Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-27 / 98. szám

Szilárdítsuk a Magyar Népköztársaságot, a munkások és parasztok államát! A filmvilág kis hírei Titokzatos módon eltűnt Ro­bert Rich filmíró, akit a leg­jobb forgatókönyvért járó Os- car-díjjal tüntettek ki. Azt gyanítják, hogy valamelyik Hollywoodból száműzött kom­munista iró használta álnév­ként a Robert Rich nevet. • Fennállásának 40. évforduló­ját ünnepelte a moszkvai dia­film studói. Ez alkalommal számos új filmet jelentettek meg, köztük életrajzfilmeket színes filmeket a szovjet köz­társaságok fővárosairól, a Nag> Októberi Forradalomról, vala­mint egyes múzeumokról és műemlékekről. * Michele Cső esi. az ismert dalmát filmrendező előrelátha­tólag az idén kezdi meg az adriaparti görög és római vá­rosok maradványairól készülő film felvételeit. • 68 éves korában egy berlini kórházban nagy nyomorúság­ban meghalt Joseph Massole a hangosfilm feltalálója. Mas­sole 1922-ben dolgozta ki eljá­rását Berlinben, de az senkit sem érdekelt. Eladta a szaba­dalmat Svájcba, inhen került az amerikai Fox gyárhoz amely mesés összegeket kere­sett rajta. * Az olasz rendőrség letartóz­tatta Federico Tople 47 éves lakost, a Coni iilmvállalat igazgatóját, aki forgalmazók­tól nemlétező filmekre vett fel előleget, továbbá hitelt olyan filmek gyártásához, amelyek azután soha nem ke­rültek forgalmazásra. A Szovjetunió kész teljes vagy részleges leszerelés végrehajtására — mondotta az Ausztriában időző A. I. Mikojan Bécs (MTI): Salzburg tarto­mányi kormánya csütörtökön este nagyszabású fogadást adott a tartományi székvárosba ellá­togatott A. I. Mikojannak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének tiszte- tére. A Salzburgba érkező Miko- jant a pályaudvaron dr. Klaus tartományi főnök és Pacher főpolgármester üdvözölte. A szovjet államférfi megérkezése után felkereste Mozart múze­ummá átalakított szülőházát. A. I. Mikojan csütörtökön a salzburgi tartományban lévő kapruni erőműben tett látoga­tása után sajtóértekezletet tar­tott. A. I. Mikojan az újságírók kérdéseire válaszolva a többi között ezeket mondotta: — Ma világszerte hatalmas összegeket fordítanak fegyver­kezésre. Ha legalább korlátoz­nák a fegyverkezést, minde­nütt nagymértékben emelni le­hetne az életszínvonalat. A le­szerelés a béke érdekében is szükséges, mert a megtöltött ágyúk egyszer eldördülhetnek, ha nem is emberi közreműkö­dés nélkül, de úgy, hogy az emberek elvesztik az ellenőr­zést a fegyverek felett. Amíg az atomfegyverekkel rendelke­ző országok államférfiai éjsza­kánként álmatlanul forgolód­nak, a semleges Ausztria népe békésen folytathatja munkáját még akkor is, ha a világ egyik, vagy másik pontján szerencsét­lenséget hozó háború törne ki — A Szovjetunió kész teljes leszerelés végrehajtására, de tárgyaló partnereink, a nyu­gati nagyhatalmak most még nem tudják ilyen lépésre rá­szánni magukat. Ezért hajlan­dók vagyunk részleges leszere­lés megvalósítására is, hogy bizalmat nyerjünk a fegyver­zet-csökkentés gondolata szá­mára. A Szovjetunió kész mind az atom, mindpedig a hagyományos fegyverzet kor­látozására. Egy nyugatnémet újságíró kérdésére Mikojan kijelentette jelenleg nincs szándékában Nyugat-Németországba utazni. A. I. Mikojan pénteken Linzben, Felső-Ausztria tarto­mányi székvárosában megte­kintette az államosított osztrák Vas- és Acélművek főüzemét, majd visszatért Bécsbe, ahol este Lapin, szovjet nagykövet fogadást adott a tiszteletére. Mikojan szombaton délelőtt tíz órára sajtóértekezletre hív­ta meg a bécsi szovjet nagy- követségre az osztrák és a kül­földi lapok és távirati irodák tudósítóit. A Mikojan vezette szovjet kormányküldöttség szombaton fejezi be ausztriai hivatalos látogatását és vissza­tér Moszkvába. Szmirnov, a Szovjetunió bonni naqykövete Adenauer kancellárnál Adenauer sajtóértekezlete Berlin (MTI): Adenauer kancellár csütörtökön délután magához kérette Szmimovot, a Szovjetunió bonni nagyköve­tét és csaknem egyórás meg­beszélést folytatott vele. Von Brentano külügyminisz­ter, aki e napokban Nyugat- Berlinben tartózkodik a nyu­gatnémet diplomaták értekez­letén, különrepülőgépen csü­törtökön délután Bonnba uta­zott, hogy résztvehessen az megbe­Résen kell lenni a béke ellenségeinek merényleteivel szemben A TASZSZ nyilatkozata Dulles beszédéről Moszkva (MTI). A TASZSZ az alábbi nyilatkozatot adta: J. Dulles amerikai külügy­miniszter 1957 április 22-én az Associated Press hírügynökség villásreggelijén beszédet tar­tott — mint mondatta — „egyes alapvető koncepciók­ról, amelyek meghatározzák az Egyesült Államok külpolitiká­ját”. Dulles úr beszédében nem a nemzetközi feszültség enyhíté­sének útjait keresi. Az Egye­sült Államok külügyminiszte­re, éppen ellenkezőleg, azt a feladatot tűzte maga elé, hogy ismételten hangsúlyozza az „Egyesült Államok sajátos küldetését" a világban, amely küldetés, a NATO, a SEATO, és a Bagdadi Paktum-féle ag­resszív tömbök megszilárdítá­sára, valamint a szocialista fejlődés útjára lépett országok belügyeibe való beavatkozásra és népi demokratikus rendsze­rük aláásására Irányul. Dulles úr beismerte, hogy. a fegyverkezési hajsza költsé­ges és veszélyes dolog, mégis ennek folytatását kívánja, nyilvánvalóan abban a felte­vésben, hogy az Egyesült Ál­lamok „az erő helyzetéből” a nemzetközi kérdések olyan rendezését tudja ráerőszakolni a Szovjetunióra, és más szo­cialista országokra, amely megfelel az imperialista ag­resszív köröknek. A külpolitikában két út van: a realizmus és a béke útja, valamint a kalandok és a háború útja. Dulles úr szem­látomást a második utat kö­veti. Ám az ilyen külpolitikai irányzat folytatása azt jelenti, hogy nem veszik figyelembe a történelem kemény leckéit, amely könyörtelenül megbüiv teti a népek békeakaratával számolni nem óhajtó politiku­sokat. Az óriási rombolások és ha­talmas áldozatok után, amelye­ket az emberiség a két világ­háború következtében elszen­vedett, a népek gyűlölik a há­borút. Mind népszerűbb lesz a különböző társadalmi és gaz­dasági rendszerű államók bé­kés egymás mellett élésének eszméje. Ez az elgondolás a világ minden táján élő ember- milliók létszükségletévé és cse­lekedeteik vezérelvévé válik. Duties úr terjedelmes beszé­dében egyetlen szót sem ejt a békás &sj/tnás mellett A főhangsúlyt ellenben az úgy­nevezett „felszabad!tási” poli­tikára helyezi, amelyhez az imperialista körök azt a re­ményt fűzik, hogy ezekben az országokban a földbirtokosok és a tőkések jutnak újra a ha­talomra. De ha Dulles úr logikáját követjük, akkor a Szovjetunió és a többi szocialista ország szintén kitűzhetné magának azt a feladatot, hogy felszaba­dítsa azoknak az országoknak dolgozóit, amely országokban burzsoá rendszer van az el­nyomatás és a kizsákmányo­lás alól. Elegendő, ha így vetjük fel a kérdést ahhoz, hogy világo­san elképzeljük, milyen veszé­lyes utat választott Dulles úr. esetén a kapitalizmus kerülne ki győztesen. A szovjet embe­reknek — és nemcsak a szovr jet embereknek — szilárd meg győződése, hogy ha az agresz- szív erőknek a népek akarata ellenére sikerül egy újabb vi­lágháború tűzvészét meggyúj- taniok, ebben a tűzvészben pusztulását lelné a kapitaliz­mus, a maga kizsákmányoló rendszerével és azzal az elnyo­mó rendszerrel együtt, amely a gyarmati és függő orszá­gokban emberek száz- és száz­millióit rendeli az imperialista ragadozók maroknyi csoport­ja alá. Az amerikai külügyminisz­ter beszéde újabb emlékeztető arra, hogy résen kell lenni és éberséget kell tanúsítani a A népek, amelyek megszaba- béke ellenségeinek merényle- dultak a kapitalista rabságtól, sohasem engedik meg, hogy is­mét nyakukra kényszerítsék a kapitalizmus jármát. Dulles úrnak teljességgel érthető okokból jobban tetszik a tókés rendszer és minden f erejéből arról igyekszik meg-J győzni az embereket, hogy aj kommunizmus gonoszság. Mi. J szovjet emberek, mint a többi J országok dolgozói is, éppen t ellenkezőleg, úgy véljük, hogy J a kapitalizmus gonoszság és rabság a dolgozók számára. Meggyőződésünk, hogy a kommunizmus nagy eszméi le­győzhetetlen vonzóerőt gya­teivel, a flépek szabadsága és függetlensége ellenségeinek merényleteivel szemben. Adenauer—Szmirnov szélesen. A megbeszélésről maga Adenauer számolt be csütörtö­ki sajtókonferenciáján. Mint mondotta „tisztázni akarta Szmirnov nagykövettel azt az ellentmondást, ami a bonni szovjet nagykövetség hivata­los bulletinjében több alka­lommal megemlített rapallói szellem felélesztése és Bulga- nyin miniszterelnöknek Mae- Millanhoz intézett levelében a semleges európai övezet felál­lítására vonatkozó javaslata között fennáll”. Adenauer üdvözölte a szov­jet nagykövetség bulletinjének javaslatát, mert — mint mon­dotta — „ebben a két ország közötti tárgyalások lehetséges alapjait látja”, viszont az euró­pai semleges övezet létesítését elutasította. Ezt Adenauer ke­rülő úton tette, amennyiben nem a Bulganyin-levél tartal­mát támadta, hanem Gaitskell- nek, az angol ellenzéki vezér­nek azokat a megállapításait, amelyek az európai semleges övezet létesítésére vonatkoz­nak. Ezúton pedig meglepő mó­don a Német Demokratikus Köztársaság területét ajánlotta fel Adenauer olyan terület­ként, amelyen semmiféle kato­nai berendezést nem létesíte­nek. Adenauer egyébként közölte, hogy a nemzetközi kérdések megoldását /„kizárólag egy el­lenőrzött atomleszerelés tudja meghozni”. Mi történik Jordániában? A világ közvéleménye köz­pontjában ma Jordánia, ez az alig egymillió lakosú, arab állam áll. Az utóbbi he­tekben egyre jobban erősödő nép{ mozgalom követelte az arab államok szorosabb egy­ségét. Nabulsi, a volt mi­niszterelnök engedett a kö­vetelésnek és ez szabta meg külpolitikájának alapvonalát. A békés, nemzeti politika hamarosan találkozott Husz- szein király ellenszenvével és Nabulsi lemondásra kénysze­rült. A lemondást hosszan­tartó és kilátástalan kor­mányválság követte. Érde­mes megemlíteni, hogy a válság ideje alatt. a királyi palotát sorra keresték fel a nyugati diplomácia képvise­lői és nyílt titok volt, hogy az Eisenhower-dok^rina el­fogadásához akarták meg­nyerni a királyt. Munkájuk nem volt hiába- való. Husszein király olyan diplomatát keresett kormány alakításhoz, aki hajlandó fel­áldozni a doktrína megvaló­sítása érdekében az országot. Egy másik nyugati követelés a bagdadi paktumhoz való csatlakozásra bírta rá a ki­rályt. Husszein ezért — az amerikai nagykövet tanácsá­ra — felszólította a vezérka­ri főnököt, hogy alakítson katonai kormányt. Ali Ha­jari nem volt hajlandó ele­get tenni a király kérésének és a további fejlemények elől Szíriába menekült. S 'miközben a volt vezér­kari főnök a király bosszúja elől átlépte a szírtől határt, az ország másik részén ame­rikai vendég lurpogtatoit. Az Eisenhower-doktrina keleti „prédikátora”, Richards ame­rikai különmegbízott látoga­tott el Ammanba, hogy meg­mentse a veszett fejsze nye­lét. Természetesen nem jött üres kézzel. Segélyt ajánlott fel az országnak, s amint várható volt — bár hivatalo­san még nem hozták nyil­vánosságra — a segély fejé­ben a doktrína elfogadását kérte. Nem elég, hogy az ameri­kaiak egy távoli ország el­képzeléseit és üzleti terveit ráerőszakolják Jordániára, a bárány köntösében pénzse­gélyt ajánlanak fel olyan fel­tételek mellett, mely egyenlő az ország eladásával gyarma­tosításával. Azonban Husszein király elképzeléseit az új kormány sem tudta megvalósítani Dr. Kalidi néhánynapos minisz­terelnöksége is azt mulatta, hogy a nemzeti mozgalmat, melyet a hadsereg egy része és a baloldali pártok vezette tömegek képviselnek, nem lehet kinevezésekkel elnémí­tani. A Kalidi-kormánynck .is menni kellett s mindaddig menni kell utódaiknak is. míg olyan kormány kerül Jordánia élére, amely támo­gatja az egyre erősödő arab függetlenségi mozgalmat. Malenkov Ausztriába utazik Becs (MTI). Az AFP írja: Mikojan bejelentette, hogy Ma- enkov volt szovjet miniszter­elnök, elfogadja a meghívást is hivatalos látogatásra Ausztriába megy — közli az osztrák sajtóügynökség, amely lozzáteszl, hogy Mikojan ezt a kijelentést csütörtökön tette Kaprunkban. Malenkov látoga-* tásának időpontját még nem határozták meg közelebbről. Malenkov a meghívást még Waldbmnner osztrák közleke­désügyi minisztertől kapta, amikor az 1656. őszén hivata­los látogatást tett a Szovjet­unióban. lTVrrrrVrTT»»V»TTTVTVVT»VVT»VVVVTTrTWVVTTTVVTTTTWTVTVTTTTTTTT???VTTTrrTTTV»VVWVVr»» 1890 Jláim eh eiík 1957 D öngésszük tovább, tovább 13 a régi újságokat. A „Du­nántúl“ 1919-os évfolyamának május 1-i számában a szerb városparancsnok utasítására a polgármester és a rendőikapi­korolnaik, amelyek mindenek f tány hirdet ki szigorú rendel ellenére utat törnek maguk- ► nak. Mi senkire sem erősza-J koljuk rá elgondolásainkat J nein gondolunk arra, hogy aE forradalmat az Egyesült Ál- E lamokba vág}' más országok- J ba „exportáljuk”, mivel ez J ellentétben áll a tudományos! „RENDELKEZÉSEK MA- .JUS 1-RE. Gyűléseket, ösz- szejöveteleket nem engedé­lyeznek. — Minden vendég­lő, kávéház bezárandó. —Az utcán való álldogálás tilos.’1 , . ,, , , - Amíg Budapesten és az ár­kommunizmus szellemével. fc szág többi sza,bad városaiban. A továbbiak során a J falvaiban a legpompásabb és a TASZSZ-nyilatkozat Dulles ► leglelkesebb májusi ümnepsé- beeszédének azzal a részével J gek vcltak a magyar proletá- foglalkozik, amelyben Dulles E riátus első szabad ünnepén, ád­áz „Eisenhower-doktrínáról” J dig Pécsett az idegen szuro- szól. Ezzel szemben a nyilat- J nyok és az ezek előtt hajbó- kozat leszögezi: a szabadsá-£ kóló országrontó uraik elfőj- gukért és függetlenségükért^ tottaki minden májusi megmoz­küzdő népeket nem lehet meg-- * -x—! ----­áll ítani. Aki nem szavakban, hanem valóban gondoskodik o békéről, a népek jólétéről, azt nem hajt végre a Közel- ésj Közép-Keleten imperinlistn i rabló terveket, amelyeknek ál dozatni az arab népek lenné­nek. . Dulles úr azt a gondolatot j erőlteti, hogy háború kitöréséi dulást. A pécsi munkások azonban a legnagyobb terror ellenére is kifejezték szolidari­tásukat a budapesti, az orosz és á világ munkáeságávc' szemben, akkor, amikor a nagv világsztrájkban a pécsi üze­mek dolgozói is résztvettek. A Dunántúl 1919. július 23-i szá­ma „Sztrájk volt“ című vezér­cikkében MdrietaKra écfil á tko­zik ezzel a nagy megmozdulás­sal. „Tegnap ismét álltak a gé­pek, becsukódtak a boltok. A sztrájk rátette kezét a munkára és megbénította egy napra. Nemcsak itt Pé­csett. de szovjet Magyaror­szágon, Oroszországban és töéb más országban is sztrájk volt. Ez egyszer nem bér­emelésért ... Politikai cé­lokért. A vezetőség rendezte. Seregpróbát tartott. Kipró­bálta erejét. Megkísérelte, hogy az Internacionáléért csa tasorba állíthatja-e az embe­riséget ...“ Aztán ismerteti ugyanez a szám „A világsztrájk“ okát, hivatkozva egy bizonyos pla­kátra, „mely a pécsi utcákon is látható volt." „A világsztrájk oka. 1. Az antant fegyveres köz belépése a szovjet ellen meg­szüntetendő. 2. Teljes lefegyverzés. 3. Teljes amnesztia akov: munistáknak. 4. A nemzetközi garanciák megszüntetése. 5. A drágaság elleni véde­kezés." 1919 májusa után a mi váro­sunk dolgozói is óképpen ad­ták meg a választ a „Nagy idők, nagy kérdéseire“. A z cl 1 enforradatom éveiben **■ végtelen terrorral nyom­ták el megyénk dolgozóinak májusi megmozdulásait. Már a május 1. előtti napokban vagy őrizetbe vették, vagy leg­jobb esetben 4—5 napig ottho­ni tartózkodásira kötelezték a munkásosztály képviselőit. En­nek ellenére azonban még fel- fellámgoltak a régi májusi tü­zek és az üszög! erdőben —- ha halkan is —, de felcsendült a régi kommunisták ajkáról a Ma ísei liaise. Ha a rendőrségi híreket néz­zük, nagyon sok őrizetbe vé­telt találunk május 1-én „szo­cialista nóták éneklése miatt.". Akadtak tehát a legsötétebb évelőben is sokan, akik hűek maradtak a harcos május else­jékhez. Lássunk egy-két hírt ezekből az időkből: „A bányamunkásokat úgy- látszik lelketlen izgatok folyton sztrájkokra akarják bírni és akadnak mindig a bányásztársadalomban egyes csoportok, melyek meggon­dolatlanul leteszik a szerszá­mot ín nem szállMti. le a há­nyába ...“ (Pécsi Lapok 1923 május 1.) ' ^mde a szervezett mun­kásság, elsősorban a betűsze­dők nem dolgoznak, mely munkaszünet egyik követ-\ kezménye, hogy a pécsi rta- , pilapok pénteki számai el­maradnak." (Pécsi Lapok, 1924. máj. 1.) ..a nyomdászok szíréj- kuk folytatását határozták el... Ezek a gondolatok meg zavarták a mi május 1-i ün­nepi hangulatunkat is, ép­pen ezért a vörös-májusból szeretnénk kiemelni érzésví- lágunkat a . zöld-májusba, ahol a természeti erők törvé­nye és nem az erőszak ül, diadalünnepe 1.“ (Dunavidék, 1924. május 4.) I gén, a. zöld-május valóban 1 kényelmesebb volt a bur­zsoázia számára, mint a vörös és arcátlanságukban már odáig merészkedtek, hogy a ki­zsákmányolást, az elnyomást V> a természeti erők örök tör- * vényének tulajdonították és a nép jogot, egyenlőséget, na­gyobb darab kenyeret követe­lő májusi hangját pedig „az „ erőszak diadalünnepének“ ne- vestóki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom