Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-20 / 143. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI Ä vasváz már elkészült nben fa, de mm s—Hosszú- ' [6 kötclpá- f A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 143. SZÁM ARA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1957 JÚNIUS 20 Ha csökkentett ütemben fa, de tovább épül a Vasas- hetény közötti függő lya. Az újpesti Bányagépgyár szerelői Hosszúhetényben már összeszerelték e kötélpálya ún. leadóállomásának vasszerkezetét, sőt, mint a képen látható, a gépház is felépült. A kötélpálya üzemeltetéséhez szükséges gépek és más berendezések ugyancsak megérkeztek s a tartóoszlopok is a rendeltetési helyükön várják a szerelőket A borverseny győztesei A vitáty öt satkábál 96 kombájn áll aratásra készen A terv: minimum Sokszor megírtuk, sokszor beszélünk róla, közismert tény, hogy a gazdaságossággal bajok vannak üzemeinkben. Az okát is i&nerjük, mindenki tudja, mi volt a hatása az ellenforradalomnak és a tavalyi utolsó évnegyedben provokált „összkomfortos sztrájk”-nah. Súlyos károkat szenvedtünk és e károk gyors Aelyrehozásának lehetőségét korlátozta még az ellenforradalom morális hatása is, amely a munkafegyelem lazulásában, a tervszámok be nem tartásában és alacsonyabb szintre szállításában jelentkezett. E tényezők közül ezúttal a tervekkel kapcsolatos magatartást világítsuk meg közelebbről. Nemcsak arról van szó, hogy csökkent a tervszámok „tekintélye”, nem folyik olyan élénk versengés a terv előírásainak teljesítéséért, mint a korábbi években. Menjünk túl ezen — ma már joggal elégedetlenkedhetünk azért is, hogy számos üzemben nem tapasztalható elég erőteljes törekvés arra, hogy a tervben előírtakat túlteljesítsék. Különösen vonatkozik ez a gazdaságosságot meghatározó tervszámokra. A mennyiségi terv-előírásokat ugyanis — és ez nem mai hiba — legtöbb helyen elsősorban igyekszenek teljesíteni és kisebb gondot fordítanak arra, hogy a termelés kielégítő mennyisége mennyibe is kerül az államnak, mit fizet érte a nép. Kétségtelen, hogy az ellenforradalom után volt olyan időszak is, amikor jogos volt például ez a jelszó: „több szenet — minden áron”. A gazdasági élet újra megindításán, a kezdeti nehézségeken azonban már túl vagyunk. Ma már semmiképpen sem lehet másodlagosnak tekinteni azt, hogy a több szén (vagy a több ruha, cipő, több élelmiszer stb.) milyen áron kerül ki a bányákból, az üzemekből. Különösen akkor nem tekinthetjük másodlagosnak, ha arra gondolunk, hogy az ország népének erőteljesen emelkedett az életszínvonala és ezt fenntartani csak akkor tudjuk, ha gazdaságos és egyre gazdaságosabb termeléssel teremtünk alapot hozzá. Ezért ma különösképpen a gazdaságosságot kell figyelembe vennünk a gazdasági élet minden terültén. A probléma fontosságát akkor értjük meg igazán, ha számotvetünk azzal, hogy hány termelő üzem dolgozik nyereséggel és hány ráfizetéssel. Ha erről mérleget készítenénk, a mérleg arról tanúskodna, hogy több üzem dolgozik ma ráfizetéssel, mint nyereséggel. S ha tovább megyünk és a gazdaságosan dolgozó üzemeket vizsgáljuk, ismét csak azt láthatjuk, hogy több az éppen csak a gazdaságosság határán mozgó üzem, mint az, amelyik jelentős nyereségben realizálja dolgozóinak jó munkáját. A tervszámok néhányszázalékos túlteljesítése már igen nagy eredménynek számít, és azt az üzemet, amely ezt eléri, dicséri a sajtó, a rádió, dicséri felettes szerve. És ez nem baj. A baj az, hogy a terv teljesítését vagy minimális túlteljesítését elérő vállalat gyakran megelégszik eredményeivel és nem törekszik többre, nem törekszik arra, hogy a gazdaságosság követelményének eleget téve, most már minél' nagyobb nyereségre tegyen szert. Mondhatja erre valaki, hogy „már megint azt a lovat ütik, amelyik húz”, attól követelnek még többet, aki már amúgyis eleget tett a követelményeknek. Nem egészen így áll a dolog. Igaz, a gazdaságosan termelő üzemek nagyobb nyereségére azért is szükség van, hogy ezzel egyensúlyozni tudjuk a nem gazdaságos üzemek ráfizetését, de ez csak a dolog egyik oldala. A másik az, hogy nemcsak viszonylagos eredményekre van szükségünk, arra. hogy egyik üzem a másikhoz viszonyítva érjen el jobb eredményeket, hanem abszolút javulásra is, azaz az egész népgazdaság termelésének növekedésére, az egész nemzeti jövedelem gyarapítására is. Ennek pedig az a módja, hogy mindenütt maximális eredményekre kell törekedünk. Az az üzem tehát, amelyik képes lenne a terv másfélszeresére is, ne elégedjen meg százhúsz százalékos teljesítéssel, hanem valóban igyekezzék elérni a százötven százalékot. Azaz, a tervet nem szabad olyan előírásnak tekintenünk, amelynek teljesítésével már mindent megtettünk, hanem olyan előírásnak kell tekintenünk, amely megszabja, hogy legalább ennyit kell termelnünk, ennek önköltsége legfeljebb jennyi lehet, s a termelvénynek legalább ilyen minőségűnek kell lennie. Ha így, minimális követelményként tekintjük a tervet, nem lehet kétségünk, hogy akkor dolgozunk jól, ha túlteljesítésében „felfelé" nem állítunk magunk elé semmiféle határt. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy különösen akkor, — mai helyzetünket figyelembe véve —, ha a gazdaságosság követelményeiről van szó. A gyakorlatban azt jelenti ez, hogy meg kell ragadnunk minden lehetőséget pénz, anyag, munkaidő megtakarítására, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy e tekintetben már minden lehetőt megtettünk, ha teljesítettük a tervet és a gazdaságossággal nincs baj. Keresnünk kell a módot több termék olcsóbb előállítására nemcsak akkor, ha még mindig kevesebbet és drágábban termelünk, mint 1956. októbere előtt, hanem akkor is, ha a múlt évi átlagol már elértük, sőt túlhaladtuk. Általában pedig eredményeink elbírálásakor sehol se a novemberi, a januári állapotot vagy az 1956. évi átlagot vegyük alapul, hanem a lehetőségeinket. így reálisabb képet kapunk és így érhetjük el, hogy a terv valóban csupán a minimális követelmények előírása lesz számunkra. Mindenütt fel kell vennünk a harcot a megelégedettség, a közepes eredményeknél való lehorgonyzás ellen. Lehet, hogy ez a harc ma még nem lesz túlságosan népszerű, de nem szabad, hogy akár gazdasági vezetőink, akár pártszervezeteink vagy szakszervezeteink féljenek ettől, mert csak ezen az úton érhetjük el, hogy a jelenlegi életszínvonal ne csak megmaradjon, hanem emelkedjék. is, népgazdaságunk ne csak helyreálljon, hanem tovább is fejlődjék. Eredményes volt az ifjúság körében végzett munkánk Az MSZ VIP Baranya megyei Intéző Bizottságának határozata a KISZ munkájáról Az MSZMP Intéző Bizottsága megállapítja, hogy a párt 1957. március 16-i határozata óta az ifjúság körében végzett munka eredményes volt. Elsősorban a szervezésben ért el a KISZ Bizottság jó eredményt, amit az fa mutat, hogy jelenleg már kb. 4000 tagja van a megyében a KISZ-nek. Ennek a tagságnak az összetétele is általában megfelelő. Az eredmények elérésében segítettek egyes MSZMP járási intéző bizottságok és sok helyen az alapszervezetek is. A KISZ-szervczetek tömegméretű létrehozásának szakaszát azonban most már le kell zárni. . Feltétlenül szükséges továbbra fa a legjobb fiatalokat a KISZ-be bevonni, mert ezt még sok tekintetben nem értük el, de a legfőbb feladat most, hogy a meglevő KISZ- szervezetek tevékenységét kialakítsuk — munkájuknak szocialista, kommunista tartalmat adjunk. A már meglévő és az ezután megalakuló KlSZ-szervezetek- ben az MSZMP megyei Intéző Bizottsága a következő elvek megvalósítását bízza elsősorban a pártszervezetekre, a KISZ-ben tevékenykedő kommunista elvtársakra, a tömegszervezetekben, a társadalmi szervekben dolgozó kommunista vezetőkre: 1. Mivel a fiatalokra vár majd a kommunizmus építésének feladata, biztosítani kell az ifjúság szélesebbkörű és fokozottabb tanulását. Technikai és kulturális színvonalát fejleszteni kell, hogy a rájuk váró feladatot mind az iparban, mind a mezőgazdaságban el tudja végezni. Törődni kell a szakképzéssel, a szakmai továbbképzés megszervezésével. A párt- és a KlSZ-szerveze- tekben minden vezető és beosztott kommunista a maga területén elsősorban a munkán keresztül nevelje a fiatalokat, a paraszti gazdálkodás területén és az iskolákban is. Az ifjúság körében segíteni kell a szocialista fnunkaverseny kibontakozását, helyes, kezdeményezéseket. A pécsi és komlói szénbányáknak szükségük van fiatal bányász-utánpótlásra, ezért a). KISZ indítson mozgalmat a ;. pártszervek irányításával, hogy ^ a megyéből minél több fiatal jelentkezzék a népgazdaság j egyik legfontosabb területére,,*1 a bányaiparba. í 2. Az ifjúság politikai-esz- ■ mei nevelésében figyelembe kell venni az ellenforradalom által hangoztatott jelszavakat és segíteni kell ezekben a kérdésekben a fiatalok tisztánlátását. Rá kell mutatni arra, hogy mi az ifjúság szerepe a társadalomban és rá kell mutatni, hogy mennyire ártalmas az a jelszó, hogy „az ifjúság a társadalom vezető ereje", Fokozni kell a fiatalokban a Szovjetunió és a, többi népi demokratikus ország iránti megbecsülést és le kell szerel(Folytatás a 2. oldalon.) Aratják az őszi árpát Szőkül a búza, kasza alá érett, már itt-ott az őszi árpa. Elérkezett az aratás, az egész évi munka eredményének betakarítása. A sásdi járásbcli Varga községben szerdán már megjelent az első fecske Cserfán Bódog 18 holdas gazda személyében, aki a járásban, de talán az egész megyében fa elsőnek suhintotta meg a kaszáját,, hogy learassa bő termést ígérő, kasza alá érett őszi árpát. Elötooll a koreai nagyból Horváth Imre külügyminiszter június 18-án ebédet adott An Jen, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság távozó magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, a budapesti diplomáciai testület doyenja tiszteletére; Az ebéden részt vett a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője is. An Jen rendkívüli és meghatalmazott nagykövet Magyarországról történő elutazása előtt látogatást tett -Dobi Istvánnál, az Elnöki Tanács elnökénél, Kádár Jánosnál,- a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökénél és Horváth Imre külügyminiszternél. „Gy ap j úszüret" Sohasem volt ennyi juh Baranyában Ezen a héten a baranyai juhászaikban véget ér a birkák tavaszi nyírása. Az idén majdnem százezer juh került olló alá a Mecsek lankáin és a baÁ kereskedelmi vállalatok a fesztiválra készülnek ranyai síkságon. Ennyi birka emberemlékezet óta nem volt a megyében. A nyírást most is nagyrészt azok a sokác vándor- nyírók végezték, akik ilyen formában folytatják az egykori szerb és horvát nyíró-céhek ősi mesterségét; Több juhászaiban az idén is jobb eredményt értek el a nyapjútermelésben, mint a megyei átlag. Például a Ba- barci Állami Gazdaságban, valamint a szentlőrinci tangazdaságban egy-egy birkáról átlagosan négy és fél kiló gyapjú került le. A megye egyik A pécsi kereskedelmi vállalatok felkészülnek a vasárnap Pécsett megtartandó nagyszabású megyei ifjúsági fesztiválra. Minden szükséges intézkedést megtettek, hogy a niegye ifjúsága kellemesen szórakozhasson, jól érezze magát, étellel és itallal el legyen látva. A Pécsi Vendéglátó Vállalat a szabadtéri színpadnál gondoskodik arról, hogy cukrászsütemény, hűsítő ital, sör, tiszta bor, fröccs álljon rendelkezésre, a mozgóárusok pedig fagylaltot árusítanak majd. A tettyei romok alatt a Pécsi Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat sátrat állít fel, ahol hideg ételeket és hűsítő italokat hoznak forgalomba. Ugyanitt a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat bazárárukat árusít. Este 8 órától kezdve, a Széchenyi téren — ahol 9 órakor ifjúsági- és diákkarnevál, illetve utcabál lesz — a mozgó árusok fagylaltot árusítanak. A Nádor bejáratánál is lesz fagylaltárusítás, az 1-es számú Büfében pedig kivételesen sört és bort hoznak forgalomba. legjobb juhásza a kaposszek- csői Tankovics János öt és félkilós nyírási átlagot ért el magyar-fésűs juhainál. A nyírás befejeztével a baranyai juhászok sorra megrendezik a nagy áldomást, az úgynevezett „gyapjúszüreti” mulatságot, amelyre meghívják a környékbeli juhászokat és a nyírókat. A napokban Te- rehegyen, Szászváron és Su- monyban tartattak „gyapjúszüreti” mulatságot, amelyekről természetesen nem hiányzott a bor és a hagyományos ürüpaprikás sem, (j-orró a tégla, DE VAN BELŐLE EL'EG II bánfái eredménye Mindkét tröszt eredménye romlott legutóbbi híradásunk óta. A pécsiek 91,4 százalékra teljesítették kedden a tervet és a komlóiak is csak 98,2 százalékot értek cl. Ezek szerint a komlói bányászok 102, a pécsiek 99,9 százalékot értek el a havi terv oddig esedékes részének teljesítésében. A pécsi 3. számú téglagyárat kisvasút köti össze a repülőtérrel. A gyár és az építkezés között naponta sokszor megfordul a kis Diesel- mozdony-vezette szerelvény, amíg a szokásos 20—30 ezer téglát rendeltetési helyére szállítja. Az építkezésen aztán minden közbeiktatott rakodás nélkül, darák emelik a csilléket a magasba, és a téglákat a kőműveseknek legmegfelelőbb helyen rakják ki. így aztán nem rit- ka, amikor a meste- rek imigyen ^dicsérik" az égetőket: — Affene a téglásait, már megint forró téglát küldtek! Azután várnak egy kicsit, (örülnek, hogy nem kell sokat) mert ha forró is a tégla, azért mégis van. És épülhetnek a házak. Májusban többször akadt nehézség. Mert ; a sok eső miatt nem dolgozhattak a gyárban. Ráadásul a víz még a nyerstéglák egy részét is elmosta, összedőltek a „bangéták“, a nyerstéglából, szárítás céljából rakott falaka Kilencvenötezer forint volt az elemi kár a téglagyárban. Any- nyi téglát mosott el az eső, amennyiből három, háromszobás családi házat építhettek volna. Most aztán minden igyekezet arra irányul, hogy ezt a hiányt legalább pótolják. — Csak az a baj — mondja Vitvin- dics Lajos, az üzem vezetője, — hogy kicsi a szárító-terünk. Elképzelhető, milyen nehéz helyzetben vagyunk, amikor 850 ezer téglát kell gyártanunk havonta, szárítónk pedig csak 650 ezerre méretezett. Ezért ért bennünket a nagy kár is, no meg azért, mert májusban elegendő nádpalló- takarőnk sem volt. Legutóbb kétszeri géptörés miatt szünetelt a téglagyártás. Ebből 29 ezres lemaradás keletkezett. Kedden már zavartalanul folyt a nyersgyártás és az égetés is. Úgyhogy a lemaradás egynegyedét ekkor pótolták. Talán néhány napon belül rendbejövünk — reménykedik az üzem vezetője. — Akkor aztán... Nemcsak aj égetéssel lesznek „naprakész“ állapotban, hanem a nyersgyártással ÍSj — Sőt, szeretnénk túlteljesíteni a tervünket, mert a májusi lemaradást is pótolnunk kell. Ebben segít az akkordbér, amit gyorsan megszerettek a gyár munkásai. Egyszerűbbnek tartják, örülnek, hogy már előre kiszámíthatják: ha ennyit, meg eny- nyit dolgoznak, eny- nyi és ennyi lesz a fizetés. Az átlagfizetés azóta 1700 forintra emelkedett és még a segédmunkások is megkeresik az 1300 forintot. A tervek szerint október 15-ig üzemelünk. Ez azt jelentené, hogy a pécsi 3. számú téglagyár dolgozói 5 150 000 téglát adnának át ebben az esztendőben az építőknek,
