Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-16 / 64. szám

2 napi: ö 1957. MÁRCIUS Ifi. 1 Az indonéz helyzetről hírek Az indonéz helyi katonai parancsnokok értekezlete Djakarta (MTI). Az AFP ír­ja: Abdul Harris Nasutlon vezérőrnagynak, az indonéz fegyveres erők vezérkari főnö­kének vezetésével pénteken délelőtt Djakartában összeül­tek Indonézia regionális kato­nai parancsnokai, hogy — mint hivatalos körökben mondják —- megvitassák az Indonéziá­ban jelenleg felmerült bonyo­lult problémák katonai vonat­kozásait. Az ülést egy nappal azután tartották meg, hogy Sukamo elnök kihirdette az ostromállapotot. Az összes helyi parancsno­kok eleget tettek a központi parancsnokság meghívásának, Ahmad Husszéin alezredes ki­vételével, aki decemberben kezébe kerítette a hatalmat Szumatra központi tartomá­nyában és aki pénteken bete­get jelentett. A hadsereg szóvivője kije­lentette, hogy Indonézia jelen­leg „külföldről irányított fel­forgató tevékenység” áldozata, azonban nem határozta meg közelebbről, milyen „külföldi elemekről” van szó. Ugyanakkor, amikor Sukar­no elnök péntek de. folytatta politikai tanácskozásait a kor­mányválság megoldására, poli­tikai körökben Subandrionak, a külügyminisztérium főtitká­rának nevét emlegették, mint aki Sastroamidjojo utóda lehet az új kormány élén. KARACSI: (MTI) Amerikai- katonai küldöttség érkezett­csütörtökön Karacsiba. A hét-: tagú küldöttség két napot tölt: a pakisztáni fővárosban és az; érdekelt minisztériumok kép-; viselőivel „OFF Shore“ (kato-: nai megrendelések) szállitá-i Amerikai és angol lapvélemények az indonéz eseményekről sokról tárgyal. E szállítások; keretében Pakisztán felszere-: lést kap a hadserege részére: az Egyesült Államoktól. ; New York (MTI): A New York Times március 15-i szá­mában azt állítja, hogy az in­donéz események részben „a kommunizmus ellen” irányul­nak, másrészt egy széleskörű reform magvait tartalmazzák. „E lázadás célja nem elszaka­dás — folytatja a lap — a lá­zadó vezetők továbbra is hű­ségükről biztosítják Sukarno elnököt”. A lap szerint ez a lázadás lényegében a jávaiak azon erőfeszítései ellen irá­nyul, hpgy megteremtsék és megerősítsék uralmukat a há­romezer sziget felett. Ez a lá­zadás Sastroamidjojo minisz­terelnök baloldali kormánya és Sukarno elnök azon erőfeszí­tései ellen folyik, hogy „a for­radalmi nemzeti egység” nevé­ben kommunistákat hozzon a kormányba. WASHINGTON: (MTI) Az- AFP közli: Az amerikai hadi-: tengerészet jelenti, hogy ZPG-: 2 jelzésű léghajója már 230; órája van a levegőben, s ez-! zel megdöntött minden eddigi: időtartam és távolsági rekor-; dot. A léghajó leszállás nélkül! több mint hétezer mérföldet: (11263 kilométer) repült s így: túlszárnyalta a Graf Zeppelin­léghajója 1929-ben felállított! 