Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-07 / 105. szám

1957. MÁJUS 7. NAPLÓ s QsSzomf CSALÁD üM&n^ Süssünk — =főzzünk] RÁNTOTT parizer VAGY í SZAFALADÉ: A sűrű' pala-J csintatésztáha mártogiatott J kisujjnyi vastagságú parizer- \ vagy szafaládé-szeleteket for-J ró zsírban kisütjük. Főzelék i vagy saláta mellé tálaljuk. 1 TEJBESÜLT BURGONYA: \ Megfelelő nagyságú tűzálló J edényt foghagymával bedör-; zsöljük és uborkagyalun le- j gyalult, sózott burgonyává!! megtöltjük. Annyi tejet ön-, tünk rá, hogy ellepje. Sütő-) ben 30—40 percig sütjük. E HETI ÉTLAPUNK: Szerda: Bableves csülökkel, daramorzsa, lekvárral. Csütörtök: Tejfeles petre­zselyem leves, rakottburgo­nya fejessalátával. Péntek: Paradicsomleves, tep6isburgonya szalonnával és savanyúság. Szombat: Krumpllpaprikás kolbásszal és fejes salátával,# utána puding. # Vasárnap: Raguleves, csir- # kepörkölt galuskával és tej-# feles fejes salátával, túrós-# bélés. Hétfő: Erőleves és rántott parizer. Kedd: Gulyásleves és ra­kottpalacsinta. Ka'apőrület VWZY a ]övődivatja? VU^étAÍ afaitaiutoU Új divatszalon új modelljei! ] /a, Uatudjuk A Castille—Lan­vin nyári divatbe­mutatóján láthatta a nagyközönség ezt a tarkamintás em- irimé háziruhát. — Hamarosan számos követője akadt franciahonban és igen elterjedt az új ázidlvat. Az „Itália“ nevű műbörbó’ készült, szalmafonathoz hason­lító mintájú táskákat nyári ruhákhoz és kiskosztümökhöz a nap minden szakában használhatjuk. Izesesen egészítik ki öltözékünket. A kozmetikus tanácsa Nyugaton már ilyen kalapo kát terveznek — s a nők vise Tik. Visszatérünk ősanyáink divatjához, amikor az egyenes oldal és a perem volt a min­dennapos. — Ki tudja? Egy év múlva talán elragadónak talál­juk. Tavasszal, ahogy a lábról lekerül a harisnya, sokan sze- » etnének megszaba­dulni a lábat borí- * tó dús szőrzettől. (S . ilyenkor sokan na­gyon rocsza; cselek­szenek azzal, hogy Jleborotválják. Ez- Jután a szőrzet erő­sebb lesz és gyor­sabban nő). A lábat és a kart borító szőrzetet í öbbféleképpcn tá­volíthatjuk el. Elektromos áram­mal, ideiglenes de- pilatárokkal és gyan iával. A gyantával való szórendé; a legel­terjedtebb ma a koz metikában. n ezt a szőrtelenítést oda­haza is el tudjuk végezni. Mégpedig úgy, hogy a szőr­vesztő gyantát fel­melegítjük a kéz melegéig, azután két ujjunkkal egy ujjra vesszük és hosszú csíkot ke­nünk a szőr növésé­nek irányában a szőrtelenítendő terü­letre. Pár pillanatig rajta hagyjuk és az ellenkező irányban gyora mozdulattal visszarántjuk. így a szőrt eltávolítottuk. A szőrtelenített fe­lületet benzines vat tával letöröljük és vékonyan bekré- mezzük. A gyantá­val való szőrtelení- tés előnye, hogy a szőrzet csak kéí-há- rom hónap múlva nő vissza. A tea különösen erős aromájú lesz, ha a teásdobozba egy va- nlliásrúdat teszünk. Az öntözőkannán keletkezett lyukat spanyolviasszal tökéle­tesen el lehet zárni. Frissen festett padló festése tartósabb lesz, ha száradás után ecetes vízzel felmossuk. A tisztító- és mosogatóruhát kiterítve kel! szárítani, mert különben hamar elernyed és kellemetlen szaga 'esz. A vízcsapot nem szabad erő­sen elzárni, mert akkor a tö- mítőkorong nagyon összeszorul és a csap csöpög. A színes szőnyegek meg­újulnak, ha azokat alaposan megtisztítjuk a portól, majd bekenjük két liter vízbe ön­tött egy evőkénél terpentin oldatával. Moszkvában a VIT előkészítő bizottság arról is gondos­kodott, hogy a szovjet lányok ízléses és főleg olcsó ruhák­ban vehessenek részt a találkozón. Ezért a központban egy ifjúsági szalont hoztak létre, ahol a fiatalok maguk tervez­nek és készítik cl legújabb dHvatú ruháikat. Nagyon hasz­nos lenne nálunk is megvalós ítanl, nemcsak a VIT alkal­mából, hanem a fiatalok ön állósága és kezdeményező készsége kinevclése szempontjából. 'Degyük Ixamhágös uí gttkanuhkat! Diétás sör Rey francia mérhök, aki égy- ' ben a naneyi sörgyár igazga- , tója is és elismert söripari , szakember, a közelmúltban új i diétás sört állított elő. Az új i diétás sör 51 különfélé igen ér- i tékes vitamint tartalmaz. Egy i liter Rey-féle sör mésztartalmú i egyenlő egy pohár tej mésztar- i talmával, B-II vitamintartalma i pedig ugyanolyan, mint két tojás B-II vitamintartalma. HA KELLEMES, napsütéses, kedves otthontakarunk, laká­sunkat olyan bútorokkal ren­dezzük be, melyek ízlésünk­nek megfelelnek■ Ne hajtson bennünket az a téves elgon­dolás, hogy lakásunkat a leg­rövidebb időn belül, egyszer­re kell berendeznünk, mert hiszen ezt sokszor anyagi kö­rülményeink nem is teszik le­hetővé, másrészt pedig kár kapkodva összeszedni olyan holmit, amiről már előre érezzük, hogy nem fog szí­vünkhöz nőni. A laltás egy kicsit mindig árulója lakójá­nak: elárulja ízlését, kíván­ságait. Mert köztünk és a bútorok — mindennapi éle­tünk szemlélői — között, kü­lönösen, láthatatlan kapocs van, s ha szeretettel, gonddal válogattuk össze az egyes da- , rabokat, azok lassan életünk részévé válnak, ugyanakkor mindig idegenek és kelle­metlenek maradnak, ha meg­gondolatlanul vásároltuk vagy ajándékba kaptuk őket és nem felelnek meg ízlésünknek. Még a legszebb bútorral be­rendezett lakás is rideg marad­hat, ha nem igyekszünk me­leggé tenni egy-egy kis apró­sággal: szőnyeggel, függönnyel, díszpárnával, néhány képpel a falon és más dísztárgyakkal, melyek megadják a szoba egyé­niségét. A képekről szeretnénk pár szót megjegyezni. Mennyi­vel szebb, ha a falra, a kisebb-nagyobb fényképek he­lyett egy-két értékes festményt akasztunk, s ha erre nincs mó­dunk, akkor egyszerű, Ízlé­ses keretben, néhány híres kép reprodukciójával díszítsük szo­bánkat. Ne vásároljunk agyon­cifrázott keretben, olcsó képe­ket csak azért, mert az üres$ falakat valamivel tele kell aggatni. A képeket lehetőleg egy magasságban helyezzük el, mert így ízlésesebb és nem fá­rasztja a szemet. Azonkívül a szépen elhelyezett képek ki­egészítik lakásunkat és meg­adják neki azt a szép, nyugodt <• harmonikus kinézést, mely után valamennyien vágyakozunk. AZÉRT a fényképeket sem A francia piacon a közel­múltban alumínium-lapokból készült különleges női fürdő­ruhák kerültek forgalomba. Az. újtípusú fürdőruha egészen ap­ró alumínium-lapocskákból ké­szül, amelyeket kaucsukragasz- tóval különleges elasztikus szö­vetre ragasztanak rá. Ezek- után csak az a probléma, hogy a francia nők mennyiben ked­velik meg ezt a ritkaságszám­ba menő fürdőruhát. No és a férfiakról sem lehet megfeled­kezni! kell teljesen száműznünk. Be-11 keretezve szépen mutatnak fcisi> asztalkán, könyvespolcon egy {> váza vagy virágcserép mellett. A UtoMÚ étit titka A dél-franciaországi Perpig nanban élő Toubert asszony nemrégiben ünnepelte 114. szü- ’etésnapját. A még mindig für­ge öreg asszony arra a kér­désre, vajon mi a titka hosszú életének, kijelentette: azért ért el ilyen szép kort, mert mindig bőségesen ivott vörös­bort és szinte naponta evett néhány, olajban főtt csigát. Azóta Perpignan környékén többszörösen emelkedett a csi­gafogyasztás. A vörösborról nem emlékezik meg a hír. I ÖRSI FERENC: Négyen a jégen Ifjúsági regény ív. — Itt Bacsó László beszél — harsogta nagyon ha­tározottan. — Mi van kérem a remeteszállási teher­autókkal? Ottfulladnak kérem! — Útban vannak, Bacsó elvtárs! Talán már oda is érkeztek. — Rendben van 'kérem! — remegett meg a hangja a boldogságtól, hogy felnőttnek tartották a telefon másik végén. Kint a gátőrház előtt a nevét kiáltozták. Akkor ér­tek oda a teherautók. Laci felkapaszkodott az első ko­csira. Éppen akarta mondani, hogy „irány azon a balra kanyargó úton!”, de a vezető kiszólt az ablakon. — A Pap-erdei úton megyünk? — Igen — párolgóit el a határozottsága. — Akkor ülj be gyorsan kisöcsém — nyitotta az ajtót a vezető. Bebújt a kocsiba. — Honnan tetszik tudni az utat? — Félévig fuvaroztam a fát errefelé — mosolygott a vezető. — Apádat is jól ismerem. Ha nem is úgy vonult Laci a kis autóoszlop élén, mint ahogy tervezte kifelémenet. mégis boldog volt, hisz — úgy gondolta — szembe megy az árral, nem menekül előle. . Bacsó a kiürített gépszínben találta a két tízéves fiút. Mielőtt egy szót is szólhattak volna, elcsattantak a pofonok. — Mit gondoltok? — förmedt rájuk — halálra ré­mítettétek anyátokat! ORSI FERENC: NÉGYÉN A JÉGEN 11 — Mi c3ak segíteni akartunk — szipogott Karcsi, akit váratlanul ért a nyakleves. — Elég erre a sok holmira vigyázni, akkor még ti is külön gondot'okoztok. — De Bacsó bácsi, mi igazán segíteni akartunk! — sírta el magát Berde Pali. Az erdész már megbánta a hirtelen kiosztott pofo­nokat. De nem engedhetett meg semmiféle fegyelme­zetlenséget. — Itt maradtok a ház előtt — parancsolta — az első teherautóval mentek kifelé. A Pap-erdei út még csendes volt, amikor Bérezi apó és Péter bevágtatott Remeteszállásra. — Jön a víz! — harsogta az öreg és ahogy leugrott a lóról, odadobta a kantárszárat Péternek. — Szerszá­mozd fel őket és fogd a kocsi elé! Amíg Péter befogta a lovakat, az öreg megrakta a kocsit Ami nem fért rá, azt feltette a padlásra, hogy ne tegye tönkre a víz. Ekkor már hallatszott a teherautók búgása. — Hol jártak eddig? — ordított az elsőre Bacsó. — Nyakunkon a víz! — Csöndesen apuskám — hunyorgott a tarkasálas vezető — örüljön, hogy bejöttünk ebbe a dzsungelbe, Laci is előbújt a vezető fülkéből. — Az első kocsi lemaradt — jelentette — alig tud­tuk kikerülni. Kereket cserél, innen hat-hétszáz mé­terre. — Rakodjunk gyorsan — osztogatta a parancsokat . Bacsó. — Az elsőre a vándorólakat, meg ezt a két jómadarat! — penderítette a kocsi mellé Karcsit és Palit. — Ha készen vagytok, azonnal induljatok az ökrös-irtás felé, hogy kikerülhessük a lemaradt kocsit. Az irodában csengett a telefon. Az Árvízvédelmi Bizottság hívta Remeteszállást. — Itt Farkas István ezredes — hangzott«— a fiam után érdeklődöm. j 1* ÖRSI FERENC: NÉGYÉN A JÉGÉN — Azonnal hívom! — ugrott az ablakhoz Bacsó. — Péter! Péter! — kiáltotta. — Apád keres! A kiáltásra Bérezi is besietett. — Miért vagy még mindig odabent? A víz kilépeti á medréből! — Dolgunk volt apa — kezdte Péter, de Bérezi ki­vette kezéből a kagylót. — Most sietnünk kell, István. A fiút hazaküldöm Pestre, nehogy valami baj érje. — Az első vonattal induljon! Mondja meg otthon hogy én csak az árhullám levonulása után tudok haza­menni. Ennek a szakasznak a védelmét bízták rám. Kint megtelt az első teherautó. — Menjen mind a négy gyerek — javasolta Bacsó. — Jó lesz. Én majd kirobogok a kocsival — hagya rájuk Bérezi. — Tehát irány az ökrös-irtás! A nyomotokban me­gyünk, de siessetek! ' A vadászház kiürült. Az öreg vállára lódította a hátizsákot, intett Péternek. — Becsukom az ajtót. Kapaszkodj föl te is a teher­autóra! Négy apró kéz, a kis Bacsó Karcsi és Berda Pai' segített átlendülni az autó oldalán. A vezető mellé Laci telepedett. — Indulunk — mutatott előre. — Aztán hogyan kerüljük ki a negyedik kocsit? — ült mozdulatlanul a tarkasálas. — Azért megyünk más úton. De siessen, mert a víz már kilépett a medréből! — A... a víz.:, a víz már jön9 — vesztette el flegmaságát a vezető. — Jön! — Jó út, amerre vezet? — Ismerem! Fagyott földút. (Folytatjuk.) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom