Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-26 / 122. szám
4 1944-et írtak. Egy esős, októbervégi estén több század magammal ott szorongtam a pécsi állomás peronján, vonatindulásra várva. Betolatott a szerelvény, de hogyan hogyan- se, a kocsik már zsúfolásig voltak. Háromszor is körüljártam a vonatot, de semmi remény, hogy tető alá kerülhetek, csak az eső zuhogott könyörtelenül. Indulás előtt a forgalmistát százan is körülfogják. Az egyik szitkozódik, a másik finomkodva érvel és magyaráz, mindegyik utazni akar; végül is rákapcsolnak még három teherkocsit a pesti személyre és én még mindig a sínek közt topogok. Vagy nagyon ügyetlen vagyok, vagy nagy csomagom akadályoz a tülekedésben, de ha ki nem találok valamit, bizony lemaradok. Az esővel már mitsem törődve kutatok hely után. Egyszer csak nem akarok hinni a sze- ' memnek, két személykocsi peronja üres, pedig máshol fürtökben lógnak az utasok a lépcsőkön. Megkönnyebbülve kászálódom fel a lépcsőn, de egy kemény hang rámkiált: — Ez a kocsi foglalt, tessék máshova szállnL Nincs idő méltatlankodásra, jelzések villannak, fütty hangzik és csökönyös rángatódzások közben indul a vonat. Már le- szállnom sincs idő, de a kalauzban is felülkerekedik az ' emberség: — No csak maradjon, ha már ottrekedt — ő maga pedig felkapaszkodik a következő kocsi lépcsőjére. Mire Szentlőrincre érünk, minden tiltakozás ellenére is hatan szorongunk a nyitott peronon. Az eső arcunkba vág, fázósan bújunk össze, fejünket lógatva, mint a legelőn rekedt bírkanyáj a hirtelen Jött nyári ' záporban. Próbálgatom a kilincset, de nem enged. Vajon kik lehetnek odabent? Az egyik paraszt bácsi nem éri be találgatással, belerúg az ajtóba a szentek sűrű emlegetésé közben. Nem ildomos az eljárás, de hasznos. Nyíjlk az ajtó és valaki kikiált: — Hányán vannak? — Hatan. — Na bújjanak be, de vigyázzanak. Lábunkat csúsztatva, előre- nyújtott kézzel, vakok módjára botorkálunk be a sötét kocsiba, csak a cigaretták parazsa szolgáltat némi derengést. Az esőről menekültek közül valaki cigarettára gyújt. A felvillanó láng imbolygó fényében mintha kísérteteket Ütnék. Jobbra mellettem fehér- turbános alak ül, az ablaknál a másiknak vállától a keze fejéig be van bagyulálva a karja, valami különös alakú vasszerkezet tartja távol az oldalától. A szemben lévő pádon egy ember fekszik, mind a két lábán kötés. Katonák. Sebesült katonák az útitársaim. Magamban szégyellem az erőszakoskodást, de a katonák saját bajuk mellett Is megértik, hogy odakint kutyának való helyünk volt. Egyik-másik próbál helyet szorítani a pádon, halk szisszenések jelzik a jószándékot. — Jó lesz nekünk a padok közt állva is — jegyzem meg halkan. A beszélgetés nehezen Indul. Sokakat álomba ringat a kerekek ütemes csattogása. Akik ébren vannak, hallgatnak. Zöldfülű vagyok közöttük, aki még puskaport sem szagolt. Ezek a legények meg már a frontról jönnek. Nem tudom, kinek teszem fel a kérdést, ki ad majd választ, de a kíváncsiság nem hagy nyugton. — Hol sebesültek meg? — Aradnál. — Temesvárnál, — Tordánál — mondják egyszerre hárman is. Ezek a fiúk már nem Jutot- flak el a Don-kanyarhoz, az az Idő régen volt, mikor ott dörögtek az ágyúk. Már a Duna— Tisza közt rendeznek csend- láborítást. — Meddig tart még? — kér- lezem. % NAPLÓ — Ki tudja. Az őrült Horthy- nál akadt- egy még őrültebb Szálasi. — Es a németek? — Szemetek. Futnak, mint a patkányok. De hogyan futnak. Rövid mondatokban pattognak a szavak. így a sötétben különösen hat az izzó gyűlölet, ami a feleletekből kicsendül, szinte perzsel minden kiejtett szó. — „Szemetek.” Sokat, nagyon sokat szeretnék kérdezni, de hallgatok. Állomás állomás után marad. Dombóváron a kaposvári csatlakozást várjuk. Komor az idő, komor a hangulat is, mindenki a saját gondolataival szórakozik. A következő állomás nevét éppen az ablakunk alatt kiáltja a kalauz. — Döbrököz. Csak megálltunk, már indulunk is, de ez az egy perc éppen elég ahhoz, hogy odakint néhányan szintén a zárt kocsival próbálkozzanak. Valaki erélyesen rángatja a kilincset. — Dobjátok ki őket — javasolja valaki a legbelsőbb sarakból. — Fiúk, elő a mankókat — vezényel a tizedes. Van aki a pad alatt kotorász, mások meg a polcokról ragadják marokra a fegyvernek éppen nem mondható falábakat. A németek hadarnak valamit egymás között, de maradnak. — Tud itt valaki németül? — kérdezi a tizedes. — En elég jól beszélek — jelentkezik az egyik civil. — Nahát akikor mondja meg ezeknek a .... ezeknek a.., Elakad, mert nem talál jelzőt, minek is nevezze őket. — Szóval mondja meg hekik, hogy takarodjanak innen, de azonnal, mert nem állok jót a fiúkért. De megmondja, mert különben maga is röpül velük együtt!* A két német talán el sem hiszi, hogy igaz, amit közölt velük a tolmács, de elcsendesednék. Nincsenek hozzászokva, hogy valaki ellenszegüljön ne— Hát akkor mondom. Kilőtték a magyarokat a kocsikból, mint a kutyát. Kemény vád ez, de nincs okunk kételkedésre. Valahogy nem a hallottak miatt ször- nyülködöm, hanem még mindig a mankók sűrűjét látom a két német feje fölött, meg a ránkmeredő géppisztolycsöveket, s éppen ez a kép az, ami örömmel tölt el. Nyomorék katonák botokkal győztek a fegyveres hitványság felett. Gyönkön leszálltak a katonák. A vonat robogott tovább. Derék fiúk. Csak emlékük kísért tovább, meg néhány kemény kézszorítás bizsergése tenyeremben. * Idők múlásával feledésbe mennek az élmények, megkopnak az emlékek, hacsak valami újra élénkké, időszerűvé nem teszi őket. Az utóbbi hetek eseményei alatt egyre visz- szatért lelki szemeim elé a kép, mert hisz kísért a múlt. A náci fásizmus ezernyi mezbe öltözve újra „platzot” keres a békére vágyó népek milliónak körében. Speidel tábornok — aki Franciaországban hóhérkodott — ma a NATO parancsnokaként újra szerepet kapott és jóllehet azoknak a francia fiataloknak dirigál, akiknek szüleit ő küldte halálba. Anglia és Franciaország közös akcióban próbálja térdre kényszeríteni a szabadságáért küzdő Egyiptomot. Algírban az erőszak tobzódik a bennszülöttek halálra kínzásában. A Szabad Európa szítja a magyarországi véres október tüzét s szirén hangjára kétszázezer magyar kesereg szétszórva a nagyvilágban. Az amerikai 6. sz. flotta a Földközi-tengeren végez „őrjáratot” az Egyesült Államok békéje felett. Richards úr utazó dervisként Járja a KÖzel-K elétet és nyomában fokozódik a gond és a zűrzavar. És az angol gentlemanek szemrebbenés nélkül „játszadoznak" a hidrogén bombával a Karácsony szigetek.környékén. És mégis van remény. Hol van a cézárok hatalma? Hol van már az üvöltő piktor Hitler és barátja a feketein- ges Duce, Mussolini? Maga alá temette őket a történelem igazság-szekerének kereke. De az ár és kín mérhetetlen, amit fizetett érte az emberiség; , Az új hitierek útja nem éppen sima. Nasszer még a helyén van, újra működik a Szuezi-csatorna, de Lord Eden úr már nyugalomba vonult. Békés szándékáról tanúskodnak Port-Said romjai és hajléktalan, családjukat sirató lakói. A francia kormány is most lépett a távozás mezejére, meg feküdte a gyomrát az afrikai por és vér. S hiába akart bélmosást végezni Szuez vizével, mennie kell, mert a betegség krónikussá vált és az erőszak politikája halálra van ítélve. És a hidrogénbomba. Tiltakoznak a tudósok — akik ezt a hatalmas erőt a világra hozták — franciák, és németek, oroszok és japánok egyaránt. — Megáll jatok! — kiáltják a politikusoknak. Vajon mi a biztosíték, hogy Washington és London nem jut Hirosima sorsára. Ha még időben nem térnek észhez a „bókét” akaró dullesek és ei- semhowerek. Vajon az amerikai és angol édesanyák szívesen ölelnének nyomorék gyermekeket karjaikba? Azon a bizonyos tízegynéhány év előtti estén győzött a mankó a fegyverek felett. Most is győzni kell a józanságnak, az alantas indulatok felett. Ehhez fogjon össze minden nép és minden ország. író és paraszt, munkás és értelmiségi kiáltsa világgá: — Békét akarunk! Gyenis József Milan Lajciak: Ä ICÖLTŐKHÖI Téglákként rakom napjaim. Sok tonna súlyú mind. Bennük, mint lehorgonyzott hajók, * himbálóznak korok, S mfg más a szélcsendben elálmodozva ring, A szívem új viharban háborog. En minden versemmel csatára szállók, A polgár múlttal birokra megyek, Gyeplőm kiengedem, fényt vivő röplapokként Repüljetek ti versek, s fényesed Jetek! öntsétek ólomlövedékké testem, Minden izmomnak acéllá kell lenni, Mert hogyha hív a harc áruló szándék ellen, Saját bajáról nem dalolhat senki. Vágd a köznapok munkájának rendjét! Most alkotó légy, ne pedig elkésett, Magában álló vendég. Most friss kenyérbe hasítson késed! Fordította: VÁMOSI PÄL Hirtelen éles csattanással döngetik az ajtót, mintha faltörő kost használnának. — Elég legyen ám! — ordít ki a tizedes, aki egyben a szakaszparancsnok is. A kintiévé vagy nem hallja, vagy nem ad semmit a figyelmeztetésre, mert egyre döngeti az ajtót. A tizedes nem állhatja tovább. — Nyissák ld, mert betöri az a marha — szól az ajtó közelében állóknak. Valaki németül szórja a káromkodások özönét, miközben másodmagával befurakodik az amúgyLs túlzsúfolt kocsiba. Az első jövevény kezében öngyújtó villan és a feje fölé tartva, helyet keres hatalmas hátizsákjának. — Platz, platz — hajtogatja nem annyira érdeklődve, mint inkább parancsolóan. Az ajtó közeléből beljebb jönni nem tud. Süvít a hideg októberi levegő a nyíláson keresztül be a kocsiba. Kint még két nőszemély nyafog az esőn, ugyancsak németül, ök is a katonákhoz tartoznak. Lehet, hogy a feleségük, de inkább csak úgy útitársak. En megtűrt személy vagyok a kocsiban hatodmagammal együtt, beleszólásom nem igen lehet a dologba, csak azt látom, vagy inkább érzem, hogy valami nincs rendben. A padokon mindenki izeg-mozog, mintha már senkinek sem fájna semmije. kik. Hirtelen zseblámpa fénye villan az egyik német kezében és körülpásztázza vele a kocsi belsejét. Mindenütt ütésre emelt mankók és botok ágaskodnak a mennyezet felé. A tizedesnek csak az orra, meg a szeme látszik a kötés alól, balkarját kinyújtva mutat a kijáratra, mint valami élő útjelző tábla az elágazásoknál. Jobbjában ő ls botot szorongat. A két német lövésre készen tartja géppisztolyát Itt már csak a csoda segíthet — gondolom. Mi az a néhány mankó két jó géppisztoly ellen. Vagy talán mégis elég lenne? Igen, elég volt. Még sok is. Becsapódott a kupé ajtaja, kattant a zár és a'németek eltűntek előlünk. — Hű de melegem van — mondja valaki. Valóban, magam is éppen az ingem nyakát gombolom ki, hogy meg ne fojtson az indulat — SS-ek. Mázsányi súlya van a szónak: „SS-ek”. Hitler legelvetemültebb martalócai. — Tudják maguk, hogy pucoltak- ezek Tordánál? — fakadt ki az egyik legény. — Kiszállították a magyar legénységet a gépkocsikból meg a tankokból és elrobogtak vele. — Hazudsz — Csattan a tizedes hangja. — Mondd úgy, ahogy történt A 1957. MÁJUS S«, 1 (BalLag.áím. I Óceánok és hegyek gyúródnék év-milliók roppant ökle alatt, szelek és viharok bordáiban hallod dobogni a telet és nyarat. A világmindenség egy fehér óriás, lélegzik, zihál és fölslr hangosan, benne az élet hullámzik csendesen és rohan ... Te, ki apró sejtje vagy e létnek, tanulsz, szeretsz és gyűjtesz csillagot, elindulsz ma fényesebben benne, homlokodon ősi fény ragyog. Apád még anyád szívében fényesült e fény s ősanyáid hozták arcukon, valahonnét tán még Ázsiából s te mész, viszed egy új úton. Világítasz vélő önmagadnak s köréd gyűlnek mások is talán, boldogan és szenvedve, majd küzdve mentek át e drága, kis hazán;.. Kezedben egy friss virágcsokor, szívedben egy könnyes, méla dal, mész, mert vár az öröm és a bánat és a fény, a mindig fiatal. Törvénye a földnek rajta élni, törvénye a lángnak égni és az, hogy ma nagy, messze útra Indulsz törvény az ls, — örök rendelés... Pécs, 1957. május. 17. GALAMBOSI LÁSZLÓ ! ef£ép>ZjÖJnLívés>z axtJcépcsahnoJc KOLBE MIHÁLY Immár huszonöt éve — pontosan fele ez leélt éveinek — Mohácson él, távol a művész- közösségek éltető, inspiráló légkörétől, anélkül, hogy művészi igényességéből egy jottányit is engedett volna. Felvidéki származású. Légrá- don született. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte a Képzőművészeti Főiskolán. Tanulmányi ideje alatt két alkalommal részesült — pályázat alapján — utazási ösztöndíjban: bejárta Olasz- és Franciaország művészi tradícióktól gazdag földjét és egy emberöltőn át ott láttuk alkotásait szinte minden jelentős megyei és országos kiállításon. E mellett több nagyméretű falképet festett és mozaikképet készített. Derűs, kiegyensúlyozott ember, kiforrott művész, akinek éltető eleme a keresés, kísérletezés. Mondanivalóját, függő képein, falképein és mozaikképein egyformán tömör egyszerűséggel mondja el, mellőzve a felesleges részleteket éj a szükséges megmaradókkal viszont a nagy műveltségű, széles látókörű művész gyakorlottságával húzza alá mondanivalóját. Mint minden derűs, kiegyensúlyozott művész, mélyen humanista, szereti az embert és ez áll ábrázolásának középpontjában. Művészi tevékenységeden jelentős helyet foglal el a tervszerűség, a mérlegelő ész s a szivet, az érzelmi motívumókat csak meg-megvillantja. mutatva a kettő egységét és utóbbi jelenlétét a tervszerű képszerkesztésben is. öt évvel ezelőtt érdeklődése teljesen a mozaik felé fordult. Ez az oka annak, hogy az utóbbi években ritkábban jelentkezett a kiállításokon. MA a mozaikkép készítésnek egyik legkiválóbb hazai képviselőiéi Legutóbb a mohácsi csata emlék templomának belső falán: készített egy közel 30 négyzet- méteres mozaikképet. Nincs tudomásom arról, hogy hasonló, vagy akár megközelítő méretű mozaikkép készült volna Magyarországon. Több évi kísérletezés alapján kidolgozta a mozaik betonba ágyazásának új technikai eljárását, mely nagy lehetőségeket nyújt a nálunk szinte ismeretlen mozaik eljárás- ban. A mozaik nemes anyagánál szépségénél, tartósságánál fogva valamennyi eljárás közül « legalkalmasabb a modern építészeti alkotások díszítésére. Az elmúlt évben, a megyei kiállításon egy Zrínyi mozaiktervvel szerepelt, mely a Budapesten megrendezett vidéken élő képzőművészek kiállításán feltűnést keltett és nag\l elismerésben részesült. A Zrínyi mozaik-terv a megyei múzeum tulajdonában van. Kolbe Mihály, egyik legkiválóbb festőművészünk, a mohácsi általános iskola tanárt és éppen olyan szeretettel neveli a kicsi gyermekeket a művészet szeretettre, mint amilyen szeretettel alkotja műveit, ábrázolja az embert. Közben lankadatlanul alkot és keresi az újat, egy pillanatra sem áll meg, nem húzza vissza a vidéki kisváros, sőt annak természeti és emberi adottságai gazdagon termékenyítik művészetét. Munkássága, élete. eredményei jól példázzák, hogy ahhoz, hogy valaki aránylag nehéz körülmények között is nagyot és időállót alkosson, tehetség, tudás és a j saját magába vetett mélységes hit szükséges. — di -s A szerkesztőség és a megyei tanács művelődésügyi osztályú* nak összeállítása.
