Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-10 / 59. szám

YTLÄG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! DÜWMTOII A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 59. SZÁM ARA 59 FILLÉR VAS A RT* A P, 1957. MARC. 10. Mai számunkban : MindszenSy: szökött rab cA fiíeii zenei élet tevőéi Verne és a mai technika Nyílt levél a fiatalokhoz SZAKKÉPZETTSÉG ÉS MEGBÍZHATÓSÁG Am .UenforradahM élmények után mrkhelyütt vált szükségessé a vezető beosztású dolgozók felülvizsgálása. Nincs szükség arra, hogy ennek okait feszegessük. Néma* lyek megtévedtek, másokról kiderült, hogy vezetésre alkal­matlanok, ismét mások csak ügyeskedésük révén kerültek vezetőhelyre, s az első alkalommal csatlakozták az ellen­forradalomhoz. Tény az, hogy a vezetők cseréié napjaink­ban fontos probléma, amelynek helyes megoldása egész népi demokratikus rendszerünk érdeke. Az új vezetők kiválasztásakor mindig két alapvető kö­vetelményt kell figyelembevennünk: a szakmai hozzáértést és a politikai megbízhatóságot. Ezt mindenki természetes­ének is tartja, mégis a gyakorlatban számtalanszor tapasz­talhatjuk, hogy hol egyik, hol másik követelmény rovására tesznek engedményeket. Tudunk olyan esetekről, hogy egy- egy gazdasági vezetőt számos visszaélése után is azzal tar­tották meg a helyén, hogy „pótolhatatlan szakember". Másutt leváltottak képzett, a maga szakmájában kiváló vezetőt, mert a közelmúlt hónapokban néhány politikai kérdésben helytelen álláspontot foglalt él, bár ellenséges cselekménnyel, sót magatartással sem lehetne vádolni. Helytelen lenne nevekkel példálózni, elég, ha mondjuk, újhegyi vagy komlói dolgozókkal beszélünk, s kiderül, hogy ezek a kérdések igen sok munkást foglalkoztatnak manap­ság. I Káros akár az egyik, akár a másik meggondolás túl­zott előtérbe helyezése. Egyoldalú ítéletekre vezet és az üzem, vállalat, intézmény dolgozói isszák meg ennek a le­vét. Persze érvelni mindkétféle álláspont mellett lehet. „Majd szemmeltartjukr — mondják azok, akik a hozzá­értést tartják mindenekfelettvaló követelménynek, s olyan vezetőt választanak, akiről bebizonyosodott, hogy a népi demokrácia rendjével, a szocializmus építésével, a kor­mány politikájával nem ért egyet. Nagyon kétes értékű ér­velés. Hogyan dolgozzék jól az az akármennyire fs hozzá­értő vezető, 'ha naponta érzi, hogy gyanakvó szemek fi­gyelik? Viszont ha nem figyelik, mi a biztosíték arra, hogy nem érvényesíti saját elgondolásait, a dolgozók és álla­munk kárára? Sokkal jobb, helyesebb, ha az ilyen szak­ember szakképesítésének megfelelő, de nem vezető, irá­nyító munkakört kap. Téves a hozzáértés követelményének a mellőzése a politikai megbízhatóság javára is. Igaz, hogy az az ember akiről határozottan tudjuk: teljesen egyetért a párt politi­kájával, kész követni a kormányt, mindig a dolgozók és a népi demokrácia érdekelt tartja szem előtt munkájában, nem fog becsapni bennünket, igyekezni fog, hogy a rábí­zott munkát jól végezze. De itt az a kérdés, hogy elég-e az igyekezet. A legjobb szándékkal is követhet el súlyos bak­lövéseket és okozhat ezzel nagy károkat, ha nincs meg a kellő szakképzettsége. „Majd megtanulja" — szokták erre mondani. Ebben van is némi igazság, de a korábbi években nagyon sokszor fizettünk már tetemes tanulópénzeket, jól tudjuk, hogy helyesebb, ha a vezető előbb szerzi meg a szük­séges szakképzettséget és nem utólag. Adjunk alkalmat a tanulásra, i idővel új, vezetésre alkalmas emberekkel erő­södünk, de a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a vezető-po­zícióba helyezés nem mindig a legjobb alkalom erre. A vezetők személyének kiválasztása fontos kérdés, nem kerülhetjük meg. S az is igaz, hogy vezetésre minden tekintetben alkalmas emberek, olyanok, akik politikailag is teljesen megbízhatóak, szalcmai műveltségük is kellő szín­vonalú, nem teremnek minden bokorban. De pesszimis­ták sem lehetünk. Nem hihetjük, hogy nincs elég vezetés­re termett ember, hogy a volt vezetők így vagy amúgy — helytelen utasítások vakon és szolgai módon való végrehaj­tásával a korábbi években vagy az ellenforradalom előtti kapitulációval tavaly ősszel — mindenütt alkalmatlanná váltak tisztségük betöltésére. Azt sem állíthatjuk, hogy a felszabadulás óta eltelt tizenkét év alatt nem nőttek fel nagy számban szocialista meggyőződésű és jóképzettségű szakemberek. Azt a követelményt, hogy „megfelelő embert a megfelelő helyre”, meg tudjuk valósítani, ha kellő körül­tekintéssel és lelkiismeretességgel választunk. Nem lenne helyes, ha úgy látnánk munkához, hogy minden vezetőnél mérleget készítenénk és csak akkor fo­gadnánk el vezetésre alkalmasnak, ha a szakképzettség ada­tait a mérleg egyik, a megbízhatóságot bizonyító adato­kat pedig a másik serpenyőjébe téve a mérleg nyelve pon­tosán a középre mutat. Ilyen „tökéletes kádereket" csak nagyon ritkán találunk. De az már igenis lehet követel­mény, hogy a mérleg nyelve ne lengjen ki túlságosan se az egyik, se a másik oldalra. Úgy is mondhatnánk, hogy a jó vezetéshez szükséges szakértelemből a minimálisnál töb­bet kell követelnünk attól, aki (rendszerint megbízhatatlan­sága miatt leváltott korábbi vezető helyére) elsősorban he­lyes politikai állásfoglalása révén jut vezetőhelyre, viszont a legjobb szakember mellett is csak akkor állhatunk ki teljes bizalommal, ha pártunk politikáját legalábbis az alapvető kérdésekben magáénak vallja és a szocializmus építéséért kész teljes tudását felhasználva dolgozni. Ma még sokhelyütt viták folynak a vezetőállások betöltése kö­rül, s ezek a viták csak úgy végződhetnek eredménnyel, ha a vezetőket eszerint válogatjuk meg. 1848 igazi örökösei a kommunisták és a szocializmust építő dolgozó nép Tézisek az 1848—49-es magyar polgári forradalom és nemzeti függetlenségi harc 109. évfordulójára 1648 tavaszán forradalom vi­hara söpört végig Európán. Talpra állott a magyar nép ja, hogy megdöntse a feudalizmus korhatag rendjét és kivívja az ország függetlenségét a reak­ciós Habsburg zsarnoksággal szemben. A forradalom szétzúzta a feudális rendet, eltörölte a jobbágyresndszert, paraszti tu­lajdonná tette az úrbéres tél- kékét, megszüntette az úriszé­ket. A forradalom az ország élére önálló magyar kormányt állított. A forradalom nemzeti demokratikus vívmányai utat nyitottak a polgári átalakulás­nak hazánkban, megnyílt an­nak lehetősége, hogy az ország leküzd je a Habsburg-uralom súlyos örökségét, évszázados el­maradottságát A forradalmi átalakulás vezetője aikkor a li­berális középnemesség volt ezért a földesúri nagybirtok- rendszer érintetlen maradt, az egykori jobbágyok nagy részé­ből földnélküli koldusparaszt lett. A munkások és a szegény­parasztok nem kaptak válasz­tójogot, s a nemzeti kisebbsé­gek egyenjogúságát sem ismer­ték el. 1848 nyarán a Habsburg ab­szolutizmus, a magyarországi ellenforradalmi erőkre támasz­kodva, fegyverrel tört hazánk­ra. Népünk nem hódolt meg az elnyomóknak. Kossuth hívó szavára napok alatt tízezrek gyűltek seregbe, hogy megvéd­jék a forradalmi vívmányokat, s a nemzeti függetlenséget Hosszú hónapokon áit egy­maga állta a magyar nép a rettentő ellenforradalmi túl­erő rohamát. Ez a küzdelem akkor az emberi haladás élé­re állította Magyarországot, s 1848—49-el nemzeti törté­nelmünk egyik legnagyobb fejezetévé avatta. Az 1848-as forradalom és nemzeti függetlenségi harc a nemzetközi reakció túlerejével szemben elbukott Megoldatlan feladatként ma­radt az utókorra a nemzeti függetlenség kivívása, a feudá­lis nagybirtokrendszer és a monarchista önkényuralom megsemmisítése, demokratikus köztársaság teremtése. Negy­vennyolc forradalmi örökösei az eltelt több, mint egy évszá­zad során mindig azok voltak, akik vállalták a harcot a for­radalom megoldatlan feladatai­nak végrehajtásáért II. Hasznos munkára fogfák j a pécsi bányák eüensegef, Külföldi tapasztalatok alap­ján, X.7 millió forintos költ­séggel korszerű metángázlecsa- poió üzemet építettek Fécs- Va sason és azt — a gyakorlati hasznosítás első lépéseként — bekötötték a pécsvasasi Petőfi- akna egfrik, erre a célra átala­kított kazánjába. A szerelési munkákkal szombaton végez­tek és így március 10-én, va­sárnap megtörténik a metán­gáztüzelésű kazán begyújtása, amelyhez.közvetlenül a bányá­ból kapnak 5000—5500 ka lóri á- jú metánt, A szabadságharc bukása után csak a dolgozó nép ma­radt hű 1848—49 zászlajához. Kossuth, Petőfi neve az ő aj­kán vált nemzeti legendává. Az uralkodó osztályok eldob­ták a nemzeti f üggetlenség lo­bogóját, s 1867-ben kiegyeztek a Habsburg monarchiával A kiegyezés biztosította a magyar uralkodó osztályok uralmát a nemzeti kisebbségek felett, megőrizte a nagybirtokrend­szert és a nép jogait megnyo­morító monarchia-uralmat, alárendelte a nemzetet a Habs- burg-dinasztíámaik. A negy­vennyolcas forradalmi örök­ség valóra váltásának történel­mi szerepe szükségszerűen az egyre erősödő, osztállyá szer­veződő munkásságra várt; 1848-ban a feudalizmust kel­lett megdönteni. 1848 után ki­fejlődött a kapitalizmus, majd a századforduló idején ki­alakult az imperializmus; A társadalmi előrehaladás feladata a félbemaradt pol­gári demokratikus átalaku­lás befejezésén túlmenően — már a kapitalizmus meg­döntése lett. A kapitalizmus a XX. század elejére hasonlóan korhatag renddé vált, mint amilyen a feudalizmus volt 1848-ban: csökönyös akadály a társadal­mi fejlődés útjában. A forra­dalom, amely 48 forradalmi örökségét végrehajtja, az im­perialista renddel találja im­már szemben magát A munkásosztály érdeke mindenfajta kizsákmányolás maradéktalan megszüntetése. Történelmi hivatása, hogy a nép élén haladva felszámolja a kapitalista rendet és megte­remtse az új társadalmat. Ezt az osztályt a tudományos szo­cializmus nagy eszméje vezér­li, amely megőrzi és továbbfej­leszti az emberi gondoskodás­nak évezredek során létreho­zott örök értékeit. Mint József Attila mondja: „Papok, katonák, polgárok után így lettünk végre mi hű meghaltál a törvényeknek, minden emberi mű értelme ezért búg mibennünk, mint a mélyhegedű A munkásosztály, olyan párt­tal az élén, amely a tudomá­nyos szocializmus tanításait alkalmazni tudja. — 1848 for­radalmi hagyományainak igazi örököse, minden dolgozó osz­tály vezetője lett a társadalmi harcban. Az ipari proletariátus köré tömörült az úri Magyarország ellen sikraszálló, földosztást követelő szogényparasztság. A munkásság kialakulóban levő szocialista mozgalmához csat­lakozott 1867 után az ősz Táncsics Mihály. A munkásság keleten felragyogó vörös csil­lagától várta a magyar hajnal- hasadást Ady Endre. A magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép, a Kom­munisták Magyarországi Párt­jának vezetésével 1919-ben vív­ta ki első nagy győzelmét. Az 1919-es tanácsköztársaság azok­nak az uralmát döntötte meg, akik 1848—49-ben vagy nyomá­ban utána, a forradalom ügyét elárulták, s szembefordultak a magyar néppel. Dolgozó népünk harcához a példát ax orosz forradalom adta, az erkölcsi és eszmei segítséget az orosz kommu­nisták, akik Lenin vezeté­sével megdöntötték a cári zsarnokságot, a mi Habsbni'g elnyomóinknak 1849-es szö­vetségesét Az 1919-es munkáshetalom hajtotta végre először — a gyárak, a bányák, bankok ki­sajátítását és a nagybirtokok kisajátítását is. A Magyar Ta­nácsköztársaság talált elsőnek megoldást a nemzeti kérdésre, az egyenlőség és önrendelkezés alapján Ez a rend biztosította először a .kunyhók lakóinak’* is az állampolgári jogokat, s e jogok gyakorlásának anyagi feltételeit —• ahogyan azt Pe­tőfi követelte. Ez a forradalom hívta zászlal alá 1849 óta az első hadsereget, amely az or­szág függetlenségéért vívott dicső harcot az Antant impe­rialista hódítók ellem A Tanácsköztársaság leveré­se után a hazaárulásban fo­gant horthysta ellenforradalmi rendszerrel szemben ismét a magyar munkásosztály legjobb fiai, a kommunisták emelték magasra a népszabadság és nemzeti függetlenség lobogó­ját A magyar kommunistáik véd­ték meg Kossuth, Petőfi és Táncsics alakját, demokratikus és függetlenségi eszméit az el­lenforradalmi történetírás fer­dítésével, rágalmaival szem­ben. A marxista—leninista vi­lágnézet alapján ők tárták fel tudományosan a maga teljes­ségében 1848—49 hagyatékát. ÜL A negyvennyolcas demok­ratikus nemzeti feladatok tel­jesítésére a Szovjetunió fel­szabadító harca adott lehetősé­get a magyar népnek; A második világháború ide­jén a negyvennyolcas szabad­ságharcosok példája azt jelen­tette: harcolni a nemzetközi reakció főereje, a hitleri fasiz­mus, s annak hazai szövetsé­gesei, Horthyék és a nyilasok ellen, szövetségben az összes antifasiszta erőkkel, szövet­ségben a demokratikus nagy­hatalmak koalíciójával, min­denekelőtt pedig e demokra­tikus koalíció vezető erejével, a szocialista Szovjetunióval. A magyar kommunisták és né­pünk sok más hű fia. becsü­lettel vállalták ezt a feladatot. Ezrek tettek vérükkel hitet a nemzeti szabadság és embert haladás ügye melletti Abból a mély szakadékból kellett kiemelni nemzetünket, amelybe a Horthy-rendszer ta­szította, amikor hazánk a szov­jetellenes rablóháború részese és a hitlerista Németország utolsó csatlósa lett. A Szov­jetunió felszabadító harca meg hozta néltünk a várva-várt füg getlenséget. Attól a néptől kap­tuk a szabadságot, amely el­len bűnös háború ha vitték ha­zánkat; A magyar dolgozó nép, élén » k orrún n ni sták-vezette munkásosztállyal, kezébe vette sorsa Intézését, meg­kezdhette a negyvennyolcas demokratikus és nemzeti fel­adatok teljesítését Is, Felosztotta a nagybirtokosok földjét a nincstelen és kevés- földdel bíró jobbágyutódok kö­zött. Megteremtette a nép de­mokratikus államát. Eltávolí­totta az államhatalomból a nagybirtokos és nagytőkés osz­tály képviselőit Az irányító he lyekre a munkásosztály és a dolgozó parasztság fiait állítot­ta; Szembefordultunk a reak­ció soviniszta politikájával és rendeztük viszonyunkat a szom szédos népekkel iS; A Szovjet­unió nemzetközi tekintélyére, s önzetlen segítségére támasz­kodva, megvéd tűk hazánkat az imperialista világ beavaticazási kísérletei ellen. 17. A magyar munkásosztály, a kommunisták vezetésével, nem csak végrehajtotta azokat a nemzeti feladatokat, amiket az 1848-as forradalom örökül ha­gyott, hanem tovább is ment; Valójában. 1848 forradalmi szellemének, Petőfi szellemé­nek megtagadása lett volna, ha csupán a múlt században meg nem oldott, vagy félig megol­dott feladatokat hajtja végre, s nem megy tovább a történe­lemszabta úton: harcban a mai fejlődés akadálya, a burzsoázia ellen, a mai kor haladó rend­jének, a szocializmusnak fel­építéséért. Petőfi és Vasvári,« legmesszebb-tekintő márciusi fiatalok sem akartak félúton m-gállni a kizsákmányolás, nyomor és szolgaság elleni’küz delemben „;:. a XIX. század költőihez“ írt versében a köl­tő a legtisztább fogalmazásban mondja ki: „Ha majd a bőség lcosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán: akkor mondhatjuk, hogy megálljunk..." Ml más ez, mint a kommuniz­mus prófétai megálmodása? A magyar kommunisták Petőfi szellemi örökösei voltak, ami­kor a földesurak előzetese u án harcba vezették a munkássá­got, hogy űzze el a tőkéseket is, adja a nép tulajdonába a gyárakat, bankokat, s szövet­ségben a dolgozó parasztság­gal, vegye kezébe az államha­talmat. E nagyszerű harcban a magyar dolgozó nép történelmi feladatot hajtott végre. A szocialista átalakulás so­rán. néhány év alatt nagy ered­ményeket értünk el. Kiemeltük az országot a fasiszta Horthy- rendszer és a háború okozta pusztulásból és nyomorból. Lényegében megszüntettük az embernek ember által történt kizsákmányolását tár aad almunkban, Erős ipart teremtettünk, amely nélkül — Kossuth szavaival — „Fél-karú óriás a nemzet“. Megnyitottuk a falu szocialis­ta fejlődésének útját. Letörtük a volt kizsákmányoló osztályok művelődési egyeduralmát, meg nyitottuk a középiskolák és az egyetemek kapuit a munkásuk és dolgozó parasztok gyerme­kei előtti A magyar kommunisták cél­ja volt és marad, hogy a szo­cialista építés eredményekép­pen évről évre nagyobb darab kenyér jusson minden dolgozó asztalára, hogy egyre széleseb­ben terjedjen a műveltség, hogy a dolgozó nép demokra­tikus szervei révén egyre in­kább valóban maga igazgassa önmagát, a hogy növekedjék államunk anyagi ereje, örag- bedjék tekintélye a világban. Bár a szocialista építésben nagy eredményeket értünk el, a Eákosf-féle vezetés súly,is hibái következtében ezeknek ?. céloknak az elérése törést szén vedett A bürokratizmus el­torzította a viszonylag békés körülmények között létrejött proletárdiktatúrát: A magyar népi demokrácia mint diktatúra nem volt elég hatékony az osztályéi- fenséggel szemben: demok­ráciánk pedig nem volt elé? a dolgozók számára. S ngyanakkor, amikor a for­radalmi és haladó nemzeti ha­gyományok ápolása és tovább­fejlesztése terén nagy munkát végeztünk, ezt beárnyékolta az, hogy a Rákosi-féle vezetés több vonatkozásban megbán­totta a magyar nép nemzet? érzését is, s ezzel ártott a pro­letár nemzetköziség eszméjé­nek is. Mindez érthető elégedetlen­séget váltott ki a nép körében. Ezt az elégedetlenséget szítot­ta az a felelőtlen demagógia, amelyet a hibák eltúlzásával és a párt hátbatámadásával, s Nagy Imre—Loscnczi-féle cső; port a nyflt ellenforrad;v".l érőkké1 szövetségben folyta* '95(í októberben az így keiet­prolytatás a 2, oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom