltelt tizenkét esztendőben kivívott eredményeinkről s hibáinkról szólott. Majd a forradalmi munkásparaszt kormány szerepéről, történelmi érdemeiről, rendkívül nehéz, de eredményes munkájáról beszélt. A döntő fordulatot a budapesti mozgalomban két eseményhez köthetjük: az egyik a csepeli provokáció leverése, a másik a csepeli munkásgyűlés. Ezt követte március 15-én a MŰK jelszó teljes csődje, a március 29-i négy nagygyűlés, az áprilisi munkásgyűlések, majd betetőzte május 1-e hatalmas politikai sikere. Ezekben az akciókban nyert kifejezést, hogy a munkásosztály értelmében és érzelmeiben változatlanul a proletárdiktatúra híve, a szocializmus építését akarja. A megíévedíeknek megbocsátunk — az ellenséget üldözzük Marosán elvtárs kifejtette, hogy az üzemi és a hivatali kerületekben a pártszervezetek nem fejlődtek arányosan: Ennek egyrészt az az oka, hogy a hivatalokban a „forradalmi bizottságok” megszüntetésével jóval hamarabb eldőlt a hatalom kérdése, mint az üzemekben, ahol az ellenforradalmi beállítású munkástanácsok ter- rorisztikus módon megfélemlítették a pártba belépni akaró munkásokat. Másrészt az üzemekben sokkal szigorúbb követelményeket támasztottak az átigazolásnál, mint a közhivatalokban, és más alapszervezetekben: A munkások néhezen bocsátanak meg annak, aki hibát követett el a munkáshatalommal szemben. Ez helyes, de ha túlzásba csap át, gyengíti a pártot és a munkásosztályt: Hiba volt, hogy nem léptünk fel kezdetben a túlszigorű mérce ellen. Nem a munkások felelősek az események bekövetkezéséért, hanem a párt feiső vezetése és .azok a rétegek, amelyek szellemi előkészítői voltak az ellenforradalomnak. Azokat a munkásokat, akis megtévedtek, türelmes munkával fel lehet és fel kell világosítani; Marosán elvtárs ezután arról beszélt, hogy sok hivatalban, intézménynél viszont az ellenkező véglet, nagyfokú liberalizmus, békülékenység tapasztalható az átigazolásoknál. Sokhelyütt akadályozta a pártszervezést az intrika, a személyeskedés, s a régi és az új funkcionáriusok közötti ellentétek. Az ilyen ellentétek kimélyítésében, mint az intrikákban is, igen sokszor benne volt az osztályellenség keze. Senki sem állíthatja, hogy a pártegység megszilárdításának területén nincs sok tennivalónk. Ma még vannak ellentétes nézetek, amit az ellenség igyekszik kihasználni. Ezt a pártegység, az eszmei és akarategység megszilárdításával verhetjük vissza. A legélesebben kell harcolnunk a polgári ideológia talaján keletkezett revizionista nézetek és ennek újabb vadhajtása, a „nemzeti kommunizmus” téveszméje ellen. De nem engedhetünk teret a dogmatizmusnak sem. Nem igaz, hogy pártunkban csoportosulások, frakciók vannak, hogy „neo-sztalinista” puccsot számoltunk fel. De senkt sem akarja tagadni, hogy akadnak olyanok, akik azelőtt magasabb pozíciókban ültek és ma elégedetlenek alacsonyabb beoszt&y$£al: Nem elvi harcról van ezeknél sző, hanem íróasztal-politikáról, személyi politikáról. Nem értik meg, hogy alacsonyabb beosztásban is lehet igen értékes munkát végezni a pártért, a nép érdekében; Mi nem tartjuk őkét sem csoportosulásnak, sem frakciónak, csak egyszerűen sértődött embereknek. De meg kell mondanunk azt is, hogy egyáltalán nem nevezhető kommunista magatartásnak a sértődöttség, s különösen akkor nem, ha ez pozíció érdekében jelentkezik. Marosán elvtárs ezután arról beszélt, hogy a revizioniz- mus elleni harc nagy feladatokat ró a pártszervezetekre, sajtóra, a rádióra. Éneikül. a dogmatizmus leküzdésében sem érhetünk el eredményeket. Revizionista nézetek a szocializmus alapvető elveinek feladását jelentik, a dogmatizmus pedig végső fokon oda vezet, hogy elszakadunk a tömegektől. Marosán György ezután a pártmunka új módszereinek szükséges kialakításáról szólott. Amit úgy kell megoldani, hogy a régi, jó módszereket felhasználjuk. Fel kell elevenítenünk Lenin gondolatait a hivatásos forradalmárokról. Pártunk minden tagjának hivatásos forradalmárnak kell lennie. Ezzel természetesen sok minden jár együtt. Mindenekelőtt nem nézhettük el, hogy bárki is passzív 'legyen a pártmunkában. Továbbiakban arról beszélt Marosán elvtárs, hogy szükséges megtalálni a kózós nyelvet az értelmiséggel és az ifjúsággal. Tettekkel kell megcáfolnunk azt a rágalmat, hogy pártunk értelmiségellenes. Sokszor mondtuk és ma újra kijelentjük, kommunista nem lehet értelmiségellenes. De el kell ismernünk, hogy az elmúlt ■időszakban, az októberi eseményekkel kapcsolatban, jó egynéhányszor elég summásan intéztük el az értelmiséget. Többségüket megzavarták az októberi események. Ez nem kétséges. De ebből nem szabad semmi szín alatt sem olyan következtetést levonni, mintha az értelmiség egésze az ellenforradalom oldalán állt volna. Az értelmiségiék egy része derekasan kivette részét a rend helyreállításából, a termelés beindításából, irányításából. Mi azt kérjük a még visz- szahúzódó értelmiségiektől, álljanak a nép mellé, s úgy vegyék ki részüket a szocializmus építésében, ahogyan a haladó értelmiség ezt a múltban is tette. Biztosítjuk őket, hogy népünk megbecsülése nem fog elmaradni. Marosán elvtárs ezután részletesen elemezte, melyek voltak az okai annak, hogy tévútra lehetett vinni az ifjúság egy részét. Az ifjúság zömé már rájött arra: ha október előkészítőinek és véghezvívői- nek restaurációs szándéka sikerült volna, akkor a munkás- és parasztfiatalok közül ma már egy sem lenne az egyetemeken, vagy legfeljebb olyan lenne az arányszámuk az urak gyermekeihez képest, mint a múltban volt; A pártnak az ifjúságot fel kell karolniá, az ifjúság körében a legerőteljesebb nevelő- és felvilágosító munkát kell folytatnunk. A KISZ munkáját minden pártszervezetnék segítenie kell; Soronkövetkezö feladat: a gazdasági szervezőmunka Majd azt fejtegette Marosán György, hogy gazdasági helyzetünk megszilárdítása forradalmi tetteket követel. A munkásosztály pártjainak a termelési feladatok sikeres megoldása nemcsak valamiféle gazdasági kérdés, hanem alapvető politikai, társadalmi kérdés és a párt a termelés irányításáról semmilyen szinten nem mondhat le és nem is mond le, semmilyen más szervezet javára; A párt tagjai legyenek tudatában annak, hogy a proletárdiktatúra soronkövetkezö feladataként a munkásosztály hatalmának további megszilárdítása érdekében, a pártmunka homlokterébe a gazdasági szervezőmunka kerül. Vázolta azt a helyzetet a továbbiakban, ahova a novemberi mélypontról elindulva eljutottunk. A gazdasági eredmények, hadd mondjam meg — folytatta — nemcsak az ipari termelőüzemekben, hanem népgazdaságunk minden területén megmutatkoznak, a kereskedelemben, a közlekedésben és így tovább. Az eddig elért gazdasági sikereink azonban ne tévesszenek meg bennünket. Az eredmények csak kezdetiek! Nézzük például az ipari termelésünk „kenyerét“ szolgáltató szénbányászatot. A nagyszerű képet árnyék-foltok tarkítják; A tervek mennyiségi teljesítése körül nincs nagyobb baj. De a gazdaságos termelést illetően van elmaradás. A mi jelenlegi helyzetünkben a termelés területén forradalmi cselekédetek egész sorára,a kommunisták kezdeményezésére, példamutatására van szükség. És én csak néhány eszköz megjelölésére vagyok képes. Ezek közül első helyre, teszem a szocialista munkaversenyt, A szocialista munkaversemyt, a szociálizmus építésének ezen kommunista módszerét az ellenforradalom túl gyorsan eltemette. A szocialista munkaversenyt a munkások, az üzemek egész sorában minden központi, szervezés nélkül újra kezdeményezték. A kormány az anyagi fedezet biztosításával lehetővé fóg- ja tenni, hogy a dolgozók által kedvelt versenyformák, a „kivaló dolgozó” címért, az „élüzem” kitüntetésért, közeljövőben újra elkezdődjenek. A kívánatos gazdasági eredmények elérésében jelentős szerepük van a műszaki dolgozóknak. A párt és kormány anyagi megbecsülésüket illetően megtette az első lépéseket. Elhatározott szándékunk, hogy megfelelő formában biztosítsuk társadalmi megbecsülésüket is. Marosán elvtáns végül foglalkozott Budapest községpolitikai kérdéseivel i«; Majd e szavakkal fejezte be beszédét: Nekünk most úgy kell végeznünk a munkánkat, hogy bebizonyíthassuk, érdemesek voltunk a nagy bizalomra. Hogy bizonyíthatjuk ezt be? Ha politikailag, Ideológiailag teljesen elszigételjük az ellen- forradalmi eszméket, ha leküzd jük a, revizioniímust, a „nemzeti kommunizmus” téveszméit, ha megteremtjük pártunk szilárd egységét, elérjük tagságunk elvi szilárdságát, ha még az eddiginél is jobban elmélyítjük népünk barátságát a Szovjetunióval & a szocialista tábor tooDi országával, ha a munkapadnál mindent megteszünk, hogy termelés és a termelékenység emelésével le- küzdjük az ellenforradalom okozta bárokat és kijutunk arra az útra. amelyen biztonságosan haladhatunk népünk jólétének emelése felé — fejezte be beszédét Marosén György elvtárs. A beszámoló után megkezdődött a vita. A bolgár kormány- és párt* küldöttség látogatása Pécsett (Folytatás a 2. oldalról.) A bányászoknak e nagyon felelős feladat iránt átérzett öntudatával magyarázzuk azt a munkalelkesedést, amely most őket hatalmába kerítette. Arra törekednek, hogy any- nyi szenet adjanak az országnak, amennyit eddig még sosem. A bolgár bányászok nagy érdeklődéssel kísérik figyelemmel magyarországi testvéreik munkasikereit és nem kételkednek abban, hogy azok becsülettel teljesítik a Magyar Szocialista Munkáspárt és a munkás-paraszt kormány által eléjük állított feladatokat. Mi örülünk az Önök 6zép, bőséges földjeinek, amelyek jelentős részét a magyar parasztok már szövetkezetben, közösen, nagy szeretettel és tudással, a munka jobb megszervezésével, a gépek széles felhasználásával — azaz szocialista módon művelnek meg. Tudjuk, hogy az ellenforradalom az önök mezőgazdaságának is komoly károkat okozott, hogy a termelőszövetkezeti gazdaságok egész sorát ősz látták fel erőszakkal. De a szövetkezeti tagok lelkesedése, a szövetkezeti rendszerben való kemény hitük végeredményben felülkerekedett és újjászervezték ideiglenesen feloszlott termelőszövetkezeteiket; Nálunk jelenleg a falusi gazdaságok 84 százaléka már szövetkezetekbe tömörült. Egész kicsiny azoknak a száma, akik még ingadoznak, kételkednek a föld kollektív megmunkálása előnyeiben. Eltűnőben van már a szövetkezeti rendszerben való bizalmatlanság, amely korábban fennállt. Még az eldugott balkáni végeken élő parasztok is kívánják már a szövetkezetesítést. Jelenleg a szövetkezeti tagok nehezen tudják elképzelni, hogy a szövetkezeti gazdaságon kívül is élhetnek és hogy biztosítani tudják maguknak azt a jövedelmet, amelyet mint a termelőszövetkezet tagjai kapnak, Bulgáriában a mezőgazdaság szövetkezetesítésének kérdése megoldást nyert. A mezőgazdaság terén elért e nagy siker a párt és a kormány helyes politikájának és annak rendszeres segítségének köszönhető, amelyet azok a dolgozó parasztoknak, szövetkezeti tagoknak és maguknak a termelőszövetkezeti gazdaságoknak nyújtanak. Ez a siker — és ezt alá kell húznunk —, annak a hátalmás testvéri segítségnek köszönhető, amelyet nekünk a nagy Szovjetunió nyújtott és nyújt mezőgazdasági gépeknek hitelben való szállításával, műtrágya gyárak felépítésével és egyebekkel. Delegációnknak e látogatása kétségtelenül hozzá fog járulni a magyar és bolgár mezőgazdaság fejlődését szolgáló együttműködéshez és kölcsönös segítséghez, a két ország termelőszövetkezetei, a szövetkezeti tagok közötti közvetlen kapcsolat megerősítéséhez és azoknak a tapasztalatoknak a I kölcsönös cseréjéhez, amelyek a növénytermelésben való m«- gas terméseredményekért és az állattenyésztésben való magas termékenységért, a föld racionális kihasználásáért és általában a szocializmusnak a falun való felépítéséért önök nél és nálunk folytatott harcban halmozódtak fel. Az ellenforradalomnak Magyarországon való szétverése nagy tanulság a bolgár munkások és parasztok számára: Mégcgyszer meggyőződtek arról, milyen helyesen jártak el, amikor 1944-ben fegyverrel a kézben taposták el a forradalom bulgáriai ellenségeit, a bolgár nép ellenségeit. Mennyire igazak a nagy, emberszerető Maxim Gorkij szavai: — ha az ellenség nem adja meg magát, meg kell semmisíteni. Elvtársak! Elvtársitok! Szilárd meggyőződésünk, hogy a munkaszeretö magyar nép — szocialista munkáspártja vezetésével — a jövetben még nagyobb sikereket fog elérni népi demokratikus államának megerősítésében, a népgazdaság, a tudomány, a művészet és kultúra mindenoldalú fejlesztésében. A mi népünk tudja, hogy a magyar népnek .ezer éves történelme, nagyszerű forradalmi hagyományai és nemzeti hősei vannak, hogy a magyar nép nagy forradalmárokat, költőket és muzsikusokat adott az emberiségnek. Hősi munkájával a magyar nép felépítette a maga gyönyörű fővárosit és sok más virágzó várost. Magas anyagi és szellemi kultúrát létesített; Semmi kétség, hogy a tehetséges magyar nép — marxista-leninista pártja tapasztalt vezetésével —• szilárdan tömörülve pártja körül és á szocialista tábor népei közös családjában, még nagyobb tetteket vihet véghez, a maga alkotó eszméivel új hozzájárulást nyújthat a népeknek , a haladásért és szocializmusért vívott harcához. A bolgár pártós kormánydelegáció, amely már néhány napja baráti látogatáson van az önök hágy- szerű hazájában, el fogja vinni a testvéri magyar népnek a bolgár nép iránti torró sze- retetét, amely ily őszintén .és közvetlenül fejeződött ki előttijük, * Ez a mi látogatásunk vitán felül elő fogja segíteni, a népeink közötti barátság még gyümölcsözőbb, niég erősebb és megdönthétetlenebb legyen. Biztosítjuk önöket, drága magyar testvéreim, hogy á Sól- gár nép személyében az önök népe őszinte baráttal éá, bű szövetségessel hír, a nehéz, és örömteli napokban egy a tint. Éljem & mágyár munkásosztály és harcos élcsapatán a Magyar Szocialista Munkáspárt, élén Kádár János élvtárssal 1 Éljen és virágozzék á S*Ő- cializmus útján a MAgyar Népköztársaság! Éljen és erősödjék a magyar és bolgár nép közötti testvéri megdönthetetlen barátság és közös barátságuk a szocialista országok ÖMtes népével, élükön a Szovjetunióval! A gyűlés Laki István elyjáté zárszavával, majd az Interjiá- cionálé eléneklésével ért véget" ... '■■■ Me gérdemeltük volna a győzelmet is... Pécs-Baranya—Újpesti Dózsa 1:1 (liO) PVSK-pálya, 15 000 nézd Mintha a szurkolók Is megérezték volna, hogy Jó mérkőzésnek lehetnek szemtanúi, nagyszámban gyülekeztek a PVSK-pálya nézőterére. 6 óra volt, amikor a Pécs- Baranya és az újpesti Dózsa csapata kifutott a pályára. A Pécs-Baranya: Danka — Farkas, Kocsis, Csupék — Kiese, Lo- vig, — Kamonől, Garami, Plech, Schwara, Horváth. Az Újpesti Dózsa: Török — Zalai, Várhldl, Farsang — Borsápyi, Halmai — Nagy, Bencsics, Szusza, Aspirány, Tóth összeállításban lépett pályára. Határozottan Jól kezdett a pécsi csapat mégis az újpestiek előtt nyílott az első nagy helyzet. A hétedlk percben Bencsics beadása után Ide-oda pattogott a labda a gólvonalon de Farkas és Danka menteni tudott. Heves Iramban folytatódott » Játék. A szurkolóknak Igen tetszett a Játék, a Pécs- Baranya a félidő 44. percébén megszerezte a vezetést. Horváth lövése Zalai kezét érintette a 16- oson belül, a megítélt 11-est Kamondi értékesítette. 1:0 lett az eredmény a Pécs-Baranya javára. A félidő utolsó percében még egy gólt lőhetett volna a pécsi csapat. A kitörő Horváth lövését azonban Zalai az utolsó percben menteni tudta. Szünet után először az Újpesti Dózsa lendült támadásba. A szét- esően játszó csatársoruk azonban ebben az Időszakban sem tudott komoly gólhelyzetet kialakítani. A Pécs-Baranya szemmelláthatóan az eredmény megtartására töreA második félidő közepétől kezdve a Dózsa erőteljesen rohamozott. Ekkorra a pécsi csatársor, elsősorban Pleck és a különben Igen Jól Játszó Garami kifulladt. Először Bencsics 30 méteres nagy lövését nyomta szögletre Danka, majd ugyanő lőtt élesen a kapu mellé. Ekkor különösen Tóth Mihály volt elemében, gyakran meglét., A ,7(1, Bencsics jó táblájával ke ’eszteznl akaró ll-es pont tájékán kavarta a pécsi védélmet. percben kiugrott és a pécsi védők a buktatták. A megítéli tizenegyest Várhldl at elmozduló Danka mellett, laposán a bálsarokba lőtte. Ili lett az eredmény; At utolsó percek változatos Játékkal teltek el. A Pécs-Baranya különösen az első félidőben Igen jő játékot nyújtott. A Játékidő ebben á .részében többgólos vezetést érdemelt volna a pécsi csápét. Szünet után az újpestiek jöttek. tel, és sikerült, bár erősen vitatható U-esből kiegyenlíteniük. A pécsi csapatból Danka, Kocsis, Csupák, Pleck, Garami és Lovlg Játszón jól, az újpestiek legjobbal Török, Farsang, Borsányt es Bencsics voltak. Az Né I. további eredményei: Ferencváros—Bp. Honvéd 2:1. Csepel—Szeged 1:1, MTK—Vasás 3i2.
