Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-07 / 56. szám

NAPfrt 1956. MÁRCIUS t, 2 Küzdjenek a& üzemi bizottságok a protekció elburjánzása ellen! A munkanélkülivé vált dol­gozók közül egyre többen ke­resik fel a Munkaerögazdál- ködási Hivatalt azzal a kérés­sel, hogy közvetítsék őket a vállalatoknál megüresedett munkahelyekre. Ugyanis ad­minisztratív, kisegítő és esők-, kent munkaiképességű dolgozó­kat csakis közvetítés útján le­het alkalmazni. Rendelet sza­bályozza azt is, hogy a vállala­tok munkaerőigényeiket köte­lesek bejelenteni, bár fizikai munkára a kapunál jelentke­zőket is alkautazhatják. Mit mutat a gyakorlat? A Munkaerőgazdálkodási Híva* talok munkájának felülvizsgá­latakor megállapították, hogy a vállalatok többnyire csak fi­zikai, illetve segédmunkás­igényeiket jelentik be is csak elvétve kémek egy- egy csökkent munkaképességű, kisegítő állományú, (műszaki, vagy adminisztratív dolgozót. Nagyon megnehezíti a Munka­erő tartalékok Hivatala mun­káját és a munkanélkülieknek is felesleges fáradságot okoz, ha a vállalatok nem jelzdlk: a jelentkezőkből biztosították-e már a szükséges létszámot. Ez történt a Pécsi Kertészeti Vál­lalatnál és még néhány más helyen. Van arra is példa, hogy a Jelentkezők között túlságo­san sokat válogatnak. A 26. sz. AKÖV két takarítónőt akart alkalmazni. Éne a munkára jelentkezett náluk Nagy Ist­vánná, öt gyermekes édesanya is, de nem alkalmazták, mert középkorú takarítónőt keres­tek, Nagyné pedig már 50 éves leaz ugyan, hogy Nagy István­ná is jól ellátta volna a felada­tát, de ezzel senki sem törő­dött. Újra ragyog a vörös csillag A Pécsi Sertéstenyésztő és Hizlaló eszterági üzemegysé­ge díszhelyén ismét ragyog a neonfényes vörös csillag. A dolgozók kérése teljesült, amikor az üzemi bizottság és a munkástanács újból helyé­re tette a nemzetközi mun­kásmozgalom szimbólumát. A dolgozók széles körében kezdeményezés indult az MSZMP megalakítására, úgyhogy rövid időn belül megindul a. pártélet és párt­munka az üzemegység terü­letén. Megkezdődött az üzemegy­ség mindhárom telepén — Esztcrág, Katalin és Puszta- malom telepeken — az őszi vetések leggondosabb ápolá­sa. Javában szórják a mű­trágyát, hengerelnek, boro­náinak. Reméljük, hogy a tavalyi terméshez hasonló 14—16 mázsás átlagot sike­rül ez évben is elérniök. Temesváry Béla agronómus Fontos feladat lenne az üze­mekben a munkafegyelem megszilárdítása — s ennek ér­dekében, ahol újból megindul­nak a felvételek, a régi, jó törzsgárda gyarapítása. Egyes helyeken azonban nem sokat adnak erre. A Növény^ olajipari Vállalat például még a Munka Törvénykönyve sza­bályait is megsérti, a dolgozó­kat nem törvényes módon al­kalmazza, Egyhavi helyett kéthetes szerződéseiket köt, ha az lejár, vagy meghosszabbít­ja, vagy a szerződés lejárta miatt a dolgozó munkájára •nem tart igényt. Nagy felelősség hárul a Mun ki erőgazdálkodási Hivatalok dolgozóira a munkanélküliek elhelyezésével kapcsolatban. Az ő becsületükre van bízva, hogy sem ismerőst, sem ro­kont, sem jóbarátot ne része­sítsenek előnyben, hanem a szociális körülmények figye­lembevételével. megfelelő szak- képzettségű dolgozókat tegye- hek a megfelelő helyekre. Ma azonban még több helyen tapasztalható, hogy aki közel van a tűzhöz, jobban melegszik. így történt ez Mohácson, a Ha­józási Vállalatnál is, ahol a mohácsi Munkaerőgazdálko- dásii Hivatal és a városi ügyész­ség felülvizsgálta a vállalatnál lévő személyi változásokat. így jöttek rá, hogy a vállalatnál több olyan adminisztratív és kisegítő állományú úo'gozóí vettek fel az utóbbi időben, akiket a rendelet szerint csak kiközvetítő lappal alkalmaz­hattak volna. Hiba, hogy ilyen eseteknél nem alkalmaz fele- lősségrevonási szankciót a ren­delet. Ennek hiányában nyu­godtan dívik a protekció, fő­leg azoknál a munkaköröknél j Ma hirdetik ki az ítéletet az apátvarasdi gyilkosok ügyében ISMÉT a tárgyaló terem­ben .:. Ez a második nap. A tanú­kihallgatás általában nem so­kat változtat a vádlottak hely­zetén. De ebben az esetben, Szabó István és társai ügyében a tanúk vallomása,. — döntő fordulatot hozott. A tárgyalás második napján először az orvosszakértot hall­gatták meg. — Dr. Jáky Kál­ameiyeknél kevesebb fizikai* véleménye röviden ez munkáért jobb fizetést tudnak! volt: biztosítani. ! — Valamennyi vádlott a Az üzemi bizottságokra nagy* bűntett elkövetése idején fel­feladat vár a felsorolt hibák: jesen beszámítható állapotban kijavításában. Éljenek jogaik-: volt. kai és ellenőrizzék: vajon min-; Hallgassuk meg a fegyver­dén esetben ^érvényesülnek-e! pzakért«Jt, Kertész József a törvény betűi? ■ rendőrhadnagyot. Ne féljenek fellépni azok ellen,: — A fegyverek olyan ólla- akik a törvényes jogokat sem-; pótban vannak, hogy ember- mibevéve, hátrányos helyzetbej élet kioltására alkalmasak, juttatnak egyes rászoruló dol-j sor ,kerül a tanúk kihallja- gazokat az ismerősökkel, a ,jo-S tásái*a. Szabó Istvá-nmé — az barátokkal, a rokonokkal szem-* elsőrendű vádlott * felesége az ben! j első tanú. A bíró figyelmezteti: A Szakszervezetek Megyei Szö-j — Mivel férjéről van szó, vétségé részéről minden támo-: nem köteles vallani_ de ha gatást megadunk azoknak az: vall, akkor a színtiszta igazsá- üzemi bizottságoknak, amelyekj, got mondja. Megkérdem tehát: a törvénytelenség felszámolása; akar-e vallani, vagy nem? érdekében erőfeszítéseket tesz-: ^.z asszony sírással küszkö- protekció; dik Halkan felel: nek ,és küzdenek a elburjánzása ellen. — Nem May József j Következik Fischer József né, SZMT-titkár : kendergyári dolgozó. iMinnaiMiniimnHMkknuaiuiiiiMMéHMHikKM^iMMniMUHniMMiMiiMiuiiii* aaiaaaaaaaaMaaa«i«iaaaMaaaaai Balatoni kirándulás ^ JiütfötcU csereukctok a Bányaipari Technikum diákszövetségének terveiben Február 24-én meg­alakult az országos diákszövetség első pécsi szervezete a Bányaipari Techni­kum kollégiumában.. Jerney Miklósnak, a szervezet elnökének szavaival élve addig nagyon egyedül érez­ték magukat a fia­talok és tartozni sze­rettek volna már va­lahova ... Hogy ho­va, kimondották az alakuló gyűlésen: el­ismerik a párt és a munkásosztály veze­tőszerepét és támogat ják a szocializmus építését hazánkban. A gyűlésre meg­hívták a Janus Pan­nonius és a béöioey Klára gimnázium több fiatalját is. Mindegyikük meg volt elégedve a látottak­kal és kijelentették, hogy hamarosan ők is megalakítják szerve­zeteiket. Az úttörő „bánya- technikumosok" már nyakig belemerültek a szervezeti életbe. Két küldöttjük fenn­járt Pesten, ahol azon vitatkoztak az ország többi diákszer­vezetének küldöttei­vel, hogy politizálja- nak-e vagy sem. A válasz az volt, hogy igenis politizáljanak, hiszen a szocializmus építését nem lehet támogatni politizálás nélkül. A politizálás azonban ne legyen szájbarágó, brossura- ízű és öreges, mint régebben nem egy­szer. És volt még- egy eredménye a pes­ti útnak: megígérték a központban, hogy ha balatoni kirándu­lásra mennek, sátra­kat kapnak. A fiataloknak ter­mészetesen több se kell. Se vége, se hosz sza nincs a tervezge- téseknek. így gon­dolkoznak például: a nyarat mindig a kö­telező gyakorlati mun kával szoktuk eltölte­ni. Miért ne tehet­nénk meg az idén ugyanezt Romániá­ban, Csehszlovákiá­ban, avagy Lengyel­országban? És miért ne jöhetnének ■ide például a román fiúk? A szót hamarosan tett követi. A kollé­gium fiataljai levelet • akarnak küldeni ro­mán barátaiknak. Megírják majd, hogy jó lenne a petrozsé- nyi és lupényi szén- telepeket, a só- és ércbányákat látni. Meg Constanzát is, a Fekete-tenger part­ját. A ,.hazai“ tervek se kevésbé merészek. A Haladás sportcsarnok mögötti futballpályát szeretnék a középis­kolás diáJcifjúság szá­mára megszerezni, a jelenlegi MSZT-szék- házat pedig — mint mondják — a város munkás, értelmiségi és diákfiatalságának közös ifjúsági házává alakíthatnák át. Be­szélnek még utazási kedvezményről és egy autóbuszról, ame lyet — elképzelésük szerint — tt városi diákszövetség kezel­ne. Ezzel a busszal fuvaroznák a román, ifiket is, ezzel indul­nának balatoni kirán-' dulásra vagy a falu­si kultúrműsorok meg tartására. Hogy mennyi való­sulhat meg ezekből' a merész és szép ter­vekből az ország je­lenlegi nehéz gazda­sági viszonyai kö­zött, azt még nem tudni. Majd a jövő dönti el Egy azon­ban már most is biz­tos: él és dolgozik a város első diákszer­vezete a Bányaipari Technikumban, Rá­dió• és fotószakkör te­vékenykedik, sport­szakkört szerveznek, irodalmi kört hoznak létre. összefognak majd az óvónőképzős lányokkal és színda­rabokat tanulnak stb. Nem kell tehát a fia­taloknak kifakadniok szabadidejükben, hogy hej, mit is csi­náljunk, agyonunjuk magunkat! Minden­ről gondoskodik a diákszövetség, helyi szervezete. — Vadházasságban él Pál Lajossal? — kérdezi a bíró. — Igen. — Akkor ön tehet vallo­mást. Mondja el, mit tud az egész ügyről? — Az ellenforradalom nap­jaiban id. Tóth János, aki apátvarasdi lakós, kijelentette többek előtt: „Most kell meg­ragadni az alkalmat, szerez­zünk fegyvert Pécsváradon!” — A fiúk szereztek is fegyvert. Fischerné a továbbiakban el­mondja, hogy Pál Lajos, sze­rinte, Szabó István hálójába került. Fischerné többször fi­gyelmeztette Pál Lajost, hogy hagyja ott a bandát, azaz Sza­bó István tanyáját, de Pál nem hallgatott rá. Szabó István előtt is egy alkalommal haza­hívta Pált, de Szabó a követ­kezőt válaszolta: — Pál ittmarad, neked sem­mi. közöd az ügyhöz! Ezután a bíró megkérdezte, hogy az úgynevezett „félsze­műt”, akit Szabó és társai meg­gyilkoltak, ismerte-e? — Igen, — felelte Fischerné — ismertem. Egy alkalommal én is fent voltam a Szabó-ta­nyán. Félszemü megkért, hogy varrjam meg a nadrágját. Ek­kor kijelentette, hogy Vajda párttitkárt és az apátvarasdi tanácselnöliöt ki fogja nyírni. Szabó István, a „félszemű” eb­beli szándékához segítséget is nyújtott. Ugyanis Szabó István \kijelentette, hogy Vajda Ist- " ván íróasztala közvetlen az ab­laknál van, tehát ha a gangon felmegy', az ablakon keresztül kinyírhatja. A bíró szembesít. Szabó ha­tározottan tagadja. A bíró ezután felteszi a kér­dést Fischemének. — Kíván-e még valamit val­lani? — Igen. szeretnék még vala­mit elmondani. Feszült csend van a tár­gyalóteremben. Fischerné meg­szólal: — Amikor a férjemet és a többi fiút a rendőrök elvitték, Szabó felkeresett a lakásomon is a következőidet mondotta: „Ha tudnám biztosan, hogy te voltál az áruló, agyonlőnélek Szabó felugrik: — Nem igaz! — mondja ki­kelve magából. A bíró leülteti Szabót. A tanúkihallgatások során kihallgatják Vajda Jánost, az apátvarasdi volt párttitkárt is. — Tartottak-e önnél ház­kutatást? — Igen, — feleli az 58 éves idős parasztember. — A ház­kutatás során id. Tóth és Haj­sza László azt kérdezték, hpgy van-e fegyverem? Mondtam, hogy nincs. Ezek az ellehfor- radalmárok azt képzelték, hogy a párttitkárok fel van­nak fegyverkezve. Nem sok­kal a házkutatás után egyik este feleségemmel és kis uno­kámmal ültünk a konyhában, amikor megzörrent az ajtó. Unokám mondotta, hogy bi­zonyára megdobták az ajtót. Kinéztem s akkor megtalál­tam a követ, amellyel az ajtót megdobták s egy levelet, amelyben megfenyegettek. Szabó vádlott védője most közbeszól, nyilván azzal a szándékkal, hogy a tanú val­lomásából védencének enyhí­tő körülményt hozhasson fel: — Kérem, maga szerint mi­lyen ember volt Szabó István? Az öreg párttitkár azonnal kész a válasszal: — Doktor úr, én erre csak azt mondhatom, hogy aki an­nakidején a békeívet nem volt hajlandó aláírni, arról nincs mit többet mondanom. Szabó ilyen ember volt. Ellenben Fe­kete Jánosról azt tudom mon­dani, hogy jó gyereknek is­mertem, szülei is becsületes dolgozó parasztok. Nagyon csodálkozom, hogy a gyerek ilyen piszkos ügybe kevere­dett. A párttitkár után még több tanút is kihallgatnak. • A TÁRGYALÁSON hallot­tak alapján észrevételünk a következő: Az igaz, hogy Pál Lajos és Fekete Já­nos gyilkolták meg a „félsze­műt”, azaz Kovács Sándort, Pécs, Felsőmalom utca 2/1 sz. alatti lakost. De a felbújtó mindenképpen Szabó István! A tárgyaláson bebizonyoso­dott a vádlottak, a nyomozási jelentés, majd a tanúk vallo­mása alapján, hogy Szabó volt az, aki önkényesen fel­ajánlotta ^z áldoktor Horváth Gézának, a mecseki bandave- zérnek a mecseknádasdi rend­őrőrs megtámadását, ő kérte továbbá azt is, hogy Apátva- rasd vezetőit, továbbá a párt­titkárt „kinyírják”, az ő agyá­ban fogamzott meg az a gon­dolat is, ami később végrehaj­tásra került — hogy a „íélsze- műt” Pállal és Feketével le- gyilkoltassa. A bíró ezután felolvasta a boncolási jegyzőkönyvet, majd sor került a vád és védőbeszé­dekre. A tárgyalás a késő délutáni órákig elhúzódott. A bíró be­jelentette, hogy az ítéletre csütörtökön délután három órakor kerül sor, majd a tár­gyalást berekesztette, Ritka vendég Nemeshanyban Már egy hónapja, hogy a neme&hanyi halastóra ritka vendég — egy hattyú — érkezett, s azóta is ott tartózkodik. Ez az Európában csak igen ritkán fészkelő, ■ nálunk el­vétve átvonuló szép madár védelem alatt van, lelövése tilos. A szövetkezés magyar formái Tallózás az új alapszabályokba!) Böngészem az újonnan i t i­..t alakult terme­lő szövetkezetek alapszabályait. Mindegyikben felfedezhetők az önállóság jelek Van, ame­lyikben kisebb mértékben, de olyan nincs, amelyikből hiá­nyozna. Hogy milyen változta­tások vannak a régi alapszabá­lyon? Nincs olyan termelőszövet­kezet a megyében, ahol ne ve­tődött volna fel a kérdés: he­lyes-e az, hogy az állattenyész­tők sokkal többet keresnek, mint a növénytermesztők? Nagy volt az aránytalanság, mert míg a növénytermesztő nehéz munkával alig tudott egy évben 200 munkaegységet összehozni, addig az állatte­nyésztő könnyebb munkával 5 —600 munkaegységet is elért. Ezen a múltban is lehetett vol­na változtatni, mert módot ad­tak rá, de sajnos senki sem merte megkezdeni. Most aztán egyszerre kiöntötték a pana­szukat mégpedig a következő­képpen: „Elfogadjuk a régi hármas mintaalapszaháiuÁt. de a helyi viszonyoknak megfele­lően módosítunk a munka­egységeken”. Ez azt jelenti, hogy ők szabják meg a nor­mákat a helyi viszonyok, és nem a régi munkaegységkönyv figyelembevételével. Ez az egyik változat, amely a lövőben munkaegység ará­nyában oszt, míg a másik csak az állattenyésztésben használja a munkaegységet. Ilyen értel­mű alapszabály született Sik- lós nagy faluban is, ahol pár gazda kivételével mindenki a termelőszövetkezet tagja lett. Itt a kapásokat, a kalászosokat felesben művelik a tagok. Te­hát fele termés a tagoké, fele a termelőszövetkezeté, amely­ből a termelőszövetkezet fede­zi az adót, a gépállomás költ­ségeit, kifizeti a kocsisokat és állattenyésztőket, akik viszont munkaegységre dolgoznak. Munkaegységre, de hogyan? A vezetőség tapasztalati számok­kal dolgozik. Hat év alatt ki­tapasztal: ’ ány munkaegy­séget érhet ei egy-egy kocsis. Tehát megszabják nekik, hogy egy egész gazdasági évben 400 munkaegységet kell elérniök. Ha ennél többet teljesítenek, húsz százalékkal többet kap­nak, mint a növénytermesztők. Hogyan számolják ki a mun­kaegység értékét? Úgy, hogy átlagtermést vesznek minden­ből és ehhez viszonyítják a ko­csisok teljesítményét. Meg kell mondani, hogy ez egy kicsit bonyolult, hisz végeredmény­ben kétféle bérezést alkalmaz­nak. De ók azt mondják, hogy ez így jobb, mint ahogy az­előtt volt. Vagy itt van például a csá- nyoszrói Uj Tavasz bérezési osztozkodási rendszere. Itt meg órabér van. Mindenkinek leg­alább 1200 órát kell teljesítenie a termelőszövetkezetben egy évben. Ha ezt nem teljesíti, megvonják tőle a háztáji fői­det. A kátolyi Uj Élet is a ter­més őtven százalékát kiosztja, csakhogy az általuk megvál­toztatott munkaegységek alap­ján. De vannak példák arra is, hogy a termés egy részét oszt­ják ki, míg a másik két rész a termelősZövetkézeti alapba, a különböző költségek fedezésére megy. így akarnak osztozkodni például Egyházaskozáron. Emlékszem, mennyi baj volt azzal a bizonyos földjáradék­kai. Hányszor volt emiatt ve­szekedés a termelőszövetkeze­tekben, különösen a szegény­es középparasztok között. A ve­szekedés vége az lett, hogy tör­vény ide vagy oda, alig egyné­hány helyen fizették meg a földjáradékot. Szó, ami szó, nem nagyon tetszett ez a pa­rasztoknak. Ez megmutatko­zik most is az új alapszabá­lyokban, mégpedig a követke­zőképpen: „Földjáradékot nem fizetünk!” Aztán itt van egy másik === sokat vitatott kér­dés! Erről is gyakran szó esett, ha az ember elment egy-egy termelőszövetkezetbe. Megkér­dezték gyakran, hogy mi lesz a termelőszövetkezet vagyonával, helyesebben azzal, ami ebből a vagyonból rájuk esik, ha ók kilépnek? — Ez a bentmaradóké le6z! — hangzott a válasz. Es ez a válasz nagyon sántí­tott. Mert ugye minden tsz-tag csak hozzájárul minden évben a közös vagyon gyarapításá­hoz?! Ez évek során sokra megy. Es, ha netalántán kilép, akkor ebből a vagyonból nem kapja meg a ráeső részt, csak annyit részel, amennyit a ki­lépés évében dolgozott. De, ha adósság van, akkor azt szigo­rúan kiszabják rá. Szóval igaz­ságtalan volt ez és ezért nem csoda, ha egynémelyik alap­szabály máris kimondja. A szé- kelyszabari Előre mintaalap­szabálya például így rögzíti az e kérdésre vonatkozó részt: „Belépéskor minden tag köteles a szövetkezeti alaphoz hozzájá­rulni. Ezt a hozzájárulást a mindenkori tiszta vagyon egy tagra eső aránya szabja meg. Például, ha év végén az egy tagra eső tiszta vagyon 1500 forint, akkor az új belépő 1500 forinttal köteles a szövetkezeti vagyonhoz hozzájárulni. Ez a hozzájárulás lehet jószág, fel­szerelés, vagy készpénz is. Ha a tag kilép, akkor a reá eső tiszta vagyont kiviheti, akár jószágban, vagy felszerelés­ben”. Ez világos beszéd, csak­úgy, mint a véméndieké, akik bár más szavakkal, de mégis hasonlóan vélekednek a kö­zös vagyonról. Persze, vannak olyan termelőszövetkezetek is, amelyek pontosan ellenkezőleg döntöttek. A döntés mindenütt rájuk volt és van bízva, a tör­vényes kéretek között úgy ala­kítgatják az alapszabályukat, ahogy akarják. És e/’cl a lehetőséggel élnek is a szövetkezetek. Ha az em­ber az alapszabályokat nézege­ti, rettenetes bonyolultnak lát­ja a helyzetet, hisz ahány ter­melőszövetkezet, annyiféle alapszabály, annyiféle elosztá­si mód, de ha arra gondol, hogy az alapszabályokban le­rögzített minden pont az útke­resés, a magyar viszonyoknak legjobban megfelelő szövetke­zeti formához való eljutásnak egy-egy mérföldköve, akkor megnyugszik és szeretne fel­kiáltani: ez az igazi, amikor a parasztok maguk határozzák meg a törvényes keretek kö­zött: hogyan akarnak szövet­kezni! Véleményem szerint he- -:t —a. -1 Bass lyes lenne, ha a megyei tanács tsz-osztá- lya a módosítások alapján ki­dolgozna két-három úgyneve­zett mintaalapszabályt, amely­ben a legjobb elemeket egye­sítené és e?t kiküldeni a ter­melőszövetkezeteknek. Elek­nek az alapszabályoknak az el­fogadása semmiesetre sem le­hetne kötelező- de annyit elér­nénk vele, hogy a parasztok n alapszabályuk kidolgozásánál figyelembe vehetnék. Azt hi­szem, hogy ennek minden ter­melőszövetkezet na gyónta örül­ne. Szalal János

Next

/
Oldalképek
Tartalom