Dunántúli Napló, 1957. március (14. évfolyam, 51-76. szám)

1957-03-06 / 55. szám

1937. március e. NAPI ft 3 Balogh Elemér főiskolai tanár előadása as ellenforradalmi események ideológiai vonatkozásairól (Folytatás az 1. oldalról.) ponton voltak, hogy ami a Szovjetunióban 39 és Magyar- országon IC éven át folyt, az nem szocializmus volt, hanem az államkapitalizmus egy váll­fája. A pártról pedig az volt Losonczyék véleménye, hogy Rákosiék minden becsületes embert kizártak, akik benn­maradtak, azok mind becste­lenek — ezt a pártot elveten- dőnek tartották és egy új kommunista pártot akartak létrehozni, azokból, akik „nem kompromittálták magukat’1 Rákosiék idején. Kik lettek volna ezek? Volt jobboldali szociáldemokraták, a kisgazda és a parasztpárt jobboldali tag­jai — és a diákság. Ezek azok, akik „nem kompromittálták miaukat”. Azt hirdették, hogy az államvédelmi szerveket fegy veres felkeléssel kell szétzúzni, a rendőrségről kitenni a „sztá­linista” elemeket, a karhatal­mat pedig újjászervezni. Fegy­veres felkelésre vették tehát irányt, mégpedig másfél-két évvel ezelőtt. A szervezkedés egyik lépcsője volt a Petőfi­kor előadássorozata. Élesen bí­rálták a pártot, de a hibák fel­tárását egyúttal a párt elleni gyűlölködéssel kötötték össze. Céljuk az volt, hogy lejárassák a pártot, előkészítsék a talajt az új párt számára. Folytatódott ez Rajk és tár­sai rehabilitációs temetésével, amit ismét arra használtak fel, hogy mesterségesen felfokoz­zák a párt éllená gyűlölködés hangulatát. Jellemző, hogy az október 23-án szórt röpcédu­lák már Rajk László temetésé­re elő voltak készítve, akkor azonban még nem látták alkal­masnak az időt arra, hogy meg­kezdjék az akciót. Az ellenforradalom elleni védekezést a pártellenzék elszabotálta Október 23-án a Rádiónál kezdődött a harc, onnan men­tek szét a rendőrőrsökre és ka­pitányságokra. A rendőrség le­szerelése könnyen ment, mert Kopácsi Sándor budapesti rendőrkapitány kiadta a paran­csot, hogy a rendőrök ne tüzel­jenek, adják át a fegyvereket. A fegyveres ellenforradalom elleni védekezést a Nagy—Lo- sonczy pártellenzék elszabotál­ta. A Rádióhoz például lőszer nélküli harckocsit küldtek, majd később küldték külön te­herautón a lőszert. Az ellenfor- radalmárök így könnyűszerrel elfoglalták mindkettőt.: A Hon­védelmi Minisztériumból az el­lenforradalmi tömegekkel való barátkozásra adtak utasítást a katonai egységeknek. A karha­talmat végülis erkölcsileg tel­jesen szétzilálta az, hogy Nagy Imre forradalomnak nyilvání­totta az ellenforradalmat. Ekkor még a kommunisták lefegyverzésével meg lehetett volna állítani a folyamatot, sőt ha ez korábbam történik, az ellenforradalom idáig sem ju­tott volna el. A Losonczy-el- lenzék azonban megakadályoz­ta a kommunisták felfegyver­zését. A pártiöiskolások pél­dául — bár kérték — egy szál pisztolyt sem kaptak, sőt ahol feeyver volt, ott is elvették a kommu r *st áfctóL A karhatalom végülis a Nagy —Losonczy ellenzék asszisztá- lása mellett szétesett. Amikor Maiéter lett a honvédelmi mi­niszter, a honvédség már két csoportból állt: fegyveres fel­kelőkből, akiknek a száma ro­hamosan növekedett és regulá­ris