Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-08 / 57. szám

VILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI r NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ; a&s&my.ainkab/ leányainkat XIV. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM ARA 50 FfLLÉR PÉNTEK, 1957. MÁRCIUS 8.5 'Daoiuzi világo t... Egy névtelen asszony rovátkái arcát, törékeny alakját, fekete keszkenőjét citálja elém a könyörtelen emlék..-. Ez az asszony a pályaudvarról kézenfogva vezet ki egy kis­fiút, kit szülei itthagytak, vándorbotot fogtak, s elhagyták a szülőföldet. A Névtelen Anya magához vette a sápadt fiút s imigyen biztogatta, valami mérhetetlen szeretetteljes hangon: „Gyere kicsi Fiam... gyere...” Ma meghajtom fejemet a Névtelen Anya előtt a férfiak nevében, ma, a világ valamennyi asszonyának, lányainak ünnepnapján. A földkerekség minden zúgában. Londontól —Moszkváig, Sevillától—Rigáig és Budapesttől—Kansas Cityig, mindenütt, az egyszerű emberek kezében megáll a szerszám, a logarléc, a paraszt megpihen a szántáson s egy percre gondolatban ott érzi maga mellett az Anyát, a hit­vestársat, a kedves szerelmest, mert ez a nap, az — Övé­ké... Mert ha férfi vagy s van benned tisztelet és becsü­let, elismered, hogy bár az emberiség egén évszázados viharok zúgtak által, de a Nő, melletted maradt! Emlékezz csak...! A Dobó Katicák, a Szent Johannák, a Klara Zetkinck és Raymond Dienck, Zóják és Juditok felesküdtek arra, hogy nő létükre kivívják jogaikat, szabadságukat saját maguk és a nemzet számára. Bár férfi vagy, s ha esetlenül is, de egy szál, csak egyetlen egy szál virágot, a tavasz első virágját nyújtsd át Anyádnak, tegyél egy szálat hitvesed fejpámájára és kö­szöntsd őket ...De valamit ne feledj! A közelmúlt tragikus eseményei megtépázták asszonyaink szívét, lelkét, nem csak sok vér, hanem sok könny is elfolyt Budapest utáin s a könnyerecskék nem mindenütt apadtak el azóta sem! Az októberi vihar családokat züllesztett szét, gyermekeket szakított el az anyáktól, férjeket űzött el hazulról a hatá­ron túlra, s itthagyták a hitvesiársat, a családot, a kis otthont, ahol annyi boldogságban és keserűségben eltelt évet töltöttek el,,, Nem maradt hát minden szem szá­razon ...I Tizenkét esztendőt hagyunk immár magunk mögött, s ez évtized alatt — ha követtünk is el hibákat — megterem­tettünk valamit asszonyainknak, lányainknak, amitől míg a világ áll, mindig meg voltak fosztva: a jogot és a meg­becsülést... Alkotmányba iktattuk az anya és csecsemő- védelmet, törvényre emeltük az egyenjogúságot s mindez nem maradt csupán papír és pecsét, hanem értelmet, való­ságot nyert a hétköznapi életben is. Bölcsődék, napközik, szülőotthonok ezrei épültek fel az országban, hogy asszo­nyaink nyugodtabb körülmények között nevelhessék gyer­mekeikét, a jovS nehizetségét. Nincsen1 olyan hivatás or­szágunkban, amelyet nő ne gyakorolhatott volna. Az is biztos, hogy a bölcsődék felépítése és a napköziotthonok léte­sítése még nem old-otta meg a nők évezredes álmait. Mert hiszen a technikai feltételek megteremtésén kívül volt még valami, amit el kellett palántáznunk az emberek gondol­kodásába, szívébe: a bizalmat és az egyenjogúság elis­merését. Nem mindenütt sikerült, akadtak szép szám­mal férfiak, kik elzárkóztak e ma már elvitathatatlan jog elöl s a kibontakozást akadályozták is, De azért, — ahogy a közmondás mondja, — „a kocsi haladt..,” s bizton állít­hatjuk. hogy asszonyaink érdekében tettünk valamit a tizenkét esztendő alatt. Mert nem akarjuk és nem is engedjük, hogy asszonyainknak olyan sorsuk legyen ebben az országban, mint a múltban, amit megdöbbentő igazság­gal megrajzolt József Attila, saját anyjáról: „...Anyám volt, apró, korán meghalt, — mert a mosónők korán hal­nak, — a cipeléstől reszket lábuk — és fejük fáj a vasa­lástól. — S mert hegyvidéknek ott a szennyes! — Ideg­nyugtató felhőjáték, — a gőz s legevőváltozásul — a mo­sónőnek ott a padlás...” Igen. így volt. S a múlt év októberében majdnem így is lett... Hiába csitult el a véres harci zaj november első napjaiban az országban, akadtak, kik asszonyainkat kihajtották az utcára hamis jelszavakkal Budapesten, Salgótarjánban, de itt, Pécsett is... Az igazságtalanság, — amely az utóbbi években el­keserítette asszonyainkat is, — meglovagolható lett, s éltek is ezzel az alkalommal azok, akiknek még nem volt elég a vérengzésből. Jött a sztrájk-„korszak”, amelynek kezdetén az asszonyok még férjeik oldalán álltak, de leg­először, — nekik nyílt ki mégis a szemük \ S ezekben a napokban, — amikor hazánkban már- már megindult a vérkeringés e szörnyű hetek után, — szinte egyetlen szívdobbanásként megmozdult a világ asz- szonyainak, lányainak serege ...! Szolidaritást vállaltak a magyar nőkkel, tudták hogy veszély fenyegette a magyar nők tizenkét éves harcának eredményeit. S adtak. Eleimet, ruhát, gyógyszert és még valamit, amit nem lehet vagon­tételekben. nem Tehet számokban és indexszámokban ki­fejezni: szcretetel... Ez volt a legdrágább adomány. S a szeretet megnyilvánult később abban, hogy gyermekeinket vendégségbe hívták hetekre Németországba, Csehszlová­kiába. Nos. nem akarjuk többé a véres októbert, nem akarják asszonyaink sem. mert fiég volt a könnyekből és a féle­lemből. Sötta többé! De amikor vérünk minden cseppjével tiltakozunk ez ellen, akkor, — éppen ezen a napon, — kötelezze egy fogadalom dolgozó nőinket: becsülettel áll­janak helyt ezután ott. ahol eddig is megbecsülést és tiszteletei vívtak ki önmaguk számára. Az üzemben, a hi­vatalban, kint a földeken, vagy otthon, gyermekeik mellett. Es ha valamikoris nem kapták meg azt a szeretet, tiszte­letet, amely őket megilleti, feledjék el ezen a napon, mert ahogy egy kis családi otthonban is mindenekelőtt a békesség és a szeretet az alapja a szilárd együtt­élésnek. — úgy egy egész nemzet békéje függ attól, hogy az emberek váll-vállvetve dolgoznak egy szebb jövőért, együvé tartoznak, egy a gondolatuk, egy a szándékuk, s együtt dobban szívük a sírig. Fehérszirmú, gyengécske virágot kötünk csokorba, a tavas- első virágát. Átnyújtjuk nektek, drága édesanyák, kedves lánykák, szerető hitvestársak s ha e néhány kö­szöntő szót, — az ünnepléstől már rég elszokva, — eset­lenül, férfimódra elrebegjük, fogadjátok azért olyan sze­retettel, mint amilyennel mi adjuk. RAB FERENC 11 Hazaíias népfront Megyei és Városi Elnökségének leifele megyénk és városunk asszonyaihoz és leányaihoz! Kedves Édesanyák, kedves Leányok! Közel felszáz esztendeje annak, 'hogy a nemzetközi mun-5 kassá g számottevő eredményeket ért cl a nők megbecsüléséért; és emberi jogainak kivívásáért folytatott harcában. Azóta már-I cius 8-át az egész világon mint a nők napját ünnepük. E nap alkalmából a Hazafias Népfront Megyei- cs Városi'. Elnöksége meleg szeretettel köszönti a megye és Pécs város asszonyait és leányait a családi élet meghitt melegét nyújtó hitvestársakat, gyermekeink édesanyját, harcostársainkat és szabad hazánk egyenjogú állampolgárait. Kívánjuk, hogy ez, ünnepi alkalommal a szeretet, a békesség fénye ragyogjon be; minden ház ablakán és szebbé, boldogabbá, vidámabbá tegye* életünket. Sokat szenvedett hazánkban valamennyiünk feladata: most a nagy család, a Haza békességének, rendjének és to-; vábbi felvirágoztatásának segítése. Ki-ki a maga módján és; tehetségével munkálkodjon ezért, így lesz vidámabb és boldo-j gabb családi jövőnk és otthonunk. ; Édesanyák cs Leányok! !/egyetek e célok lelkes képvisc-; lói, merítsetek erőt a világ asszonyainak eredményes harcai-: ból! Sok sikert kívánunk Nektek és azt, hogy sok-sok nöna-: pót érjetek meg erőben és egészségben! ; Éljen március 8-a. a Nemzetközi Nőnap, a világ asszonyai-- nak nagy ünnepe! Éljen a Magyar Népköztársaság, a magyar"., nők egyenjogúságát biztosító, szocializmust építő hazánk! A Hazafias Népfront Megyei cs Városi Elnökségének nevében: SZTERGÁR JÁNOS és BÓDIS ISTVÁN Faludi Imrénc munkásnő . V § 'v. " Györék Lipótnc munkásnő Lippa.v Lászióné pedagógus Horváth Mária (2) munkás nő Az Alexandrov-együties Pécseit Az Alexandrov ének- és táncegyüttes ma este <> órakor lép fel a Pécsi Nemzeti Szín házban. Ünnepséa a Nemzetközi lőnap aikalmábfil Gumiszalagok, bányafafogazó, automatikus olajoző-készülék készül a komlói újítási kísérleti műhelyben A Baranya Megyei Nőtanács március 9-én délután 5 órakor ünnepséget tart a városi ta­nács nagytermében a Nemzet­közi Nőnap alkalmából. Ün­nepi beszédet mond Sztergár János elvtárs, a Hazafias Nép­front megyei titkára. Minden asszonyt és leányt szeretettel vár a Baranya .Megyei Nötaniies. Érdekes és főleg hasznos öt­letek megvalósításán fáradoz­nak a Komlói Szénbányászat! Tröszt újítási kísérleti műbe­*•*«*■»*•■ *»• Ivének szakmunkásai. Annak hez fűződik. Az újító elképze- ellenére, hegy az októberi el- lését továbbfejlesztve egy lenforradalom következtében olyan csővázas 4.5 méter hosz- az újító mozgalom is vissza- szú s mindössze -80—85 kiló- hanyatlott, a kísérleti műhely- , gramm súlyú szállítószalagot ben bem csökkentek a meg- akarnák készíteni, mnely k:­Hely iségeket biztosít a tanács a kisiparosoknak oldásra váró feladatok, m * Fischer Jenp mii vezető; első­inek egy részben már eíké- ■ szült szállító szalagot mutat. • Érdekessége, hogy hossza 3 vétel nélkül minden komlói bányában eredményesen hasz. nálhátó. Érdekes, hogy á gú- miszalágpt meghajtó, sűrített levegővel működő .motort is a kísérleti műhely dolgozói ké­A pécsi kerületi tanácsok az amelyek jelenleg üzlethelyisé- ;méterről 9 méterre növelhető .... n-., , ■ - . 7­elmúlt hónapokban számos geket foglalnak el. Az értekez- Sanélkül, hogy a gumihevedert Jenő és Sz^es László iparengedélyt adtak ki. Jelen- letet március 7-én, csütörtökön !el kellene vagm. Az egesz be- -------, , ... . ... leg az a probléma, hogy az új iparengedéllyel rendelkező kis­iparosok és kiskereskedők szá­mára nem tudnak elegendő üzlet- és mühelyhelyiséget biz­tosítani. Az új iparengedélyről szóló utasítás pedig úgy intéz- lat, Vetőmag felügyelőség, Sü kedik, hogy a kisiparos, kis­kereskedő harminc napon be­lül köteles üzlethelyiségét vagy műhelyét megnyitni. A városi tanács úgy akar se­gíteni az új iparengedéllyel ellátottakon, hogy megbeszé­lésre hívja össze azokat a vál­lalatokat és intézményeket, csoportvezető lakatos elképze­lése szerint. S ami ugyancsak nem .mellékes: hazai anyagok­ból. A meghajtó motor 3.5 ló­erős, leszj. A kísérleti műhely — jelle­génél fogva — minden gépből délután fél 3 órakor tartják a ! rendezés súlya körülbelül 120— városi tanácsházám A megbe- J130 kilogramm. lesz. A teljesí- szélésen a következő vállala- ; tőképessegérol még nincsenek tok képviselői vesznek részt: -adatok, de előreláthatólag nem Mcevei Szeszipari Vállalat, .győzik majd szénnel. S bár a Cipőnagykereskedelmi Válla- !kísérleti műhely dolgozói igye­lat. Vetőmag felügyelőség, Sü- -kéznek a lehető legjobban meg , tőipari Vállalat, Postaigazga- «valósítaná az újító elgondolá- csak egy darabet készít. 11 tőség. Mélyépítő Vállalat, Ci- Fischer Jenőnek ez a ti- «her Jenő véleménye szerint, pész KTSZ ezen kívül a Pécsi :PU-s kevésbé tetszik. Szerinte a ha az említett, gumiszalagot Vendéglátó Vállalat és a MÉK. ísaaíag vasváza nem elég szí- sorozatban gyártanák egy-e >y Az értekezletnek az a célja, Slárd, a komlói bányaviszonyok berendezés ara nem lehetne hogy felszabadítsanak olyan ; között nagyon hamar használ- egy kerékpár o!3­helyiségeket, amelyek üzletbe- Ihatatlanná fog válni. állítási költségé. S mivel ilyen lyiségeknek vagy műhelyeknek • A másik, a jobbnak tartott szalagokkal valamennyi ban> a - ® ^ - í - — - üzemet el akarjak látni, érde­mes éhhez mielőbb hozzákes­alkalmasak: : gumiszalag Győri Tibor névé­i na ■■■■■■ ci isua >*■■■■■•■• KELEMENNE A dohánygyári csomagolóban, az ablak melletti nagy gépnél dolgozik Kelemen Józscfné. A termet betölti a dohányillat, a gép ezerszám nyeli a Tervet és kifogyhatatla­nul önti magából a. szürkéskék csomagokat. Óránként kétszázezret, naponta másfélmilliót. Kelemenné áll a gép mellett és nézi a fogas­kerekek, tolókák és hajtogatórudak között folyó cigarettafolyamot. Ha az automata hi­bát jelez és megállítja a gépet, villanásnyi idő alátt helyreigazítja a hibát és folyik tovább végeérhetetlenül a kis csomagok árja a ki­szedő elé. Ezerkilencszáznegyvennégy óta áll Kele­menné a gép mellett. A gép azóta áll az ablak melletti helyén s csomagolja ugyanazzal az ütemes, megállás nélküli folyamatossággal a cigarettákat. Egy gép tizenhárom év alatt egy gyár életé­ben egy kicsit történelemmé is válik. A gép mellett munkásnemzedékek nőnek fel, új szak­munkások nevelődnek a gép mellé álló félénk Tanulólányokból, akik aztán maguk is tanítóvá válnak egyszer. Nos itt, a gép mellett Kele­menné is történelmet csinált. Felnevelt már jó pár munkásnőt. Számsze- rint mennyit? Megpróbál utánaszámolni, ke­resi a neveket, az arcokat az emlékezetében, amelyek már megfordultak az utóbbi tízegy­néhány esztendőben itt, a gépe körül, de hiába, solcan vannak. Nagyon sokan. Most is van két tanítványom, két kislányom, — mutatja a garatot tömő Szőke Ilonkát és Kolorites Arankát, aki a gép végénél rakja lá­dába a huszonötös Terv-csomagokat, » Ügye­sek nagyon,. Ezért is szeretem őket, esért hí­vom lányaimnak őket.., Majd rájuk hagyom a gépet is, ha nyugdíjba megyek. *. Szőke Ilonka már helyettesítette is Kele- mennét, amikor szabadságon volt. Kolorites, Aranka- még csak egy-két hónapja dolgozik a gyárban, de. majd az évek gyakorlata belőle is mestert nevel, úgy, mint Kelemennéből nevelt a gyárban eltöltött harmincnégy év . .. — En is kislánykoromban kezdtem, — mondja Kelemenné. — Alig múltam tizenöt éves. A legszebb emlékek? A fiatalság. Lehet annál szebb emlék? Itt ismerkedtünk meg a férjemmel is.,. Szép idők voltak.., M ost már csak egy vágyam van. Nagyon szeretném, ha a kislányom ■ érettségizne már. Azután nyugdíjba megyek. Negyven évi szolgálat után átadom a gépet az itteni lá­nyaimnak . i A történelem ismer hős asszonyokat, dobó- katalinokat, jeanned’arcokat A kelemen­nék nevét nem ismeri az egész világ, még az egész ország sem. Pedig ők is csinálják a tör­ténelmet. Igaz csak a gyárakban, a gépek,mel- lett. De itt sem könnyebb történelmet csinálni, mint másutt. Harmincnégy évig állni a gépek melleit, csak látszólag egyszerű cs könnyű dolog. Valójában ehhez is kell elhivatottság és ki ícépes leszámolni, hogy hány lépésre esik ettől a jeaned’arcok hősiessége? Köszönet ezért a három és fél évtizedes munkáért Kelemennének és a többi kelemen« tbékMekm „ denn ; Még ebben a hónapban elké­• szül — ígéri a kísérleti műhely ! vezetője — a bányafafogazó 5 gép. Ez a Gyarmati—Szalon­• tot féle újítás ugyancsak a bá- I nyászok munkáját hivatott ! könnyíteni. Ha elkészül nem ; keM a bányászoknak annyit I fűrészelni, gyorsabban tudnak [biztosítani. A gép mintapéldá- •nya részben elkészült; : Az automatikus olajozó első •pillantásra egy 40 milliméter • átmérőjű 60—70 milliméter j hosszú vasdarabnak tűnik. Va- ■ lójában végtelenül egyszerű s • mégis nagyszerű megoldást •tartalmaz. A fejtőkalapácsot •vagy fúrógépet működtető • energiával, a sűrített levegő­ivel fuvatják be az olajat a ! gépbe. Az újítás jól bevált s • ezért nem olyan nagy bűn, • hogy nemcsak egyet csináltak : belőle. • Az újítási kísérleti műhely •szakemberei büszkén említet­itek, hegy számos általuk el- 5készített újítás jól bevált, hasz • nos volt. Panaszkodni nem ra- Snaszkodtak. Általában elége- 5dettek mindennel s csak az úi • ötletekre várnak. Egyetlen vö­lgyük: egy anyagvizsgáló kcszü- 5 léket szeretnének, mert — ; ahogy mondták — a köszörű les a reszelő nem műszer. Ha {továbbra is jól dolgoznak bi­• zonyára ez a kívánságuk is tel- éiÉSUl,

Next

/
Oldalképek
Tartalom