Dunántúli Napló, 1957. február (14. évfolyam, 27-50. szám)

1957-02-16 / 40. szám

4 NAPLÓ 1957 FEBRUAR 1« Nyugati j Qwxsascufyok j Eutanasia T. C. Boyd angol munkás­párti képviselő Javaslatot ter­jesztett az alsóház elé az em­berölésről szóló törvény mó­dosítására. Boyd azt javasolja, bogy az emberölés bizo­nyos eseteiben az eutanasiát (a fájdalommentes, kegyes halált) alkalmazzák büntetésként. így például, ha a tettes korlátozott bcszámíthatóságú, akkor csak »nem szándékos emberölésért" lehetne elítélni és' a halálos ítéletet „kegyesen“ hajtanák végre. A képviselő azonban nem magyarázta meg javasla­tában, hogy az új kivégzés! mód mennyiben lenne .^kegye­sebb" mint az eddigi. Hipnózis n dohányzás ellen Henry Blythe angol hipno­tizőr hanglemezeket terjeszt, amelyekkel állítólag le tudja szoktatni „pácienseit“ a do­hányzásról. A hanglemezekhez mellékeli saját fényképét, amelynek hipnotikus tekintete „könnyű hipnózisba“ helyezi a nézőt. Amint ez az állapot be­állt, a hanglemezről Henry Blythe hangja azt szuggerál- ja a hallgatónak, hogy nem is kívánja a dohányzást s arra Inti, nehogy a dohány teljes elhagyása után lógó orral Jár­ja a világot. A hanglemez ezek kel a szavakkal ér véget: ,iMost ismét felébredhet". Blythe azt állítja, hogy a hanglemezzel közvetített keze­lés ugyanolyan hatékony, mint a személyes. Halált okozott az elromlott Fred Muggs nyugdíjba vonul ... Szóval nyugdíjba vonul az Öreg Fred! Hát ez érdekes, na­gyon érdekes. KI gondolta volna, bogy ilyen hamar végeszakad ra­gyogd pályafutásának!,.. Persze — ilyen a sztár-sors ... Bocsánat Ön nem ismeri Fredet? ... Nem ‘tesz semmit kérem, megtörténik... Mindenesetre tessék megengedni, hogy a Paris Presse l'Intransigeant alapján bemutassam a nevezett • úriembert. • Fred Muggs — egy négy és fél­• esztendős csimpánz s egyben a tvilág leghíresebb majma. Jelenleg ! súlyos betegségben szenved és gon- ! előzői, Manclla és Roy Waldron, ! Itamseyban (USA) lévő tízszobás • lakosztályában féltve ügyelnek rá, Shogy betartsa az orvosi előlráso- » kát. • Fred az NBC elnevezésű ameri­• kal televíziós állomás és a film • révén tett szert a hírnévre. Mű­• vészeié a tObbi között abban áll, Í hogy ért ötszáz szót, számol, zon­gorázik és kártyát oszt. A majmok j közül első Ízben neki Jutott osz- jtályrészül az Is, hogy — felségsér- tés cmlen az angol alsóházban tá­madták (lévén hogy a koronázási híradó kellős közepén néhány pil­lanatig reklámokat adott elő.) Fred Muggs — mint minden jól nevelt sztár — megfelelő anyagi javadalmazásban részesül. Heten­te — gondozőlval együtt — csekély félmillió franknyi Jövedelemből kel! tengetnie életét. Egy hét alatt ezer levelet kap. utazásait külön ; vagonban bonyolítja le, s a leg- Sjobb szállodában száU meg. Az i említett tízszobás lakosztályán Kí- ! vili Chevrolet gépkocsija van és • ruhatárában 450 öltöny között vá­ltogathat ... S Jelenleg, betegsége miatt, való- jszfnílleg hosszú Időre visszavonul. • Utóda a 1? hőnapos Cocomo — ál- • utólag hasonló pályafutás előtt ! áll... Ezek ntán mondja még valaki, hogy nincs Jó dolguk a majmok- Snnk a korlátlan lehetőségek orszá- • gában... !” é-a -n kipufogócső A délolaszországi Pontosá­ban egy gépkocsin elromlott a kipufogócsőre szerelt hang­fosó. A nagy zaj megrémített egy öszvért, amely menekülté­ben feldöntött egy telcfonpóz- nát. A telefonpózna Antonio Cttlnlello fejére esett és halá­lát okozta. A riporter és a távvezeték Amerika nyugati .részéin egy kis városkában elszakadt a magasfeszültségű távvezeték. A helyi lakosság köréből senki sem merte bántani