Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-01 / 101. szám

2 NAPLÓ 1957. MA JOS & 1 Iparosodik a hatalmas Kína Kína legnagyobb olajvldékén, a Jfimenl tartományban új kokszolóművet építenek. A kokszolómű állítja majd elő a krakkoláshoz szükséges fűtőanyagot. A modern berendezéssel felépített kokszmű' üzembeállítása után 5 százalékkal nő az olajtermelés a tartományban. EGYÜTT A VILÁG Baráti üdvözlet Szerkesztőségünk levelezést folytat a moszkvai Komszomol- szkaja Pravda szerkesztőségé­vel. A napokban az alábbi távirat érkezett távoli laptár­sunktól: REDAKC1JA GAZETI DU­NÁNTÚLI NAPLÓ pECs szívből jövö üdvözle­tünket KÜLDJÜK A SZER­KESZTŐSÉGNEK MÁJUS 1 ALKALMÄBÖL. ADJUBEJ KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA Egy életet a munkáshatalomért NÉPEK BARÄTSÄQA Az országúitól mész sze eső völgyben la­puló faluban, Gör- csönydobokán lako­dalomra készülnek. Bischof György köt egész életre szóló szer ződést Lizátz Máriá­val. Mindennapi do­log a lakodalom, de olyan mint a gör- csönydobokai elvétve álcád. Elvétve bizony, mert a fiú is, a lány ts termelőszövetkezeti tag és nászajándékul 1 000 forintot kaptak a tsz-tők Igen! Attól a tér­melőszövetkezettől, amelyre a falu kuWo- fai októberben ki­mondták a végítéle­tet: „Felosztani, mert ha nem ..." Az ítélet szigorú volt, de az a huszonnégy tag, dH semmi áron sem volt hajlandó aláírni a ki­lépési nyilatkozatot, szigorúan ragaszko­dott a szövetkezethez, i,Maradunk!“ —mon­dották és ez a kiál­lás bátorságot öntött a többiekbe is. Nyolc­vannégy tag kilépett, de 19 új tag is jelent­kezett nyomban — ie lentkeztek még töb­ben is, de egyelőre ke vés a föld és így nem vették fel őket — és most újból 69 család, 115 tagja műveli a 789 hold földet Szépek a vetéseik, az elnök Harcsa Ká­roly mondja is: „Ha nem jön közbe Jég, vagy más valami kitű­nő termésünk lesz és a tavalyi 42.98 forin­tos munkaegység ér­ték helyett az idén megüti a munkaegy­ség értéke az ötven fo rintot is." Amikor megkérdem az elnököt, tartják-e még a kapcsolatot a lókt termelőszövetke­zettel — igennel fe­lel és keresi a levele­ket, amelyek Cseh- Szlovákiából jöttek. Baráti levélek ezek, két nép barátságának értékes dokumentu­mai. Baráti levelek, mert áthatja őket az együttérzés szelleme, hogy versenytársuk, a görcsöny'dobokal ter­melőszövetkezet ki­állta a próbát, az el­lenforradalom legva­dabb uszításainak 1* ellenállt. És ezekből a levelekből nem hiány zik a biztatás sem. Nem hiányzik, só* minden sorából kiér­ződik a ki nem mon­dott sző: „Veletek va­gyunkI" Velük vari­nak a csehszlovák, az albán, a német, a szov jet, a bolgár, a román parasztok és munká­sok is, és ez csak erő­síti elhatározásukat: a közösről nem mon­danak le soha. Ugyanakkor egy másik levél is jött a megyébe Csehszlová­kiából. Sasek Vlatis- lav elvtárs, a viskovi járási tanács mező­gazdasági osztályának vezetője arról az öröm ről ir, amit náluk a hír okozott, hogy a kátolyi termelőszövet­kezet is újjászerve­ződött és, hogy a svá- benicei termelőszövet kezettel a jövőben is tartani kívánják a kapcsolatot. Értesíti a kátolyiakat, hogy a svábeniceiek közre­működésével szerzett egy Z 25-ős traktort, vetőgéppel és ekével. A traktort a magyar­országi segélyalapba adták és nagyon örülnének annak, ha ez a svábenicei cso­port és a viskovi járás barátságának jeléül a kátolyi termelőszö­vetkezethez kerülne. Így alakul és erősö­dik a szomszédos né­pek barátsága, ap­ránként és megbont- hatatlanut Az asszony Itt áll az épü- — .... let előcsar­no kában. Jól megtermett, erős nő. ötvenkétéves, sűrű haja — hófehér, mint a hó, amellyel az idő, háromnegyed emberöltő telehintette fejét. Méltó koszo­rúja, ennek a szépvonalú, me­leg bamaszemű, kedves asz- szonyi arcnak. Babella Károlyné, a család­anya, a porcelángyári munkás­nő 18 esztendős kora óta ta­lán sohasem ejtette ki azt a szót, hogy: „Én, csak Én. Az enyém...” —, hanem egy fo­gaimat ismert csupán: „mi, csak mi. Csak miértünk.” A harmincnégy esztendőből hu­szonkettőt őrök rettegésben, harcban, kemény, küzdelmes harcban töltött el. Igen, igen! Emlékszik a május elsejékre, amikor a pécsi munkásfiúkkal és lányokkal a Mecsek járat­lan útjait, ösvényeit járták és énekelték azokat a dalokat, amelyért akkor börtön járt. Féltek? — Féltünk. — De nem vol­tunk gyávák! Mert a félelem is más és a gyávaság is. Babella Károly­né mindig félt, amikor röpla­pokat terjesztettek, amikor sztrájkot szerveztek, amikor találkozott a kommunista „sejt” ... Mert élni akart, és szabadon, nem börtönben. De nem volt gyáva. Mert amivel megbízták, mindig végrehajtot­ta. Nem volt gyáva akkor sem, amikor a kecskeméti rendőrka­pitányságon napokon át véres­re verték a „Héjjas különít­mény” és a „Franczia Kis Mi- hályok” vérengző tanítványai. Nem tudták megtörni az ese­mények a fiatal lányt akkor sem, s az idős asszony most sem ... Most, az elmúlt év őszi eseményei sem. — Több mint száz asszony­nyal dolgozom együtt a porce­lángyár sajtolóüzemében. Akadt köztük nem is egy, akik október végén nekemrontottak, szidtak, fenyegettek, sőt egv férfit is hívtak, aki kijelentet­te, hogy: „Ne sokat jártassam a számat, mert lerúg a lép­csőn.” Mondtam neki: „Szeret­ném azt látni” nem mert hoz­zányúlni .., l(ien az asszonyok... Igaz,-------1 vagy vélt sérelmek ér ték őket is az elmúlt évek­ben, s most elkapatták magu­kat. Babella Károlyiéban lát­ták a bűnbakot, pedig ha va­laki tett valamit értük, akkor ez az őszhajú asszony tett! Fiatalságának éveit áldozta fel azért, hogy az egyszerű embernek, aki két keze mun­kájával keresi meg minden­napi betevő falatját — egyszer igazsága legyen. Babelláné soha sem pályá­zott pozícióra, valamiféle „be­osztásra”. Munkás volt negy­venöt előtt, munkás maradt negyvenöt utáln, és az még ma is, 1956 októbere után is. Két kezével keresi meg a kenye­rét negyvenöt előtt, a Bürger- féle cipőnagykereskedőnél Magyar műszerek Kairóban öt év Hollandiában amelyen mintegy száz készülé­ket, műszert, állítanak ki. A harmadik bemutatót má­jus 15-én nyitják meg Kairó­ban. Ez a kiállítás hatvan különböző elektronikus és elektromos műszert, köztük te­lefontechnikai, élelmiszer és egyéb ipari vizsgálókészüléket mutat be. — öt évet töltöttem Hollan­diában, aztán hazajöttem. Mi­ért? Még ha jobban is ment akkor sorom mint itthon, —• hazavágytam. Meg az éghajla­tot sem bírtam nagyon ... Egy évből 260 napot esik az eső. — Pécsbányán dolgoztam. 1953- ban mentem nyugdíjba. — Higyje el elvtárs, jobb itt­hon az üres kenyér, mint má­sutt a vajas. S ki állítja azt, hogy Itthon üres a kenyér? Én például 1 600 forint nyug­díjat kapok. Hallom, látom, jól keresnek a bányászok most, nem ügy, mint mi annak ide­jén. Hej, ha.i fiatalok végig­élték volna az akkori időiket -1- de másként látnák a jelent! Na de így van: a világ bár­mennyit is halad előre, a fiatal­ságnak mindig élőiről kell kez­deni a tapasztalatok megszer­zését (— 7 —) mint túzőná és két kezével ke­resi meg kenyerét ma la a porcéi ángy árban. Az őszhajú asszonyt tele­fonhoz hívják. Előtte egy pil­lantást vet az utcára a kapun át, aztán a telefonhoz lép. — Te vagy? Jól van kis­lányom. Nincs, nincs. Semmi baj sincs. Hogyan? Jól van szívem, vigyázok. Leteszi a hallgatót. — A lányom hívott fel. O, nagy már az én lányom! Asz- szony, nemrég ment férjhez. Most fölhívott, hogy hát... Legyint, olyan arckife rezes­sel, hogy hát lám, a lánva mennyire félti őt, az anyát, s ez jól esik. De nincs aggoda­lomra oka, mert a mozgalom­ban eltöltött- harmincnégy esz­tendő megtanította őt valami­re: a legnagyobb bajban is he­lyén legyen a szive. Az őszha'á asszonytól — - elbúcsú­zunk. Kiáll a kapuba, meg­igazítja vállán a gondosan apróit géppisztolyt és végigte­kint az utcán. Babella Ká­rolyné ma éjszaka szolgálatot teljesít, fegyverrel a munkás­őrségben. Szolgálja népét, ha­záját, a Nagy Ügyet, immár harmincnégy esztendő óta, fá­radhatatlanul . s (Rab) A Szovjetunió Tudományos Akadémiája műszerajándéka A Magyar Tudományos Akadémia szétosztotta tudo­mányos intézetei között a Szovjetunió Tudományos Akadémiájától ajándékba kapott műszereket. A mint­egy ötszázezer rubel értékű műszerajándékban olyan je­lentős műszerek vannak, amelyek a tudományos kuta­tásoknál szinte nélkülözhe­tetlenek. Boldog vakáció! 200 gyermek üdül Lengyelországban gyermekeket lát­nak vendégül. Már a SZÖVOSZ köz- pontjában a részle­tes terv, mely sze­rint július és au­gusztus hónapok­ban 100—100 gyer­mek utazik Len­gyelország legszebb vidékeire. A 9—14 éves gyerekek egy hónapot töltenek Lengyelországban. Megyénkből is utaznak szövetkeze­ti dolgozók gyerme­ke! külföldi üdülte­tésre. Az eddig kö­zölt tervek szerint 13 baranyai fiatal­nak jut osztályré­szül, hogy meglát­hatja a baráti or­szág mindazon vldé keit tájait, melyek­ről eddig csak az iskolában tanult. A MÉSZÖV vezetősé­ge a napokban terjesztette fel a SZÖVOSZ-hoz, hogy kiket javasol az üdültetésben való részvételre; Úgy hírlik, hogy a SZÖVOSZ cserébe lengyel fiatalokat lát vendégül, akik hazánk legszebb tá­jain töltik majd a nyári vakációt. A távoli Kelet csodálatos szépségét idézik a gyorsan alá- fcuhogó hegyifolyókat kisérő gyémántlpegyek Koreában. A fes- 161 vidék minden talpalatnyi földje nemcsak a szemnek szép, Be gazdag természeti kincsekben és az urániumtól az aranyig Valamennyi nemesfémet bányásszák a koreai bányászok* imiHm tyafLa, oiqj^ázz a maqrjat kidátiqőJif'a! középtermetű, szikár ember Lesz **■ Szárászon Petrovics, a szovjet hadsereg őrnagya. Ahogy rámnéz apró, mélyenüló szemével, azonnal felismer és máris nyújtja csontos kezét. —! Már találkoztunk. ; november 4- én. Emlékszem rád. Keményen kezet ráz. Ebben is kato­na. Aztán hellyel kínál a politikai he­lyettes szobájában. Csak ketteri vagyunk a kis szobában, ö, aki ezer borzalmai­val végigélte a második világháborút, aki megjárta a lengyel, cseh és német frontot és én, aki minderról tudni sze­retnék részleteiben is valamit és kí­váncsian várom, hogy elmesélje, r— Ki emlékszik már vissza 10—15 év távlatából mindenre, ami véle történt. Inkább csak a benyomások, a kellemes érzések maradtak meg bennem, a többi elmosódott, halovány emlék. Lengyelor­szágban ismerkedtem meg a háborúval. Lublin, Poznan és Varsó volt zászlóal­junk állomáshelye. Harcoltunk idegen földön a magunk, meg a szomszéd né­pek szabadságáért — Hogyan fogadták a lengyelek a szovjet harcosokat? Elgondolkodik, Emlékezetében kutat az elmúlt idők eseményei között, aztán mosolyogva meséli. — Lublinban az utcákon annyi nép volt, hogy alig tudtunk haladni. Éljenez­tek, kiabáltak, ki lengyelül, ki oroszul, ahogy tudott. Az asszonyok, lányok t)i- rágcsökrokat adtak, az idősebbek ven­dégségbe hívtak, étellel, itallal kínáltak. — Abban az időben az a rémhír jár­ta, hogy a lengyelek szívélyesek, de a virágcsokrok közt gránátot nyújtanak át. Én is éreztem valami kemény tár­gyat a csokorban. Kibontottam és vod­ka volt. — Poznanról azt híreszteíték, hogy a legreakciósább város az országban és óm intettek bennünket a lakosságtól. A mióság egészen mást bizonyított. Az anyák könnyezve öleltek magukhoz és egyre azt hajtogatták hogy Denkuje- mel... Köszönték, hogy megszabadí­tottuk őket a németektől. Varsóból már harci emlékeket idéz. Zászlóaljuk azt a feladatot kapta, hogy a romeltakarításnál segédkezzen és ha­tástalanítsa az aknákat. — Jól emlékszem az egyik ház rom­jai alatt kétszázan feküdtek. Valameny- nyi halott volt már. A hozzájuk vezető utat aknák zárták el, Még g németek telepítették a visszavonulásuk előtt Nemcsak az aknákat szedtük fel, hanem segédkeztünk a • halottak kiemelésében és eltemetésében is. A lakosság is viszo­nozta segítségünket. Megmutatták hol vannak még aknák, s ha mást nem, hát vizet hoztak a fáradt katonáknak. 7\7em maradtak sokáig Lengyelem­1 ~ szágban. Tovább hívta őket a köj telesség. Lesz Szamszon Petrovics mér­földé s léptekkel halad gondolatban és már Németországról beszél, a német népről. — Gross Rodendorfban találkoztam közelebbről a német lakossággal. Kez­detben visszahúzódtak. Féltek tőlünk. — De később megbarátkoztak egy-> mással? * —• Később? Alig telt el néhány nap, s rá sem ismertünk a korábbi félős né- meteinkre. Sírva-nevetve beszélgettek katonáinkkal és vödörszámra hordták a tejet. En már csak erre emlékszem, mert azon a vidéken sok szarvasjószág volt. — No, igen. És a háború vége hol ér­ié Szamszon Petrovics? — Németországban. Ott tudtuk mag# bogy vége a háborúnak. — S ezzel véget is értek a harci csej lekményéki A Metrimp>ex külkereskedel­mi vállalat az idén számos ki­állításon mutatja be a világ minden táján a magyar mű­szeripar termékeit. Többek kö­zött rövid idő alatt Kairóban rendeznek három bemutatót. Április 30-án, kedden Kairóban az összarab orvosok kongrész- szusa alkalmából a vállalat or­vosi múszerkiállítást nyitott, amelyen ötven különböző kézi; műszert, s egyéb készülékeket: ismertetnek. Köztük kiváló* speciális magyar orvosi músze-; reket, a gyomorvarró gépet,* szívkéseket, tüdőtöltő berende-5 zést, stb. : Ugyancsak Kairóban május! 10-én nyílik a laboratóriumi! és geodéziai múszerbemutató,! ; ................................ : Pé csi bányászok! i k ii|#ll| 3 1 <je Holdon : 1 : A Pécsi Szénbányászati ■ 1 Tröszt élénk kapcsolatot tart : ; fenn a népi demokratikus : : országokkal. Ennek kedvező ; : hatását érzik a Pécs} bányá- ; szók. A tervek szerint a má- [ : sodik negyedévben Lengyel- ! < országba, a III. negyedévben • pedig Kclet-Németországba • i utaznak baráti látogatásra. •: l Már régi kapcso­lat áll fenn a lenr- gyei és a magyar szövetkezetek kö­zött. Múlt nyáron földmúvesszövetke- zeti dolgozók láto­gattak el Lengyel- országba és az or­szág legszebb vidé­kein töltötték sza­badságukat. Me­gyénkből is jártak szövetkezetiek a ba­ráti országban. Idén a lengyel szövetkezetek úgy döntöttek, hogy az ellenforradalomtól sokat szenvedett or­szágból elsősorban i nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a keresetemből megéljek s jobban éljek, mint holland bányásztársaim. A holland bá­nyászok követelték a több bért, de sztrájkok nem voltak. Nem is nagyon lehettek. A mi bá­nyánk 3 méteres kőfallal volt körülvéve s mindössze két ki­járata volt A bányarendőrség éberen vigyázott arra, hogy semmiféle sztrájktevékenysé­get ne kezdeményezhessenek. A külföldiek semmiféle pártba nem léphettek s egyéb jogiult is vajmi kevés volt. Ez­zel a korlátozással megbénítot­ták a munkásmozgalmi tevé­kenységét, mert csak ebben a bányában 50 nemzet volt kép­viselve, köztük magyarók több mint kétezren, — Május elsejét azonban ott is megünnepelték a kommunis­ták vezetésével. A május elseje természetesen nem volt hivata­los ünnep, de az ünneplést megengedték. Megengedték? — Aki aznap nem ment mú-j szakra, nem kapott fizetést S; ’mégis sokan voltunk. Kimen-; tünk a bánya melletti rétre, ott! szórakoztunk, beszélgettünk.: A napokban találkoztan Euhter Antal elvtárssal. Elbe­szélgettünk. Sokfelé megfor­dult az öreg, sókat tapasztalt Leírom röviden, amit Tóni bácsi mondott — Pécsbányán születtem, i már 12 éves koromtól dolgoz­tam a bányában. Kevés volt a kereset, s ezt csak tetézte, hogy otthon 13 gyermek ült mindig asztalhoz. Fiatalember voltam, de semmi jövőt nem láttam. 1928-ban sokezer magyar bá­nyásszal együtt én Is vándor­botot fogtam és indultam a nagyvilágba. Hollandiába kerültem, Lim­burg megye Hoensbroock váro­sába, a bányába. — Milyen életem volt? őszintén meg kell mondanom, hogy abban az Időben a hol­landok eléggé rosszul éltek — mint mondották — de mégis jobban, mint az akkori magyar bányászok Magyarországon. Én megtaláltam számításomat, de ennek Számos oka van. Csak egyet említek: a holland bá­nyászok általában 5—8 gyer­mekes családok. Nekem egy gyermekem volt. Már ez is Koreai gyémánthegyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom