Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-16 / 140. szám
1957 JÜNIUS 1« NAPLÓ 5 Törökdúlás14 — 79 Az állomásról városba vezető úttesten, a vonat érkezése után valóságos emberkaraván halad, amely fönt a városi tanács előtti oroszlán szobornál szétválik, s most már ki-ki indul. a saját vállalata, üzeme, hivatala irányába.a Ez a tér eléggé hangos volt október végén, november első felében. Itt is lezajlott valamiféle .miniatűr” kis ellen- forradalom ..; Egy kis felvonulás, egy kis tüntetés, egy kis táblaleverés, hőzöngés, ez-az és — a szigetvári hőbölgők is megtették a „magukét”. Török Mihály fogtechnikus egyenesen Zsibótról rohant be Szigetvárra, hogy résztvegyen a „nagy nemzeti megújhodás” szigetvári fiókjánál..; — Le a Pekarekkel::; 1 Ki a Pekarekkel..;! Adják ki a Pekareket...! — ordította a rendőrség épülete előtt. Pekarek járási tanácselnököt nem kellett „kiadni”, kiállt ő maga a tömeg elé és csillapította a felkorbácsolt kedélyeket. Pekarek helytállt, fogadta a szitkokat, rágalmakat a Török-féle csőcselék szájából, mert tudta biztosan, hogy csak „egyszer volt Budán kutyavásár ..azaz hogy a Törökfélék adják majd alább is* Alabárddal a patkányok ellen.« Az ám, a gondók és örömök .;: Kovács Valinak vannak gondjai. Régi keletőek. ö a szigetvári muzeológus, évek óta hadakozik azért, hogy a várban és a várfalon belül áhita- tos csendben élő korszellemet ne bontsa meg semmi „új”, semmi „mai”, semmi „modern”. Miről van szó. A várfal tövében befészkelte magát a fűz- favesszős vállalat, groteszk bálákat raknak ki az ndvarra lehántolt fűzfavesszőből, az épületeket „átrenoválták”, kovácsolnak, kopácsolnak, szekerek, teherkocsik járkálnak a vár területén ::: s hát bántó dolog, hogy a műemlékből — üzemet csinálnak. Ez a fiatal, hosszú- feketehajú lány valamiképpen ráncbaszedte a várat, isten tudja honnét, előkapart régi fegyvereket, edényeket s egyéb értékes muzeális értékeket s megnyitotta a kiállítást. Amikor idekerült Szigetvárra, lakása sem volt (azt hiszem, most sincs), a vár egyik, jóllehet hajdani „lovagtermében” rendezte be egyetlen vaságyát, és hogy a patkányok és egerek ne zavarják álmát, Zrinyi- korabeli alabárdot támasztott az ágy végének:;s Ez nem vicc! - - . Csak enni lehet a meggyet...?_ . A konzervgyáriak Is bővelkednek gondokban. Már a városban hallottuk, hogy az üzem 6 millió forint deficittel viaskodik, egyesek azt mondják: „nem igaz!” Mások: „régebbi keletű deficit ez!” Pontos képet még nem kaptunk erről, de talán az igazságot mégis legjobban Tömbör Franci bácsi — a munkaügyi osztály vezetője — közelítette meg véleményével: — Az ellenforradalom idején sok árunk tönkrement, másrészt boldog-boldogtalan hordta az üzemből az alapanyagot! Az ürömbe — öröm is vegyül. Nagyon elhagyatott üzem volt ez éveken át. Most nézné meg valaki! Üj üzemcsarnok épül, (meg kell hagyni: elég lassan . .), a borsókonzerválást pedig gépesítették. Fejtőgép, szalag, osztályozó, magas víznyomású csővezeték a borsó továbbítására. -.: mind-mind helyettesíti az ember fizikai erejét. Az üzem tehát lassan kilábal az ellenforradalom okozta kátyúból..: Tömbör bátyánk nem Is panaszkodik tovább, inkább a tervekről beszél, hogy ide ezt épitenek, oda olyan gépet állítanak, megnövekszik az üzem termelése... stb. Közben persze, meggybort töltöget a poharunkba — mert a meggyet nemcsak enni lehet! — s istenemre mondom: ízlik, nagyon ízlik;; J (borivók ne nevessebek! Ez a meggybor nem csapnivaló, nem kocsmai!) Szigetvárott ? Adták is;:» Hanem a konzervgyári főmérnök, Gőbel Ferenc — a Pécsi Orvostudományi Egyetemen tanuló fiával — ugyancsak megkezdték a „forradalmat” az üzemben. Elbocsáttatta a kommunistákat, utána „elrendelte” a házkutatásokat, (ahhoz persze volt esze, hogy nem a saját, hanem a munkás- tanács elnökének nevével „fémjelezte” a parancsot...), fölvonulást szervezett..: stb. Gőbel november végén börtönbe került, de mit tesz isten! Februárban megjelenik az üzemben, hogy elfoglalja régi munkahelyét* Kirúgták. Azt mondtuk az elején, hogy „miniatűr” ellenforradalom vihara zúgott át Szigetvárott is. Nos hát, ez a jelző semmiképpen sem csökkenti az ellenfor- radalom veszélyét, mert ha <1 perspektívában nézzük a szi- <' getvári „égzengést”, véres tor- túrába torkollott volna a törökök és gőbelek jóvoltából, ha nem jön közbe — november negyediké;:j A kedélyek lecsillapodtak. Bőséges hét hónap telt el azóta és az emberek ma már másféle gondokkal-örömökkel vannak elfoglalva* Sziget vár FYY? '-♦-'-»«a „Honfi ha fellépendsz diiledék várára Szigetnek Sírva ne említs szót sajnos elestek felöl. Ott hős Zrfnyi körül bátor daliái nyugosznak, Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat.’* Biliárdozó „inasok44 fT ősben nyílik Ä a vendéglő () ajtaja és becsörtet vagy nyolc-tíz fiatal fiú, tizenhattizenhét évesek le- i hetnek. LetelepedI > nek két asztalhoz, I» ebédelnek, utána a l> rex-asztalt állják í körül és billárdozII nak. Némelyik előtt (1 kötény van, fejü- (1 kön fura kis sap- i1 kák, svájci sapka, j t vagy lenyesett karimájú kalap, felgyúrt ingujj, — szóval így lengén, ahogy éppen abbahagyhatták a munkát. Megtudjuk, hogy ezek a „srácok” ipari tanulók, azt hiszem cipőgyáriak. J tt ebédelnek, ■* s ami marad az ebédszünetből, — azt biliárdozással töltik el. Biliárd, vendéglői koszt, és, — inasok ... Furcsa ugye? Hajdanában csak az urak divatja volt, most pedig ... Nem, nem...! Nem akarok összehasonlításokat tenni, nem akarok sem életszínvonalat, sem megváltozott kulturális igényeket bi- zonygatni, (aki ezt nem látja, annak kár magyarázni,..) hanem csupán csak megragadta a figyelmemet s le kell írnom, mert jó és kedves dolog ez. C ha már itt tartunk, azt is elmondom: ennek ellenére sem úgy él itt a fiatalság, mint ahogy kellene. Az oroszlán és a taxis... Szigetvárnak is van egy fanyar nevezetessége. Az egyetlen taxi;« A legidősebb „pilóta” Bozsogi Dezső, közel harminc esztendeje fuvarozza az embereket a járásban. Vitt ő már duhajkodó nagybirtokosokat, lócsíszárokat, tömött erszényő kupeceket, papokat, tiszteket és most-.*; — Most? Kérem, este kimegyünk az állomásra, ha van utas, behozzuk. Inkább orvosok veszik igénybe a taxit, meg vásárkor a parasztok; :4 _ 9 — Igen-igen! Ha egyiknek- másiknak jól beüt a vásár, iszik este a Koronában, onnét viszem haza a falujába. Ilyen is van, bizony* Bozsogi bátyánk lassan olyan öreg bútordarab lesz e téren, mint a patinásodó oroszlán szobor, amelyet ittas legények meg-meg nyergeinek, kivált, ha rendőr nincs a láthatáron. Az öreg vígkedélyű ember (melyik sofőr nem az?), csak az utóbbi hónapokban valami na- gyon-nagyon bántja. Itthagyta a fia, kint csatangol valahol külföldön, őt is elvitte ez a megbokrosodott „disszidálási láz”; — Nagyon bánt ez engem, mert ugye..: az ember fölneveli, csak kőtik rá a pénzt, kötik, s a végin se gyerek, se semmi:; 5 Utas jelentkezik, aktatáskás ember, beül a kocsiba, az öreg motoszkál valamit az órán, aztán el pöfög a kocsival::« Rétes, a „közéleti személyiség... HA EGY KEVESET sántihál is a hasonlat, azért Rétes Jancsi közéleti személyiségnek számít ma Szigetváron, Mert mi jellemzi legjobban a közélat jeleseit? Harminc évvel ezelőtt, amikor Rétes Jancsi először muzsikált a Réti-féle kocsmában, még a főjegyző, az esperes, és tdlán-talán a patikus viselhette a kitüntető címet, és legfelül ott volt koronának a büszke Fodor uraság. A gőzmalomtól az Almás patáikig, neki bókölt mindenki, azaz mindenki saját rangja szerint.a A főjegyző, — Szervusz kérlekalássan-os kalaplenge- téssel, az esperes, elmélyült biccentessel, a patikus talán-talános reménykedéssel, a paraszt muszályforma restséggel, legutoljára maradt Rétes Jancsi, nagy-nagy alázatával. Most meg itt áll a „nylon“ előtt és fogadja a köszönéseket talpig ünneplőben. Mert mi más is a cigányprímás élete, mint ünnep... Hogyne volna az, hiszen a gondűzés mestere ő, az pedig nem hétköznapi szokás. így körülírva, soroltuk Rétes Jancsit közéleti személyiségnek, de kiderült ez különben is. Csak annyit kellett kérdeznünk valakitől: — Ugyan kérem, fcf tndm nekünk hú képet adni, a régi és a mai Szigetvárról? f—t Hóit a Rétes Jancsi! on ?í»« — Na persze a tanács is, a múzeölö- gus is tudna, de a legőszintébb képet mégiscsak az adhatja, aki munka után ad találkát az életnek.a Rétes Jancsi pedig harménc éve egyebet sem csinál. De azért fenntartássál kezdi a „feivilágositáse% — Nézzék, én szívesen elmondom amit akarnak, de ne írjanak meg mindent... mert sohase lehet tudni... Tehát taktikáznunk kell. — Azt hallottuk, maga a legjobb prímás Szigetváron? AT DOBJA RÁ ae első követ, teld helyében mást cselekedett volna, mint Rétes Jancsi. « Mindjárt a legelején leezdte. — Ajjajt:: j Ha maguk harminc évvel ezelőtt itt járhattak volna... (ez hízelgő ránk nézve, mert a korunkat tekintve itt járhattunk volna), — Ha láttak csuda dolgát, hát as, as volt, amikor Fodor úr, lóháton ugratott be a kaszinóba. i i Micsoda okos állat, a törzsasztalig meg sem állt... Meg is csókoltam érte, azt as aranyos, csillagos pofáját..4 Haj, de szép volt!.,, haj, de gyönyörű!..., akár egy menyecske .. . (úgylátszik Rétes Jancsi mégis jobban húzott a lóhoz, mint az urasághoz) — Aztán veit olyan este, amikor a borravalóból másnap ruhát vettem... — Hol tudok ma ruhát venni egy muzsikálásból?..., hol?... Harminc este kell hozzá uram!..„ harminc este!,.t — Hát mennyi a fizetése? ■— Alapfizetés, hozzá ilyen pótlék, amolyan pótlék, kijön egy hónapban ezernégyszáz forint. ■— És abban a „jó világbanu? Hány ruha. árát kereste meg egy hónapi muzsikával? — Sehányat..., hát mit képzel? ...; Fodor urék, csakúgy szórták a ruha ti árát?!:a — Hű!.it nagy ünnep kellett ahhoz, hogy ilyet kifogjon egy magamfajta cigány..: Nem mondom, a heti tűz pengőt pontosan fizette a koes- máros, a Réti úr. — Gavallér volt, azt mondta: „Ez csak cigarettapénz Jancsii 8 többit úgyis hozzámuzsikálod n f* f— Hallottuk azt is, hogy négy szép gyereke van, melyikük örökli a hege* dütj.it — Egyikük sem uram, egyikük sem~ — Elég, ha az apjuk harminc évig bohóckodott, miért csinálják ők is... mert nekem akkor is nevetnem kellett, amikor sírni tudtam volna.a Hát mi más ez, ha nem bohóckodásai ■— Ok legyenek csak iparosakig Ezt nem lehet már ellenvetés nélkül hallgatni: ei Dehát, gondolja csak meg; alig lehet fiatal prímást látni, és azért maga is megkeres annyit, mint egy iparos m Esen elgondolkodik egy kicsit. — Hát, vem is rólam van szó, mert én már nem tudnám abbahagyni.*i Szeretem én a mesterségem és úgy néz ki, hogy engem is szeretnek.a Igaz, hogy most nines Fodor uraság, és azóta sem volt olyan este, hogy összejönne egy ruhára váló, de van helyette más...> Akkor a hegedű koldttlószerszám volt, most mesterség.a — Ja igen.:: azért a gyerekeim ma* májának csak iparosok... — Nekem már így is jó, nekik másképp ... — Ha látnák az én ssép Zsuzsa lányom... A cipőgyárban dolgozik és tavaly már üdülni vitték Lillafüredre— Szóval, nekik mégis jobb lesz úgp.u ÜGY VÉLJÜK, Rétes Jancsi, Szigetvár legjobb prímása, mégiscsak elhallgatott valamit. Tálán azt, hogy azért neki is fáj, ha egyszer majd mégis árván marad a hegedűje. És talán igaza is van neki. s« Az oldalt szerkesztették: PÁLINKÁS GYÖRGY RAB FERENC a „nylon”-vendéglőbe és Isz* nak, beszélgetnek, énekelnek, pofozkodnak éjfélig, vagy még tovább. Nem tudtuk meg, milyen terveket sző a KISZ, egyelőre a tagtoborzással vannak elfoglalva, de azért.;; Néhány okos ötlet közül egyet — amelyet itt hallottunk fiataloktól — szívleljenek meg; Klubot akarnak. Klubot! Olyan klubot, amelyet 1 e g- alább olyan szépen berendeznek, mint a Koronát. És szeretnék, ha minden este nyitva lenne és kaphatnának italt is, sört, bort, vagy uram bocsá! — esetleg röviditalt is; Legyen muzsika, tánc, játék és akkor ők mindenben benne vannak. Utána jöhet bármiféle tanfolyam, előadás, műsor — mindenből kiveszik a részüket; De legyen valami, valami helyiség, ahol valóban jól érzik magukat* Ezt mondták; És — igazuk van. Igazuk van, mert a cipő- gyári „kisinasok” is szívesebben rexeznének a klubban, mint a Koronában, de ha egyszer klub nincs — a Korona meg szebb, több élet van a vendéglőben — akkor már ők csak maradnak a vendéglő mellett. Tudom, hogy egyese!: ráncolják a homlokukat: kultúrteremben klubot? Italt? Sört? Bort? Hogy elzüljön az ifjúság? Nem egészen így van. Mert amelyik le akar részegedni, az a vendéglőben megteheti, de próbálja meg a klubban! Rajtuk, kizárólag csak a fiatalokon és vezetőjükön múlik, hogy az erkölcs és a józanság határén belül, vagy azon túl akarnék klubéletet élnii Érdemes esen elgondolkozni m A* ökörhajcsár esete „Leóival... Ä „Karcm”-venAiglő:; « A parketta, nehéz függönyök, délinövények, bár-hangulatot teremtő sötétszínű falak, fehér abrosz az asztalokon, virágváza minden asztalon, köröskörül a falból ki- könyöklő kis hangulatlámpák, — ez most a Korona-vendéglő. És most zsúfolt. Ebben a fővárosinak beillő környezetben vásárosok, ökörhajcsárok, falusiak ülnek. Ma vásár volt, délután már itt ütik fel tanyájukat És mennyiféle ember? Mennyi típus? Mennyi jellegzetes falusi arc?! Rajzolónak kellene papínra vetnie azt az öreget, ott az asztalnál, aki saját bicskájával metéli a hóasteaeletet, a salátát is csak úgy két ujj közé fogva dugja be a bajusz alá és magyaráz ; s i magyaráz, valami fene izgalmas kalandot, hogy még a harmadik asztalnál is hallani: —< 11; Szóval a Lumpek Jóskával a télen egy ötmázsás bakát hajtottam. Hát egyszer csak fölkap engem a Leó, általvág a feje fölött, tűiéiül leesek, s ahogy hason vagyok a földön. Leó rálép ám a s.. 5 Na mondom magamban: ..Kálmán, itt a halál!" egyre nógatják az öreg ökörhajcsárt: — ii.No és? Mi történt veled? Egykedvűen folytatja: — Hogy mi? Állt rajtam első két lábával, majd kimásztam alóla, jól oldalbarúgtam, utána megjuháezodott; 11 Hát ekkora lőditást ■■ ételben nem hallottam. Klubot! Klubot! Klubot! • i Kisvárosi szokás. Esténkint is főleg vasárnap a fiatalok ki- 1 sétálnak az állomásra, lesik az érkező-menő vonatokat, ebben vélnek valami újat, érdekeset. |fölfedezni. Mozi? Az van. De , hát az istenért, hol van olyan ^ozi az országban, ahol ne kellene jegyért sorba állni? S , amelyik kielégíti az igényeket? ,Hova menjenek? A fiatalság (egy része — inkább párocskák ,— eltűnnek a vár mögötti füzesben, meg kell hagyni, nagyon szép környezet, kellemes lehet ptt eltölteni egy-két órát... De ez nem minden. Este betérnek a Koronába, vagy