gondolván, hogy a drótokban áram van. Amikor a szakadásról a helyi lap főszerkesztője értesült, azonnal a helyszínre küldött két újságírót! És miért ket­tőt? — kérdezték meglepetten a riporterek! Miért? Azért, ha van áram a drótokban, a másik még megírhatja jelenté­sét és egyben a nekrológot Is." — hangzott a szellemes és a vidék mentalitásának megfe- le’ő válasz. Mi fiiság; a filmstúdiókban? Í A HUNNIA FILMSTÚDIÓBAN befejezték a ..Bakaruhában" aimü mfltm matermi felvételeinek forga- stdsdt. Folynak a „Csigalépcső" és • „Ldz" próbafelvételei. * : „REUMA- CÍMEN az Egészéég- ; ügyi Minisztérium megrendelésére iüj klsfilmet készítettek, amely a I sok szenvedést okozó betegségről, ; annak megelőzéséről szól. A fű­imet Basüldes Abrts írta és ren- Idézte, Somló Tamás fényképezte. : * I A SZOVJET FILMSTÚDIÓK 2957- • ben 87 művészt filmet készítenek. • A tervek kOzOtt a polgárháború i évelt megörökítő nagyszabású tOr- íténclmt film Is szerepet. A telepi ! filmstúdió „Igazság" című alkotá- • sában az ukrán népnek a szovjet • hatalomért vívott harcát eleveníti •fel. Több mint SO flirrt témáját hl- •rcs irodalmi müvek adják. Fllm- • forgatókönyvet írnak például A. S Tolsztoj „Golgotha”, Solohov l „csendes Don" és Puskin „A ka- • rrltdny leánya" című müvébOl. ISzámos filmet külföldi szakembe- S rek bevonásával, közös alkotásként ; készítenek el. : BETTE DAVIES egy amerikai Ifllmben Mária Terézia csdszárnöt ! fogja alakítani a közel jövőben. F elvevőgéppel AfoiUa Számtalan vadállat él még Afrikában, de sajnálatos, hogy lassan-lassan beszorulnak a védett területekre, az úgynevezett rezervátu­mokba és az állatkertekbe. A fekete földrész végeláthatatlan szavannáinak felerészéből ugyanis valósággal eltűntek a vadállatok — az erősen megnövekedett vadbőr-kereslet miatt. így hát annak a néhány német filmesnek, akik a vadállatok életéről filmet készítenek, a védett területen kellett sátorfájukat felüt­niük, hogy feladatukat végrehajtsák. E területen tilos a vadászat, a vadállatok éppen ezért gyanútlanul, minden félelem nél­kül közelednek az emberekhez. Kiváncsion bámul a filmfelvevőgép lencséjébe a kelet­afrikai zsiráf, és az elefántról Is kiderül, hogy szétterpesztett füle és kinyújtott ormá­nya ellenére — ami támadó szándékára vall — csak egy fényképfelvételhez áll modellt. (Jobboldali képünk.) A német filmesek a szavannák állatcsor­dáinak fényképezéséhez könnyű teherautóra praktikus facmolvényt építettek (alsó ké­pünk). Erre áll fel munka közben a két ope­ratőr, teljes felszerelésével, a filmfelvevőgép­pel és az ágyúhoz hasonló teleobjektíwel. Innen könnyen kilátnak a magas fű közül, sőt — ahol a fű és a cserjés nem túlmagas — a menekülő bölényeket is üldözhetik. Csak az átkozott földlyukak okoznak sok gondot, mert a vezető csak néhány méterről látja meg őket Ilyenkor képtelenség hir­telen fékezni, tehát a gépkocsi operatőröstül, felszerelésestül beleszáguld a lyukba, tekin­tet nélkül az autótengely érzékenységére, ü . MSSE* . fe'), i Gondolatok a hetedik művészetről Je mdáUatai A világ legnagyobb filmrendező- francia: neve Jean Renoir. CHARLIE CHAPLIN A felvevőgépeknek, mint a filme­zés egyik legfontosabb tényezőjé­nek, alkotó szerepet kell Játszania és összhangban kell lennie a film­ről alkotott rendezői elképzeléssel. FRANK VODOP1VEC Jugoszláv felvételező Ezt a filmet („Diktátor”) a világ zsldöl számára készítettem .., Lát­ni akartam a szépség visszatér­tét... Nem vagyok kommunista... egyszerű ember vagyok, aki látni 1 szeretné, miként teremtik meg a világon az igazi demokráciát, az Igazi szabadságot, távol ettől a po­koli elkülönüléstől, amely ma a vi­lágot mérged ... Megismertem a megaláztatást, A megaláztatás olyasmi, amit nem lehet elfeled­ni. Megaláztatás alatt értendő , nyomor és a kétségbeesés Is. Szí­vem legmélyén nem érzek különb­séget köztem és a szerencsétlen legyőzött és szenvedő emberek kö­zött. CHARLIE CHAPLIN Őrület lenne, ha (a filmet) nem trklntenők művészetnek. Képzel­jük el, milyen nagy lett volna Shakespeare öröme, ha Ismerte volna ezt az álomnak testet adó masinát... JEAN COCTEAU francia akadémikus ... A „Mennyország”-nak neve­zett Jelenet nyUvánvalóan egyike a filmművészet legizgalmasabb és legtisztább lapjainak. Tökéletes stílusbeli egyensúlyával és egysze­rű lírájával a kifejezésnek olyan tisztaságát és az érzelmeknek olyan romlatlan nalvságát tárta fel, amilyenre csakis a zseni ké­pes ... LUIGI ROGNONI, filmesztéta, a „Kölyök” című Chaplin filmről. Filmhírek Nemrégen a lengyelek a fran­ciák közreműködésével rendkívül jólsikerült fesztivált rendeztek Re­ne Clair francia filmrendező mun­káiból. Úgyszólván minden jelen­tősebb művét bemutatták. Az egyik elóadáson Hene Clair személyesen Is megjelent. * Az ellnait év végén a Szovjet­unió hat városában rendeztek finn filmhetet. A filmhéten a finn mS- vészküldöttség Is rétztvetf. Bemu­tatták „A szép Inkerl", „Igazság­szolgáltatás", „Merész kislány"i „Vetélytársnő" és a „Gyufa mö­gött" című finn Rímeket. A francia tájékoztatási minisz­ter feloldotta a „Bel ami" betiltá­sát. amely egy éve akadályozza a film franciaországi bemutatását. Humphrey Bogart ismert ameri­kai filmművész a napokban rák­betegség következtében ötvenkét esztendős korában elhúnyt. A ki­váló jellemszínész legjobb alakítá­sait a John Huston-rendezte fil­mekben adta. így például az „Aranyásók”-ban — amely Trauen nagy művéből készült —, valamint „A máltai sólyom"-ban, a „Csen­des Óceánon át" című filmben, a „Largó szigeté"-ben és az „Afrika klrálynOfé"-ben. Az utóbbiért „Os- kar-dijat" kapott. Ezen fcfuílJ há­rom ízben kiérdemelte az ameri­kai filmakadémia elismerését is. EDGAR POE: ' V ‘ ej art iMi ' Fordította: BABITS MIHÁLY V. Most azt is. láthattam — fölösleges mondanom, mi­lyen borzalommal —, hogy alsó széle csillogó acél félholdat formált, melynek egyik szarva a másiktól körülbelül egy lábnyi távolban volt: a szarvak fölfelé görbültek, s a félhold alsó éle láthatóan oly éles volt, mint a beretva. Amellett tömömek és súlyosnak is látszott, mint egy beretvakés, élétől fölfelé szilárd és acélmasszává vastagodva. Nehéz bronzrúdon függött, s az egész alkotmány sziszegett, amint lengve szelte a levegőt. Nem lehetett kétséges tovább előttem a sors, me­lyet a szerzetesi kínzó-zseni számomra készített. Az inkvlzítorok közegei rájöttek, hogy tudomást szereztem a kútról. — Kútról, melynek borzalmainál nem szán­hattak csekélyebb büntetést a magamfajta vakmerő renitensnek — a Kútról, mely képe volt a Pokol kút­jának, s melyet a kósza hír és minden kínzás-mester­ségük Ultima Thuléjának tekintett. A kútbazuhanást a legelőre láthatatlanabb véletlen folytán kerültem ki, s tudtam, hogy a meglepetés, — kínok csapdájába ej­teni az áldozatot — fontos részét tette e tömlöcbeli kivégzések groteszk fantasztikumának. Miután nem estem bele magamtól a mélységbe, a démoni tervben nem szerepelt többé az, hogy belelökjön: s így — nem lévén egyéb alternatíva — más, szelidebb pusztulás 14 EDGAR POE: várt re ám. Szelidebb! szinte mosolyogtam kínjaim kö­zött, mikor e szónak Ilyen alkalmazására gondoltam. Ml célja volna beszélnem a halálénál nagyobb bor­zalom hosszú-hosszú óráiról, míg leeső acél zuhogó rengéseit számláltam! Hüvelykről-hüvelykre, — vonal- ról-vonalra — körömhegynyi esésekkel, amelyeket csak évszázadoknak tetsző Időközök múltán lehetett észre­venni — szállt lejjebb, s egyre lejjebb! Napok múltak — s valóban lehet, hogy több nap múlt el, — míg oly közel ért fölém lengésében, hogy félős szelével meg­legyezett. A kifent acél szaga tolakodott orrlyukamba. Imádkozni kezdtem — kifárasztottam az eget Imáim­mal, hogy gyorsabban, gyorsabban szálljon le! Majd különös őrület fogott el, s hosszasan próbálgattam erő­szakkal följebb emelni magam, a rettenetes Pallos éle alá. Aztán hirtelen lecsillapodtam, és úgy hevertem ott, mosolyogva a csillogó halálra, mint a gyermek valami ritka Játékszerre. Közbejött a teljes érzéketlenségnek egy újabb Inter­valluma is; rövid volt: mert mire visszatértem az életbe, az Inga leereszkedése nem tett észrevehető ha­ladást. De lehetett hosszú Is; mert tudtam, hogy dé­moni hatalmak figyelik ájulásom, s kényük szerint szüneteltethették az inga-mozgást. Es fölocsúdvn fá­radtnak is éreztem magamat — óh! kimondhatatlanul fáradtnak! — betegnek, gyöngének, mint valami hosz- szú koplalás után. Még e szörnyű napok agóniája közt Is az emberi természet táplálékot kívánt. Fájdalmas erőlködéssel nyújtottam ki balkaromat, amennyire kö­telékeim megengedték, s birtokba vettem a csekély maradékot, amit a patkányok meghagytak. S amint egy falatkáját ajkamhoz emeltem, egyszerre megrohanta lelkemet egy kibontakozni kezdő gondolata az öröm­nek — a reménynek. Pedig ml közöm lehetett nekem a reményhez? Mondom, csak félig megformált gondo­lat volt — sokszor vannak ilyen gondolatai az ember­nek, amik sohasem érik el teljes formájukat. Ereztem, A KOT ES AZ INGA IS hogy öröm, hogy remény van benne; de éreztem azt la, hogy elfulladt, még mielőtt kialakult volna. Hiába küszködtem, hogy végiggondoljam, hogy visszahódít­sam. A hosszú szenvedés majdnem megsemmisítette minden rendes lelkierőmet. Gyengeelméjű voltam és tehetetlen. Az inga lengésiránya testem hosszával derékszöget adott. Láttam, hogy a pengének szívem környékét kell átmetszeni. At fogja reszelni ruhám darócát, aztán visszaleng és megismétli vágását újra meg újra. Da­cára Ijesztően tág kilengésének — mely harminc láb Is megvolt, vagy még több már — s dacára esése sziszegő erejének, mely akár e vasfalakat is átszelhette volna, eleinte több percen keresztül munkájának egyetlen eredménye az lesz, hogy ruhám szövetét reszeli. S en­nél a gondolatnál szünetet tartottam. Nem mertem to­vábbmenni tűnődésemben. Makacs figyelemmel időz­tem e ponton — mintha e veszteglés által meg is állít­hattam volna ebben az acél leereszkedését. Kényszeri- tettem magam rágondolni a félkörű penge hangjára, amint a szövetet átmetszi, — arra a különös, borzongó érzésre, melyet a daróc éles köszörülése kelt az ide­gekben. Annyira elmerültem e haszontalan képzelődé­sekbe, hogy a fogam vásott és vacogott tőlük. Lefelé, — megállás nélkül, egyre lefelé szállt köz­ben a Penge. Vad örömöm telt, ereszkedése lassúságát, lengése gyorsaságával szembeállítani. Jobbra, balra, tágan és szélesen — egy kárhozott szellem szításai­val' de a szívem felé egy tigris lopózc lépteivel! Föl­váltva kacagtam vagy üvöltöttem, amint egyik vagy másik elképzelés lett agyamban uralkodóvá. Lefelé, — halálos biztossággal, kérlelhetetlenül le­felé! Három hüvelyknyire vibrált már mellemtől! Két­ségbeesve, dühüdtén küszködtem, hogy kiszabadítsam balkaromat. (Folytatás a keddi számban.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom