Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-06 / 131. szám

N APLÖ 1957 JÚNIUS « Az országgyűlés szerdai ülése (Folytatát az.l. oldalról.) tőségek vannak a lakásépít­kezés további fokozására, mert míg az utóbbi időben évente mintegy 40—50 ezer új lakás épült, a jövőben százezres tételek­kel kell a lakáshelyzeten ja­vítani. A jó kivitelezés egyik elő­feltétele, hogy az építőipar kellő időben és jó minőség­ben kapja meg a műszaki terveket. Ahhoz azonban, hogy terve­zőinktől jó terveket követel­hessünk, kellő időben és kel­lő részletességgel kell meg­adnunk a tervezési megbízáso­kat. Majd megállapította, hogy a bürokrácia következtében fejezésül a tanácsok építési feladataival foglalkozott, s megállapította, mielőbb ki kell alakítani a lésével jelenleg nem tudjuk tanácsok szakszerű építési jobban kihasználni, de arra hatósági szervezetét. meg volna a lehetőség, hogy KARÁCSONYI BÉLA: MOLNÁR ERNŐ: A rendelkezésünkre álló pénzzel gazdálkodjunk okosabban Molnár Ernő képviselő az építésügyi tárca költségvetésé­hez szólt hozzá. A beruházások csökkentése miatt — mondotta — az épí­tésügyi minisztérium vállala­tainak kapacitását az idén az eddigi tervek szerint csak 65 százalékig lehet kihasználni. Ugyanakkor még ma is gya­kori eset, hogy egy-egy építkezésen az épí­tésügyi minisztérium válla­latától tanácsi vagy más mi­nisztériumhoz tartozó válla­lat veszi át a munkát, sőt az is előfordul, hogy egyes tárcák külön építési vállalatot alakítanak. A drága pénzzel létrehozott nagy építőipari ka­pacitást a beruházások növe­IZSAK JÚLIA: a rendelkezésre álló pénzzel okosabban gazdálkodjunk, elsősorban a különböző tárcák építkezési tevékenységének jobb összehangolásával. A továbbiakban kerületének, Óbudának építkezési problé­máival foglalkozott. Végül megemlékezett az építőipari munkások helytállá­sáról az ellenforradalom okoz­ta károk megszüntetésében. A terv- és a költségvetési tör­vényjavaslatot elfogadta és el­fogadásra ajánlotta. a tervezési magasak. költségek Igen Nagyobb figyelmet a kereskedelemre Ezt az állapotot hamarosan és gyökeresen fel fogjuk számol­ni. A központi tervező válla­latok szervezetének egyszerű­sítésével egyidejűleg gondos­kodni kell arról is, hogy minden megyének saját ter­vező Irodája legyen, Ezt az építkezések tervezésé­nek decentralizálásán kívül a község- és városrendezési ter­vek kidolgozásának elősegítése is indokolja. Ahhoz, hogy a tervezők meg­felelően tervezhessenek, szük­ség van egységes építési sza­bályzatokra. Szükség van to­vábbá új tervpályázati sza­bályzatra; Az építőipar műszaki fej­lesztése körül is igen sok a tennivaló. Kétségtelen, hogy bizonyos ipari és energetikai építkezések műszaki megoldá« sa: Ebédszünet után Izsák Júlia országgyűlési képviselő a bel­kereskedelmi tárca költségve­téséhez szólt hozzá. Ismeretes, hogy az idei terv a tavalyinál jóval nagyobb forgalmat irá­nyoz elő, jelentősen emelkedik a kereskedelem nyereségbefi­zetése is. A lakosság az első negyedévben 29 százalékkal töbíj ruhaneműt és 13 száza­lékkal több iparcikket vásá­rolt, mint tavaly. A kiskeres­kedelem az év elejétől május 15-ig 11,1 százalékkal zott többet, forgalma­mint az előző év azonos idő­szakában. Az Országos Árhivatal meg­kezdte munkáját, ellenőrző tevékenységét. Ezt a munkát szerintem össze kell kapcsolni a legszélesebb társadalmi el­lenőrzéssel. Sokkal nagyobb figyelmet kell szentelnünk a kereskedelemben is a tár­sadalmi tulajdon védelmére. Megyénkben sajnos, különösen a földművesszövetke^eti bol­tokban, eléggé elharápódzott a nagyarányú leltárhiány és azt tapasztaljuk, hogy az igazság­ügyi szervek nem járnak el TAUSZ JANOS: megfelelő szigorral azokkal szemben, akik a társadalom vagyonát ilyen módon meg­dézsmálják. A kereskedelem dolgozói az elkövetkezendő idő­ben is mindent kövessenek el a lakosság jó áruellátásáért, különösen nagy figyelmet for­dítsanak a dolgozó parasztság iparcikk-kel való ellátására. Fontos, hogy falusi szövetke­zeteink, felvásárló szerveink, jól felkészüljenek és bizto­sítsák a mezőgazdasági ter­mények felvásárlását, táro­lását és szállítását. A költségvetést elfogadom. Idén 10 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolít le a kereskedelem a nagyelemfl helyszíni előre- gyártás Európa-szerte feltű­nést keltett. A lakóházépítkezés műszaki fejlesztése terén azonban messze az európai színvonal alatt maradtunk. Szólott az építőanyagipar helyzetéről A most készülő hároméves terv­ben az építőanyagipart hazai adottságain^ és teherbíróké­pességük alapján elsősorban műszakilag kívánjuk fejlesz­teni, Az építőanyagipar fej­lesztése során figyelembe kell venni exportlehetőségeink kihasz­nálását is, elsősorban világszerte ismert üveg- és porcelániparunkban. Az építésügyi miniszter a következőkben az építésügyi igazgatás általános problé­máival foglalkozott. Bejelen­tette, hogy a lehetőség szerint már az országgyűlés legköze­lebbi ülésszaka elé kívánja terjeszteni az építésügy átfogó elvi jelentőségű szabályait tar-' Ismertette a miniszter a bel­kereskedelmi szervek idei meg növekedett feladatait is. Is­meretes, hogy a kereskedelem­nek közel tíz százalékkal magasabb forgalmat kell lebonyolíta­nia az idén. Elsősorban az iparcikkek forgalma fog emelkedni, ezen belül is a vegyesdparcikkeké. Ez komoly figyelmeztetés az ipar és a kereskedelem szá­mára egyaránt Számolni kell azzal, hogy a paraszti vásár­lás nagyobb ütemben fog emel­kedni, s ez nagy feladatot ró a földművesszövetkezeti ke­reskedelemre, Különösen nagy gondot kívá­nunk fordítani 1957-ben a megnövekedett termelési kedv­nek megfelelően a mezőgazda- sági termelési célokat szolgá­ló áruk előállítására. A mező- gazdasági gépek és szeráruk értékes!tésének nagymérvű nö­vekedése, a mezőgazdasági rendeltetésű cikkek forgalmá­nak növekedése egyrészt jel­zi dolgozó parasztságunk meg­növekedett vásárlási kedvét .és bizalmát, másrészt, figyel­meztet bennünket a mezőgaz­dasági rendeltetésű áruk ter­melésének fokozására és a készleteknek az eddiginél gon­dosabb elosztására; őszintén meg kell mondani — folytatta —, hogy a terme­lés ellenére is lesznek gond­jaink az építőanyag, az áru­alap egyensúlya mellett — részleteiben a kereslet és a kínálat több cikkben nem fog mindig megegyezni. Egyes cikkekben még mennyi­ségi hiányokkal, másokban pe­dig választéki hiányosságok­kal kell számolnunk, illetve talmazó építésügyi törvényter­vezetet; A rendezési tervek hiányá­ban sokmilliós károk kelet­kezhetnek és keletkeznek is. A helytelen telepítés folytán], felesleges és ideiglenes köz­művek épülnek, sok középü­letet, ipari üzemet, stb.-t al­kalmatlan helyre telepítettek. A városrendezési tervek hiá­nya miatt gyakran rendezet­len, zűrzavaros a kialakuló vá­roskép is. Fontosak a regionális, vagy A pécsi 6-os katonai lázadás (Részlet Hajdú Gyula elvtársnak a „Harcban az elnyomók és megszállók ellen“ című most megjelent müvéből) ••• Minél tehetségesebb egy ellenforradalmár9 annál veszélyesebb! küzdenünk kell, hogy ezeket minél szűkebb térre szorítsuk. Fokozott követelményeket kell állítanunk az áruk mi­nősége tekintetében is az ipar elé. Megengedhetetlen, hogy külön­böző ckok miatt számos cikk­ben a minőség ma rosszabb, mint az elmúlt években volt. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, — mondotta —hogy a helyi kereskedelemnek a ta­nácsok irányítása alá helye­zése helyes és időszerű feladat volt. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a belkereskedelmi mi­nisztérium, a belkereskedelmi dolgozók mindent megtesznek az idei terv- és költségvetési feladatok maradéktalan telje­sítéséért, népünk anyagi és kulturális szükségleteinek mind magasabb színvonalú kielégítéséért. A következő felszólaló Ka­rácsonyi Béia, a művelődés­ügyi ' tárca költségvetéséhez szólt. Bevezetőben elmondot­ta, hogy a kulturális szükség­letek kielégítésére a tavalyi­nál 172 millió forinttal töb­bet, összesen né’gymilliárd 67 millió forintot fordítunk. Az idén 12 000 forintot költünk minden egyes főiskolásra, a középiskolai tanulók oktatá­sára 562 millió forintot for­dítunk. A tudományok művelésé­re, fejlesztésére 885,6 mil­liós előirányzat szolgál, 63 millióval több, mint tavaly. Az ellenforradalom idején az úgynevezett régi értelmiség számos kiváló tagja, továb­bá sok fiatal, többségében munkás-paraszt származású értelmiség, megállta a helyét, egy percre sem ingott meg. Ez van a mérleg egyik ser­penyőjében. A mérleg másik serpenyő­jében van a kulturális ellen- forradalom, amely még mindig szívós és nem ritkán eredményes utóvédharcokat vív. Nálunk 1945 óta nem egy esetben a valóságos, vagy csinált szaktekintélyek előtti elvtelen hajbókolás „kultúr­politikája" érvényesült, az anyagi és erkölcsi megbecsülés számtalan jelével elhalmozva akartunk és véltünk megnyer­ni olyan embereket is, akik­nek kialakult és szilárdan reakciós világnézetük, politikai meggyőződésük volt, van és marad, s akikben ezáltal csak még jobban gyökeret vert tu­lajdon nagyságuk és nélkülöz­hetetlenségük illúziója. így juthattunk el odáig, hogy még ma is több tudományágban lé­nyegében a polgári világ­nézetű klikkek egyedural­ma érvényesül. Az elmúlt esztendőkben gyakran azok kaptak tanszé­ket, tudományos fokozatot, Kossuth-díjat, akiket ezek a burzsoá csoportok sugalltak. Itt említem meg, hogy ér­vényt kellene szerezni annak a rendelkezésnek, amely le­hetővé teszi a tudományos fokozatok és kitüntetések megvonását azoktól, akik ezekre az el­lenforradalom alatt tanúsí­tott magatartásukkal mél­tatlannak bizonyultak. (Nagy helyeslés, taps.) A kulturális ellenforrada­lom felszámolására csupán kezdeti lépések történtek még és ez az elmaradás gátolja, hogy az ifjúság tisztábban láthassa, mi is történt való­jában. Sőt, az ifjúság azt lát­ja, hogy egyes ellenforradalmi bizottsági elnökök és tagok, akiknek igazság szerint a fe­gyelmi bizottság előtt kellene felelniük az általuk elkövetett súlyos törvénytelenségekért, még az Akadémia részéről 1957 májusában is külföldi jutalom- kiküldetésekben részesülnek, reprezentálják kinn szocialis­ta tudományunkat, tájékoztat­ják a külföldet, hogy egészen finoman fejezzem ki magam. Az ifjúság azt látja, hogy a marxizmus—lenindzmus hi­vatalosan és általánosan kö­telező oktatását a felsőoktatás­ban máig sem állítottuk visz- sza teljes jogaiba, s arra a téves következtetésre juthat, hogy a kötelező ideológiai ok­tatás eltörlése nem ellenforra­dalmi, hanem jogos követelés volt. Széles területeken folyik a súlyosan kompromittált ele­mek érdekében a mentőhadjá­rat, azon a címen, hogy ki­váló szaktekintélyek, nélkü­lözhetetlenek. Meg kellene ér­tetni végre, hogy minél tehetségesebb, minél ügyesebb egy ellenforradal­már, annál veszélyesebb! (Helyeslés, felkiáltások — úgy van!) Ha már 1945 után libe­rálisak voltunk egyes emberek megítélésében, legalább most vonjuk le október tanulságait és ne tartsuk erővel felszínen azokat, akik nyíltan ellenség­nek bizonyultak. Ügy vélem, az ifjúság nevelésében akkor fogunk döntő fordulatot elér­ni, ha a tudományos és oktató­munkát végre megbízható kezekbe tesszük le. A szakmai színvonalat pedig ne féltse senki a tehetséges, a szocializmushoz hű, kipró­bált káderektől. A vitában felszólalt még Ivanics Frigyesné, Szabó Fe­renc, Stoczicski Ferencné és Kukucska János. A költségve­tést mindannyian elfogadták. Az országgyűlés csütörtökön délelőtt tíz órakor folytatjf tanácskozását* Pünkösd másnapján, május 20-án Pécs lakossága gyalog­sági fegyvertűzre ébredt. Pus­kák ropogtak, géppuskák kat­togtak, az utcák megteltek iz­gatottan futkározó, kérdezős­romosttK. a regionális, vagy-^. kodő emberekkel, időbe tar- «v. -**- . is a közigazgatási határoktól * tott, amíg hiteles értesüléshez lépő katonát lelőtte, mire a ........... ............................. • a többiek leszúrták, a kulcsokat né hány katona kivált, az ügyeletes tiszt szobájába ron­tottak és azt követelték tőle, adja át a fegyver- és lőszer- raktárak meg a pénztár kul­csait. A tiszt ezt megtagadta, sőt az egyik fenyegetően fel­íüigetlen tájegységekre kitér- , jutottak: az újvidéki 6. közös jedő rendezési tervek is. Ez- , gyalogezred Pécsett állomáso­ért a regionális tervezés rend­szerét, karöltve az Országos Tervhivatallal, sürgősen ki' kell dolgozni. Részletesen beszélt a mi-’ niszter a műemlékvédelem kérdéséről. ' A műemlékek nemcsak nemzeti múltúnk ér­zó legénysége fellázadt és tűz­harccal igyekszik az ellene ki­vezényelt csapatokat legyőzni. Az újvidéki ezred jórészt szerb nemzetiségű legénysége az Alsó-Malom utcában lévő Frigyes laktanyába volt be­megszerezték, felfegyverezték embereiket és hatalmukba ke­rítettek vagy 20 géppuskát. Percek alatt mellettük állt a kaszárnya egész legénysége, vagy 1500 ember. A feltalál­ható tiszteket elfogták, többet közülük megöltek és zajosan szállásolva. Külön szobákban éltetve a békét és a forradalmat, tékes építészeti, képzőművé- (gyűjtötték azokat, akik orosz néhány harci cselekmények- •»H hsonotzirát íoionHír ho/U-fneycáoiKAi in«,,, ja ben tanasztalt altiszt vezénv­szeti hagyatékát jelentik, ha­nem egyben népgazdaságunk jelentős va­gyontárgyai is. Ide genf or g almunk szempontjából sem közömbös hogy a látogatók milyen ál-] lapotban találják Sopron, Eger, Pécs, Veszprém, Vise- grád és a többi város műem­lékeit. A műemlékek védel­mére hatékony szervezet ki­építését kezdtük meg. Ebbe a munkába azonban fokozottabb mértékben kell bevonnunk hadifogságból tértek vissza, de ismét bevonultatták őket ka­tonai szolgálatuk folytatására. Velük együtt a harctereket megjárt, de sebesülés vagy hő- fejlesztése', tegség miatt hazaküldött és most m£r felgyógyult katoná­kat. Mindezeket menetszáza­dokba osztották be, melyeknek másnap kellett volna indul- niok a frontra — a pünkösd reggelén közölt parancs értel­mében. Ez a rendelkezés óriási felzúdulást váltott ki. Egyesek kiabálni kezdtek, hogy nem mennek többé a harctérre, tanácsokat is, hogy területük11 mások Szerbiát éltették és műemlékéinek védelméhez háború beszüntetését követel­maguk is jobban járuljanak' hozzá. Az építésügyi miniszter be-! ték. Az izgalom magával ra­gadta az egész alakulatot, melyből egy diák vezetésével ben tapasztalt altiszt vezény­letének engedelmeskedve, kezdtek berendezkedni az el­lenállásra. Elfoglalták a szom­szédos Fejérváry laktanyát, hogy az ott elhelyezett lába­dozó katonákat magukkal rántsák. Megszállták a fém­ipari szakiskola közeli épüle­tét. A szomszédos Irányi Dá­niel téren levő Fehér Farkas vendéglőt főhadiszállássá ala­kították át, különítményekkel megszállták a főpályaudvart és a kaszárnya közelében lévő külvárosi pályaudvart. Gép­puskaállásokat rögtönöztek a Malom utcába vezető utcator­kolatnál és egyes osztagokat indítottak a város belseje felé, hogy az ott lévő, más ezred­beli alakulatokat a zendülés­ben való részvételre rábírják. Egy járőrük kiment Pécsbá- nyatelepre, hogy a bányászo­kat csatlakozásra hívja fel. Néhány óra múlva kibonta­kozott az állomásparancsnok­ság vezénylete alatt indított ellentámadás. Rákóczi úti la­kásom ablakából nézhettem az összeütközést. Tőlünk vagy 100 méternyire, a Rákóczi út és a Malom utca sarkán álltak a zendülők géppuskái, melyek elhallgattatására és a kaszár­nya visszafoglalására felvonult a Rákóczi úton a 8. honvéd­huszárok indításra váró menet százada lóháton, de ez a gép­puskákkal szemben tehetetlen­nek bizonyult. Az aszfalton felbukott lovaikat összeszedve, kénytelenek voltak visszavo­nulná. Nyomukban jött a pé­csi 19. honvédgyalogezred zászlóalja és egy géppuska osztag. Valóságos ütközet fej­lődött ki, géppuskák lőttek géppuskákra. Foglyokat ejtet­tek kölcsönösen és éppen a mi ablakunk alatt fektették hasra a honvédtisztek az aszfaltnak a két tűz közötti tükrére az elfő gott zendülőket, kiknek feje felett röpködtek a golyók. A pécsi honvédek látszottak erő­sebbnek, de azért nem boldo­gultak ellenfeleikkel. Ellenben történetesen ekkor haladt át a kassai 9. honvédgyalogezred egy zászlóalja, tábori felsze­reléssel, hegyi ütegekkel. Eze­ket kivagonírozták és bevetet­ték őket a harcba, mely így délre már lényegében véget is ért. Számos sebesültön és ha­lotton kívül néhány száz fo­goly került a győzők kezére. A többi zendülő részben ellenállást kísérelt meg a bu­dai külvárosi temető sírdomb­jai mögött, részben elszéledve délfelé menekültek, szlávlak­ta vidékekre. A zendülés híre felrázta már kora reggel a bányatelepeket is. Ünnepnap lévén, házaikban tartózkodtak az emberek. Egy­kettőre megteltek az utcák, a vendéglők. Biztos értesüléseik nem voltak, de azt már tudták, hogy fellázadtak Pécsett a katonák, megtagadták a harc- térremenetelt és követelték a háború befejezését. Ezt köve­telték ők is — a bányászok — és a kívánságot nagyon hamar valóságnak vették. Elterjedt a hír, hogy a város egész kato­nasága csatlakozott a zendü- lőkhöz. Akadtak ugyan ellen­állók, de ezeket lefegyverez­ték. Vége hát a háborúnak, vége a nyomorúságnak, de nehogy meglepetés érje a mun­kásokat, fel kell fegyverhez* niök. Nagyon gyorsan megtör­tént ez is. A rend fenntartásá­ra odavezényelt „keretlegé­nyek“ — valamennyien öreg, fegyverforgatáshoz alig értő, szolgálatukat csak nagyon kel­letlenül végző népfelkelők — az első szóra elfogadták, hogy vége a háborúnak, elmehetnek haza és úgy elszéledtek, hogy némelyiket még hetek múlva is alig lehetett élőkeríteni. Nem jelentkeztek senkinél, a fegyverüket egyszerűen átad­ták a bányászoknak. Egy történetesen a szabad­ságát bányatelepi családnál töltő tizedes, Berta György pe­dig maga köré gyűjtött néhány felfegyverzett fiatalt, feltörték a fogda ajtaját, maguk mellé vették a kiszabadított foglyo­kat és berontottak ezekkel a katonai iroda helyiségeibe, összezúztak ott mindent, majd kihurcolták a gyűlölt Herszé- nyi Zsombor alezredest és Meissner Károly századost, se­gédtisztjét, aki előző nap ke­rült ebbe a beosztásba. Az iroda előtt percek alatt nagy tömeg gyűlt össze. Berta kihir­dette, hogy foglyaik felett íté­letet fognak tartani és bekísé­rik ezért őket Pécsre. Az egy­re szaporodó tömeg valóságos diadalmenetben hajtotta maga előtt a két elfogott tisztet. Az élen haladtak a bosszúra éhes kiszabadított foglyok. De köz­ben elérte őket a zendülő 6-os katonák járőre, melynek em­berei sürgették, ne teketóriáz­zanak az alezredessel, hanem végezzenek vele nyomban. A Szamár-kútnál megálltak. Az alezredest és a századost fal­hoz állították. Berta vezényelt; Sortűz dördült. Két holttest maradt vissza az út porában. Alig múlt dél, csengett ná­lam a telefon. PlUepíeh Re­zső tábornok, pécsi állomáspa­rancsnok segédtisztje közölte, a tábornok rendeletére azon­nal jelenjek meg egyenruha-

Next

/
Oldalképek
Tartalom