Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

nsi. Április i

NAPLÓ

7

to

Megkezdték a pécsűjhegyi drótkötélpálya építését

Űj pályaudvar épül Pécsúj hegyen — Rövidesen elkészül az 1 500 személyes munkásfürdő

A hidasi bányászutca

Az t. M. 3. az. Mélyépítő Vállalat pécsűjhegyi építésvezetősége az elmúlt napokban kezdte meg a hatkilométeres Pécsújhegy—István-aknai drót kötélpálya építését. A sokmilliós beruházás összefügg a pécsűjhegyi szénmosó befejezés előtt álló bővítésével, az északi bányatelepek forgalmának rendezésével, valamint a termelés növekedésével emelkedő szénforgalom zavartalan lebonyolításának biztosításával.

A drótkötélpálya első, háromkilométeres nyílegyenes vonala István-aknától a budapesti műútig terjed. Ott erős szögben megtörik és innét ismét egyenes vonalban halad a kibővített szénmosónál felépülő célállomásig.

A szögállomás tartóoszlopainak ágyát napok alatt ásták ki. Ugyancsak napok alatt nőttek ki a földből a készenléti épületek, raktárak és víztárolók. Teherkocsik karavánja kezdte számtani a cementet, folyamkavicsot, homokot és a bazaltzúzalékot. Megérkezett az első betonkeverő-gép és megkezdte a munkát a szovjet tejfeletti rakodó”. Ez az exkavátor jellegű gép pillanatok alatt állt hemyótalpaín a paladomb alá, acélcsápjaival belemart a fekete hegy oldalába, s sokmázsás markolását a gépháza fölött átemelve máris szórta a hattonnás Skoda teherautókba.

A gépóriás óránként 150 köb

méternyit termel ki a paladomb oldalából Segítségével napok alatt készül el majd az út, amelynek az építéséhez ötvenezer köbméter palára van szükség.

A drótkötélpálya első munkálataival egyidőben megkezdődött az új pécsűjhegyi vasúti- állomás felépítésének előkészí-;. tése is. A vasútállomás és a[ szénmosó közötti régi utat le-: zárták és megkezdték a fel-; bontását. A palahegy alattit mocsarat is lecsapolták és he-: lyén már ássák az új út alap-l jóit. ■

Az új pécsűjhegyi állomásra’, négy vasúti sínpár vezet majd.; A jövőben már nem csupán a; Bátaszék felőli forgalom bizto-l sítása lesz az állomás feladata,: hanem sokkal komplikáltabb; feladatokat kell megoldania. ■

— Mikor lesz kész az újl drótkötélpálya? — kérdezzük■ Mühlhauser Endre építésvezető! mérnöktől.

— Határidőre, — válaszoljál röviden. A jól képzett és gya-• korlott műszaki gárda és a jól,! lelkesen dolgozó munkások se-5 gítségével nem kétséges, hogy' határidőre el is készül a drót-; kötélpálya, és a többi nagysza-t bású építkezés: az új ezeröt-: száz személyes munkásfürdő,: az új transzformátor ház, a; magas- és mélybunker, a meg-■ nagyobbitott szénmosó, a ícolo-j rlkus gőztávvezeték, valamint\ a vasbetonhid,

cs, a, !

Még csak egyik oldalán épQltek fel a házak, felfelé a lankás domboldalnak, de a többi Is épül s még az idén hetvenhárom új, bányász családi ház készül el a hidasi bánya közelében. A 73 házat csaknem hatmillió forintos beruházással épiti a Bányászati Építő Vállalat. Minden házban lesz két szoba, konyha, fürdőszoba s körülötte kert.

Kitüntették a pécsi iparosokat,

:

A Pécsi Filharmóniái Tár- j s?ság négy bérleti hangver- j senyének első előadását Ap- i rills 15-án, hétfőin este téj 8 i árai kezdettel rendezik meg ■ a Pécsi Nemzeti Színháziban. : Brelntner Tamás vezényel. • Közreműködik: Garay György ; érdemes művész. •

Hazánk felszabadulásának tizenkettedik évfordulója alkalmából az ország területén mindenütt kitüntették azokat a kisiparosokat, akik ötven esztendeje dolgoznak szakmájukban, összesen 236 kisiparos kapott díszoklevelet és érmeit s közülük tizenkettő pécsi kisiparos. A kitüntetett pécsi kisiparosok között van: Andik István kovácsmester — aki eddig már közel huszonöt tanulót nevelt és szabadított fel, a 86 esztendős Exner István cipészmester, HandX Lajos férfi szabómester, Lauly József órásmester, Kovács József asztalos, Kis Pál, a

Nádor . szálloda fodrásza, Pirgl Bol dizsúr fodrász, Nagy Ákos bábos, Szekeres Lajos fényező, Schaffer Ede cipészmester, Adám Jakab férfiszabó, Marko- t&ny Miklós cipészmester — aki az országban elsőnek, Pécsett, az iparos tanuló iskolában bevezette az ipari munika- rajz-oktaitást és 1916-ben Rómában, a nemzetközi kiállításon elnyerte a „grand pre- mlo”-i, a nagydí- jat.

Április 3-án, felszabadulásunk tizenkettedik évfordulójának előestéjén a KIOSZ pécsi helyi csoportjának klubjában ünnepélyes (keretek között nyújtották át nekik a díszokleveleket és érmeket. A virágokkal díszített teremben a városi tanács iparügyi osztályának képviseletében Pál- völgyi Imre, a KIOSZ nevében pedig annak elnöke: Magyar Ferenc laikatasmes- ter köszöntötte a kitüntetett pécsi iparosokat, akik immár fél évszázadot töltöttek el szakmájukban. A kitüntetéseket Kőhalmi Mihály, a KIOSZ megyei titkára adta át. Utána felszólaltak a kitüntetett iparosok, akik a szak mai utánképzés jelentőségét, annak fontosságát hangsúlyozták.

Nyílfan, egyenesen !

József Attila-díjat kapott Csorba Győző

Felszabadulásunk ünnepe alkalmából szerdán délután osztották ki a Művészeti Szövetségek Háza dísztermében az idei művészeti díjakat. Kállai Gyula nyújtotta át a kitüntetett művészeknek az 1937. évi József Attila-, Munkácsy-, Jászai Mari-, Liszt- és Erkcl-díjakat.

Csorba Győzőt a Baranya Megyei Könyvtár dolgozóját, %t írószövetség Pécsi Csoportjának tagját a József Attila- dij II. fokozatával tüntették ki.

HÁROM ASSZONY

Amint hallom, a

három nagydobszai asszony egy kicsit neheztelt ránk, mármint a községi tanácselnökre, meg énrám, aki megírta, hogy milyen nagy gondban vannak a földjeikkel. Dehát mi van abban, hogy három asszony gondját megismeri a megye és okul belőle vagy éppen 6egítő kezet nyújt.

S a segítő kéz nem is maradt el, özvegy

Patai Józsefeiének a járási tanács és a községi végrehajtó bizottság öt hold földet Ítélt oda, hogy gyarapodjék kis gazdasága. özvegy Balogh Józsefné ügyét is megvizsgálták. Kitűnt, hogy valóban annakidején megrövidítették a földmérésnél és tévedésből másnak adták oda Baloghné földjét. — Most 1 hold 700 négyszögölet mérnek

majd ld neki az üres

földekből.

Embersics Sándor- né is a tanácson járt azokban a napokban s így került jegyzet- füzetembe a neve. Nagynénjük azóta már megírta a kérvényt a saját nevében, mint ahogyan azt a törvény követeli és amint a községi tanácson értesültem, a kért tíz holdból ötöt kimérnek neki s valószínű, egy hold rétet is kap,

Nemrég hat ember kérte felvételét a versendi párt- szervezetbe. A taggyűlés úgy határozott, hogy nem nyit kérelmük felett vitát, hanem — a nyílt szavazást mellőzve — titkos szavazással dönt a fogas kérdésben, így is történt, a szavazást megejtették, cs két embert, köztük Kárász Istvánt, nem vették fel a pártba.

A versendi elvtársak arra gondoltak, hogy a vezetőségválasztó taggyűléseken is így szokásos, ami részben igaz is. A vezető-égválasztó taggyűléseken valóban nélkülözhetetlen a titkos szavazás, hogy a választó kommunistákra senki és semmilyen irányban ne gyakorolhasson rossz befolyást. De még itt is alapos és nyílt vita előzi meg a titkos szavazást, ahol a párttagok véleményük kendőzése nélkül mondják cl a szavazólistára kerülendő elvtárs jó és rossz tulajdonságait, a versendi elvtársak viszont — mint írtuk —, még a vitát is likvidálták!

Ezzel egyik legnagyobb ncvclőiskolájuktól fosztották meg magukat. Mert emlékezzünk csak tagfelvételt tárgyaló taggyűlésekre! Ha a felvételét kérő ember netalán karrierista, vagy d* lenforradalmár, akkor a tagság izzószellemfi felszólalásai nyomán lépésről-lépésre huH le előttünk ellenségünk álarca. Ha pedig » kérelmező becsületes ember, akkor megismerünk egy munkás-, vagy paraszté'etet, ízelítőt kapunk jövendőbeli elvtársunk crénveibői és hibáiból, s tudiuk, ho! kell majd segítenünk. Egvszó- val: a tagfe'véte’ckct tárgyaló taggyűlések utón mindig ügy érezzük, mintha egy feiiel nőttünk volna!

Eljutottunk tehát oda, hogy a vita kizárás’ és a titkos szavazás elhatározása a tagfelvételi ké-e'^’k idején semmiképpen sem jó, inkább káros. Alkalmat ad az e’lenségnek. ba-y könnyebben bejusson a partba — hiszen ha nincs vi*a. az se mondhatja el róla » vé’cményét. aki Ismert —, viszont eltaszíthat tő’ü**k közénkvaló elvtársakat if.

Ez esetben így történ' ----1

a taggyűlésen senki •» tudta elmondani, hogy K*-ás* Istvánt az egész falu becsületes és odaadó kommun'S- tának ismeri, aki hónénak óta várja felvételét a pártba.

Öuitnel o-kó-zá atyai

Lám, mégsem ét- :

demtelen dolog a ■ nagy nyilvánosság ! előtt beszélni egysze-. rű emberek minden- : napos gondjairól s * remélem, most mór ! nem neheztelnek sem : a tanácselnökre, sem ; az újságíróra. De ho- ! gyan is neheztelné- : nek, mikor éppen ; elég gondjuk van jj megint — munkálni • kell a visszakapott j földeket,

(Gáldonyl) •

Az alábbi eset az István- aknai párt-intéző bizottság legutóbbi ülésén történt. Csak mellékeseménynek számítandó, hiszen annyi mindent tettek a sokórás hosz- szú vita alatti Elkészítettek egy javaslatot 21 pártbizalmi megválasztásáról, amelynek tagjai tartalmas, személyszerinti megvitatás után kerültek a névsorba. Szó esett a felszabadulási ünnepségek megrendezéséről, megtárgyaltak 13 átigazolási kérelmet, amelyből nyolcat elfogadtak, négyet elutasítottak, egyet pedig a taggyűlés döntésére bíztak; megtárgyal tak hét új felvételi kérelmet is — és Így tovább. A végén került sor Bánó József elvtárs ügyére, és ekkor játszódott le az érdekes epizód.

Bánó elvtársat a meszestelepi területi pártszervezet elkérte magának. Az intéző bizottság rövid vita után bele is egyezett az „átadásába”. Amikor arról volt szó, hogy Bánó elvtárs helyett valakit keresni kellene az intéző bizottságba, Bodai József elvtárs, az intéző bizottság elnöke megjegyezte, hogy már beszélt „X” elvtárssal és azt a választ kapta, hogy elválr lalná.

A többiek erre megjegyezték, hogy nem tudtak a beszélgetésről. Csakhamar kiderült, hogy Bodai elvtárs az intéző bizottság megkérdezése nélkül érdeklődött az „X* elvtárstól. Alaposan megmosták a fejétt Varga József elvtárs, az intéző bizottság egyik idősebb tagja tréfásan meg is fenyegette: „Jóska, ez többet ne történjen meg! Volt időd, miért nem kérdeztél meg bennünket? Legközelebb csak akkor tárgyalj ilyen dolgokról, ha ml is beleegyeztünk!"

Az ügy lezárult, az elvtársak talán már elfelejtették ezt a „jelentéktelen” kis epizódot, mi azonban megjegyez tűk, mert ha kicsiny is. de tanulságos! Elő bizonyítéka annak, hogy az István-aknai kommunisták vigyáznak a kollektív vezetésre és nem akarnak a régi hibákba esni!

Ezért okos örömet néha még az ilyen atyai feddés is.

Neveljük a föld szeretetére a falusi fiatalokat

*

HA AZ EMBER gjaköii vendég a falvakban, mind jobban megragadja a figyelmét többek között a következő kép. A kocsikon Idősebb asszonyok, javakorabeli emberek ülnek. Az ekeszarvánál, a kapálásnál is főleg velük lehet találkozni. Fiatalt szántani, vetni, kocsizni elvétve lát az ember. Hol vannak a fiatalok?

— Elmentek a városba! — hangzik a felelet

Igen, elmentek a városba, úgy mint a mesében szerencsét próbálni. Csakhogy ez nem mese, hanem elgondolkoztató valóság.

Volt egy időszak, amikor az emberek nagy része igyekezett megszabadulni a földtől. Tehernek, sőt ml több, ellenségének érezte a paraszt azt, amit azelőtt a legjobban szeretett, amiért képes volt koplalni, robotolni vakulásig. De gyakori volt akkor a tanács: — „Minden légy, fiam, csak paraszt ne!”

A gyerekbe lassan, lassan beleivódott a „Minden légy, csak paraszt ne!” Természetesen jónéhány szülő e mondás jegyében is nevelte a gyermekeit. Es így nem csoda, ha a falusi iskolákban megkérdezték a hetedik-nyolcadik osztályosokat: „Mi szeretnél lenni?” «— ékkor a tanulók hét-nyolc százaléka felelte ezt: „Paraszt!” Ez az egyik ok, amelyre már előbb is rádöbbentünk,

de — sajnos — az ellenforradalom közbejött és így nem állt módunkban a hibákat minél előbb kijavítani. Mert ki akartuk és ki is javítjuk a hibákat, amelyeket elkövettünk. Ezt mutatja az a számos rendelet is, amely már eddig is jelentősen előrevitte a mező- gazdaság helyzetét. Mi tagadás, ezek a rendeletek, bár segítettek, de még nem oldották meg az egyik legfontosabb kérdést, a föld újbóli megsze- rettetésénék a kérdését. Alihoz, hogy a paraszt, különösen a fiatalabbja megszeresse a földet, még nehéz küzdelmeket kell megvívnunk a szülőkkel, a pedagógusokkal együttesen. Igen, együttesen, mert ebben a kérdésben elsősorban a szülőké, a pedagógusoké a szó.

IGAZ, hogy van a megyében egynéhány gyakorlókért, ahol a gyerekek megismerkedhetnek a mezőgazdaság gyakorlati kérdéseivel. De vajon ez azt jelenti-e, hogy a falvakban ez, csak ez megszeretteti a gyermekekkel a gazdálkodást, kedvet ad nekik a szántáshoz, vetéshez? Nem, sajnos, nem! De mielőtt erre bővebben kitérnék, szólni szeretnék azokról a problémákról, amelyekkel szintén a falvakban találkozik az ember és amelyek az iskolával, a szülővel kapcsolatosak:

A napokban egy gyerek vezetett ki a földre, hogy megtaláljam azt, akit keresek. Tizenhárom éves forma lehetett. Amint megyünk az úton, nagy tábla földre mutatok és megkérdezem tőle:

— Mondd csak,, mi ez IttT

A gyerek egy darabig csak

nézte a zöldellő vetést és megszólalt:

— Búza.

Őszi árpa volt. S a gyerek nem tanító, nem iparos, hanem paraszt fia.

Sajnos, ilyen példa nem egy akad. Azt még elviseli valahogy az ember, hogy a falusi gyerek nem tudja: mit csinál a bognár, a cukrászról is csak annyit tud, hogy jó süteményt készít, de azt, hogy ne tudja megmondani, melyik milyen növény, hogy ne tudja elmondani, a gépállomáson melyik gépet mire használják és így tovább, abba már sehogy sem lehet belenyugodni.;

A GYEREKEK tehát egy

kissé elszakadtak a gyakorlattól. És ezért a felelősség nemcsak a szülőket, a pedagógusokat, hanem a felsőbb szerveket Is terheli. Terheli azért, mert a gyakorlatra, a helyiismeretre, a falusi gyerekeknél az őket legközvetlenebbül foglalkoztató mezőgazdasági ismeretekre kevés gondot fordítottak.

Az elmúlt években gyermekeink is sokat fejlődtek, okosabbak, műveltebbek lettek, amit abból is lemérhetünk,

hogy egyre gyakrabban panaszkodnak a szülők: „Nem tudom megoldani azt a szám- tanpéldát, amit az ötödikes fiam!” Helyes ez? Helyes, de... Az elmúlt évek azt Is bizonyítják, hogy a gyerekek jobban ismerik a lökhajtásos repülőgépeket, az atombombát, a reaktort, mint a traktort. Szűk ség van erre Is, hisz az atomkorszak küszöbén állunk, de véleményem szerint azért helyesebb, ha egyelőre a Jelenben maradunk.

Félreértés ne essék: nem vagyok matematika-, fizika-, vagy biológiaellenes. Én csak azt akarom mondani, hogy mindezek a tárgyak hasznosak és hasznosságukat csakis úgy lehet mérni, hogy a gyerek mind ebből mennyit tud hasznosítani a gyakorlatban. A biológiáról annyit: szerintem nagyon Is hasznos tárgy, persze különösen akkor, ha a gyakorlattal is összekötik. Miért ne lehetne például a gyermeknek a gyakorlatban a határban megtalálható minden növényt, állatot megmutatni? Úgy jobban rögződne a gyerek agyában az erről alkotott kép.

EGY SZÓNAK is száz a vége: a pedagógusoknak, a szülőknek is arra kell törekedniük, hogy a gyerek megszeresse azt a falut, ahol született, nevelkedett, de necsak a falut, hanem a földet, az állatokat, a mezőgazdasági munkát is. Ezt

pedig nem lehet csak magyarázatokkal elérni. Ehhez a gyakorlatba való bevezetésre, arra van szükség, hogy a gyerek megismerje a föld csinját- blnját, megismerje a bognárműhelyt, a gépállomást, a gépeket, az állatokat.

Nagy feladat ez? Nagy bizony, lehet hogy külön mező- gazdasági szakköröket kell szerveznünk, lehet, hogy az első évben nem sok eredmény mutatkozik, de meg kell tennünk. Meg kell tennünk, hogy eloszlassuk az Idősebb parasztok kételyeit, akik jelen pillanatban jogosan vetik fel a kérdést: „Mi lesz a mezőgazdasággal, ha mi letesszük a gyeplőt?”

Súlyos kérdés. Sürget, hogy minél előbb kezdjük meg ezt a munkát. Ma már könnyebb ennek a feladatnak a végrehajtása, mint ezelőtt egy évvel volt. Könnyebb, mert a munkás-paraszt kormány máris tett néhány olyan Intézkedést — reméljük, hogy ezeket az intézkedéseket a jövőben még szaporítják — amelyek egy-egy lépéssel közelebb viszik a fiatalokat Is a föld újbóli megszereléséhez. Ma már itt-ott ezt is hallja az ember: „Kezd fantázia lenni a földben!” Igazuk van azoknak, akik ezt állítják, mert csupán a begyűjtés eltörlése Is óriási mértékben megnövelte a parasztság jövedelmét. És ez a jövedelem-megnövekedés a parasztság szem*

pontjából nemcsak azt Jelenti, hogy több pénzre tesz szert, hanem azt is, hogy gyerekét a jobb megélhetés érdekében nem kell a városba küldenie: Tehát otthon maradhat.

Persze, ez nem megy olyan könnyen a gyakorlatban, mint írásban. A szülőnek, a pedagógusnak is meg kell küzdeni# ezért. Mert a gyerekeket nemcsak a több pénz, a jobb élet, hanem a kulturáltabb, szórakozási lehetőségekkel telített élet csábítja a városba. Az igaz, hogy manapság annyi a motor falun, mint még soha. Tehát egy-egy színházi előadás ra, labdarúgó mérkőzésre eljutni nem probléma. A színház is ki-kijár tájra, ennek ellenére mégis vonzódik a fiatalság a városhoz.

VAJON MIÉRT? Azért, mert a város miliője az elmúlt években csak a szép irányában változott, míg a falu sajátságos levegőjét nemegyszer forgószél kavarta fel. Meg kell szüntetnünk ezeket a forgószeleket és meg kell teremtenünk a falunak azt a sajátságos légkörét, amelyben szívesen élnek a fiatalok. Meg kell tennünk, mert a mezőgazdaság, parasztságunk, hazánk jövőjéről van szó. És ezért a jövőért pedagógusnak, szülőnek, szakembernek küzdeni — becsületbeli kötelesség:

Szalal János.