Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-18 / 91. szám

4 NAPLÓ 1957. ÁPRILIS IS, Néhány szó a színház műsorpolitikájáról Hozzászólás Katona Ferenc elvtárs cikkéhez Bár kissé későn, (azon­ban a pesti és a vidéki színházigaz­gatók többségét mégiscsak megelőzve) Katona Ferenc elv­társ, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója lapunk április 14-i számiban elmondotta vélemé­nyét a vezetése alatt álló szín­ház műsorpold irkájáról. Csak örülni tudunk annak, hogy Katona elvtárs írása igyekszik boncolgatni a színház műsor- politikáját és kinyilvánítja szándékát a hibák kijavításá­ra. Üdvözöljük Katona elvtárs írását, de megjegyezzük: szá­mos kérdést csak úgy íélkéz- zel érintett'és éppen ott nem hatolt a dolgok mélyére, ahol a legfontosabb lett volna. Amikor megállapítja azt, hogy a színházakat ért bírála­tok igein sok esetben jogosak, akkor azt is ki kellett volna bővebben fejtenie, hogy miért jogosak. Többet kellett volna szólnia a bírálatok pozitív ol­daláról s ezt az oldalit erősíte­ni, mint a bírálatok hiányos­ságait boncolgatni Katona elvtárs elmondja, hogy a fő hiányosságot abban látja, hogy a színháznál úgy­szólván teljesen hiányzik a mai témájú darab. A hiba fe­lett azonban gyorsan napirend re tér s kiküszöbölését a jövő évadra ígéri. Helyesléssel fo­gadjuk, hogy a jövő évadban már több mai tárgyú darab kerül a közönség elé, ez azon­ban nem lehet menlevél arra, hogy a színház október utáni műsorpolitdkéjárói ne beszél­jünk. Katona elvtárs véleményé­vel, hogy a szocialista színház műsorában a haladó hagyomá­nyok ápolása mellett jő helyet a mai életünk ábrázolására és problémáinak megoldására tö­rekvő daraboknak kell adni t— egyetértünk. De azzal már nem, hogy eat a véleményt — legalábbis október éta — té­nyekkel nem támasztja alá. S ha elvileg megegyezünk a „kettős” kultúra álláspontjá­val, akkor ennek gyakorlati­lag is feltétlen érvényt kell szerezni. Szóljunk tehát elsősorban a legszembetűnőbb hiányosság­ról. a mai témájú színdarabok előadásának teljes hiányáról! vagy a Csárdáskirálynőt. Azt kifogásoljuk, hogy ezek mel­lett egyáltalán nem kapott te­ret a ma élete. De talán még így sem helyes a megfogal­mazás. Mert elsősorban mai tárgyú darabokat kér és vár a közönség s ezek mellett szí­vesen megnézi a Csárdáski­rálynőt is. Sokat érvelnek mostanában színházaink vezetői azzal, hogy nincsen mai témájú magyar da­rab, vagy legalábbis nagyon kevés van. Ennek megvitatása egy külön cikket, vagy cikk­sorozatot érdemelne. De ha el­Goldoni-ig, vagy Shaw-ig mer­nek elmenni s a mát teljesen mellőzik, akkor az említett művek bizony vajmi kevéssé emelik a műsor egészét, bár­mennyire is jók legyenek a maguk nemében. Ne értsük félre egymást: Mi szeretjük Goldonit is, Shaw-t is és be­csüljük műveiket, de vérsze gény annak a színháznak a műsorpolitikája, ahol a mai életünk problémáit mindössze Goldoni-ig, vagy Shaw-ig köze lítik meg. Talán egy szemléltető példá­val közelebb jutunk, hogy fogadjuk is ezt az állítást, ak- megértsük egymást. Ha az kor sem tudjuk felmenteni a színházakat a ma életét bemu­tató színdarabok mellőzéséért. Nem a mi feladatunk utána­nézni, hogy akár a szovjet, akár a népi demokratikus ál­lamokban milyen színvonalú és mennyi használható darab je­lent meg, amelyeket mi Is elő­adhatnánk. S miért ne lehetne bátrabban hozzányúlni a hala­dó nyugati írók mai témájú müveihez is? Lehetőség van, csak élni kell vele, s nem sza­bad belenyugodni a „nincs"- be. A mérleget egyensúlyban kell tartamiunk és nem szabad túlzásokba sem esnünk! Senki ne gondolja azt, hogy folytatni akarjuk esetben ,Ezer év” és mondjuk a „Föld indulás’’ közé beiktatjuk Gol­doni valamelyik művét, akkor ez a kép lényegesen más mű­sorpolitikára vall, mintha „A bolond Ásvayné” és a „Mág­nás Miska” közé beiktatjuk a „Warrenné mesterségé”-! Mert bármilyen nagyszerű színdarab is a „Warrenné mestersége”, ilyen beágyazásban mégsem tud egy műsorpolitikán akko­rát emelni, mintha a ma prob­lémáit tárgyaló színdarabok közé iktatnánk. A szocialista színházpolitika csak akkor egészséges, ha lé­pést tart az élettel, s nemcsak követi az életet nagyon is messziről. Akkor tölti be Igazi a múltban nem egy feladatát, ha újat, élőt nyújt, elkövetett hibákat! s csak abban az esetben tud a Senki nem hiányolja a dogma- tízmustól csöpögő, beskatulyá­zott, mondvacsinált „mai prob­lémákat‘ ábrázoló müveket, közönség igényére, nevelésére is hatni, nem beszélve arról, hogy a színészek fejlődését is színdarabokat. Azokból nem sokkal hathatósabban segíti A színház vezető­ségét valószínű az a vitatható elv vezérelte műsorpoliitikájábam, hogy a közönség csak szó­rakozni, csak felejteni jön a színházba s a komolyabb mon- danivalójú darabokat nem nézi meg. Tehát vegyük elő a Cs&rdáskirálynőt, a Luxem­burg grófját, a Mágnás Mis­kát stb., és adjuk únos untig, amíg csak „bukik” rá a kö­zönség. Nem akarunk rég megálla­pított igazságokat ismét felfe­dezni, de hangsúlyozzuk: a színháznak nemcsak a szóra-_ koztatás a feladata, hanem al nevelés, az iránymutatás külö-l nősen. De mi iránymutatást.! nevelést nyúlt például a Bo-S land Asvayné? Semmit. Az; igaz, hogy a közönség jelenté-* kanv része „azép”-nek, „meg-« ható”-nak mondja a darabot.! de ha mélyebben elemzi, alk-: kor kiderül, hogy nem mon-; dott bizony az semmit. Sainos ! a színház műsorpolitíkáiábó’S több ilyen példáira lehetne hl-; vatkozní. De értsük meg egymást'! Senki nem kifogásolja, hogy: játsszuk a Luxemburg grófját l ...................................5 a Me gváltoznak a színházi előadások: kezdési időpontjai : A színház Igazgatósága értesíti: a közönséget, hogy a kijárási ti-1 latom megjzflntetésével a színházi előadások kezdést Időpontjai ápri­lis 20-tól, szombattői megváltoz­nak. Nemzeti Színház: hétköznap este 1. vasár- és Ünnepnap délután 3 és este 7 órakor. Kamaraszínház: hétköznap este fél *, vasár- és ünnepnap délután fél 4 és este fél * órakor. A nagy érdeklődésre való tekin­tettel április 21-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor a színház megis­métli az „Egy bolond nap" elő- iinit. A kiadott műsortól eltérően áp­rilis 71-én. hétfőn délután 3 órakor] Is a Cigányszerelem kerül elő-: adási*. ■ kérünk! De azt sem engedhet­jük meg, hogy most minden „régebbi" színdarabunkat sem­mitmondónak, károsnak kiált­sák ki. Katona elvtárs cüklkénék j. második részében azt fejtegeti, hogy a haladó hagyományok „sem mű­vészi, sem eszmei szempontból nem szegényítik, hanem ellen­kezőleg, gazdagítják a műsort.“ Ezzé! természetesen egyetér­tünk. De menjünk egy kicsit mélyebbre a színház műsorpo- lltikájába iktatott haladó ha­gyományok értékelésével, Illet­ve a haladó hagyományoknak ilyen műsorpolltikába való ik­tatásával! Valóban: Katona Bánk bánja, Priestley Veszé­lyes fordulója, Móricz: Nem élhetek muzsikaszó nélkül cí­mű vígjátéka, vagy Goldoni: Mirandolinája — olyan művek, amelyek gazdagítják a színház műsorát. De vigyázzunk! Min­den esetben cmelik-e ezek a müvek a színház egész műso­rát? Mi úgy véljük, hogy nem olyan mértékben, ahogy ez a cikkből kiderül. Mert ha nap­jaink életét bemutató színda­rabok közé iktatjuk be például GcMoreit, Shaw-t, akkor való­ban színesedik, gazdagodik a műsor. De abban az esetben, ha a műsor-politikában esek elő. Ez és csakis ez az út visz a cél felé! Végül hadd Idézzük Halasi Andornak, a neves színházkri­tikusnak még 1918-ban írt so­rait, amelyek most Is idősze­rűek: „Mi a azínoadot nem A HÉT FILMJE SAN §AIVATORE P1 gbemeredő hegycsúcs, a " San Salvatore lábána fekszik a luganói tüdőszanató rium. Itt él közel három éve a csinos, gazdag lány, Dagrna Gerken, hogy visszanyerje egészségét. Egyik nap séta kö­bén Dagmart megmarja egy kígyó. Segélykiáltására d r Kant, a kórhoz új orvosa sie hozzá. A furcsa ismeretség után az orvos mind gyakrab­ban találkozik betegével é lassan mindkettőjük szívébe felébred a szerelem. A csinos Dagmarra felfigyel a szanatórium másik fiatal or­vosa is, — Manfréd. Kihasz­nálja Kant doktor elfoglaitsá gát és udvarolni kezd, a lány nah. Dagmar meggyógyul, ha zautazik Münchenbe, s vele megy Manfréd ‘ is. Dr. Kant­nak bármennyire fáj, lemond a lányról. A két orvos és Dagmar története ezzel nem zárul le. A boldogságnak ára van, azért meg kell szenvedni, azt ki kell érdemelni. Dagmar boldogságához vezető út is gö­röngyös, nehézségekkel teli. Ezeket a nehézségeket, bonyodalmakat vetíti elénk a film, amelynek férfi főszereplőjét — Dieter Borsche-t — már ismerjük a „Nagy kísértés” c. filmből. Ahány kvadrát, annyi seprű kincsnek tekintjük. S éppen most, amikor legtöbb alkalma van arra, hogy új, hatalmas tömegeket vezessen és emeljen magasabb szellemi, erkölcsi kultúra felé, most várunk tőle legtöbbet. Egy szavunk sincs az ellen, hogy a színházban mulassanak az emberek. Igen, örüljenek. Kacagjanak a szívük szerint. Az élet pírja égesse el arcu­kon a könny nyomót.:: Igen, örüljön, aki él. De a kedély, amely felvillanyozza őket, teremtő kedély legyen. A vérből, agyból pattanjon szikrája. Életet vessen a szava. Embert adjon az embernek. Csak a lúdtollal, dróttal, ba­goly fülével, selyemfonállal való idegcsiklandozás ellen van és lesz kifogásunk. A végtelen életnek, a végte­len művészetnek, az örömnek és erős gondolatnak esküszünk fel. Ezt írjuk lobogónkra, ezt véssük éles pengénkre.” Olvasom a nagyvátyi terme­lőszövetkezet ez évi tervét. Még csak ceruzával írták be a szá­mokat a rubrikákba, de azo­kon már nemigen változtat­nak, mert jól szerkesztették, kétszer is meggondolták. Az egyes növényeknél a te­rületi elosztást most a szük­séglet és a nagyvátyi határ adta lehetőségek diktálták. A termésátlagokat pedig a tsz- tagsóg szorgalma szabta meg. Ezért nem fukarkodtak az át­lagok tervezésénél, így került a kukorica rubrikája végére 19 és fél mázsás átlagtermés holdanként, természetesen má­jusi morzsákban. Mondják, meg is lesz. Hiszen tavaly is negyven mázsa termett egy I holdon a csoportnak. Idén húsz hold kukoricát vetnek s ebből tíz hold fceterózás kukoricáit szerződésre ápolnak. A burgonyánál 100 mázsás terméssel számolnak s két hol dón két vagonnal kívánnak betakarítani. A cukorrépa ve­tésterületét növelték. Tavaly csak három holdon termelték, idén négyet vetnek be cukor­répával. S az átlagot Is meg­növelték — 150 mázsa lesz, ment akarják. S hogy a szá­mokat, szavakat tett is kísér­je, a répa már földben, ki Is kelt és látszanak a sorok. Búzavetése 32 hold van a csoportnak és kilenc mázsás átlagról beszélnek a számok. Rozsot 12 holdon termelnek, átlagnak 8 mázsát írtak a terv­be, míg őszi árpából 12 mázsát várnak holdanként: és 12 hol­dat vetettek be. Bcve*ettékr a zónát a Belrárosi Étteremben A kijárási tilalom megszűné­se után megváltozott a Belvá­rosi Étterem nyitvatartási, il­letve zárási ideje. Az étterem déli 12 óra helyett már 10 óra­kor nyit és este 10 óra helyett éjfélkor zár. Bevezették a zóna­rendszert. Délelőtt 10-től déli 12 óráig marha-, sertés- és bor­júpörköltet, valamint szalon- tüdő-zónát szolgálnak fel. Az Aranykacsán kívül a Pécsi Vendéglátó Vállalatnak ez a második étterme, ahol kiszóna kapható. A marhapörkölt-zóna ára 5.45, a sertés zónáé pedig 6.70 forint. A Pécsi Vendéglátó Vállalat tervbe vette, hogy a Belvárosi Étterem (volt Tiszti Klub) kert- helyiségét megnyitja. A terv legalján, ahol üres rubrikák várják a tervkészí­tők elképzeléseit, önálló ter­veit ceruzával írták: Seprűci­rok. Egy holdat vetnek. Se nem szerződésre, se nem el­adásra. Maguk dolgozzák tel, illetve Orbán Sándor, áld mes­tere a seprűkészítésriek. A ter­més? Azt mondják, ahány kvadirát, aranyi seprű. Az pe­dig aranyi, mint 1600 cirok­seprű. Aztán sorakoznak a szerző­déses növények. Fénymag há­rom holdon, szarvaskerep egy holdon, takarmányozásra, köz­tes bab öt holdon. S nem is akármilyen. Export minőség és 750 forintot Kapnak mázsájá­ért. Csak ebből 7500 forint lesz a hasznuk. S a felülvetésről sem feled­keznek meg. Nyolc hold lucer­nát, ugyanannyi vörösherét vetnek feáülvetéeként és a szarvaskerep is így kerül föld­be egy holdon. Ezt tervezi, ezt végzi el egy esztendő alatt a nagyvátyi Béke Tsz 21 tagja 122 holdon. (Gáldonyí) A látszat néha csal ■■■•■■•■■■■■•■•■■■■a JEGYZET FŐZETEMBŐL 1 4 zacskón ez olvasható: „Jóminőségű". Hogy mennyire jó, csak akkor de­rül ki, ha kibontja az ember és szitába önti a lisztet. Va­lóban minőségi szemét van benne. Elgondolkoztató: miért te­szik ezt a szemetes lisztet zacskóba, miért ragasztják le és miért írják rá, hogy jó minőségű, amikor minősíthe­tetlenül szemetes? Javaslom: ne írják rá a zacskóra az el­koptatott „minőségi" jelzőt, helyette inkább ezt „Zsákba­macska". így legalább tudja az ember, hogy mit vesz és nem mérgelődik, ha csaló­dott Vasárnap is kint voltam a futball-meccsen. Igaz, hogy elvesztettük a mérkőzést, de azért mégis volt egy kis örö­möm. Jól emlékszünk, hány­szor dudáltak az ember mö­gött az autók és hányszor húztak porfelhőt az orra alá tavaly, meg két éve. Több- ■zer embernek kellett félre­állnia, hogy funkcionáriusok és vállalati igazgatók elme­hessenek. Sértő volt ez. 3 most vasárnap nem du­dáltak az autók. Ez okozott örömet nekem és úgy hiszem másoknak Is. • Vasárnap délelőtt történt. A Széchenyi téren, közvetle­nül a büfé előtti hírlapárus bódénál többen álltak, hogy megvegyék a vasárnapi ol­vasnivalót. Volt aki Népsza­badságot, Népakaratot, Gaz­dasági Figyelőt, vagy éppen Ludas Matyit vásárolt. Ludas Matyit? — Ugyan kérem, ezt nem olyan köny- nyű megszerezni. Az előttem áUó fiatalem­ber is behajolt az ablakon és így szólt: — Kérek egy Ludas Ma­tyit. — Ludas Matyi nincs! — mondta a hírlapárus szem­rebbenés nélkül, holott ép­pen az előbb adott el egyet. — Hát ha nincs, akkor ké­rek egy Népszabadságot és egy Népakaratot. És uramfia megtörténik a nagy csoda: a Népakarat és a Népszabadság közé becsú­szik egy Ludas Matyi is. A vevő csak akkor veszi ész­re, amikor szól, hogy keve­sebbet kapott vissza, A hír­lapárus hunyorít egyet, a vevő megérti és boldogan ■ megy haza. Igen, így vagyunk vala- : hogy ezekkel az újságokkal. * De nem lehetne ezt másképp j is csinálni? Dehogynem! Csaifc nem kell belenyugodni a spekulációkba! • Nagy tömeg tolongott a na­pokban a Csemegebolt mel­letti közben. Odafumkodtam magam is. Egy motort cso­dáltak: élűiről, hátulról, volt aki majd lehasalt, hogy az alját is megláthassa, — Príma. — Tudnak ezek a külföl­diek. Nem olyan vacak ez mint a mi Csepeljeink, — röpködtek a szakvélemények. Végül odajött a motor tu- : lajdonosa is. — Mondja milyen gyárt- j mányú motor ez? A tulajdonos a legtermé- | szetesebben felelt, sőt mint- | ha meg is ütődött volna egv ! kicsit a kérdésen: — Milyen lenne? Magyar. • a Csepel gyárban készítették 5 A nézők egy pillantást ve- j tettek még a megtévesztő { „Speciál" felírásra — és I elkullogtak ... SZALA1 JÁNOS i Azzal az elhatározással lép­tem be Bozóti József válla­lati megbízott irodájába, hogy egy sor kellemetlen keresztkérdés tüze alá ve­szem. Meglcérdezem többek között: vajon miért rozsdá­sodnak a tízezer forintos gé­pek már hosszú idő óta a vállalat udvarán? Amikor azonban a gépek között járva, Bozóti elvtárs beszélni kezdett, rádöbben­tem, hogy bizony, a látszat néha csal..i — Ezek a gépek — mon­dotta — már hosszú időt töl­töttek az egyes építkezése­ken. Közülük jónéhány meg­rongálódott. Ekkor ideszállí- tották hozzánk, az Építőgép- szerelő és Kölcsönző Válla­lathoz. Mi ideállitjuk a gé­peket az udvarra, de nem azért, hogy kiselejtezzük és az idő vasfogának kiszolgál­tassuk, hanem azért, hogy megjavítsuk. Természetesen a vállalat­nak, amelyik beszállította rossz gépét, azonnal szüksé­ge van egy használhatóra. Ezért a kölcsönzőtől megkap­ja a kívánt, használható gé­pet, persze csak addig, amíg a sajátjuk el nem készül. Ezért találhatók tehát itt kü­lönféle Ransan-típusú beton­keverők, építési forgódaruk, kisebb- és nagyobbméretű szállítószalagok, kisvasúti diesel-mozdonyok, lokomo- bll gőzkazánok és így tovább. — Ami pedig a hosszú időt Illeti — mondja Bozóti Jó­zsef — az igazán nem veszé­lyes, mert mindössze egy hó­nap alatt megjavítjuk a . é- pet, amely generált és új festést kap. Elsősorban a kővágószöllő- si, a repülőtéri, a komlói és az erőmű építkezéseket segí­tik ki. De ha tartalék gépük van, akkor távolabbi helyek­re is adnak kölcsön. A mai napon pl. a Tokod melletti Tab község bányászlakás építéséhez küldtek egy mész­oltó gépet. Az egyhónapos időtartamra a vállalatok igazán kevés összeget fizetnek. Egy tizen­öt méteres szállítószalagért például 498 forintot, egy ket- tőszázhetveiiöt literes beton­keverőért 333 forintot, — A minisztériumnál egy hónapra 150 ezer forint fel­újítási keretet kapunk — tá­jékoztatott tovább a vállalati megbízott. — Ezt az összeget nem minden esetben merít­jük ki, úgy hogy megtakarí­tással dolgozunk. Éppen ezért a minisztérium értéke­lése szerint az ország mind­össze 5 ilyen üzeme közül az elsők között van a Pécsi Ept- tőgépszerelő és Kölcsönző Vállalat. A telepen igen sok a gé­pes és gépnélküli gőzkazán. Ezeken különösebb javításo­kat nem végeznek. Azért tartják ezeket, hogy eladják. Legutóbb a dombóvári és pé­csi sertéstenyésztő vállalat­nak adtak el egy-egy kazánt, 10 ezer forintért. — Ilyenkor tavasszal min­denhol nagyobb irammal folynak az építkezések. Ne­künk tehát az a feladatunk — mondja Bozóti elvtári —, hogy segítséget nyújtsunk a vállalatoknak. Ezt mi min­denkor meg is tesszük, eddig még nem merült fel ellenünk kifogás, meg vannak eléged­ve a munkánkkal. Ha a vállalatok meg van­nak elégedve, akkor az új ságiró sem tesz már kifogást, hanem további sikeres mun­kát kíván a Pécsi Építőgép- szerelő és Kölcsönző Válla* lat valamennyi dolgozóidnak, Laky

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom