Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-10 / 108. szám

2 NAPLÓ mr mates 1«. megkezdődött az országgyűlés űj ülésszaka (Folytatás az I. oldalról.) szélesein. Az Országház tele volt ismeretlen emberekkel, civilekkel és katonákkal. Is­mételten hallottam hírét, hogy valakinek az volt a véleménye, engem félre kell állítani, meg kell tőlem szabadulni. A no­vember 4-re virradó éjszaka helépett hozzám egy őrnagy. Régi horthysta őrnagy volt, az ellenforradalmi hapokban töb- bedmagával ott teljesített szol­gálatot a maga régi egyenru­hájában. .„Maga jöjjön velünk“ — mondta és én velük men­tem. Rónai Sándor éppen ná­lam volt. öt is mellém szólí­tották és lekísértek minket az északi szárny egyik alagsori szobájába. Mielőtt kiderülhe­tett volna, hogy tulajdonkép­pen miért kísértek le oda, meg­jelentek a szovjet csapatok. Nagy Imre már elment a ju­goszláv követségre barátaival együtt. Az Országházban vé­gétért az ellenforradalom. (Nagy taps.) Csergő Jánost kohó- és gép­ipari miniszterré, Czottner Sándort nehézipari miniszter­ré, Nagy Józsefnét könnyűipari miniszterré, Incze Jenőt kül­kereskedelmi miniszterré, Tausz Jánost belkereskedelmi miniszterré, Kovács Imrét élei Több képviselő lemondott A forradalmi munkás-paraszt kormány fellépésével űj lapot nyitottunk Magyarország történetében Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Nagy Imre és kormányá­nál. működése veszélyeztette a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi rendjét, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa november 4-én Nagy Imre kor­mányától megvonta bizalmát és felmentette a kormányt.' Ezt követően alkotmányos jogköré­ben eljárva, miniszterelnökké választotta Kádár Jánost (Hosszantartó taps.), elnökhe­lyettessé dr. Münnich Feren­cet, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány tagjaivá Maro­sán Györgyöt, Horváth Imrét, Kossá Istvánt, Apró Antalt, Dögéi Imrét és Rónai Sándort. (Taps.) A forradalmi munkás-pa­raszt kormány fellépésével és alkotmányos úton történt kinevezésével bátran elmond hatjuk, új lapot nyitottunk Magyarország történetében. Kádár Jánosnak volt bátorsá­ga, elszántsága és tisztánlátá­sa a cselekvéshez. Szovjet csa­Szünet után Rónai Sándor megemlékezett az országgyű­lés két halottjáról, Szentivá- nyi Lajos és Guba Mihály kép­viselőkről. Az elnök ezután bejelentet­te az országgyűlésnek, hogy képviselői mandátumukról a következő képviselők mondtak le: Andlcs Erzsébet, Acs La­jos, Bata István, Bozsik Jó­zsef, Dénes István, Erdey- Gruz Tibor, Gerő Ernő, He­gedűs András, Hidas István, Horváth Márton, Kovács Ist­ván, Kónya Lajos, Környei József, Lukács György, Ma­darász Ferenc, Piros László, Rákosi Mátyás, Szalai Béla, Vajdai Lajosné és Vas Zoltán. Vannak továbbá olyan le­mondott képviselők, — foly­tatta Rónai Sándor — akik az ellenforradalmi események kel kapcsolatban olyan poli­tikai és erkölcsi magatartást tanúsítottak, hogy ügyükben az összeférhetetlenségi bizott­ságnak kellett volna vizsgála­tot folytatni és az országgyű­lés elé javaslatot terjeszteni, ök azonban maguk is érez­ték, hogy cselekményük és magatartásuk következtében méltatlanokká váltak a nép bizalmára, ezért lemondtak képviselői mandátumukról. Ezek a következők: Kiss Imre, Kopácsy Sándor, Inklovics Mária, Elek János, Földvári Rudolf, Márton András, Sü­veges Dániel és Szigeti Attila. A megüresedett képviselői helyekre a következő pótkép­viselőket hívtam be: a Bara­nya megyei választókerület­ből Sziveri Kálmánt, a Bor­sod megyei választókerületből Csergő Jánost, a Bács Kiskun megyei választókerületből Orosz Józsefnét, Szelekczi Im­rét, a Fejér megyei választóke­rületből Kovács Gy. Pálnét, a Győr megyei választókerületből Kalmár Pálnét, Varga Jenönét, Zierhut Antalt, Ökrös Illést, a Hajdú megyei választókerü­letből Kiss Jánost, Nagy Ist­vánt, a Heves megyei válasz­tókerületből Mucsi Sándort, a Komárom megyei választóke­rületből Musitz Józsefet, a Pest megyei választókerületből Becseics Lyubomirt, a Somogy megyei választókerületből Füstös Jánost, a Szabolcs —Szátmár megyei válasz­tókerületből Kovács Sándort, a Szolnok megyei választóke­rületből Szabari Istvánt. Győ­ri Gyulát, a Vas megyei vá­lasztókerületből Giczi Feren- czet, a Veszprém megyei vá­lasztókerületből Bakos Istvánt. Hegyi Jánosnét, a budapesti választókerületből Horváth Ká rolyt, Varga Istvánt, Schumeth Jánost, Petrovics Jánosnét. Ba­logh Lajost. Dóra Jánost, Van- kó Gyulát, Vári Mártonnét. A mentelmi és összeférhe­tetlenségi bizottság javaslata dap’án az országgyűlés egy­hangúlag megállapította Mik­lós Árpád képviselő összefér­hetetlenségét és országgyűlési képviselői megbízatásától meg­fosztotta. Az országgyűlés • napirendje Ezután az országgyűlés el­nöke bejelentette, .hogy az igazságügyminiszter „Az 1953. évi május hó 17. napján meg­választott országgyűlés meg­bízatásának meghosszabításá- ról”, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa pedig „A Magyar Népköztársaság alkotmányá­nak módosításáról” szóló tör­vényjavaslatot nyújtott be. Az országgyűlés a bejelentést tudomásul vette. Rónái Sándor ezután a kö­vetkező javaslatot tette az ülésszak tárgysorozatára: "I A Minisztertanács eln»- -*-• kének beszámolója és annak megvitatása; O „Az 1953. évi május hó 17. napján megválasztott országgyűlés megbízatásának meghosszabbításáról” szóló tör­vényjavaslat megtárgyalása; O „A Magyar Népköztár- saság alkotmányának módosításáról” szóló törvény- javaslat tárgyalása; A A Népköztársaság Elnó- ki Tanácsában és az or­szággyűlés bizottságaiban meg­üresedett tagsági helyek h«fől- tése. Az Elnöki Tanács új tagjai Az országgyűlés az ülésszak tárgysorozatát elfogadta. A Népköztársaság Elnöki Tanácsában a képviselői le­mondások folytán öt tagsági hely megüresedett. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége a megüresedett tag­sági helyek betöltésére javas­latot terjesztett az országgyű­lés elé. A javaslatot Pesta László 'jegyző olvasta fel: „A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöksége javasolja a tisztelt Országgyű­lésnek, hogy a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsában megüresedett tagsági helyekre Kiss Károly, Olt Károly, Péter János, Reszegi Ferenc és, Szó- bek András országgyűlési Kép­viselőket válassza meg. — Bu­dapest, 1957. május 6-án”. Az országgyűlés Kiss Ká­roly, Olt Károly, Péter János. Reszegi Ferenc és Szobek And­rás képviselőket a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa tágjává megválasztotta. Kádár János elvtárs beszéde Az országgyűlés ezután egy­hangúan jóváhagyólag tudo­másul vette az Elnöki Tanács beszámolójában, s a beterjesz­tett jelentésében foglaltakat, egyben megerősítette Kádár Jánosnak, a minisztertanács el­nökévé, Münnich Ferencnek, a minisztertanács első elnökhe­lyettesévé, Marosán György­nek, államminiszterré, Apró Antalnak iparügyi miniszterré, Horváth Imrének külügymi­niszterré, Biszku Bélának bel­ügyminiszterré, Révész Gézá­nak honvédelmi miniszterré, Kossá Istvánnak pénzügymi­niszterré, Dögéi Imrének föld­művelésügyi miniszterré. Kál­lai Gyulának művelődésügyi miniszterré, dr. Doleschall Fri­gyesnek egészségügyi minisz­terré, valamint dr. Szénási Gé­zának legfőbb ügyésszé válasz­tását az Elnöki Tanács által. Rónát Sándor ezután beje­lentette, hogy a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa az alkot­mány 23. §-ának (2) bekezdése alapján javaslatot terjesztett az országgyűlés elé a minisz­tertanács kiegészítésére. Az Elnöki Tanács javaslatára az országgyűlés Apró Antalt ipar­ügyi miniszteri, Kossá Istvánt pénzügyminiszteri tiszte alól felmentette, egyben Apró An­talt a minisztertanács elnök- helyettesévé, Kossá Istvánt közlekedés- és postaügyi mi­niszterré választotta meg. Ja­vaslatára Antos Istvánt pénz­ügyminiszterré, Nezvál Fe­rencet igazságügyminiszterré, Szünet után Kádár János, a Minisztertanács elnöke tartotta meg beszámolóját. — Tisztelt országgyűlés, ked­ves elvtársak! A magyar nép békés, szocialista alkotómun­káját megszakító ellenforra­dalmi támadás sötét és vész­terhes napjai után immár bé­késebb, normális körülmények között mutatkozik be az or­szággyűlésnek a forradalmi munkás-paraszt kormány- — mondotta bevezetőben többek között Népünk szocializmushoz hű tömegeinek harca és mun­kája eredményeként, továb­bá a nemzetközi munkás­mozgalom, a szocialista tá­bor, a Szovjetunió testvéri segítségének eredményeként elmondható, hogy ma már túlvagyunk a legnagyobb nehézségeken. A , kormány számot kíván adni az ország­gyűlésnek tevékenységéről és azokról a körülményekről, amelyek között munkáját megkezdte és végezte. Az 1956 október 23-án kitört ellenforradalom meg akarta dpntenl a Magyar Népköztár­saság törvényes állami rend­jét, társadalmi rendjét, a pa­rasztsággal szövetséges mun­kásosztály hatalmát és helyé­be a burzsoá diktatúra legre­akciósabb rendszerét, a fasisz­ta diktatúrát akarta állítani. A forradalmi munkás-pa­raszt kormányt az ellenfor­radalom elleni harc múlha­tatlan és halaszthatatlan tör­ténelmi szükségszerűsége hívta életre. Azok az emberek, akik a té­nyeket nem ismerik, vagy kép­telenek az események lényegét megérteni és mindazok, akik­nek érdeke fűződik ahhoz — megkísérelték, s részben még ma is megkísérlik vitatni a hazánkban kitört fegyveres fel­kelés ellenforradalmi jellegét. De a tények ereje megtöri a ködösítés minden kísérletét. A rémtetteket nem lehet véletlen kilengéseknek nevezni FELEMELTÉK néhány mezőgazdasági gép­es szeráru, vendéglátóipari és luxuscikk árát Az ellenforradalom súlyos károkat okozott népgazdasá­gunknak. A forradalmi mun­kás-paraszt kormány eddigi intézkedései jelentősen hozzá­járultak a gazdasági helyzet konszolidálásához, az életszín­vonal emelkedéséhez. Egyes áruféleségekben azonban a fo­gyasztást nem tudjuk mara­déktalanul kielégíteni. Ezért a kormány bizonyos árucikkek fogyasztói árának emelését ha­tározta el. Ez az intézkedés az árucik­keknek csak egy szűk körére terjed ki. Továbbra is válto­zat'an, országosan egységes szilárd állami árakon történik az árusítás az élelmiszeripari termékekben, a ruházati cik­kekben, a háztartási vegyi-, vas- és edényárukban, a leg­több. kulturális szükségletet kiépítő cikkben. Nem válto­zik pé’dául az ára a kenyér­nek, húsfé'éknek, zsírnak, lisztnek, cukornak, szövetek­nek, kész ruháknak cipőknek, szappannak, mosószereknek, tüze'őanya,goknak, játékoknak, könyveknek, gyógyszereknek, stb. Az áremelés a mezőgazdasá­gi gépekre, és szerárukra, az építőanyagokra, a motorkerék­párra, és kerékpárra, a mosó­gépekre és varrógépekre, va­lamint egyes fényképezőgé­pekre és néhány luxuscikkre terjed ki. Intézkedéseket hozott a kor­mány a vendéglátóipari árak bizonyosmérvű emelésére. Emelkedik a bor, sör, a ver­muth, pezsgő, és az eszpresszó fogyasztói ára. Emelték az idegenforgalmi szállodák szo­badíját. A vendóglátóipari egységekben ezentúl asztali fogyasztás esetén ülő fogyasz­tási dijat, illetve zenés ár he­lyett zeneszolgáltatási felárat számítanak fel. Ezzel egyidejűleg néhány éttermet és cukrászdát osz- tályonfelülivé minősítettek, megfelelően magasabb ülőfo­gyasztási díjjal. Az áreme’és néhány egészségtelen arányta­lanságot is megszüntet. Több cikknél, amelyek termelése jelenleg veszteséges, az új árak kedvezően ösztönzik s termelés emelkedését. Ezzé1 csökkenni fog a hiánycikkek száma is. Ezek az intézkedések hozzá; járulnak a spekuláció letörésé' hez, a vásárlóerő és az árualap egyensúlyának megteremtésé­hez ,a forint vásárlóerejének további megszilárdulásához (MTI) Kádár János elvtárs a továb­biak során részletesen beszélt az ellenforradalmi terror ál­lati kegyetlenségeiről, amely­nek számos hazafi esett áldo­zatul. Megemlítette, hogy no­vember 4-re virradó éjszaka .csák Budapesten 1 400, az egész országban hozzávetőlegesen mintegy háromezer olyan meg­kínzott hazafi volt az ellenfor­radalmár banditák kezében, akiknek kivégzését november 4-re, 5-re és 6-ára tervezték. — Aki a rémtetteket „vélet­len kilengéseknek” nevezi, az a legjobb esetben nem tudja miről beszél, vagy az ellenfor­radalmat akarja mentesíteni, szörnyű, népellenes bűneitől, vagy a legrosszabb esetben sa­ját, nem egészen tiszta lelkiis­merete kényszeríti őt erre. Ha van jóhiszemű ember a vilá­gon, akinek még kétsége van az októberi magyarországi ese­mények ellenforradalmi jelle­gét illetően, az vessen csak egy pillantást a felkelés zászlóvi­vőire és harcosaira és aíkkor minden kétsége eloszlik. Beszélt Kádár elvtárs Mindszenty, Nagy Ferenc, Dé­vényi Nagy Lajos nyilas újság­író, Meskó Zoltán, gróf Eszter- házy Pál, gróf Takách-Tolvay József és más közismerten nép- ellenes hazaáruló, háborús és egyéb bűnökért bebörtönzött és októberben kiszabadult szemé­lyekről, akik az első pillanat­ban aktívan felléptek az el­lenforradalom mellett. Az ellenforrada'om támadót' a politika porondján, a politi ka eszközével is. Abban már politika volt, hogy az ellenfor­radalom fegyveres erejét min*, legfontosabb célokra, a pár1 épületeire, intézményeire, funkcionáriusaira és_ tagjaira irányította, hogy elsősorban a pártot akarta — intézményei és hű tagjai megsemmisítésével — fizikailag is elpusztítani. Nagy csapásokat mértek a pártra, mocskolták, gyaláz- ták, rombolták. Agyúval lőt­ték szét székhazait, gyilkol­ták városon és falun legjobb fiait, de nem tudták elpusz­títani, — a párt él és napról- napra erősödik! (Hosszantartó, ütemes taps.) És ahogy annak történnie kel­lett, a talpraállt párt vezetésé­vel és sugárzó erejének segít­ségével talpraálltak, tömörül­tek a szocializmus ügyéhez hű magyar dolgozó tömegek és a rátámadó ellenséget lerázva él és napról-napra erősödik drága hazánk, a Magyar Nép- köztársaság is! (Lelkes, nagy taps.) A polgári pártokban kezdettől fogva a szélső jobboldali elemek ragadták kezükbe a vezetést Rámutatott Kádár János, hogy az ellenforradalom .első, de döntő jelentőségű győzelme volt, hogy Nagy Imre régebbi politikai elgondolását megvaló­sítva kiharcolta a politikai pártok koalíciójának kormá­nyát és feladta a Magyar Dol­gozók Pártja vezető szerepét. A II. világháború időszaká­ban létrejött már egy párt- szövetség, koalíció, a Magyar Kommunista Párt vezetésével, a kisgazda, a szociáldemokrata és a nemzeti parasztpárt rész­vételével. Ez a pártszövetség akkor a haladást szolgálta, tar­talma demokratikus, antifa­siszta volt. Az 1656. október végén, az ellenforradalom fokozódó tá­madása és nyomása alatt lét­rejött koalíció — bár ugyan­azok a pártok vetlek részt benne — nem a haladást szolgálta. \ koalícióban részvevő polgári pártokat most a kommunista- ellenesség, a burzsoá restaurá­ció szándéka és ennek megfe­lelően a szovjetellénesség vezette. A Magyar Dolgozók Pártja ebben a koalícióban nem vezető, hanem alárendelt helyzetben volt. A párt ebben a koaliciós kormányban nem volt egységes és a Nagy Imre—Losonczy-cso- port a polgári pártok képvi­selőivel kezdettől fogva tel­jes egyetértésben, egy fron­ton harcolt a munkásosztály és forradalmi pártja, a szo­cializmus állásainak feladása, az ország külpolitikai elszi­getelése, a szocializmus tá­borából való kiszakítása, a Szovjetunióval való szembe­állítása kérdésében. A polgári pártokban kezdettől fogva a szélső jobboldali ele­mek ragadták kezükbe a veze­tést. Az októberi koalícióban résztvett, akkor újból meg­szervezett Szociáldemokrata Pártnak puszta létrehozása is az ellenforradalom legve­szélyesebb politikai támadá­sát jelehtette a munkásosz­tály hatalma ellen. Célja a munkásosztály ketté- szakítása, a testvérharc felújí­tása volt, az ellenforradalmi kommunista-ellenes áradat legfontosabb részeként. Hogy céljaikat mindenki félreértés nélkül lássa, élesen elhatárol­ták magukat azoktól a volt szociáldemokrata elvtársaktól, akiknek pozitív szerepük . volt a magyar munkásosztály tör­ténelmi vívmányának, a két munkáspárt egyesülésének lét­rehozásában. így az októberi pártszövet­ségben résztvevő kis^a^da, szociáldemokrata és Petőfi Párt, Tlldy, Csorba, Kéthly. Kelemen, Bezhtier Bibó La­jos vezetése alatt, Mlndszen’y á'dását élvezve, minden fellé­pésével az ellenforrndn’om komimunista- és népei1 enes, srovjetellenes céljait ámogat- ta. Ez az októberi koa’feló még így Is, minden ellenforra­dalmi Iparkodás ellenére <s csak a beköszöntő és a fü- gefa’evél szerepét játszoHa az ellenforrada’om számára- Kádár elvtárs ezután az októ­berben sVkult pártok eeész sorát említette, amelyek min­den szépen hangzó demokrata elnevezés e'Vnére az. ellenfor­radalmat ’ámogatták. Az ellenforradalom célja a régi rend visszaállítása tolt Az ellenforradalom céljai­nak nyílt feltárásával megle­hetősen óvatos volt, pünkösdi királysága »cm tatott sokává de ez a néhány nap is eVeen­dő bizonyítékot nyújt ahhoz hogy a társadalmi rend ellen- ferrada’mi megváltoztatása nem sokáig váratott volna ma­sára Mindszen'y homá’vos nyi’atkozatának szavaiból, amelyekkel IrinyiV’kozVtta „hogy ő a ma"án’it1atd''p el­vének alapján ál!”, s az egy­háznak mindent vissza kell kapnia tömegek ériették meg, hogy a gyárak, a bankok, a bányák, s kiosztott fö'dek ma- gánhtlaidonáró!, azok vissza* adásáról van sző. Mihellcs (Folytatás a 3. oldalon.) mezésügyi miniszterré, Traut- man Rezsőt építésügyi minisz­terré, Kisházi Ödönt munka­ügyi miniszterré, Kiss Árpádot az Országos Tervhivatal elnö­kévé, az országgyűlés megvá­lasztotta. patok segítségével — először megfékezte, letörte az ellenfor­radalmat, azután a Szovjetunió és a baráti országok segítségé­vel megmentette a nyomortól, az éhségtől az orazágot. Megint elkezdtük és folytattuk a szo­cializmus építését. Május else­je tapasztalatai bizonyítják, hogy a dolgozó magyar milliók egyetértésével tesszük. Tisz­telt ‘Országgyűlés! Ez Kádár János, a munkás-paraszt kor­mány és a szervezkedő Magyar Szocialista Munkáspárt törté­nelmi érdeme. (Nagy taps.) Ezután Dobi István ismertet­te a kormányban februárban bekövetkezett változásokat, a hozott törvényerejű rendelete­ket, majd hangsúlyozta, hogy az Elnöki Tanács működését az ellenforradalom alatt és no­vember 4. után mindvégig az alkotmányban meghatározott keretek között látta el. Kérte az országgyűlést, hogy az Elnöki Tanács mun­kájáról szóló beszámolóját ve­gye tudomásuL Kiegészítenék a kormányt

Next

/
Oldalképek
Tartalom