hadseregből, amelynek a száma viszont ugyanilyen arányban csökkent. Mindebben segített, hogy a Nagy—Losonczy ellenzék tuda­tosan keverte össze a forradal­mi elemeket ellenforradalmiak­kal. A hadseregben teret hódí­tott a nacionalizmus és ez ideo­lógiát adott az ellenforrada­lomhoz. A diákok közül is so­kan álltak át az ellenforra­dalomhoz. Nagy Imre és Losonczy kom­munistáknak tartották magu­kat, de — tette fel a kérdést Balogh elvtárs —, milyen kom­munisták lehettek azok, akik „elvi alapon” szovjetellenesek, akiket a párt gyűlölete füt, akik a funkcionáriusok kivég­zésekor azt mondták: „nem kár értük, ezek sztálinisták”? Az államvédelmisták kivégzé­sét azzal hagyták jóvá, sőt szervezték, hogy „ezek javítha­tatlan szovjetbarátokF. Ezek­nek az ideológiája nem kom­munista, mégcsak nem is szo­ciáldemokrata. vár a pedagógusokra is. Az ellenforradalmi és a Losonczy- fóle ideológia még él az em­berekben, ezt kell, hogy min­denki leküzdje önmagában. Most nem vétjük el az ütés: az ellenforradalomnak még a csontját is összetörjük, de a megtorlásnál nem szabad ál­talánosítani. Még a volt de- klasszált elemeket is egyen­ként kell megvizsgálni. Sokan azt mondják, hogy a szektások hangja érvényesül a pártban. Ez annyiban igaz, hogy szektás párttagok novem­ber 4-én és utána beléptek, de az értelmiségiek közül sokakat visszatart még a Losonczy csoport bojkottja. Ez ellen fel kell lépni, mert választani ma már csak a forradalom pártja és a Szabad Európa ellenfor­radalmi csoportja között lehet. S hogy ez a választás mit je­lent, ahhoz jó tudni, hogy kik vannak a túloldalon. A gyáro­sok, bankárok, arisztokraták volt csendőrtisztek, a lumpen- proletáriátus mindenre kész elemei, s a disszidensek, akik néhány dollárért az apjukat is eladnák, Nem lehet általánosítani Kik álltak Losonczyék mögött? Ezután kitért Balogh Elemér elvtárs a NÉKOSZ szerepére. Elmondotta, hogy a NÉKOSZ- ban annakidején avantgardista szemlélet alakult ki, s a szer­vezet hibáit a hirtelen felosz­latás nem küszöbölte ki, ha­nem a NÉKOSZ tízezer' tagja úgyszólván illegalitásba vo­nult. Közülük került ki az­után a Nagy—Losonczy cso­port számos tagja, sőt vezető­je. Az ellenzék vezéreinek má­sik része Rákosiék saját „író káderei” közül került ki, akik a tehetséges, gerinces írókat terrorizálták az Írószövetség­ben. Ezek az „író káderek“ nagyi-észt burzscá származású­ak voltak, közös jellemzőjük a mammutjövedelmek ellené­re is szüntelen pénzzavar és pónzéhség. S a Rákosi-csoport Az előadás befejezte után egy felszólaló kérte, hogy Ba­logh elvtárs Nagy Imre szere­péről is beszéljen bővebben. Balogh Elemér elvtérs el mondotta, hogy Nagy Imre en­gedékenységével ártott sokat s ez az engedékenység odáig ment, hogy végül már nyiltai támogatta az ellenforradalma és az imperialisták segítségét kérte. Fauszt Imre elvtárs saját mozgalmi tapasztalataiból me­rítve beszélt a személyi kultusz káros mivoltáról, s arról, hogy az elvhű kommunisták szemé lyes sérelmeiket el tudták fe ledni, ha a párt ügyéről vo szó. Zallel László elvtárs felve tette a pedagógusok felelőssé gét. Balogh Elemér elvtárs váta-S szában helytelenítette az álta­lánosítást és kifejtette, hogy az ifjúság nevelésében a pedagó­gusok munkáján kívül számta­lan más körülmény is közrej át szik, s ezeket mind figyelem' be kell venni, ha az ifjúság magatartására keresünk ma­gyarázatot. A közel négyórás tanácskozás sok új ténnyel világította meg a pécsi értelmiség előtt az el­lenforradalom igazi okait, s re­mélhetjük, hogy e tényeket józanul meggondolva valóban szétfoszlanak az eddig elég szé­les körben elterjedt téves né­zetek és álelméletek, Bíróság előtt állnak az apátvarasdi gyilkosok Ttt ülnek hát a vádlottak padján... Szemben velük a bírák, mö­göttük a termet betöltő tömeg. Csend van, pereg a vád... November 16-án az esti órák­ban Pál Lajos és Fekete János meggyilkolták a ,Jélszemüt”, azaz Kovács Sándor pécsi te- gényszállási lokóst, a mecseki bandavezér, a „gazda” helyet­tesét. Pál közvetlen közelről, mintegy félméterről tarkón lőt­te az áldozatot, majd Fekete is megcélozta a „félszemű” fejét és a sorozat kirepült a gép­pisztolyból. Utána megrugdosták a ha­lottat. Majd két nap múlva ástak egy negyvencentiméteres göd­röt és belekaparták a holttes­tet. • De nem Pál, sem Fekete az elsőrendű vádlott, hanem Sza­bó István apátvarasdi lakás, ö a felbujtó, ö a különleges csoport vezetője. A tárgyaláson sokminden kitűnik: A bíró kérdez: — Amikor a „gazdával?1 ta­lálkoztak, ki tett neki javasla­tot különböző akciók elvégzé­sére? Szabó hallgat. De Kajsza, Blazsákovics, Pál és a többiek szemébe mondják az igazságot: — A „gazda” kérdezte, kik a fejes kommunisták Varasdon, akkor Szabó kézségesen be­mondta a tanácselnök, a párt­titkár és a termelőszövetkeze­ti elnök nevét. A „gazda" fel­jegyezte nevüket és ézt mon­dotta: „Lesz gondom rájuk”. Szabó ezenkívül — minden kérés nélkül — lerajzolta a mecseknádasdi rendőrőrs épü­letét, a helyiségeket, hány fegyver van, hány főnyi le­génység, stb. Szabó István ötlete volt az is hogy a „félszeműt” legyilkol­ják. • Szabónak itt ül a felesége. Bar­na, törékeny teremtés. Támasz­kodik a falnak, az egyik kar- haiálmista székre ülteti. Sze­gény asszony! Ez az ember le­het, örökre megrontotta hitve­sének életét... Az asszony sír. S bizonyára sír valahol a „félsze­mű”, azazhogy Kovács Sándor anyja is... S sírnak azok a szülők is, akiknek gyermekei a Mecsekben lelték halálukat, a „gazda”, azaz, az áldoktoi Horváth kezétől. Mert Blazsá­kovics bevallotta, hogy amikor ők fölmentek a Mecsekbe, ép­pen előtte néhány nappal ho­zott „ítéletet a „gazda” öt fia­tal sorsát illetően, akik szökni alcartak. Hogy az „ítélet” mi volt, azt nem kell részletezni. Kajsza László tanító. A bíró kérdez: «■■«■■•■■■■•■••■■■■■■a tömte őket pénzzel, kitünteté­sekkel, Kossuth-díjakkaL A diáksággal folytatott po­litika emellett úgyszólván ki- tenyésztett egy egészségtelen fiatalságot, az ösztöndíjak hely télén rendszerével. Ezt meg kell szüntetni — mondotta Balogh elvtáns — mert nem.«.......................... kényszeríthetürik senkit, hogyj tanuljon, de me is akadályoz­zunk senkit, aki tanulni akar. Egészséges versenyt kell be­vezetni a diákok között. Elmondja Balogh elvtárs hogy a Losonczy-csoportban voltak becsületes, de megté­vedt emberek is, akik becsü­letes szándékkal lépitek színre de becsületességük csak egyé­ni emberi tulajdonság, s nem ez jellemző az általuk folyta­tott ' politikára. Az egyéni sé­relmek miatti gyűlölet állás­pontjáról politizáltak. Gyógyulást és jó egészséget kívánunk Az Uránércbánya vállalat pártszervezetének tagjai gyűjtést rendeztek Barta-Somogyi Lajos és K. Farkas Józset súlyosan sé­rült karhatalmisták megsegítésére. Az összegyűlt 3120 forintot az alábbi levél kíséretében küldték eL Kedves Barta-Somogyi és K. Farkas elvtárs! Mi, a Pécsi Uránércbánya Vállalat kommunistái megdöb­benéssel értesültünk a budapesti ellenforradalmárok október— novemberi gálád tetteiről. Mélyen elítéltük az ellenforradal­mat, amely hajszát indított a kommunisták ellen és egyben célul tűzte ki népi demokráciánk megdöntését. Fájdalommal értesültünk a budapesti pártbizottságot védő karhatalmisták tragédiájáról. Ezért örömmel töltött el a Nép- szabadság február 19-i számában megjelent cikk, amely hírül adta szerencsés megmenekülésüket. Tudjuk, hogy az okozott fájdalmat az anyagi segítség nem feledteti, azonban köteles­ségünknek tartjuk, hogy fájdalmuk enyhítéséhez anyagi támo­gatásunkkal is hozzájáruljunk. A megdöbbentő események megacélozták kommunista hi­tünket: tudatossá vált bennünk a reakciós erők elleni követ­kezetes harc szükségessége. Emellett világosan látjuk, hogy meg kelt javítanunk a párt és a dolgozók széles tömegei kö­zötti kapcsolatot, a pártmunkát, hogy soha többé ne ismét­lődhessenek meg ilyen tragikus események. Kívánunk Önöknek mielőbbi gyógyulást és jó egészséget. A PÉCSI URÁNÉRCBÁNYA VÁLLALAT KOMMUNISTÁI — Kérem, ön tizenkilenc- éves korában az apátvarasdi iskola igazgatója lett. Ezt a po­zíciót azelőtt negyven-ötven­éves pedagógusok kapták csak meg protekcióval ön fiatal fej­jel megkapta az iskolát. Tanul­mányait ösztöndíjjal segítették. Mondja meg kérem, miért for­dult akkor a rendszer ellen fegyverrel? Kajsza hallgat. Később be- vallja: — Megbántam. Nagyon meg­bántam. Persze ugyanezt megkérdez­hetnénk Szabó Istvántól is. Apja zsellér volt világélet en. Negyvenötben kaptak föl’.et. Szabónak van öt hold földje, — szintén negyvenötben kapta, — van lova. sertése, egyéb állatai, gazdálkodhatott volna becsülettel. Nem gazdálkodott. Inkább szeszfözéssel foglalkozott es fegyvert dugdosott éveken át. Ugylátszik, kígyót melenge­tett a szivén ez az ország Sza­bó személyében is. A hallgatóságról. Kezdetkor — fegyelmezetlen. Mindenki be akar jutni, de a hatalmas terem is kicsinynek bizonyult. Kár hogy az utcán nem szereltek fel hangszóró­kat. A hangulat egyöntetű: ezek gyilkosok! Ebben egyet­ért mindenki. Egyetlen közbe­kiáltás, esetleges nemtetszés­nyilvánítás sem volt. A vád'ot- akat minden jelenlévő bűnö- öknek tekinti. Csak egyet sajnálnak. Hocni a vádlottak padján még mindig nem ül ott Horváth Géza. az áldoktor, a „gazda”, az I. szá­mú közellenség. De ami késik, nem múlik.,; Kedden nem került sor íté- 'ethozatalra. Csak a vádlotta­kat halgatták ki, szerdán sor kerül a tanúk kihallgatására, a vád és védő beszédekre, vé­gül az ítélethozatalra. Egy éve ígérgetnek Mánia tanácsának végre­hajtó bizottsága még a múlt év nyarán megrendelte a DEDASZ komlói kirendelt­ségénél 8 közvilágítási lánnu felszerelését. A kirendeltség vezetői azóta hétról-hétro ígérgetőt a lámpák felszere­lését. Mánfa dolgozói most a nagynyilvánosság előtt kérdik: mikor szerelik tel végre a lámpákat? Schmidtné, v. b. elnök. Mi igaz a szólamokból? Ideológiájuk jellemzője, hogy „szovjet imperializmusról” be­széltek. Ez az elmélet — mon­dotta Balogh elvtárs — csupán arra jó, hogy leszoktassa az embereket a gondolkodásról. Beszi.tek azután arról, hogy a bürokrácia nálunk, mint „új kizsákmányoló osztály“ jelent­kezett. Ennek sincs semmiféle tudományos alapja, hiszen mint a gyarmati népeknek, vi­szont a Szovjetunióban nem­hogy magasabb, hanem egyes kategóriáknál még alacsonyabb az életszínvonal, mint Magyar- országon — s rögtön kiderül ennek az elméletnek is a tu­dománytalansága. Az uránérc­re vonatkozó mesék is— me­sék. Az igazság az, hogy Egy főkönyvelő véleménye a nyereségvisszatérítésről Szinte napról-napra örvende­tesen javul a szénbányászok munkája. A termelés lassan megközelíti az októberi szintet s bár a termelési költségek még nagyon magasak, némi ja­vulás itt is tapasztalható. A széntermelés gazdaságosságá­nak megteremtése ma a leg­fontosabb feladat. Bányaüze­meink vezetői, munkástanácsai és s dolgozók zöme mindent el is követ a termelési költ­ségek csökkentése érdekében, mert azzal, hogy a kormány ki­látásba helyezte a nyereség­visszatérítést, egyénileg is ér­dekeltek ebben. Nem véletlen tehát, hogy mostanában a komlói és a pécsi bányászok körében is az egyik legizgal- beszédtéma; lesz-e —•-------, ~ ------— Szovjetunió a szerződés alap-; mi ndenki tudja, hogy egy hi- ján a világpiaci ár kétszeresé-I rnasabb vatalnok, a termelőeszközök- ért vette volna meg a magyar: vagy stau »vcicks**»« höz való tulajdonviszonya, a uránércet, de most új szerző-; tes, milyen irányelvek alap j an javakból történő részesedése dést kötnek, amely valószínű-* osztják fel ha lesz, s ami a leg- tekintetében ugyanúgy a dől- leg még előnyösebb lesz. : fontosabb: a nyereségből gozó osztályokhoz tartozik, Befejezésül rámutatott, hogy; mennyi kerül leiosztásra, mint a hányása vagy a pedagó- a mai karhatalmi tevékeny-1 Ezzel kapcsolatban Tüzes gus. Beszéllek „szovjet kizsák- ség gyökerében más, mimt Rá-S László, a Komlói’ Szénbányá­mé’ tolásról” is és ezt az „el- kosiék terrorja volt. A karha * szati Tröszt főkönyvelője a tálam munkája a tény lege-; következőket mondotta: rr.éle‘et“ arra alapozták, hogy milyen sok áru hagyja el az országot Csapnál. De csak azt kell figyelembevenni, hogy például Anglia, amely valóban kizsákmányolja gyarmatait, mennyivel magasabb életszín- yonaiut nyújt áz, angoloknak, ellenforradalom ellen irányul nem ott keresi az ellenséget ahol nincs. A karhatalom munkájánál is fontosabb azon­ban, hogy a téves és ellensége.' nézetekkel szemben harcol« junkj s ebben nagy feladat — Mivel a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt ráfizetéssel ter­meli a szenet, mi csak viszony­lagos nyereségről beszélhetünk. Arról, hogy a termelési- érték és a termelési költségek közötti különbség kiegyenlítését szol­gáló állami dotációt nem hasz­náljuk teljesen fel. Sajnos, ma még erről sem. Januárban pél­dául több, mint 22 millió fo­rint volt az üzemi vesztesé­günk, 735 ezer forinttal több, mint az állami dotáció. S bár a novemberi és decemberi gyatra szénminőség 575 ezer forint termelési értékcsökke­nést okozott, ez a veszteség egyáltalán nem indokolt. A III-as és az Anna-aknai bá­nyaüzemek kivételével január­ban valamennyi bányaüzem­ben magasabb volt az önkölt­ség a megengedettnél s így tröszti szinten a fajlagos (1 to szénre eső) önköltségünk 10 forinttal magasabb volt az elő­írtnál. Tüzes László elmondotta, hogy a februári eredmények már biztatóbbak s remélhető­leg nem lesz vállalati vesztesé­gük. Mégis korainak tartja a nyeieségrészesedésről beszélni, hisz egyéni elképzelésén kívül nemigen tud mást mondani. E problémát még a minisztérium sem tisztázta. Helytelennek tartja például a minisztérium­nak azt az elképzelését, hogy az anyag- és bérköltségek alap­ján ítéljék meg: nyereséges-e a bányaüzem. Ebben az esetben ugyanis előtordulhaS, ba&f­egyes bányaüzemekben nem törődnek a többi költség alaku­lásával, azokat túllépik s még­is kapnak nyereséget. *— Szerintem az üzemi ön­költség alapján kell megítélni, hogy gazdaságos volt-e a mun­ka, nyereséggel dolgozott-e a bányaüzem — mondotta a tröszt főkönyvelője. Van azonban más probléma is. Mi történik például akkor, ha történetesen a III-as és az Anna-akna csökkenti az ön­költségét s így bizonyos érte­lemben nyereséggel, Kossuth, Béta és a többi bányaüzem pe­dig veszteséggel termel és en­nek következtében tröszti szin­ten veszteség mutatkozik? Kaphat-e a III-as és Anna- akna nyereségrészesedést? A válasz nem könnyű. Tüzes László szerint csak abban az esetben, ha e célból az állam külön tartalék alapot létesíte­ne. Más a helyzet, ha a negyed­év vagy év vállalati (értsd tröszti) szinten nyereséggel zá­rul. Ebben az esetben a nye­reséges bányaüzemek hiányta­lanul megkapják 1 nyereségü­ket, a ráfizetéssel • ’•’ozók plé­dig ti határidőt, amikorra a tartozásukat le kell törlesMe­•rs A tröszt főkönyvelője sze­rint a leghelyesebb lenne a nyereséget a vállalati szinten elért eredmények után adni, cs természetesen az üzemek ál­tal elért eredmények alapján szétosztani. Ez esetben az üze­mek nemcsak a saját, hanem a vállalati érdekeket is figyelem­be vennék s igyekeznének min­den tekintetben csökkenteni a termelési költségeket. A nyereségrészesedés felosz­tásánál Tü2es László szerint a teljesített műszakokat, a telje­sítményeket és a munka minő­ségét kellene figyelembe venni. Az elképzelések valóraváltá- sóig azonban még hosszú utat kell megtenni. A tröszt januári termelése a szeptemberi terme­lésnek csak az 55,7 százalékát érte el. A januári termelési költségek szinte hihetetlenül magasak. Januárban például 17 százalékkal több volt a bér­költség (csak fele a termelési mint szeptemberben. Alacso­nyak a fejtési, elővájási fen-, tartási teljesítmények -< s lyütt rossz mée a pro 'mtr az improduktív múszaKok a nya. stb. Amíg e hibák, nehézségek kijavítása terén lényeges vál­tozás nem történik, u nyere­ségrészesedésről beszélni nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom