Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-30 / 125. szám
1957 MÁJUS 30 NAPLÓ n Űj időszak, új feladatok A május 26-án, vasárnap lezajlott megyei pártaktíva- értekezlet — mint arról korábbi beszámolóinkban már hírt adtunk — megvitatta a megye jelenlegi helyzetét és a továbbiakban végrehajtandó feladatokat. Az aktívaértekezlet jelentősége elsősorban abban áll, hogy mintegy lezárja « a fegyveres ellenforradalom leverésétől eltelt időszakot és meghatározza a most következő időszak legfontosabb feladatait. Ez határozza meg az aktívaértekezleten hozott határozat jelentőségét is. Ez a határozat már abban a helyzetben született, amikor a dolgozó nép győzelme az újra uralomra törő kizsákmányoló osztályok felett immár kétségtelenné és visszavonhatatlanná vált, s azokat a feladatokat jelöli meg, amelyek végrehajtásával már nemcsak az ellenforradalom okozta károkat számolhatjuk fel, hanem újabb, jelentős lépéseket tehetünk a szocializmus megvalósítására. E határozattal a megye kommunistái egyúttal véleményüket és javaslataikat is tolmácsolják a jövő hónapban összeülő országos -pártkon- ferencáának, amely a végleges konszolidációnak és a szó-' cializmusért folyó küzdelemnek jelentős állomása lesz. A május 26mán megtartott pártaktíva határozatai * A megye kommunistáinak aktíva ülése megelégedéssel veszi tudomásul azokat a jelentős eredményeket, amelyeket pártunk Központi Bizottságának iránymutatásai alapján elértünk. A pártaktíva megvitatta a megyei pártbizottság jelentését a megye politikai, gazdasági, kulturális helyzetéről, s a jelentésben foglaltakkal az aktíva résztvevői egyetértenek. Az aktíva megállapítja* hogy megyénkben fokozatos politikai és gazdasági konszolidáció megy végbe, melynek bizonyítékai — többek között —: a párt eredményes újjászervezése, a termelés növekedése, a termelőszövetkezetek erősödése és a közbiztonság megszilárdulása. Társadalmi rendszerünk politikai és gazdasági erősödésének kiindulópontja megyénkben is a szovjet hadsereg fegyveres felszabadító harca. Nagy hozzájárulást jelentett a konszolidációhoz — a közvetlen fegyveres segítségen kívül — Szovjetunió, Kína és a többi népi demokratikus ország erkölcsi, politikai és gazdasági segítsége. Ezért az önzetlen baráti segítségért a pártaktíva köszönetét fejezi ki a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országok testvén kommunista pártjainak. Megyénkben a konszolidációt az újonnan felállított karhatalmi egységeink, munkásőreink, törzsbányászaink és öntudatos dolgozóink segítették elő elsősorban, akik hősiesen megáll- ták a helyüket a legnehezebb időben. Külön köszönet és dicséret ezeknek az elvtársaknak. Örök dicsőség azoknak, akik életüket áldozták az ellenforradalom elleni harcban. A pártaktíva hitet tesz, hogy pártunk Központi Bizottságát és a forradalmi munkás-paraszt kormányt intézkedéseiben egyöntetűen támogatja. II. A megyei pártaktíva az előttünk álló legfontosabb feladatokat a következőkben szabja meg: 1. Minden erővel növelni kell pártunk vezető szerepét az élet minden területén, olymódon, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt vezető iránymutatásai, határozatai a kommunistákon keresztül érvényesüljenek. Ennek érdekében szigorúan meg kell követelni minden kommunistától a párthatározatok végrehajtását. Megyénkben több mint tízezer tagja van pártunknak, akik a munkások, dolgozóparasztok és értelmiségiek legjobbjai közül kerültek ki. Továbbra is fontosnak tartjuk — a kötelező kommunista éberség betartásával — a párttagság számának növelését — a pécsi nagyüzemekben és az állami gazdaságokban — különös figyelmet fordítva az 1945—46-os volt párttagokra. 2. A kommunisták kötelessége a párt eszmei, politikai és szervezeti egységének védelme, mert a pártegység nélkülözhetetlen alapját képezi a szilárd munkáshatalomnak. A párt eszmei tisztasága megköveteli, hogy a kommunisták harcoljanak az ellenforradalom ideológiai nézeteinek szétzúzásáért, lépjenek fel a Nagy Imre— l/osonczy-féle revizionista anti- marxista nézetek ellen. A pártmunka előterébe kell állítani a megye dolgozóinak proletár- internacionalista szellemben történő nevelését, a nacionalizmus, sovinizmus és más ellenséges nézetek elleni harcot. Az elkövetkezendő időben éppen ezért nagy gondot kell fordítani a pártnapok és más rendezvények elvi, politikai színvonalának emelésére. Az elharapózott intrikákat igen veszélyesnek tartjuk, mert a párt egységét ássák alá. A személyi vitákat pártszerű keretek közé kel! szorítani. Minden kommunistának kötelességévé tesszük, hogy az egyes párttagok ellen felmerült kifogásokat a párt illetékes szervei előtt fedjék fel, ne pedig illetéktelenek előtt fecsegjenek ezekről. A pártvezetőségeknek kötelességük, hogy a személyi vitákat gyorsan vizsgálják ki és zárják le. Gondos elbírálás után a hibák elkövetőivel szemben cl keli járni — az eset súlyosságától függően — a tudatos rágalmazókat pedig keményen felelősségre kell vonni. 3. Fokozni kel! a dolgozók körében a politikai felvilágo- sító‘munkát, mert a proletariátus diktatúrája csak úgy lehet tarlós, ha azt a lakosság többsége támogatja. A pártaktíva ebből kiindulva kötelezi a párt minden tagját, hogy munkahelyén, a különböző tömegszervezetekben hirdessék bátran a párt politikáját, győzzék meg annak helyességéről a kételkedőket, az ingadozókat, karolják fel a dolgozók helyes kezdeményezéseit. Ugyanakkor az is kötelessége minden párttagnak, hogy tanuljanak a tömegek tapasztalataiból, jelezzék a párt politikájának, vagy határozatainak esetleges torzulásait a felsőbb szervek részére. Szükséges, hogy a dolgozók tömegszervezeteiben a szakszervezetekben, a KISZ-ben, a tanácsokban, a Hazafias Népfrontban , a nőtanácsokban szervezetten is biztosítsuk a párt politikájának érvényesülését, s éppen ezért ezen szervezetekben haladéktalanul meg kell szervezni a kommunista pártcsoportokat. A tömegszervezetekben, gazdasági vezetésünkben, állami vonalon — beleértve az egyetemet is — meg kell szilárdítani a párt pozícióit és be kell fejezni az ellenforradalomban kompromittált személyek eltávolítását, a dolgozók segítségével. Javítani kell a dolgozók tájékoztatását a gazdasági és politikai kérdésekről, törekedni kell jogos panaszaik elintézésére. A nehéz gazdasági helyzetünk megköveteli, hogy a lakosság társadalmi munkáját fokozatosan vegyük igénybe utak, iskolák, kultúrházak stb. építésében és karbantartásában, hogy ezzel is csökkentsük az állami kiadásokat. A megyénkben élő más nemzetiségi- dolgozók jogainak védelmére, haladó hagyományaiknak ápolására fokozott gondot kell fordítani, s itt különös gonddal kell harcolni a nacionalizmus, sovinizmus minden megnyilvánulása ellen. 4. Megyénkben kevesebb párttagunk van, mint volt, de — jobb összetételénél fogva nagyobb a párttagság aktivitása. Párttagságunknak ezt az aktivitását szervezettebbé kell tenni azáltal, hogy a párttagokat rendszeresen pártmegbiza- lásokkai kell ellátni. A pártintéző bizottságok tagjainak és munkatársainak szorosabb kapcsolatot keli tartani az alap- szcrvczctekkcl, rendszeresen részt kell venniök az alapszervezetek taggyűlésein, pártvezetőségi üléseken és egyéb rendezvényeiken. Szükséges, hogy a városi és járási párt-intéző bizottságok létrehozzák felsőbb szervüket — a pártbizottságokat. 5. Pártszervezeteinknek és párttagjainknak minden erővel a gazdasági kérdések felé kell fordulni, mert további előrehaladásunknak ez a kulcsa. Minden üzemi pártszervezetünk tartsa kötelességének a termelés szervezését, a rentá- bilisság növelését, mert a termelés különböző mutatóinak jelentős javítása nélkül nem tarthatjuk valamennyire is tartósan a jelenlegi életszínvonalat, sőt aláássuk a már kialakult politikai konszolidációt. Felvilágosító munkával, gazdasági életünk reális helyzetének megmutatásával forduljunk a dolgozókhoz bizalommal és törekedjünk arra, hogy valóságos népmozgalom alakuljon ki a termelés fokozása érdekében. Pártszervezeteinknek azt kell célul tűzni maguk elé, hogy a munka' termelékenysége minél hamarabb elérje, illetve haladja meg az 1956. évi szeptemberi színvonalat. Harcolni kell a teljesítménybérezés visszaállításáért, szakszervezeti bizottságainkban levő párttagjaink kezdeményezzék a szocialista munkaversenyt, mely a gazdaságos termelésre irányuljon. A mezőgazdaságban feladatunk a termelőszövetkezetek megszilárdítása, vonzóbbátétei le — a konkrét gazdasági eredményeken keresztül — a termelőszövetkezeti tagok számának növelése. E feladatok megoldásában igen jelentős szerepük van tanácsaink mellett az állami gazdaságoknak és gépállomásoknak. Növelni kell az egyénileg gazdálkodó parasztok termelési bizottságát és olyan politikai munkát kell közöttük végezni, amelynek következtében növekszik pártunk cs kormányunk iránti bizalmuk. Az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezeti tagok között szoros baráti kapcsolat megteremtése szükséges, hogy együttesen tudjanak fellépni a falusi osztályellenség- gcl szentben. Nagyon fontos a bányászok politikai, szakmai és kultorális nevelése A Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottsága elnökének nyilatkozata A pécsi szónmedence bányászai — bár igyekeznek wapról- napra jobb eredményt elérni — még mindig lényegesen kevesebbet termelnek, mimt a múlt év szeptemberében. De nemcsak a termelés kevesebb, a teljesítmények, s az önköltség alakulása sem kielégítő. Kétségtelen, hogy a termelés, a teljesítmények növelésének, a költségek csökkentésének még számos akadálya ván, így többek között a megfelelő képzettségű szakmunkások hiánya, a laza fegyelem, a gyakorlatlan új munkások nagy száma, de ezek egytől- egyig elháríthatok, ha az üzemek • vezetői, az üzemi pártós szakszervezetek harcot indítanak ellenük. A hibák felszámolásához, az eredmények növeléséhez nagyon sok segítséget tudnak nyújtani a tröszt és a bányaüzemek szakszervezeti, illetve üzemi bizottságai. Éppen ezért munkatársunk a minap felkereste Fehér János elvtársat, a Pécsi Szénbányászati Tröszt szakszervezeti bizottságának elnökét és ezzel kapcsolatban néhány kérdésre választ kért tőle. Köztudomású, hogy a pécsi bányaüzemekben nincs elegendő, jól képzett szakmunkás s utánpótlásuk sincs megnyugtatóan biztosítva. Mit tesz a szakszervezet, hogyan segíti az üzemék vezetőit a szakmunkások számának s képzettségük színvonalának növelésében? < — A szakmunkás utánpótlás biztosítása a pécsi bányaüzemek vezetőinek egyik legnagyobb gondja. Ahhoz, hogy valakiből ténylegesen jó vájár váljon, hosszú évek szorgalma, sok-sok tanulás szükséges. Természetesen nehéz kivárni, míg a tanulás eredménye kézzelfoghatóan is megmutatkozik. Ezért a fiatal bányászoknak sok bátorításra, baráti segítségre és jó példára is szükségük van. A szakszervezetnek, a bányaüzemek üzemi bizottságainak és a tapasztaltabb szervezett munkásoknak éppen e téren, a szakma szeretettre való nevelés terén kellene a legtöbbet segíteni. Sajnos, egy-két kivételtől eltekintve a szakszervezet az utóbbi időben nem sokat tett, hogy a fiatal munkásokkal megszerettesse a bányát, a bányász mesterséget Ezt a hibát nekünk sürgősen ki 'kell javítanunk. Sokkal több segítséget kell nyújtanunk a vájártanfolyamok résztvevőinek tanulásukhoz, megfelelő felkészülésükhöz. Fel kell számolnunk azt, a helytelen gyakorlatot, hogy az ü. b.-elnöke, vagy vaKAVARODÁS A CUKORBORSÓ KÖRÜL Megnyíltak a cukorborsó- szezon zsilipjei is a szó szoros értelmében csakúgy ömlik a pénz a gyüdi, a diós- viszlói, nagyharsányi termelők zsebébe. Örömmel újságolják Diósviszlón, hogy május 27-ig hat vagon cukorborsót vittek el a községiből és 360 ezer forintot hagytak oft érte. Nagytharsányban és Máriagyűdön már nagyobb tételekről beszélnek. Nagyhar- sányban tizenkét nap alatt 15 vagon cukorboi-sóért egy millió 50 ezer forintot fizettek ki, de a máriagyüdiek sem panaszkodhatnak, hisz 12 vagon borsójukért közel 800 ezer forintot vágtak zsebre. Meg lehetnek elégedve? ók qgy mondják, hogy meg voltak elégedve, — és panaszkodnak. hogy az ember jegyezni is alig győzi. Diósviszlón például az elmúlt őszön megalakították a cukorborsó termelő és értékesítő szakszövetkezetét. Ennek a szövetkezetnek a termelés mellett az értékesítés is a feladata lett volna. De lemondtak az értékesítésről és m eljegyeztek a MÉK Vállalattal, hogy az eladott borsó után a nyereség 70 százaléka a szövetkezetét, 30 pedig a Mék Vállalatot illeti meg, Ennek szellemében kezdték meg a felvásárlást és mondhatni, a gazdák meg voltak elégedve a kezdeti 8,20 forintos kilónkénti árral. Vitték is a borsót, de egyszeresük mintha történt volna valami! Történt bizony, mégpedig az, hogy az eddigi szokástól eltérően a belkereskedelmi miniszter feloldotta Baranyában a zárt körzetet, ami azt . jelentette, hogy az állami felvásárlók mellett, megjelentek a magán- felvásárlók is, akik akkor, amikor az állam 5,60-ért szedte a borsó kilóját, 7 forintot meg 7,50-et adtak érte. A világ legtermészetesebb dolga, hogy a termelők annak adták el a borsójukat, aki többet fizetett még akkor is, ha az állami szektorhoz szerződés kötötte őket így történhetett meg, hogy Diósviszlón, ahol termelő és értékesítő szakcsoport is működik, a hat vagonból négy vagonnal a „maszekok" vásároltak fel, és ami még ehhez hozzátartozik, a parasztok mitsem törődve a szerződéssel, a nagyobb haszon megcsillanásakor a sző szoros értelmében felrúgták a szerződést; — Lejáratták a szövetkezetét! — tör Id a cukorborsó termelő és értékesítő szak- szövetkezet elnöke. — Ha tudjuk, hogy Baranya nem lesz zárt, körzet, akkor ml végeztük volna a felvásárlást is. Volt rá pénzünk, hisz a banknál 500 ezer forint hitel állt rendelkezésünkre, amit felvásárlásra használhattunk volna fel; Miért nem szóltak nekünk is, hogy az idén nem lesz zárt körzet!? A maszekok, sőt az állami kereskedelem kikapcsolásával, ha szólnak, közvetlenül tudtunk volna szállítani mi is Pestre, sőt exportra is! Sajnos a felháborodás és a kérdések feltevése jogos, mert nincs az az ember, aki meg tudná magyarázni a termelőnek, hogy az 5,60 annyi, sőt több mint a hét forint. De olyan ember sincs ezen a kerek világon, aki el tudja hitetni a szakszövetkezetbe tömörült termelőkkel, hogy a szakszövetkezetük a MÉK-kei karöltve, csak azért veszi meg tőlük mondjuk 4,40-ért a borsó kilóját, mert azt akarja, hogy a tagok jobban éljenek, a „maszek“ meg azért ad öt, meg öt és fél forintot a borsó kilójáért, mert as ellenkező- jét akarja. A rendelet, amely feloldotta a zárt körzetet nagy port kavart fel a cukorborsó őshazájában. Miért? Azért, mert úgy jött, mint derült égből a villámcsapás, senki nem készült lel rá, csak a .maszekok", de azok aztán istenigazából, Ezt mutatja az is, hogy Máriagyűdről eddig több mint öt vagon borsót vittek el és egészen megszédítették a termelőket. A termelők szidják az állami felvásárlókat. Reggel a . MÉK dobokat ezekben a községekben, hogy maszelenek nem lehet borsót eladni, délután a „maszek" dobottat, hogy mégiscsak lehet eladni.' Szóval rettenetesen fura helyzet alakult ki, különösen Diósviszlón és Máriagyűdön, S ennek a fura helyzetnek az a bizonyos rendelet az oka. Nem azért, mert beengedte a maszekokat, hanem azért, mert erről előzőleg nem tájékoztatták talán a legilletékesebbeket — a szakszövetkezeteket, amelyek nemcsak termelésre, hanem értékesítésre is társultak. Igaza van a diósviszlói szakszövetkezet elnökének, amikor azt mondja: — Ha mi értékesítettük volna a cukorborsót, sokkal olcsóbban jutottak volna hozzá a városi dolgozók, mint ügy-» így csak a maszek keres a borsón, mert az állami fel* vásárlás költsége nagyon magas, hisz mire Restre ér a borsó, kilója majdnem a duplájába kerülj A cukorborsós példa világosan megmutatja: mi a teendő. Első és legfontosabb vé leményem szerint az, hogy most már valóban tettekben is lássunk hozzá az állami kereskedelem egyszerűsítéséhez, a felesleges láncszemek kikapcsolásához, hogy ne legyen olyan nagy a rezsi, hogy a maszek egy-két forinttal magasabb felvásárlási ár mellett is busás jövedelemre tehet szert. Egyszerűsíteni kell a kereskedelmünket, mert nincs szükség arra, hogy 12 vagon felvásárlásánál 10 ember tevékenykedjék, és arra sincs szükség, hogy a maszek kereskedők egy-egy ilyen szezon alkalmával több tízezer forint hasznot vágjanak zsebre, úgyszólván munka nélkül. A minisztériumon, a kereskedelem szakemberein, dolgozóin múlik, hogy ez minél előbb így legyen még olyan áron i®, ha egyes árukat, mint például a cukorborsót, annak termelésére’ és értékesítésére alakúit szakszövetkezetek az állami felvásárlás kikapcsolásával közvetlenül a rendeltetési helyébe szállítják. Szalai János lamelyik tagja csak a vájár- vizsgán vesz részt, de a tanfolyam ideje alatt semmi segítséget nem ad. A vájártanfolyamok előadóinak és hallgatódnak felkészülését ellenőrizni szakszervezeti feladat is, de ennek az ellenőrzésnek egyben segítségnyújtásnak is kell lenni. Szükség van erre, mert tapasztalatok bizonyítják, hogy a vájártanfolyamok előadói — s a hallgatók közül is néhányan — nem készülnek megfelelően az előadásokra, nem sajátítják úgy el a szükséges tudnivalókat, ahogy arra szükség lenne s később vájár korúikban nem mernék önállóan dolgozni. Szükségesnek tartom ezen kívül, hogy ugyanúgy, mint az elmúlt években a vidékiről bejáró és a szükséges gyakorlattal rendelkező csillések számára ismét megszervezzük a bentlakásos vájáriskolát, valamint a szakmai tárgyú előadások mellett politikai tárgyú előadások tartását is. A szakmunkás utánpótlás biztosításával tehát nekünk szakszervezeti munkásoknak s természetesen a szakszervezet minden tagjának az eddigiinéi sokkal jobban, eredményesebben kell foglalkoznunk, mert további előrehaladásunk, a jövőnk függ ettőL Mit kíván tenni a szakszer- vezet a bányász szakmunkások és a bányász műszaki vezetők szakképzettségének növelést és kulturális igényeik kielégítése érdekében? — A fizikai és a műszaki dolgozók között az elmúlt évben nagy sikere volt a „Bányász Akadémia" keretében elhangzott előadásoknak. Véleményem szerint ez az előadás-sorozat a pécsi saénme- dencében sikerűit a legjobban. Bányászaink szíveseit, érdeklődéssel hallagtták úgy a szakmai. mint a tudományos tárgyú előadásokat s sokat tanultak belőlük; Az igazság kedvéért azonban meg kell mondani, hogy ez inkább az előj adássorozat kezdetén volt',v mert éppen az üzemi bizottságok nem kielégítő munkája miatt később a hallgatók száma csökken LÉn a „Bányász Akadémiát“ a bányászok szakmai és kulturális nevelése helyes, jó eszközének tartom, s véleményem szerint azt újból meg kell szerveznünk; A bányászok, fizikaiak, és műszakiak szakmai nevelésének érdekében a műszaki klubokban is rendet keli teremíe- nünik. Október után ugyanis a klubélet megszűnt s e klubok ma már főként pohanazgatás céljaira szolgálnak; A tröszt- bizottság mindent el fog követni, hogy az üzemi bizottságok segítséget nyújtsanak a műszaki klubok életének újjászervezéséhez, hogy ezekben a klubokban ismét otthont találjon minden olyan bányász, aki szakmai képzettségét növelni akarja aikár viták, akár szakmai könyvek és folyóiratok tanulmányozása útján: A posta rendet teremtett A közelmúltban jelent meg írásom, amely bírálta a postát, mert a pécsújhegyiek és az azzal határos dűlök újségelőfize* tői késve kapták meg a Dunántúli Naplót, örömmel számolhatok be arról, hogy a posta rendet teremtett és ma már a legtávolabbi előfizetők is délelőtt 11 óráig megkapják az újságot. A közel háromszáz előfizető nevében mondok köszönetét a postának a gyors intézkedésért Ezúttal az előfizetők figyelmét szeretném felhívni arra, hogy aki még nem szerezte be az úgynevezett postaládát, az tegye ezt meg, hogy a kézbesítő, Bradies Mariska munkáját megkönnyítsék. Ha a ládákat felszerelik, az eddigieknél is előbb kapják meg az újságokat. HORVATH JÓZSEF művezető, Kokszművek