6 980 mérföldes (11230 kilómé-; teres) csúcseredményét. ­CipAuU efniékek Azok a brit katonák, akik Ciprus szigetén teljesítettek szolgálatot, nem valami kelle­mes emlékekkel tértek vissza t otthonukba, mégis visznek ma­gukkal valami tárgyat is em­lékbe. Leggyakrabban egy kis pénztárcát, amelynek tetején Ciprus látképe van. De ha va­laki jobban megnézi ezeket a „bugyellárisokaf, akkor észre­veheti, hogy a látkép egyik sarkában a következő felírat áll: „Made in Germany”. Valakinek eszébe jutott és szóvá tette ezt, mint kurióziu- mot az angol lapokban, s en­nek Jtapcsán a következő kér­dést vetette föl: „Ezek a tár­gyak nem abból a készletből valók és nem abból az időből maradtak itt, amikor a néme­tek megszállták Kréta szigetét és Ciprus megszállására ké­szültek?” Jóllehet, a németek nem ju­totta kel Ciprusig, s így az ot­tani görögög nem ismerkedhet­tek meg a német megszállás­sal. De ami a „bugyelláriso- kat” illeti, nyilvánvaló, hogy azokat az angolok szállítják Nyugal-Németországból Ciprus szigetére — emléknek! Egyiptom átvette a gazai térség polgári közigazgatását Kairó (MTI). Az AP a kö­zépkeleti hírügynökség közle­ményére hivatkozva jelenti, hogy Mohamed Hasszán Abdel Latif tábornok, a gazai térség egyiptomi kormányzója csütör­tökön megérkezett Gaza váro­sába. Egyiptom ezzel ismét átvette a gazai térség polgári közigaz­gatását. Arra semmi jel sem mutat, hogy egyiptomi csapa­tok is bevonulnának a gazai térségbe, ahol ezidő szerint az ENSZ rendőri erői teljesítenek szolgálatot, Kairóban a gazai térség pol­gári közigazgatásának átvéte­lét Nasszer elnök hatalmas győzelmének és Izrael kudar­cának tekintik. BONN: (MTI) Mint a DP A! jelenti, a CDU—CSU parla-; menti frakciójának egyik szó-! vivője csütörtökön megállapí-! tóttá, „a CDU—CSU nem vál-j toztatta meg a moszkvai meg-! hívással szemben tanúsított el-! utasító magatartását.“ A CDU; ezzel a nyilatkozattal adott vá-; laszt a Szabad Demokrata- Pártnak. amely síkraszállt a! meghívás elfogadása mellett.: A párt végleges döntését a jö-J vő hét keddjén hozzák meg. PÁRIZS: (MTI) Az AFP je-j lenti, hogy Nasszer egyiptomi- elnök csütörtökön fogadta Ka-! ivada és az Egyesült Államok: kairói nagykövetét. A megbe-; szélések tárgyát nem (közöl-! lék. A gazai kormányzó felhívása a lakossághoz Párizs (MTI). Mint a kairói rádió jelenti, Mohamed Hasz- szán, Abdel Latif tábornok, a Gazában most kinevezett új egyiptomi kormányzó, felhívást intézett a lakossághoz. A kor­mányzó kérte, kerüljenek el mindennemű haitárincidenst, amely ürügyül szolgálhat Iz­raelnek ahhoz, hogy fenntartsa a feszültséget a Közép-Kele­ten. A tábornok felhívta a lakos­ságot, támogassa őt az ENSZ- hatóságokkal való együttmű­ködésében, hogy az sikeresen teljesíthesse békéltető külde­tését. MADRID: (MTI) Spanyolor-; szág és az Egyesült Államok; képviselői csütörtökön a Rcu-j ter-iroda jelentése szerint: egyezményt írtak alá, amely-; nek értelmében az amerikai- haditengerészet két rombolóját: öt évre bérbe adják Spanyol-; országnak. Az egyezményt az- úgynevezett spanyol—amerikai; kölcsönös védelmi segélynyúj­tási program keretében kötöt-* ték. : 1957-ben tovább emelik tíáuün doliác a béralapot Lengyelországban - a vzatod&fyÍAt TOKIO: (MTI) A Reuter-iro-! da jelenti, hogy a japán par-! lament felsőháza pénteken egy: hangúlag követelte az összes; atomfcgyvcrkísérletek betiltá-: sál. : „Ali-Gumhuria”, a kairói fél- hivatalos lap így ír az ameri­kai közép-keleti tervről: „Eisenhower terve 600 millió dollárt irányoz elő három évre Közép-Kelet országainak meg­segítésére. Ez lenne a muzul­mán világ szabadságának az ára. Ha már most ezt az össze­get fölosztjuk az érdekelt 12 állam lakói között, akkor kide­rül, hogy Amerika fejenként 3 dollárért akarja megvásá­rolni szabadságukat három év­re, azaz évente egy dollárért fejenként. Ugylátszlk a mi sza- batlságunk nem valami drága dolog az amerikaiak szemé­ben”. A Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottsága a bér­kérdésről tanácskozott. A be­számoló megállapította, hogy az állam 1956-foan példátlanul nagy erőfeszítést tett. a béralap emelésére: 15 milliárd Zlotyval emelte a béralapot (92 milliárd ról 107 milliárdra). Ugyanak­kor emelkedtek a szociális juttatások és a falusi lakosság jövedelme is. 1957-ben tovább emelik a béralapot. A betervezett bér­alap kereken 118 milliárd zloty. Ezenkívül mintegy egymtlliérd zlotyival emelik a családipót­lékokat. Emelkedik az üzemi alap rendelkezésére, álló ösz- szeg is. Tervezetet dolgoznak ki a műszaki dolgozók fizeté­sének rendezésére. A vita során felmerült az a kérdés, hogy a munkások gyak ran nem is annyira a bér összegére panaszkodnak, mint a bonyolult, kiismerhetetlen, igazságtalan bérrendszerre. Ezen a téren rendet kell te­remteni. A tanácskozás megállapítot­ta, hogy ha az első félév ered­ményei révén bizonyos tarta­lékok jelentkeznek, akkor eset­leg további béremelésre lehet gondolni. Megállapították azt is, hogy a legsürgősebb kérdés a nyug­díjak olyan színvonalra emelé­se, hogy az öregek rendesen megélhessenek és ne kelljen dolgozniok, Ennek a foglalkoz­tatottság problémái szempont­jából is nagy jelentősége lesz. LONDON: (MTI) Hétfőn,: március 18-án tartja újabb- ülését tíz hónapi szünet után! az ENSZ leszerelési albizott­sága. A Reutcr-iroda tudósi-; tója szerint diplomáciai körök-: ben „tartózkodó derűlátással“: várják az albizottság tanácsko-I zásatt. Az öttagú bizottságban! az Egyesült Államokat Harold; Stasscn, Eisenhower elnök le-; szerelési tanácsadója képvlsc-S li. Franciaországot Jules Moch - Kanadát David Johnson, Kami-; da moszkvai nagykövete, a! Szovjetuniót Zorin külügynii-; niszterhelyéttes, Nagy-Britan-; niát pedig Allan Noble állam-! miniszter. Zorln kivételével aj bizottságnak már valamennyi: tagja Londonban van. A négy- nyugati ország küldötte az ér-: tekezlet megnyitása előtt kü-3 lön-tanácskozásokat folytai. ■ Mikor a szónok zavarba jön L i merné azt mondani, IV hogy Edgar Hoover, a Szövetségi Nyomozó Hivatal igazgatója nem jó szónok?! Az Országos Katolikus Nőtanács chicagói évi kongresszusán mondott beszéde legalább is nem hagy efelől semmi kétsé­get. A retorika szabályai közé tartozik, — mint tudjuk —, hogy a szónoknak elejétöl-vé- gig fogva kell tartania hallga­tósága figyelmét. S Hoover úr az említett alkalommal nem válogatott az eszközökben, csakhogy elképessze és bűvkö­rébe vonja hallgatónőit. Ilye ne két mondott: — A statisztika azt mutatja, hogy ez év végére minden tizen hatodik családra ránehezedik a bánat valamilyen bűncselek­mény miatt... Az újságok nemrég közölték, hogy Ameri­kában túlhaladta a 100 milliót a hívők száma. Ezt a hírt azon­ban elhomályosítja az a tény, hogy közel 11,5 millió embert, vagyis minden tizenötödik amerikai állampolgárt letar­tóztattak komoly bűncselek­mény miatt... A bírósági sta­tisztika adataiból kitűnik, hogy 5,1 millió embert ítéltek el. vagyis minden huszonkilence- dik amerikai állampolgárt. Szörnyű dolog, hogy a bűnözés évi 467 dollárjába kerül egy- egy amerikai családnak, s az országnak összesen 20 milliárd dollárba. Minden közoktatásra költött dollárra 1,29 s minden egyházi célokra áldozott dollár­ra 12 — bűnözőkre fordított — dollár jut. Mennél tovább ragadtatta el magát a szónok, annál feszül­tebb figyelemmel hallgatták... — Minden 12 másodpercben agyonvernek, megkéselnek, vagy levetkőztetnek valakit. Egyetlen nap alatt 7 094 ko­moly bűncselekményt követ­nek el. Am ekkor észbekapott Edgar Hoover. Az ördögbe is, túlon­túl messze ment el az amerikai életforma „magasztalásában". Még neki, az amerikai kém­szolgálat fejének som bocsáta­nak meg ilyesmit. Nosza, váratlan fordulattal a bűnözési hullám felelőseit kezdte keresni és támadni, mármint azokat, akiket ö tart felelősöknek. Kirohant az ifjúság ellen. Azzal vádolta a fiatalságot, hogy nincs sem erkölcse, se hite. A szülőkre is rájárt a rúd, mivel — úgymond — nem teljesítik szülői kötelességüket. És persze a végén a kommunis­tákon csattant az ostor. Erről beszélnek a számok A számok, igen a számok beszélnek. Én legalábbis úgy érzem, amikor a Megyei Törzskönyvelési Felügyelősé­gen egymás alá írom őket. Mit mondanak például ne­kem a következő számok? Huszonhárom állami gazda­ságban 4 420 tehén állt töi'zs- könyvi ellenőrzés alatt 1956- ban. Ebből egész éven keresz­tül 2 659 darabot ellenőriztek. Az egy tehénre eső évi ter­melési átlag 3 376 kiló. Ez az 1956-os eredmény, de lássuk csak az 1955-ös évet is, mert a számoknak megvan az a „rossz” tulajdonságuk, hogy önmagukban, valamihez való hasonlítás nélkül nem sokat mondanak. De, ha van mi­hez hasonlítani, akkor annyi mindent elmondanak, hogy alig győzi az ember „végig­hallgatni”. Az első pillanat­ban, amikor belepillantok az 1955-ös kimutatásba, mind­járt az tűnik szemembe, hogy akkor 22 állami gazda­ság 4 475 tehenét tartották nyilván, amelyből egész éven keresztül 2 667-et ellenőriz­tek. Tehát csökkent a tehe­nek száma, de.: Igen, igen, a minőség javult, mert míg 55-ben 3 044 kiló volt az egy tehénre eső évi termelési át­lag, addig 1956-ban ez a szám minden tehénnél 332 kilóval növekedett. Tehát minőségi változás állt be. Ez jó. A következő számok — me­lyek szintén bekerültek jegy­zetfüzetembe — a termelő­szövetkezetek helyzetéről ad­nak hű képet. Hogy Itt mi­lyen az eredmény? Elárulha­tom. Itt is változás van, még­hozzá nem is kicsi. Mert míg 1955-ben a termelőszövetke­zetekben az egy tehénre eső évi termelési átlag 2 226 kiló volt, addig 1956-ban 2 093 kiló tejet adott le átlagban min­den ellenőrzött termelőszö­Hoover nemcsak a kommu­nistákat tárnadta, hanem a ve­lük együttműködőket is, akiket együgyüeknek és álllberállsok- nak nevezett. Elfeledve, hogy előbb még az egyház védőjé­nek szerepében tetszelgett, le­hordta az amerikai lelkészeket, akik nyíltan ellenezni merték az 1950-ben hatálybaléptetett drákói belbiztonsági törvényt. Ez a törvény teljes szabadke­zet ad az ő vezetése alatt álló Szövetségi Nyomozó Hivatal­nak. sem. Fura, de mennél jobban ne- kitüzesedett a szónok, annál jobban lanyhult a hallgatóság érdeklődése. A végén tmltt­amott csattant csak taps. Amint láthattuk az elmúlt évben jelentős minőségi vál­tozás állt be. A fenti példák is ezt bizonyítják, de ha csak egy pillantást vetünk a kövér kező számokra akkor még jobban megvilágosodik ez a tény előttünk. 1955-ben 162 ötezer literes vagy ezen fe­lüli termelésű tehenet tar­tottak nyilván, míg 1956-ban ez a szám 272-re emelkedett, tehát az elmúlt évben 110 öt ezer literes tehénnel veit több a megyében, mint 1955-ben. Szép eredmény ez és meg kell mondani, hogy ezeknek a te­heneknek a döntő többsége állami és termelőszövetkezeti tulajdonban volt. Eddig eljutottunk volna.de a számok csak nem hagynak nyugodni, no meg a törzs- könyvelési felügyelőségen is noszogatnak: jegyezze már le a következő számokat is, mert ezek is nagyon érdeke­sek. Ha már olyan érdekesek eleget teszek a kérésnek, majd meglátjuk mit monda­nak ezek a számok nekünk. A legértékesebb öt tenyésze­tet sorolnak felt öt állami gazdaságit, öt termelőszövet­kezetit és öt egyéni parasztit Mindet leírni hosszú lenne Ezért vegyük mindenütt a legjobbat. Az állami gazda­ságok közül a Szentlőrinci Tangazdaság az el6ő 5 462 ki­lós évi átlagterméssel, míg a termelőszövetkezeteknél az ivándárdai Sarló és Kalapács Termelőszövetkezet van az első helyen 5 678 kilós évi át­laggal. És most nézzük a kis- tenyésztőket. Itt első helyen a pécsdevec seriek vannak 4 609 kilós évi átlagos tejho­zammal. Azt hiszem ha ösz- szehasonlitjuk a fenti számo­kat senkinek sem lesz szük­sége külön kommentárra. És most egy újabb érdekes, tanulságos szám bukkan s elém. Ez pedig arról beszél, 3 hogy kinek a kezében van- j ■nak a legjobb tehenek. Itt is í öt-öt példa van. A csoboka- j pusztai állami gazdaság 82-es 5 Cukor tehene 1956-ban 13.335 J kiló tejet adott, az ivándár- : dai Sarló és Katonára 19-es j Emmája pedig 11.098 kiló í tejtermeléssel járult hozzá a J közös kassza gyarapításához 3 Wil wmwiuow- --------- — ' a vetkezeti tehén, tehát 667 Csokona Janos bürusi gazda jj 1.'i l/itm 1 +/vKhívf mint n■/ znl/Wri s ..._ —.1 ... í Hiába, minden beszédben: nélkülözhetetlen a logika, s: amikor Hoover az amerikai* lelkészek és holmi mesebeli; álllberáltsok mesterkedéseivel! próbálta megmagyarázni a mai: Amerikát emésztő borzalmas• méretű bűnözést enyhén S2ÓI-; va vétett az igazság és a logikai ellen. : Ha már a bűnözésről be-j szélt a jelenség igazi okaira isj rá kellett volna mutatnia. Péi-; dául arra, hogy a bűnözést! napról-napra és óráról-ór&rat újraszülő tápláló közeg éppen: maga a kapitalista valóság, a; pénzhajhászás, a létfenntartá-; si harc kegyetlen feltételei,! nem hagyva ki az ifjúságot eí-j züllesztő gengszter-kultuszt; Edgar Hoover, a mai Ameri-l ka gazdáinak kedves rend hűl őre ezt természetesen nemi akarta s nem is akarhatta ki-i mondani. Ebben az esetben azonban; kár volt beszélni, (Az „Izvesztyija” cikke.) kilóval többet, mint az előző gazdasági évben. Nagy fejlő­dés ez? Nagy, igen nagy. És most lássuk a kis te­nyésztőket, az egyénileg dol­gozó parasztokat. 1955-ben a kistenyésztők törzskönyvezett teheneinél az átlagos évi tej­termelés 2 882 kiló volt. 1956- ban azonban a tejtermelési átlag jóirányban itt is meg­változott, mert most már 3189 kiló tejet adtak éven­ként átlagosan a kistenyész- tök törzskönyvezett és egész éven keresztül ellenőrzött te­henei. Tehát pz eredmény kétség­telenül jobb, mint a terme­lőszövetkezeteknél. Ez ért­hető is, hisz a termelőszö­vetkezetek lényegében csak az elmúlt években kezdtek állattenyésztéssel foglalkoz­ni. A kistenyésztők többsé­ge viszont évtizedek óta ezt csinálja, beállott és jó törzs­állományuk van. Tehát ilyen formában az egyénieket nem lehet összehasonlítani a ter­melőszövetkezetek összessé­gével, Az összehasonlítás itt csak akkor- lehet reális, ha az egyéni gazdákkal szembe­állítjuk a 11 régebb óta ál­lattenyésztéssel foglalkozó, törzsállattenyésztő termelő­szövetkezetet. Ezek a ter­melőszövetkezetek — bár csak pár éve fcglalkóznak ál- latenyésztéssel — 1950-ban jóval túlhaladták az egyé­niek eredményeit. 3 630 kiló volt az egy tehénre eső átla­guk 1950-ban, míg 1955-ben csak 2 893 kilót termelt átla­gosan egy évben egy-egy te­henük. Tehát egy év alatt is jelentős eredményt értek el ezzel is bizonyítva a nagy­üzemi állattenyésztés fölé­nyét. Itt érdemes megemlíte­ni még azt is, hogy 1950-ban ez a 11 termelőszövetkezet túl szárnyalta még az 1938-as uradalmi átlagot is. amely 3 608 kiló volt. — ő az első az egyéniek kö­zött — 54-es Bimbó nevű § tehenétől az elmúlt évben jj 6,949 kiló tejet fejt. Szép ez jj az eredmény? Szép bizony, jj de őszintén meg kell monda- • ni, hogy a tarcsapusztai tan- gazdaság 24-es Juliskája • 8.886 kilót, a nagyárpádl Uj J Alkotmány 21-es Biborja pe- : dig 7.682 kilót termelt az el- j múlt évben, pedig mindkét j tehén az ötödik helyen áll. Amint láthatjuk, a két szo­cialista szektor két utolsó tehene is többet termelt, mint az egyénieknél a leg­jobb. Ez nem azért van, mert az állami gazdaságok vagy ter­melőszövetkezetek valam: csodát tettek volna a tehe­neikkel. Csodáról Itt szó sincs. Talán az egyénileg dolgozó paraszt nem gondoz­za úgy a tehenét, mint az állami gazdaság, vagy terme­lőszövetkezet? Lehet, sőt biz­tos, hogy úgy ellátni a jószá­got, mint „ahogy az megvan írva a nagykönyvben” nem volt és nem is lesz képes. Ezen nem lehet csodálkozni, hisz az egyéni parasztnak szántania, vetnie, aratnia kell és még ezer féle dolgot kell csinálnia a tehéntartás mellett, a közösben pedig aki az állatokkal foglalkozik, az csak erre specializálja magát. Ezt Is megmutatják, erről is beszélnek ezek a számok és ezért is, másért is érde­mes rajtuk egy kicsit elgon­dolkodni. Szála! János é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom