Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-16 / 140. szám

1957 JÜNIUS 1« NAPLÓ 5 Törökdúlás14 — 79 Az állomásról városba veze­tő úttesten, a vonat érkezése után valóságos emberkaraván halad, amely fönt a városi ta­nács előtti oroszlán szobornál szétválik, s most már ki-ki in­dul. a saját vállalata, üzeme, hivatala irányába.a Ez a tér eléggé hangos volt október végén, november első felében. Itt is lezajlott vala­miféle .miniatűr” kis ellen- forradalom ..; Egy kis felvo­nulás, egy kis tüntetés, egy kis táblaleverés, hőzöngés, ez-az és — a szigetvári hőbölgők is megtették a „magukét”. Török Mihály fogtechnikus egyene­sen Zsibótról rohant be Szi­getvárra, hogy résztvegyen a „nagy nemzeti megújhodás” szigetvári fiókjánál..; — Le a Pekarekkel::; 1 Ki a Pekarekkel..;! Adják ki a Pekareket...! — ordította a rendőrség épülete előtt. Pekarek járási tanácselnököt nem kellett „kiadni”, kiállt ő maga a tömeg elé és csillapí­totta a felkorbácsolt kedélye­ket. Pekarek helytállt, fogadta a szitkokat, rágalmakat a Tö­rök-féle csőcselék szájából, mert tudta biztosan, hogy csak „egyszer volt Budán kutya­vásár ..azaz hogy a Török­félék adják majd alább is* Alabárddal a patkányok ellen.« Az ám, a gondók és örö­mök .;: Kovács Valinak vannak gondjai. Régi keletőek. ö a szigetvári muzeológus, évek óta hadakozik azért, hogy a vár­ban és a várfalon belül áhita- tos csendben élő korszellemet ne bontsa meg semmi „új”, semmi „mai”, semmi „modern”. Miről van szó. A várfal tövé­ben befészkelte magát a fűz- favesszős vállalat, groteszk bá­lákat raknak ki az ndvarra le­hántolt fűzfavesszőből, az épü­leteket „átrenoválták”, ková­csolnak, kopácsolnak, szekerek, teherkocsik járkálnak a vár területén ::: s hát bántó dolog, hogy a műemlékből — üzemet csinálnak. Ez a fiatal, hosszú- feketehajú lány valamiképpen ráncbaszedte a várat, isten tudja honnét, előkapart régi fegyvereket, edényeket s egyéb értékes muzeális értékeket s megnyitotta a kiállítást. Ami­kor idekerült Szigetvárra, la­kása sem volt (azt hiszem, most sincs), a vár egyik, jól­lehet hajdani „lovagtermében” rendezte be egyetlen vaságyát, és hogy a patkányok és egerek ne zavarják álmát, Zrinyi- korabeli alabárdot támasztott az ágy végének:;s Ez nem vicc! - - . Csak enni lehet a meggyet...?_ . A konzervgyáriak Is bővel­kednek gondokban. Már a vá­rosban hallottuk, hogy az üzem 6 millió forint deficittel vias­kodik, egyesek azt mondják: „nem igaz!” Mások: „régebbi keletű deficit ez!” Pontos ké­pet még nem kaptunk erről, de talán az igazságot mégis leg­jobban Tömbör Franci bácsi — a munkaügyi osztály vezetője — közelítette meg véleményé­vel: — Az ellenforradalom ide­jén sok árunk tönkrement, másrészt boldog-boldogtalan hordta az üzemből az alap­anyagot! Az ürömbe — öröm is ve­gyül. Nagyon elhagyatott üzem volt ez éveken át. Most nézné meg valaki! Üj üzemcsarnok épül, (meg kell hagyni: elég lassan . .), a borsókonzerválást pedig gépesítették. Fejtőgép, szalag, osztályozó, magas víz­nyomású csővezeték a borsó továbbítására. -.: mind-mind helyettesíti az ember fizikai erejét. Az üzem tehát lassan kilá­bal az ellenforradalom okozta kátyúból..: Tömbör bátyánk nem Is pa­naszkodik tovább, inkább a tervekről beszél, hogy ide ezt épitenek, oda olyan gépet állí­tanak, megnövekszik az üzem termelése... stb. Közben per­sze, meggybort töltöget a po­harunkba — mert a meggyet nemcsak enni lehet! — s iste­nemre mondom: ízlik, nagyon ízlik;; J (borivók ne nevesse­bek! Ez a meggybor nem csap­nivaló, nem kocsmai!) Szigetvárott ? Adták is;:» Hanem a konzervgyári fő­mérnök, Gőbel Ferenc — a Pécsi Orvostudományi Egye­temen tanuló fiával — ugyan­csak megkezdték a „forradal­mat” az üzemben. Elbocsáttat­ta a kommunistákat, utána „elrendelte” a házkutatásokat, (ahhoz persze volt esze, hogy nem a saját, hanem a munkás- tanács elnökének nevével „fém­jelezte” a parancsot...), föl­vonulást szervezett..: stb. Gőbel november végén bör­tönbe került, de mit tesz isten! Februárban megjelenik az üzemben, hogy elfoglalja régi munkahelyét* Kirúgták. Azt mondtuk az elején, hogy „miniatűr” ellenforradalom vi­hara zúgott át Szigetvárott is. Nos hát, ez a jelző semmikép­pen sem csökkenti az ellenfor- radalom veszélyét, mert ha <1 perspektívában nézzük a szi- <' getvári „égzengést”, véres tor- túrába torkollott volna a törö­kök és gőbelek jóvoltából, ha nem jön közbe — november negyediké;:j A kedélyek lecsillapodtak. Bőséges hét hónap telt el azóta és az emberek ma már másféle gondokkal-örömökkel vannak elfoglalva* Sziget vár FYY? '-♦-'-»«a „Honfi ha fellépendsz diiledék várára Szigetnek Sírva ne említs szót sajnos elestek felöl. Ott hős Zrfnyi körül bátor daliái nyugosznak, Gyönge panasz szózat bántja nagy álmaikat.’* Biliárdozó „inasok44 fT ősben nyílik Ä a vendéglő () ajtaja és becsörtet vagy nyolc-tíz fia­tal fiú, tizenhat­tizenhét évesek le- i hetnek. Leteleped­I > nek két asztalhoz, I» ebédelnek, utána a l> rex-asztalt állják í körül és billárdoz­II nak. Némelyik előtt (1 kötény van, fejü- (1 kön fura kis sap- i1 kák, svájci sapka, j t vagy lenyesett ka­rimájú kalap, fel­gyúrt ingujj, — szó­val így lengén, ahogy éppen abba­hagyhatták a mun­kát. Megtudjuk, hogy ezek a „srá­cok” ipari tanulók, azt hiszem cipőgyá­riak. J tt ebédelnek, ■* s ami marad az ebédszünetből, — azt biliárdozás­sal töltik el. Bi­liárd, vendéglői koszt, és, — ina­sok ... Furcsa ugye? Hajdanában csak az urak divat­ja volt, most pe­dig ... Nem, nem...! Nem akarok össze­hasonlításokat ten­ni, nem akarok sem életszínvonalat, sem megváltozott kultu­rális igényeket bi- zonygatni, (aki ezt nem látja, annak kár magyarázni,..) hanem csupán csak megragadta a fi­gyelmemet s le kell írnom, mert jó és kedves dolog ez. C ha már itt tartunk, azt is elmondom: en­nek ellenére sem úgy él itt a fiatal­ság, mint ahogy kellene. Az oroszlán és a taxis... Szigetvárnak is van egy fa­nyar nevezetessége. Az egyetlen taxi;« A leg­idősebb „pilóta” Bozsogi Dezső, közel harminc esztendeje fuva­rozza az embereket a járásban. Vitt ő már duhajkodó nagybir­tokosokat, lócsíszárokat, tömött erszényő kupeceket, papokat, tiszteket és most-.*; — Most? Kérem, este kime­gyünk az állomásra, ha van utas, behozzuk. Inkább orvosok veszik igénybe a taxit, meg vásárkor a parasztok; :4 _ 9 — Igen-igen! Ha egyiknek- másiknak jól beüt a vásár, iszik este a Koronában, onnét viszem haza a falujába. Ilyen is van, bizony* Bozsogi bátyánk lassan olyan öreg bútordarab lesz e téren, mint a patinásodó oroszlán szobor, amelyet ittas legények meg-meg nyergeinek, kivált, ha rendőr nincs a láthatáron. Az öreg vígkedélyű ember (me­lyik sofőr nem az?), csak az utóbbi hónapokban valami na- gyon-nagyon bántja. Itthagyta a fia, kint csatangol valahol külföldön, őt is elvitte ez a megbokrosodott „disszidálási láz”; — Nagyon bánt ez engem, mert ugye..: az ember fölne­veli, csak kőtik rá a pénzt, kö­tik, s a végin se gyerek, se semmi:; 5 Utas jelentkezik, aktatáskás ember, beül a kocsiba, az öreg motoszkál valamit az órán, az­tán el pöfög a kocsival::« Rétes, a „közéleti személyiség... HA EGY KEVESET sántihál is a hasonlat, azért Rétes Jancsi közéleti személyiségnek számít ma Szigetváron, Mert mi jellemzi legjobban a közélat jeleseit? Harminc évvel ezelőtt, amikor Rétes Jancsi először muzsikált a Réti-féle kocsmában, még a főjegyző, az esperes, és tdlán-talán a patikus viselhette a kitüntető címet, és legfelül ott volt ko­ronának a büszke Fodor uraság. A gőzmalomtól az Almás patáikig, neki bókölt mindenki, azaz mindenki saját rangja szerint.a A főjegyző, — Szervusz kérlekalássan-os kalaplenge- téssel, az esperes, elmélyült biccentes­sel, a patikus talán-talános reményke­déssel, a paraszt muszályforma restség­gel, legutoljára maradt Rétes Jancsi, nagy-nagy alázatával. Most meg itt áll a „nylon“ előtt és fogadja a köszönéseket talpig ünneplő­ben. Mert mi más is a cigányprímás élete, mint ünnep... Hogyne volna az, hiszen a gondűzés mestere ő, az pedig nem hétköznapi szokás. így körülírva, soroltuk Rétes Jancsit közéleti személyiségnek, de kiderült ez különben is. Csak annyit kellett kérdeznünk vala­kitől: — Ugyan kérem, fcf tndm nekünk hú képet adni, a régi és a mai Sziget­várról? f—t Hóit a Rétes Jancsi! on ?í»« — Na persze a tanács is, a múzeölö- gus is tudna, de a legőszintébb képet mégiscsak az adhatja, aki munka után ad találkát az életnek.a Rétes Jancsi pedig harménc éve egye­bet sem csinál. De azért fenntartássál kezdi a „fei­világositáse% — Nézzék, én szívesen elmondom amit akarnak, de ne írjanak meg min­dent... mert sohase lehet tudni... Tehát taktikáznunk kell. — Azt hallottuk, maga a legjobb prí­más Szigetváron? AT DOBJA RÁ ae első követ, teld helyében mást cselekedett volna, mint Rétes Jancsi. « Mindjárt a legelején leezdte. — Ajjajt:: j Ha maguk harminc évvel ezelőtt itt járhattak volna... (ez hízel­gő ránk nézve, mert a korunkat tekint­ve itt járhattunk volna), — Ha láttak csuda dolgát, hát as, as volt, amikor Fodor úr, lóháton ugratott be a kaszinóba. i i Micsoda okos állat, a törzsasztalig meg sem állt... Meg is csókoltam érte, azt as aranyos, csilla­gos pofáját..4 Haj, de szép volt!.,, haj, de gyönyörű!..., akár egy me­nyecske .. . (úgylátszik Rétes Jancsi mégis jobban húzott a lóhoz, mint az urasághoz) — Aztán veit olyan este, amikor a borravalóból másnap ruhát vettem... — Hol tudok ma ruhát venni egy mu­zsikálásból?..., hol?... Harminc este kell hozzá uram!..„ harminc este!,.t — Hát mennyi a fizetése? ■— Alapfizetés, hozzá ilyen pótlék, amolyan pótlék, kijön egy hónapban ezernégyszáz forint. ■— És abban a „jó világbanu? Hány ruha. árát kereste meg egy hónapi mu­zsikával? — Sehányat..., hát mit képzel? ...; Fodor urék, csakúgy szórták a ruha ti árát?!:a — Hű!.it nagy ünnep kel­lett ahhoz, hogy ilyet kifogjon egy ma­gamfajta cigány..: Nem mondom, a heti tűz pengőt pontosan fizette a koes- máros, a Réti úr. — Gavallér volt, azt mondta: „Ez csak cigarettapénz Jancsii 8 többit úgyis hozzámuzsikálod n f* f— Hallottuk azt is, hogy négy szép gyereke van, melyikük örökli a hege* dütj.it — Egyikük sem uram, egyikük sem~ — Elég, ha az apjuk harminc évig bo­hóckodott, miért csinálják ők is... mert nekem akkor is nevetnem kellett, ami­kor sírni tudtam volna.a Hát mi más ez, ha nem bohóckodásai ■— Ok legyenek csak iparosakig Ezt nem lehet már ellenvetés nélkül hallgatni: ei Dehát, gondolja csak meg; alig le­het fiatal prímást látni, és azért maga is megkeres annyit, mint egy iparos m Esen elgondolkodik egy kicsit. — Hát, vem is rólam van szó, mert én már nem tudnám abbahagyni.*i Szeretem én a mesterségem és úgy néz ki, hogy engem is szeretnek.a Igaz, hogy most nines Fodor uraság, és azóta sem volt olyan este, hogy összejönne egy ruhára váló, de van helyette más...> Akkor a hegedű koldttlószerszám volt, most mesterség.a — Ja igen.:: azért a gyerekeim ma* májának csak iparosok... — Nekem már így is jó, nekik más­képp ... — Ha látnák az én ssép Zsuzsa lányom... A cipőgyárban dolgozik és tavaly már üdülni vitték Lillafüredre— Szóval, nekik mégis jobb lesz úgp.u ÜGY VÉLJÜK, Rétes Jancsi, Sziget­vár legjobb prímása, mégiscsak elhall­gatott valamit. Tálán azt, hogy azért neki is fáj, ha egyszer majd mégis ár­ván marad a hegedűje. És talán igaza is van neki. s« Az oldalt szerkesztették: PÁLINKÁS GYÖRGY RAB FERENC a „nylon”-vendéglőbe és Isz* nak, beszélgetnek, énekelnek, pofozkodnak éjfélig, vagy még tovább. Nem tudtuk meg, milyen ter­veket sző a KISZ, egyelőre a tagtoborzással vannak elfoglal­va, de azért.;; Néhány okos ötlet közül egyet — amelyet itt hallottunk fiataloktól — szívleljenek meg; Klubot akarnak. Klubot! Olyan klubot, amelyet 1 e g- alább olyan szépen beren­deznek, mint a Koronát. És szeretnék, ha minden este nyitva lenne és kaphatnának italt is, sört, bort, vagy uram bocsá! — esetleg röviditalt is; Legyen muzsika, tánc, játék és akkor ők mindenben benne vannak. Utána jöhet bármiféle tanfolyam, előadás, műsor — mindenből kiveszik a részüket; De legyen valami, valami he­lyiség, ahol valóban jól érzik magukat* Ezt mondták; És — igazuk van. Igazuk van, mert a cipő- gyári „kisinasok” is szíveseb­ben rexeznének a klubban, mint a Koronában, de ha egy­szer klub nincs — a Korona meg szebb, több élet van a vendéglőben — akkor már ők csak maradnak a vendéglő mellett. Tudom, hogy egyese!: ráncolják a homlokukat: kul­túrteremben klubot? Italt? Sört? Bort? Hogy elzüljön az ifjúság? Nem egészen így van. Mert amelyik le akar részegedni, az a vendéglőben megteheti, de próbálja meg a klubban! Raj­tuk, kizárólag csak a fiatalo­kon és vezetőjükön múlik, hogy az erkölcs és a józanság hatá­rén belül, vagy azon túl akar­nék klubéletet élnii Érdemes esen elgondolkoz­ni m A* ökörhajcsár esete „Leóival... Ä „Karcm”-venAiglő:; « A parketta, nehéz függö­nyök, délinövények, bár-han­gulatot teremtő sötétszínű fa­lak, fehér abrosz az asztalo­kon, virágváza minden aszta­lon, köröskörül a falból ki- könyöklő kis hangulatlámpák, — ez most a Korona-vendég­lő. És most zsúfolt. Ebben a fővárosinak beillő környezet­ben vásárosok, ökörhajcsárok, falusiak ülnek. Ma vásár volt, délután már itt ütik fel ta­nyájukat És mennyiféle em­ber? Mennyi típus? Mennyi jellegzetes falusi arc?! Rajzo­lónak kellene papínra vetnie azt az öreget, ott az asztalnál, aki saját bicskájával metéli a hóasteaeletet, a salátát is csak úgy két ujj közé fogva dugja be a bajusz alá és ma­gyaráz ; s i magyaráz, valami fene izgalmas kalandot, hogy még a harmadik asztalnál is hallani: —< 11; Szóval a Lumpek Jós­kával a télen egy ötmázsás bakát hajtottam. Hát egyszer csak fölkap engem a Leó, általvág a feje fölött, tűiéiül leesek, s ahogy hason vagyok a földön. Leó rálép ám a s.. 5 Na mondom magamban: ..Kál­mán, itt a halál!" egyre nó­gatják az öreg ökörhajcsárt: — ii.No és? Mi történt ve­led? Egykedvűen folytatja: — Hogy mi? Állt rajtam el­ső két lábával, majd kimász­tam alóla, jól oldalbarúgtam, utána megjuháezodott; 11 Hát ekkora lőditást ■■ ételben nem hallottam. Klubot! Klubot! Klubot! • i Kisvárosi szokás. Esténkint is főleg vasárnap a fiatalok ki- 1 sétálnak az állomásra, lesik az érkező-menő vonatokat, ebben vélnek valami újat, érdekeset. |fölfedezni. Mozi? Az van. De , hát az istenért, hol van olyan ^ozi az országban, ahol ne kel­lene jegyért sorba állni? S , amelyik kielégíti az igényeket? ,Hova menjenek? A fiatalság (egy része — inkább párocskák ,— eltűnnek a vár mögötti fü­zesben, meg kell hagyni, na­gyon szép környezet, kellemes lehet ptt eltölteni egy-két órát... De ez nem minden. Es­te betérnek a Koronába, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom