Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-18 / 141. szám
2 NAPLÓ 1951 JÜNTDS 1* Magyar-szovjet radioes Moszkva (MTI). Többnapos, baráti légkörben lefolyt megbeszélések után Moszkvában szombaton délben aláírták a szovjet és a magyar rádió- és televízió közötti együttműködésről szóló megállapodást. A megállapodás a többi között szabályozza a két rádió és televízói együttműködését. konkrét intézkedéseket tartalmaz a műsorcseréről és lehetővé teszi, hogy a közeljövőben a két rádió helyszíni közvetítésekben számoljon be az érdekesebb eseményekről. Megállapodást kötöttek tudósítók kölcsönös cseréjéről is. Az egyezményt magyar részről Benke Valéria, a Magyar Rádió Hivatal alelnö- ke, a szovjet részről Csesz- nokov, az Állami Rádió- és Televízióbizottság elnöke írta alá. {Készül a megye távlati mezőgazdasági, ipari és lakásépítési terve Interjú a megyei tanács elnökével Hétfőn délelőtt éppen akkor nyitottunk be a Baranya megyei tanács végrehajtó bizottságának új elnökéhez, Palkó Sándor elvtárshoz, amikor elnöki ülést tartott. Azért kerestük fel, hogy elbeszélgessünk vele és megérdéklődjük, x milyen tervei, elgondolásai < vannak a megye irányításával J és a tanácsi munkával kap- f esolatbam. J — Nem vagyok híve az in- 5 torjuknak — mondotta, — , mert azok a személyi kultusz- ( na emlékeztetnek. Az a tervem, hogy megvalósítsam a | kollektív vezetést, méghozzá a . jó kollektív vezetést. Elvem: ne a tanácselnök vezesse a f megyét, hanem a végrehajtó \ bizottság, az állandó bizottsá- J gok, a szakosztályok. Minél Háry János Pécs lombjai alatt életre, hús-vér emberként az obsitost, legelőször pengeti Háry János sarkantyúját a pécsi zöld gyepen, idézi a természet valóságos környezetében Háry János magyaros hetykeségét. A parádés előadást Feren- csik János igazgató vezényli. Háry János halhatatlan alakja és a mű a „Háry János” halhatatlansága végtelen életüknek új korszakába lép ezen a pécsi estén. B. I. A pécsi ünnepi hetek végén, annak szinte betetőzéséül a budapesti Operaház a szabadtéri színpadon előadja a „Háry Já- nos”-t. „A magyar dalmű valódi reneszánszát jelenti” Ko* 1 dály alkotása egy hajdani kritikus szerint. Méltó, hogy a dalmű éppen Pécsett, az ország leghangulatosabb szabadtéri színpadán, a Káptalan-sor vén kőfalai között, száz esztendőnél is korosabb fák lombjai alatt szólaljon most meg, e történelmet mesélő környezetben mondjon sok újat. Itt még inkább megérezzük a mélyen rejtőző gondolatot, amelyet Kodály zsenije nyilatkoztát ki a zenén keresztül, hogy a vén obsitos nem egyszerű, jámbor hazudozó, a falu téli estéinek unaloműzője, hanem maga a magyar nép éli át színesen, szárnyat bontva, boldogan — a mesét! Garay János költői alakba varázsolta a magyar életnek ezt a régi figuráját, de igaz halhatatlanságát Kodály szerezte meg! A világhírű mester személyes jelenlétében szólal meg itt a játék és az orkeszter, amelyből Kodály minden lehetőséget megszólaltat. A zenekar, ahol — Molnár Antal egykori írása szerint — „minden szólam él”..,. Palló Imre, kinek művészete először hívta nagyobb önállóságot kívánok biztosítaná a járásoknak és a községi tanácsoknak. Ezért személy szerint nem adok programot. Ugyanás nem szeretek ígérgetni, inkább a konkrét elért eredményekről beszámolná. Ezért magát a programot is majd a kollektíva készíti el. A tanácstörvény szellemében, gyakorlattá kívánom tenni, hogy a tanácsok valóban urai legyenek a helyzetnek. Ne csak névlegesen, hanem a valóságban is, gyakorlatilag önállóak legyenek. Politikai szempontból a tanácsokat a proletárdiktatúra szilárd alapjaivá kívánjuk tenni. — Milyen időszerű kérdésekkel foglalkozik jelenleg a megyei tanács végrehajtó bizottsága? — A v. b. jelenleg az aratásra és cséplésre való felkészüléssel, valamint az ipari vállalatok rentábilissá tételével foglalkozik. A v. b. nyilvános községi tanácsüléseken tájékoztatja majd a lakosságot az aratás-cséplés rendszeréről, az adógabona begyűjtés módjáról és az aiprómagcséplés menetéről. Biztosítani akarjuk, hogy mindenütt a megyében elcsépeljék az aprómagvakat. — Mát kíván temnd a tanács a lakásínség enyhítése érdekében? — Pécs megyei jogú város tanácsával együtt felmérjük a megye lakosságának lakásszükségletét, hogy a három éves terv keretében, megfelelő lakásépítésá programot dolgozhassunk ki. Annyit elmondhatok. hogy az MSZMP megye intéző bizottságával a legszorosabb kapcsolatot tartjuk és pártunk eszmei, valamint politikai irányítása, segítsége alapján, távlati mezőgazdasági, ipari és lakásépítésá tervet készítünk. — A továbbiakban az eddiginél jóval nagyobb mértékben kívánunk támaszkodni a Hazafias Népfrontra és a tanácstagok munkájáról kikér' jük véleményüket. Felkérjük majd a népfrontot, hogy a tanácstagok beszámolóját is ők készítsék elő. — A megye országgyűlési képviselőit is szeretnénk jobban tájékoztatná a megye életéről. Kikérjük az ő véleményüket is. Az a tervünk, hogy a megye országgyűlési képviselőinek fogadóóráit összekapcsoljuk a megyei tanácstagok fogadóóráival. így együtt hallgathatnák meg a lakosság panaszait, sérelmeit, javaslatait, észrevételeit. A jövőben még nagyobb gondot kívánunk fordítani arra is, hogy a közvélemény egészséges kezdeményezéseit a tanácstagokon keresztül támogassuk, — fejezte be nyilatkozatát Palkó Sándor elvtárs. a Baranya megyei tanács el- nöka P. J. Idojárásjelentés Várható időjárás kedden estig: kevés nappali felhőképződés, néhány helyen, elsősorban nyugaton és délen kisebb eső. Mérsékelt keleti—délkeleti szél; A hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet kedden: 27-30 fok között Késve is érdemes megemlékezni a por- oelánigyári kommunisták éberségéről. Még áprilisiban történt esetről van szó és egészen véletlenül jutott munkatársunk tudomására a városi pártbizottságon. Abban az időben a- i szigeti területi párt- szervezet, a Mező- gazdasági Gépjavító Vállalat, a porcelángyári kommunisták 'és. más pártszervezetek küldöttei megjelentek a Pedagó- . | fiai Főiskolán és követelték, hogy * azonnal távolítsák el az' ellenforradalmá- rokat. Útközben Kelemen elvtársnak, a porcelángyári párt- szervezet intéző bizottsági elnökének i feltűnt egy gumifcö- Jpenyes, kissé . band- jzsftó szemű ember. Ügy érezte, hogy már látta valahol a kissé kancsal szempárt; A főiskolán miközben ők munkásmódra kiálltak követelésük teljesítése mellett, a gumiköpenyes a törvényességre hivatkoz" va, ügyes lavározás- 6ad menteni próbálta az ellenforradalmárokat. Még gyanusab- bá vált a dolog, aztán fény derült mindenre ;: 5 November elsején látta a gyárban. VI- dolovics Nándort, a Sopiana Gépgyár és a megyei „munkástanács" egyik ellenforradalmi vezéralakját kísérte puskával a vállán. Kőszegi Jenőnek hívták. Vido- loviccsai együtt kinyittatta a páncélszekrény ajtaját, elszedte az addig kommunista kézben, lévő fegyvereket A kapunál megállt, beszédbe elegyedett az ott álló néhány munkással és így szólt Gumgl Sándorhoz, a mai KISZ- titkárhoz: „Hogy lehet az, hogy itt még mindig a párttitkár legénykedik? Annak már régen letűnt a csillaga!.. Ez volt hát a kissé kamcsalszemű ember. Kelemen elvtársék természetesen nem várakoztak. Kérésükre taggyűlést hívtak össze a Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalatnál. (Kilencen mentek él a porcelángyárból) és alaposan „kipakoltak“. — Különösen a „kis Gungl“ — mert így hívják a KISZ-titkárt — részletezte élethűen a november eleji napot. Kőszegi másfél órán át tagadott, mintha rossz lenne az emlékező tehetsége. De hasztalan mesterkedett, mert Kelemen elvtárs akár papírral is bizonyítani tudta az akkori fegy- verátvéteii elismervény alapján, hogy náluk járt. Ki is zárták a pártból, sőt még az üzemből is elkerült, mert többen nem akartak vele dolgozni. Egyébként Kőszegi talán máig is tagja lenne a pártnak, hiszen volt annyi esze, hogy a „gépjavítóban“ ne hangoskodjék, sőt lojálisnak mutassa magát a kommunisták előtt. Azért érdemes késve is megemlékezni az esetről, hiszen ha minden alapszervezetben így törődnek a párt tisztaságával, akkor vajmi kevés lesz azon napraforgó- természetűek száma, akik valahogy átesnek a párttagság éber szűrőjén; 'ffayy.an toPáM.? Ha az ember pártmunkásokkal beszélget, az első öt perc után ömlik belőlük a panasz. „Tanácstalanul állunk — mondják. Nem, dehogy is kívánjuk, hogy mindent a szánkba rágjanak. De mostanában túlságosan magunkra hagynak...” Igazuk van, nincs igazuk? Minden bizonnyal van valami a dologban, különben nem mondogatnák. De engem nem ez, sokkal inkább egy másfajta jelenség foglalkoztat, amelyről egyszer-kétszer már szó volt, de talán nem elég meggyőzően vagy határozottan, mert nincs kellő foganatja. Mostanában ugyanis egy új „divat” jelentkezett. Taggyűlések beszámolóiban és a felszólalásokban unos- untalan hallani: „Űj módszerrel akarunk dolgozni... Ezután minden másképp lesz...” És lehetne sorolni a különböző megfogalmazásokat. Elvtársak töprengenek, izzadnak az új módszerek kitalálásán, kutatják, keresik a „megváltást”... S — beszéljünk nyíltan — közben a párt munkája fokozottan lanyhul, sekélyesedik. Csak azt nem érteni, miért van erre szükség? Persze, hogy keressük azokat a formákat, módszereket, amelyek megfelelnek az adott körülményeknek. Ebben minden kommunistának részt kell vennie úgy, hogy maga is hozzáadja a gyakorlati ■ munkában szerzett tapasztalatait. De mit ér az olyan kutatás, amely nem gyümölcsözik és közben a munka sem halad. Hogy miért? Mert nincsenek „új módszerek”, és mert megfeledkezünk a pártmunka régi, jól bevált és sikeresen alkalmazott módszereiről. Hogyan és miért? M. faluban nyolc tagú a pártszervezet. Taggyűlésről- taggyülésre a földművesszövetkezet egyik vezetője kerül „terítékre”, aki az ellenforradalmi eseményekben valamilyen szerepet játszott. De csak a taggyűlésen és később a járási intéző bizottságon. Mert az elvtársak nem hagyták annyiban és hozzájuk fordultak, hogy ezt az embert le kell váltani. Váltsák le? Ehhez nekik nincs joguk, ámbár könnyű lenne venni a telefont és átszólni a járási szövetséghez, hogy intézkedjenek. A szövetkezetben azonban demokrácia van, a választott vezetőket a tagság hívhatja vissza. Ezért azt kérdezték a panaszkodó elvtársaktól: — Mennyien szövetkezeti tagok? — Nem vagyunk mi... — hangzott a válasz. — Kérjük, hogy mindannyian lépjenek be és győzzék meg a tagokat, hogy az illető vezető gazember volt, nem érdemli meg bizalmukat. Ebben mi is segítünk, a Az első pillanatban meghökkentőnek tűnik a tanács. De próbáljunk csak következtetéseket levonni belőle. Ezek az elvtársak azt kívánták, hogy — magyarán mondva — a járási intéző bizottság kaparja ki helyettük a sült gesztenyét. Mégpedig a párt elveitől idegen módon. A szövetkezet vezetőit a tagok demokratikusan választják meg, e szerv szervezetileg önálló. A megfelelő szövetkezeti szerveknek van alárendelve. Másoknak nincs joguk utasítgatni, parancsolgatni. Másrészt egy régi „betegség’’ jelentkezett: az önállótlanság. A pártszervezetek nagyon megszokták, hogy minden ügyben a felsőbbséghez forduljanak, akkor is, ha találni rá orvosságot, akkor is, ha még nincs rá előzetesen jóváhagyott precedens. Könnyű ez, de egyáltalán nem hasznos. Az elmúlt években — ne szépítsük — gyakran szaporítottuk az agyoncsépelt bürokraták táborát, a pártmunkát hivatali ténykedésnek tekintettük. Burjánzott a bürokratizmus, a lélektelenség. a személyi kultusz, minden következményeivel, amelyek elferdítették, eltorzították, rossz irányba vitték a párt sok sikerre vezető munkamódszereit is. Pedig elvekben mindnyájan ismertük ezeket, a példánál maradva, tudtuk, hogy a tömegszervezetek pártvezetése a kommunisták útján ölt testet, elvtársaink a párt eszméinek, politikájának meggyőző propagálásával nyerhetik .neg a pártonkívüli szervezeteket, hogy a szocializmus építése érdekében, sajátos eszközeikkel támogassák a párt tevékenységét. Tudtuk, ám az elvek és a tettek nem mindig egyeztek. Azért volt helyes a járási intéző bizottság tanácsa, mert az ismert elvet a gyakorlati munka nyelvére fordította le: menjenek a szövetkezetbe és a tagságot meggyőzve, együtt ebrudalják ki a tekintélyüket eljátszott vezetőket. Ez a helyes! Igen, arról van szó: hasznosítsuk a „régi” módszereket, és egyiket-másikat tisztítsuk meg a ráaggatott sallangtól, nyesegessük le vadhajtásait. Ezzel ugyan nem válik „új” módszerré, de megújhódik, s mert megszabadul a torzításoktól, a bürokratizmustól, jó lesz, mindenki elfogadja. BOCZ JÓZSEF A határozat végrehajtása útján... Május 26-án vitattuk meg "ii. ........: és határoztu k meg a megye kommunistáinak pártaktíváján azokat a feladatokat, amelyek nemcsak a kommunisták, hanem megyénk összdolgozóinak érdekében állnak, törekvéseiket, céljaikat szolgálják. Az ezt követő első héten a megye vezetőszervei ennek a határozatnak a szellemében s végrehajtásának mintegy első lépcsőiéként tartották meg Bóly- ban a 'környező pártszervezetek vezetőivel; megyei igazgatóságunk a gazdaságok szakvezetőivel és a megyei MEDOSZ a gazdaságok párt és tömegs ze rvezeti vezetőivel i— tanácskozásaikat. Ez a hét gazdaságunkban a tapasztalatok gyűjtésének, a dolgozók véleménye felkutatásának a hete volt — előkészítője annak, amit tenni akarunk, amit tenni fogunk. 12 000 holdas gazdaságunk fez évben több mint 48 millió forint értéket termel, amelyből 100 kh-ra átlagolva 257 q kenyérgabonát, ebből is 148 tj nemesített vetőmagvaf, 127 •íl cukorrépát, 1990 kg marhahúst, 542 kg sertéshúst, 22 063 liter tejet, 6216 db tojást és más különféle terményt és terméke* értékesítünkt Ezek összértéke több mint 24 millió forint. Munkánkban alapvető feladat, mint ez évi munkánk végső célkitűzése, gazdaságunk termelési értékének 1 645 000 forinttal történő túlteljesítése és a tervezett vállalati eredményünk 982 000 forinttal történő javítása. E cél megvalósítására ráállítjuk párt és szakszervezeti, valamint gazdaságszervező munkánk egész tartalmát. Célunk elérésében legfontosabbnak tartjuk megvalósítani Lenin áltál mondottakat: „Van egy „csodaszerünk” arra, hogy egyszerre, egy csapással megtízszerezzük államapparátusunkat, olyan eszközünk, amilyennel soha egyetlen tőkés állam nem rendelkezett és nem is rendelkezhetett.” Ez a „csodaszer” gazdaságunk 1600 dolgozójának a gazdaság mindennapi munkájába — vezetésébe és végrehajtásába — való legaktívabb bevonása. E feladat megvalósítása körül mindig vita volt, egyrészt a felsőbb szervek és a gazdaság vezetői, másrészt a gazdaság vezetői és a dolgozók között. Biztos vagyok benne, hogy még lesz is vita, és sokszor nem megalapozott támadás is a gazdaság-vezetőkkel szemben, mondván: hogy nem vonják be a dolgozókat, hogy nem kérik ki a dolgozók véleményét. Ml azt valljuk, hogy szükséges a vezetőik résziéről minden fontos dolgot megvitatná a gazdaság dolgozóival és valljuk, hogy ez a dolgozók részéről is hasznos. Ennek helyéül a napi alkalmakon kívül a pártnapokat tartjuk legalkalmasabbnak. Ezeken a tanácskozásokon, mert ennek tanácskozó jellege kell, hogy legyen, nem lehet „kényes” kérdésekről nem beszélni, nem lehet csak gazdasági, vagy csak politikai kérdésekről beszélni, nem lehet félteni a vezető tekintélyének csorbítását, akkor, amikor annak munkája, magatartása hibákat, hiányosságokat mutat. Sőt! Ezeken a tanácskozásokon minderről beszélni lehet és beszélni kell! E tanácskozásokon, annak szabad és kötetlen tárgyú vitáin, megjegyzésein keresztül alkarjuk levezetni az egyre jobban elharapódzó intrikákat is. Az a véleményünk, hogy aki meg van győződve „tudomása” igazáról, az nem fél azt plénumon megmondani. Tudjuk, hogy minden észrevétellel nem fogunk egyetérteni. Lesznek közöttünk viták, nézeteltérések, álláspontjainkban ellentmondások. Mi nem félünk attól, hogy az lesz a „bűnünk”, hogy sasa íw»» dunk el minden kritikát, amely elhangzik. Abból indulunk ki a viták kezdeményezésében, hogy becsületes és a gazdaság egészére igaz és hasznos dologban vitázunk. Nem látjuk a vezetők tekintélyének csorbítását annak felvetésében, amiben hibáztunk. A hasznos dolgokat megvalósítjuk. Ezt meg is mondjuk. De azt is megmondjuk, amiben nem értünk egyet annak indoklásával, hogy miért nem értünk vele egyet. Csak ezt tartjuk becsületes dolognak. Ezeknek « tanácskozá---- soknak résztvevői pedig nem lehetnek részvételre kötelezett emberek, hanem csak azok, akik az azon való részvételt egyrészt hasznosnak, másrészt a gazdaság működéséért érzett felelősségtől áthatva magukra nézve kötelezőnek ismerik el. Az a véleményünk, hogy ezeken a tanácskozásokon való megjelenés, a tanácskozásban való részvétel a pártszervezet és a szakszervezet politikai munkájának fontos mutatója lesz. A z elmúlt Időszak egyik fö tanulságaként kell levonnunk azt a következtetést, hogy gazdaságunk több mint másfélezer dolgozóját csak akkor tudjuk bevonni célunk megvalósításába, ha gazdaságunk három pártszervezetének mind m P£&vm mm e&míetívw értelmezi és helyesli célkitűzésünk megvalósításának kijelölt fő politikai és gazdasági módszereit, formáit és példamutatóan cselekszik, tevékenykedik is érte. Legfontosabb mindenekelőtt a pártszervezetben a nézetek és az akarat egységének megvalósítása. Az elmúlt időszakban a legtöbbet vitáztunk egyes emberek ellenforradalom alatti tevékenységéről. Akinek cselekedete bizonyította ellenforradalmi tevékenységét, annak megítélésében a vélemény egyöntetű volt Más személyekről is folyt a vita. Ezeknek cselekedetét egyesek így, mások úgy ítélték meg. A kisebbség eltérő véleményének azonban időszakonként ismételten hangot ad. A veszélyes az az ilyen vitákban, hogy elterelik a párt- szervezet egészének figyelmét fontos kérdések megtárgyalásáról és végrehajtásáról. Nekünk, a pártszervezet tagjainak kötelességünk, mindazokkal szemben, akik pártszervezetünk akarategységének megzavarására törekszenek, kommunista határozottsággal fellépni; A pártonkívüli dolgozókkal való kapcsolatunk elmélyítésének fontos eszköze munkánk és magatartásunk. A dolgozók tömegei a mi cselekedeteink alapján alakítják ki viszonyukat a párthoz. Nem elegek a szenvedéllyel átitatott forróhangú szólamok, a párt hasznára mindig, és ma különösen tettek, áldozatvállalások kellenek^ Nem elég magunkat az élcsapat tagjainak vallani, hanem úgy kell cselekednünk: dolgozótársaink lássák és kény teleinek legyenek felismerni, hogy mi haladunk elől. Azt valljuk, ahogy mi becsüljük meg dolgozótársainkat, úgy becsülnek ők is bennünket, ahogy ml dolgozunk érdekeikben, ugyanúgy tevékenykednek ők is a mi céljaink megvalósítása érdekében, s ebben az akaratban találkoznak közös érdekeink, forr egybe munkánk.; Ezt tapasztaltuk a múlt ■— ■ ■■■■ -I. ■■ . = héten megtartott pártnapokon. Ez jutott kifejezésre a bári kerület dolgozóinak véleményében, amikor az élüzem cím elnyeréséért folyó tevékenykedé- sünkben fáradságot eddig sem ismerő munkájukról továbbra is biztosítottak úgy, hogy tervezett vállalati eredményüket 223 000 forinttal megjavítják. Ez jutott kifejezésre a bólyi kerületben Käsz Ferenc kiváló traktoros részéről, amikor azt mondta: „Mirajtunk, traktorosokon nem múlik, beletesszük a szívünket Is!” KIRÁLYI ERNŐ, a Bólyi Állami Gazdaság igazgatója
