Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-23 / 146. szám

IRODALMI NAPLÓ i JjuodaÉom \M/ii/és%et Mépmüvetlés ifnniiiiiiinniiH«««nv QLéhánq sző­a laclonalizmosrút JA népművelési HÍREI A KÖZELMÚLT és napjaink / ideológiai harcában az ellen- forradalmárok sötét eéljaik megvalósítása érdekében fel­használták és felhasználják az egyes fogalmak tisztázatlansá­gát, s tudatosan elködösítik ezek igazi tartalmát, hogy a zavarosban, a becsületes szán­dék látszatát keltve, halász­hassanak. Az sem új, hogy a gazdasági és politikai harcban kicsorbult fegyvereiket most főleg a művelődésügy terüle­tén forgatják: Az eszmei zűrzavar egyik legáltalánosabb jelensége a •v művelődéspolitikában a nacio­nalizmus és patriotizmus, a fék­telen nemzeti önzés és igazi hazaszeretet érzésével való két­színű, de néha nagyon is egy­értelmű és veszélyes játék; Ellenségeink nagyon jól tud­ják, hogy az igazi hazaszeretet f — „egyike azoknak a legmé­lyebb érzéseknek, melyek év­századokon és évezredeken ke­resztül meggyökereztek” — él népünkben s nagy tettekre sarkall, lelkesít és harcra moz­gósít a haza, a nép érdekéért. Éppen ezért csak arra van szükségük, hogy osztályórde- kükre, egyéni kalandorterveik- re a nép, a haza érdekének > nemzetiszínű mázát fessék — így saját céljaik szolgálatába állíthatják a becsületes haza­fias tömegek egy részét is. Az igazi hazaszeretet, a népünk ügyéért érzett felelősség arra kötelez bennünket, hogy ne csak azt nézzük, mit monda­nak, hanem nézzük meg azt is, ki, mikor és miért mondja (az sem baj, ha szárobavesszük mit mondott ezelőtt!), hogy fel­ismerjük a szavak mögött az igazi szándékot. Csak így ke­rülhetjük él, hogy legnemesebb érzéseinket megcsúfolják, jó­hiszeműségünkkel visszaélje­nek és saját érdekeinkkel for­dítsanak szembe. Láttunk mi olyan álhazafiakat, akik tele torokkal zengték a Szózatot, és valóban „rendületlenül” fára­doztak saját ügyük szolgálatán, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem szerezhetik vissza a több, mint egy évtizede elvesz­hitt érzelgős műdalok!) mon- ség* Testvériség!” nagyszerű danivalóját megérti, az meg- polgári eszméjét ma azok idéz- érti más népek örömében és getik szüntelenül, akik nem bánatában, erőfeszítéseiben és nagyon osztogatták a szabad-j k szjnjátszócsoportot alaki harcaiban megnyilvánuló nagy- sagot népünknek, nem tekin- f szerűséget is. Aki szívesen, tu- tettek bennünket sem egyen-' datosan énekli népünk dalait, löknek, sem testvéreknek, ami- az szívesen és tudatosan, az kor a hatalom az ő kezükben volt: együttérzés, együtt-aikarás él­ményével énekli a népek da­lait is. Az megérti, hogy a ma­gyar gályarabok és a volgai hajósok dala egy tőről fakad, a népek szenvedéséből, az osz­tály- és nemzeti elnyomásból; tudja azt is, hogy ma a ma­gyar földesúr, az orosz bojár, vagy az angol lord — néhány ritka kivételtől eltekintve — éppúgy távol esik a népi kul­túrától, mint érdekei a nép ér­dekétől: Aki megérti Petőfit, Adyt, József Attilát, az tudja igazán megérteni, mit jelent a bolgá- rdSnak Hristo Botev, az oro­szoknak Puskin, az angoloknak Byron és a többi népeknek a maguk Petőfije, Ady Endréje, József Attilája. Megérti azt is, miért elsősorban a szocializ­mus eszméje és gyakorlata to­MA A NEMZETI jelszavak örve alatt nem Petőfi, Ady, József Attila művészetének terjesztése a céljuk, — hisz’ ezt megtehették volna a fel- szabadulás előtt is — hanem az, hogy kritikátlanui az el­lenforradalom olyan szószóló­it fogadjuk szivünkbe, mint Tormay Cecil, vagy vitéz So­mogy váry Gyula és tánsai, csupán azért, .mert ők is ma­gyar nyelven írtak; a szocia­lista irodalom legjobbjait pe­dig mellőzzük, mert jórészben nem magyarok. így hazafiat- lansággal vádolják azt, aki1 Gorkijt jobban szereti Somogy Magyarszéken a község­fejlesztési alapból fotoszak- köri felszerelést és könyve­ket vesznek. A KISZ-fiatalok és az iskolai vöröskereszt-ta­A mohácsi Művelődési Ház színjátszói Az igazgató úr ne- venapja c; lengyel vígjátékot tanulják; •I A szentlőrinci színjátszók jól sikerült Shakespeare-estet<l rendeztek. A legismertebb (I drámákból (III, Richárd, Ham- j) let, Othello, Lear király) rész­leteket mutattak be összekötő szöveggel« * A Kossuth-rádió szomba­ton, 22-én „Kórusaink életé­ből“ c. műsorában értékeltei* a sátorhelyi dalos találkozót. * A somogyhárságyi erdőbir- tokosság a művelődési otthon­ban teljesen berendez egy szo­bát. A somogyhárságyi KISZ- fiatalok Kodolányi Végrende­aomogy j let^t tanulják. vary Gyulánál, mert vegered-*' * menyben Somogyváry Gyula? a lottíhárdi ifjúsági találko-,1 ___ ________„„_______ __ „édes magyar testvérünk”, * zón a személyiek magyar és vá bbfolytatója mindannak, ami Gorkij pedig „csak egy orosz * horvát, a szökédiek délszláv a mi népünk és más népek tör- íro”- .Mit nekünk marxizmus- f népdalokat és táncokat mu- ténetében, művészetében, stb. leninizmus eszmei^ — véleked-* ^ tattak be. A lotthárdi szín­játszócsoport villámtréfákat. értéket, haladást jelentett. So­rolhatnánk még a példákat, melyek azt igazolják: nem né­pi, nemzeti kultúránk ápolásá­ban, továbbfejlesztésében van a hiba, hanem abban, ahogy ezt esetenkint tesszük. Milyen hibákkal, ellenséges, megtévesztő, nacionalista szán­dékokkal találkozunk művelő­déspolitikánkban ? nek ezek a jó urak, — hisz’ azt nem magyarok csinálták. Maradjunk meg a „tiszta” pol­gári demokráciánál, mert azt sem magyarok találták ugyan ki, de magyar harcosai is szép számmal akadnak nagyjaink között. A szocialista eszmék­től isten őrizzen, hisz’ azok > Karinthy-jeleneteket adott elő. IA jól sikerült találkozóm a I lotthárdi fúvószenekar szol-11 I .gáltatott zenét. I i * 1 ! A Művelődésügyi Osztály jú-( t lius 1-től 7-ig bentlakásos tan-< (folyamot rendez a színjátszó- < J és énekkarvezetők, valamint | ELSŐ és talán legfőbb hiba, o dialektikus szemlélet részle­harcot hirdetnek magyar és _ ___________ _____ ma gyar között, szétzüllesztik *' a népi tánccsoport-vezetők ré- azt a „harmonikus magyar* Szére. egységet”, mely Kovács János* ' * kubikost és herceg Eszterhá- ? A Művelődésügyi Osztály lehe zyt egybeforrasztotta. Csalt J tővé teszi, hogy a június 25-i ges vagy teljes hiánya és az magyar dalt énekeljünk, mert11 operaházi bemutatón (Kodály: ebből fakadó kritikátlanság, ha más népek dalai is fel-' t Háry János) több vidéki nép csendülnek a magyar ajkakon, \ művelési dolgozó részt ve könnyen kiderül, hogy dolgo-Jgyen, zó népünknek sokkal inkább testvére az ismeretlen távoli kínai kuli vagy indiai pária,. mint herceg Eszterházy. Ne? * nagyon olvasgassunk haladó külföldi műveket, mert még majd kiderül, hogy az a bizo­Varmak nagy történelmi alak­jaink, vannak a korukban rendkívül jelentős és feltétle­nül haladó hagyományaink. Ezeket ismernünk és ápolnunk kell. Az azonban semmiképpen sem helyes, ha példájukat, ta­nításukat egészében örökérvé­nyűnek tekintjük. E példák és tanítások nagysága éppen o J Dálcotii* István: KÖLT# Rozsdás csavarként elkallódsz te is, s a roppant Épület emelkedik, nem éri nemed«! Azt hitted, nélküled megáll a kézbefogott kalapács, a barázda nem ont búzakalászt?! Hát azt hiszed, atyüs­szemöldököd leront egy téglát is, amit a szorgalom nehéz munkával itt emel?! Az égre lendülő falon egy friss dal megtanít. hogy miképp sződd a szét, a versed ütemét, s méltón dalold a dolgos mUfiók örök dícséretét! ÚTTdRŐK A víz fölött négy-öt sirály lebeg. , A partra tódul százharminc gyerek. Szívükben boldog örömtűz lobog: nyaralni jöttek. Hej, finom dolog! A magyar tengert egy se látta még, szájtátva nézik, milyen tiszta, kék, s a kis, falusi libaúsztató beférne százszor! — Űjabb, izgató látvány, a hószín vitorlák raja, akár a pillék! — S megírják baza: „a víz csupán gatyakötéslg ér!” — Ennyi öröm a szívben el se fér. Neked nem volt vidám gyerekkorod, porban fürödtél, vagy kemény robot aszalt veresre; álmaidban élt e tiszta táj, a tó. Mit is remélt, ki oly szegény volt?! Jó, ba még akadt az éhes szájnak betévő falat. Hát nézd! E bízó, vidám kis sereg aranyderűvel hinti életed; az öröm, mint a tó vize, kiárad, zengő kacajjal felelget a nyárnak! nyos burzsoá demokrácia ko­rántsem olyan tiszta, mint ( amilyennek hirdetik; sőt eset- \--------„ ------------------- —-------- —„ . , . . _ /S rjöng a zene, a tenyérnyi te tt paradicsomukat — szépen kor történelmi szükségleteinek Jeg meg az *?’ hogy a szocial.iz- i v parketten egymást ta- odébbálltak. S hány félreveze- felismeréséből fakad. Súlyosan muE, sem olyan fekete, mint iszigálva, rúgva, lökdösve go­tett áldozatuk bánja keserve- téved, aki úgy gondolja, hogy a^ü.vennek szeretnék feitíin- i molyognak a táncolok. A szak- sen, hogy hitólt adott csalárd hogy mai életünkre minden ? „ .Az osztalyelientétek ki-^szafon bódultán rikoltja: „óh, nkHomfimiQpRiNű. mg; miké. twaolltwic? szavaiknak? SÚLYOSAN vissza lehet uv&j ----- .----- „—•> A „jampizás” megszüntetésé- kert táncok? Talán táneaene­vá ltoztatás nélkül alkalmazha- ,~ . - ’ fn„. ? , r}rá mesebeli Afrika, tuzviragok nek módszere sokkal mélyebb- szerzőink is primitívnek, mű­tők az 1848-as szabadságharcot vac* elefántok raja ko- -i ...i* .—t.—v----nui__—t­há t élni a hazaszeretet érzésé­vel. De meg is lehet sérteni. és polgári forradalmat szító nagy íróink tanítása. Sok megszívlelendő tanításuk a ». . _ , . ... ... mának is szól, megállapítá­lagyarok vagyunk. Anélkül, egy azonban éppen hogy kérkednénk vele, anélkül, a történelmi körülmények el- hogy faji felsőbbrendűségről térő volta miatt korunkra csak Prédikálnánk, anélkül, hogy él bizonyos megszigorításokkal akarnánk kenni az osztály- pagp egyáltalán nem alkalmaz- ellentéteket, anélkül, hogy ható. A hiba éppen az,, hogy *nás népeket gyűlölnénk, meg­vetnénk. Nagyon szeretjük anyanyelvűnket, népi kultú­ránkat, haladó történelmi ha­gyományainkat, tudományun­kat, művészetünket, életünket. S mi tagadás — büszkék is va­gyunk a<rra, amire büszkék le­hetünk. Nem nacionalizmus, nem faji gőg, nem nemzeti ön­tés, nem a proletárinternacio­nalizmus tagadása az — bár egyesek annak vélik — ha áttoljuk kultúránkat, lelkese­dünk értékeinkért, büszkék va­gyunk eredményeinkre. Aki ezt az érzésünket helyteleníti, nemzeti érzésünket sérti meg. Művelődésügyi munkásaink el­ső és legfőbb feladata nyijván­nem azt tekintjük példának, tanulságnak, hogy népünk ügyéért nekünk is olyan fele­lősséggel kell cselekednünk, mint dicső elődeinknek, s töre­kednünk kell korunk égető kérdéseire olyan helyes meg­oldást találni, mint ők talál­tak a maguk idejében.- Súlyos károkat okozhat, ha élőké- az a 6Zandék, amely a nem-iszál”. ;| zetiszínű máz alatt sokszor meghúzódik. Nem lehet vitás, hogy kiknek az érdekében. Az elmondottakból követke­zik: kötelességünk népi, nem­zeti kultúránk ápolása a kri­tikai szellem jegyében. Nyúl­junk bátran hagyományaink­hoz, nemzeti értékeinkhez, mert sokat foglalkozhatunk ve­le, de eleget nem! De ez a fog­lalkozás olyan legyen, mely elválasztja az értéket a salak­tól; figyelembe veszi a korkö­Messze menekült már a dal­lam — elűzték a bomlott rit­musok! A Kodály megálmodta „virá­gos kerteket” lassan befutja a gaz, így szorítja ki szép dala­inkat a mambó, népi- és ízlé­ses társasági táncainkat a bugi- wugi, swing, vagy a Rock '-ead Roll. „A sivatagon át — figyelmeztetett Kodály Zol­tán —, de mi, akik azon fára­re nyúlik a gúnyrajzoknál, él- ceknél, adminisztratív beavat­kozásoknál. Hosszú, következe­tes esztétikai és művészeti ne­velés kérdése. Sokat és a múlt­nál lényegesen többet kell ten­nünk azért, hogy „jó zenét veit emberhez méltatlannak ta­lálják, ha régi népi zenénkből merítenének motívumokat mai táncdalaikhoz? Nem gondol­ják, hogy éppen lehetetlen ze­néjükkel adnak talpalávalót a jampi táncokhoz? Itt volna az óhajtó és tápláló közönség”, íz- ideje, hogy végre kialakítsuk rülményeit és a Isghatározot- Adózunk, hogy minden gyermek tabban visszautasít minden, é kezébe kapja a jó zene kulcsát napjainkra helytelenül aktua-l's vele a rossz zene elleni taliz- Uzálódó szándékot. Ez azonban fmánt, azt akarjuk, ne úgy járja feladatunknak csak egy része, fvégig élete útját, mintha siva- Másik — az előzőnél nem je-?ta«an menne át, hanem virá­nagyjaink, mondatait idézzük kmtőktelenebfo — feladatunk:? &os kerteken”. Mennyire elgon­csak s nem tevékenységük Á ................. sz ellemét. Az ellenforradalom sg> terjetgtése. Meg kell talál-,-­nunk korunk legnagyobb esz-?ban is. Akiknek nem mindegy éppen azzal nyergelte meg ha­zaszeretetünket, hogy a saját érdekeinek megfelelő idézetek­kel vezetett félre sokakat, ami­kor meghamisította hagyomá­nyainkat. Mondanunk sem kell talán, hogy nagyjaink az el­ír szocialista kultúra fejlesztő- Jdolkoztatók, s milyen idősze- se. terjesztése. Mea kell talál- frűek ezek a szavak napjaink­Valőan ^ mÚlt ** házadban a pol­upolása es a gári haladás szószólói és har­nyaba törtéve továbbfejtesz- coged voltak A? 6 elgondolá_ *ese- _ saik megvalósítása ma a pol­Az volna a baj művelődés- gärt demokrácia győzelmét je­li gyünk területén, hogy nem- lentené a proletárdiktatúra fe- aeti kultúránkat ápoljuk, fej- lett. Az ellenforradalmi szán- lesszük? Ez egyáltalán nem dók elég világos: Jegyen haj! Sőt! Népi kultúránk, ha- egyenlő minden magyar” és az ladó hagyományai!* ismerete, ehhez hasonló „kossuthi” jel­lésesen táncoló emberek neve­lődjenek. Képessé kell tennünk őket arra, hogy megérezhessék, megérthessék, befogadhassák a ^ rjT szépet. El kell juttatnunk az ' 1 embereket az életnek a művé­szeten keresztül való megérté­séhez, hogy átalakíthassuk ve­le gondolatvilágukat, teljes lé­nyüket. Ez az a reális alap, melyet ha sikerül megteremte­nünk, gúnyrajzok és adminiszt­ratív eszközök nélkül is eltűn­nek zenei és táncéletünk torz­szülöttel; kritikus értékelése első lépése, feltétele annak, hogy a szocia­lista eszmék magasabbrendű- kégét a szocialista társadalmi tend elkerülhetetlen győzelmé­nek, a munkásosztály nemzet­közi összefogásának szükséges­ségét fel ismerhessük, átélhes- tfiik. Aki népdalaink (nem a f tokák által *tSaá“ szavakat •—, melyek akkor a jogtalan nép felemelkedéséért, a nemesi kiváltságok megszün­tetéséért hangzottak el — ma azért hangoztatják, hogy régi jogaikba (és birtokaikba!) visz- szaülhessenek azok, akiket végre sikerült kiebrudalni gaz­dasági és politikai pozíciójuk­ból: A „Szabadság! Egyenlő­?az, hogy mi lesz holnap a ze­nében és táncunkban, hová fog vezetni az ízléstelenségnek ez a dömpingje, az nem mehet el szótlanul a tények mellett. Valljuk be: valahol nagyon elhibáztuk. önteltségünkben először zsilipet nyitottunk a se­lejt előtt, gondolván, eléggé felvérteztük magunkat az esz­tétika fegyvereivel. Később, mikor már beivódott a vérünk­be, s a méreg hatni kezdett, megrettentünk; Csúfolni, gú­nyolni kezdtük gyermekek módján, s közben észre sem vettük, hogy éppen az ellenke­méje, a szocializmus terjeszté­sére, az ebből adódó gyakor­lati feladatokra való mozgósí­tásra a megfelelő nemzeti for­mákat, hogy új, szocialista tar­talmú zenénki irodalmunk, képzőművészetünk a legneme­sebb nemzeti hagyományokra támaszkodva hatékonyan szol­gálja népünk felemelését. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy más népek kul­túráját is megismerjük* nép­művészetüktől klasszikus al­kotásokig s különösein sokat foglalkozzunk a szocialista kul­túra legjobb termékeivel, a szocialista tábor országainak értékeivel. A SOKOLDALÚ művelődési munka megszervezése és a he­lyes arányok kialakítása ment hét csak meg bennünket sú- ‘ helyett megizmosodott, öccsé "vei Rock and Roll Pepivel i egyetemben^ “ i zőjét érjük el vele: népszerű- l(_(sítjük. Swing Tóni sorvadás m- V helvett megizmosodott, öccsé­lyos hibák elkövetésétől. Le mié Géza S úlyos betegség, hogy nép­dalainkat mindinkább túlharsogják az újkeletű sláge­rek, hogy népi eredetű tán­cainkat lassan kiszorítják az import-táncok. Ne értsen félre senki, nem a jó társasági tán­caink és zenénk (keringő, tan­gó, fox, stb.) ellen emelek szót, mert azok sokszínűek, érdeke­sek, szépek — ha ízlésesen tán­colják & adják elő azokat. Ha­nem az úgynevezett jampi-tán- cok és dalok, s nem utolsó sor­ban az arányok ellen: Vajon nem elgondolkoztató-e az a tény, hogy báljaink tánc­rendjéről, szórakozóhelye^jk műsorából teljesen eltűnt pl. a csárdás? Hol van a koreográfus, aki megkísérelne magyaros, népi motívumokra felépített társa­sági táncot alkotni, ami ízlés­temperamentumban, ér­azoknak az új tánc- és zene­szerzőknek a gárdáját, akik az olcsó siker helyett a nehezebb, de művészibb utat választják. De ha már erről beszélünk, szóljunk egy-két szót dalszö­vegíróinkról is. Költőink két­ségtelenül lenézik ezt a műfajt, ahol szerepük tulajdonképpen másodrendű, alárendelt a Zene mögött. De ne feledjék, hogy annak idején Ady, Heltai Jenő, Nadányi Zoltán, Ernőd Tamás és a többiek nem szégyelltek nevüket írni egy-egy sanzon, vagy dal szövege alá; Mindenesetre .nem a mese­beli Afrikáról” zengtek, s nem ostobán, ahogy azt most a szö­vegíró teszi: Nincs fagy m, nines hideg, Szén, fa, koksz hát minek: KIK s a FIK nem rideg, A gőzfűtés Rt csudajő, esudajól Avagy mint a Mambó Itáliá- nó érzékenylelkű poétája zengi: Ha egy kicsit megkevered, Még a ház is beleremeg::i ^•sakhógy itt már többről Nem csupán a ház, éje remeg már az ízlés és a gyomor is: Es ha nem cselekszünk .idejé­ben, lassan remegni fog tőle egész művészeti életünk is. Pe­dig annak sorsáért mlndany- nyian, egyetemesen .felelősek ben, --------------------- — zés ben sokkal közelebb állna vaSyunk- hozzánk, mint az új nyaka te- (Lfppenszky István)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom