Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-16 / 40. szám

VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA JCrV. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM ARA 50 FILLER VASARNAP, 1957 FEBRUAR 17 Mai számunkban: Jugoszláviából 464 menekült érkezett vissza JPécsre Razzia a piacokon 755 lakást építenek Komlón Megkezdik a salaktégla gyártását \ y Együtt a néppel Növekszik a párt fekfcteélvc. Növekszik a kommunis­ták tekintély* ex üzemekben és falun tej A becsületes emberek mindenütt szívesen hallgatnak a bátran is ha­tározottan fellépd kommunista vezetőkre. Az ellenforra­dalmi demagógiától félrevezetett emberek te lassan, de biztosan, tömegével ismerik fel a pártban őszinte is igaz barátjukat, hivatott vezetőjüket. Ez a folyamat nem túl­ságosan gyors, de azok, akik a párt mellé állnak ma, meggyőződésből teszik és biztosak lehetünk abban, hogy a kommunisták igazát ma elismerő dolgozók már nem fognak hátatfordttanL A párt tőmegbefolyAsdnak erősödése azonban újabb problémákat te vet fel Máris tapasztalhatjuk, hogy akad­nak kommunista vezetők, akik nem találják meg a he­lyes hangot a dolgozókkal szemben. A határozott fellé­pést összetévesztik a ridegséggel. Tettrekészségük néha a dolgozókkal szembeni türelmetlenségben nyilvánul meg. Ez bizony visszatetszést szül, nem gyorsítja, hanem las­sítja a párt tekintélyének szilárdulását Nem véletlen jelenség ex. Oka van annak, hogy most tűnik fel, amikor a fegyvere* ellenforradalom leverése után a zavaros nézetekkel szembeni ideológiai hőre so­rán is egyre több győzelmet aratunk. Egyik okát abban kereshetjük, hogy elvtársaink keveslik az eddigi eredmé­nyeket, gyorsabban szeretnének haladni. Szeretnék, ha már minden dolgozó csak a pártra hallgatna. Ez az — egyébként jogos «**» türelmetlenség azután arra sarkall néhány elvtársat, hogy türelmes meggyőzét helyett lát­szatra célravezetőbb módszereket alkalmazzon. Utasít, parancsol, sőt (erre is ran példa) fenyeget. De ez valóban csak látszateredményekre vezet. Lehet, hogy a rideg hang hatására sokan behúzzák a nyakukat és nem lesz ellen­vélemény, de ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek egyet te értenek velünk. Magukbafojtott é< -válasz nélkül maradt véleményük csak megerősödik és ha szemben bó­logatnak te, nem lehetünk biztosak abban, hogy nem el­lenségeinknek adnak-e igazat. Türelmesen kell foglalkoznunk a dolgozókkal, Hall­gassuk meg a véleményüket még akkor is, ha azt nyil­vánvalóan ellenséges propagandahatás alakította ki. Aki szembe, őszintén, választ várva elmondja kételyeit, az nem lehet ellenségünk. S hogy az emberek kételyekkel küszködnek, azon ne csodálkozzunk. Az lenne csoda, ha nem lennének kételyeik, hiszen volt ami megzavarja az emberek fejét még akkor is, ha nem számolunk a ma is féktelenül uszító nyugati rádióadások hatásával. Beszél­gessünk, vitatkozzunk türelmetlenség nélkül, mert bíz­hatunk abban, hogy a dolgozók a mi szavunkra és saját józan eszükre hallgatva feltétlenül megtalálják a helyes utat. S előbb találják meg, ha kételyeiket elfogadhatóan tisztázzuk, mintha rájuk förmedünk; „magából is az el­lenség hangja beszélf* A ridegség, az elutasító magatartás másik oka lehet, hogy egyes elvtársaink elbizakodtak. „Kezünkben a fegy­veres erő, mienk a hatalom” — mondják, s azt hiszik ez elég is ahhoz, hogy minden úgy történjen, ahogyan szeretnénk. Pedig korántsem elég. A fegyverek megsze­rezhetik és rövid ideig meg te védhetik a munkásosztály hatalmát, a nyíltan, fegyverrel támadó ellenséggel szem­ben mindig is szükségünk van a fegyverek erejére, de ez nem elég. Bármilyen nagy hangon is terjesztik ellen­ségeink azt az állítást, hogy a kommunisták a nép el­lenére akarnak „uralkodni", mi nem a nép ellen, hanem csakis az egész dolgozó néppel együtt, minden becsületes emberre számítva akarjuk megvalósítani a szocializmust. Es semmiképpen sem „uralkodni” akarunk. Ennek az or­szágnak a dolgozó nép a gazdája, s ha úgy tetszik, „ural­kodója”. A néppel, a munkásosztállyal, a dolgozó paraszt­sággal, az értelmiséggel és a dolgozók minden rétegével pedig csak úgy haladhatunk együtt, csak úgy vezetheti pártunk az ország népét, ha még a látszatát is kerüljük annak, mintha valami kisebb csoport a fegyverek erejére támaszkodva a nép tiltakozása ellenére valósítaná meg akaratát. Ahhoz, hogy mind a türelmetlenség, mind az elbiza­kodottság hibáját elkerülhessük, tisztáznunk kell ma­gunkban egy kérdést. Talán azért akarunk szocializmust, mert nekünk, kommunistáknak ez így tetszik, s mert így van megírva a marxizmus—leninizmus tankönyveiben? Nem. Hibázik az a kommunista, aki Így gondolja és ha­zudnak ellenségeink, amikor ezt állítják. A szocializmust mi azért akarjuk, mert legszentebb meggyőződésünk sze­rint csak ebben a társadalmi rendszerben érhetjük el, hogy egyik ember ne nyomja el és ne zsákmányolja ki a másikat, s hogy a dolgozó tömegek alkotó munkája ne egy vékony léhütő réteg gazdagodását, hanem az egész nép felemelkedését szolgálja. Ezt nem szabad soha elfe­lejtenünk és ha becsületes dolgozókkal beszélünk, úgy te­kintsünk rájuk, hogy a szocializmus nem a mi egyéni óhajunk, hanem az 6 érdekük, értük fáradunk és har­colunk. Nem dísze kezünk ezzel, s nem hivatkozunk foly­ton arra, hogy mi áldozatokat hozunk a népért, de sze­rényen, állhatatosan, türelmesen győzzük meg a dolgozó­kat arról, hogy bennünk bízhatnak; hogy őszintén; ker­telés nélkül beszélünk, és meggyőződésünk szerint cse­lekszünk. A szigort és kérlelhetetlenséget tartogassuk csak a nép ellenségei számára, a megtorlás jusson csak az el­lenforradalmároknak, de ezeket élesen válasszuk el a be­csületes dolgozók tömegeitől, amelyeket nti csak vezetni, megfélemlíteni akarunk, Sajtótájékoztató a pénzügyminisztériumban Amióta a kormány eltörölte a beszolgáltatást, egymásután keletkeznek a hírek arról, hogy a parasztság megnövekedett jö­vedelme után milyen módon fogják felemelni adójukat. A rémhírterjesztők sorra kohol; ták a híreket, a különböző „tcrvezetadókról”, de mint annyiszor, most h felsültek. Eddig nem látott egyetlen olyan rendelkezés sem napvilá­got, amely a parasztság foko­zott adóztatását jelentette vol­na. Szombat délelőtt pedig a pénzügyminisztériumban Polo- nyi Szűcs Lajos miniszterhe­lyettes hivatalosan közölte a sajtóval, hogy a kormány leg­utóbbi ülésén elhatározta, hogy a parasztság ebben az eszten­dőben a tavalyival azonos adót fizet — persze országos vi­szonylatban. A kormány annak ellenére hozta ezt az intézkedését, hogy többek között a kötelező be­szolgáltatásra, a gyermektcle­gi fejlesztési járuléknak, a kö­telező tűz- és jégbiztosításnak megszűntetésével a parasztság bevétele tavaly legalább I mil­liárd forinttal növekedett, eb­ben az évben pedig mintegy 5 milliárd forinttal emelkedik. A kormány javasolja ax El­nöki Tanácsnak a mezőgazda- sági lakosság általános jöve­delemadóját szabályozó tör­vényerejű rendelet módosítá­sát. Eszerint újból szabályoz­zák az együttadózók körét, és ezzel megszüntetik a földterü­letek indokolatlan összevoná­sát és az ebből eredő maga­sabb adóztatást. Ez az intéz­kedés régi sérelem orvoslását jelenti. További kedvezmény, hogy ebben az évben már nem­csak a szőlő- és a gyümölcs­telepítés, hanem az erdőtele­pítés után is jár adómentesség. Megszüntetik az úgynevezett „kulákadót", vagyis az eddigi megkülönböztető adótételeket. Nem fordulhat ezentúl elő, hold fölötti adótétel alapján le­gyen köteles adót fizetni, mert valamikor 25 holdnál nagyobb földterületen gazdálkodott. Ez­után azok a gazdák is, akik ré­gen kulákadót fizettek, a jelen­legi földterület nagyságának és minőségének megfelelő adói fizetnek. A parasztság kívánságának tett eleget a kormány akkor is, amikor az adófizetést, az adó­kezelést és az adókönyvelést a járási tanácsoktól a községi ta­nácsok hatáskörébe utalta. A miniszterhelyettes hangsú­lyozta, hogy nincs alapja an­nak a rémhírnek, amely szerint a kötelező beszolgáltatás meg­szűnésével megszűnt a földadó (Folytatás a I. oldalon) Jrfagyaktíva Diósgyőrben Szombaton gyűltek össze Diósgyőrben a magyar nehéz­ipar egyik jelentős fellegvárá­nak kommunistái, hogy meg­beszéljék az időszerű politikai kérdéseket és megvitassák a további feladatokat. Az értekezleten több mint háromezer kommunista .jelent meg. Beszédet mondott Maro­sán György elvtárs, állammi­niszter, az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagja. Rapacki üdvözlő távirata Varsó (MTI) Mint a PAP jelenti, Adam Rapacki, a Len­gyel Népköztársaság külügy­minisztere február 15-én táv­iratban üdvözölte A. A. Gro- miíkot, a Szovjetunió külügy­miniszterévé történt kinevezé­se alkalmából. Hegkezdődtek a szovjet—bolgár tárgyalások nek adójának, a mezőgazdasá- # hogy egy 15 holdas paraszt 25 Á pénzügyminisztérium közli ' ­Moszkva (MTI) jelenti: Szombaton a moszkvai Kremlben megkezdődtek a , j , ^ Szovjetunió koemányküldöttsé­az elhagyott vagyontárgyakról génék tárgyalásai a Bolgár Népköztársaság kormánykül- Az 1956. október 23-a után elhagyottá vált vagyontár- döttségével, amely bará/tá lé- gyakkal kapcsolatos ügyekben a helyi tanácsok végrehajtó irogatásra érkezett a Saovjet- bizottsáyai (pénzügyi osztályok) járnak el. Az ilyen ügyekben unióba. tehát a kérelmeket, beadványokat, fellebbezéseket izekhez a A két ország kormányktS- szervekhez kell benyújtani. döttsége a kölcsönös baráti Lapzárta A TASZSZ üdvözlések után hozzáfogott a kiélt feleit érdeklő kérdések széleskörű él mindenoldalú megvitatáséihoz. Rendkívül ba­ráti és szívélyes légkörben zajlott te a* eszmecsere a Szovjetunió és a Bolgár Nép- köztársaság közti testvéri kap- caoíiaitok továbbfejlesztéséről. A lwrmányfcfflÖöfctHégek tag­jai ezenkívül eszmecserét foly­tattak * jelente^ nemzetközi BEUQRAS A többiek — azt hiszem — nem vettek semmit sem észre. Csak néztek, ringatták magu­kat Shaw meséjének hulláma­in, kacagtak, mikor a gúnyoló­dó angol élcei csattantak és lelkesültek, amikor Johanna az Orleansi Szűz szózatát hal­lották, gyűlölték Cauchon püs­pököt, Warwick kapitányt, A többiek nem vettek sem­mit sem észre, csak a színfalak mögött, no meg az igazgatói páholyban sápadozott, verejté­kezett néhány ember; Beugrás! Bálint György, Cauchon püs­pök alakítója megbetegedett :. Szabad színész sem égen, sem földön nem akadt, még Pes­ten sem, ahonnan telefonon kért a Pécsi Nemzeti Színház segítséget;:: így hát Katona Ferenc, a színház igazgatója, a Szent Johanna rendezője „ugrott be“, ahogyan színházi nyelven mondják, azaz elvállalta Szabó: Ottó szerepét (Warwick ka pi-: tányt), Szabó Ottó pedig be-j ugrott püspöknek, Bálint; György helyébe. Katona Ferenc kilenc esz-; tendeje, főiskolás kora óta nem* volt színpadon. Szabó Ottó pe-5 dig csak hallotta, de sohasem: játszotta a püspököt. Megtanulni, próbálni, sőt, el­játszani — mindezekre csupán! egy délutánjuk volt Egy dél-; után — és Eázsa mama, az utolsó reménysugár, minden színész mentőangyala, a súgó. Érthető hát, hogy a benfente- sek, de kiváltképp a beugrók nehéz szívvel váriák az estét és főleg a színpad ralépés ne­héz pillanatát Az is érthető és megérthető, hogy a feleségek, Katonáné és Szabóné talán még izgatottab- ban ültek be a nézőtérre, sá­padtan, imára kulcsolt kéz­zel :: s Szabó Ottó szerepe: 19 gépelt oldal, 600 sor, negyven perc; rült. Mikor előadás köziben figyelmeztették, hogy beszél­jen hangosabban — ez voltai egyetlen kifogás alakítása el­len — csak ennyit tudott mondani: f— Ha hangosabban tudnék beszélni, színésznek meutern volna! De a szükség törvényt bont Azaz, nem is bont törvényt, mert a közönség nem vett észre semmi rendkívülit, és Nádai Pál (ugyancsak sze­replője a darabnak) a követ­helyset fejlődésével kapcsola­ton kérdésekről; A tángytóáBOkon vatemennyi érintett kéndériben telje« egyetértés és kölcsönét; meg­értés nyOvánuk meg. A tárgyalásokat folytatják» lakó Egy épület százezer Es a nézők mégsem vettek kézéképpen foglalta össze a nagy eseményt: *— Ennyit még sohasem Iz­gultam mint ma, csak ennyit tudok mondani, és azt, hogy ilyen beugrást még életemben nem láttam. Egészségiekre! És a pohár sör egyből le­csúszott. észre semmit. Csoda? Nem; — Egész délután tanultam. és szívvel, lélekkel figyeltem a súgót — ezt mondja Szabó Ottó. Katona Feri még ennyit sem mond, holtfáradt, krrne­Amerikában egymásután döntik meg az Empire State Building magasságát és befo­gadóképességét. Egymásután épülnek a hatalmas felhőkar­colók és még több tervezetet harangoztak be a szaklapok. Chicagóban most egy 1 000 mé­ter magas épiUetkolosszus alapjait rakják le, amely 120x 150 méter területet foglal el, befogadóképessége pedig száz­ezer ember. Tehát egy kisebb város IS 000 négyzetméter te­rületen! ^Bizent/ Uoán tj asztál Sajtótanács létesült : 5 A magyar forradalmi mun-jj kás-paraszt kormány tájékoz-: tatás! hivatala mellett tanács-* adó testületként sajtótanács: létesült. A kormány a sajtó-: tanács tagjaiul Banke Valéria,» Csatár György, Cservenka Fe-j rcnené, Korolovszky Lajos,: Nánási László, Pcthő Tibor,: Polgár Dénes, Szabó Béla és; Wesselényi Miklós újságírókat: hívta meg. A sajtótanács clnö-* ke Szirmai István, a tájékoz-* Látási hivatal vezetője, titkára: Siklósi Norbert, a tájékoztatási; hivatal osztályvezetője; 1 Évente kétszer vart bizonyítvány osztás az iskolában és mindig az egyik gyereknek örömöt, a másiknak bánatot okoz. Évek­kel ezelőtt mi is szív­dobogva vártuk a napot, a pillanatot, amtlcor a tanár ke­zünkbe adta a bizo­nyítványt, a félévi, vagy éwégi száma­dást. így volt ez tegnap te, a belvárosi főisko­la V/b osztályban, Mozsgai Sándor osz­tályfőnök mosolyogva lépett be osztályába, kezében a bizonyít­vány-piramissal. A gyerekek hátratett kezekkel, egyenesen ültek a pódban, Az egyik szemében ag­godalom, a másiké­ban magabiztosság. harmadikéban cutság tükröződött. A lassan beállt csendben megszólalt az osztályfőnök: —i Édes gyerme­keim! — kezdte, Bi­zonyára ti te úgy terí­tek, nagy nap ez. És elsorolta először azokat, akik bizony — mi tagadó» — megbuktak. A legnagyobb szomorúságot te okoz­tad nekem, édes fiam — mutat az első pad- ban egy kis fiúra, ■*> Négyből buktál. Lá­tod, cigar ettázás helyett inkább tanul­tál volna. Mit szól majd édesanyád, édes apád? S folytathatnánk még a kedvesen fed- dő örök tanári intel­meket, amelyeket év* rőt-évre eémorvlanak azok, akik derék, be­csületes embereket kívánnak nevelni A mondatok között, a kis szünetekben közbeszólnak a cser- fesebbek. Ilyeneket: „lesz otthon hűig”, „otthon is állandóan ezt hallom”, Itt-ott már mozgo­lódnak, azok is türel­metlenek, akik nem szerepelnek a *rosz- szak“ között. ma Jelet csak egy «an <—* hangzik ismét a tanár szava. Egye­sek kihúzzák magu­kat: talán ők azok?! Végre elérkezik a nagy pillanat. Sorban kivonulnak a katedra elé és átveszik a kis könyvecskét. Van, aki ózonnal megnézi, van, aki zsebre rakja, majd az iskola ka­pujában, ott majd megtárgyalják a dol­got. Így te eolt. A kapu. előtt összedugták fe­jüket a kis nebulók, méltatlankodtak, iga­zat adtak a tanárok­nak, — úgy ahogy ez mindig is lenni szo­kott . . ; Nehéz félév zárult le február 16-án, s elkezdődött az új, amely szorgos mun­kát láván tanár és tanuló részéről egy­aránt. Reméljük, az V/b. megtartja osz­tályfőnökének tett ígéretét: jók lesznek és tanulnak, hogy örömet szerezzenek szüleiknek és neve­lőiknek. P, El

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom