Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-01 / 127. szám

VYLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ODNANIDII A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Ülést tartott az MSZMP Baranya megyei Intéző Bizottsága Az MSZMP Baranya megyei Intéző Bizottsága pénteken délután ülést tartott. Többek között megtárgyalta a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Baranya megyei szervezetei előtt álló feladatokat, s munkája további javítása érdekében fontos határozatot hozott. A határozat részletes Ismerteté­sére visszatérünk. XIV. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1957 JÜNIUS 1 ■ ■■■!■■«> «UIHK Harcunk az ellenforradalom és fasizmus ellen, a békéért és szocializmusért, a világ minden kommunista pártjának közös ügye Nagygyűlésen találkoztak Budapest dolgozói a Francia Kommunista Párt küldötteivel A Magyar Szocialista Munkáspárt (bődto­p-esti intézd bizottsága pénteken délután nagygyűlést rendezett a Sportcsarnokban a Francia Kommunista Párt hazánkban tar­tózkodó küldöttsége tiszteletére. A Sport­csarnokát ünnepien feldíszítették erre az alkalomra. Délután öt órára több mint kétezren gyűl­tek össze a Sportcsarnokban. A nagygyűlés elnökségében helyet foglaltak: Marosán György, Rónai Sándor és Somogyi Miklós, az MSZMP intéző bizottságának tagjai A gyűlés részvevői forró tapssal köszöntötték az emelvényre lépő francia vendégeket: Raymond Guyot-t, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a kül­döttség vezetőjét és Juliette Dubois-t, a Francia Kommunista Párt Központi Bizott­ságának tagját. A nagygyűlést Sumeth János, az MSZMP XIV. kerületi intéző bizottságának elnöke nyitotta meg. Ezután Raymond Guyot, a Francia Kom­munista Párt Politikai Bizottságának tagja emelkedett szólásra. Raymond Guyot elvtárs besséde a sportcsarnoki nagygyűlésen Elvtársak! Kedves budapes­ti Barátaim! Engedjétek meg, hogy átadjam küldöttségünk nevében a francia munkásosz­tály, a francia dolgozó nép forró üdvözletét. (Taps.) Test­véri üdvözletét hoztam test- véipártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspártnak és a for­radalmi munkás-paraszt kor­mánynak, amelynek élén Ká­dár János elvtárs áll. (Taps.) Azért jöttünk ide Buda­pestre, hogy találkozzunk a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának küldötteivel, kölcsönösen ki­cseréljük tapasztalatainkat, s ezzel megszilárdítsuk harci szövetségünket az imperializ­mus ellen, a békéért, a szocia­lizmusért vívott harcban — mondotta, majd többek kö­zött így folytatta: "Ebben a harcban összeköt bennünket céljaink közössége, a szocializmusért vívott harc közössége. Egységesek va­gyunk, mert mindannyian — ha országaink különböző fel­tételek között is — egy célért, a dolgozók boldogságáért küz­dünk. Tudjuk, hogy a marxizmus— léninizmushoz és a proletár- internacionalizmushoz való hű­ség pártotok tevékenységének az alapja. Ezért nincs kétség az iránt, hogy a két párt között megkezdődött tárgyalásokat teljes siker fogja koronázni, és ez nemcsak közös harcunk szempontjából lesz hasznos, ha­nem nagymértékben hozzá fog járulni a nemzetközi kommu­nizmus és a munkásmozgalom egységének megerősödéséhez is. (Taps.) Elvtársak! Tudjátok, hogy mi, francia kommunisták együttérzünk az ipar, a mező­gazda ság, a tudomány és a mű­vészet fejlesztéséért, a népi demokrácia felvirágzásáért ki­fejtett erőfeszítéseitekkel. Tud­játok, hogy mi francia kommu­nisták tiszta szívvel és ingado­zás nélkül mellétek álltunk, amikor a múlt év őszén a szov­jet hadsereg segítségévéi le­vertétek az imperialista, re­akciós ellenforradalmat. (Taps.) Tudjátok, hogy a magyar- országi események idején a reakció, az imperializmus ha­talmas támadást indított a Francia Kommunista Párt el­len, a francia munkásosztály ellen. November 7-én este a reakció, a fasiszták Párizsban tüntetést szerveztek a magyar- országi ellenforradalom iránti tokonsze^vük jeléülj Megtá­madtáft: a saékházat, de egy órai elkeseredett harc után sem tudtak behatolni. A mun­kások hősiesen megvédtek pártjuk székházát. (Taps) A fasisztáknak fáklyáikkal sike­rült ugyan felgyújtaniok. az épület két első emeletét, de ezután sikerült őket innen visszaszorítani: Erre megtá­madták a l’Humaoité, a párt központi lapja székházát. Itt is többórás harcot kellett ve­lük vívni. De Párizs külváro­saiból, a munkásnegyedekből besiettek a munkások a város központjába és éjfélre a fa­sizmus erői megfutamodtak. (Taps) Egyetlen fasisztának sem sikerült kárt tennie ab­ban a háziban, ahol a l‘Huma- nitét, a francia munkások nagymultú lapját, Jean Jaures és Marcel Caehin lapját szer­kesztik. (Taps) Ezen az éjsza­kán újra felhangzott a győ­zelmi kiáltás: Nem lesz fasiz­mus, éljen a népi Magyaror­szág, vesszen a háború! Másnap, november 8-án a Kommunista Párt felhívására több, mint ötvenezer dolgozó tüntetett a főváros hat külön­böző pontján, az utcák és a körutak visszhangoztak a győ­zelmes jelszótól: Le a fasiz­mussal! (Taps) Elvtársak! Ked­ves Barátaim! Nem lett fa­sizmus Párizsban november 7-én és nem is lesz! Raymond Guyot ezután meg­mutatta a nagygyűlés részve­vőinek azokat a plakátokat, füzeteket,. amelyeket Francia- országban adtak ki a magyar- országi ellenforradalom lelep­lezésére.; Raymond Guyot végül az elmúlt hónapok tanulságairól beszélt Rendkívül fontos tanulság — hangoztatta —, hogy meg kell őriznünk a szocialista tá­bor és a nemzetközi munkás- mozgalom egységét, tömörülé­sét, a Szovjetunió és Kom­munista Pártja körül, (Viha­ros, nagy taps.) A magyarországi események franciaországi hatásáról szól­va elmondotta, hogy orszá­gukban és másutt is azt hit­ték az imperialisták, hogy ko­moly csapást mértek a mun­kásmozgalomra. Azt hitték, hogy megtörték pártunk erejét. De most, 1957 májusában a Francia Kom­munista Párt áll, és erősebb, mint valaha! A munkásosztály tovább halad előre, a munkás* egység erősödik és a Guy Mel­let kormánya a földön hever, — jelentette k! nagy taps és derültség közben. A burzseá sajtó nagy sajnálkozással ve­szi tudomásul, hogy a magyar- országi események körüli vi­har csendesedik. Ezután részletesen beszélt a francia haladó erők harcáról a jobb, emberibb életért, a munkásosztály jogos követe­léseiért, majd a Franciaország­ba szakadt magyarokról szó­lott. Beszéde további részében szólt a francia burzsoá politi­ka jelenlegi súlyos helyzetéről. Raymond Guyot szavait per­cekig tartó ütemes tapssal fo­gadták a gyűlés résztvevői, s helyükről felállva éltették a francia és a magyar dolgozók barátságát. Marosán György elvtárs besséde Ezután Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizott­ság első titkára lépett a szó­noki emelvényre, Elvtársak! Amikor Guyot elvtárs elmondotta, mi történt a múlt év októberében Pá­rizsban, illetve Franciaország­ban — kezdte beszédét — őszintén megvallva, szégyel- tem magam; Azok helyett az írók, újságírók, értelmiségiek helyett szégyeltem magam, akik azt hitték, hogy 1956 ok­tóbere Magyarország magán­ügye és nincs kapcsolatban az egész világgal. Tavaly március végén, majd áprilisban és má­jusban találkoztam magyar írókkal és újságírókkal, akik közül most többen valahol nyugaton „művelt prostituált­ként“, dollárért, vagy frankért árulják a hazát, — s akik ak­kor azt magyarázták nekem, hogy a „Francia Kommunista Párt vezetői, Thorez és társai — sztálinisták!“ Nagyon sok olyan francia regényt olvas­tam, amelynek témája a Fran­cia Kommunista Párt által ve­zetett munkások, haladó értel­miségiek óriási harcával fog­lalkozik. Ezeknek a magyar íróknak és újságíróknak _ azt mondottam tavaly nyáron: „De rossz az emlékező tehet­ségetek! Hol voltatok 1942— 43—44-ben? Milyen jogon és címen akarjátok, felelősségre vonni a francia kommunistá­kat, akik beírták nevüket Az európai népek történetébe I“ Az igaz kommunisták, az igaz emberek előtt, — a fran­cia munkásokhoz hasonlóan — nem volt kétséges, mi történt Magyarországon októberben, amikor Mindszenty és Horthy nevét hallották. (Felkiáltások: Ügy van!) Csak az intelligen­cia egy részében voltak kétsé­gek a szabadság, a demokrá­cia, a nemzeti függetlenség tekintetében. Ezután lehullott a lepel és most nemcsak Guy Mollét fekszik porondon Pá­rizsban egész kormányával, hanem Magyarországon is föl­dön fekszenek a „csalhatatlan“ költők, írók, újságírók — és politkusok. (Nagy taps.) Francia elvtársainkkal foly­tatott tanácskozásaink nyíltak és őszinték. Minden problémá­ról bátran megmondhatjuk vé­leményünket és nézetünket. Tapasztaljuk a francia elvtár­sak igazmondását, őszinteségét is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt, a forradalmi munkás­paraszt kormány is így kezdte tevékenységét: nem táncolta körül sem a munkásokat, sem a parasztokat, sem az értelmi­ségieket, hanem mindenkinek őszintén és nyíltan megmon­dotta az igazat és ugyanígy vont felelősségre — és fog fe­lelősségre vonni — mindenkit, aki bűnös ebben az országban. (Helyeslés, nagy taps.) Mi a tanulság a kommunis­ták számára? Sokat kell dol­goznunk, de nemcsak azért, hogy helyrehozzuk a magyar- országi károkat, hanem azért is, hogy könnyebbé tegyük a kapitalista országokban har­coló kommunisták helyzetét! (Nagy taps) Az igazság az, hogy ártottunk; ártott a Rá- kosi-féle vezetési módszer, ár­tottak a jobboldali ellenforra­dalmi akciókban résztvett, megszédült írók és újságírók; ártottak azok, akik nem akar­ták tekintetbe venni: ha Ma­gyarországon valami rosszul megy, az csak nehézségeket okozhat a kapitalista orszá­gokban harcoló kommunisták­nak. Felelősek vagyunk a ne­hézségekért, de esküszünk- soha többé nem idézünk elő ilyen kárt! (Hosszantartó taps) Ezután Marosán György a hallgatóság tapsviharai köze­pette méltatta az ellenforra­dalom idején Magyarország segítségére siető proletárinter­nacionalizmus jelentőségét; , Nincs senki a világon — hangsúlyozta —, aki olyan mélyen, becsületesen átérez- né a proletárintemacionaliz- mus támogatásának, segítsé­gének jelentőségét, mint a magyar kommunisták érák. Nem szégyelljük bevallani, hogy saját erőnkből nem tud­tuk volna megakadályozni az ország katasztrófáját. De a proletárinternacionalizmus ki­fejezésre jutott, — ha úgy tet­szik a szovjet fegyverekben és a párizsi kommunisták szoli­daritásában! (Hosszantartó lelkes taps.) Ezután a kijózanodás kor­szaka következett Magyaror­szágon. Először a parasztok jó- zanodtak ki, majd a „komfor­tos sztrájkban" túlságosan el- kényesedett munkások. (De­rültség) Most már az értelmi­ség is eljutott a kijózanodásig — és nem nagyon szeretnék egyik-másik író, újságíró, vagy más intelligenciabeli em­ber lelkivilágában élni; Az utóbbi hetek és hónapok ese- ' menyeinek, a párt létéért, a proletárhatalom megszilárdí­tásáért, a szocializmus építé­séért folytatott kemény harc­nak már érik a gyümölcse. Meg kell azonban mondani, hogy nagy gondjaink vannak és lesznek. Egyik legnagyobb gondunk, hogy bármennyire is nagy nehézséget küzdöttünk le gazdasági téren, a problé­mát nem oldottuk meg, csak most kezdjük megoldani! Meg­győződésünk, hogy megoldjuk! Az ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus nem gazdasági téren ütötte a leg­nagyobb sebet. A magyar munkások és parasztok az egész világon híresek munka­szeretetükről, munkakészsé­gükről, hiszen csodát művel­tek az utolsó tizenkét évben. Amikor 1945-ben a szovjet, hadsereg kiverte Magyaror­szágról a fasiszta bandákat, piszok, szenny és romok ma­radtak r£nk és mégis három év alatt, a hároméves tervvel lendületbe hoztuk az egész országot. Most is hamar talp- raállunk, munkás kezünk most is rendet teremt, mert nem gazdaságilag ért miniket a legnagyobb baj.; A legnagyobb sebet a lel­kűnkön ütötte az ellenforra­dalom. Mi ez a seb? Magyar- országon tenyerünkön hordtuk az írókat. — S Kossuth-díja- kat, százezreket adtunk a ma­gyar intelligenciának. (Felkiál­tások: Ügy van!) De soha a világon nem fordult élő olyan háládatlanság, mint amilyent Magyarországon az intelligen­cia egyes képviselői tanúsítot­tak. Akik most Nyugatra szök­tek ős bennünket rágalmaznak, azok voltak a legszektánsab- bak itthon gondolatban, be­szédben és írásban. Ugyanezek most külföldön százezreket keresnek azon, hogy leköpik és gyalázzák azt, amit Magyar- országon csinálták. Sokszor — főképpen novem­ber 4-e után — vádoltak ben­nünket értelmiségellenességgel. Ennek az volt a fő oka, hogy a, forradalom, vagy eUenforra- dalom kérdésében kertelés nél­kül megmondtuk az igazat és a felelősséget is előszedtük. Nem vagyunk értelmiségelle­nesek, mert kommunista nem lehet értelmiségellenes! Nem lehet szocializmust építeni mű­szaki értelmiség, mérnökök és tudósok nélkül. Tenyerünkön fogjuk hordani őket, ahogyan tettük eddig is. Csak egyet kí­vánunk: önzetlenül és becsüle­tesen szolgálják a magyar né­pet, segítsék rendbehozni a ká­rokat, hogy minél gyorsabban haladhassunk előre. Senki nem tud olyan hálás lenni, mint a munkás, meg a paraszt, ha ne­ki jót tesznek. (Nagy taps.) A múlt rendszerben a mér­nök kirúgta a gyárból azt a munkást, alti nem volt hajlan­dó előtte haptákban állni és a normákat a Bedeauz-rendszer szerint teljesíteni; Nálunk most a mérnökök te» kintélyes része szinte kacsint­va veszi tudomásul, hogy a gyárban az emberek sétálnak és nem végzik el feladataikat: Valamikor a kapitalista az ilyen mérnököket kitette a gyárból. Vigyázzanak, ne in­gereljenek bennünket! (De­rültség és taps.) Felemelték a munkások fizetését, majd a műszaki értelmiségiekét is. Ugyanakkor azonban nagyon lassan emelkedik a termelés, lassan csökken az önköltség! Egyezzünk meg abban: nem kell bennünket, kommunistá­kat szeretni, de amit megfize­tünk, azért tessék mindenki­nek — mérnöknek is — becsü­letesen dolgozni ebben az or­szágban! ^Hosszan tartó taps­vihar.) Nagyon nehéz lesz a sebek be gyógyítása, az ellenforrada­lom szétzilálta a munkásosz­tályt is, az értelmiséget is. Az a munkásosztály, amely eltűr­te a .komfortos” sztrájkot, most fizeti ennék drága árát és fizeti még egy ideig. Rom­lottak a politikai erkölcsök: az az erkölcs, amely minden be­csületes emberben fel kell, hogy vesse a kérdést: kivel van — a néppel, vagy a nép ellenségeivel? Nagyon sok értelmiségi kér­dezi magától: hogyan tovább? Ezek felé a becsületeseknek megmaradt írók, költők, új­ságírók, mérnökök, tudósok, orvosok és pedagógusok felé nyújtja ki a párt még egyszer a kezét; Most az egyszer tes­sék becsületesen megfogni azt a kezet, amelyet a párt nyújt! Ne úgy, mint tavaly december­ben és az idén Januárban, ami­kor azt mondták az írók: le­gyünk nagylelkűek — mint győztesek — és engedjük a megnyilatkozásokat; Erre szü­letett meg akkor az a gondolat, amely gyalázott bennünket és gyalázta a szovjet fegyvereket, a mártírhalált halt szovjet ka­tonákat, akik másodszor vé- reztek azért, hogy ebben az or­szágban haladás, proletárhata­lom, szocializmus legyen, s akik megakadályozták, hogy 1956 októberében és novemberében a Kárpát-medencében, a Duna —Tisza közén, Budapesten ki­provokálják a harmadik világ­háborút; Nem becsülöm le azt a nagy anyagi segítséget, amelyet a baráti országoktól kaptunk, de a legnagyobb segítség szá­munkra az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, velünk van az egész haladó világ, s győzni fogunk, mert igazunk vám (Nagy taps) Kis párt vagyunk, de harcok tüzében születtünk újjá. Harci szellemünk és harc készségünk nagyobb, de esz­ménk változatlan: marxista- leninista párt voltunk és va­gyunk! Számunkra már nem lehet újat hozni: kipróbáltuk a szektáns utat is (derültség), megfizettük az árát, végig­jártuk a Nagy Imre-féle áru­(Folytatás a 2. oldalon) /

Next

/
Oldalképek
Tartalom