Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-21 / 117. szám
1957 MÁJUS 21 NAPLÓ 3 A mezőgazdaság továbbfejlődésének útja (Folytatás az 1. oldalról.) len eszmei támogatása a rö- viddei később kirobbant ellenforradalmi felforgatásnak, A párt politikájával szemben álló különböző jobboldali opportunista, revizionista nézetek az ellenforradalom alatt a gyakorlatban is érvényesülhettek, s eszmei alapját képezték nagyon sok, egyébként megfelelő gazdasági alappal bíró mezőgazdasági termelő- szövetkezet erőszakos szétverésének. Ezek a nézetek tovább élnek és rombolnak a meglévő és újonnan alakult termelő-szövetkezetek egy részében ÍS; A pártnak következetes elvi harcot kell vívnia a különféle opportunista nézetek ellen. Az októberi, novemberi ellenforradalom eszmei fertőzése következtében a fő tüzet ma a jobboldali revizionista nézetek ellen kell irányítani. De nem szabad a figyelmet elterelni a meglévő szektás, dogmatikus, szubjetivista opportunizmus nem kiserejű maradványairól sem. Nem szabad megfeledkeznünk arról az igazságról — amelyre Sztálin különösen felhívta a figyelmet. — Hogy a „baloldali" túlzók dogmatikus Máikkal és torzításaikkal teremtik meg a talajt a jobboldali elhajlás számára, amely a Mbálc bírálatának destruktív eltúlzásával fonák színben tünteti fel a párt politikáját és diszkredi- tálja azt. Ha tehát sikerrel akarunk küzdeni a jobboldali, revizionista nézetek, az opportunizmus és anarchizmus el- •len, le kell küzdenünk a meglévő vagy újjáéledő „baloldali“ dogmatikus opportunizmus hibáit is. Éppen a magyar eseményeknél igazolódott be legjobban a marxizmus-leniniz- musnak az a tanítása, hogy a „baloldali“ túlzók objektív szerepük szempontjából, a jobboldali elhajlók szövetségesei. A leghatározotobban fel kell lépnünk mindenféle kétértelműséggel szemben. Lenin szerint: „az opportunista alap- természeténél fogva mindig lri- tér a határozott és világos kérdés felvetése elől, középutat keres, kígyóként tekerődzik egymást kizáró szempontok között, igyekszik egyetérteni ezzel is, azzal is és nézeteltéréseit apró javításokra, kételyek re, ártatlan kívánságokra, stb. redukálja.“ Pártunk az alapvető igazságokra vonatkozó kérdésekre igennel vagy nemmel felek Az alapvető igazságokra vonatkozó kérdésekre vagy igennel, vagy nemmel liehet válaszolni. Kétértelműségnek, el- mosódottságniak, megfoghatatlanságnak semmi helye sincs tovább falusi politikánkban sem! Az opportunista szubjektívista hibák elkerülésének a me zőgazdasági kérdésekben is másik nagyon fontos feltétele, hogy az agrárpolitikai munkát tudományosabb színvonalra emeljük. A pártonkívül! hibás nézetekkel szemben szívós, következetes nevelő munkával és nem durva módszerekkel, türelemmel, de elvi engedmények nélkül, a párttagság marxista-leninista eszmei színvonalának állandó emelésével kell harcolni. A párton belöK hibát kijavítani nem akarókkal és a pártra káros tevékenységet kifejtükkel szemben pedig határozottan fel kell lépni. A munkás-paraszt szövetség időszerű kérdései Az MSZMP fő célkitűzése falun is a szocializmus építése. Pártunk kijelenti, helyes volt az MDP-nek a falu szocialista átalakítására irányuló politikai vonala, helyes volt a II., III. pártkongresszus erre vonatkozó határozata. Viszont elhatárolja magát' azoktól a több esetben súlyos torzításoktól és Mbáktól, amelyek a helyes általános politika eredményesebb valóravál'tását gátolták. Az MSZMP a jövőben el akarja kerülni ezeket a hibákat. El akarja kerülni mindenekelőtt a munkás-paraszt szövetség kérdésében. Nagy Imre egyik legnagyobb antimarxista hibája ott volt, hogy állásfoglalásaiban háttérbe szorította . e szövetségen belül a munkásosztály vezetőszerepét. Másik antimarxista revizionista hibája ' volt, hogy e szövetség fő célját lényegében a „város és falu árucseréjére“ szűkítette. Ez egyes jóhiszeműeknél is, de főleg a jobboldali opportunistáknál a szocialista átszervezés elodázására irányuló törekvések megerősödését okoz■ ta. Pártunk falusi munkájának egyik fő feladata, hogy a lenini hármas jelszó következetes érvényesítésével szüntelenül erősítsük a munkás-paraszt szövetséget. Az egész dolgozó parasztságból a termelőszövetkezeti parasztok és az állami gazdasági, a gépállomási, az erdő- gazdasági dolgozók, hozzászámítva a félproletárok százezreit is, állnak legközelebb a párthoz. A falusi osztályharcban, a mezőgazdaság, szocialista átalakításáért folyó küzdelemben ők képezik a párt fő DClitikai támaszát! A pártnak e rétegre, tehát a szocialista szektorhoz tartozó dolgozók politikai szervezésére sokkalta nagyobb gondot kell fordítania a jövőben. Leg- öntudatosabb tagjait be kell vonni a pártba, a munkásőrségekbe, a tanácsokba, stb. Az állami gazdasági, a gépállomási, az erdőgazdasági dolgozókat mind szélesebb körben be kell kapcsolni a szak■ szervezet, a MEDOSZ munkájába. A fél proletárok, a négy holdon aluli törpebirtokosok helyzetről, számának gyarapodásáról szólva elmondotta, hogy a parasztságnak számbelileg ez a legnagyobb rétege. Az A iparból az utóbbi hónapokban légkörét alakítsuk ki a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok — főleg a most kilépettek — között. Az utóbbiakkal úgy kell bánni, mint leendő szövetkezeti tagokkal, akik előbb vagy utóbb — egy részük talán már az idén — megbánják elhamarkodott lépésüket, és újból a szövetkezeti gazdálkodásban keresik további boldogulásuk útját. Hangoztatta, hogy ilyen módon kell meggyőzni a középparasztot a szocialista út helyességéről. Addig is módoí kell adni számára, hogy gazdálkodási lehetőségeit kihasználja, s — népgazdasági érdekből is — árutermelését növelje. A kapitalista elemek és tendenciák elleni harc állandó feladat a mezőgazdaságban megindult bizonyos fokú visz- szaáramlás következtében számuk még csak tovább nő. A begyűjtés különösen sújtotta e réteget. Annak megszűnése viszont — elsősorban szociális szempontból — érthetően igen kedvezően érintette. További kedvezményt jelentett számára a munkásparaszt kormánynak az az Intézkedése, amely a négy holdon aluli parasztbirtokosoknak lehetővé tette, hogy a gabona helyett pénzzel is fizethessék földadójukat A ni. pártkongresszusnak az a határozata, amely a .szegényparasztsággal való törődést napjaink egyik fontos feladatává tette, ma is érvényes. Az elmúlt évek gyakorlatával szemben a pártnak és a szocialista államnak többet kell foglalkoznia a parasztságnak ezzel a rétegével; A dolgozó parasztság derékhadát képező kis- és középparasztságról szólva elmondotta, hogy létszámuk majdnem egyforma. Egyeznek fő tulajdonságaik is. A különbség közöttük inkább csak mennyiségi, nemcsak a birtokolt föld nagysága, hanem — ennek folytán — az árutermelés tekintetében is. A szocialista mezőgazdaságot mi nem a középparasztság ellen, hanem vele szövetségben akarjuk megteremteni. Utalva arra, hogy 1953. és 1956 őszén a középparaszti tagok jelentős része kiáramlott a termelőszövetkezetekből, Fehér Lajos rámutatott: Nem kevés közöttük az olyan, akit annak idején kisebb nagyobb nyomással erőszakkal „agitáltak be’* a szövetkezetbe; A középparasztot csak türelemmel, a szövetkezetek nagyüzemi fölényének gyakorlati megmutatásával, jobb gazdálkodással és az övénél magasabb életszínvonal biztosításával lehet meggyőzni, hogy a szövetkezeti út a helyesebb. Ezenfelül olyan viszonyokat kell teremteni magáiban a termelőszövetkezetben, hogy a ta°sáe. főleg a középparaszt is világosan érezze: valóban saját maga a gazdája a szövetkezetének. A középparaszt lássa, hogy megbecsülik az ő szaktudását ÍS; Szükség van arra is — hangoztatta 5« hogy a jó viszony Nagy Imrének az 1949-es vitákban egyik legsúlyosabb antimarxista hibája az az állítása volt, hogy a nagybirtokos és a nagytőkés osztály kisajátításával „nálunk falun már eltorlaszoltuk a kapitalizmus fejlődésének útját” és hogy „a paraszti gazdaságok nem fejlődhetnek a kapitalizmus irányába’*. Ha e kulákmentő, kapi- tuláns elvek a gyakorlati paraszti politikában is érvényesülhettek volna, ez a kulákság elleni osztáiyharc feladását, megszüntetését Okozta volna. Nem rajta, hanem áz akkori pártvezetés fellépésén múlott, hogy ezek az antimarxista, opportunista nézetek a gyakorlatban nem érvényesülhettek. Érvényesült viszont, sajnos, a párt falusi politikájában az „osztályharc elkerülhetetlen élesedésének” hibás sztálini tétele, amely komoly károkra vezetett. A „kuláfchatár” helytelen, antileninista megvonása, a módosabb középparasztok egy részének a feulákokkal való összekeverésére vezetett, s ennek következtében a kulákoknak szánt ütések — a „kulákositott” középparaszton keresztül — a középparasztság egy részét is érték. Ez lazította a munkás—paraszt szövetséget, sokat ártott a középparasztsággal való szövetség ügyének. Beszélt azokról a túlkapásokról, amelyek sajnálatot váltottak ki a kulákság iránt, főleg a középparasztság körében. Ez megnehezítette a kulákság elszigetelésére irányuló harcunkat. Nem kétséges, súlyos hiba lenne, ha e túlzott, „likvidáló” módszerekre visszatérnénk. Mai viszonyaink között nem lehet cél a még meglévő ku- lákgazdaságok gazdasági lehe- tetlenítése. Módot kell adni számúikra, hogy termeljenek. Természetesen közben rá kell szorítani őket, hogy a munkás- paraszt kormány rendelkezéseit pontosan megtartsák és állampolgári kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítsék. Kizsákmányoló, spekulációs tevékenységűiket továbbra is korlátozni kell. Idegen munkaerő rendszeres alkalmazása esetén külön meg kell adóztatni őket. Fiaikat, leányaikat ma rtiár más elbírálás alá kell venni. Lehetővé kell tenni részükre a szakmai érvényesülést, bár — és ezt nem szabad szem elől téveszteni — helyzetüknél fogva könnyen válnak az ellenséges befolyás eszközeivé. Náluk, de a szülőknél is jelentős szerepet kell biztosítani az egyéni elbírálásnál. A kulákok személy szerinti megítélésében döntő szerepet kell biztosítani a körülményeket jól Ismerő, helyi szegényparaszti közvéleménynek. Az elmúlt években a falusi osztályharcban hibás volt az a gyakorlatunk, hogy az osztály- ellenség fogalmát leszűkítettük a kulákokra. Az október—novemberi ellenforradalom egyik fő tapasztalata, hogy az osztályellenség fogalma szélesebb ennél. Az ellenforradalomban ugyanis — a burzsoá restaurá- ciós lehetőségeket megszimatolva — a kulákok egy részével együtt megmozdultak a volt főszolgabírók, főjegyzők, csendőrök, úribirtokosok, horthysta katonatisztek, a letűnt úri osztályok itthon levő, eddig meglapuló elemei, a mező- gazdasági üzemekben elhelyezkedett „munkásság” vedlett, déklasszált elemek, stb. Az ellenforradalom egyik tanulsága legyen a párt és a népi demokrácia állama számára, hogy a kulákokon kívül harcot kell folytatnunk a jövőben egyéb ellenséges elemek ellen is. Azt az értékelést, hogy a falusi osztályellenség szélesebb a kulákságnál, egyes megalkuvó, opportunizmusra hajlamos elemek úgy magyarázzák, hogy a kulákság ellen vívott harcban most már „kitört” az osztálybéke. Erről szó sincs. Kutaknak kell továbbra is tekinteni azt, aki állandó jelleggel, rendszeresen folytatott vagy folytat jelenleg is kizsákmányolást, aki állandóan és rendszeres jelleggel jövedelmének nagyobb részét elsősorban nem saját munkájából, hanem idegen munkaerő alkalmazása révén és sokszor nem termelő- munka, hanem spekuláció útján szerzi. A figyelmet a jövőben elsősorban a kulákok és az egyéb ellenséges, déklasszált „horthys- ta”-elemek politikai elszigetelésére kell fordítanunk. Meg kell gátolni őket abban, hogy ellenséges tevékenységet folytassanak s abban is, hogy a falun, az üzemben, vagy a hivatalban politikai hatalommal járó tisztséget viseljenek. S ha az ellenforradalom idején ilyen helyekre befurakodtak, el kell őket távolítani onnan. A mezőgazdasági termelés fejlesztéséért Részletesen elemezte a mezőgazdaság fejlődésében elér* jelentős változásokat, ugyanakkor hangoztatta, hogy: hazánkban a mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségei igen nagyok, adottságaink kiválóak,; ezek azonban megközelítőleg sincsenek kihasználva. Külön kell szólnunk az 1953. decemberi és az 1955. júniusi mezőgazdaság-fejlesztési határozat sorsáról. Mindkét határozat jó határozat volt. Mégis, mivel a végrehajtás során a határozatban megszabott alapvető feltételeket nem biztosították, s a végrehajtás során megfelelő ellenőrzést sem az MDP vezetői, sem a kormány nem gyakoroltak: a megvalósítás jelentős részben elsikkadt, papíron maradt. A két nagyfontosságú mezőgazdasági határozat részleges megvalósításából azt a tanulságot kell levonnunk a jövőre nézve, hogy a pártnak és a kormánynak sokkal szigorúbban kell ellenőriznie az új, ezután meghozandó mezőgazdaságfejlesztési határozat végrehajtását. A továbbiakban beszélt a kormányintézkedésekről, amelyek a gazdálkodási biztonság, a termelő kedv növelését célozzák. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk megjegyezni — mondotta —, hogy helytelenítjük és elutasítjuk az olyan törekvéseket, amelyek a termelési biztonság túlhangsúlyozása címén az egyéni gazdálkodási forma konzerválását értik. Pártunknak az a határozott véleménye, hogy a dolgozó parasztság ' életszínvonalának emelkedése növekvő áruterme lésen alapuljon. Egyidejűleg meg kell követelni, hogy állampolgári, tehát adófizetési kötelezettségének maradéktalanul tegyen eleget A mezőgazdasági termelés nagyarányú fellendítése csak a nagyüzemi földművelésre való fokozatos áttérés alapján valósulhat meg. Vannak, akik szerint a mezőgazdaságban a szocialista fejlődésnek a szövetkezeti úton kívül van más, „nem szövetkezeti*’ útja is. E revizionista nézetek közül kiemelkedik Nagy Imrének az a korábbi, 1949-ből való felfogása, amelyet Farkas Mihály 1953 őszén újra felelevenített: „A kulák- kapitalista gazdaság kivételével a szövetkezeti és nem-szövetkezeti szektor is demokratikus úton fejlődik a szocializmus felé, azzal a különbséggel, hogy a szövetkezeti szektor gyorsabban ;:. — a nem-szövet kezetd szektor pedig lassabban“ A mezőgazdaság szocialista átalakításainak fő útját — han goztatta — a jövőben is változatlanul a mezőgazdasági termelőszövetkezetek képezik, mint a termelőszövetkezeti gazdálkodás legfejlettebb formái. A legnagyobb mérvű állami támogatást ezentúl is ennek a szövetkezeti formának kell biztosítani Az ellenforradalom által oko zott eszmei fertőzöttség s részben az október előtti időkben elég sok helyen elterjedt szélsőséges, destruktív szövetkezetellenes agitáció eredményeként számos mezőgazdasági termelőszövetkezetben még mindig ingadozás tapasztalható, sőt bizonyos anarcMkus jelenségek kaptak lábra és káros spekulációs törekvések is felütötték fejüket; Itt az ideje, hogy megindítsuk mindenütt a harcot e különféle anarchista jobboldali törekvések felszámolására* Rámutatott arra, hogy az élet egyáltalában nem helyezte hatályon kívül a mintaalapszabályzatot annak főbb alapelvei kiállották a gyakorlati próbát, ugyanakkor lehetőséget kell adni arra, hogy a szocialista algpelvek megtartása mellett a termelőszövetkezetek az alapszabályt a helyi viszonyokhoz mérten módosíthassák. A termelőszövetkezeti mozgalom szervezésének fő formája a mezőgazdasági termelő- szövetkezet; Emellett nagy szerepük van az alacsonyabb típusú, egyszerűbb szövetkezeti formáknak is. Egyik nagy hibája volt az elmúlt nyolc év alatt szövetkezeti politikánknak, hogy formálisan kezeltük a fokozatosság lenini elvét, s a megalakult termelőcsoportókat magukra hagytuk. Az egyszerűbb szövetkezeti fonnák így a termelőcsoportok, szakcsoportok és egyéb termelési társulások legfőbb célja legyen a közös nagyüzemű termelési elemek fejlesztése. Fehér Lajos hangoztatta, hogy az a hatalmas technikai bázis, amellyel a gépállomások rendelkeznek, felbecsülhetetlen erő és „emelő“ a párt, a munkásosztály kezében a mezőgazdaság szocialista átalakításának munkájában; A mezőgazdaság szocialista átalákitásának eredményességét elsősorban a következő fő tényezők szabják meg: 1; A meglevő nagyüzemeknek fölényt kell kiharcolniok a kisárutermelés felett, az árutermelés, az önköltség, a jövedelmezőség és az életszínvonal tekintetében. 2. A termelőszövetkezeti gazdaságok megteremtésére és megszilárdítására rendelkezésre bocsátott állami eszközök tervszerűen fokozódó mennyisége. 3. A parasztság saját eszközeinek mennyisége, amelyek a szövetkezeti nagyüzem megteremtésére szolgálnak. Ebbe beletartozik az egyszerű szövetkezeti formák elterjedése s ezen belül a szövetkezeti akkumuláció mértéke. 4. A párt, az állam és az egyéb szervek által végzett felvilágosító, nevelő és oktató munka, a parasztság szövetkezeti közszellemben való nevelése. A mi jó munkánktól is függ és elsősorban ettől függ, hogy hosszabb, vagy rövi- debb idő alatt hajtjuk-« végre a falu szocialista átalakítását. Oj termelőszövetkezetek lét. rehívását, a mezőgazdaság szocialista átszervezését olyan ütemben lehet és kell végbe- vánnünk, ahogyan a korszerű nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés e négy alapvető feltételét menetközben lépésről- lépésre megteremtjük. ■ A párt kérdéseiről legutóbb részletes beszámoló hangzott el Kiss Károly elvtárs előadásában. Fehér Lajos néhány olyan kiegészítésre szorítkozott, amely időszerű a falusi munka, a párt parasztpolitikájának sikeresebb megvalósítása érdekében. Végül a falusi pártszervezetek célszerűbb munkamódszereinek kialakításáról beszélt; A falusi pártszervezetek akkor tudnak jól politizálni a tömegek között, ha a párt és a kormány általános politikáját le tudják fordítani a helyi nyelvre, ha kialakítják a helyi politikát. A kormány mezőgazdaságfejlesztési programjának nyilvánotsságrahozása után jó alkalom kínálkozik erre. Ennek megvitatásába és megvalósításába vonják be a falú egész dolgozó népét; A párt politikáját a széles pártoffíkívüli dolgozó tömegek között a tanácsok és tömegszervezetek segítségével kell megvalósítani; Falusi pártszervezeteink harcoljanak azért, hogy a párttagok és a pártonkívüli dolgozók között jó viszony alakuljon ki; Harcoljanak azért, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság baráti szövetsége napról-napra erősödjék' és hogy e szövetség erejére támaszkodva a belterjesség útján fellendíthessük a mezőgazdaságot, s lépésről- lépésre sikerre vigyük a falu szocialista átalakításának nagy ügyét; Csütörtökön ülésezik a II. kerületi tanács Pécs város II. kér. tanácsa május 23-án délelőtt a Tanács- háza nagytanácstermében ülést tart. Tatár Béla beszámol az általános iskolai nevelésről és a tanulóifjúság problémáitól, majd Jéhn József értékeli a végrehajtó bizottság munkáját. Végül Török Géza ismerteti az 1957-es városfejlesztési tervet. Jókedv, ssórakosás A pécsi rendőregyesület vasárnap nagyszabású kirándulást rendezett a Mecsekre. Reggel fél nyolc órakor az egyesület épületénél gyülekeztek a szórakozni vágyók, ahonnan gépkocsival indultak a Mandulásba, családjukkal együtt A délelőtti órákban legjobban a szalonnasütés foglalkoztatott mindenkit, néhány sportkedvelő azonban rögtönzött egy labdarugó mérkőzést, amelyben több volt a nevetés, mint a mérkőzés. Ez alatt a zenekar is produkálta magát, a söntésnél pedig friss jegelt sört, bort fogyaszthattak a vendégek. Délután került sor a lepényevésre, zsákbanfutásra. A lepényt még hsak a gyerekek majszolták nagy buzgalommal, a zsákbánfutáshoz viszont néhány felnőtt is kedvet kapott. Az első három legjobbat helyben azonnal jutalmazta a rendezőség. A leggazdagabb jutalmat a zsákbanfutás nyertese szerezte, akit tíz korsó sörrel díjaztak. Kár, hogy a délutáni kedvezőtlen időjárás miatt már alábbhagyott a jókedv és előbb fejeződött be a kirándulási mint tervezték^ \ mezőgazdaság szocialista átszervezésének főbb irányelvei
