Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-16 / 140. szám
ISS? JÚNIUS 16 NAPLÓ s Htíkötie&z Pécsett t ?í A pécsi háztetőkön egyre- másra jelennek meg « különleges antennák. Ezek a szépen csillogó aluminium rudak, amelyek eddig csak Moszkva. Prága vagy Budapest tetőin voltak láthatók, azt jelentik, hogy Pécsett is kísérleteznek az ultrarövidhullámú rádióvétellel és a televízióval. A pécsi Postaigazgatóság műszáki vezetőjét, Paál József igazgatót kerestük fel, hogy erre a kérdésre választ kapjunk. Paál igazgató hosszas magyarázat helyett a misina- tetői kilátóba hívott meg bennünket. A Kiss József kilátó tornyába a szorgos postáskezek különleges antennákat szereltek fel. A hozzánemértő számára furcsának tűnő aluminium ru- dazatok alatt egész laboratórium van. A torony legtetején ■két televíziós vevőkészülék, egy 12 lámpás Beethoven csúcsszuper, mérővevő és szignálgenerátor társaságában ott találjuk Köteles József, Tokos Tibor, Lendvai István budapesti rádiómémököket és Sugár Gusztávot, á postaigazgatóság szakelőadóját. Az újságíró akaratlanul ts a zenekart keresi szemével, mert a hallott zene annyira élethű. — Ne keresse a zenekart — mondja Köteles mérnök — ezt az adást a budapesti ultrarövidhullámú kísérleti adónk sugározza és méréseink éppen azt a célt szolgálják, hogy minél előbb ilyen minőségű műsort hallgathassanak a pécsi rádiózók is. Sugár barátunk készséggel magyarázná el az ultrarövidhullámú rádiózás rejtelmeit, de az újságíró fülének furcsán hangzanak a „löket", „aránydetektor“ és más szakkifejezések, különösen akkor, ha a hangszóróból a „Kék Duna“ keringő lágy dallamait hallja. így — véget vetve a magyarázatnak — azt tudakolja meg, hogy mikor lesz módjában az egyszerű rádióhallgatónak ilyen minőségű adásban gyönyörködni és milyen készülék kell ehhez? Az ultrarövid — 3 méter körüli hullámhosszú — rádióhullámok, mint halljuk, úgy terjednek, mint a fénysugarak. Az adónak tehát „látni kell“ a vevőt. Ennék következtében a budapesti ultrarövidhullámú kísérleti adást a városban nem, csak itt a Misinán és a Mecsek egyéb pontjain lehet venni. A fejlődés elóbb-utóbb azt fogja eredményezni, hogy va- lahol a Mecseken ultrarövid- hullámú közvetítő állomást fognak létesíteni. Ez az állomás felveszi majd a budapesti ultrarövidhullámú adó sugárzását és lesvgározza a városra. Amíg ilyen közvetítő állomás nem épül, addig a pécsieknek be kell érniük környező államok jól vehető ultra adóival. Egy forgatás a vevőkészülék gombján és tökéletes hangszin- nel megszólal a gráci, majd a belgrádi ultra adó. Ezek azok az állomások, amelyeket az új típusú Orion AR 602-es rádióval és az NDK-ból behozott vevőkkel Pécsett különleges antennával hallani lehet. Sokkal kedvezőbb azonban a vétel a Mecsek kanyarulatától nyugatra, mert például Szigetváron szinte valamennyi osztrák és jugoszláv adó jól jön. Néha minden elméletet- felborítva nagy hangerővel és kristály- tisztán vehetők igen távoli adó állomások műsora is. A Misinán, de tent a városban is, fogták már Moszkva, London, Párizs, Róma és Pozsony ultra- rövidhullámú adásait is. Az ultraadók szinte kizárólag zenei műsort sugároznak és mivel az ilyentermészetű adásban a legmagasabb hangokat is sugározzák, tökéletes zenei élvezetet nyújt egy-egy opera vagy könnyűzenei hangverseny rríeghallgatása. örömmel hallunk ezekről az eredményekről, de félszemmel azért a „nagy szenzációa televíziós vevőkészülék felé kacsintunk. Bizonyára ezért hozták fel ide 600 méter magasságba ezeket a vevőket. — Nem kell sokáig várni — mondja Paál igazgató — este hét órakor kezdődik a budapesti televíziós adás és ennek a vételét kíséreljük meg. Hétre fordul az óra mutatója, . amikor Köteles mérnök{ odaül a televíziós vevő mellé.' Sugár a különleges antennát1 forgatja, míg Tokos a mérő-' vevőt figyeli. A szakemberek' összenéznek, amikor a készü-1 lék hangszórójából megszólal a budapesti televíziós adó S2Ü-' netjele. Ez azt jelenti, hogy <r kép vételére is remény van. Egy-két csavarás a gombokon és az ernyőn megjelenik a „Magyar Televízió“ felirat és' a szabadsághegyi adó beállító ábrája. Aztán megkezdődik a műsor. Előbb egy reklámfilmet forgatnak, majd az „Ár-' nyék“ című lengyel filmre kerül sor. Hogy milyen volt a kép? Bizony a mozivásznon sokkal jobb kép látható, de ki-. vek nem tetszik az elsőszülött pályás gyermeke! Ilyen újszülött a pécsi televízió is, amelynek egészségére vígan kocán- j iának jó barna sörrel Túri kartárs, a kilátó gondnoka és ( a postás szakemberek. Mégcsak ( szülészorvosban sem volt, hiány, hiszen a televízió látá- ( sónak reménye odacsalta Szem- tag h doktort is. A z újságírót azonban min-1 dig a realitások érdeklik. < „Mikor lesz Pécsett televízió?“ i — Ehhez — mondják a szak- < emberek — az kell, hogy itt1 a Mecsekben telemziós közve-1 titő állomás épüljön. Nagy < eredmény máris az, hogy a( kisteljesítményű ideiglenes1 adds vehető volt, mert a még1 ebben az évben üzembelépó1 nagyteljesítményű adó sugár-1 zása most már biztosan vehető' lesz a Mecseken. Ha aztán a1 közvetítő állomás is megépül,1 akkor akár minden házon Ott1 lehet a televíziós antenna. 1 Gratulálunk az eddigi ered-' ményekhez és reméljük, mi-' előbb így is lesz! S. G. ! Megalakult a Baranya megyei és városi Notanács Jogi Bizottsága Nőtanács Hink fontos feladatuknak tekintik, hogy segítséget nyújtsanak a dolgozó nőknek, a családnak ahhoz, hogy a mindennapi életben felmerülő jogi problémáikat, ügyes-bajos dolgaikat szakemberek segítségével oldhassák meg. Ennek érdekében alakítottuk meg a Jogi Bizottságot, melynek elnöke dr. Gár- dos István, tagjai dr. Fényes Miklósáé és dr. Tóth Zoltán. A Jogi Bizottság működése kiterjed a családvédelem olyan kérdéseire, amelyek tisztázásához a jelenleg fennálló jogi szabályozások nem kielégí- tőek. Ezzel hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy a dolgozók családjogi problémái a szocialista jog szellemében nyerhessenek — akár törvényhozási úton is — megfelelő megoldást. Ezentúl a Bizottság foglalkozni kíván a mindennapi életünkkel összefüggő (munkajogi, lakásfelmondási stb.) kérdésekkel is. A Bizottság a levélben hozzáfordulókat írásban tájékoztatja. Ezenkívül — egyelőre hetenként egyszer — minden szerdán délután 5 órától 6 óráig a Városi ^főtanács helyiségében (Pécs, városi tanácsépület III. emelet 118.), a hozzáfordulóknak tájékoztatást, segítséget nyújt. Közérdekű kérdések esetén a sajtó útján is tájékoztatjuk a lakosságot, KISS ISTVANNÉ városi nőtitkár Lelkiismeretesebb munkát! Kislányomat Budapestre vittem orvosi kezelésre. Mielőtt .tiutaztam, megkértem apósomat, hogy érkezésünk idejére a vasútállomáshoz rendeljen taxit, tekintettel beteg gyer-i mekemre. Apósom ígéretet kapott, hogy a taxi a szükséMegkesdiék as ürögi mesterséges tó fúrási munkálatait Az elmúlt esztendőben, mindenki örömmel üdvözölte a sajtóban megjelent javaslatot, hogy Pécsett létesítsenek mesterséges tavat, 11 amely mellett a város lakosai szabadidejükben pihenhetnek, üdülhetnek, szórakozhatnak. (' A gondolatot magáévá tette a harmadik ke- 11 rületi tanács végrehajtó bizottsága és megtette a szükséges intézkedéseket a tó helyének kijelölésére. Szakértőkből álló bizottságot hívott össze, amely megtartotta a szükséges terepszemlét. A szakértők véleménye szerint az Éger völgye nem alkalmas mesterséges tó létesítésére. De az Urög község alatt elterülő, az országút mellett húzódó nyolcvan méter széles és százötven méter hosszú terület erre a célra megfelelőnek mutatkozik. A Földmérő és Talajvizsgáló Iroda dolgozói az elmúlt héten, június 10-e táján, már meg is kezdték az első számú fúrási munkálatokat ezen a területen. Az elmúlt héten körülbelül tizenöt méter mélységig hatoltak le. A fúrások célja: annak megállapítása, hogy milyen a talaj szilárdsága, vizátbocsájtóképessé- ge, valamint a víztartalma. Ez annál is inkább fontos, mert ez a terület hordalékos és agyagos. Megállapítják majd azt is, hogy miként lehetne a mesterséges tavat kiképezni és az oldalak csuszamiását megakadályozni. A szakértők véleménye szerint a tó előreláthatólag vizisportolásra, csónakázásra alkalmas lesz. Mellette pedig rendes uszodát létesítenek majd. P. * Megjegyzések Hajdú Gyula elvtárs emlékiratához Formális megbecsülés helyett több segítséget! A Dunántúli Napló június 15-i számában megjelent „Drága" pedagógusok című cikkhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Ügy gondolom, eléggé illetékes vagyok a hozzászólásra, mert a Felsővámház utcai Általános Iskola igazgatása mellett a Pedagógusok Szakszervezete Baranya megyei és Pécs városi Területi Bizottságának elnöke vagyok. A pedagógusok megbecsüléséről általában sok helyütt és sok esetben beszéltek az állami és társadalmi szervek vezetői. A Minisztertanácsnak a pedagógusok fizetéséről hozott rendelete ezt a megbecsülést anyagiakban is kifejezi. Ugyancsak kifejezi a pedagógusok megbecsülését az a tény, hogy az idei nyáron számos pedagógus tölthet két hetet jutalomképpen külföldön. Mi pedagógusok érezzük a párt és a kormány részéről irányunkban megnyilvánuló megbecsülést és bizalmat, s éppen ezért is, fokozott gonddal és lelkiismeretességgel oktatjuk-neveljük a ránkbízott gyermekeket. Több ízben szóltunk már a pedagógusoknak a társadalmi megbecsüléséről is, ezt azonban, sajnos, nem értik meg helyesen, s úgy vélik, vásárolunk valami ajándékot a pedagógusnapra, s ezzel eleget tettünk a megbecsülésnek. Mi nem így értelmezzük a pedagógus megbecsülését! A szülök akkor becsülik meg a pedagógusokat, ha segítik az iskolai oktató-nevelő munkát: rendszeresen járatják gyermekeiket iskolába, ügyelnek arra, hogy a feladatokat otthon gondosan elkészítsék, betartatják gyermekeikkel az iskola szabályait, eljárnak a szülői értekezletekre, a gyermek eredményes nevelése érdekében szorosan együttműködnek az iskolával. Ha ezt tapasztaljuk mi nevelők a szülők részéről, akkor úgy érezzüki hogy azok megbecsülik munkánkat. A társadalom nem szülő tagjai pedig altkor becsülik meg a pedagógus munkáját, ha segítik felszámolni a csavargásokat, későesti mozilátogatásokat, a gyermek szeszfogyasztását. De feltétlenül szükség van arra is, hogy a felnőttek viselkedésükkel jó példát mutassanak a gyermekeknek. A társadalom részéről tehát a pedagógusok nem formális megbecsülést: virágot, vázát, vagy egyéb ajándékot várnak, hanem segítséget ahhoz, hogy munkájukat a társadalom számára minél eredményesebben végezhessék. Fentiekben már kifejtettem a pedagógusok vélemé- • nyét a megbecsülésükről, s ebből következik, hogy nemcsak helytelennek tartjuk az ajándékokra a szülőktől pénzgyűjtést, de azt megalázónak is tartjuk, s ezért nem is igénylünk semmiféle ajándékot. De tudomásom szerint, s erről a hivatkozott cikk sem tesz említést, sehol sem a pedagógus kezdeményezi a gyűjtést, sőt ha tudomására jut, annak azonnali megszüntetését követeli. Tehát helytelennek tartjuk a gyűjtést, így Nyári elvtárs családja által befizetett 32 forintnak a pedagógusok ajándékozására történő felhasználását. Azonban azt, hogy az óvoda részére ajándékozott tortát, valamint a gyermekeknek a záróvizsgára készíttetett ruhájának árát a pedagógusok számlájára írják, azt enyhén szólva is túlzásnak tartjuk. A sajtó több ízben beszélt az iskolák társadalmi megsegítéséről. Megdicsérték azokat az iskolákat, ahol szép eredményt értek el. Ezeket az anyagi eredményeket előadások rendezéséből, a szülők által felajánlott sütemények eladási árából szerezzék az iskolák, óvodák. Természetesen az ilyen rendezvények megterhelést jelentenek a szülők számára. De szép lehet-e az olyan ünnepély, ahol a gyermekek nincsenek csinosan, egyformán öltözve? A szülők általában örömmel szokták fogadni, ha gyermekük szerepel. A nevelők előzetesen meg szokták beszélni, hogy a szerepléssel kapcsolatban milyen ruhácskát készítsenek a gyermekek számára a szülők. Eddigi tapasztalataim szerint, nem szégyenből, hogy gyermekük kimarad a szereplésből, hanem szülői büszkeségből szokták vállalni ezt az áldozatot. Nagyon kérjük a szülőket, soha ne gyűjtsenek a pedagógusok megajándékozására, de igenis anyagi erejükhöz képest támogassák az iskolákat, hiszen a szülői munkaközösségek bevételeiket arra használják fel, hogy eredményesebbé tegyék a tanítást, szebbé, otthonosabbá tegyék az iskolákat, óvodákat! Erre pedig nem elsősorban a pedagógusoknak, hanem a gyermekeknek van szükségüké BUJDOSÓ LÁSZLÓ Ses időben az állomáson lesz, Nagy Zoltán névre. Megérkezésünkkor közölte velem, hogy van ugyan négy taxi, de mind a másé. Ott álltam negyed tizenegykor síró, beteg gyermekemmel, se taxi, se villamos a láthatáron. Megszólalt valaki mellettem: »Mába ígérték, hogy visszajönnek, úgysem teszik meg, *nár mi Is jártunk így." ügy látszik a Taxi Vállait nem örvend valami nagy népszerűségnek a pécsiek köbében, amit nem is lehet csodálni. Több figyelmet és lelkiismeretesebb munkát várunk a vállalattól mi, akik nem szórakozásból, hanem konkoly okból vesszük igénybe a taxit N. Z.-né Megnyílt a Hullámfürdő Eredetileg vasárnapra tervezték, de már szombaton délben megnyílt. a Hullámfürdő. Az első napon leginkább a *’apot kedvelők keresték fel, 'iert a medencében még nem folt víz. Vasárnapra azonban feltöltik vízzel a medencét is és a strandolók vidáman úszkálhatnak majd a vízben. Vasárnap — és minden hétköz" nap — reggel 8 órától estei7 'iáig tart nyitva a HullámfürAz alábbi sorok nem az első észrevételek Hajdú Gyula „Harcban elnyomók és megszállók ellen” című nagymun- í kájával kapcsolatban, de talán * nem lesz felesleges néhány gondolatot írnunk még kísérőül mellé — inkább magunk, mint a könyv felé, — amikor az olvasók táborában megteszi első lépéseit. A legfőbb kérdés, ami Hajdú elvtárs művénél,- olvasása során felmerül, ez: milyen szerepet 1 tölt be a társadalomtudományok (közelebbről a történettudomány) területén, s magában a társadalom mai életében? Egyszóval: mi Hajdú Gyula emlékiratának funkciója? Mindenekelőtt megállapítható, hogy szakirodalmunknak abban a kategóriájában, amelyhez Hajdú Gyula műve is sorozható, viszonylag kevés alkotás található. Itt is főképpen a minőségre kell gondolnunk! Ha e tény okát keressük, rögtön kézenfekvőek a következők: A köz számára át- , adásra méltó emlékekben nem • mindenki . mondhatja magát 1, gazdagnak, s még kevesebb ? azoknak a száma, akik ezt megfelelő formában — tág 5 látókörrel — képesek, vagy (kívánják is önteni. Mindezen (túl valamely emlékirat egy f élet törekvését, cselekedeteit | akarja igazolni, akár elbukott ,írója a küzdelemben, akár . megérte az eszme diadalr^jutását, amelynek jegyében egy emberöltőn -át harcolt; Hogy Hajdú elvtársnak milyen értékes emlékei vannak a munkásmozgalom területén, azt dokumentálja maga a megjelent munka. Hajdú Gyula a század első évtizedében állt a munkásosztály mellé, s mellette volt a munkásmozgalom hősi felfutásának korszakában, amikor már nem csupán vakmerő és elszánt, szórványos rohamok indultak a kapitalizmus bástyái ellen, hanem egyre jobban összehangolt — ge- rillaharoban edzett — százezrek állták körül a burzsoázia fellegvárát — fenyegetően. Két évtizedes töretlen és szakadatlan szervezés, agitáció, őrt- és helytállás az ifjúkorban, több mint két évtizedes emigráció az élet delén, aztán újabb évtizedes munka itthon, az újjáépülő országban tudással és bölcsességgel a 70. év árnyékában: körülbelül ez Hajdú Gyula életútjának periodizációja, telve azokkal az adottságokkal, amelyek emlékiratát számunkra olyan értékessé teszi; Társadalomtudományi munkáról van szó, benne a társadalom, a benne élő egyedek sajátos tevékenységének rajzával, az osztólyharc éles ábrázolásával, s mindez csupán félévszázad távolában. tehát olyan időhatáron belül, hogy a szereplők egy töredéke még éi* s általában M; m. «tódók. Következésképpen Hajdú elvtáns emlékiratában lesznek olyan megállapítások, amelyeket mások eltérően értékelnek és látnak. Lesznek, akik némely fejezetét túlságosan szubjektívnek minősítik, mások talán nehezményezik, hogy egykét vonatkozásban az osztályharc korabeli szocialista értékelését adja a szerző, s nem a ma szemszögéből tekint visz- sza stb. Ezek ne feledjél; el, hogy a mű emlékirat, s minden emlékiratban találunk ilyen jellegzetességeket. Az emlékiratokat többek között ezért is tekintjük a történeti kutatás során forrásmunkának, s a történészek számára, akik hazánkban (egész konkréten Dél-Dunántúlon) a termelőerők fejlődését, történetét vizsgálják, Hajdú Gyula emlékirata nélkülözhetetlen forrásmunka lesz. Lezárható-e ezek után annak a korszaknak társadalomtörténeti vizsgálata, amely Hajdú elvtárs emlékiratának idejére esik? Bizonyára nem. Sőt, új gondolatokat ébreszt, új feladatokat jelöl ki. Nem rajzoltuk meg még pl. részletességgel a Munkás című lap eszmei vonalvezetését, még külső történetét sem, pedig ilyen értekezés a szocialista sajtó történetének igen értékes fejezete lenne. Pécsett csapott össze a szabadgondolkodók a század első évtizedében a szabadoktatás eszmei képviselete kérdésében, s hol vagyunk még attól, hogy a szocialisták szabadoktatási tevékenységének kihatásait a maga korában lemérni, vagy tapasztalatait figyelembe venni tudnánk! Hajdú elvtárs kitűnően megvilágítja a szerb megszállás alatti mozgalom politikáját, s értelmezi a pécsi—bajai szerb—magyar köztársaság kérdését is, mindennek ellenére a történéseknek ez a szakasza nem tekinthető lezártnak. Hajdú Gyula oknyomozásának nagy mélysége és az események általa adott széles perspektívája további ösztönzést ad a kérdés vizsgálatára. Továbbá: az emlékirat természete lehetővé tette, hogy a munkásélet legkarakterisztikusabb vonásait a szerző megrajzolhassa, de tovább nem mehetett. A korszak mélyreható tanulmányozásával és jellemzésével tehát még adósak vagyunk. Ezek után mit mondhatunk az emlékirat által át nem fogott időszakokról? Ez az alkalom most nem biztosít számunkra helyet, hogy részletesebben körvonalazzunk egy szükséges programot. Annyit azonban sejtetnünk kell, hogy néhány kezdeményező lépéstől eltekintve, néhány vázlatra támaszkodva területünkön még számos feladat vár reánk. Kü- a jgpcialjjsta szervezkedés intenzitásának és ‘ ütőereje fejlődésének értékelése elválaszthatatlan a munkás társadalmi helyzetének, anyagi életének alapos, konkrét ismeretétől és jellemzésétől; elválaszthatatlan a fent jelzett kulturális, agitatív és sajtótevékenység sémamentes, beható jellemzésétől. Most ez az egyik legfőbb feladat. Ezek azok az elemek, amelyekből modern társadalomtörténetünk alapját dialektikusán, megtá- madhatatlan pontossággal és szilárdsággal le kell raknunk Dél-Dunántúlon is, helyesebben az ezirányú megkezdett munkát folytatnunk kell, Végült hogy ml Hajdú Gyula emlékiratának funkciója társadalmunk életében, azt tömören kifejezte a szerző műve ajánló soraiban is. Hajdú elvtárs emléket állított a harcokban elesett és résztvett hősöknek, felelevenítette a még élő veteránok szép emlékeit, aktivizálta őket az új helyzetben. bemutatta a múlt egy szakaszát árny- és fényoldaíaival együtt, hogy láttassa a fejlődés útját; összességében: felszította az osztályöntudat füzét, melynek fényére és erejére a gazdasági és társadalmi élet sorsdöntő formálása idejében, a ma hatalmas korfordulójának idő- és területi sávjában elengedhetetlenül szükség van;
