Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-12 / 60. szám

4 NAPLÓ 1957. MÁRCIUS IS, 7 MIT KELL TUDNI A VILÁGRÓL? AZ OJ KÍNA "i Épül a misodiK móló Kína sokszáz éves elmaradottsá­gát szinte évek alatt hozza be. A legutóbbi napok­ban például új ki­kötőt nyitottak a dél-kínat tenge­ren; Csang-Csiang városnál, a Lcj- csan félszigeten cpfil az új kikötő, amelyhez 1955 óta elkészült egy pom­pás mélyvizű mó­ló és nemsokára újabb mólók sora­koznak majd a két évvel ezelőtt itt „díszelgő” roman­tikus őserdő he­lyén. Az új mólók mellett 10 ezer tonnás hajók is kiköthetnek majd. Az új kikötőt be­kapcsolják Kína legfontosabb vas­úti hálózatába, hi­szen ez lesz a leg­közelebbi érint­kezési pont az Európából és Dél- Afrikából jövő ha­jók számára. Az óceán közepén találkoznak \ Afrika uj ónálló allama Mint március 8-i számunkban jelen­tettük, a Bermuda- szigeteket emlege­tik Eisenhower amerikai elnök és MacMillan angol miniszterelnök ta­lálkozó helyéül. Itt találkozott 1953-ban Eisen­hower Churchillal és Laniel francia miniszterelnökkel. A Bermuda brit szigetek igen távol esnek az amerikai és még messzebb az angliai partok­tól. A 360 sziget közül a legna­gyobb a Bermuda, 23 km hosszú és másfél kilométer széles. Klímája na­gyon egyenletes, a leghidegebb hó­napban, február­ban, plusz 16 fok, júniusban pedig plusz 31 fok a hő­mérséklet. Szép fekvése és kelle- éghajlata rendkívül idegen for- különösen i-J Ü mes miatt fejlett galma, télen. Húsz lakott szí getének összesen / 37.200 lakosa van.f Hamiltonnak, a fő-J városnak 2800. f Főtenméke a i hagyma és zöld-/ ségféle. Megterem a kókusz és a na­rancs is. Neveze­tes rákhalászata Érdekesség szám- / ba megy, hogy a# vasutat1 elhanya-# golták és autóbusz-/ járattal váltották# fel. Na^ repülő-# terére naponta ér-/ kezik repülőgép / New-Yorkból, és leszállnak az Ame­rikába repülő an­gol gépek Is. Több szigetén az USA tengeri bázist léte­sített. A Bermuda-szi-' geteket Juan Bér-] mudas spanyol ha­jós fedezte fel1 1522-ben vagy 27- ben. Sir George' Somers 1609-ben] hajótörést szenve­dett rajtuk és mi-] után szerencsésen] megmenekült, 1611-ben néhány] gyarmatossal visz- szatért és le telepe-] dett. K*OS O E&tlPTOrt O BRIT £> FRANCIA ft EGYEB 4 ■ 20 0ÜC 000 Afrika, a fekete földrész volt Idáig a gyarmatosító erők legszi­lárdabb támasza. Jóformán egy kézen meg lehetett számolni az ezen a hatalmas földrészen levő önálló államokat. A második vi­lágháború után azonban megnőtt az arab és a néger népek nem­zeti felszabadító mozgalma. Ennek a küzdelemnek eredményeként az elmúlt év folyamán olyan új ön­álló államok keletkeztek, mint Szudán, Tunisz és Marokko; Egyiptom pedig a Szuezi-csatoma államosításával a gyarmati rend­szer utolsó maradványát is eltün­tette. Most egy újabb független állam, Ghana Is megjelent Afrika térké­pén. Ghana Idáig Aranypart néven szerepelt a földrajzkönyvekben. Területe 203 700 négyzetkilométer, tehát kétszer akkora, mint hazánk. Lakossága azonban mindössze 4 és félmillió. Az Aranypart nevét aranykln- esel után nyerte. A Délafrikai Unió után az Aranypart termeli a legtöbb aranyat Afrikában (évi 23 tonnát). Igen jelentős ezenkívül mangánérc-bányászata Is. A második világháború után bontakozott ki az Aranyparton a nemzeti felszabadító mozgalom. 1931-ben a brit kormány új al­kotmányt volt kénytelen adni és a múlt év végén a brit parlament elhatározta, hogy 1937. márciusá­ban megadja a függetlenséget Aranypartnak. Az új független állam a Ghana nevet kapja, amely annak a haj­dani afrikai országnak volt a neve, amely a IX. és XIII. század kö­zött a Szenegál és a Niger folyó felső folyása között terült el. Ghana fővárosa Akra kikötőváros lesz. Az új, független afrikai ország megalakulása még Jobban megszű- klti a gyarmati rendszer kereteit. Az új állam egés-cn biztosan ked­vező hatást fog kifejteni a még nem szabad afrikai népek szabad­ságharcára. JA világ „legforróbb“ pontja: ! KÖZEL-KELET A szuezi és az akabai öDöltől kö­rülzárt, a a Vörös tengerbe nyúló fél­sziget Ázsia és Af­rika között Egyip- f tóm alkotó része, r A vízben rendkí- ■’vül szegény siva- \ tagnak Vörös ten- .1 ger felé eső részét > hatalmas, néhol j 2.600 méter magas | gránithegyek zár- j ják el. Bibliai ne­> vezetességű terü- | let. A félsziget e I részén, közel az iz- / raeli határhoz, (• drágakőlelőhelyek i] vannak, újabban ]i pedig kőolajat is / találtak. # Az izraeli csapa­# tok október 29-én / itt törtek be Egyip- f tóm területére, és / nyomultak előre # Szuez irányába. Az Egyesült Nemze­tek határozata után ENSZ karha­talmi csapatok ér­keztek Egyiptom­ba, a félszigetre elsősorban jugo­szláv egységek, és elfoglalták a visz- szafelé húzódó iz­raeli csapatok he­lyét. Az ENSZ csa­patok azóta elér­ték El Arist, a fél­sziget legnagyobb városát, az utóbbi napokban pedig el­foglalták a gazai Í térséget és az aka­bai öböl területét, amelynek elhagyá­I sát Izrael eddig különféle feltéte­lekhez kötötte, el­lenszegülve a fel­tételnélküli kivo­nulásról hozott ENSZ-határozat- nak. Izraeltől kelet­re feleszik a leg­Í fiatalabb középke­leti arab ország, Jordánia. 1948-ban Nagybri tanniával különleges védel­mi szerződést kö­tött, amelynek alapján Nagybri- tannia támaszpon­tokat és csapato- / kát tarthat terüle­tén. Jordánia, mint általában a többi középkeleti ország, elmaradott. A la­kosonként átlag évi jövedelem száz dollárnál keve­sebb, a gyerme­keknek csak egy­negyed része jár iskolába. Ezer fel­nőtt közül 28 ol­vas újságot. Az or­szágnak csak egy- hatoda nem siva­tag. Jordánia tavaly viharos politikai események színhe­lye volt. A lakos­ság tüntetésekkel és zavargásokkal válaszolt azokra a brit törekvésekre, hogy bevonják a bagdadi egyez­ménybe, s ezzel széthúzást okozza­nak az arab álla­mok között. Hiába öltöztek az angol katonák, az Arab Légió tisztjei színpompás arab viseletbe, nem szerették őket. Nagy izgalmat kel­tett Angliában, amikor Husszein ki rály menesztette Glubb pasát, a jor- dániai arab légió angol parancsno­kát és több tiszt­társát Májusban Jor­dánia közös kato­nai tanácsot ala­kított Egyiptom­mal. A legutóbbi vá­lasztásokon a brit­ellenes csoportok a parlamenti kép­viselői helyek két­harmadát megsze­rezték. Szuiejmán Nabuiszki, új Jor­dániái miniszter- elnök már decem­berben követelte, hogy szakítsák meg Angliával az 1948-ban kötött szerződést. Angol- jordániai tárgya­lások kezdődték, s végül megegye­zés jött létre, hogy az 1948-ban kötött szerződés ez év áp­rilis elsején érvé­nyét veszti. A brit csapatokat ettőf az időponttól szá* mított hat hóna­pon belül kivon­ják Jordániából. Az országnak 1,330.000 lakosa van. Ebből 400.000 izraelből menekült arab. Egyiptom megtámadása után az országon átha­ladó kőolajvezeté­ket két helyen is felrobbantották. Fordította: BABITS MIHÁLY VII. — Kényszerülök beismerni tudatlanságomat, — vá­laszoltam —, de mindenekelőtt való az igazság. Mégis úgy érzem, porig vagyok alázva azáltal, hogy nem is­merem ezeknek a kétségkívül rendkívüli férfiaknak müveit. Azonnal föl fogom kutatni írásaikat és különös gonddal tanulmányozom át. Monsieur Maillard, ön iga­zán — nem rejthetem el ezt ön elől — ön igazán meg­szégyenített! Valóban restelkedtem. _ Szót se többet róla, kedves fiatal barátom — mo ndta ő nyájasan, kezemet megszorítva — Igyon meg velem egy pohár sauterne-it! Ittunk. A társaság nem várva biztatást, követte pél­dánkat. Csevegtek, tréfáltak, nevettek, ezer bohóságot vittek végbe: a hegedűk visítottak,' a dob' zörgött és kopogott, a trombiták bőgtek, mint a Phalnris bronz­bikái, s az egész jelenet, mind vadabbá és vadabbá válva, amint a bor hatása fölülkerekedett, végre mát olyan volt, mint egy valóságos pandemonium — pokol­zsinat in petto. Közben Monsieur Maillard és én, ket­tőnk között Sauteme és Vougeot néhány palackjával, folytattuk beszélgetésünket, ahogy csak a torkunkon kifért. Közönséges hangon kiejtett szónak nem lett vol­na itt több eshetősége, hogy meghallják, mint egy dal hangjának a Niagara vízesés fenekén. — On uram, ebéd előtt — mondtam, a fülébe ordítva 20 EDGAR POE; DR. TOLL. ES PROF. KÁTRÁNY — említett valamit arról a veszélyről, amivel a régi kedélycsillapító rendszer járt. Ez a dolog hogy áll? — Igaz — felelte — időnként bizony meglehetős nagy veszéllyel jár. Az őrültek szeszélyeit nem lehet kiszámítani; s véleményem szerint, valamint dr. Toll és professzor Kátrány nézete szerint is, sohasem bátor- ságos dolog nekik megengedni, hogy kíséret nélkül szabadon járjanak. Az őrültet lehet egy időre, ahogy mondani szokták, „lecsillapítani”, de mindig meg van benne a hajlam, hogy előbb-utóbb egyszer csak kitör­jön rajta a dühöngés. A ravaszsága is közmondásos és csakugyan rendkívüli. Ha valami tervet forral, szán­dékát bámulatos higgadtsággal képes eltitkolni; és az ügyesség, amellyel az épelméjűséget szimulálja, a leg­különösebb problémák egyikét nyújtja a filozófus szá­mára az emberi lélek tanulmányában. Valóban, amikor egy őrült teljesen épelméjűnek mutatkozik, legfőbb ideje, ráhúzni a kényszerzubbonyt. — ön valami veszélyt említett, kedves uram, amit maga átélt, mióta ezt az épületet igazgatja; volt valami személyes és közvetlen oka a véleményre, hogy a tébo­lyultakkal szemben kockázatos a liberalizmus? — Itt? amit én magam átéltem? hát mondhatom ön­nek, igenis volt. Például: — nem nagyon sok idővel ezelőtt különös körülmény adta elő magát épp ebben a házban. Tudja, akkor még a „kedélycsillapító rend­szer” volt érvényben és a páciensek szabadon jártak. Meglepő csöndesen viselkedtek és minden épeszű em­ber ebből a tényből is — hogy olyan meglepő csönde­sen viselkednek — tudhatta, hogy valami pokoli tervet forralnak agyukban. És csakugyan egy szép reggel az ápolók és örök arra ébredtek, hogy ők vannak a cel­lákba csukva, kezük és lábuk jó) összekötözve és úgy őrzik őket, mintha ők volnának-az őrültek, maguk az őrültek pedig elfoglalták a felügyelők és gondnokok helyét. • Ne mnndi-i! Soha életemben nem hallottam ilyen képjelen esetet! EDGAR POE: DR. TOLL ES PROF. KÁTRÁNY 21 — Tény. Az egészet egy hülye pasas okozta, — eg\ őrült —, aki valahogy azt vette a fejébe, hogy minden eddig ismertnél jobb kormányzati rendszert talált föl — már ami az őrültházak kormányzatát illeti. Gondo­lom, ki akarta próbálni a találmányát s ezért rábe­szélte a többi beteget, hogy szőjenek együtt egy össze­esküvést és döntsék le trónjáról az uralkodó hatalmat — S csakugyan sikerült? — Nem lehet tagadni. Őrzők és őrzőitek egy csapás­ra helyet cseréltek. Azaz, hogy nem egészen szószerint mert hisz az őrültek azelőtt is szabadok voltak, míg az őröket minden további nélkül a cellákba zárták és sajnálattal kell megállapítanom, nem valami gavallé- ros módon bántak velük. — De remélem, nemsokára bekövetkezett az ellen- forradalom. A dolgoknak ilyen állapota nem sokana tarthatta fenn magát. A szomszéd falvak lakossága, az intézetbe érkező látogatók bizonnyal megadták a vész­jelet. — Ebben már nincs igaza. A lázadás vezére sokkal ravaszabb volt. Egyáltalán nem bocsátott be látogató­kat, kivéve egyetlen egyszer, egy nagyon jámborképű fiatalembert, akitől nem volt oka megijedni. Ezt az egyet beresztette, csak úgy változatosság kedvéért, hogy a bolondját Járassa vele. Mikor eléggé elbolondi- totta, megint kibocsátotta és útjára küldte. — Es hát mennyi ideig uralkodtak Így az őrültek? — Oh bizony, nagyon sokáig; legalább egy hónapon keresztül; tovább is, de hogy mennyivel, azt nem tu­dom megmondani. Azt az egyet biztosra veheti, hog> az őrülteknek ez alatt az idő. alatt jó dolguk volt. Vi­selt ruháikat levetették és rászabadultak a családi gardróbra és az ékszerekre. A chateau pincéi pompá­sán el voltak látva borral, s ezek az emben ördögök épp a legjobban tudták n módját, hogyan kell meginni. Mondhatom km éltek (Folytatás a csütörtöki számban)

Next

/
Oldalképek
Tartalom